Borsodi Bányász, 1986. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-03 / 27. szám
4 ЯМ BORSODI BÁNYÁSZ A gyerekeknek alig ért véget a tavaszi szünet, máris számolni kezdtek. S olyan hirtelen szállt el ez a pár hét, mint egy röpke pillanat. Van még szülő, aki a bizonyítvány jegyein törve fejét, igyekszik szép ajándékkal meghálálni az év közben mutatott szorgalmat. De többen inkább azon morfondíroznak, mit is csináljon a gyerek. A felsőbb osztályba járok, középiskolások, ma már nagyobb önállóságra vannak nevelve. De sok helyütt az apróságokkal van a legnagyobb gond. Mert a bölcsődék óvodák is bezárják kapuikat. Ilyenkor kezdődik meg a nagy családi körforgás. Irány falura, a nagyihoz, vagy fordítva, éppen a városba, a testvérekhez, keresztmamákhoz. Tapasztalataim szerint félelemmel teli örömök ezek. Hogy érzi magát a dédelgetett csemete az új környezetben, nem esik-e valami baja? Az izgalmak ott hágnak legjobban tetőfokra, ahol táborozni, üdülni engedik a szüleik kis utódjaikat. A hegyek között a kullancstól féltik, a víz partján a pillanatnyi felelőtlenség figyelemkiesés okozhatta véletlen tragédiától. Minden szervezett nyaralás közben vigyázó szemű pedagógusok figyelik mozdulataikat. Ők, akik szabadságukat feláldozva, nyáron is hivatásuknak élnek, nem az iskolai szellemet csempészik be a táborokba. Inkább vannak azon, hogy ha fegyelmezetten is, de minél több élménnyel gazdagodva és legfőképpen egészségesen térjenek haza a tanulók családi köreikbe, majd szeptemberben az iskolapadokba. A TÁBORBAN Forenszky János művelődési ház igazgató és Kovács Ilona táborvezető baráti hangvételben beszélgetnek a farkaslyuki úttörőtábort érintő kérdésekről. Érthető is ez, mert a nyíregyháziak táborvezetője szinte már hazajön a hegyek közé. A nyírségi főváros 9. Sz. Általános iskolájából ajra a hős lombok árnyékába felvert sátrak sokaságát vették birtokba a gyerekek. Közel 160-an érkeztek. Jöttek volna többen is, de hely hiányában válogatni kellett a jelentkezők között. Az aknától alig néhány száz méterre lévő sportpálya környéke zsibongástól hangos. A hangzavart emeli a zeneszó, és a hangosba bemondandó közérdekű közlemény. — Gyerekek! Figyelem, figyelem! Megérkezett a doktor néni. Akinek valamilyen egészségügyi gondja van, jöjjön az ebédlőhöz. Valaki képeslapokat gyűjt, meg az éppen soros esti vetélkedőre nevezettek névsorát. Zajlik az élet a táborban. A szakácsnénik fejsimogatással kísért örömüket fejezik ki a jóllakottak láttán. A legfontosabb kérdés, hogy az ismeretlen környezetben nem unatkozhatnak-e a gyerekek? Kovács Ilona elmosolyodik a látszólag buta kérdés hallatán. — Nincs rá idejük! Nem Itt a nyár А в [UNK]р minden órádra jut valami játék, vetélkedő. A legfontosabb persze, hogy úttörőink megismerjék a számukra sokat rejtegető vidéket. A megye történelmi kulturális múltját, s a jelen életét. Elsősorban a bányászokét. Korábban részt vehettünk bányabejáráson is, erre ma nincs lehetőség. De a múzeumba kifogyhatatlan kérdések tömege zúdul a vezetők felé. Kirándulásra három autóbusszal megyünk. Aggtelek, Szilvásvárad, Eger, mind olyan híres hely, ami nagy élményt szolgáltat a távolabbról érkezőknek. Nem fog senki unatkozni. Sem a gyerekek, sem a pedagógusok. De annyit meg elárulhatok, hogy a srácok még azt az izgalmat is szeretnék átélni — csak ne a tábori Ki mi tud? döntője alatt váljon valóra álmuk —, hogy milyen is egy