Borsodi Bányász, 1987. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-02 / 26. szám
Т ~М [UNK] viL Aa PacJLBTi&HiJiBfrEcsresOt иетне BORSODI A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ARa: 1.30 Pt Összevont szakszervezeti taggyűlések BIZONYTALAN ÉRZÉSEK LYUKÓN A Miskolci Bányaüzemnél mar június 3-tól folyamatosan tartották a beszámoló csoport taggyűléseket, majd az összevont gyűléseket. ■ Az üzemterv szerint 1,2 bizalmi számolt be a csoportjában az eddig végzett munkáról, s a következő időszak feladatairól. Berencsi Miklós, az üzem szakszervezeti bizottságának titkára tájékoztatott az e fórumokon elhangzottakról: '— A bizalmiak elsőrendű feladata volt tájékoztatni a csoport tagjait a népgazdaság jelenlegi helyzetéről, a gazdálkodási gondokról. Ismertették az 1988. január 1- től bevezetésre kerülő tagdíjlevonásos rendszer előkészületi munkáit, valamint az üdültetésről, segélyezésről, szociálpolitikai munkáról is szó volt. Ezt követték a körletenként összevont taggyűlésiek. Mit a szakszervezeti bizottság állította össze a beszámolót, azokkal a kérdésekkel foglalkozva, melyek a csoportértekezleten napirendre kemltek így a tagság választ kaphatott a felkerült gondokra, tisztázatlan kérdésekre. —Mi foglaltoztatja a tagságot ma Lyukóbányán? •— Mindenki nagyon érzékenyen reagált a népgazdaság jelen helyzetére, nehézségeire. A tagság nagy része egyetértett azzal, hogy nagyon szívesen végeznek teletnte semmi kárt abban az esetben, ha garanciát látnak arra, hogy ez egy belátható időn belül eredményt hoz. Magyarul, egy tervszerű programot szeretnének arra vonatkozóan, hogy mi a kiút ebből a nehéz helyzetből. Sajnos az eddigi tapasztalataik — mint mondták — pesszimizmusra adnak okot, hiszen még semmilyen pozitív változást nem tapasztaltak a KB novemberi ülése óta. Tovább romlott a népgazdasági helyzet, s nem látják a kiutat. Erre keresik és kérik a választ a központi szervektől. Természetesen szóba került mind az új nyugdíjtervezet, mind a személyi adó bevezetése is. Ezek is egy sor bizonytalanságot szülnek, hiszen hiányzik a pontos, közérthető tájékoztatás a kormány részéről. Komoly gondot okoz a mai bányásztársadalomnak az egyre romló életszínvonal, s természetesen ezzel egy időben felvetették a kérdést: mi lesz a bányászattal, hogyan tovább a jövőben? Ez a terület is bizonytalanságok sorát gyarapítja. Ha hirtelen bezárásra kerülnek az aknák, mi lesz az emberekkel, a lakossággal? Honnan lesz szén? Miért ért egyet a szakszervezet felsőbb vezetése mindennel? Sajnos — például — a burkolt, nyilvánosságra nem hozott áremelkedéseik a szakszervezeti mozgalomra is rányomják a bélyeget: az emberek egyre kevésbé bíznak a szakszervezet erejében. — Milyen üzemi, helyi kérdések vetődtek fel? — Berták Károly, az előrerásiak bizalmija azt vetette fel, hogy bár megépült, s korszerűsödött a lyukói kazánrendszer, mégis előfordul olyan eset, hogy nem elegendő a meleg víz a fürdőben. Mint kiderítettük, emberi hanyagság, a fűtő felelőtlen viselkedése okozta a gondot. Természetesen az üzemvezetés megteszi a kellő lépéseket, ebben az ügyben. Tarnóczi Tibor, a fejtési körlet bizalmija az üdülésről, az üdülőjegyek magas áráról szólt. Kevés a családos jegy a főszezonban, annál több az előszezon házaspári jegye, amit viszont nagyon nehéz eladni. Rengeteg időt, energiát elvesz ezek értékesítése a bizalmiaktól, amit más területen kamatoztatni tudnának. — Szabó Géza, föld alatti villanyszerelő, bizalmi helyettes azt a kérdést tette fel, hogy abban az esetben, ha vállalatunk nem lesz gazdaságos, akkor a jól termelő Lyukó sem kap bérfejlesztést? Válaszul elmondtam, hogy Lyukó — gazdaságosságával együtt — jóban, rosszban a vállalathoz tartozik, s lehet, hogy teljesítménye nem lesz elég a vállalat talponállásához, s így lehet, hogy bérfejlesztést sem kap. De a kilátások optimisták, s remélhetőleg vállalatunk valamennyi üzeme megtesz mindent, hogy megfeleljen az ÁTB-döntés elvárásainak. (ki folytatás a 2. oldalon) 1987. JULIUS 2. TERVTELJESÍTÉS 1987. JÚNIUS 1—28-IG LEGJOBB AKNÁK Ш , ада [UNK]му? Farkaslyuki Bü. 157.6°.; Mákvölgyi Bü. 144,8% Miskolci Bü. 