Borsodi Bányász, 1985. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-10 / 1-2. szám
I BORSODI BÁNYÁSZ 1985. január 19, IWMI mi»« n—rn шипит Szakszervezeti bizalmi küldöttek tanácskozása Jobban kell tisztelni a termelő munkahelyeket A közelmúltban tartotta soron következő ülését a vállalati szakszervezeti bizalmi küldött testület. Elsőként a vállalat 1984. évi termelési-gazdálkodási és szociális tervének végrehajtását taglaló írásos anyagot vitatta meg az értekezlet, ezzel összefüggésben véleményezte a hatáskörileg illetékes gazdasági vezetők munkáját. Második napirendi pontként a szintén írásos anyagba foglalt ez évi szakmai és szociálpolitikai tevékenységet véleményezte. Ugyanakkor előterjesztés történt az 1935. évi szocialista munkaverseny irányelveire, valamint a tervek végrehajtását segítő szakszervezeti feladatokra. Az első napirendi ponthoz Kiss Dezső, a vállalat vezérigazgatója fűzött szóbeli kiegészítőt. Ismeretes, hogy a vállalat meghatározó jelentőséggel bír a hazai energiaellátásban, nevezetesen a lakossági szénigények kielégítése 60—65 százalékban a Borsodi Szénbányákra hárul, s a szilárd tüzelőanyagnak 40—45 százalékát a vállalat adja a népgazdaságnak. De hozzá kell tenni, hogy ezen igények mindig meghaladták a vállalat lehetőségeit. A BORSODI SZÉNBÁNYÁKNÁL két jelentős törés következett be. Az úgynevezett negatív racionalizálás éreztette a hatását elsőként, s utána a vállalat 10 éven át 5,2 —5,3 millió tonnát kényszerült termelni, növekvő szabadnapi termelés mellett. A másik jelentős törés 1982-ben mutatkozott meg, amikor is a termelés 5 millió tonna alá csökkent. Amíg a termelési feladatait 1970—73 között a vállalat 22 aknából, 49 frontfejtésből hozta, addig 1984-ben már csak 9 aknából és 16,5 frontfejtésből tudott termelni. Ez önmagában azt jelenti, hogy komoly koncentráció alakult ki a vállalatnál, ami egy oldalról igen mutatós, hiszen az egy aknára, egy frontra eső termelés nagy, de megmutatkoztak a koncentrálással járó feszültségek is. MA A FRONTFEJTÉSEK 90 százaléka komplexen gépesített frontfejtés. Ha bármelyikkel gond van, a vállalat nem rendelkezik szabad kapacitással, így tehát bármilyen elszerencsétlenedés közvetlenül a termelésben jelenik meg. Voltaképpen a korábbi fejlesztési források drasztikus csökkentésének minden káros hatása most érződik. Ez nem azt jelenti, hogy valaki is egy korábbi rossz intézkedésre hivatkozva kezdene magyarázkodni, de tény, hogy nem volt olyan technikai lehetőség, ami a létszámot ellensúlyozni tudta volna. Ugyanakkor a termelés erőltetése tovább fokozta a nehézségeket. Fokozatosan csökkent a létszám. 1984-ben megközelítően 400-zal csökkent a vájárok száma a Borsodi Szénbányáknál, és beszűkültek a gépbeszerzési, géppótlási lehetőségek is. A SZÜKSÉGSZERŰ INTÉZKEDÉSEK arra irányultak, hogy a kis szénvagyonú, kis teljesítményű aknáktól átirányítsák a létszámot a nagy teljesítményű vastagtelepi frontokra, ugyanis ezek kitelepítése már komoly veszélybe került. Amennyire lehetséges volt, igyekeztek ezen helyeken fokozni a gépesítést, illetve a szénszállítás rekonstrukcióját végrehajtani, lásd Miskolc, Putnok. Továbbá a szénvagyont növelni mezőkapcsolásokkal. Bevezették a heti 6 napos üzemrendet a nagy termelésű aknáknál. De hozzá kell tenni, hogy a Borsodi Szénbányáknak nem volt 12 százalékos tartaléka, hogy létszámmal, műszaki