Borsodi Bányász, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-07 / 1. szám

tervteljesítés 1981. ÉVBEN AZ OPERATÍV TERV SZERINT 98,9% 95,8% Szuhavölgyi Bü. 85,1% Vállalat: 101,4% LEGJOBB AKNÁK TERVTELJESÍTÉS 1981. ÉVBEN A SZAKMAI TERV SZERINT LEGJOBB AKNÁK Sokak kívánságának te­szünk eleget, amikor a ver­seny szakmai és operatív terv szerinti értékelését is közzé tesszük. Az év során ismert okok miatt — új munkarend, létszám-átcso­portosítás — tervmódosítás­ra került Alberttelepen, Tervtárón és Lyukóbányán. Alberttelep a szakmai tervet igen, az operatív tervet nem teljesítette. Tervtáró eseté­ben ez fordítva áll. Lyukó­­bánya mindkét tervét telje­sítette. Úgy véljük, hogy az operatív terv a lényeg, min­den esetr­e a vállalat vala­mennyi dolgozójának ha­sonló, ha lehet eredmények­ben gazdagabb új esztendőt kívánunk. Bükkaljai Bü. 109,8% Miskolci Bü. 109,7% Putnoki Bü. 109,3% Ormosi Bü. 105,8% Mákvölgyi Bü. Farkaslyuki Bü. Edelény I—IV. 114,6% Putnok 111,9% Tervtáró 111,4% Lyukó 109,8% Szeles 107,8% Miátolci Bü. Putnoki Bü. Ormosi Bü. Mákvölgyi Bü. Bükkaljai Bü. Farkaslyuki Bü. Szuhavölgyi Bü. 113,4% 109,3% 105,8% 100,5% 98,3% 95,8% 85,1% Vállalat 101,4% Edelény I—IV, 114,6% Lyukó 113,6% Putnok 111,9% Szeles 107,8% Királd 104,1% Az év első munkanapján Vállalatunk dolgozói ered­ményes évet zártak, így nyu­godt lelkiismerettel ünnepel­hettek. Az üzemek aknáiban ugyanakkor felügyeletet tar­tottak, hiszen a víztelenítést folyamatosan el kell végez­ni. Néhány üzemben, így töb­bek között Lyukóbányán 2-án kezdték az esztendőt, a lét­szám a szokásos hétköznapi volt. A termelés — a tájé­koztatás szerint — ezen a na­pon 4300 tonna volt. Előkészítési előnyök Az Ormosi Bányaüzemben az ötödik ötéves tervben elő­készítési előnyre tettek szert, melynek birtokában megala­pozottnak látják a hatodik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását. Ebben a terv­időszakban az évi 600—630 ezer tonnás széntermelés szinten tartását tartják egyik legfontosabb feladatuknak, az ötnapos munkahétben. Technológiai változást nem terveznek: továbbra is a paj­zsos frontfejtést üzemeltetik, a vékonytelepen komplex fejtés, az alárendelt helyeken acéltámos frontfejtés termel. 1282 végén a VII/2-es körleti pajzsos frontfejtést áttelepí­tik a VTI-es akna 1-es körle­tébe. I VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK? XXV. évfolyam, 1. szám Ara: 1 forint 1982. január 7. I Д bányászok biztonsága Beszélgetés Papp Károllyal, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetőjével 1981. december 28-án reggel, műszakváltáskor, a far­­kaslyuki bánya déli mező frontfejtésének légvágatá­ban tűz keletkezett. A tűz okát megállapítandó, vizsgá­lat indult. Ezt a hírt Papp Károly, a Kerületi Bánya­­műszaki Felügyelőség vezetője közölte velem, amikor szerkesztőségünk nevében az elmúlt év biztonsági ös­­­szegzésére kértem. — Már valamennyien azt hittük, hogy nyugodtan zárul az év — mondta a felügye­lőség vezetője —, de sajnos, ez a tűz bekövetkezett. Egyelőre annyit róla, hogy felelőtlenség „eredménye”. Az éjszakai műszakon pisztollyal vágták el a TH-gyűrűt. A fel­­izzott TH-ív a fejében levő béléselemet begyújtotta. Mi­után az előírt