Borsodi Bányász, 1986. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-03 / 27. szám

is KHAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLLETEK! BÁNYÁSZ 0 RS Mi­ A JVVÁSZOK HETILApJa XXIX. évfolyam, 27. szám irat 1,3« F*­­*8«. július 3. ­­z óljaképpen nem is Dubicsány, hanem Sajógalgóc. Már ami a helyet illeti, ahol jelenleg kutatnak, abban a re­ményben, hogy talán majd Dubicsány név­vel illetik azt a bányát, amelyet ebben a térségben nyitni akarnak. Nyitni? Ugyan kik? A Borsodi Szénbányák vezetése­­ jó néhány éve arra törekszik, hogy ebben a térségben megteremtse egy modern, nagy kapacitású bányászat alapjait, hangoztatva, hogy nem­csak a vállalat szempontjából fontos ez a bányanyitás, hanem a népgazdaság érdeke is ezt kívánja. Ha emlékezetem nem csal, nem is olyan régen még arról volt szó, hogy egy minisz­teri mondatot idézzek: „Egy stabil Borsodra szükség van!"­ s ehhez nyilván hozzátar­tozik Dubicsány is. Más kérdés, hogy men­­nyire marad stabil Borsod, illetve mennyi­re függ tőle a stabilitása, s így Dubicsány körül is megszaporodhatnak a kérdőjelek. S azt­ sem szabad elfelejteni, hogy e minisz­teri mondat óta bizony nagyot változott a világ, akkor tél volt, most nyár, s az ener­giapiacon leértékelődött a szén. Állítólag a jövőben is viszonylag olcsón (attól függ, mi­hez képest) hozzá lehet jutni. Én nem vi­tatkozom. Nyilván, nagyobb rálátása van a dolgokra az illetékeseknek, s merem remél­ni, hogy a legjobb megoldásokat keresik, mint mondjuk, a hatvanas évek második felében. Akkor nem jött be, talán majd most. Mondom, nem vitatkozom, engem csupán Dubicsány sorsa érdekel. Ma amikor a szénbányászatra nehezedik egy gazdaságossági nyomás, nem lehet a vakvilágba dobálózni a pénzzel. Három alap­kérdés vetődik fel Dubicsánnyal kapcsolat­ban. Vitele? Mérséklése? Otthagyása? Nézzük az elsőt. Már eddig is komoly mil­liókba került az ügy, « a költségesebb rész még csak most következne. Annyi bizonyos, hogy a Borsodi Szénbányák a közeljövőben erre a bányanyitásra pénzt nem kap. Ma­rad, vagy maradna a saját erő, ami nincs, nem is volt a kezdet kezdetén sem. Most, mondhatná valaki, akkor minek kezdtek hozzá? Azért, mert akkor a helyzet is más volt, és az ígéretek is, ugyanakkor a leg­fontosabb: a folyamatos széntermeléshez­­ a lakossági igények kielégítéséhez mindenkép­pen szükségesnek látszott egy új bánya nyi­tása. Kockázatot kellett vállalni, s a Bor­sodi Szénbányák vezetése dicséretesen ezt meg is tette. Ugyanis mi van akkor, ha mondjuk 90-ben többet kérnek, vagy netán követelnek, mint teszem azt tették 80-ban, 81-ben. Itt­ erre is kell gondolni. Más kér­dés, talán társadalmi igazságtalanságnak is fel lehet fogni, hogy Magyarországon min­den valamire való bánya állami beruházás­ként valósult meg, s nem túl tisztességes, egy amúgy is súlyos gondokkal küzdő kol­lektíva nyakába varrni Dubicsány összes ódiumát. Mérséklése. Meddig? Ki mondja meg, meddig szabad csordogáltami az összegeket a vállalati kasszából, s egyáltalán, éppen ezért a mérséklésért majdan nem a Borsodi Szénbányákat teszik felelőssé, mondván, na­gyon kell a szén, minek hagytátok abba a kutatást, most már lényegesen előbbre tar­tanánk. Mondom, még ez a vád is elképzel­hető. Bár a mérséklésnek igazából akkor volna értelme, ha