Borsodi Bányász, 1981. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-08 / 1. szám

4 BORSOD? B<VY4«7 Az ünnepek alatt is dolgoztak a­z új év első műszakján ORMOSMANYAN azzal az örömteli hírrel fogadtak az új esztendő első munka­napján, hogy ha nehezen is de sikerrel teljesítették az 1980.­­évi tervet. Az or­­mosi bányászok 726 300 tonna szenet küldtek az el­múlt évben a felszínre. Azért is nagy jelentőségű a tervteljesítés, mert az év utolsó napjaiban átszere­lésre is sor került az üzem­nél. A VII/2-es bérletben dolgozó Sztahanov szocia­lista brigád a napokban új helyre költözik. A nagy pontosságot, figyelmet és szakértelmet igénylő mun­ka felkeltette az érdeklődé­sünket, ezért az első mű­szakra ellátogattunk az Or­­mosi Bányaüzemhez. Az üzem vezetői körül­tekintően készültek fel a frontszerelésre, minden részletre kiterjedő tervet dolgoztak ki — állapítot­tuk meg. A feladatokról tá­jékoztatták az akna dolgo­zóit, akik megértették en­nek fontosságát és ünnep­napjaikat is feláldozva vál­lalták a nehéz munkát. A brigádtagokon kívül a sze­relési munkálatokba be­vonták az iparosokat és más szakembereket is, mintegy 200 főt. Ezzel az volt a cél, hogy az új front mihamarabb, az új eszten­dő első napjaiban beindul­jon. A BÁNYAJARÁS során nagy sürgés-forgás fogadott. Először a régi, a P—14-es pajzsos front kiszerelési munkálatait tekintettük meg kísérőmmel. Mielőtt a tömegtermelő munka­helyre értünk volna, Szé­kely Ferenc és Tarczali József lakatosokkal talál­koztunk, amint az Eickhoff­­maróhenger javítását vé­gezték. A Bánki Donát szocialista brigád tagjai elmondták, hogy az új munkahelyen ezzel a jö­­vesztőgéppel dolgoznak majd a bányászok. A P—14-es front első pillanatra olyan benyomást keltett, mintha egy széles utcán haladtunk volna. Az egységek java része már ki volt szerelve, s a kaparó sem volt a helyén. Veres István és Rádai Imre be­tétlemez kiszerelését vé­gezték a bölcsőből, míg Zsoldos Károly és Galam­­bosi Gyula vájárok az egy­ségeket készítették elő a szállításhoz. — Bizony nem könnyű feladat ezeket a hatalmas monstrumokat megmozgat­ni — mondta Galambosi Gyula. — Szűk a hely, és az egységek súlya eléri az 5 tonnát is. Tavaly decem­ber 25-én kezdtük meg a front kiszerelését, s azóta minden nap, még ünnep­napokon is dolgoztunk. AZ EGYIK legnagyobb figyelmet és elővigyázatos­ságot igénylő munka az egységek kifordítása a he­lyéről. A biztosítógerendát egy lánc segítségével kihú­zatják, ezután következik az új frontra való átszállí­tás. Egy egységet végigkí­sértünk útján. Látszott az emberek erőfeszítésén, hogy birkóznak a nagy súllyal, megkínlódnak minden mé­terért. S az új front egy kilométerre van a régitől! Míg odaértek, sokszor vis­­­sza kellett a sínre helyez­ni az egységet. Útközben Zsoldos Imre frontaknás­­­szal beszélgettem: — Tavaly júniusban kezdtük meg ezen a fron­ton a termelést — mond­ta —, s pontosan 310 ezer tonna szén hagyta el a munkahelyet. Az eddigiek­hez hasonlóan ez is alsó­padi frontfejtés és az erős homlokkidőlés, a csúszá­sok, valamint a vető nagy­ban nehezítette itt a mű­velést. Nem csoda, ha az emberek már nagyon vár­ják az új munkahelyet, hi­szen előreláthatólag jobb körülmények között dolgoz­hatnak majd ott. A 10-es frontra való ér­kezéskor Nagy István bri­gádvezetővel találkoztunk. Éppen a régi munkahelyre készült megnézni, hogyan haladnak a munkával, van-e probléma, vagy sürgős se­gítségre szükség? — Műszakonként több­ször megteszem a két front közötti utat — mondta. — Különösen az első napok­ban voltak nehézségek a kiszereléssel, nem úgy ment, ahogy szerettük volna a kedvezőtlen főtőviszonyok miatt. Most már jó ütem­ben haladunk és várhatóan január 8-án már indulha­tunk is.