Borsodi Bányász, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 1. szám

PROLGTAPIJA* «GPTESÜI-JETEICS яЕ [UNK] зоПУ оН [UNK] A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJA 2 XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 2,60 FT ЕН [UNK] 1988. JANUÁR 14. Jövőnk a tettek függvénye r Irtás Kiss Dezső,a BSZ Elkezdtük az 1988-as évet. Ilyenkor a szokásos jó­kívánságokon túl sokféle összegzés, számvetés készül az elért eredményesről és a további tennivalókról. A Borsodi Szénbányák nehéz, de egészében ered­ményes évet zárt. Jó érzés ezt ilyen határozottan meg­állapítani, mert valamennyiünk előtt ismert, hogy az 1987. évi céljainkért, a gazdasági talpon maradásért nehéz körülmények között kellett dolgoznunk. Terme­lési, vágathajtási eredményeinkkel összhangban kedve­zően alakult gazdálkodásunk is. Ma még nincsenek végleges gazdálkodási értékeink, de nem kell kelle­metlenségektől, meglepetésektől tartani. Műszaki, gaz­dasági céljaink elérésére kidolgozott programunk megvalósítása eredményeket hozott. Kollektívánk valamennyi tagjának köszönetet kell mondani az elvégzett munkáért. Külön köszönöm szo­cialista brigádjaink eredményes munkáját. Köszönöm közelebbi és távolabbi munkatársaim megértését, együttműködését és munkáját Tisztelt Bányásztársaim! Feszültségekkel terhes időszakban élünk. Ezeknek a feszül­ségeknek a gyökere a várt fejlődés elmaradása, a gazdasági helyzet romlása, amelyek következtében a feszültségek ma már nem csak gazdasági kérdések­ben, hanem kiterjedve a társadalom életére, bizonyos értelemben a politikában is felvetődnek. E folyamat kialakulásában belső és külső tényezők egyaránt közrejátszottak. Ugyanakkor gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk nem volt ké­pes kompenzálni a kedvezőtlen folyamatokat. Többek között a szabályozó rendszer ellentmondásait a köz­ponti irányítás esetenkénti beavatkozásokkal csak rész­ben volt képes ellensúlyozni. Több hibás döntés szü­letett. Mindannyian éreztük, érezzük, hogy lezárult egy fejlődési szakasz és kezdetén vagyunk egy újabbnak. Ami lezárult, azzal itt nem kell sokat foglalkozni. Ezért inkább azzal szeretnék foglalkozni, hogy mit kell tennünk ebben az új ciklusban, amelyet most haladéktalanul el kellett, el kell kezdenünk. E szakasz feladatait jól tömörítette a kormány munkaprogramja. Gondjaink megoldása, gazdasági, műszaki lemaradásunk ugyan nagyon nehéz, de nem reménytelen feladat, meg lehet valósítani. Ám azt is látni kell, hogy valamiféle gazdálkodási fordula­tot kell végrehajtani, olyat, amely ugyan nem 180 fokos, de a múltunkból csak azt tartja meg, ami a most kitűzött célok elérésében hasznosítható. Új megközelítésekre van szükség Közgondolkodásunk ma még nem mindenben a gazdasági tevékenységet ösztönzi, hanem az esetek jó részében visszafogó té­nyező, így a tervezett és megteendő lépések gyorsa­ságát, határozottságát ez nem egyszer késlelteti. Alap­vető megújulásra van szükség. Az élet kényszeríteit rá, hogy kritikusan felülvizsgáljuk gazdaságpolitikán­kat, irányítási és érdekeltségi rendszerünket és a­ szük­séges korrekciókat megtegyük. Terveink: Az 1988-as népgazdasági terv lényeges gondolatai és céljai már hetekkel ezelőtt ismertté váltak. Ennek lé­nyege, hogy a gazdaságpolitikában és a gazdaságirá­nyításban a népgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vítását, a gazdasági szerkezet korszerűsítésének meg­gyorsítását, a gazdasági hatékonyság növelését kell egyértelműen előtérbe helyezni. Más célokat szolgáló­­an