Borsodi Bányász, 1985. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-10 / 1-2. szám

I BORSODI BÁNYÁSZ 1985. január 19, IWMI mi»« n—rn шипит Szakszervezeti bizalmi küldöttek tanácskozása Jobban kell tisztelni a termelő munkahelyeket A közelmúltban tartotta soron következő ülését a vállalati szakszervezeti bizalmi kül­dött testület. Elsőként a vállalat 1984. évi termelési-gazdálkodási és szociális tervének végrehajtását taglaló írásos anyagot vitatta meg az értekezlet, ezzel összefüggésben vé­leményezte a hatáskörileg illetékes gazda­sági vezetők munkáját. Második napirendi pontként a szintén írá­sos anyagba foglalt ez évi szakmai és szo­ciálpolitikai tevékenységet véleményezte. Ugyanakkor előterjesztés történt az 1935. évi szocialista munkaverseny irányelveire, valamint a tervek végrehajtását segítő szak­­szervezeti feladatokra. Az első napirendi ponthoz Kiss Dezső, a vállalat vezérigazgatója fűzött szóbeli ki­egészítőt. Ismeretes, hogy a vállalat meghatározó jelentőséggel bír a hazai energiaellátásban, nevezetesen a lakossági szénigények kielé­gítése 60—65 százalékban a Borsodi Szén­bányákra hárul, s a szilárd tüzelőanyagnak 40—45 százalékát a vállalat adja a népgaz­daságnak. De hozzá kell tenni, hogy ezen igények mindig meghaladták a vállalat le­hetőségeit. A BORSODI SZÉNBÁNYÁKNÁL két je­lentős törés következett be. Az úgynevezett negatív racionalizálás éreztette a hatását elsőként, s utána a vállalat 10 éven át 5,2 —5,3 millió tonnát kényszerült termelni­, nö­vekvő szabadnapi termelés mellett. A má­sik jelentős törés 1982-ben mutatkozott meg, amikor is a termelés 5 millió tonna alá csök­kent. Amíg a termelési feladatait 1970—73 között a vállalat 22 aknából, 49 frontfejtés­ből hozta, addig 1984-ben már csak 9 ak­nából és 16,5 frontfejtésből tudott termel­ni. Ez önmagában azt jelenti, hogy komoly koncentráció alakult ki a vállalatnál, ami egy oldalról igen mutatós, hiszen az egy aknára, egy frontra eső termelés nagy, de megmutatkoztak a koncentrálással járó fe­szültségek is. MA A FRONTFEJTÉSEK 90 százaléka komplexen gépesített frontfejtés. Ha bár­melyikkel gond van, a vállalat nem rendel­kezik szabad kapacitással, így tehát bármi­lyen elszerencsétlenedés közvetlenül a ter­melésben jelenik meg. Voltaképpen a korábbi fejlesztési forrá­sok drasztikus csökkentésének minden ká­ros hatása most érződik. Ez nem azt jelenti, hogy valaki is egy korábbi rossz intézkedés­re hivatkozva kezdene magyarázkodni, de tény, hogy nem volt olyan technikai lehető­ség, ami a létszámot ellensúlyozni tudta vol­na. Ugyanakkor a termelés erőltetése tovább fokozta a nehézségeket. Fokozatosan csök­kent a létszám. 1984-ben megközelítően 400-zal csökkent a vájárok száma a Borso­di Szénbányáknál, és beszűkültek a gépbe­szerzési, géppótlási lehetőségek is. A SZÜKSÉGSZERŰ INTÉZKEDÉSEK ar­ra irányultak, hogy a kis szénvagyonú, kis teljesítményű aknáktól átirányítsák a lét­számot a nagy teljesítményű vastagtelepi frontokra, ugyanis ezek kitelepítése már komoly veszélybe került. Amennyire lehet­séges volt, igyekeztek ezen helyeken fokoz­ni a gépesítést, illetve a szénszállítás re­konstrukcióját végrehajtani, lásd Miskolc, Putnok. Továbbá a szénvagyont növelni me­­zőkapcsolásokkal. Bevezették a heti 6 na­pos üzemrendet a nagy termelésű aknák­nál. De hozzá kell tenni, hogy a Borsodi Szénbányáknak nem volt 12 százalékos tar­taléka, hogy létszámmal, műszaki fejlesz­téssel