­­ AZ ÚJ FRONTON Né­meth Ferenc, Gyenge Ti­bor és Hodop János éppen a kaparót szerelték össze. Fórizs D. István, Dienes László, Ivanics István, Ko­vács Béla és Gulyás Pál pedig egységeket szerelt be. összesen 94 egység kerül a 110 méteres homlokú front­ra. A tervek szerint febru­árra 140 méterre szélesedik ki ez a munkahely, s na­ponta 1250—1300 tonna szén kitermelését várják az üzem vezetői. Az év első műszakjában látottak arról győztek meg, hogy mire írásunk megjelenik, már az új munkahelyen dolgozhat­nak a Sztahanov brigád tagjai. TEMESI LÁSZLÓ Galambosi Gyula és Zsoldos Károly a 6-os egység ki­szereléséhez készülődik Nagy a sürgés-forgás a régi fronton. A Sztahanov szocialista brigád tagjai felvéte­lünkön a betétlemez kiszerelését végzik a bölcsőből. Fotó: Temesi László 1981. január S. Év végi bányajárás Feketevölgyön Versenyben a szomszédokkal A bejárattól tésen messze, csaknem négy kilométerre üzemel­nek a frontok a feketevöl­gyi aknában. Nekünk gyalog kell megtennünk a nem kis távolságot, hiszen régen elmúlt már a reggeli beszállás ideje, a bányá­szok azonban műszakkez­déskor és a műszak végén gumiszalagon utaznak majdnem a munkahelyükig. Kétségtelenül okos dolog ez a gépesített személyszál­lítás, mert negyedórányival kevesebb az úgynevezett improduktív idő, az embe­rek sem fáradnak, s mind­ez a nagyobb teljesítmény­ben jelentkezik. Mi tehát gyalogolunk, az egyik vá­gatból ki-, a másikba be­fordulunk, s hogy haszno­san teljen az idő, közben az akna termeléséről be­szélgetünk. — A reméltnél lényege­sen rosszabb eredménnyel­­ zárjuk az 1980-as évet — mondja kísérőnk, Reményi József biztonsági megbízott. — Titokban bizakodtunk az egymillió tonna felszín­re hozásában, ebből vi­szont már semmi sem lesz. Sőt, a tervet sem teljesít­jük! Az okok ismertek: a vártnál is mostohábbak voltak a geológiai viszo­nyok. Holott májusig min­den ment, mint a karika­­csapás, olyannyira jól áll­tunk, hogy az első fél év feladatának is eleget tet­tünk. Aztán a rá következő három hónapban az előnyt leadtuk, s olyan hátrányba kerültünk a tervhez képest, amit már képtelenség be­hozni. (Pazsák Jánostól, a Szuhavölgyi Bányaüzem fő­mérnökétől tudjuk: az egy­aknás üzem tavaly megkö­zelítően 816 ezer tonna sze­net termelt, 90,6 százalékra teljesítette éves előirányza­tát, s 84 ezer tonnával ma­radt el termelési feladatá­nak teljesítésétől.) A déli mező ötös telepé­ben üzemelő M­ 6-os fron­ton csend fogad. Elmúlt 10 óra és még egyetlen gramm szenet sem adott a munka­hely. Kérdezgetjük, mi a baj? — Az alapon levő szala­gon húzóhengert cserélünk — adja a választ az egyik iparos. A fejtés 70 méter széles, közel 3 méter magas. Itt aztán egyenes derékkal járhat a bányász! Nemré­giben, december 8-án kezd­ték itt a munkát, ámbár — ahogyan korábban hallot­tam — már szeptemberben be kellett volna indulnia a frontnak. — A tervezettnél lassab­ban haladt előre az M­ 5-ös front — jegyzi meg Re­ményi Gábor —, ezért a késés. Egyébként, ha már itt tartunk, elmondom: egyidőben két frontot indí­tottunk decemberben, s a munkálatok jól sikerültek. Ennek hátránya volt azon­ban, hogy húsz napon át alig termelt a bánya, mind­össze az elővárásokból ke­rült ki valamicske szén. Túl vagyunk rajta, nyolc hónapra biztosított Fekete­völgy bányászkodása, leg­alábbis, ami a termelő munkahelyeket illeti. Re­mélhetően, nem jön még közbe az ideihez hasonló nehéz időszak. A front az induláskor a n­mni szokásos kez­­deti betegségeket szenvedi. A homlokkaparó fejállo­másánál például Elek Mi­­há­ly és D. Tóth János vil­lanyszerelők a motorkábelt erősítik fel. Napirenden vannak egyébként a gépi meghibásodások, elsősorban a szállítóberendezések okoz­nak sok gondot. Amennyi­ben ez a baj megszűnik, remény van a jó eredmény elérésére. — Sietnünk kell — mondja Somosi István szakvezető vájár —, külön­ben a szomszédok, már­mint Kiss Mihályék utolér­nek bennünket. Ezt pedig igazán nem szeretnénk. Kü­lönben is versenyben ál­lunk, s igazán ránk férne már, hogy mi nyerjünk. Csak a körülmények len­nének kicsit kedvezőb­bek ... A kollektív a­zon nevét viseli és három­szor kapta már meg a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Jó brigád ez, már csak hajszálnyi választja el a magasabb fokozattól. Ez a hajszálnyi azonban mindig közbe jön ... Talán 1981-ben sikerül a régi vágy. Megismerkedünk Gór Bá­linttal, akinek feladata a takarítás, Miskolczi Dezső gépkezelővel, akiről meg­tudjuk, hogy nemrégiben tett vájárvizsgát. Néhány szót váltunk Pongó András vájárral, majd Svégel Gyu­la aknásszal. Az ő szavai­val­­ búcsúzunk Kanalas Sándor brigádjától: — Négy évig voltam a csapat tagja, belülről is­merem a közösséget. Jó brigád ez, igazolják az ed­digi eredményei, igazán rá­férne már egy kis öröm. (Folytatjuk) Kolaj László Fotó: Laczó József Elek Mihály és D. Tóth János a kaparó fejállomásánál a motorkábelt rögzíti Kriston Károly és Lenkey Barna lépteti a pajzsbiztosító berendezéseket. I I 4

Next