fejlesztéssel ellensúlyozza a munkarendet. Elmondható, hogy a vállalat elvesztette azt a rugalmasságát, amivel korábban a fogyasztói igényekhez alkalmazkodni tudott. Kétségtelen, most is szükség van a 6 napos termelésre, sőt a vasárnapra is. Ez viszont a karbantartási munkák rovására megy. A FELTÁRÁS, VAGATHAJTÁS területén is komoly nehézségekkel kellett szembenézni. Jellemző a fokozott igénybevételre, hogy a Borsodi Szénbányák az V. ötéves tervben 1,5 millió tonnával többet termelt a tervezettnél, ugyanakkor a VI. ötéves tervben már nem tudja teljesíteni vágathajtási előirányzatát. Rendkívül feszült a lakossági szénellátás, a jövőjét eszi a vágathajtás elmaradásával a vállalat. Szakmai szempontból nézve a vágathajtást, a gondokhoz az is hozzájárult, hogy nőtt a vágatszelvények mérete csökkent a biztosítóberendezések távolsága. Miután a TH-íveket sűrűbben kell rakni, sokkal munkaigényesebb a vágathajtás, illetve a nagyobb nehézségek miatt a biztosítás eltolódott a nehéz TH-k felé. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy nőtt a munkahelyek távolsága az akna szájától. Az elmúlt 20 évben a medencében nem volt új bányatelepítés. Jöttek a mezőkapcsolások, ennek hatására nőtt a távolság, rendkívül nagy lett a kiszolgálási munkaigényesség, a ki-beszállási idő, s ennek következtében a meglévő létszámból igen magas a kiszolgálók aránya, lásd Feketevölgy. FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEIT a Borsodi Szénbányák elsősorban gépesítésre fordította, bizonyítani akarván, hogy ebben a medencében is lehet, korszerűen bányászkodni. Ennek következménye az lett, hogy a segédfolyamatok gépesítésére soha nem maradt pénz, így ezen folyamatoknak a műszakszámigénye megnövekedett. Magyarán: egy nagyon jó fejtési teljesítmény az összüzemi teljesítményben már nem mutatkozik meg. A fejtések száma csökkent a vállalatnál, miközben jelentős technológiai váltás következett be. Az említett komplex frontfejtésekhez legalább két tartalék kellene, de sem az előkészítettség, sem a technológiai berendezés nincs meg. Voltaképpen tehát csökkent a termelés biztonsága, mert nőtt a fejtések elszerencsétlenedésének száma. Ha egy területre beállnak, azt kell fejteni, mert más nincs. Ugyanakkor az átszerelések száma, ideje is emelkedő tendenciát mutat. Nincs meg az előreszerelések, illetve a további korszerűsítések lehetősége. AZ EFFEKTÍV, HASZNOS MUNKAIDŐ a technológiából következően is rövidült, nevezetesen lejön a fülkekiképzés, áttolás stb., tehát sok a technológiai szünet. 11 frontfejtésen egy héten át mérték a hasznos munkaidőt, ami 40—45 százalékot mutatott, s ez az arány nyugaton 60—65 százalék. Ugyancsak versenyfutást jelent az idővel a víztelenítés, illetve a szállítóberendezések beszerelése. a mélyfúrási és a kutatási programra jellemző, hogy a 60-as évek elején volt 50 kilométeres kutatófúrás, manapság évente 20—23 kilométer a lemélyített fúrások mértéke, s ezt most Dubicsányra koncentrálják. Az alapvető szempont az, hogy egy terület alkalmas-e komplex lefejtésre, mert meglehet, kellő munkaerő esetén egyedi acéltám alkalmazásával fejthető lenne, de miután a komplexre sincs létszám, rejtetlenül marad. Az üzemelő berendezések 30 százaléka a nullára leírt, az elhasználódottsági foka ma már 60 százalék. De a jövesztőgépek leírtsága meghaladja a 70 százalékot, emiatt rendkívül sok az üzemzavar. Vannak