Borsodi Bányász, 1981. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-08 / 1. szám
4 BORSOD? B<VY4«7 Az ünnepek alatt is dolgoztak az új év első műszakján ORMOSMANYAN azzal az örömteli hírrel fogadtak az új esztendő első munkanapján, hogy ha nehezen is de sikerrel teljesítették az 1980.évi tervet. Az ormosi bányászok 726 300 tonna szenet küldtek az elmúlt évben a felszínre. Azért is nagy jelentőségű a tervteljesítés, mert az év utolsó napjaiban átszerelésre is sor került az üzemnél. A VII/2-es bérletben dolgozó Sztahanov szocialista brigád a napokban új helyre költözik. A nagy pontosságot, figyelmet és szakértelmet igénylő munka felkeltette az érdeklődésünket, ezért az első műszakra ellátogattunk az Ormosi Bányaüzemhez. Az üzem vezetői körültekintően készültek fel a frontszerelésre, minden részletre kiterjedő tervet dolgoztak ki — állapítottuk meg. A feladatokról tájékoztatták az akna dolgozóit, akik megértették ennek fontosságát és ünnepnapjaikat is feláldozva vállalták a nehéz munkát. A brigádtagokon kívül a szerelési munkálatokba bevonták az iparosokat és más szakembereket is, mintegy 200 főt. Ezzel az volt a cél, hogy az új front mihamarabb, az új esztendő első napjaiban beinduljon. A BÁNYAJARÁS során nagy sürgés-forgás fogadott. Először a régi, a P—14-es pajzsos front kiszerelési munkálatait tekintettük meg kísérőmmel. Mielőtt a tömegtermelő munkahelyre értünk volna, Székely Ferenc és Tarczali József lakatosokkal találkoztunk, amint az Eickhoffmaróhenger javítását végezték. A Bánki Donát szocialista brigád tagjai elmondták, hogy az új munkahelyen ezzel a jövesztőgéppel dolgoznak majd a bányászok. A P—14-es front első pillanatra olyan benyomást keltett, mintha egy széles utcán haladtunk volna. Az egységek java része már ki volt szerelve, s a kaparó sem volt a helyén. Veres István és Rádai Imre betétlemez kiszerelését végezték a bölcsőből, míg Zsoldos Károly és Galambosi Gyula vájárok az egységeket készítették elő a szállításhoz. — Bizony nem könnyű feladat ezeket a hatalmas monstrumokat megmozgatni — mondta Galambosi Gyula. — Szűk a hely, és az egységek súlya eléri az 5 tonnát is. Tavaly december 25-én kezdtük meg a front kiszerelését, s azóta minden nap, még ünnepnapokon is dolgoztunk. AZ EGYIK legnagyobb figyelmet és elővigyázatosságot igénylő munka az egységek kifordítása a helyéről. A biztosítógerendát egy lánc segítségével kihúzatják, ezután következik az új frontra való átszállítás. Egy egységet végigkísértünk útján. Látszott az emberek erőfeszítésén, hogy birkóznak a nagy súllyal, megkínlódnak minden méterért. S az új front egy kilométerre van a régitől! Míg odaértek, sokszor vissza kellett a sínre helyezni az egységet. Útközben Zsoldos Imre frontaknásszal beszélgettem: — Tavaly júniusban kezdtük meg ezen a fronton a termelést — mondta —, s pontosan 310 ezer tonna szén hagyta el a munkahelyet. Az eddigiekhez hasonlóan ez is alsópadi frontfejtés és az erős homlokkidőlés, a csúszások, valamint a vető nagyban nehezítette itt a művelést. Nem csoda, ha az emberek már nagyon várják az új munkahelyet, hiszen előreláthatólag jobb körülmények között dolgozhatnak majd ott. A 10-es frontra való érkezéskor Nagy István brigádvezetővel találkoztunk. Éppen a régi munkahelyre készült megnézni, hogyan haladnak a munkával, van-e probléma, vagy sürgős segítségre szükség? — Műszakonként többször megteszem a két front közötti utat — mondta. — Különösen az első napokban voltak nehézségek a kiszereléssel, nem úgy ment, ahogy szerettük volna a kedvezőtlen főtőviszonyok miatt. Most már jó ütemben haladunk és várhatóan január 8-án már indulhatunk is. AZ ÚJ FRONTON Németh Ferenc, Gyenge Tibor és Hodop János éppen a kaparót szerelték össze. Fórizs D. István, Dienes László, Ivanics István, Kovács Béla és Gulyás Pál pedig egységeket szerelt be. összesen 94 egység kerül a 110 méteres homlokú frontra. A tervek szerint februárra 140 méterre szélesedik ki ez a munkahely, s naponta 1250—1300 tonna szén kitermelését várják az üzem vezetői. Az év első műszakjában látottak arról győztek meg, hogy mire írásunk megjelenik, már az új munkahelyen dolgozhatnak a Sztahanov brigád tagjai. TEMESI LÁSZLÓ Galambosi Gyula és Zsoldos Károly a 6-os egység kiszereléséhez