Borsodi Bányász, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 1. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ Bizalmi kü­­ldettek tanácskoziak A vállalat garantálja a nettó keresetet Vállalatunk szakszerve­zeti bizalmi küldött testüle­te 1987. december 21-én tartotta legutóbbi ülését. A tanácskozáson tájékoztató hangzott el az októberi tes­tületi ülés óta végzett szak­­szervezeti munkáról, vala­mint javaslatot tettek a bruttósítás végrehajtásának vállalati koncepciójára, il­letve a kollektív szerződés módosítására. Esőként Nagy Tibor, vál­lalatunk szakszervezeti bi­zottságának titkára számolt be a két testületi ülés kö­zött végzett szakszervezeti munkáról, visszaidézve a témákat, napirendeket és döntéseket. (Ezekről folya­matosan tájékoztattuk ol­vasóinkat.) Ezután került sor arra a­­,nagy horderejű témára, mely hónapok óta foglal­koztatja, s lázban tartja az ország közvéleményét: a bruttósításra. Először Kiss Dezső, vál­lalatunk vezérigazgatója szólt a küldöttekhez. Első­dként azt hangsúlyozta, hogy az 1988-as­ esztendő új kon­­­ jdiciót, új­ gondolkodást és jó új mentalitást kíván min­­i­nden­kitől, s hosszú évek­­ gyakorlatát kell „felrúgni” ahhoz, hogy az új kor kö­vetelményeinek meg tud­junk felelni. Ilyen követel­mény többek között a sze­mélyi jövedelemadó, s az ehhez kapcsolódó bruttósí­tás; feladat. Mint mondot­­­­­ta, 1987-ben mintegy 47 milliárd hiánnyal zárt az állami költségvetés. Egye­dül az állam már nem tud­­ kilábalni a nehézségekből, ehhez kér segítséget a ma­gyar állampolgároktól, a magyar vállalatoktól és a nem termelő intézmények­től. A teherviselés vállalatra történő kiteljesedése a brut­tósítás. Ezt a valóban ne­héz feladatot úgy kell a vállalat szakembereinek megoldani, hogy dolgozóink ne járjanak rosszabbul. Azaz: változatlan teljesít­ményekhez változatlan net­tó kereset tartozzon. Ma­gyarán szólva ugyanannyi legyen a borítékban azok­nak, akik ugyanannyit dol­goztak, mint az elmúlt időszakban. Kihangsúlyozta mind­ezek mellett, hogy a brut­tósítás nem jelent fizetés­­emelést! Ugyanakkor kilátásba helyezte az 1988. évi, áp­rilisra várható bérfejlesz­tést, melyhez azonban meg kell teremteni az ala­pokat, a forrást. Gondolatébresztőként a­­ differenciált bérfejlesztés néhány gondolatát is a kül­döttek elé tárta. Vélemé­nye szerint nagyobb bér­­fejlesztésben kellene maj­dan részesíteni a közvet­­­­len­ szén­termelőket, vágat­­hajtőket, a nehéz, nem va­lami vonzó munkahelyeken dolgozókat. (Lehetne mond­juk úgynevezett Putnok­­pótlékot létrehozni az em­­bert próbáló helyi körülmé­nyek kompenzálására, von­zóbbá tételére.) Mert — mint mondotta — Putrink nélkül nincs borsodi bá­nyászat. * Ezután a Kollektív Szer­ződés néhány változásra érett tételéről közölt in­formációkat a vezérigazga­tó. Elmondta például azt, hogy a lakásépítésnek já­ró úgynevezett „C” menet­levél felhasználásával ed­dig 3 tonnás teherig 3 fo­rintot, ezen felüli súly ese­tén 5 forintot fizetett az építkező kilométerenként. A megemelkedett üzem­anyagköltség miatt ezen utak azonban több mint 2 millió forint veszteséget je­lentettek a vállalatnak. Ezért szükséges ezen pont módosítása annyiban, hogy a díjtételeket a duplára emelik (3 illetve 10 forint­ra), valamint 30 százalék­kal csökkentik az üzemi kilométer kontingenst. Az ugyancsak építkezőknek járó kedvezményes daru­kölcsönzés összegét is fel­emelik 1988. január 1-től. (Mindkét módosítást a bi­­zalmi testület elfogadta, megszavazta). * A vezérigazgató után Jes­se Árpád, vállalatunk sze­mélyzeti és szociális igaz­gatója terjesztette a kül­döttek elé a vállalati brut­tósítási elképzeléseket. (Ez részletesen megjelent a Borsodi Bányász 1987. de­cember 10-i számában „A személyi bérek bruttósítá­sa” címmel.) * Külön szavazásra bocsá­tották a hűségjutalmak ki­fizetésének két alternatí­váját: egy összegben, vagy havi elosztásban kapják-e meg dolgozóink? Minimális szótöbbséggel a bizalmi­­küldött testület arra a meg­oldásra tette le a voksát, miszerint a hűségjutalom egy részét alapbéresítve havonta kapják kézhez dol­gozóink, s a fennmaradó összeg kerül csak bányász­napkor kifizetésre. *4 A küldöttgyűlés résztvevőinek egy csoportja Kiss Dezső szóbeli kiegészítőjét tartja A figyelem központjában a bruttósítás 198Я. iantiSr M, A balesetmegelőző munka egyik jelentős tényezője a jól kiépített és főleg a jól funkcionáló munkavédelmi őrhálózat. Az utóbbi évek­ben a Miskolci Bányaüzem a kimagasló gazdasági