Borsodi Bányász, 1987. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-02 / 26. szám

2 ВОВ [UNK]О [UNK] BÁNYÁSZ Összevont szakszervezeti taggyűlések (Folytatás­­ [UNK] 1 oldalról) AZ ELŐVÁRÓK ELÉGEDETLENKEDTEK Rudolf-aknaüzemben júni­­us 23-án, a nappalos mű­szakváltás idején. 14 órakor tartották meg a szakszerve­zeti összevont taggyűlést. Molnár Sándor aknai fő­bizalmi beszámolt az első fél év sikertelen és sikeres munkálatairól, kihangsúlyoz­­­va a bányászok helytállását, erőfeszítését azért, hogy a terv megvalósulhasson. Majd szólt a munkafeltételek hely­zetéről is, a dolgozók fe­gyelméről. Az értékelő, átfogó beszá­molót követően, néhányan felszólaltak, s főleg elővá­­rosi gondokat említettek. Lengyel Ferenc elővárosi villanyszerelő, bizalmi, pél­dául szóvá tette, hogy a nap­palos műszakban sokat áll­nak a szalagok, mert a fő­nökök ilyenkor utaznak le. Ez pedig akadályozza a fo­lyamatos munkavégzést. Elé­gedetlenségüket tette szóvá az elővárosi bérrel kapcsola­tosan is. A munkahelyek körülményeit reklamálta, mondván: van olyan hely, ahol levetkőzve lehet csak dolgozni a nagy hőség miatt, másutt pedig szinte meg­fagynak a dolgozók. Levegő nincs, és többnyire nagy a meleg az elővá­rásokon, ami már nem csupán geológiai adottságokra, hanem szel­­lőztetési hiányosságokra is mutat. Szóvá tette azt is, hogy az elővárásokon rossz a csapatok anyagellátása. A munkakörülmények romlá­sát pedig azzal is érzékel­tette, hogy egyre több a patkány, s az állatok ilyen tömegű jelenléte nem meg­engedett, egyben egészség­telen is. Végül összegezve, a gondok megoldását abban látta, hogy a főnökök jöjje­nek le többször azokra a munkahelyekre, ahol gondok vannak. Központi Üzemünkben 15 —30. között, mintegy 126 bizalmi tartott csoporttag­gyűlést. A téma a bizalmi­csoport belső életének meg­tárgyalásán túlmenően, az üzemi szakszervezeti bizott­ság tevékenységének értéke­lése, s az 1986. évi költség­­vetés megtárgyalása volt. Csernyiczki István, az üzem­vezető főbizalmija tá­rgy másik dolgozó szintén a bért kevesellve mondta, hol van ő megfizetve 11 000 fo­rinttal akkor, amikor 4 pót­műszakot is csinált? A kérdések közül elsőként az üzem igazgatója, Záhorsz­­ki László ez utóbbi felvetés­­re reflektált: — Mikor lehetett négy pót­műszakja, amikor ez nincs engedélyezve? — kérdezett vissza. — Szombat-vasárnap ugyanis nem lehet bejönni plusz műszakokra jelenleg. Az igazgató a nappalos sza­lagállásokról csak annyit mondott, a közeljövőben megoldják, hogy lehessen személynek is utazni az arra engedélyezett szállítószaka­szokon. Az anyagellátásról szólva pedig kihangsúlyozta, erről a közvetlen vezetőknek kell gondoskodniuk. Vissza­térve a bérre, annyit mon­dott még, hogy az elővájók is megfizetett emberek az ak­nán, persze attól függően, melyik csapat, hogy megy. A főnökök bejárása a bányába fontos feladata minden érin­tettnek, mondta Záhorszki László, de nem az egyetlen, mivel még nekik is elég sok a szükséges (szükségtelen? — szerk.) adminisztrációjuk. A válaszadások közül em­lítésre érdemes helyen állt a munkafegyelem is, kihang­súlyozta az üzem első szá­mú vezetője, hogy eddig is kiszűrték a lógósokat, iszá­kosokat, s ezután is ezt te­szik, ha szükséges. A szak­­szervezetről, mint érdekvé­delmi és érdekképviseleti szervről szólva kiemelte: le­hetőség szerint be kell von­ni minden aknai dolgozót, hogy csak szervezett munká­sok dolgozzanak a bánya­üzemnél, Té­­jékoztatja olvasóinkat az el­hangzottakról. — A csoporttaggyűlések tanulsága szerint szakszerve­zeti bizottságunk megfelelő­en látja el a dolgozók érdek­­védelmét. A csoporttaggyűlé­sekkel egy időben zajló ös­­­szevont taggyűléseken széles körű aggodalomnak adtak hangot dolgozóink a bányá­szat jövőjét illetően. A tévé, a sajtó nem egyértelmű, s nem