megnyugtatóan tisztázód­na, hogy konkrétan mikor, s milyen konst­rukcióban valósulna meg Dubicsány. Ha er­re nincs pontos kijelölés, akkor felvetődhet a leggyilkosabb kérdés: otthagyása? Nem csupán az eddigi szellemi, fizikai, anyagi invesztíciókat, hogy úgy mondjam, siratná meg az ember. Dubicsány nélkül nemcsak a vállalatnak, de a népgazdaság­nak is szembe kellene néznie a tényekkel. A vállalat hosszan tartó, s jelenlegi nyo­morúságának egyik alapvető oka a termelé­si túlajánlkozás. Hogy ezt kényszerűségből tették, az más kérdés, de minden ajánlko­­zást kíméletlenül bevasaltak rajta, már ami a többlettermelést illeti, ugyanakkor nem rendelték hozzá a feltételeket. Dubicsány nélkül a jövőben nincs erre mód. Magyarán, ha döntés születik, hogy Borsodnak ennyit kell termelni, akkor netán 90-ben­ már ne kényszerítsék, s ne is ajánlkozzon a Bor­sodi Szénbányák többlettermelésre. Az utób­bi nem valószínű, mert az a tisztességes ve­zérlőelv hatja át a Borsodi Szénbányák ve­zetését, minden megnyilatkozás erre utal, hogy az ország, a népgazdaság érdekén­ek prioritása mellett a vállalati érdek érvénye­süljön. Mi lesz veled, Dubicsány? Vitele? Mérséklése? Otthagyása? Nagy kérdőjelek ezek, s amennyire én meg tudom ítélni, talán kicsit erős, de bűn lenne lemon­dani róla. Az aggályok mindenkiben felme­rülnek, nyilván azokban is, akik gazdaságos­­sági számítások fölé görnyednek, s Dubi­csány sorsáról döntenek. Csak én azt hi­szem, már rég nem csupán Dubicsány sor­sáról van szó, hanem a mélyművelésről, ezen belül Borsod jövőjéről. Vitele? Mérsék­lése? Otthagy­ása? Bizony, néhány borsodi bányában, Dubicsánytól függetlenül is fel­vetődnek a kérdések, amelyekre talán ha­marosan végre választ kapnak az érdekel­tek. Karos­ Imre Mi lesz veled, Dubicsány? Eor kérdés egy válasz — Hogy ódta­k az Országos Földtani Kutató és Fúró Válla­lat által elvégzendő feladatok­kal a légaknánál, Lyukóbá­­nyán? — kérdeztük Csiszár László üzemi főmérnököt. — A munkálatokkal szépen hatodunk. A fagyasztófuratok­ból már csak kettő van hátra. Ha ezt elvégeztük, még akkor is lesz dolgunk. Két hőmérséklet-ellenőrző fu­ratot is el kell még készíte­nünk, de ezt csak az előzőek­ben említett munkafázis után lehet megkezdeni. A napokban érkeznek egyéb­ként lengyel geofizikusok, hogy az elméletileg függőleges ten­gelytől való eltérést saját technológiájuk segítségével be­mérjék. Erre nagy szükség van, mert ha nem kellő pontosságú mé­rések után kezdődne meg a fogyasztás, akkor nem alakul­na ki a szükséges - 252 méter •esszи - védágyúrú. Ide érkeznek a személygépkocsik ornyosnémeti Korszerű határátkel­ő Hazánk idegenforgalma-A bon jelentős helyet fog­­lal el a tornyosnémeti határállomás. A szomszédos Csehszlovákia és közöttünk le­bonyolított forgalom jelentős része esik erre a nemzetközi átkelőhelyre. Az éjjel-nappal nyitva tartó és korszerűtlenné vált épületet új váltja fel a közeljövőben. A BM Kerületi Határőr-pa­­rancsnoksága a múlt hét fo­lyamán mutatta be a sajtó képviselőinek a létesítményt. Lényegesen meggyorsul ezzel az a felelősségteljes szolgálati munka, melyben a kölcsönös bizalom alapján dolgoznak együtt a hatóságok képviselői. (Tudósításáét a 6. oldalon) A határátkelőben #//# fill 1/Д1 TERVTELJESlTÉS 1986. JÜNIUS I—29-IG 124,(5% 97.8% 68,8% 66.8% 