Borsodi Bányász, 1980. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-03 / 27. szám

2 RPR som BAVY*SZ A vállalat szociálpolitikai tevékenységére I (Folytatás az 1. oldalról) kurityáni művelődési házat az épület állaga miatt le kel­lett bontani. Mind a kultúr-, mind a sportintézmények fenntartásában és működte­tésében a többi vállalatokhoz viszonyítva nehezebb hely­zetben van a vállalat a ter­melőegységek és települések szétszórtsága miatt. A sport­egyesületek működése során a versenysport koncentrálá­sára és az üzemi dolgozók tömegsportjának szélesítésé­re törekedett a vállalat. A sportegyesületek száma — fúzió révén — 16-ról 11-re csökkent. La­kése I­ ti­ás A saját és vállalati keze­lésben levő bérlakások szá­ma az ötéves terv során 1257-ről 1980 januárjára 727-re csökkent. (A taná­csoknak lett átadva.) E laká­sok karbantartására tervezett összeget nem használta fel a vállalat, egyrészt, mert a gazdaságosan fel nem újít­ható lakásokat szanálta, más­részt a szanálás miatt felépí­tendő lakások kivitelezését vállalta. A szociálpolitikai program készítésekor úgy tervezte a vállalat, hogy a tanácsoktól bérlőkijelölési jogot vásárol a külszíni dolgozók lakásgond­jának megoldására. Sajnos a tanácsok — éppen a kor­­mányakciós lakások miatt — nem tudtak bérl­őki­jelöl­ési jo­got biztosítani, így a gondok enyhítésére megépítettek Miskolcon 10 darab vállalati bérlakást. A kormány bá­­nyászlakás akciója következ­tében feszültség keletkezett a külszíni dolgozók körében. Ennek enyhítése érdekében a rendelkezésre álló vállalati forrásokat elsősorban a kül­színi dolgozók részére hasz­nálták fel. Ugyanezen céllal a visszatérülő lakásépítési tá­mogatás összegét családi ház építéséhez 50 ezer forintról 80 ezer forintra, majd 1979- ben 100 ezer forintra emel­ték. Emiatt az öt évre ter­vezett visszatérülő lakásépí­tési támogatásra mintegy 3 millió forinttal többet, össze­sen 14 millió forintot for­dítottak. A családi ház építé­si támogatás terve 231 volt. Ez várhatóan 540—550 körül lesz teljesítve. Így a kormány bányászlakás-építési borsodi akcióját — 1941 darab lakás — 2250—2260 között valósít­ja meg a vállalat. Segélye­zésre — a csökkenő létszám mellett — magasabb össze­get fordíthat a vállalat. Az egy­éb szociális juttatások — nőnap, gyermeknap, Télapó­­ünnepség, nyugdíjastalálko­zó stb. — a tervezettnek megfelelően alakul. A tanul­mányi ösztöndíjra fordított összeg a tervezettet megha­ladja, mert a szakmunkás­­tanulók száma — ezen belül a vájártanulók száma — az utóbbi években növekedett. Oktatás Menet közben a vállalati oktatáspolitikai célok és el­vek megvalósításának haté­konysága érdekében indo­kolttá vált olyan bázis kiala­kítása, amelynek feladata a munkások és középfokú szak­emberek továbbképzési fo­lyamatának kialakítása. E célból a termelésből kivont Szuhakalló II. akna üzemi épületeit oktatási célokra ala­kították át. Csupán erre az előre nem tervezett célra 2,4 millió forintot fordítottak. Fejlesztés A dolgozók biztonságos és egészséges munkafeltételei­nek továbbfejlesztésére, a ne­héz fizikai munka könnyí­tésére, és a munkahelyi kö­rülmények javítására irányu­ló célkitűzésekben­­ meghatá­rozott feladatokat anyagi le­hetőségeitől függően megva­lósította a vállalat. Kiemel­ten kezelte a bányatűz elleni védelmet. Tűzveszélyes bá­nyáink preventív védelmét növelte tűzvédelmi vízcső- és iszapcsőhálózat kiépítésével. Valamennyi