ellensúlyozza a munkarendet. El­mondható, hogy a vállalat elvesztette azt a rugalmasságát, amivel korábban a fogyasz­tói igényekhez alkalmazkodni tudott. Két­ségtelen, most is szükség van a 6 napos termelésre, sőt a vasárnapra is. Ez viszont a karbantartási munkák rovására megy. A FELTÁRÁS, VAGATHAJTÁS terüle­tén is komoly nehézségekkel kellett szem­benézni. Jellemző a fokozott igénybevétel­re, hogy a Borsodi Szénbányák az V. öt­éves tervben 1,5 millió tonnával többet ter­melt a tervezettnél, ugyanakkor a VI. öt­éves tervben már nem tudja teljesíteni vá­gathajtási előirányzatát. Rendkívül feszült a lakossági szénellátás, a jövőjét eszi a vá­­gathajtás elmaradásával a vállalat. Szakmai szempontból nézve a vágathaj­­tást, a gondokhoz az is hozzájárult, hogy nőtt a vágatszelvények mérete csökkent a biztosítóberendezések távolsága. Miután a TH-íveket sűrűbben kell rakni, sokkal mun­kaigényesebb a vágathajtás, illetve a na­gyobb nehézségek miatt a biztosítás eltoló­dott a nehéz TH-k felé. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy nőtt a munkahelyek távol­sága az akna szájától. Az elmúlt 20 évben a medencében nem volt új bányatelepítés. Jöttek a mezőkap­csolások, ennek hatására nőtt a távolság, rendkívül nagy lett a kiszolgálási munka­­igényesség, a ki-beszállási idő, s ennek kö­vetkeztében a meglévő létszámból igen ma­gas a kiszolgálók aránya, lásd Feketevölgy. FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEIT a Borso­di Szénbányák elsősorban gépesítésre for­dította, bizonyítani akarván, hogy ebben a medencében is lehet, korszerűen bányász­­kodni. Ennek következménye az lett, hogy a segédfolyamatok gépesítésére soha nem maradt pénz, így ezen folyamatoknak a műszakszámigénye megnövekedett. Magya­rán: egy nagyon jó fejtési teljesítmény az összüzemi teljesítményben már nem mutat­kozik meg. A fejtések száma csökkent a vállalatnál, miközben jelentős technológiai váltás kö­vetkezett be. Az említett komplex frontfej­tésekhez legalább két tartalék kellene, de sem az előkészítettség, sem a technológiai berendezés nincs meg. Voltaképpen tehát csökkent a termelés biztonsága, mert nőtt a fejtések elszerencsétlenedésének száma. Ha egy területre beállnak, azt kell fejteni, mert más nincs. Ugyanakkor az átszerelé­sek száma, ideje is emelkedő tendenciát mutat. Nincs meg az előreszerelések, illet­ve a további korszerűsítések lehetősége. AZ EFFEKTÍV, HASZNOS MUNKAIDŐ a technológiából következően is rövidült, nevezetesen lejön a fülkekiképzés, áttolás stb., tehát sok a technológiai szünet. 11 frontfejtésen egy héten át mérték a hasz­nos munkaidőt, ami 40—45 százalékot mu­tatott, s ez az arány nyugaton 60—65 szá­zalék. Ugyancsak versenyfutást jelent az idővel a víztelenítés, illetve a szállítóbe­rendezések beszerelése. a mélyfúrási és a kutatási prog­ramra jellemző, hogy a 60-as évek elején volt 50 kilométeres kutatófúrás, manapság évente 20—23 kilométer a lemélyített fúrá­sok mértéke, s ezt most Dubicsányra kon­centrálják. Az alapvető szempont az, hogy egy terület alkalmas-e komplex lefejtésre, mert meglehet, kellő munkaerő esetén egye­di acéltám alkalmazásával fejthető lenne, de miután a komplexre sincs létszám, rej­­tetlenül marad. Az üzemelő berendezések 30 százaléka a nullára leírt, az elhasználódottsági foka ma már 60 százalék. De a jövesztőgépek leírt­­sága meghaladja a 70 százalékot, emiatt rendkívül sok az üzemzavar. Vannak