olyan igazán nagy vihar itt a hegyek között, sátorban — fejezi be a táborvezető. Jó nyaralást szabolcsiak — itt Borsodban. + A STRANDON Kellemes környezet, jó vendéglátóipari kiszolgálás biztosítja a pihenni, kikapcsolódni vágyók kényelmét. A medencék hűs vize, a pázsit simasága, a sportolási lehetőségek sokasága igazán irigylésre méltóvá teszi a bányász-vegyész város strandját. Azért az idelátogató szülők — esetenként jobban is figyelhetnének, például arra, hogy ne csavarogjanak el a még járni is alig tudók, meg, hogy a tisztaságot úgy kellene megőrizni, ahogy a szorgalmas üzemeltetők azt reggelente a vendégek rendelkezésére bocsátják. ♦ A PIACON Sokaknak — főleg a szorgos kezű, befőzést szerető háziasszonyoknak — nyári elfoglaltság, a piacjárás. Megteszik ezt egyébként is, de ilyenkor érdeklődő szemekkel vizsgálják az árakat, hogy mit, és egyáltalán érdemes-e befőzni? Rövid sétánk a barcikai piacon nem sok jóval kecsegtetett. Még alig lehetett kapni cseresznyét, meggyet — azt is nagyon drágán — és már eltűnőben vannak a ládákból, pultokról. A zöldborsóleves hívei is inkább a kiskerti termésre szorítkozhatnak, mert ami van, az — nyugodtan állítom — lesújtó látványt nyújtott. Szép a zöldség, a karfiol, a káposzta, a karalábé, de többe kerül a család levesébe való zöldára mint a hús — pedig az sem olcsó. Ilyen időszakban már régen zsíros kenyeret majszoltunk paprikával, paradicsommal, uborkával. Hát erre még várni kell, mert mindháromnak túl vastag krétával írják még ki az árát. Abban bízhatunk csak, hogy az árak elérik nemsokára az erős paprikáét, mert az volt az egyetlen, amit elfogadható értékben lehetett megvásárolni. Igaz, befőzésre — aki szereti !— éppen ez játszunk iskolásdit, de azért „szigorú” tábori napirendi pontok alapján töltjük el ezt a 11 napot. is alkalmas. De a háziasszonyok biztos mást is szánnak a dunsztos üvegekbe. Kép: Pusztai Szöveg: Simkó 1986. július 1 Környezetünk tisztasága — egészségünk védelme A környezetvédelmi világnap kapcsán sok szó esett környezetvédelemről az utóbbi hetekben. Hazánkban 1976-ban született átfogó törvény a környezetvédelemről, amely többek között kimondja: „Minden állampolgárnak joga van arra hogy emberhez méltó környezetben éljen.” Az „emberhez méltó környezet” megteremtéséhez (a részfeladattól függően) szükséges a modern technika vívmányainak — nem csekély anyagi ráfordítást igénylő — alkalmazása és elengedhetetlen a lakosság aktivitása. Élve a téma aktualitása nyújtotta alkalommal, az igen összetett problémakörből azokra hívom fel olvasóink figyelmét, amelyek leginkább és naponta befolyásolják komfortérzésüket és kedvezőtlen hatásuk helyes higiénés szemlélettel, magatartással lényegesen csökkenthető. Lakóépületek, lakások. A higiénés hiányosságok legszembetűnőbbek többszintes épületek közös használatú helyiségeinél (pl.: lépcsőházak, hulladéktárolók pincék). Lakásajtón kívül sok esetben a lakó elfelejt „gazdaként” viselkedni. Különösen hétvégeken megdöbbentő ezen helyiségek rendje, tisztasága. Lakáson belüli — erről főként panaszügyek kapcsán értesülünk — sok bosszúságot okoz a vizesblokkok (fürdő, WC, mosogató) nem rendeltetésszerű használata. Olyan anyagok jutnak a vezetékekbe (( felmosóruha, csont, tejeszacskó), amelyek dugulást, szenes vízömlést okoznak. A bajt okozó személye ritkán tisztázható és előfordult, hogy nem a saját, hanem szomszédai egészségét veszélyezteti. Az