bányánkban megszüntette a nem lángoló hevederek használatát. Az önkioltó tulajdonságú kábe­lek és tömlővezetékek ará­nyát jelentős mértékben megnövelte. Korszerűsítette a hírközlő, illetve riasztó há­lózatot, a menekülő utak megvilágítását, a jelzéseket. A bányamentő-állomásokkat korszerűbb bányamentési szállítójárművekkel látta el. A 2 órás mentőkészül­ékeket 4 órás készülékekre cserélték ki, s modern gázvizsgáló mérőműszereket szerzett be. Jelentősen növelte a komp­lex fejtési berendezések al­kalmazási körét, valamint a nehéz fizikai munkát igénylő folyamatok gépesítettségi fo­kát. Tekintettel az új gépi berendezések beszerzési ne­hézségeire, fokozott gondot fordítottak a meglevő gépál­lomány üzembiztonságának megelőzésére, állapotának megóvására. A tervezett és végrehajtott intézkedések ha­tásaként a vállalat baleseti helyzete is kedvezően alakult. Az V. ötéves tervperiódus­ban a Borsodi Szénbányáknál folyó szociálpolitikai tevé­kenység és a jelenlegi hely­zet megítélésében néhány körülményt helyes figyelem­be­ v venni. Így például a vál­lalat egyike volt a visszafej­lesztési gondok által legjob­ban érintetteknek. Ezen idő­szak nyomasztó korlátai kö­zött a dolgozók ellátásának kérdéseire sem anyagiakból, sem kapacitásból nem jutott elegendő, ezért a színvonal elmaradt a fejlődéstől. A tervidőszak kezdete előtt végrehajtott ózd­—borsodi összevonás is hozzájárult ah­hoz, hogy az üzemek között színvonalbeli eltérések ala­kultak ki. Ezt erősítette az elmúlt években szinte meg­szakítás nélkül zajló erőtel­jes koncentrálódási folyamat is. A színvonalbeli lemaradás­­ mellett a szociálpolitika és ellátás területét érintő elő­írásokban fejlődő normatí­vák fogalmazódtak meg. Ezek és a környezetre jellemző fejlődés a dolgozók igényei­nek gyorsabb emelkedését eredményezték. A szociálpoli­tikai m­unka figyelemkörébe eső létszám a vállalat lét­számcsökkenése ellenére sem változik. Míg az aktív mun­kavállalók éves átlaglétszá­­ma 1975—79 között 2229 fő­vel csökkent, addig a gon­doskodási körünkbe tartozó nyugdíjas szakszervezeti ta­gok száma 2274 fővel emel­kedett. Az aktív létszámmal összefüggésben csökkenő fe­dezeti alapokból gyakorlati­lag változatlan kört kell el­látni. A fent vázolt kedvezőtlen körülmények között kény­szerült arra a vállalat, hogy a hagyományos munkásellá­tási tevékenység területén a múlt adósságainak törleszté­sében, majd arra építve — szinte párhuzamosan — az új szociálpolitikai követelmé­nyek teljesítésében lépjen előre. Mintegy 10 évre tehető hátrányból indult el. Az V. ötéves szociálpolitikai terv elkészítésekor ezért elsősor­ban, az elmaradott területek felzárkóztatásán kívül csak szerény fejlődést irányzott elő. Emellett szólt az is, hogy a beruházási lehetőségek tar­tós­­ feszültséget jeleztek a tervidőszak egészére. Ez nem csupán az anyagiakra, hanem az építőkapacitásokra is vo­natkozott. Ezekben az évek­ben a vállalat szakszervezeti és gazdasági vezetése szívós erőfeszítéseket tett a szociál­politikai munka fontosságá­nak megértetése, elfogadtatá­sa érdekében. Ugyanezen idő alatt­­ folytak le az iparági helyzetfelmérő célvizsgálatok is és ezek nyomán az MSZT fokozottabb figyelemmel for­dult a szociálpolitikai kérdé­sek megoldása felé, konkrét fejlesztési segítséget is nyúj­tott. Az első önálló szociálpoli­tikai terv alapján végzett munka eddigi tapasztalatai­ból az a következtetés