iszapcsőháló­zatot a 2/A ereszkében — fenntartási munkálatok mi­att szétszedték — nem volt mivel oltani. Végül a bánya­mentőknek sikerült lokali­zálni a tüzet, nyolc órán be­lül úgy, hogy szerencsére, emberben sérülést nem oko­zott, az anyagi kár minimá­lis. Ha nem számítjuk a ter­melési­­ esést. A vizsgálat v­ ém többet tudok mondani. — E sajnálatos esemény el­lenére, hogyan értékeli az­­ évet, a biztonsági helyzetet,­­ a bányák állapotát, a dolgo­zók biztonsági közérzetét? — Az új esztendő első nap­jai mindig számvetéssel tel­nek el. Serpenyőbe kerülnek a dolgok, mérlegre teszik az üzemek a tervteljesítés mu­tatóit. Mi ezt most kezdtük el. De nyilvánvalóan nem a tonnákat vizsgáljuk meg, ha­nem a minőséget, az emberi minőséget. Az életet, a bá­nyászok biztonságérzetét ös­­­szegezzük. Voltaképpen azt nézzük meg, hogy hogyan tettünk eleget a bányatör­vényben foglaltaknak: „a bá­nyahatóság legfontosabb fel­adata, hogy őrködjék a bá­nyászok biztonsága és testi épsége fölött”. » — Az eddigi összegzésből mi állapítható meg? Ezt a fe­lelősségteljes őrködést, szol­gálatot hogyan látták el? — Az év második munka­napján még nincsenek átfo­gó részletes értékeléseink, annyi azonban megállapítha­tó, hogy a borsodi bányászok közérzete jó. Egy biztos és örvendetes tényt kijelenthe­tünk, ebben az esztendőben nem volt halálos baleset. Hoz­zátenném, hogy nemcsak a borsodi bányászoknál, de a hatóságunk egész területén sem volt halálos baleset. Ez a legörvendetesebb dolog va­lamennyiünk számára. En­gedje meg, hogy a lap hasáb­jain keresztül ezzel a beje­lentéssel kívánjak a borsodi bányászoknak eredmények­ben gazdag, sikeres, biztonsá­gos, boldog új esztendőt. — Mikor volt ilyen, hason­lóan biztonságos, illetve ha­lálos baleset nélküli év? — Hasonló 1974-ben. Vis­­­szagondolva a húsz évvel ko­rábbi időszakra, amikor saj­nos voltak évek, hogy kétje­gyű számmal kellett mérnünk a halálos baleseteket. — Minek tudható be ez a változás? — Sokféle összetevője van. Én első helyre teszem a min­denkori emberi tényezőket Egyszóval, megváltozott, mégpedig előnyére, a veze­tők és a beosztottak, s a fizi­kai dolgozók közötti kapcso­lat . Értendő ez a hatóság embereire is? Arra gondolok ugyanis, hogy korábban so­kan a termelés hátramozdí­­tóinak tekintették őket... — Nem térek ki a vá­laszadás­bкl, csupán előze­tesen néhány dolgot. Amit a Borsodi Szénbányák az el­múlt 15 év során a gépesítés területén elért, az országos jelentőségű. De nemcsak a termelés oldaláról, a tonná­kat fi­gyel­ve, hanem a biz­tonságot vizsgálva is. Ki­emelném a komplex biztosí­­tású munkahelyek, a tömeg­termelő munkahelyek szere­pét. Ezek teljes bélelést ol­dottak meg. — Úgy érti, hogy a koráb­bi, legveszélyesebbnek ítélt közethullást megakadályozza? — Igen. Példaként bizo­nyító erejű, hogy 15 éve kő­zethullásból „csak” két ha­lálos baleset következett be. Ide tartozik az is, hogy a bányászok, a vájárok, segéd­vájárok, gépkezelők a gépe­ikkel szinte együtt nőttek fek Én nagyon nagy jelentősé­get tulajdonítok az oktatási központnak. Szervezett okta­tás folyik munkaidő alatt, ami kamatostól megtérül.