Borsodi Bányász, 1987. január-június (30. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-15 / 2. szám
4 BORSODI BÁNYÁSZ 1936. január 9. Egy fiatal pár örök hűséget esküszik egymásnak Ormosbányán. A fekete hajú, szép termetű, halovány arcú menyasszony Karkosák Vona. A jóképű vőlegény, Mocsmk Ferdinánd. — Mindketten szegény családból származunk, nincstelen Nsttyászok voltak a szüleink — kezdi Ilonka néni. A Karkosák család négy gyermeke közül ő lett a legidősebb lány. Mocs-' nik Ferdinánd szülei - kényszerűségből - bejárták Európát, keresve, hol lenne könnyebb a megélhetés. Eközben több ízben is visszajöttek Magyarországra, Alberttelepre, ahol rokonaik voltak. 1934-ben települtünk haza *égieg — emlékezik Ferdinánd bácsi Németországból jöttünk. Beszélni még ma is tudnék németül, ha lenne kivel, írni nem, azt már elfelejtettem. A belgiumi, németországi bányák után az alberti bánya adott megélhetést a tizenhárom gyermekes apának. Kilenc fia közül a legtöbb bányász lett, így Ferdinánd is. Szerény kenyeret adott neki, hiszen a negyvenévi munka után, 1967- es nyugdíjazásakor mindössze 1700 Ft-tal indult neki a nyugdíjas éveknek. Igaz, ez mára 3400 Ft-ra emelkedett, de a reálértéke bizony nem duplázódott meg. Egyszer ért egy baleset a föld alatt, a bal kezemen egy ujjat összenyomott a csille, le is vágták. Akkor a feleségem megijedt, nem akart többé a bányába engedni. - Aztán mégiscsak ment, bányásznak született... — mosolyog Ilonka néni, ötven éve a fiatal párnak nem volt semmije. Hét évig Ormosbányán laktak, a szülőknél, aztán Alberttelepre költöztek. Havi 1700 Ft-ból kellett a „pénzügyminiszternek” berendeznie egy otthont, ellátnia egy családot. Két fiút neveltek föl, Tibor 1938-ban született, Nándor 1947-ben. Mindketten a Borsodi Szénbányák dolgozói. Édesapjuk példáját követték ebben is, ahogyan tőle tanulták meg a sport szeretetét is. Ilonka néni árulja el, hogy a férje focizott Belgiumban, Kaliforniában, Németországban is. Nem is akármilyen eredménnyel! A labda volt az egyetlen szenvedélye. A Mákvölgy az ő idejében NB III-as csapat volt. - Amíg a fiaim játszottak, idegenbe is elmentem velük. De még ma se kimegyek minden meccsre, s a tévében is megnézek minden mérkőzést. ... Hogy miért nem tudnak ezek a maiak úgy focizni,, mint mi?! A jó tréner hiányzik nekik, és a rendszeres, kemény tréning. Az eredményért meg kell dolgozni. 1986. január 9. Karkosák Ilona és Mocsnik Ferdinánd családi körben újra lakodalmat él. Aranylakodalmat, házasságkötésük 50. évfordulóját. Velük ünnepel két fiuk, két menyük, négy unokájuk. Közöttük az egyetlen — immár ifjú asszony — lány, Enikő —, akit a „nagyi” nevelt 14 éves koráig. ötven év hűség. Ritkaság ebben a mai, szétbomló kapcsolatokat termelő világban. Mi a titka? Átadható ez a titok? — ötven éve egymást választottuk. Soha nem veszekedtünk, a legfontosabb dolgokban egyetértettünk, ha apróságokon volt is vita közöttünk ... Szeretni kell a másikat olyannak, amilyen. Ma is egymást választanánk, ha elölről kezdődne minden ... — mondják, szinte egyszerre. Csorba Piroska Ilona és Ferdinánd. „Ma is egymást választanánk” Alberttelep, Hunyadi János Művelődési Ház Január 14-én, szerdán 14 órakor az irodaházban és a külüzemben a szakszervezeti bizalmiak oktatásának 3. előadása A bizalmiak feladatai az életszínvonal emelésében címmel. Január 14-én, 15 órától a könyvtárban Sánta Ferenc, Fejes Endre és Fekete Gyula művei alapján a „Tiszta szívvel” című vetélkedőre való felkészítés kezdődik. Január 16-án, pénteken 15 órakor lesz a szemináriumteremben a „Tiszta szívvel” irodalmi vetélkedő üzemi döntője. Január 16-án, pénteken 18 órától a klubban Egészség és életmód címmel politikai vitakör kezdődik. Január 17-én, szombaton 10 órától a könyvtárban