egészségügyi szempontból káros rovarok közül nagy gondot okoz a csótányok elleni védekezés. A csótányok amellett, hogy undort keltőek, szennyezve használati tárgyainkat, élelmiszereket fertőzést közvetíthetnek. Bár az ellenük való védekezést elmulasztókkal szemben hatósági eljárásra törvény adta lehetőség biztosított, igen fontos a lakosság meggyőzése. A hatékonyság érdekében célszerű az irtást szakemberrel, egyes épületekben vagy épületrészekben azonos időben elvégeztetni, így a rovar számára kevesebb búvóhely marad, az irtást ritkábban kell ismételni és az irtószerek ellen a csótány később válik ellenállóvá. A közterületek (ideértve a természetes vízfolyásokat és csapadékelvezető árkokat is), udvarok tisztaságát leginkább a hulladékok (szemét, háztartási szennyvíz, trágya) elhelyezése veszélyezteti. Egy-egy településnek igen kedvezőtlen „színfoltjai” az illegális hulladék lerakások. Ezek folyamatos rendezése, takarása a területek gazdáitól más célra is hasznosítható összegeket von el amellett, hogy rovarok-rágcsálók tenyészhelyéül szolgálnak. Felszíni vizekbe, vízadó talajrétegekbe jutva azok minőségromlását okozzák, nehezítve ezáltal az ivóvízellátást, különösen olyan településeken, ahol nem áll rendelkezésre vezetékes ivóvíz. Arra tehát, hogy „emberhez méltó környezetben" éljünk állampolgári jogunk van. E jog érvényesítése érdekében kötelességünk minden olyan törekvés segítése, amely az egészséges emberi környezet megteremtését hivatott biztosítani. Jr. trecae Aranka Az egyik lábfájós, a másik meg okos... A hat fős fenntartó brigád azután, hogy végzett a kiadott munka nagyobbik felével, végigüli e vastag akácgerendát és tarisznyát bont. Még mielőtt az ételhez nyúlnának, nadrágjukhoz dörzsölik sáros kezüket és kölcsönösen jó étvágyat kívánnak egymásnak. A nagy kockákra vagdosott füstölt szalonna, no meg az erős paprika és az idei új hagyma ínycsiklandozó, jó illatot áraszt végig a légvágatban. Ilyenkor még annak is összefut a nyál a szájában, aki éppen, nem is olyan régen ette magát degeszre. Miklós bácsi, a brigád legidősebbje is csak mosózik a szájával, biztosra veszem, hogy a két metszőfoga kevésnek bizonyul ahhoz, hogy úgy megrághassa a jókora paprikás szalonnát, mint a társai. Látszik rajta, hogy nehezére esik az étkezés, nem is bíbelődik vele sokáig. Gondosan összecsomagolja és helyette meghúzza a kulacsát. Úgy, mintha vízzel akarná pótolni a gyomra telítetlenségét. Most a szivarzsebbe nyúl, onnan egy kis dobozkát vesz elő. A dobozkában fehér pirulák, melyből a nehéz kezével mégis csak sikerül egyet megkaparintani. Aztán, mint a bagós emberek, ügyesen a szájába dobja és máris vízzel nyomatja. Mindenki figyeli senki nem szól semmit, csak a nálánál alig fiatalabb, jócskán megkopaszodott cimborája kötődik vele. — Hát az meg mire jó? — kérdi. — Ej, komám, a lábaim.. . A lábaimban annyira hasgat, hogy szinte csillagokat látok. — A lábaid? — kérdez vissza a kopasz cimbora. — Aha — hagyja rá a lábfájós. — Akor meg miért nem, a gumicsizmába tetted az orvosságot? — sunyit a kopasz bányász. A lábfájós Miklós bácsi először csak néz, hol a gumicsizmára, hol a kopasz cimborájára, aztán amikor észreveszi, hogy a brigád minden tagja rajta derül, csak annyit mond: — Te bolond vagy ... úgy Ültem, te sem a kobaktól kopaszodtál meg. Kovács Laci meg annyira nevet, hogy még a vöröshagymája is kigurul az öléből... — paranai —