per­sze irányítási, szervezési és egyéb hiányos­ságok is. KÉRLELHETETLEN SZABÁLYOZÓK ér­vényesülnek a szénbányászatra is. A gaz­dálkodásban átrendeződések következtek be, ugyanis a technológiai váltás miatt pék csökkent a fajlagos fafelhasználás, ki­sebb robbanóanyag kell, de nőtt a TH­M villamos energia költsége. Évente csak évekre 380 millió forintot költ a vállala két területen lehet takarékoskodni. ERRŐL AZ ESZTENDŐRŐL szólva a vezérigazgató kiemelte, hogy az idei­­ nagy erőfeszítéseket kíván a borsodi nyászoktól. A 4 millió 650 ezer tonna téliesített szén kitermelése nem kis tel. Ugyanakkor a vágathajtási terv 54 kilo tér vágat kihajlását irányozza elő. Ez­­ oldja meg a feszültségeket, tehát kér kell annak lehetőségét, miként tudnák lontosen túlteljesíteni. A szakmai tér­’ 860 fős létszámhiánnyal indulnak. A szocialista brigádokkal többet kell fédni, hiszen ott dől el minden, illetve,­­ hogy az embereket mennyire sikerül­t nyerni a céloknak. Szintén sarkalatos i­­dés a műszakgazdálkodás, illetve a köl­gek alakulása. Előtérbe kerül a minősé tisztán termelés, ugyanis nem lehet а ч­sóra bízni mindent. Egyébként is, ese­ként a rossz termékek miatt a rosták ja­vításánál többet kell dolgozni, mint bár­gyik előváráson. Egyszóval, a tisztán ten­gés mindennapos házi feladat, mert med­ből nem tud szenet csinálni a mosó. EGYSÉGESEBB TEHERVISELÉS szív­­el. Mind aknánként, mind munka lvenként, illetve személyenként. Mert­­ engedhető meg, hogy egyesek nagy ter­­hét vállaljanak, mások kisebb erőfeszítés révén is részesüljenek a javakból. Ez összefüggésben törekedni kell a teljesítőie arányos bérkiáramlásra. Jobban kell tisztelnünk a termelő mn­kahelyeket, mert úgy tűnik, ezen a tér sincs rend, hiszen kiszolgálásuk nem kié­pítő. És ugyancsak fontos, hogy az er­aknák, üzemek szorosabb kapcsolatot f's sanak fenn, segítsék, s ne gáncsolják el más munkáját. Nagy hangsúlyt kell ten­ni a szabadnapi termelésre, s csak tuda­san, a feltételek biztosításával lehet igi­be venni. Nagy Tibor, a vállalat szakszervezeti zottságának titkára is szóbeli kiegészít fűzött az írásos anyaghoz Hangsúlyom hogy a szocialista munkaverseny és a mu­­kahelyi demokrácia nem fejlődött elj­ szinten, ahogy az elvárható lett volna. I­­nyesebb munka szükséges minden terület Például sok a reklamáció, s a kocsiállás sokba kerül a vállalatnak. A létszámot illetően kiemelte, hogy ü­­yesebb is lehetne a „sétálók” száma, ez összefüggésben szólt a csapatok kiszolgá­sáról. Ezt a fokozott kiszolgálást igény­, a csapatok. Többet kell tenni a létszó megtartásáért is, mert lassan a fiatalokn. nem lesz kitől elsajátítani a szakmát. A vállalati szakszervezeti bizottság, ille­ve a bizalmi küldött testületi ülés elisme­rését fejezi ki az erőfeszítésekért, anna ellenére, hogy nem teljesültek maradékta­lanul a célkitűzések. A HOZZÁSZÓLÁSOK közül kiemelést kívánkozik Zöld Zoltánná mondanivalói, aki a KOSZGY dolgozói nevében szólt. Az ígértek nekik, hogy a mosó beüzemelésére könnyebb lesz a munka, s a rossz minőség miatt fokozódott az igénybe­­tel. Nagy­­ fluktuáció, nehéz a létszámot megtartan annak ellenére, hogy őrájuk is kiterjeszte­ték a lakáshoz juttatás jogosultságát. (Folytatás a 3. oldalon) Nagy Tibor, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára beszámolóját tartja Kiss Dezső vezérigazgató A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Zöld Zoltánná, a KOSZGY küldötte

Next