Szeretek mesélni... címmel szabadszombatos gyermekfoglalkozás lesz. Január 19-én, hétfőn a klubban 18 órától diavetítés kezdődik a Nemzeti Galéria kincseiről. Rudolftelep, József Attila Művelődési Ház Január 16-án, pénteken 15 órától „Tiszta szívvel” címmel a KISZ-alapszervezetek szellemi vetélkedőjére kerül sor. Január 17-én, szombaton 18 órakor kezdődik az ifjúsági klubban a „Pótszilveszter” vidám, táncos rendezvény. Január 20-án, kedden 16 órától tekinthetik meg a kisgalériában a „Városunk képekben” című kiállítást, a kazincbarcikai „Kamera” fotókör munkáit. Kurityán, „November 7.” Művelődési Ház Január 14-én, szerdán videovetítés lesz a BDSZ XXIII. kongresszusáról. Január 16-án, pénteken szánkóversenyt rendeznek. Január 19-én, hétfőn Feketevölgyön az üzem 1986-os tervteljesítéséről és a 87- es feladatokról adnak tájékoztatást,, Ugyanott a könyvtárban „Elmés játékok — játékos elmék” címmel könyvbemutató lesz. Január 20-án megjelenik a „Szuhavögyi képújság” 4. száma. * Nagybandó kabaré. Alberttelepen a Hurryadt János Művelődési Ház nagytermében január 21-én, szerdán 18 órakor kezdődik az ismert és közkedvelt humorista, Nagy Bandó András műsora. Meglepetés is lesz, mégpedig egy „másik” humorista. Belépőjegy kapható a műv. házban 30, illetve 40 forintos áron. Kulturális ajánlat 1987. január 14. Edelényi tériént Minden település addig jó, amíg lakosai jól érzik magukat benne. Ez pedig nemcsak az ellátottságtól, munkalehetőségtől függ, bár ezek a legalapvetőbbek, hanem függ attól is, milyen az adott település vezetősége, amely gondját viseli a lakosságnak. Edelény 1986. január 1-én lépett a városok sorába. Ez újabb fejezet az itt élők történetében, hiszen a VII. ötéves terv végrehajtásában talán ez az elsődleges szempont. Egyik év eleji jelentésükben ez olvasható: „a terv célkitűzése a politikai, társadalmi szervek, tömegszervezetek és a lakosság véleménye alapján ... járjon együtt a városközpont továbbfejlesztésével... érjük el a dinamikus fejlődést a közművesítésben, javuljon a lakosság anyagi, szociális, kulturális, kommunális ellátása, é_csökkenjenek a több évtizeden keresztül felhalmozott feszültségek.... s mindezek segítsék elő a városban élő állampolgárok számára a jó munkahelyi és lakóhelyi közérzet formálását”. Dr. Sándor. Dezső, Edelény tanácselnöke, amikor kezembe adta azt a jelentést, amiből az imént citáltam, egyetlen fontos dolgot, a közeljövő fő feladatát hangsúlyozta ki, ami minden részletes ismertetés mögött meghúzódik, eleddig kimondatlanul is: a lakosság látványosat akar. Valami olyat, amitől valóban várossá válik Edelény. De ez a tömegigény, a közelmúlt gazdasági mutatói miatt, úgy tűnik váratni fog magára. Bár a tanácselnök szerint is szép eredményekkel zárta a múlt esztendőt a város, és a hozzá tartozó 12 tanács, illetve a 43 település. Az Edelénytől egészen Hídvégardóig húzódó terület meglehetősen nagy, ahhoz, hogy ez a fiatal város a korábban megszüntetett járási székhely funkcióját zökkenőmentesen át tudja venni. Vigasz lehet az mindenképpen, hogy a lakosság tiszteletben tartja az elért eredményeket, hiszen majdminden településen létrehoztak vagy egy ravatalozót, vagy egy óvodát, parkot, járdát, ami mindenképpen értéknövekedés az adott helyen. S hogy milyen is legyen az a látványos munka, amire az elnök szerint vágyakoznak az edelényiek? Mindenesetre a tervek szerint a 88-as esztendőtől várhatni csak kézzel fogható eredményeket, amit azonban még ebben az évben elkezdenek Edelényben. Tervbe vették például 40 darab út megépítését, 17,5 kilométer hosszúságban. Vagy a régen óhajtott konténeres szemétszállítást is megoldják, decemberben már 40 konténerrel gyarapodtak. Kiemelt feladatuk a köztisztaság, s nem utolsósorban a Bódva vizének