Borsodi Bányász, 1986. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ Bizonyára sokáig terítékre kerülnek azok a témák, ame­lyeket a vállalati szakszer­vezeti bizalmi küldött testü­let tárgyalt a legutóbbi ülé­sén. Nevezetesen a VI. öt­éves terv, annak termelési­­értékesítési-gazdálkodási mu­tatói, s azok mögött rejlő összefüggések. Ezekre segí­tett rávilágítani szóbeli ki­egészítőjében Üveges János gazdasági vezérigazgató-he­lyettes, aki I—III. negyedévi számadatok tükrében vizsgá­lódott. Nos, jelenleg már is­mertek az éves számok, úgy­hogy a korábbiak ismerteté­sétől eltekintünk, illetve a végső számokra később vis­­­szatérünk. A lényeg itt né­hány tendencia, amely kife­jezi a vállalat VI. ötéves tervbeli arculatát. Egyszóval meglehetősen fe­szített volt a terv, ezért sem teljesülhetett. Számos, ked­vezőtlenül megváltozott sza­bályozó is nehezítette a gaz­dálkodást, a fejlesztési for­rások beszűkültek. Amit 1985-ről el lehet mondani, az az, hogy még mindig nem érzékeljük eléggé a szenek minőségének fontosságát, il­letve a fűtőérték alakulását. Tudvalevőleg aknaszenek ér­tékesítésére is sor került, de erre hosszú távon a vállalat nem rendezkedhet be. A hő­erőmű is rendkívül elégedet­len a minőséggel, ugyanak­kor a kocsiállás miatt is sú­lyos milliókat kellett fizetni a vállalatnak. Hozzájárult ehhez, hogy a pénzügyi „sor­­banállás”, a késedelmes át­utalás miatt szintén milliók terhelték bírságként a válla­lat számláját. A VII. ötéves tervről szól­ván a vezérigazgató-helyet­tes azt emelte ki, hogy ne gondolja senki, sokkal kön­­­nyebb lesz, mint a korábbi. Ugyanis értékesített szenet kell mérni, míg korábban bizony benne volt a tervben a meddő is. Aztán azt is fontosnak tartotta megemlí­teni Üveges János, hogy el­szaladtunk az alkatrész-gaz­dálkodással. Tudvalevőleg nincs pénzünk fejlesztésre, de annyi alkatrészt vásáro­lunk, hogy minden szállító­­berendezés háromévenként megújul. Nagy Tibor, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára szóbeli kiegészítőjében főként a terv emberi olda­lát elemezte, a létszámhiány, az átszervezések hatásait, a szociális helyzetet. A vitában előtérbe került, hogy valóban nem lesz kön­­­nyű a VII. ötéves terv, s an­nak első éve. Például Koltai Árpád, a Putnoki Bánya­üzem főmérnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy lassan a korszerű technikához nem fogjuk tudni biztosítani a szakszerű létszámot, egyszó­val szintén az emberi olda­lát firtatta a tervnek. Utalt a munkafegyelem lazaságai­ra. Ennek kiküszöbölésére szükség volna jogi szabályo­zásra is, mert nincs elég eszköz a vezető kezében. Akarat volna, csak jog nincs a szigorú számonkéréshez. Érdemes volna azt is meg­vizsgálni, hogy mi az oka annak, hogy kitűnő szakem­berek távoznak más vállala­tokhoz. Ezzel összefüggésben azt javasolta, hogy valóban szükség van a differenciálás­ra, az átlagon felüli munkát átlagon felüli bérrel kell el­ismerni. Koltai Árpád szerint a túl­­műszakot csak az ipari át­lagig szabadna engedélyezni, támogatni. Vagy ezen felül más konstrukcióban kellene megoldani, hogy keresetvon­­zata valóban vonzó legyen, de hozzátette, a fő munka­időben kell megfizetni a bá­nyászokat, mégpedig kiemel­ten. Sérelmezte, hogy nő a bürokrácia, olyan jelentése­ket kérnek néha a központ­ból egyes osztályok, külön­­külön, amit esetleg egymás­tól megkaphatnának. Tuskán József, a Bükkaljai Bányaüzem igazgatója szólt a külfejtés sikeréről, arról, hogy Vadna térségében egy újat kívánnak nyitni. Farkas Ferenc szuhavölgyi küldött a feltételrendszer romlása mi­att emelte fel hangját. Kü­lön kitért arra a tarthatat­lan állapotra, amit a busz késése okoz. Ebben kérte a vállalat segítségét, hassanak oda, hogy a Volán teljesít­se a szerződésben vállalt kö­telezettségeit. Lóránt Miklós, a Miskolci Bányaüzem igazgatója hiá­nyolta, hogy az anyag nem tesz említést a lyukói lég­aknáról. Pedig ha nem ké­szül el, 1987-ben Lyukó a felét se