von­ható le, hogy a tervek vég­rehajtása során még rugal­masabb munkára van szük­ség. A külső környezetben és a vállalaton belül végbe­menő változások menet köz­ben módosítják egyrészt az igényeket, másrészt az adott­ságokat, lehetőségeket is. Mindezekben az évenkénti operatív célkitűzésekben és végrehajtásuk során, de szá­monkérésükben is rugalma­sabb alkalmazkodást követel­nek meg. Állásfoglalás A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az előterjesztés és vita alap­ján elismerte a Borsodi Szén­bányák vezérigazgatójának és szakszervezeti bizottságának az V. ötéves terv szociálpoli­tikai feladatai megvalósításá­ra tett erőfeszítéseit azzal, hogy a lemaradások felszá­molását a jövőben is kiemel­ten kell kezelni. A Borsodi Szénbányák hátránya — mely a vállalat sajátos helyzetéből fakad — a többi szénbányák­hoz viszonyítva csökkent. A hátrányok felszámolásához szükséges, hogy a Magyar Szénbányászati Tröszt az ed­diginél nagyobb segítséget nyújtson. Az elnökség­ elismeri a vállalatnak az üzemegészség­­ügy területén tett erőfeszí­téseit, az ennek eredménye­ként bekövetkezett kedvező változásokat, különös tekin­tettel az üzemorvosi hálózat szélesítésében és ezen állások betöltésében. A munkaruha védőruhává történő átminősítés folyama­ta — a kezdeti bizonytalan­ság után — jó. Az áttérést — a vállalat valamennyi dolgo­zója részére — 1982-ben fe­jezte be. Eredményes és dicséretes a vállalatnak a régi bányász­lakótelepek szanálása terén kifejtett tevékenysége. A ren­delkezésre álló­ kapacitásra alapozva e tevékenység foly­tatását a vállalat lakótele­peinek helyzete indokolja. Az erre szolgáló fedezetek jövőbeni biztosításában az MSZT és a BDSZ nyújtson segítséget. A Borsodi Szénbányák gaz­dasági és szakszervezeti ve­zetése a meglévő anyagi erő­források és eszközök diffe­renciált és hatékonyabb fel­­használására törekedjen. Az­ elnökség felhívja a Borsodi Szénbányák gazdasá­gi és szakszervezeti vezetésé­nek figyelmét a vállalat ren­delkezésére álló fejlesztési alap keretein belül a helyes arányok kialakítására. T. A. 1980. július г Az üzemi párt-vb napirendjén: MIM a iiikaerHaziHáslii „Az előttünk álló felada­tok megoldásának fontos fel­tétele a munkaerőnek a je­lenleginél hatékonyabb fog­lalkoztatása.” — olvashatjuk a XII. kongresszus határoza­tában. Ez a mondat mottója lehetett volna annak a vég­rehajtó bizottsági ülésnek, amelyet legutóbb a Putnoki Bányaüzemnél tartottak, s amelyen a testület tagjai az üzem munkaerő-gazdálkodá­sának helyzetét tárgyalták meg. Miért tartják fontosnak Putnokon az ésszerű mun­kaerő-gazdálkodást? Egyrészt azért, mert ezt követelik meg a jelenlegi gazdasági körülmények. A gazdasági gyakorlatnak szá­molnia kell a megváltozott munkaerőhelyzettel! Más­részt a nagyobb feladatokat és követelményeket, a munka termelékenységének növelé­sét többek között racionális munkaerő-gazdálkodással le­het és kell biztosítani. Már­pedig a Putnoki Bányaüzem a dinamikusan fejlődő üze­mek közé tartozik, amelynek alapja a Sajómercse térségé­ben lévő hatalmas szénva­­gyon. Ennek gazdaságos ki­termelése csak modern tech­nikával és technológiával le­hetséges. A feltételek megte­remtése már folyamatban van. Jelenleg a szállítási re­konstrukció kialakítása jelent feladatot. A gépek mozgatá­sához természetesen emberek is kellenek, azonban a fel­adatok végrehajtásához szük­séges munkaerő biztosítását az üzem