Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-06 / 1. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ A megyei tanács idei terve­ [írta az egészségi és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsa az elmúlt évi utol­só ülésén tárgyalta meg a tanácsi intézmények idei költség­­vetési tervét, valamint a fejlesztésre felhasználható összeg elosztásának tervezetét. A vita után a tanács­­ tagjai határo­­zatot hoztak, amely szerint megyénk városi, nagyközségi, községi tanácsai 1983-ban 5 milliárd 800 millió költségvetési és 3 milliárd 100 millió forint fejlesztési alap felhasználá­sával gazdálkodhatnak. A megyei tanács illetékes szakigaz­gatási szervei a költségvetés és fejlesztési terv elkészítése­kor természetesen figyelembe vették a népgazdaság előtt ál­ló általános feladatokat, valamint az­ állami támogatás to­vább csökkenő mértékét. A vitában felszólalók azonban hangsúlyozták: a fejlesztési források csökkenését a takaré­kos, körültekintő gazdálkodással, a társadalmi összefogás szé­lesítésével, a lakosság anyagi erejének erőteljesebb mobilizá­lásával ellensúlyozni lehet. TÖBB PÉNZ AZ EGÉSZSÉGÜGYNEK Az egészségügyi, szociális és oktatási feladatok megol­dására az idén a tavalyinál nagyobb összeget használhat­nak fel a tanácsok. Az egész­ségügyi intézmények — ren­delőintézetek, kórházak — összes költségvetése közel 1 milliárd 400 millió forint, amely 100 millió forinttal ha­ladja meg az előző évi ös­­­szeget. Ezt a pénzt az egész­ségügy szakmai programjai­nak végrehajtásához, az élel­mezési költségek növekedésé­nek ellensúlyozására használ­ják fel. Ebben az évben a megye szociális otthonainak, az öre­gek napközi otthonainak fel­újítására, felszerelésük mo­dernizálására szintén több pénz jut majd a tavalyinál. Lehetőség nyílik 15 új szo­ciális gondozónő munkába ál­lítására is. Az oktatásügy 2 milliárd 200 millió forinttal részesedik a költségvetésből. Az előirányzott összegből 135 ezer gyermek iskolai oktatá­sa, 88 ezer tanuló napközis ellátása, illetve étkeztetése biztosítható, javuló színvona­lon. A lakosság legszélesebb rétegeit érintő kiemelt tár­sadalompolitikai feladatok tehát alapvetően a VI. öt­éves tervben meghatározott céloknak megfelelően valósul­nak meg. A megyei tanács egyéb­ként 1983-ban intenzívebbé kívánja tenni az állóeszköz- és nagyjavítási tevékenységet. Korszerűsíteni kívánja a ta­nácsi intézmények működte­tését és fenntartását biztosí­tó szervezeteket. Ennek ér­dekében 15 új gazdasági, műszaki ellátó szervezet­ megalakítását tervezik, amelynek dolgozói közremű­ködnek­­ a bevezetendő, új könyvviteli rendszer alkal­mazásának kidolgozásában. A kormányprogramnak megfelelően az idén tovább­ra is nagy hangsúlyt kap a felújítási tevékenység. A ta­nácsok­­ kezelésébe tartozó utak, hidak karbantartására és korszerűsítésére például 203 millió forint áll rendel­kezésre. Ebből korszerűsítés­re 93 millió forintot lehet fordítani. A legnagyobb fel­újítási munka várhatóan a miskolci Széchenyi út kor­szerűsítése lesz. E több éven keresztül folyó munka meg­kezdésére 48 millió forintot költhet el 1983-ban Miskolc város Tanácsa. LAKÁSOK: SAJÁT ERŐBŐL A beruházásokra fordítha­tó alacsonyabb összeg első­sorban az állami lakásépít­kezést érinti. A megye öt városában, Kazincbarcikán, Leninvárosban, Ózdon, Sá­rospatakon, Sátoraljaújhelyen 182-vel kevesebb állami la­kás épülhet meg az eredeti­leg tervezettnél, míg Miskol­con 200-zal csökkentik a fel­építendő otthonok számát. Az illetékes szakigazgatási szer­veknek azonban — határo­zott a megyei tanács — gon­doskodniuk kell arról, hogy az előbbiekben felsorolt tele­püléseken az állami lakások helyett telepszerű társashá­zak épüljenek. A megyei tanács terve azonban arról is intézkedik, hogy a fejlesztési lehetőségek csökkenése a középtávú terv­ben meghatározott, úgyneve­zett súlyponti területi és ága­zati