tisztasága, hiszen ebből a vízből isznak az edelényiek. Az elmúlt esztendő ez irányú fejlesztésének eredménye, hogy teljes a vízellátás a városban. Ez fontos politikai feladat is volt tavaly, amit sikerült megvalósítaniuk. Az oktatás terén is előre akarnak lépni, már a tervek készen vannak a borsodi iskola 4 tanterméről és tornaterméről. S indul egy 21 lakásos ifjúságpolitikai lakásépítési program is a tanács, a KISZ és a Lakásépítő Szövetkezet útján. Valamint 40 OTP-társasház is tervükben szerepel. Dr. Sándor Dezső örömmel nyugtázta, hogy a lakosság fizetőképessége megfelelő. S ha már a tervekről beszélt, nem hagyta ki a városközpont tervét sem, ami minden bizonnyal tetszeni fog minden edelényi családnak. A közeljövőben ez a terv közszemlére is tétetik, hogy alaposan megnézhessék, akik akarják. Nagy volumenű beruházásuk lesz a gáz bevezetése a városba. Minden engedély, minden okirat megvan ahhoz, hogy elkezdhessék a Sajószentpéteri üveggyár mellett haladó gerincvezetékről a lecsatlakozást Edelény felé. A gázprogram megvalósításához az Edelény—finkei Víztársuláshoz hasonlóan gáztársulást hoznak létre, de kedvezőbb feltételekkel. Ugyanis nem lesz kötelező azoknak elfogadtatni és fizetni azt a körülbelül 20 ezer forintos beugrót, amit kötelező volt a vízprogram végrehajtásakor. Csak az fizet, aki akar. A város vezetősége azonban bízik a lakosság „kényelemszeretetében”, hiszen a gázra fordított összeg, — akinek van, az tudja csak értékelni igazán —, a téli hónapokban igencsak meghálálja magát. Edelény 13 ezer fős lakossága ezt az évet már úgy kezdhette, hogy megépült, s jelenleg bővül a Crossbar-telefonhálózatuk. Remélhetőleg nem csak ezáltal kerülnek, kerülhetnek be az ország vérkeringésébe az itt lakók, hanem terveik megvalósításával, álmaik valóra váltásával is. — parázs — Azután, hogy átszámlálta a fizetségét, többször is megkérdezte tőle: eladja-e a széncéduláját? Janó egyre csak a tarkóját vakarta, úgy mérlegelte a saját gazdasági helyzetét... Mert annyit jól tudott, hogy már több mint egy hete elfogyott a zsebpénze, viszont arról, hogy otthon miként áll szénkészlete, senkinek sem tudott volna valós helyzetjelentést adni. Már nem is tudja, mikor volt utoljára a szeneskamrában ... Ott állt hát Janó a felolvasó kellős közepén, bár többször is oldalba bökték, de most eszébe sem jutott volna félrehúzódni a tolongó bányászok útjából. Mert hiszen, igazán nagy gondban volt: a pénzes borítékot még mindig a kezében tartotta, időnként féltve a melléhez szorította, amikor meg nem így csinálta, közel a jobb szeméhez emelte és kukucskált bele, mint egy vetési varjú a csontba. — Igen, igen, ott van, benne van a széncédula. — Győződött meg róla, most már ki tudja hárnyadszor, és most már csak egyedül rajta múlik, hogy meddig. Igazán csak ki kell onnan emelni és máris négyszáz forint nyomja érte a tenyerét. — Adja, vagy ne adja? — Ez itt a kérdés, amit többször is elismételt magában. Nem tudott mitévő lenni, mert ilyenkor — ha nem is akarta —, újra eszébe jutott, hogy tél van, hogy ilyenkor jobban fogy a szén a szeneskamrából, no meg persze Mari, az asszonya ... Hajaj. Mert, ha megtudja, hogy az ő tudta nélkül bocsátotta áruba a széncédulát, foghatja a... legalábbis naponta a házikosarat, és nyomás a meddőhányó! Guberálni, ebben a nagy hidegben . . . Megint azután azzal nyugtatta meg magát, hogy: „Ah, hiszen nem is olyan régen hozták ki a szenet, kell még ott annyinak lenni, hogy kitartson a következő fizetésig.” Egy perccel később újra a zsebpénzre gondolt, a ropogós négyszáz forintra, mely összegnek azután már csakis ő lesz a gazdája, egyedül ő szabhatja meg, hogy mikor és hány fröccsöt ihat majd meg a „Jó komában”, ha valahányszor műszak után megszomjazik. Most hirtelen kettőt is