nem tudta önerőből megoldani. A központi segít­ség nem késett, és hozzálát­tak a községben 290 bányász­lakás felépítéséhez, ami elő­segíti majd az utánpótlás biz­tosítását és a dolgozók vég­leges letelepedését. Mivel az üzem fejlesztése már néhány évvel ezelőtt el­kezdődött, s a lakásakció is a befejezéséhez közeledik, a gazdasági vezetésnek voltak eszközei a jövő követelmé­nyeinek megfelelő munkaerő­struktúra kialakítására. Hogyan éltek ezzel, illet­ve milyen intézkedések szükségesek még a létszám­­gazdálkodás területén? Ezekre a kérdésekre fogal­mazták meg a válaszokat az üzem párt-végrehajtó bizott­ságának résztvevői. A bányá­szat sajátos helyzete miatt központi kérdés: vannak-e eszközei, hatásos eszközei egy gazdasági egységnek arra, hogy magához vonzza, s le­telepítse a munkaerőt? A putnoki üzemben elmondhat­ják, hogy igen. A vállalati összevonás óta minden ne­gyedik dolgozó kapott lakást, s ez az arány­­ a még épülő lakások átadása után tovább javul. A gazdasági és politi­kai vezetés következetesen törekszik arra, hogy a telje­sítményeket figyelembe ve­vő bérpolitikát alakítson ki. Emberkímélő gépek beren­dezések kerültek a munkahe­lyekre s ennek révén nem­csak a nehéz fizikai munka aránya csökkent, hanem a balesetveszély is. Az előbb felsoroltaknak, valamint a politikai hangulat és munka­helyi légkör javulásának is köszönhető, hogy az utóbbi két évben a termelési tervet 63 550 tonnával, a vágathaj­tási előirányzatot pedig 922 folyóméterrel teljesítette túl az üzem kollektívája. Az össz­­üzemi teljesítmény két év alatt 4,9 százalékkal emelke­dett, a létszám pedig 42 fő­vel csökkent. Javult az átlag­életkor, mivel az eltávozot­tak nagy többsége 30 éven felüli volt, s az is figyelem­re méltó, hogy a 266 felvett dolgozó közül 206 még nem töltötte be a 30. életévét. Ezek valóban szép eredmé­nyek, ezt a testület is meg­állapította, de rámutatott az utóbbi években tapasztalt fe­szültségekre és ellentmondá­sokra is. A végrehajtó bizottságnak egyértelműen az volt a vé­leménye, hogy az elmúlt években az üzem soha nem küzdött való­ságos munkaerőgondokkal. Éppen ezért az elkövetkező időszak alapvető feladata lesz a „belső­­ munkanélküliség” felszámolása. A megnöveke­dett feladatokkal ne a lét­szám növekedjék egyenes arányban, hanem az ésszerű munkaerő-gazdálkodás. Fel kell tárni a munkaerő-tarta­lékokat, javítani kell a mun­kafegyelmet, valamint a mun­ka- és üzemszervezést. Ki­mondták az ülésen, hogy ke­­­vesebb létszámmal tervezik a munkát, viszont előtérbe he­lyezik a meglevő­ dolgozók szakmai átképzését és tovább­képzését. Felhívták arra is a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban átfedések voltak az irányításban,­ ezért lehe­tőség nyílott a felelősség át­hárítására, ami megnehezí­tette, esetenként pedig lehe­tetlenné tette a számonké­rést. Ennek megszüntetése a munkafegyelem szempontjá­ból is fontos feladat. Az üzemi párt­ végrehaj­­tó bizottsága határozatba fog­lalta a legfontosabb tenni­valókat, s felhívta a párt­­alapszervezetek figyelmét arra, hogy a kommunisták vállalják pártmegbízatásként a feladatok végrehajtását. Tegyenek meg mindent azért, hogy az ötnapos munkahét­re való átállás a munkaidő­alap csökkenése nélkül tör­tén­jék meg.