­­ Egyszóval úgy ítéli meg, hogy a bányászoknál dicsére­tes szemléletváltozás, váltás következett be? — Mindenképpen! Ma kü­lönösen feszítettek a tervek, de tapasztalataink szerint soha nem következhet be olyan, hogy a dolgozók biz­tonságának rovására srófol­nák a termelést. Előfordul ma már olyan is, hogy in­kább leállnak, ha a bizton­ság úgy követeli meg. Nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak, s a munkavédelmi őröknek is.­­ Visszatérve tehát az előbbi kérdésre. Nem tudtuk volna ezeket a biztonsági eredményeket elérni, ha a párt-, szakszervezeti szer­­­vekkel, a dolgozókkal, az üzemek vezetőivel nem élő, eleven a kapcsolatunk. Ré­gen azt a kérdést tették fel : vagy termelünk, vagy biz­tonság? ! Ez ma már nem így van. Sok bányászhoz эдет [UNK]­lyes barátság fűz minket. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítik munkánkat, akik hozzájárul­nak a bányászok biztonság­­érzetének fokozásához. — Összességében tehát ez az év jónak mondható. Én most mégis arra kérem, hogy ta­nulságképpen szóljon a hiá­nyosságokról. Tulajdonképpen elégedett ezzel a biztonsági helyzettel? — Nem. Mert a mi mun­kánkban különösen káros volna bármilyen megelége­dettség. Van tennivalónk bő­ven. Nem titok, hogy az el­múlt esztendőben munka­helyeket kellett leállíttat­nunk, sőt bírságoltunk is. Egyszerűen a biztonsági hiá­nyosságok adtak okot erre. Például fronthomlok­­ és a vágat nem megfelelő össze­kötése, szállítópályák állapo­ta és sorolhatnám. Meggyő­ződésem, hogy intézkedése­ink törvényesek voltak, jo­gos fellebbezés alig volt. Él­tünk a törvény adta lehető­ségünkkel, de visszaéltünk vele. — Az év közbeni számokból úgy tűnik — bármennyire nincs végső összesítés —, hogy várhatóan növekedik a baleseti gyakoriság. Mi az oka ennek? — Már most azt mondha­tom, hogy nemcsak növeke­dik, de indokolatlanul növe­kedik. Szóval, az az igazság, hogy a bányák állapota sem­miképpen nem indokolja a baleseti gyakoriság növeke­dését. A legszembetűnőbb romlás Lyukóbányán követ­kezett be. Pedig 1981-ben csak komplex frontfejtések dolgoztak, és mégis! Amikor leültünk beszélgetni az üzem igazgatójával, nem tudott er­re a kérdésre válaszolni. Tény, hogy nem az üzemi balesetek körének bővülése okozta a növekedést, hanem a tényleges emelkedés. Arról a gátlástalan jelenségről szól­nom kell, hogy az otthon történt baleseteket beviszik az üzem területére, mert így 100 százalékos táppénz jár. Véle­ményem szerint a szükséges átcsoportosítások — egyik brá­nyából a másikba — is köz­rejátszanak a baleseti gya­koriság növekedésénél. — Mi a véleménye a mun­kafegyelemről? Ugyanis szok­ták mondani, hogy a munka- , fegyelem és bányabiztonság édestestvérek .... — Ez valóban így van! Én befejezésül csak annyit sze­retnék kérni a borsodi bá­nyászoktól, hogy jobban vi­gyázzanak egymásra. A ter­melés közvetlen irányítói kö­rében legyen egység, egymás testi épségének őrködése fe­lett mindenki vállaljon sze­repet. S akkor jövőre hason­ló összegzésnél még jobb biz­tonsági helyzetről adhatunk számot. — Köszönöm a beszélge­tést. Karosi Imre Ivóvíz, csecsemőknek Edelény határában, a Borsod megyei Vízművek ivóvízpa­­lack­ozót hozott létre a megyei tanács támogatásával (Írá­sunk az 5. oldalon.) Fotó: Kozma István 1982. január 1-től Új