47.9% 9.4 % Vállalat 75,6 % LEGJOBB AKNÁK Radostyáni küif. 308.9% BükkaJjai Bü. Szuhavölgyi Bü Miskolci Bü. Mákvölgyi Bü. Putnoki Bü. Farkaslyuki Bü. Edelénv 119.9% Feketevöigy 112.1% Szeles 90.8% Ormos 7U,3% Együttes ülés Az elmúlt héten csütör­tökön délután együttes ülést tartott a vállalat és a Mis­kolci Bányaüzem párt-vég­rehajtó bizottsága. A párt­demokrácia került elsőként terítékre. Hornyik László, üzemi pártbizottsági titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz, majd má­sodik napirendi pontként az üzem igazgatója. Lóránt Miklós tájékoztatta a testü­letek tagjait az üzem első félévi munkájáról, illetve az elkövetkezendő időszak feladatairól. ■—им— » BEA jóit, látszik és győzött A szénbányászatban a frontfejtés és a vágathajtás egyensúlyának fenntartása alapvető műszaki-gazdasági érdek. Tény, hogy a vágat­­hajtás technikai, technoló­giai fejlettsége nem éri a frontfejtések színvonalát. Több más ok mellett ez is oda vezet, hogy megbomol­­hat az a kényes egyensúly, ami az elővárás és a tömeg­termelő munkahelyek kö­zött­ szükségeltetik. Mi az, ami az elővárá­­sokon a legtöbb gondot okozza? Az elmaradt fej­lesztés, s ez elsősorban a segédanyagok raktározásá­ban, szállításában, föld alat­ti tárolásában mutatkozik meg. Gépesítés hiányában ezeknek a munkáknak el­végzése esetenként a mun­­icő 40 százalékát is fel­emészti. E megdöbbentően magas szám tehát egyértel­műen a segédfolyamatok gé­pesítése egy újfajta rend­szerszemlélet szükségszerű kifejlesztésének irányába mutat. A borsodi egységra­kományos anyagmozgatási rendszer, röviden a BEA, ezt az igényt igyekszik ki­elégíteni. Balinkó Ljászló rendszerszervező mérnök e rendszer értelmi szervezője. A megvalósítás és az elter­jesztés nem mindig sima út­járól beszélt. — öt év múlva a válla­lat nem fog találni emberi anyagmozgatásra, magyarul hórukk munkára. Ezt meg­előzendő szükséges ezeket a munkákat — amennyire csak lehet — kiváltani, ésszerű­síteni. Az egységrakomá­nyos anyagmozgatási rend­szer segít ezen. A gyártók­tól a különböző anyagok szinte emberi kéz érintése nélkül kerülnek a munka­helyekre megfelelő ügyes eszközök: emelővillák, ho­rog adapterek kötőelem konténerek, stb segítésével. A mi rendszerünk egy 17 elemű vállalati sorozat, szab­vány szabályozza, és a gyár­tására a KÖSZGÜ-ben külön munkacsoport alakult. Ho­gyan működik a gyakorlat­ban a rendszer? Vegyünk egy példát. A Lenin Kohá­szati Művek csavarüzeméből a szuhakállói központi anyagraktérre a TH-csava­rok vagonban érkeznek. A rakodás és betárolás folya­mata korábban rakodógép­es segédmunkások alkalmazásá­val 12 munkaóra és 3 gén üzemóra volt. A BEA rend­szer önürítős konténereinek felhasználásával az alkal­mazott segédmunkás létszám egy fővel, így a munkaóra negyedére, míg a gépidő har­madára csökken. Az adatok önmagukért beszélnek — mondta Balikó László, majd így folytatta: — Ezekhez a munkákhoz szükséges még egy konzolos bakdaru, aminek felállítása már folyamatban van. Ter­mészetesen a különböző társ­­vállalatoknak jó együttmű­ködése is fontos, mert nél­külük a BEA elterjesztése lehetetlen, hiszen például a konténerbe rakodás már a gyártási helyen meg kell, hogy történjen, a rendszer így válik teljessé. Több vál­lalat érdeklődik a rendszer (Folytatás a 3. oldalon)

Next