termeli a mostani­nak. S ez nemcsak a Mis­kolci Bányaüzem gondja lesz, hanem elúszhat a vállalat is, netán súlyos gondot okoz­hat a népgazdaságnak is, hiszen megközelítően 500 ezer tonnát nem lehet csak úgy a föld alól előteremte­ni. Kérte a vállalat vezeté­sét, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a légakna meg­valósítására. Szó esett még a vitában a vgmk-ról, a meglevő gének karbantartásáról, s természe­tesen a bérről. Erre azért nem térünk ki részletesen, mert ez még a jövő zenéje, s miként korábban, most is időben kellő részletességgel tájékoztatjuk olvasóinkat. Annyit kértek a küldöttek, hogy a bérfejlesztés legyen mindenki számára egyértel­műen nyomonkövethető, vi­lágos. Ne kelljen utólagosan magyarázni a bizonyítványt. Kovács Lóránd vállalati főmérnök áttekintést adott arról, hogy az elkövetkezen­dő időszakban mire jut a kevéske pénzből, milyen fej­lesztéseket tudnak megvaló­sítani, illetve milyen új meg­oldásokat keresnek a fe­szültségek enyhítésére. A válaszadásból és az ös­­­szefoglalóból kitűnt, hogy minden eddiginél jobban szükségeltetik a közös gon­dolkodás, a belső tartalékok feltárása, mozgósítása. A küldöttek Nagy Tibor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára ös­­­szefoglalja a napirendet. Ismerik Hofi Géza utca­seprőkről szóló dalát? Ab­ban énekli: „ ... szemetel­nek, szemetelnek, szemetel­nek, szemetelnek, s az utca tiszta, tiszta, tiszta, tiszta kosz.” Nem mondom, elég sziszifuszi munka a takarí­tás, aki próbálta, az tudja. S mennyire az lehet, egy város takarítása, rendben tartása? Nemrégen beszélgettem a Kazincbarcikai Városgazdál­kodási Vállalat igazgatójá­val, Fórizs Lajossal, az egy éve bevezetett konténeres szemétszállítás eddigi ered­ményéről. — Mennyivel nőtt meg az utóbbi években a területük? — Putnok, Rudabánya, Aggtelek Ezek a jelzőpont­jaink. Itt és ezek környé­kén, főként ide, Barcika fe­lé jőve mi látjuk el a,,tisz­taságfelelősi” feladatokat. — Nem minden faluban van még konténeres szemét­szállítás. Ez is az önök gond­­ja? — Csak az elszállítása, ha erről a helyi tanáccsal meg­állapodunk, s ha a lakosok megvásárolják a konténert vagy a kukát. — Van még hely a sze­métnek? — Kell, hogy legyen. Je­lenleg is ezen törjük a fe­jünket. Nemrégen adtunk be egy környezetvédelmi pályá­zatot, mi, a vállalat. Erre körülbelül 2,2 millió forin­tot kapunk a megyei kör­nyezetvédelmi alapból. S két kocsit is vettünk, amit a ta­nács előlegezett meg ne­künk. Most Edelényben van folyamatban a rendszeres szemétszállítás. Sajószentpé­­teren is hasonló a helyzet. — Vannak új tervek ezek­kel kapcsolatosan? — Egyik nagy szemétte­lepi tervünk éppen Edelény mellett fog valóra válni. Edelénynél a bánya mögött, a szociális otthon melletti térséget jelöltük meg egy új szeméttelep kialakítására. Lassan betelik a vasút men­tén levő, bár az még odébb van, de gondoskodnunk kell időben a jövőről.­­ Egy-egy ilyen telep lét­rehozása ma már komoly követelményeknek kell, hogy megfeleljenek. Hiszen sokan beleköthetnek, ismertek a szigorított környezetvédelmi előírások. Mennyire „mo­dernizálják” a jövő szemét­telepeit? — Arra gondol, hogy mi­re lehet használni még a hulladékot? Megfúrattuk a sajópart melletti, már emlí­tettem a benzinkút melletti telepünket. Onnan várható majd biogáz. Egyelőre az komoly beruházást igényel­ne és lehet, hogy nem hoz­na annyi hasznot, mint mondjuk a jelenleg folya­matban levő gázbekötés, ami itt Kazincbarcikán egyelőre a Május 1. úton történik. A VGV-nek nemcsak szip­pantani, szemetet szállítani, eltakarítani a törmelékeket a járdákról, s ki tudja, hogy még mit kell tennie. Mivel városgazdálkodással foglal­kozik, a házak állapotára is oda kell figyelnie. Kazinc­barcikán most értek meg a felújításra azok az épületek, amelyek harmincegy eszten­dővel ezelőtt fogadták ma­gukba először a lakókat. Hi­szen nem mindegy, hogy az utcaseprés nyomán tisztává varázsolt város házainak va­kolata a friss munka nyo­mait tükrözi-e vissza az ott élőknek és az oda látoga­tóknak, avagy csupán mint egy huszadik századi lelet, vakolatrongyos térképeivel igazít el, rossz emléket hagy­va maga után. .. L Hová kerül a szemét? 