szabadságolási forma Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa az 1981. december 29-i ülésén akként határozott, hogy törvényerejű rendelettel­­módosítja a munkaviszony­ban álló dolgozók alap- és pótszabadság­­rendszerét. A munkaviszonynak a szo­cializmus építését szolgáló szabályait összefoglaló első Munka Törvénykönyve 1951. február hó 1. napján lépett hatályba, s az a kor társa­dalmi és gazdasági viszonyai­nak megfelelő módon szabá­lyozta a dolgozót megillető rendes, rendkívüli és fizetés nélküli szabadság formáit. Az eltelt harminc év alatt nagy­mértékben megváltozott ha­zánkban a társadalmi és gaz­dasági viszony, ezért is került napirendre a dolgozókat rendkívül érzékenyen érintő szabadságrendszer tárgyalása, s hozott ezzel kapcsolatban törvényerejű rendeletet az El­nöki Tanács. Az új szabadságforma alapelve a korábbit követi, tehát a szabadság továbbra is alapszabadságból és pótsza­badságból áll. 1982. január hó 1. napjától az alapszabad­ság mértéke az eddigi 12 munkanap helyett 15 munka­nap. A módosítás szerint a dol­gozónak minden munkavi­szonyban töltött három év után jár egy munkanap pót­­szabadság, de annak mérté­ke évenként legfeljebb ki­lenc munkanap lehet. Csu­pán emlékeztetőül közöljük, hogy eddig a dolgozót min­den munkaviszonyban töltött két év után illette meg az egy munkanap pótszabadság és annak mértéke évenként nem lehetett több tizenkét munkanapnál. Ez látszólag némi kételyt ébreszthet bennünk, ám ha behatóbban tanulmányozzuk az új szabályozást, megálla­píthatjuk, hogy bár az alap­­szabadság és a munkavi­szony után járó pótszabadság maximuma továbbra is éven­ként 24 munkanapot tehet ki, de az egy munkanapot leszá­mítva öt teljes hét kikapcso­lódási lehetőséget biztosít az eddigi négy héttel szemben. Ez azért lehetséges, mert az új szabályozás megszün­tette azt a korábbi — mun­káltatónként eltérően értel­mezett — jogszabályt, misze­rint a szabadság kiadása te­kintetében a hét minden nap­ja munkanap, a dolgozó he­ti pihenőnapját és a munka­szüneti napokat kivéve, füg­getlenül attól, hogy a dolgo­zónak — a munkáltató mun­­kaidős beosztása szerint —­ mindegyiken munkát kell-e végeznie. A dolgozót megil­lető szabadságnapokat csak a tényleges munkanapokra le­het beszámítani, tehát meg­szűnik az a — kollektív szer­ződésünkben is rögzített — gyakorlat, mely szerint a fi­zetett szabadság kiadása te­kintetében minden tizenket­tedik szabadságnapot szabad napon kiadottnak kell tekin­teni. A bányászok megbecsülése A január 1. napjától életbe léptetett új rendelet szerint megszűnik, illetve csökkent különböző jogcímeken jutta­tott pót- és rendkívüli sza­badság, de megnyugtatjuk dolgozó kollektívánkat, hogy változatlanul hatályban ma­rad a föld alatti bányászok­ra vonatkozó pótszabadság­ rendszer. Az új szabályozás­ból is kitűnik, hogy orszá­gunk vezetői rendkívül nagy­ra értékelik a föld alatti bá­nyászok nehéz munkáját, ezért hagyták továbbra is ha­tályban az eddigi pótszabad­ság rendszerét. Jelen cikkünkben az új szabadságolási forma fonto­sabb elveit rögzítettük a ko­rábbi szabályozás vázlatos összevetésével, szükség ese­tén az új szabályozás részle­tesebb ismertetésére vissza­térünk. Dr. U. N.

Next