­­ Biztosítani kell az ész­szerű, a feladatokhoz iga­zodó, szigorú műszakgaz­dálkodást, kiemelten ke­zelve az elővá­rási és be­ruházási tevékenységet! Törekedjenek minden mun­kahelyen az optimális lét­számösszetétel kialakítására. Össze kell hangolni a két ak­na párhuzamos tevékenysé­gét, az azonos munkát vég­­ző csoportokat pedig össze kell vonni, hogy minél rö­­videbb idő alatt kialakul­hasson a hatékonyabb irá­nyítást biztosító egyaknás szervezeti felépítés. Sokszor napirenden sze­replő probléma végére tett pontot a testület, amikor meghatározta, hogy a kato­nai szolgálat alól felmentő ötéves, valamint a lakásak­­ció keretén belül kötött tíz­éves föld alatti munkaszerző­déseket csak olyan dolgo­zókkal lehet megkötni, akik produktív munkahelyeken szándékoznak­ elhelyezkedni. Hasonló intézkedés született az új dolgozók felvételével kapcsolatban is azaz az újon­nan jöttekké! ne a külszíni műhelyeket töltsék fel. Bár nem került be a határozati javaslatba, de érdemes szó szerint idézni az ülés egyik hozzászólójának mondatát: ..Úgy kell szervezni a hét­köznapi munkát, hogy az ne vezethessen indokolatlan pót­­műszakhoz, s ne lehessen a bérkiegészítés, a könnyebb munka megkeresésének a hiány eltörlésének eszköze és indoka.” Putnokon tehát a munkaerő-gazdálkodásban látják az üzem legnagyobb tartalékát. FÓNAGY ISTVÁN Aknászok lettek­ ­ ,it­t tanulás után 11" eljött a vizs­ga, az érettségi napja is. A Péch Antal Bányaipari Ak­nászképző Technikum mis­kolci tagozatának hallgatói az elmúlt héten szerdán ad­tak számot elméleti tudásuk­ról, a vizsgabizottság előtt Mint a kisdiákok, míg nem szólítják őket úgy álltak szo­rongva az iskola udvarán és egymással beszélgettek a vár­ható tételekről, kérdésekről Délfelé már szinte mindenki felszabadultan mosolyogva jött ki az osztályteremből. A vállalat bányaüzemeiből 19- en tettek érettségi vizsgát. Mindannyian föld alatti mun­kakörben három műszakban dolgoznak. Az osztályzatok ismertetéséig az udvaron be­szélgettünk a leendő akná­szokkal Danikó Gábor a tervzárós Asztalos János szo­cialista brigád tagja a kö­vetkezőket mondta: — Újra diáknak éreztem magam. Huszonöt évvel ez­előtt végeztem el az általános iskolát és nyomban a banyá­hoz kerültem dolgozni. A ne­gyedszázad. nem csekély ki­esés és bizony nehezen szok­tam meg újból a rendszeres tanulást. Hosszú volt ez a négy év de azért szép em­lékekkel gondolok­­ vissza rá. A brigád+árs. Körmendi Tibor így fogalmazott: — Megérte a sok-sok tanu­lást, mert legalább a szakma elméleti része is közelebb ke­rült hozzám. A legjobb tanulók közé tartoztak Huszák József és Fecskó Antal a Mák­völgyi, illetve a Miskolci Bányaüzem dolgozói. Az utóbbi üzemből egyébként 5-en fejezték be az idén a bányaipari techni­kumot. Az eredmények kihirdeté­sekor dr. Sasvári Zoltán, a vizsgabizottság elnöke elmon­dotta, hogy a gyengén si­került írásbeli után nem gondolta volna hogy szóbe­lin ilyen jó felkészültségről tesznek tanúbizonyságot a hal­latók. Látszott rá­tuk, hogy lelkiismeretesen nagy szorgalommal készültek a vizsgára. A 19 érettségiző kö­zül csupán ketten nem sze­reztek technikusi oklevelet, ők ma­"­ októberban Tatabá­nyán tehetnek javítóvizsgát. Az osztály nevében végezetül Feczkó Antal mondott köszö­netet a tanárok odaadó mun­kájáért különösen az osz­­tály fönnt­ >k Szabó János­nak a négy év alatt nyújtott cooi'tspgprt. Délután a miskolci bá­­nyászklub^ap­ró hangulatú banketten bú­csúztak a tanárok a bánya­üzemek „új” aknászai és hozzátartozóik. TEMESI LÁSZLÓ A négyéves tanulás végeredménye a bizonyítvány

Next