ezeknek határozottan alárendelő termelési és el­osztási politikát kell követni. A népgazdasági terv azzal, hogy számba veszi leg­fontosabb tennivalóinkat, egyben több-kevesebb pon­tossággal általánosságban előrevetíti, hogy fogunk élni és dolgozni a most megkezdett esztendőben. A Borsodi Szénbányák 1983. évi tervei illeszkednek az előzőkben utalásszerűen felsorolt koncepciókhoz. Mindebből az is következik, hogy az új esztendő sem ígér könnyebb feladatokat. Ahhoz, hogy gazdasági cél­kitűzéseinket teljesíthessük, az eddigieknél többet és jobban kell dolgoznunk, s ezt nem csak hangoztat­nunk kell, hanem ennek megfelelően tisztességgel kell tevékenykednünk is. Legfontosabb célkitűzéseink: — Egyenletes, biztonságos és a fogyasztóinkat a tervszint felett ellátó széntermelés. — Termelő kapacitásaink ésszerű kihasználása és a ő n’nfcftása new ho ®'­ s gazdasági talpon ma­radás — mind eredmény, mind az érdekeltségi alap szempontjából — ismét bekövetkezzen, de a következő­ év változatlan szintű termelési felté­tele megteremtődjön. — Viszonylagosan mérséklődjenek a termelési költ­ségek, ugyanakkor a minőség — elsősorban az aprószén fűtőértéke — javuljon, hogy az árbevé­tel növekedjen. — Az előző célkitűzésekkel összhangban a felérté­kelődött élőmunka mellett növekedjenek a telje­sítményeink. — A távolabbi jövő alakítása, a 90-es évek terme­lésének biztosítása új bánya építésével, illetve folytatásával. A célkitűzések megvalósítására tisztességgel kér­jük dolgozóinkat mind a végrehajtás, mind az irányí­tás területén, még akkor is, ha az eddiginél gyakrab­ban kell a rideg valóságelveket érvényre juttatnunk önmagunkkal szemben. Meglévő vállalati feszültsé­geink mérséklésének csak akkor van alapja, realitása, amennyiben sikerül megteremtenünk hozzá a gazda­sági feltételeket. Ez termelésben kifejezve a múlt évi szint megismétlését jelenti. Kulcsszerepe két üzemünk kollektívájának van. Szuhavölgy és Putnok dolgozóit kiemelten kérjük a reális és az előző évhez viszonyítottan mérsékeltebb tervprogram teljesítésére. S úgy vélem, ezt joggal el is várhatjuk. A gazdasági stabilizáció és kibontakozás elősegítésére alapvető változások következnek be az irányítási, érdekeltségi rendszerünk egyes elemeiben. Itt a személyi jövedelemadó bevezetésére, az új eleme­ket tartalmazó vállalati jövedelemszabályozásra, ebből adódóan a létszámgazdálkodásból származó előnyök megszerzésére, a pénzü­gypolitikai változásokból kiala­kítható vállalati érdekeltségek kihasználására gondo­lok elsősorban. Ezek részletkérdései szintén hozzátar­toznak terveink alkotórészeihez. Szándékaink, terveink valóra váltása szolgálhatja vállalatunk, ezen keresztül az ország boldogulását. S ennek kapcsán szeretnék egy gondolatot írni, az úgynevezett emberi tényezőkre­­, amit talán úgy is le­hetne fogalmazni, hogy nem lehet semmilyen elgon­dolásnak, tervnek esélye, ha nem talál utat azok fe­jéhez és eszéhez — s ezt a mai racionális világunk­ban is meg merem kockáztatni — azoknak az embe­reknek a szívéhez, akiknek mindezt meg kell való­sítaniuk. Az kell, hogy a törekvéseket, a terveket kol­lektívánk valamennyi tagja megértse, azzal egyetért­sen és a megvalósítás érdekében kész legyen — ter­mészetesen a lehetőségeinket jól felhasználó anyagi érdekeltség mellett — dolgozni. Ezért szükségesek a véleménycserék, a nyílt, őszinte, demokratikus beszél­getések. Ezek is részei a tervkoncepciónak. Reményeink: Mire lehet alapozni reményeinket az 1988. évi terv­teljesítésben? Elsősorban az, hogy világosan látjuk a feladat nagyságát. Az utóbbi évek megpróbáltatásai megtanítottak bennünket arra, hogy józanabbal és gyakorlatiasabban szemléljük a bennünket körülvevő világot és reálisan értékeljük benne helyünket, képes­ségeinket. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy változ­nak gazdaságunkban a régi, megszokott beidegződések, reflexek is. Mintha több lenne a kezdeményezés. Ap­ró jelek, de reményt keltőek. Megvannak a stabilizációhoz a népgazdaság emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásai, s a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a tervben rögzített kormányzati programok és akciók nagyban hozzájárulhatnak a cé­lok eléréséhez. A kiindulási helyzet adottságai csupán a keretét adhatják meg a tervteljesítésnek, s majd a mi­den­­napi munkában dől el, hogy tudunk-e élni lehetősé­geinkkel. Egyre többen ismerjük fel, hogy sorsunk nem azon dől el, hogy mit mondunk, hanem hogy mit teszünk. Ha sikerül folytatni azt a munkát, amelyet a múlt évben végeztünk, akkor az eredmények 1988. évben sem maradnak el. A népgazdaság fejlődése, az egész társadalom köz­érzete nagymértékben az iparban dolgozók tenni aka­rásán múlik. Ezt a felelősséget vállalni kell, s ez a felelősség elsősorban a vezetőké. Vállaljuk is ezt, de kollektívánk valamennyi tagjától terveink feszes vég­rehajtását, kemény fegyelmet és eredményes munkát kérünk és várunk. Én szerencsét' Szeles volt az utolsó Afa Történelmi pillanat része­sei voltak azok a bányá­szok, akik január 11-én be­szálláshoz készülődtek Sze­les-aknán. A műszakba in­duló bányászok ezúttal nem a jól megszokott karbidlám­pával, hanem az elektromos fejlámpákkal indulhattak munkah­elyükre. Ezzel a lámpaváltással le­zárult egy hosszú fejezet a magyar szénbányászatban, ugyanis Edelényben és Sze­les-aknán használtak utol­jára karbidlámpát. Takács Gyula műszaki el­lenőr, aki a vállalatnál a karbidlámpáról az elektro­mos lámpára való átállást az első pillanattól végezte, a következő tájékoztatást ad­ta: “ Az OBF engedélye a karbidlámpákra lejárt, hi­szen, ha belegondolunk fur­csa, hogy míg a bányákban a dohányzás szigorúan tilos, addig a karbidlámpákat sza­badon lehetett használni. Jogosan vetődik fel a kér­dés, miért húzódott ilyen sokáig a lámpák kicserélése. Nos, ennek nem anyagi aka­dályai voltak, hanem az, hogy nem találtunk szállí­tót. Az NDK partner, akik a vállalat többi üzemét is ellátta lámpákkal, mostan­ra tudta vállalni a szállí­tást A lámpák háromcella elektrolit szegény, kocsonyás halmazállapotú savval sze­relt akkumulátorról üzemel­nek. Esetleges törés, vagy repedés esetén nem fordul­hat elő baleset savfolyásból. Az új lámpák mellett ter­mészetesen beszerzésre ke­rültek a­öltő és regeneráló berendezések, valamint az ehhez szükséges egyenirá­nyítók. Az elektromos lámpa fény­ereje, üzembiztonsága nagy­ságrendekkel meghaladja a régi karbidlámpa teljesítmé­nyét. Az ára természetesen, ezzel arányban, jóval maga­sabb is. Egy akkumulátoros fejlámpa ára körülbelül 2050 forint, és még ehhez jönnek a töltőberendezés egy lám­pára eső költségei. Minden dolgozó érdeke tehát a lám­­pa szakszerű, gondos keze­lése, hiszen az anyagi fele­lősség ebben az esetben­­ is érvényes. Az újságíró mindehhez csak annyit tehet hozzá, ez a folyamat, amelynek során a századforduló világító esz­közétől, a karbidlámpától eljutottunk a huszadik szá­zad világító eszközéig, nem volt valami gyors, de re­méljük a műszaki haladás más területein gyorsabb lesz a fejlődésünk. • — P — i LEGJOBB AKNÁK m Ш

Next