nyelt egymás után, majd azon nyomban határozott. — Tessék! — lobogtatta magasra a cédulát. — Én is eladom. És már csaptak is rá, egyszerre többen is, mert — nem tudom megfigyelték-e már? — ilyenkor a felolvasókban sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat... Janó — aki ezek után már egészen a sarokba vonult — a négyszáz forintból hármat gondosan a kabátja bélésébe rejtett, míg egyet közel a keze ügyében hagyott, mondván: „kell az útra is". Bizony, a Jó komába már alig fért be. Szíve szerint leginkább visszafordult volna, de a barátokkal teli, jó meleg helyiség ugyancsak csalogatóan invitálta. Elégedetten összecsúsztatta hát tenyerét úgy, mint egy sarki kutató, s mivel Széncédula a sorban állók vége egészen eléje, az ajtóig kacskaringózott, neki semmi más dolga nem maradt, mint beállni, besorakozni arccal a pult irányába. Mögötte egymásnak adták a kilincset, és ahogy visszanézett, szerfelett boldog volt, amiért már nem is ő volt az utolsó előtti. Lassan-lassan csoszogtak előre, de bármennyire is ügyeskedett a kocsmáros, a sor mindig az ajtóig volt feltöltődve. Sőt nem egy esetben az is megtörtént, hogy még az ajtót sem lehetett bezárni, amiért Janó egyrészt haragudott, hiszen a bokáját ilyenkor ugyancsak csiklandozta a hideg, másrészt meg jó volt nézni, hogy a füst, meg a zsivaj miként rohan ki innen, a rabságából. Bentebb egy hegedű, meg egy barna hegedűs jó kedvre hergelte a legjobban nótázni szeretőket, de tőlük a távolabbiai is már-már belekapcsolódtak a „zene, zene — mindenkinek” mozgalomba.........Bányászélet, szép élet, akármilyen veszélyes ..és követték a dallamok éppen úgy, mintha azt magnóról játszanak. Egyszóval jó és emelkedett volt a hangulat, attól már csak a hegedű vonója emelkedett magasabbra. Majd megint eltűnt, hogy aztán újra a plafonig emelkedjen valamiféle papírdarabkával. Közben a sorban állók egyre előbbre tolattak, és amikor már a vonó csaknem a Janó szemét piszkálta, akkor látta, hogy abban egy nyolc mázsáról szóló széncédula ingázik a zene ritmusára. — A fenében is, hát így mulat egy magyar . .. bányász? — könnyebbeden meg Janó lelkiállapota. — Akkor én még rendes is vagyok — viszonylagosította magát a széncédulákat elorozok táborában. Egy szuszra lehajtotta hat a káposztásé ízű nagyfröccsöt, és ki innen mihamarabb a jó levegőre!!... Az otthoni környezetében már két hét is eltelt, amikor egy deres reggelen a Janó asszonya, már csak a szeneskamra elporlódott maradványait hozta be sparherdtjük elé. — Te, Janó — így az asszonya —, nekem úgy rémlik, hogy a legutóbbi borítékodból hiányzott a széncédula. Tudod, hogy szüleiben van a tüzelőnk? És hallottad, hogy Miskolcra mínusz 19-et beszélgetett a rádió? Az ember csak állt, úgy érezte, hogy még a szívverése is kihagyott egy pillanatra. — Tudod — próbálta magát minden feltűnés nélkül beszédbe hozni —, az úgy volt, hogy . .. hogy vetőre mentünk és ilyenkor sajnos nem jár széncédula. — Vetőre mentetek? — értetlenkedik Mari. — Hát persze. — Nyöszörgött tovább Janó. — Tudod, az olyan eset a bányában, amikor kifogy a vágatból a szén. Ilyenkor csak meddőt rakunk a csillébe. Márpedig, aki nem szenet termel, annak nem jár a széncédula... De sose búsulj, már legközelebb egészen biztosan fogok kapni, hiszen éppen egy hete, hogy megütöttük újra a szenet. — Mire mindezt végigmondta, már kint is volt az udvaron, és bizony sokért nem adta volna, amiért ilyen jó, elhihető ötletet tudott rögtönözni... Örömében, vagy tán bánatában (?) fogta hat a jókora házikosarat, és gyors léptekkel elindult a meddőhányó irányába. Njjbai alatt keservesen nyikorgott a fagyos hó, és ahogy a „Jó koma” felé közeledett — mint akinek beleütött az ujjába a hideg — elkezdett a kabátja bélésében matatni... Parana! János