Borsodi Bányász, 1988. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-07 / 26. szám
VTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? körSGDI э оП [UNK]о [UNK] [UNK] A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÓRA: 2.60 FT Változtatni, de hogyan? Nincs recept Vitaképes, edzettebb párt Megélénkült a mozgalmi élet a Borsodi Szénbányáknál, ami voltaképpen azt jelenti, hogy szinte egymást követik az eszmecserék, a közös gondolkodást és cselekvést segítő széles körű értekezletek. Az elmúlt héten a szakszervezet aktivistái találkoztak Sajószentpéteren, most hétfőn pedig Duda József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára tartott előadást a vállalatnál az alapszervezeti párttitkárok részére. Ismételten a pártértekezlet került terítékre, illetve az abból adódó feladatok, valamint a kérdések, a mindennapi gondok megválaszolása. Duda József röviden vázolta, hogy mi hívta életre a pártértekezletet. Kétségtelen, a XIII. kongresszus gazdaságpolitikai céljai nem teljesültek, ám fejlődött az intézményrendszer, a demokratizmus, így a társadalmon, s a párton belül is szembetűnőbbek lettek a hibák. Ezek megmutatkoztak a szociálpolitikában, a tudományban, a kultúrában és az életszínvonalban. A vezetés az 1984-es esztendő eredményeiből sajnálatosan messzemenő következtetéseket vont le, ettől kezdve pedig a további intézkedések hibásnak bizonyultak, s ott bonyolulttá vált a helyzet, ami egy pártértekezlet összehívását követelte meg. Teljes egység mutatkozott abban, hogy a vezetésnek meg kell újulnia, de ilyen mértékű személyi változásra nem számítottak. Ami nagyon lényeges és a jövő szempontjából meghatározó jelentőségű lehet, hogy nem a félelem, nem a fenyegetettség, vagy zsarolás késztette a pártot a vezetőcserére, hanem saját jól felfogott érdeke. Vitaképes, edzettebb párt mutatkozott meg, voltaképpen a végrehajtóból egy politikaalakító, -formáló párttá minősülve át. Természetesen még sok a tennivaló ezen a téren, mindenesetre történt előrelépés a munkamódszer, munkastílus vonatkozásában. Változtatni, de hogyan? Ez a nagy kérdés. Duda József hangsúlyozta,nincs recept! Magyarán, most sem és az elkövetkezendő időszakban különösen nem lehet várni, hogy felülről mondják meg, lent mit kell tenni. Hivatkozott Grósz Károlyra, aki szerint a kormány nem tudja az emberi kapcsolatokat szervezni. Ezzel összefüggésben nagy felelősség hárul az alapszervezetekre, önállóan kell megkeresni a feladatokat, a nagy célok helyi megfelelőjét. Alkotó, felelősen vitázó közösségekben kell a bizalmat erősíteni, teret engedni a nő(Folytatás a 2. oldalon) „Meg kell keresni az előrevivő feladatokat A résztvevők egy csoportja 1988. JÚLIUS 7. TERVTELJESÍTÉS 1988. JÚNIUS HÓNAPBAN Putnoki Bü. 95,4% Vállalat 110,8% LEGJOBBAKNÁK Mákvölgyi Bű. 145,5% Bükkalja Bű. 132,7% Szuhalvölgyi Bű. 102,3% % Farkaslyuki Bü. 101,1° о Miskolci Bü. 100.0% Vadnai külfejtés 252,9% Rudolf 145,5% Szeles 102,5% Feketevölgy 102,3% ndon kísérlet Kiemelt bérezéssel ösztönzi magasabb színvonalú munkára a legkiválóbb mérnököket a székesfehérvári Videoton gyár. Tizennyolc szakembernek adnak havi 15—20 ezer forintos nettó fizetést. Egyelőre ezt az extra pénzt az év végéig kapják, majd értékelik a munkájukat, és ettől függően maradnak vagy nem ж elit kategóriában. Bányászfifika vagy önbecsapós táppénzelés is Az egyik aknavezető szerint rohamosan emelkedik az aknájukon a táppénzes napok száma. Amíg 1987-ben az éves átlaguk 10 százalék volt, az idén májusban például már 14,89 százalékra szökött fel. S szerinte az a félő, hogy még nincsenek a „csúcson". Az az embernek az érzése, s ezt éppen az a dolgozói reagálás támasztja alá, hogy a kormány az újonnan életbe lépett bér és szociális intézkedéseivel, amelyek tulajdonképpen részintézkedések csupán, az embereket egyre távolabb tartják a munkától. Tehát elsősorban a munka és érdekeltség „frontján” kell rendet csinálni, s minden ezután jöhet csak. Ehhez kapcsolható az az üzemigazgatói vélemény is, amely eképpen szól: — Tendenciaszerű jelenség a táppénzes napok számának növekedése az üzemben. Ez az „állomány” növekszik, s ez alól még a vezetők sem kivételek. Kiváltképp a hétvéges táppénzelés a sláger, ugyanis az emberek borzasztó könnyen, megtanulják, hogyan jussanak kevesebb munkával több pénzhez. S én is azt mondom, nem mindegy az, hogy a bányász mikor jut az 1 forinthoz, most-e, vagy decemberben. Ezen a jelenségen, fogalmazhatok úgy is, ezen a paragrafus szülte reflexión el kellene gondolkodni mindenkinek, leginkább a törvényalkotóknak. Hogy van-e a jelenség mögött valamiféle bányász-tudatosság, szinte fölösleges is megkérdőjelezni. Biztosan van. Hiszen a különféle találkozások alkalmával óhatatlanul szóba került már a bányászok erőtartalékolási készsége. Vagyis az, hogy ha a vájár előtt meglebegtettek egy bizonyos vastagságú borítékot, biztosan tudott még tenni a lapátra annyit, hogy ezt megkapja. Ez egyfajta sakkban tartás a dolgozók részéről, s ezzel, ha nem is mondja ki nyíltan a vezetés, számolnak is. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a bányászat az az iparág, ahol egzaktan is mérhető a teljesítmény. Ahol valóban mérhető az emberi teljesítmény. És azonnal. Most nem érdemes firtatni, hol, melyik aknánál van létszámgond a kiesők miatt, hiszen majd’ mindegyiknél jelentkezik kisebb-nagyobb mértékben. S nem ritka az sem, hogy esetenként telepítési gondot is okoz egy-egy délutános, éjszakás műszakban. Persze maga a táppénzes állomány növekedése, mint egyfajta tendenciózus válasz a dolgozók részéről, önmagában nem ítélhető el egyértelműen. A vállalat egyik illetékese, erről való beszélgetésében elmondta, valóban van relatív létszámhiány. Van tudatos táppénzelés is. A dolgozók azonban, mint a pillanatnyi többletpénz örömteli birtokosai, nem számolnak azzal a jogszabállyal, ami úgy intézkedik, hogy a táppénzei egyszersmind apránként lefaragják saját hűségpénzüket. Tehát, ha a dolgozó úgy gondolja, most milyen jó, hogy több pénzhez jut a táppénze alatt, ez valóban jó arra a hónapra, de éves összkeresetében már másként jelentkezik. Hiszen soványabb hűségborítékot kap majd, mivel „eltáppénzezte” a hiányzó részt. Az üzemigazgatónak azonban igaza lehet abban, hogy nem mindegy, mikor kapja meg a dolgozó azt a bizonyos 1 forintot. Mert ahogy a gazdaságunkról szóló hivatalos jelentésekből következtetni lehet, az 1 forint holnap már csatafelárral vehető fel. S végeredményében a dolgozó embert ez, s nem ennek a jelenségnek közgazdasági magyarázata érdekli. Ami pedig e jelenség magyarázata lehet, az az egyre erősödő létbizonytalanság az élet különböző területein. Ezt pedig az egyszerű dolgozó csak így tudja kompenzálni valamilyen mértékben. Vagy legalábbis így próbálja. Hogy helyesen teszi-e vagy sem, az persze vitatható. 70 éve halt meg a „Sajóvölgy pacsirtája” Lévay-emlékünnepély Sajószentpé Péterként nem felejtik a múltat, mint ahogyan a múlt is vissza-visszatér a falu szülöttének, Lévay József verseinek soraiból. A Magyar Tudományos Akadémia tagja Borsod vármegye „aranytollú” közjegyzője — aki maga a költő — élete végéig kapcsolatban maradt szülőfalujával. Nemcsak verseiben emlékezett meg róla örökítette meg annak 1 képeit, de 1918-ban, végrendeletében 2500 koronás alapítványt is tett a szentpéteri református egyház és iskola javára. A sajószentpéteriek büszkék községük szülöttjére, s halálának 70. évfordulóján ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a nagy költőiről az elmúlt hét végén. Az emlékezés PantikomIván szobrászművész Lévaymellszobrának felavatásával kezdődött, majd Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese emlékezett meg a költő munkásságáról. A felavatott szobron kívül — melyet a templom mellett állítottak fel — a helyiek támogatásával kiadták a költő válogatott verseit, visszaemlékezéseit, naplójegyzeteit, életműve bibliográfiáját; ezzel is tisztelegve a falu nagy szülötte előtt. Színjátszó fesztivál Kazincbarcikán Az elmúlt héten, szerdán nyitotta meg kapuit a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központban a már hagyományosnak számító ifj. Horváth István nemzetközi amatőr színjátszó fesztivál A most kilencedik alkalommal megrendezett találkozón tavaly és idén már külföldi művészegyüttesek is felléptek. Az ötnapos rendezvénynek csaknem négyszáz hazai és külföldi résztvevője volt. A tizenegy magyar csoport mellett angol, csehszlovák, NDK- és NSZK-beli, valamint szovjet amatőr színjátszók is képviseltették magukat. Az előadásokat szakmai tanácskozások előzték meg, s ezután öt napon át adták elő produkciójukat a csoportok. Az eredményhirdetésre vasárnap délután került sor. A IX ifj. Horváth István nemzetközi amatőr színjátszó fesztivál nagydíját a budapesti Tanulmányi Színház kapta, míg a kollektív díjat a Debreceni Színjátszó Stúdió vihette haza. A zsűri különdíját egy nyugatnémet színjátszó csoportnak ítélték oda. — к