persze irányítási, szervezési és egyéb hiányosságok is. KÉRLELHETETLEN SZABÁLYOZÓK érvényesülnek a szénbányászatra is. A gazdálkodásban átrendeződések következtek be, ugyanis a technológiai váltás miatt pék csökkent a fajlagos fafelhasználás, kisebb robbanóanyag kell, de nőtt a THM villamos energia költsége. Évente csak évekre 380 millió forintot költ a vállala két területen lehet takarékoskodni. ERRŐL AZ ESZTENDŐRŐL szólva a vezérigazgató kiemelte, hogy az idei nagy erőfeszítéseket kíván a borsodi nyászoktól. A 4 millió 650 ezer tonna téliesített szén kitermelése nem kis tel. Ugyanakkor a vágathajtási terv 54 kilo tér vágat kihajlását irányozza elő. Ez oldja meg a feszültségeket, tehát kér kell annak lehetőségét, miként tudnák lontosen túlteljesíteni. A szakmai tér’ 860 fős létszámhiánnyal indulnak. A szocialista brigádokkal többet kell fédni, hiszen ott dől el minden, illetve, hogy az embereket mennyire sikerült nyerni a céloknak. Szintén sarkalatos idés a műszakgazdálkodás, illetve a kölgek alakulása. Előtérbe kerül a minősé tisztán termelés, ugyanis nem lehet а чsóra bízni mindent. Egyébként is, eseként a rossz termékek miatt a rosták javításánál többet kell dolgozni, mint bárgyik előváráson. Egyszóval, a tisztán tengés mindennapos házi feladat, mert medből nem tud szenet csinálni a mosó. EGYSÉGESEBB TEHERVISELÉS szível. Mind aknánként, mind munka lvenként, illetve személyenként. Mert engedhető meg, hogy egyesek nagy terhét vállaljanak, mások kisebb erőfeszítés révén is részesüljenek a javakból. Ez összefüggésben törekedni kell a teljesítőie arányos bérkiáramlásra. Jobban kell tisztelnünk a termelő mnkahelyeket, mert úgy tűnik, ezen a tér sincs rend, hiszen kiszolgálásuk nem kiépítő. És ugyancsak fontos, hogy az eraknák, üzemek szorosabb kapcsolatot f's sanak fenn, segítsék, s ne gáncsolják el más munkáját. Nagy hangsúlyt kell tenni a szabadnapi termelésre, s csak tudasan, a feltételek biztosításával lehet igibe venni. Nagy Tibor, a vállalat szakszervezeti zottságának titkára is szóbeli kiegészít fűzött az írásos anyaghoz Hangsúlyom hogy a szocialista munkaverseny és a mukahelyi demokrácia nem fejlődött elj szinten, ahogy az elvárható lett volna. Inyesebb munka szükséges minden terület Például sok a reklamáció, s a kocsiállás sokba kerül a vállalatnak. A létszámot illetően kiemelte, hogy üyesebb is lehetne a „sétálók” száma, ez összefüggésben szólt a csapatok kiszolgásáról. Ezt a fokozott kiszolgálást igény, a csapatok. Többet kell tenni a létszó megtartásáért is, mert lassan a fiatalokn. nem lesz kitől elsajátítani a szakmát. A vállalati szakszervezeti bizottság, illeve a bizalmi küldött testületi ülés elismerését fejezi ki az erőfeszítésekért, anna ellenére, hogy nem teljesültek maradéktalanul a célkitűzések. A HOZZÁSZÓLÁSOK közül kiemelést kívánkozik Zöld Zoltánná mondanivalói, aki a KOSZGY dolgozói nevében szólt. Az ígértek nekik, hogy a mosó beüzemelésére könnyebb lesz a munka, s a rossz minőség miatt fokozódott az igénybetel. Nagy fluktuáció, nehéz a létszámot megtartan annak ellenére, hogy őrájuk is kiterjeszteték a lakáshoz juttatás jogosultságát. (Folytatás a 3. oldalon) Nagy Tibor, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára beszámolóját tartja Kiss Dezső vezérigazgató A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Zöld Zoltánná, a KOSZGY küldötte