Borsodi Bányász, 1986. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-03 / 27. szám
is KHAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLLETEK! BÁNYÁSZ 0 RS Mi A JVVÁSZOK HETILApJa XXIX. évfolyam, 27. szám irat 1,3« F**8«. július 3. z óljaképpen nem is Dubicsány, hanem Sajógalgóc. Már ami a helyet illeti, ahol jelenleg kutatnak, abban a reményben, hogy talán majd Dubicsány névvel illetik azt a bányát, amelyet ebben a térségben nyitni akarnak. Nyitni? Ugyan kik? A Borsodi Szénbányák vezetése jó néhány éve arra törekszik, hogy ebben a térségben megteremtse egy modern, nagy kapacitású bányászat alapjait, hangoztatva, hogy nemcsak a vállalat szempontjából fontos ez a bányanyitás, hanem a népgazdaság érdeke is ezt kívánja. Ha emlékezetem nem csal, nem is olyan régen még arról volt szó, hogy egy miniszteri mondatot idézzek: „Egy stabil Borsodra szükség van!" s ehhez nyilván hozzátartozik Dubicsány is. Más kérdés, hogy mennyire marad stabil Borsod, illetve mennyire függ tőle a stabilitása, s így Dubicsány körül is megszaporodhatnak a kérdőjelek. S azt sem szabad elfelejteni, hogy e miniszteri mondat óta bizony nagyot változott a világ, akkor tél volt, most nyár, s az energiapiacon leértékelődött a szén. Állítólag a jövőben is viszonylag olcsón (attól függ, mihez képest) hozzá lehet jutni. Én nem vitatkozom. Nyilván, nagyobb rálátása van a dolgokra az illetékeseknek, s merem remélni, hogy a legjobb megoldásokat keresik, mint mondjuk, a hatvanas évek második felében. Akkor nem jött be, talán majd most. Mondom, nem vitatkozom, engem csupán Dubicsány sorsa érdekel. Ma amikor a szénbányászatra nehezedik egy gazdaságossági nyomás, nem lehet a vakvilágba dobálózni a pénzzel. Három alapkérdés vetődik fel Dubicsánnyal kapcsolatban. Vitele? Mérséklése? Otthagyása? Nézzük az elsőt. Már eddig is komoly milliókba került az ügy, « a költségesebb rész még csak most következne. Annyi bizonyos, hogy a Borsodi Szénbányák a közeljövőben erre a bányanyitásra pénzt nem kap. Marad, vagy maradna a saját erő, ami nincs, nem is volt a kezdet kezdetén sem. Most, mondhatná valaki, akkor minek kezdtek hozzá? Azért, mert akkor a helyzet is más volt, és az ígéretek is, ugyanakkor a legfontosabb: a folyamatos széntermeléshez a lakossági igények kielégítéséhez mindenképpen szükségesnek látszott egy új bánya nyitása. Kockázatot kellett vállalni, s a Borsodi Szénbányák vezetése dicséretesen ezt meg is tette. Ugyanis mi van akkor, ha mondjuk 90-ben többet kérnek, vagy netán követelnek, mint teszem azt tették 80-ban, 81-ben. Itt erre is kell gondolni. Más kérdés, talán társadalmi igazságtalanságnak is fel lehet fogni, hogy Magyarországon minden valamire való bánya állami beruházásként valósult meg, s nem túl tisztességes, egy amúgy is súlyos gondokkal küzdő kollektíva nyakába varrni Dubicsány összes ódiumát. Mérséklése. Meddig? Ki mondja meg, meddig szabad csordogáltami az összegeket a vállalati kasszából, s egyáltalán, éppen ezért a mérséklésért majdan nem a Borsodi Szénbányákat teszik felelőssé, mondván, nagyon kell a szén, minek hagytátok abba a kutatást, most már lényegesen előbbre tartanánk. Mondom, még ez a vád is elképzelhető. Bár a mérséklésnek igazából akkor volna értelme, ha