107,7% Szuhavölgyi Bü. 84,6% Bükkaljai Bü. 73,6 % Putnoki Bü. 33,4% Vállalat 86,1% Farkaslyuk 157.7*, Rudolf 144.8 ° ; Szeles 110.5% Lyukó 107.2 °; Feketevölgy 84,6 °,. Tanévzáró az NM A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem műszaki karai június 27-én, szombaton tartották tanévzáró és diplomaosztó ünnepségüket. A több éves sikeres munka eredményeként 116-an végeztek a bányamérnöki, 33-an a kohómérnöki, 117-en pedig a gépészmérnöki karon. A szombat délelőtti ünnepségen dr. Kovács Ferenc, az egyetem rektora tartott ünnepi beszédet, a végző évfolyamoktól pedig dr. Ortutay Miklós rektorhelyettes búcsúzott. Akiknél nincs gond.» • Kiegyensúlyozott termelés Edelényben Bükkaljai Bányaüzemünk azon kevés termelőegységeink közé tartozik, amikről hosszú időszak alapján csak a jót lehet leírni. Csúcsteljesítmények tömege Szelesen és a másik aknán is. Edelényben. Sok-sok beszélgetés alapján fogalmazódott meg bennünk, hogy ez nem lehet véletlen. Mert a mindennapi bányászkodást kísérő gondok itt is felvetődnek ugyan, de a két akna nyugodtan mondhatja el, hogy olyan szakmai utánpótlással rendelkezik, ami eleve biztosítékot nyújt arra,hogy sikerek kovácsolása lehet csak a céljuk. ..S havalakit netalán ez bosszantana, akkor tegyük hozzá azt is, hogy a példa erejével szeretnénk mindenki elé tárni az ő hétköznapjaikat is. Mert lehet beszélni termelési sikerről, és lehet beszélni vágathajtási túlteljesítésről. De az eredményeket végül is összességében kell értékelni, s ha ennek eleget teszünk, akkor körvonalazódik egy kép, amely bizonyítja a vékonytelepi bányaművelés fontosságát. Ezt a sokak által megkérdőjelezett bányaipari tevékenységet űzik, hajtják Edelény I—IV. aknán. (Cikkünk a 3. oldalon.) Egy jellemző kép az edelényi frontról Szólni, tenni — ugyanazt! Regtől igaz: azé a hatalom, akié az információ, s akié az információ, azé a hatalom. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy az elmúlt héten ülésezett a vállalati szakszervezeti bizottság, s többek között az információáramlás került terítékre, mármint a szakszervezeten belül, de ez óhatatlanul összefügg az élet jó néhány meghatározó területével. Az írásos anyag megállapításai között szerepel, hogy sok a bizonytalan, kellően nem átgondolt, információ, amelyek a dolgozókhoz lejutnak, s ezek egymásnak gyakran ellentmondanak. Példaként említik: ,,Feketehölgy-aknán a dolgozókkal felelős vállalati vezetők azt ismertették, hogy nem lesz létszám-átcsoportosítás, de rövid időn belül a létszámátcsoportosítás mégis megkezdődött Vagy a Népszabadság június 6-i számában a következők olvashatók: „A borsodi Rudolf-bánya kitermelése 1989-ben fejeződik be ...” — erről a tervről az üzem előzetes tájékoztatást nem kapott. Azután Farkaslyuk még mindig fájó pont. Ilyetén megfogalmazás vág mellbe a FAKBÜ sorsát illetően: ,,Az szb-titkár véleménye szerint nincs erkölcsi alapjuk, hogy bármit is konkrét formában közöljenek a dolgozókkal, mivel 1986. novembere óta öt felelős vállalati vezető ismertette az elképzeléseket ötféleképpen, s jelenleg a hatodik variáció van forgalomban.” És hogy teljesebb legyen a kép, még egy megállapítás: „A makvölgyi tmk-műhelyben például a dolgozók felvetették, hogy vállalati vezető — a eszb egyik munkatársán kívül — évek óta munkahelyükön nem kereste fel őket.” Lelki szemeimmel látom, hogy egyesek most felhorkannak, s beindul a gépezet, mely azt hivatott kideríteni, hogy ki volt az a bátor, aki ilyet mert mondani, s micsoda alattomos támadás ez a szakszervezeti bizottság részéről, hogy vezetőket járat le, mikor egyesek felelőtlen kijelentéseit beveszi ... az írásos anyagba, és jön a sajtó, a szenzációra éhes, mások lejáratására törekvő, s nyilvánosságot ad az ilyen, politikailag ártalmas szövegeknek. Nos, az én tapasztalatom az, hogy az igazi munkásember sokkal becsületesebb annál, hogy kígyót-békát kiabáljon munkakiadásban, követelésben, jutalmazásban következetes felettesére. S ugyancsak tudom, hova vezet, ha egy vezető nem tűri a kritikát, csalhatatlannak hiszi magát, szinte személyes sértésnek vesz minden, egyébként jobbító szándékú bíráló megjegyzést. Elvben