közérthető tájékoztatásai bizonytalanságot szültek. Szóvá tették, hogy a bányá­szok csak akkor kerülnek reflektorfénybe, amikor mí­nusz 15—20 fokos hideg van. Terítékre került az új nyug­­díjrendelet is, melyről szin­tén nem érzik elegendőnek az információt. Mindenki szeretné tudni saját sorsát, jövőjét. A közérthetőséget hiányolják. Ugyanez a véle­ményük az új adózási rend­szerről. Úgy vélik, mindenki azt próbálja nekik bebizo­nyítani, hogy milyen jól jár­nak ezzel a rendszerrel. Ugyanakkor felrótták, hogy egy három másodállással rendelkező dolgozó példáján akarják megértetni a rend­szer lényegét. Azt szeretnék, hogy mindenkivel a saját nyelvén beszéljenek. A ta­nárnak tanári nyelven, a fi­zikai dolgozónak az ő nyel­A Mákvölgyi Bányaüzem hivatalházában június 24-én 14 órakor összevont szak­szervezeti taggyűlést tartot­tak, amelyen az irodai dol­gozók előtt Orosz Olivér szakszervezeti főbizalmi az első félévi munkáról mon­dott átfogó értékelést. Mint a beszédéből is ki­tűnt, a szénbányászat jel­legéből adódik, hogy mind­nyájuk anyagi elismerése elsősorban a föld alatti mun­ka függvénye. Az üzem egyetlen aknáján, Rudolf­­aknaüzemben a tavalyi si­keres évzárást ebben az év­ben először a VHP 531-es pajzsok iránti nagy bizalom követte, ami, mint már is­meretes, összeroppant. A helyébe lépő, s most is ki­tűnően termelő másik, ki­­sebbb méretű V 3-as front várakozáson felüli teljesít­ményt nyújt, túlteljesít. Ez­zel megvan a remény az el­úszni látszó tervek teljesí­téséhez. A főbizalmi szándékosan nem említett tonnákat és métereket, mivel azt már a termelő munkahelyen meg­tették. Ami azonban ide is vonatkozik, a lazaságok, fe­gyelmezetlenségek mellőzését kihangsúlyozta. A következőkben témakö­rönként összefoglalta a ko­rábban megtartott alapszer­vi taggyűlések alkalmával felvetett problémákat. Első­ként említette, hogy a dol­gozók aggályai nem szűntek meg a szénbány­oászat hely­zetét, jövőjét, elsősorban a Rudolf IV-es akna sorsát illetően. Másodikként az ÁTB-döntést említette, azt, hogy egyetlen szénvagyonnal bíró aknát sem zártak be, hanem a költségeket határoz­ták meg, jelenleg 114 fo­rint,'6J-ban. A következők­ben mindannyiuk vélemé­nyét mondta ki, hogy el­ítélik a tisztességtelen úton szerzett jövedelmeket. A dolgozók követelik, hogy az ország vezetése a családok számára szükséges megélhe­tést a fő munkaidőben biz­tosítsa. A fiatalok életindu­­lásáról is szó volt, drágák a lakások, a tanácsi laká­sokból pedig kevés van. Ké­rik, hogy legyenek reálisak a lakásárak, mert gyakorla­tilag évenként így is 8—10 százalékkal emelkednek, ami körülbelül 100 000 forin­tot jelent. Az állam tegyen különbséget a gyermekeket nevelők és az egyedül élők számára juttatott különféle pénzek között. Ami pedig mindenkit foglalkoztat ma­napság, arról szintén egyön­tetű a vélemény: még a fel­sőbb szintű vezetők sem tud­ják, hogy elsősorban gazda­ságilag mi várható Magyar­­országon. S abban is egyet­ért mindenki, hogy a fegy­verkezést csökkenteni kell, és a felszabaduló pénzt az­­én magyarázzák el. Az üze­mi gondok között első he­lyen állt a munkakörülmé­nyek lassú, bizonytalan ja­vulása, elsősorban a szén­­előkészítő üzemegységben. Szeretnének már a dolgozók kedvezőbb körülmények kö­zött dolgozni. Szó volt a bé­rezés korszerűsítésének igé­nyéről is. A bér teljesít­ményhez kötését tartják a legjobb megoldásnak a dol­gozók, természetesen ott, ahol ez lehetséges, mérhető. Végül fájlalják az üzem barcikai dolgozói az új, üze­mi táppénzelést, hiszen na­gyon körülményes a város­ból betegen eljutni az üze­mi rendelőbe, majd esetleg tovább járni a szakrendelő­ket, a nem kellően felszerelt üzemi rendelő miatt. Ész­revételüket természetesen továbbítani fogjuk a meg­felelő helyre,­ ­kj emberek életkörülményeinek