1986. január в. A karácsonykor, szilvesz­terkor asztalra kerülő pa­lackok, üvegek, demizsonok, l­askák tartalmának jó ízű kortyolgatása nélkül elkép­zelhetetlen a magyar ember számára az ünnep. De van­nak olyanok, mint például a sajószentpéteri Szilvási La­jos, aki számára mindez másodlagos. Amikor ő kezé­be vesz egy üveget, lelki szemei előtt nem jófajta bo­rozgatások jelennek meg, hanem valami egészen más, hogyan lehetne a kérdéses üveget a robban­ódrót szí­nes műanyag borításával be­szőni, befonni úgy, hogy a motívumok — szarvasok, őzek, virágos csendéletek — kellően érvényesüljenek. Ál­líthatom, ez nem egy kön­­­nyű feladat. De halljuk a mestert! Mi a lényeg? A lényeg a türelem. Egy komolyabb palack befonása egy évig is eltart. Fontos a nyersanyag, a különböző színű drótok beszerzése. Ré­gen a hőskorszakban, ami­kor minden valamit is ma­gára adó bányász üveget font, még el sem ült a rob­bantás utáni füst, az embe­rek egymást letaposva tör­tettek megszerezni az áhí­tott drótot. Ma már van ká­bel bőven, csak a színskála nem teljes. Egy-egy zöld színű tétel megszerzése ko­moly kapcsolatokat igényel. Szerencsére hajdani munka­helyemen, a bodrogközi kő­bányákban vannak még ha­verok, akik küldenek a hiányzó színekből. Szóval, ha együtt van minden, jöhet a tervezés, a motívumok milli­méterpapírra való berajzolá­sa. A kútfő a kézimunkaúj­ság. Az üveg formája sem utolsó. Hozott nekem a múlt­kor a szomszédasszonyom egy kocka formájú üveget, igencsak belefájdult a fe­jem. De sikerült. De biztos megérte — ve­tem közbe. Gondolok itt né­mi anyagiakra. De a mes­ter elkomorul. Pénzért sose fonok üve­get. Ezt nem lehet megfi­zetni. No, ismerek olyat, aki pénzért csinál­ja, de azt meg is nézheti az ember. A mes­ter közelebb int és beavat a titkokba. Azok — utal a pénzért dolgozókra — dupla öltésekkel haladnak. Ez gyorsnak gyors, de hol ma­rad a finomság, a részletgaz­dagság. Énrólam már a Ké­pes Újság is írt s volt már kiállításom is kétszer. E szenvedély kezdetei Szilvási Lajos gyermekkorába nyúl­nak vissza. Tiszanagyfalu­­ban születtem — meséli vendéglátóm — nagy kelet­je volt a vesszőből való ko­sárfonásnak. — Mivel sze­gények voltunk, szóba sem jöhetett, hogy inasnak áll­jak valamelyik mesterhez, mert ez is sokba került vol­na. Szóval, lestem a mun­kájukat, és hamarosan ma­gam is megpróbálkoztam a kosárfonással. Aztán amikor némi kerülővel a szénbá­nyászatba kerültem, vessző híján a drótra fanyalodtam, de hamar megszerettem. Azóta felváltva használom mindkét matériát. — Az asszony ugyan nem lelkese­dik a hobbimért, de én ameddig élek, csinálom. Ne­héz munkához szokott ujjai beszélgetésünk közben is könnyedén bújtatják egy­másba a színpompás mű­anyag huzalokat... A „mester” munka közben Kossuth­-kiadványok A Politikai Könyvnapokra az alábbi könyvek jelentek még meg: — Marx—Engels összes művei. 47. kötet — Zoltai D.: Egy írástu­dó visszatér (Lukács György 1945 utáni munkásságáról) — Köpeczi Béla: Új kon­zervativizmus és új jobbol­dal — A magyar irodalom története — Állami és társadalmi szervezetek Magyarországon — Antonio Gramsci: Poli­tikai írások — Giuseppe Fava: Szicí­liai maffia — Búza Márton: A szak­­szervezetek Magyarországon — Stanislaw Komorniczki: Varsó barikádjain — Évfordulók ’86 — Nők Magazinja Év­könyv 1986. Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Kazinczy a 19. Postacím: 3501 Miskolc, pl.: 146. Telefon: 11-884 18-461 Felelős szer­kesztő: KAROSI IMRE. — Kiadja: a Borsod Megyei Lap­kiadó Vállalat. 3521 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Posta­cím: 3531 Miskolc, pl.: 118. Telefon: 36-131. Felelős vezető: VERES MIHÁLY — Index: 32-904. — Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: WIRTH LAJOS.

Next