feladatok teljesítését ne befolyásolja hátrányosan, így a kisközségek, községek ter­vezett fejlesztését végre kell hajtani, a korábbi, vagy an­nál jobb színvonalon kell biztosítani az alapfokú egész­ségügyi ellátást, az iskolai oktatást, így 1983-ban megyénk vá­rosaiban tovább folytatódik a kórházi rekonstrukció, Sátor­­alja­helyen ugyanúgy, mint Miskolcon, a Vasgyárban és a Semmelweis kórházban. Megkezdődik a szikszói 150 ágyas utókezelő és a mező­kövesdi, szintén 150 ágyas reumaosztály építkezésének munkája. Az általános isko­lai tantermek száma 84-gyel emelkedik, az óvodai ellátás javítását pedig 1325 férőhely kialakítása szolgálja majd. Ebben az évben kezdődik meg a megyei tanács által támogatott kereskedelemfej­lesztési akció. A támogatást a kereskedelmi vállalatok pá­lyázat útján kaphatják meg, akkor, ha boltjaikat, üzletei­ket a kisközségekben, apró­­falvakban tervezik felépíteni. REÁLIS TERV Nem halmozzuk tovább az adatokat — olvasóink a fenti sorokból minden bizonnyal megállapították már, hogy a megyei tanács — minden le­hetőséget figyelembe véve — reális költségvetési és fej­lesztési tervet fogadott el. A tanácsok rendelkezésére álló pénz tulajdonképpen nem csökkent, ám ezt az összeget a korábbiaknál körültekin­tőbben, más módszerekkel kell elkölteni. Mindenesetre pozitívan értékelhető az a tény, hogy a gondok és ne­hézségek ellenére, a lakosság széles rétegeit érintő társa­dalompolitikai programok — az egészségügyi, szociális el­látás, az oktatás — a közép­távú tervben előirányzottak­­nak megfelelően valósulnak meg. (udvardy) A Szovjetunió Európa felét és Ázsia két­harmadát elfoglalva, széles sávban húzódik a világ tér­képén a Szovjetunió. Terü­lete nyugaton Lengyelország határánál kezdődik, Kali­­nyingrádtól nem messze. Ke­leten a szovjet földet a Gyezsnok-fok határolja, a Csukcs-félszigeten. A Szovjetunió nyugatról keletre több mint 172 hos­­­szúsági fokon (délkörön) te­rül el, ami csaknem a fél­teke teljes szélessége. Tizen­egy időzónát ölel fel. Ami­kor keleten alig pirkad, nyu­gaton még nem köszöntött be az este: a Gyezsnov­­fokon reggel öt óra van, a szibériai Bajkál-tavon éjfél; Moszkvában ugyanakkor mindössze előző este 7 óra. Északról délre haladva, a Szovjetunió 42 szélességi fo­kon át húzódik. Legdélibb pontja a szovjet—afgán ha­táron, Türkmenisztánban van, nem messze Jruska vá­rosától — a trópusoktól 12 szélességi fokra. Legésza­kibb pontja a Cseljuszkin­­fok Szibériában — 12 fokra a sarktól. A Szovjetunió területe 22,4 millió négyzetkilométer — a legnagyobb ország a világon, amelyet kontinensekhez ha­sonlíthatunk : valamivel ki­sebb Afrikánál, nagyobb Dél- Amerikánál, kétszer na­gyobb, mint Ausztrália. Ha­tárai hosszúsága több mint 60 000 kilométer. Egy napon­ta kétezer kilométert haladó képzeletbeli vonat egy tel­jes hónap alatt járná körül a szovjet határt. A Szovjetunió 15 szövet­ségi köztársasága közül leg­nagyobb az OSZSZSZK, amely 16 autonóm köztársa­ságot, 5 autonóm (nemzeti­ségi) területet és 10 auto­nóm körzetet foglal magá­ban. Lvovi konstruktőrök gáz­vezetékek számára olyan hő­mérőt szerkesztettek, amely nagy precizitással méri a hő­mérsékletet, mínusz 50 fok­tól plusz 150 fokig terjedő skálán. A gáz hőmérsékleté­nek állandó ellenőrzése le­hetővé teszi, hogy megelőz­zék jégdugók keletkezését a csövekben, elkerüljék a fű­tőanyag túlhevülését. Befogadtak bennünket... A bányászokra jellemző hűség már-már legendás. Na­gyon kevesen vannak, akik önként otthagyják munkahe­lyüket, netán magát a bá­nyászatot. Előfordul azonban, hogy vállalati érdekből kell önként megváltoztatni a kör­­n­yezetet, megválni a megszo­kott aknától, munkatársak­tól. Az edelényi bányászok közül igen sokan kerültek át az elmúlt év közepén Feke­tevölgyre. Olyan két bányás­­­szal beszélgettünk, akik az előző munkahelyen külön brigádban dolgoztak, most meg együtt... Mitró