hirdeti az együttgondolkodás, a nyílt, őszinte politizáló légkör szükségességét, s amikor ezt valaki komolyan veszi, óhatatlanul szembetalálja magát a vezető hiúságával, nem egy esetben hatalom féltésével. Úgy gondolom, az okos vezető igyekszik távol tartani magától a hízelgőket, mert tudja, a bukás biztos receptje: bízni a talpnyalókban, s tetszelegni a hatalomban. A világot ugyanis nem ezek viszik előre, hanem a nyugtalanok, az örökké újat, jobbat, szebbet akarók, s akik mindezért vállalják a megaláztatást, meghurcolást. A tömeg csupán alaktalan massza, amelynek karaktert az „élcsapat” hite, tudása, tisztessége ad. Egyszóval, ha szabad ajánlanom, ne citálják elő a véleménynyilvánítókat, hanem tessék végre komolyan venni, amit mondanak. Ideje volna. Ugyanis az információáramlás egészséges menete nélkül nincs hosszú távú működés. Vagy netán egyesek arra gondolnak, hogy utánam a vízözön? Az igazsághoz tartozik persze, hogy ezt a bírált cikcakkpolitikát, ha van, nem maguktól találták ki a vezetők. Egyszerűen tanulták. Kitől? A felsőbb vezetéstől. A felsőbb vezetés kitől? Nos, úgy tűnik, az élet kényszere ez. Alig-alig lehet előre tervezni. Sok az irány, sok a váltás, néha derékszöges, száznyolcvan fokos. Az ember csak kapkodja a fejét. Nem a vállalat első számú gazdasági vezetése védelmében mondom, egyszerűen igyekszem megérteni azt a helyzetet, hogy felmennek a nagy székesfővárosba, ahol egy magas hivatalban, magas beosztású emberek ülnek, s az a dolguk, hogy döntsenek. Nagy nehezen döntenek, mert ebben a helyzetben ugye nem könnyű dönteni (mikor volt könnyű?), s mire a vállalat vezetése hazaér már nem igaz a döntés, s egy újabb változat van érvényben. Mindez persze óhatatlanul kihat a vállalat életére. Elég, ha csak a dotáció körüli huzavonát említem. Minden egyes lefaragáshoz hozzá kellett igazítani a vállalati terveket, a vállalati elképzelésekhez pedig az üzemieket. Mindig van fáziskésés. Kétségtelen, az üzemben még el se kezdtek egy dolog megemésztéséhez, mikor már egy másik van terítéken. Gyanítom, hogy a farkaslyukiaknak a vállalati vezetők nem azért mondtak másabbat, mint a másik, mert nincs összhang közöttük. Valószínű, akkor éppen az az elképzelés élt. Más kérdés persze, hogy ezzel a magyarázattal egy bányász nem tud mit kezdeni. Elemi joga van hozzá, hogy a sorsát illetően előre tájékoztassák! Bizonytalanságban hagyni embereket talán nagyobb bűn, mint esetleg rosszul dönteni. Képtelenség, hogy mondjuk Gary Hart szenátor szerelmi ügyéről többet tudjon egy magyar átlagember, mint arról, hogy holnap hol fog dolgozni! És igenis igazuk van a bányászoknak: a Népszabadság ne írjon mást Rudolf sorsáról, mint az Észak-Magyarország, vagy a Borsodi Bányász, mert ha különböznek az írások tartalmi jegyei, akkor melyik az igaz? Nyilván a Népszabadságnak hisznek a bányászok, az mégiscsak a párt központi lapja. Vagy rosszul tájékoztatták a szerkesztőséget? De kik, és milyen céllal? Ám ha az az igaz, ami a Népszabadságban megjelent, honnan veszi a bátorságot az Észak vagy a Bányász, hogy mást írjon? Onnan, hogy mást mondanak nekik! De kik? És milyen célzattal? Egyáltalán mi és hol az igazság? Roppant találó az említett írásos anyag egyik megállapítása, amely mákvölgyi dolgozói vélemény: „Jól kell agitálni, a dolgozó nem hülye, megérti a szükségességet, ha értelmes célt lát, dolgozik, áldozatot hoz, de ehhez kell még a példamutató vezető is.” Azt hiszem, tömör summája ez annak, mit várnak el a dolgozók. Egyébként, hiába minden gyönyörű program, csodálatos elképzelés , ha azzal a borsodi bányásztársadalom nem azonosul, megette a fene. S igaz ez a népgazdaságra, s a dolgozó magyar népre. Úgy tűnik, lesz előrelépés, mert kell, mert kötelező, mert az életben maradáshoz nélkülözhetetlen. A bányászat sorsa szorosan összefügg az ország sorsával. Ez nem szerű! magyarázatra. De ha továbbra is „az íróasztal alatt” intéződnek a dolgok, ha nem teremtődik meg a szó és a tett összhangja, ha a cikcakkpolitika öli a lelket, növeli a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot nagyon nehéz örökséget hagyunk fiainkra ... KAROSI IMRE ■