ered­mények mellett igen szép eredményeket ért el a mun­kavédelem terén is. Ilyen­kor, év elején még nem áll­nak rendelkezésünkre a számszerű adatok, ezért most csak egy kérdésre kerestük a választ: Hogyan értékelik itt a munkavédelmi őrháló­zat elmúlt évi munkáját? — Úgy érzem, eredményes évet zártunk — mondja Szabó Zsolt, a biztonság­­technikai csoport vezetője. — Több területen is értünk el javulást, pl. a fronti kör­letben, vagy a külszínen. Ebben a javulásban a mun­kavédelmi őreink tevékeny­sége feltétlenül benne van. — A szokásos év eleji munkák befejezése után fog­juk az őrhálózatot felül­vizsgálni — tájékoztat Oláh Lajos biztonsági megbízott, aki a csoporton belül az őrhálózat felelőse. — A gaz­dasági vezetés már megkezd­te a munkát, és az évek óta kialakult gyakorlat szerint január végén már egyeztet­ni tudjuk a véleményünket. A körletek vezetése látja a legjobban, hogy hol, és mi­lyen létszámú munkavédel­mi őrre van szükség. A szakszervezet olyan szem­pontból vizsgálja azt felül, hogy kellően biztosítva van-e a dolgozók védelme. A mun­ka koordinálását mi végez­zük, ugyancsak a mi felada­tunk a velük való rendsze­res foglalkozás, és a tovább­képzésük is. — Szükségesnek tartják-e ezt a munkát? — Feltétlenül. Abból az alapelvből indulunk ki, hogy a biztonsági csoport csak akkor tud eredményes mun­kát végezni, ha széles körű aktívahálózat segíti a bal­­esetmegelőző munkát. — Hogyan oldják meg a továbbképzéseket? — Mindig a délutános szaknak tartjuk, beszállás előtt. Ez nem jelent kiesést a munkában. Nagyon fon­tos, hogy a munkavédelmi őrök érezzék: számítunk a munkájukra. A rendszeres tájékoztatás, a folyamatos kapcsolattartás teszi élővé a hálózat munkáját. — A fentieken túl két al­kalommal rendeztünk vetél­kedőt a részükre — kapcso­lódik be a beszélgetésbe Zuti József, a szakszervezet képviselője. — Itt az általá­nos kérdések mellett saját munkaterületükre vonatkozó kérdésekre kellett választ adni, így külön voltak vá­jár, lakatos, villanyszerelő és külszíni kérdések. Az üzem gazdasági vezetése tíz­ezer forintot biztosított a ju­talmazásukra. Az év végi értékelésnél természetesen nemcsak a vetélkedőn elért eredményt vettük figyelem­be, hanem az­­­­ész éves munkát. Véleményem, hogy munkavédelmi őreink az el­­múlt évben is sokat tettek azért, hogy a dolgozók vé­delme ne kampányfeladat legyen, hanem állandó és mindennapos téma. — Jónak bizonyult az is, hogy az üzem vezetése már­ciustól novemberig terjedő időszakra munkavédelmi ver­senyt hirdetett — folytatja Szabó Zsolt. — Két terüle­ten folyt a versengés. Egy­részt a rend és a tisztaság, másrészt a baleseti helyzet került értékesítésre. Mindkét területre külön-külön pénz­jutalom lett kitűzve. Az elő­­városi körletben Urszin László brigádja lett az első mindkét területen, a fronti körlet győztese a Pavlyás László vezette frontbrigád. A külszínen a tisztasági ver­­senyt a hidraulikus műhely nyerte meg, míg baleseti téren a külszíni villamos műhely bizonyult legjobb­nak. Természetesen a többi terület munkavédelmi őrei is kivették a munkából a ré­szüket. — Hogyan állnak a vál­lalati versenyben?­­ — Erről kb. január végén tudunk pontos adatokat.­ Annyit már most tudunk, hogy abszolút számokban jók vagyunk. A vállalati ér­tékelés alapja az előző évek­­ bázis számai. Mivel évek óta jó helyezést érünk el, nyilván a bázis számaink is alacsonyak. Ezeken mindig nehezebb javítani, mint pl. egy kétezres sorozaton. De nem ez a lényeg. Döntő az, hogy mindent tegyünk meg a dolgozók védelméért, a baleseti veszélyek csökkenté­séért. Erre nagyon jó lehe­tőség a munkavédelmi őr­hálózat, amit a jövőben is fel akarunk és fel is fogunk használni. Az elbeszélgetés során egyre jobban megerősödik bennem a meggyőződés: eb­ben az üzemben nem for­maság a munkavédelmi őr­hálózat, hanem egy olyan szervezet, amelyet komolyan vesznek, és ezért ő maga is komolyan veszi a munkát. Talán még az sem lenne rossz, ha egy vállalati ta­pasztalatcserével ismertet­nék ezeket a módszereket. Minden bizonnyal megérne. Csörnök Zoltán Szerkesztőség: 3525 Miskolc. Kazinczy u. 19 Postacím 1501 Miskolc, pf. 146. Telefon: 17-884 18-4« I Felelő« szer­kesztő: KAROSI IMRE. — Kiadta: a Borsod Mous« > nő­­kiadó Vállalat 3527 Miskolc. Bm­m Zsilinszky út Iе -Kia­­cím: 3531 Miskolc pf.: »78 Telefon: 3« П1 F»le»ő. e*e*őt VERES MIHÁLY — Indes: 32-904 — Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. — Felelős vezető: WIRTH LAJOS.

Next