megnyugtatóan tisztázódna, hogy konkrétan mikor, s milyen konstrukcióban valósulna meg Dubicsány. Ha erre nincs pontos kijelölés, akkor felvetődhet a leggyilkosabb kérdés: otthagyása? Nem csupán az eddigi szellemi, fizikai, anyagi invesztíciókat, hogy úgy mondjam, siratná meg az ember. Dubicsány nélkül nemcsak a vállalatnak, de a népgazdaságnak is szembe kellene néznie a tényekkel. A vállalat hosszan tartó, s jelenlegi nyomorúságának egyik alapvető oka a termelési túlajánlkozás. Hogy ezt kényszerűségből tették, az más kérdés, de minden ajánlkozást kíméletlenül bevasaltak rajta, már ami a többlettermelést illeti, ugyanakkor nem rendelték hozzá a feltételeket. Dubicsány nélkül a jövőben nincs erre mód. Magyarán, ha döntés születik, hogy Borsodnak ennyit kell termelni, akkor netán 90-ben már ne kényszerítsék, s ne is ajánlkozzon a Borsodi Szénbányák többlettermelésre. Az utóbbi nem valószínű, mert az a tisztességes vezérlőelv hatja át a Borsodi Szénbányák vezetését, minden megnyilatkozás erre utal, hogy az ország, a népgazdaság érdekének prioritása mellett a vállalati érdek érvényesüljön. Mi lesz veled, Dubicsány? Vitele? Mérséklése? Otthagyása? Nagy kérdőjelek ezek, s amennyire én meg tudom ítélni, talán kicsit erős, de bűn lenne lemondani róla. Az aggályok mindenkiben felmerülnek, nyilván azokban is, akik gazdaságossági számítások fölé görnyednek, s Dubicsány sorsáról döntenek. Csak én azt hiszem, már rég nem csupán Dubicsány sorsáról van szó, hanem a mélyművelésről, ezen belül Borsod jövőjéről. Vitele? Mérséklése? Otthagyása? Bizony, néhány borsodi bányában, Dubicsánytól függetlenül is felvetődnek a kérdések, amelyekre talán hamarosan végre választ kapnak az érdekeltek. Karos Imre Mi lesz veled, Dubicsány? Eor kérdés egy válasz — Hogy ódtak az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat által elvégzendő feladatokkal a légaknánál, Lyukóbányán? — kérdeztük Csiszár László üzemi főmérnököt. — A munkálatokkal szépen hatodunk. A fagyasztófuratokból már csak kettő van hátra. Ha ezt elvégeztük, még akkor is lesz dolgunk. Két hőmérséklet-ellenőrző furatot is el kell még készítenünk, de ezt csak az előzőekben említett munkafázis után lehet megkezdeni. A napokban érkeznek egyébként lengyel geofizikusok, hogy az elméletileg függőleges tengelytől való eltérést saját technológiájuk segítségével bemérjék. Erre nagy szükség van, mert ha nem kellő pontosságú mérések után kezdődne meg a fogyasztás, akkor nem alakulna ki a szükséges - 252 méter •esszи - védágyúrú. Ide érkeznek a személygépkocsik ornyosnémeti Korszerű határátkelő Hazánk idegenforgalma-A bon jelentős helyet foglal el a tornyosnémeti határállomás. A szomszédos Csehszlovákia és közöttünk lebonyolított forgalom jelentős része esik erre a nemzetközi átkelőhelyre. Az éjjel-nappal nyitva tartó és korszerűtlenné vált épületet új váltja fel a közeljövőben. A BM Kerületi Határőr-parancsnoksága a múlt hét folyamán mutatta be a sajtó képviselőinek a létesítményt. Lényegesen meggyorsul ezzel az a felelősségteljes szolgálati munka, melyben a kölcsönös bizalom alapján dolgoznak együtt a hatóságok képviselői. (Tudósításáét a 6. oldalon) A határátkelőben #//# fill 1/Д1 TERVTELJESlTÉS 1986. JÜNIUS I—29-IG 124,(5% 