Kázmértól és Juhász Barnabástól azután érdek­lődtünk: milyen az új mun­kahely? Hogyan szokták meg a munkatársakat és hogyan olvadtak be az új közösség­be? Mitró Kázmér: — Nem va­gyok egy vándor természet, akár a többiek. Huszonkét éve bányászkodom, de ez­alatt csak két munkahelyen dolgoztam a cégen belül: Berentén és Edelényben. Az utóbbi helyen több­­ mint másfél évtizedet húztam le a Károlyi István vezette Ma­dách szocialista brigádban. Nagyon jól megvoltunk együtt, az egész kollektíva nemcsak kolléga, hanem ba­rát is volt. Éppen ezért, ami­kor megtudtuk, hogy el kell válni tőlük, igen aggódtunk, mi lesz velünk? Meg­találj­uk-e számításunkat az új munkahelyen? Az utolsó napokat kesernyés szájízzel dolgoztuk végig, de nem volt mit tenni — mennünk kel­lett! Négyen jöttünk ,és az év közepén, júniusban és mondanom se kell, nagyon nehéz volt a búcsú. Aztán kellemesen csalódtunk a fe­ketevölgyi kollégákban. Az első napokban csak barát­koztunk, ismerkedtünk a bá­nyásztársakkal és nem utol­sósorban a munkafogásokkal, amelyek másak voltak a megszokottól, az edelényi­­től... Juhász Barnabás: — Külö­nösen nehéz volt a vékony telep után megszokni a vas­tag telepet. Mi ugyanis éve­ken, sőt évtizedeken át kö­rülbelül 1,2 méter magassá­gú telepben dolgoztunk, fő­ként térden ... Itt pedig 2,8 méter az átlagmagasság, ami bizony a miénkhez képest jóval kényelmesebb.­­A fővo­nal is 2,5 méter helyett 4,2 méteres. És bármennyire is furcsán hangzik, nekünk nem volt könnyű beleszokni a sokkal kényelmesebb mun­kafeltételek közé, bizony az elején alig találtuk a he­lyünket. De nagyon rende­sek voltak hozzánk a fekete­­völgyiek,­ és sokat segítettek. Úgy érezzünk mindnyájan, be is fogadtak bennünket ha­mar. " A Szép László által veze­tett Váci II. kollektívában dolgoztam Edelényben és tő­lünk is többen idejöttek. Tu­lajdonképpen a két csapat: a Váci és a Madách Szuha­­völgyön dolgozik igazán együtt, hiszen néhányan itt kerültek egy csapathoz, a Ka­nalas Sándor-féle brigádhoz. El kell még mondani, hogy az áthelyezésünk is sokkal zökkenőmentesebb­ volt, mint azt gondoltuk, és az sem mel­lékes, hogy a pénzünkre sem lehet panasz, nem jártunk rosszabbul. Ettől függetlenül persze még mindig hiányoz­nak a régi bányásztársak ... — Úgy tudom, egy köz­ségből is járnak Szuhavölgy­re?­­ — Igen — válaszolja Mit­ró Kázmér —, mindketten sajókerfeszt­úriak vagyunk. Egyedüli gondunk csupán a távolság, amely az áthelye­zéssel a duplájára növeke­dett (temesi) Mitró Kázmér és Juhász Barna / 1983. január 8. Lenin könyvtára a Kremlben...­ oszkva, Kreml, a szovjet kormány épülete,­ hármáig emelet. Már több éve, hogy megnyitották a Lenin dl­­gozószobájából, könyvtárából és lakásából álló emlék­múzeumot. Ludmilla Sesztakova, a Kreml Lenin-emlékmú­zeumának munkatársa megismerteti csoportunkkal Lenin a­gánkönyvtárát, amin keresztül sok mindent megtudhatun a forradalom vezérének, a tudósnak, a teoretikusnak, a ne­zetközi jelentőségű államférfinak az egyéniségéről. A könyv Lenin életének elmaradhatatlan útitársa . Száműzetéséből rokonaihoz írott leveleiben arra kéri­ék hogy küldjenek minél több kiadványt; kezdetben presp­tust, bibliográfiát stb. Az emigráció évei alatt Lenin London, Párizs, Berlin, Kra­kó és más városok könyvtáraiban is dolgozott. A tár­adata előtt nem gyűjthetett magánkönyvtárat, ,­mert az emigre éveiben minden fillérre szükség volt; kellett a pénz a­z élhetésre” — emlékezik vissza Krupszkaja, Lenin feleség harcostársa. A NOSZF után Lenin álma megvalósulhatott — lehet, volt magánkönyvtárat gyűjteni. A beszerzendő könyvek zekét Lenin maga állította össze, és az 1920-ban mind ban gyarapodó könyvtár már külön helyiséget igényel A könyvtárban összegyűjtött mintegy tízezer kötet 1? ven írt könyvet foglal magában. (Mint ismeretes, Let lene idegen nyelvet tudott, beszélt és írt angolul, n és franciául, olvasott