készülődik Nagy a sürgés-forgás a régi fronton. A Sztahanov szocialista brigád tagjai felvételünkön a betétlemez kiszerelését végzik a bölcsőből. Fotó: Temesi László 1981. január S. Év végi bányajárás Feketevölgyön Versenyben a szomszédokkal A bejárattól tésen messze, csaknem négy kilométerre üzemelnek a frontok a feketevölgyi aknában. Nekünk gyalog kell megtennünk a nem kis távolságot, hiszen régen elmúlt már a reggeli beszállás ideje, a bányászok azonban műszakkezdéskor és a műszak végén gumiszalagon utaznak majdnem a munkahelyükig. Kétségtelenül okos dolog ez a gépesített személyszállítás, mert negyedórányival kevesebb az úgynevezett improduktív idő, az emberek sem fáradnak, s mindez a nagyobb teljesítményben jelentkezik. Mi tehát gyalogolunk, az egyik vágatból ki-, a másikba befordulunk, s hogy hasznosan teljen az idő, közben az akna termeléséről beszélgetünk. — A reméltnél lényegesen rosszabb eredménnyel zárjuk az 1980-as évet — mondja kísérőnk, Reményi József biztonsági megbízott. — Titokban bizakodtunk az egymillió tonna felszínre hozásában, ebből viszont már semmi sem lesz. Sőt, a tervet sem teljesítjük! Az okok ismertek: a vártnál is mostohábbak voltak a geológiai viszonyok. Holott májusig minden ment, mint a karikacsapás, olyannyira jól álltunk, hogy az első fél év feladatának is eleget tettünk. Aztán a rá következő három hónapban az előnyt leadtuk, s olyan hátrányba kerültünk a tervhez képest, amit már képtelenség behozni. (Pazsák Jánostól, a Szuhavölgyi Bányaüzem főmérnökétől tudjuk: az egyaknás üzem tavaly megközelítően 816 ezer tonna szenet termelt, 90,6 százalékra teljesítette éves előirányzatát, s 84 ezer tonnával maradt el termelési feladatának teljesítésétől.) A déli mező ötös telepében üzemelő M 6-os fronton csend fogad. Elmúlt 10 óra és még egyetlen gramm szenet sem adott a munkahely. Kérdezgetjük, mi a baj? — Az alapon levő szalagon húzóhengert cserélünk — adja a választ az egyik iparos. A fejtés 70 méter széles, közel 3 méter magas. Itt aztán egyenes derékkal járhat a bányász! Nemrégiben, december 8-án kezdték itt a munkát, ámbár — ahogyan korábban hallottam — már szeptemberben be kellett volna indulnia a frontnak. — A tervezettnél lassabban haladt előre az M 5-ös front — jegyzi meg Reményi Gábor —, ezért a késés. Egyébként, ha már itt tartunk, elmondom: egyidőben két frontot indítottunk decemberben, s a munkálatok jól sikerültek. Ennek hátránya volt azonban, hogy húsz napon át alig termelt a bánya, mindössze az elővárásokból került ki valamicske szén. Túl vagyunk rajta, nyolc hónapra biztosított Feketevölgy bányászkodása, legalábbis, ami a termelő munkahelyeket illeti. Remélhetően, nem jön még közbe az ideihez hasonló nehéz időszak. A front az induláskor a nmni szokásos kezdeti betegségeket szenvedi. A homlokkaparó fejállomásánál például Elek Mihály és D. Tóth János villanyszerelők a motorkábelt erősítik fel. Napirenden vannak egyébként a gépi meghibásodások, elsősorban a szállítóberendezések okoznak sok gondot. Amennyiben ez a baj megszűnik, remény van a jó eredmény elérésére. — Sietnünk kell — mondja Somosi István szakvezető vájár —, különben a szomszédok, mármint Kiss Mihályék utolérnek bennünket. Ezt pedig igazán nem szeretnénk. Különben is versenyben állunk, s igazán ránk férne már, hogy mi nyerjünk. Csak a körülmények lennének kicsit kedvezőbbek ... A kollektív azon nevét viseli és háromszor kapta már meg a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Jó brigád ez, már csak hajszálnyi választja el a magasabb fokozattól. Ez a hajszálnyi azonban mindig közbe jön ... Talán 1981-ben sikerül a régi vágy. Megismerkedünk Gór Bálinttal, akinek feladata a takarítás, Miskolczi Dezső gépkezelővel, akiről megtudjuk, hogy nemrégiben tett vájárvizsgát. Néhány szót váltunk Pongó András vájárral, majd Svégel Gyula aknásszal. Az ő szavaival búcsúzunk Kanalas Sándor brigádjától: — Négy évig voltam a csapat tagja, belülről ismerem a közösséget. Jó brigád ez, igazolják az eddigi eredményei, igazán ráférne már egy kis öröm. (Folytatjuk) Kolaj László Fotó: Laczó József Elek Mihály és D. Tóth János a kaparó fejállomásánál a motorkábelt rögzíti Kriston Károly és Lenkey Barna lépteti a pajzsbiztosító berendezéseket. I I 4