97.8% 68,8% 66.8% 47.9% 9.4 % Vállalat 75,6 % LEGJOBB AKNÁK Radostyáni küif. 308.9% BükkaJjai Bü. Szuhavölgyi Bü Miskolci Bü. Mákvölgyi Bü. Putnoki Bü. Farkaslyuki Bü. Edelénv 119.9% Feketevöigy 112.1% Szeles 90.8% Ormos 7U,3% Együttes ülés Az elmúlt héten csütörtökön délután együttes ülést tartott a vállalat és a Miskolci Bányaüzem párt-végrehajtó bizottsága. A pártdemokrácia került elsőként terítékre. Hornyik László, üzemi pártbizottsági titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz, majd második napirendi pontként az üzem igazgatója. Lóránt Miklós tájékoztatta a testületek tagjait az üzem első félévi munkájáról, illetve az elkövetkezendő időszak feladatairól. ■—им— » BEA jóit, látszik és győzött A szénbányászatban a frontfejtés és a vágathajtás egyensúlyának fenntartása alapvető műszaki-gazdasági érdek. Tény, hogy a vágathajtás technikai, technológiai fejlettsége nem éri a frontfejtések színvonalát. Több más ok mellett ez is oda vezet, hogy megbomolhat az a kényes egyensúly, ami az elővárás és a tömegtermelő munkahelyek között szükségeltetik. Mi az, ami az elővárásokon a legtöbb gondot okozza? Az elmaradt fejlesztés, s ez elsősorban a segédanyagok raktározásában, szállításában, föld alatti tárolásában mutatkozik meg. Gépesítés hiányában ezeknek a munkáknak elvégzése esetenként a municő 40 százalékát is felemészti. E megdöbbentően magas szám tehát egyértelműen a segédfolyamatok gépesítése egy újfajta rendszerszemlélet szükségszerű kifejlesztésének irányába mutat. A borsodi egységrakományos anyagmozgatási rendszer, röviden a BEA, ezt az igényt igyekszik kielégíteni. Balinkó Ljászló rendszerszervező mérnök e rendszer értelmi szervezője. A megvalósítás és az elterjesztés nem mindig sima útjáról beszélt. — öt év múlva a vállalat nem fog találni emberi anyagmozgatásra, magyarul hórukk munkára. Ezt megelőzendő szükséges ezeket a munkákat — amennyire csak lehet — kiváltani, ésszerűsíteni. Az egységrakományos anyagmozgatási rendszer segít ezen. A gyártóktól a különböző anyagok szinte emberi kéz érintése nélkül kerülnek a munkahelyekre megfelelő ügyes eszközök: emelővillák, horog adapterek kötőelem konténerek, stb segítésével. A mi rendszerünk egy 17 elemű vállalati sorozat, szabvány szabályozza, és a gyártására a KÖSZGÜ-ben külön munkacsoport alakult. Hogyan működik a gyakorlatban a rendszer? Vegyünk egy példát. A Lenin Kohászati Művek csavarüzeméből a szuhakállói központi anyagraktérre a TH-csavarok vagonban érkeznek. A rakodás és betárolás folyamata korábban rakodógépes segédmunkások alkalmazásával 12 munkaóra és 3 gén üzemóra volt. A BEA rendszer önürítős konténereinek felhasználásával az alkalmazott segédmunkás létszám egy fővel, így a munkaóra negyedére, míg a gépidő harmadára csökken. Az adatok önmagukért beszélnek — mondta Balikó László, majd így folytatta: — Ezekhez a munkákhoz szükséges még egy konzolos bakdaru, aminek felállítása már folyamatban van. Természetesen a különböző társvállalatoknak jó együttműködése is fontos, mert nélkülük a BEA elterjesztése lehetetlen, hiszen például a konténerbe rakodás már a gyártási helyen meg kell, hogy történjen, a rendszer így válik teljessé. Több vállalat érdeklődik a rendszer (Folytatás a 3. oldalon)