és fordított* lengyelből és olaszbó­’1 csehül és svédül, ismerte az ógörögöt és a latint. A könyveket 88 tárgykörbe sorolta be. A legfontosabb tárgykörbe Marx és Engels művel­tek. A könyvek Lenin életének hű kísérői voltak. Len­ mára — írta Krupszkaja — nem dogmák, hanem tett­ségének irányadói voltak. Jelentős hely jutott a könyvtárban a „Szociológia” , „Filozófia” tárgykörének. Lenin nagyszerűen ismerte ezeket a tudományokat, s találhatók a könyvek között Platónnak, az ókori görög, R­­vetiusnak, a XVIII. sz. francia materialista filozófusra »Morus Tamásnak, a reneszánsz kori angol humanista, racio­nalista gondolkodónak, az utópista szocializmus korai­­ viselőinek a művei. S ott sorakoznak az olasz filozófus, To­masso­­ Campanella és a későbbi korok kiemelkedő gól­kodóinak: Ferdinand Lassak-nek, Georgij Plehanovnak oroszországi szociáldemokrata mozgalom megalapítójának, másoknak a művei is. Az orosz forradalmi mozgalom történetének szent dl­­kumentumok és könyvek között ott láthatjuk a Komi megalapításáról, a külföldi kommunista és munkások létrehozásáról szóló könyveket. Leninben nemcsak a munkások, a kommunisták látta történelem átformálóját, hanem azok az emberek is, ám politikai és szociális nézeteiket tekintve messze álltak a ko­munizmus eszméitől. Lenin neve világszerte ismertté V Bernard Show, a kiváló angol író egyik könyvében, lyet Leninnek dedikált, a következőket írta: „Lenin az egyetlen európai államférfinak akiben megvan az a teli jellem és tudás, amelyre ilyen felelősségteljes poszton vége van az embernek”. Lenin 1920 nyarán fogadta Bertrand Russelt, az ism­ert polgári filozófust Szovjetunióba való látogatása ál­bal. Szovjet-Oroszország kommunizmus-felépítésének tekintették át és szó esett köztük Anglia és a Szovjt kétoldalú kereskedelmi kapcsolatairól. A felejthetetlen­­ hozás emlékére Russel elküldte Leninnek „Utak a sza­kághoz” c. kétkötetes könyvét, és a következőket írta : „Lenin elvtársnak, a szerző”. Lenin széles körű érdeklődéséről vallanak a szépiror tárgykörben levő kötetek. Megtalálható Arisztophanész, S<­ler, Hoffman, Homérosz, Henri Barbusse, Rabindranath­gore. Barbusse a következő ajánlással küldte el Leni­n „Csillám a mélységből” c. kötetét: „Leninnek, aki szőr írta le az eddig megfogalmazatlan, nagy törvény őszinte tisztelettel: Henri Barbusse”. K­önyvtárában jelentős helyet foglaltak el a statiszt­a katonai, a munka tudományos megszervezésével, egészségüggyel és pedagógiával foglalkozó közegét Sokszor fordult az ország különböző könyvtáraihoz, de küldjenek számára könyveket. Lenin (Marx szavaival élve) mondta: a könyvek az szolgálóim, egyúttal ők az én legjobb barátaim is. Valóba a nagy politikus és államférfi számára a könyv létszüksé­let, jó barát és segítőtárs volt. Nagy Tibor M Új lakások Az elmúlt hónap közepén újabb harminc családi ház lakhatási engedélyét adták ki a sajóvölg­yi bányavidéken működő községi tanácsok,­s ezzel együtt az idén 175 bor­sodi bányász költözött új la­kásba. Miskolcon és Kazincbarci­kán telepszerű, többszintes társasházakba költöztek be a bányászcsaládok. Ezenkí­vül hetvenöt bányászt nyújtottak hosszú lejára kamatmentes kölcsönt cseré ház építéséhez. Emellett BSZ dolgozói letelepítése ’82-ben — Kazincbarcikán Ózdon — negyven család ré­szére fizette­­ be a lakás használatbavételi díjat, családok már új otthonukba töltötték az óesztendő kará­­csonyát és szilveszterét. BANYÁSZ BÜRGS3 BÁNYÁSZOK HETILAP^ Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Kazinczy u. 10. Postacím­: 3501 Misk, pf. 148. Telefon: 17-884, 18-461. Felelős szerkesztő: TÖRÖK ZSFRI Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat, 3527 Miskolc, Pajc Zsilinszky út 15. Postacím: 3501 Miskolc, pf. 17­. Telefon: 36-181. Jeles kiadó: VERES MIHÁLY, index: 25-904. Készült a Borsodi Nyo­dában, Miskolcon. Felelős vezető: KILIÁN BÉLA.

Next