javítására kell fordítani. Ezek után a beszámoló helyi gondok ismertetésére tért át. Meglehetősen hete­rogén a vélemény az üdü­lésekkel kapcsolatban, mivel az egyik ember fizet, a má­sik pedig nem. A kedvez­ményes üdültetés megítélé­sének szempontjait módosí­tották, de nem vált be. Az üdülés jutalom jellege így sem érződik, tehát vissza kell térniük a régebbi el­­osztásos igényre. Az előadó felkérte a jelenlevőket, ha ennél jobbat tudnának, ja­vasoljanak. A jövedelemadóval kap­csolatban a SZOT állás­pontját hangsúlyozta a be­számoló, bármi is történjen az adó realizálását illetően, a nettó keresetek nem csök­kenhetnek. Gazdaságunk mozgásban van, s a szerke­zetváltás bizonnyal meglepe­téseket is tartogat — mond­ta a főbizalmi. De azt is hozzátette, hogy ezt külö­nösebb „rengés­’ nélkül fog­ják végrehajtani. A beszámoló­­ végén szak­­szervezeti munkájukat érté­kelte a beszámoló, részben elismerőleg, részben önkriti­kusan. Ezután felszólalások, ja­vaslatok hangzottak el, saj­nos csak két résztvevőtől. Az első felszólaló az üzem igazgatója, Záhorszki László volt, aki a munkaidőalap védelméről beszélt, amely szerinte most még veszély­ben van. S talán sokak szo­morúsága, ennek a rendelet­nek Mákvölgyön betű sze­rint is eleget kívánnak és fognak tenni. Az igazgató az irodai dolgozók plusz­munkájának anyagi elisme­réséről is szólt, amely sze­rint azokért az idén a tava­lyi pénzek felét tudja csak fizetni. Kerékgyártó István, az üzem szb-titkára felszólalá­sában hiányolta, hogy a felvetett problémákról ezen az összevont taggyűlésen senki sem akart beszélni. Főleg a hasznos és előírt munkaidőalappal kapcsola­tosan, hiszen sokak gondja az a bizonyos 20 perc étke­zési idő, illetve annak ki­használása. Ezután az üdül­tetésről szólt, elmarasztalta azokat a kedvezményezette­ket, akik szanatóriumi üdü­lésben részesültek igazgatói alapból, s ezzel úgymond „hangosan” el is dicseked­tek. Ez persze nem azt szü­li, hogy ezután mind többen kaphatnak az igazgatói alap­ból, hanem ellenkezőleg. Kár volt tehát nagy dobra ver­ni mert emiatt minden bi­zonnyal beszüntetik. Az összevont taggyűlésről valószínűen sokan keserű szájízzel távoztak. —pé— A KÖZÉRTHETŐSÉGET HIÁNYOLJAK AZ IRODISTÁK NEM SZÓLTAK A szakszervezeti tagok érdeklődve hallgatják a beszámolót 1087 urlöis Z. Repülőnap • Vasárnap ünnepélyes díjkiosztással és légiparádéval befejeződött a miskolci repülőtéren a szocialista országok műrepülőversenye. Az egy hétig tartó versenyen Csehszlo­vákia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Magyaror­szág válogatottja mérte össze tudását. A 35 versenyző — köztük hat nő — küzdelmében az­ egyéni és a csapatver­senyben az első helyet a Szovjetunió csapata nyerte el, míg a magyar csapat a második lett. De volt egy olyan versenyszám, amiben abszolút magyar siker született. A verseny keretében megrendezett, úgynevezett döntő prog­ramot Bessenyei Péter (MALÉV Repülőklub) nyerte. A díjkiosztást követően kezdődött a légiparádé, amelyen va­lamennyi repülősportág bemutatkozott és köztük a verseny győztesei is. A legnagyobb sikert a szovjet csapat női résztvevőjének, Makaganovdnak fantasztikusan „könnyed" légibalettje aratta. p. 1. A repülőnap díszvendége Farkas Bertalan volt A szovjet női világbajnok a földet érés után Levegőben а К—26-os helikopter Minden szem az eget pásztázta Szerkesztőség: 3525 Miskolc Kazinczy u. 19. Postacím: 3541 Miskolc, pl.: 146 Telefon: 17-884 18-461 Felelős szer­kesztő: KAROSI IMRE. — Kiadta: a Borsod Megyei Lap­kiadó Vállalat, 352' Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15 Posta­cím: 3531 Miskolc, pl.: 178. Telefon: 36-131. Felelős vezető: VERES MIHÁLY. — In :x: 32-904. — Készült: a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. — Felelős vezető: WIRTH LAJOS.

Next