Borsodi Bányász, 1989. január-december (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-01-12 / 1. szám
VILÁB PROLETÁRJAI Е C3Y ES LI—JETEK I BORSODI м т [UNK] [UNK] A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 2,60 FT Köszönet a munkáért Rudolfon Ki kell gazdálkodni 800 millió forintot Immár hagyomány, hogy a vállalat vezetése évzárásnyitás alkalmával köszönetet mond azon kollektíváknak, amelyek élen jártak a termelésben-gazdálkodásban. Az elmúlt esztendő — mint ismeretes — Rudolftelepnek hozott nagy sikereket, elsőként teljesítették tervüket. Az elmúlt héten szerdán a vállalat gazdasági, párt-, KISZ- és szakszervezeti vezetése bányajárással egybekötött munkásgyűlésen vett részt Rudolftelepen. Záhorszky László üzemigazgató köszöntötte az aknán a vezetőket majd tájékoztatást adott az üzem helyzetéről, a jelenleg meglévő frontok állapotáról, a várható feladatok alakulásáról. Mint elmondta az egyik front jelenleg szerelés alatt van, minden valószínűség szerint január 23-án indulnak vele. Az üzemelő Bálla János vezette csapat munkahelyén szép eredmények születtek eddig is, nem volt ritka a 2,8 méteres előrehaladási sebesség. Az elővárás egy kivételével beindult. A hangulat az aknán elfogadható, a jövedelemszint jól alakult. Megköszönve a helyzetjelentést, Kiss Dezső vezérigazgató kitért arra, hogy talán ildomosabb lett volna tavaly a tervteljesítés után közvetlenül köszönetet mondani a munkáért, de miután a sűrűsödő feladatok ezt így együttes megjelenéssel nem tették lehetővé, talán nem késő ez a látogatás sem. Való igaz, hogy a mákvölgyi százezren felüli többlet nagyban hozzájárult a vállalati eredményességhez, mégpedig viszonylag jó költségszinten. Kérdőjeles év az idei — mondotta a vezérigazgató, minden területen a takarékosságot, a gondosabb munkát kell megkövetelni. Idén már nincs az az állami dotáció, amire tavaly még bizton lehetett számítani. Az elvett pénzek hatására mintegy 600 millió forint hiány jelentkezik, amit ki kell gazdálkodni. További nehézségeket jelentenek az áremelések, szakmunkásképzés terhei, adók, stb, amelyeknek összhatása 200 millió forint, így tehát ebben az esztendőben ennek a vállalatnak megközelítően 800 millió forintot kell előteremteni, mégpedig tartalékainak mobilizálásával, a költségek csökkentésével. Ehhez tartozik az is, hogy fe(Folytatás a 2. oldalon) A munkásgyűlés résztvevői Kiss Dezső vezérigazgató megköszöni a múlt évi munkát Idén is sok függ a rudolfi aknától 9 1988. JANUÁR 12. lERVTELJESÍTÉS 1988. ÉVBEN 119,3°;'« 115,0% 106,0% 105,2 % 102,5% 92,7% Vállalat: 105,9% LEGJOBB AKNÁK Mákvölgyi Bü. Bükkaljai Bü. Farkaslyuki Bü Miskolci Bü. Putnoki Bü. Szuhavölgyi Bü Külfejtés 190,1% Rudolf 119,3% Farkaslyuk 106,0% Lyukó 104,9% Edelény 104,7% Messzin a „Farkaslyuki Bányaüzem” A „veterán” korba lépett Farkaslyuki Bányaüzem, mint ilyen, 1989. január 1- jétől nem létezik. Csupán a Putnoki Bányaüzem Farkaslyuk aknájaként,... de így is csak ebben az évben. Ugyanis az idei esztendő az utolsó, hogy Farkaslyukon leszállnak a bányászok a mélybe. Az év végével az „új” akna bezár. A későbbiekben Farkas - lyuk bányászatáról és az ott élő bányászemberekről bővebben írunk. A IB-pályázat a fratolliai A Miskolci Akadémiai Bizottság 1988. évi pályázatán 26 pályamunkát díjaztak. A Borsodi Szénbányák által kiírt témák közül dr. Bodnár János, Demeter Tibor, Jakucs Sándor, dr. Kemény Gyula, Kovács Loránd Az összüzemi teljesítményt meghatározó tényezők és a növekedés lehetőségei a Borsodi Szénbányák Vállalatnál; Nagy Gábor, Torna István Megoldások a frontfejtések sebességének növelésére; Bánfalvi István, Viszóczky György, Káló Tibor, Varga Sándor Frontalapi iránytűrő gumiszalag; dr. Heidrich László, dr. Huszanyik Erzsébet, dr. Jászai Andor, Perczel Kálmán, Tóth László Teendők a BSZV szénmosóművének optimális üzemeltetése érdekében című pályamunkáért részesültek jutalomban. , Kisegítő frontokkal a folyamatos termelésért Gere Miklós igazgató, a Putnoki Bányaüzem vezetője ottjártunkkor nagyvonalakban szólt az üzem, a január 1-től egy aknával kibővült üzem idei terveiről. Bevezetőként annyit mondott, hogy az idén minden negyedév elején döntik el, mennyit vállalnak az aknák a méterekből, így talán könnyebb lesz azokat megvalósítaniuk, s ezzel a rugalmassággal önmaguk előtt sem kell eleve kudarcra ítéltetniük. — Az üzemre 1989-ben 750 000 tonna termelési mennyiség „hárult”. Reméljük, december végén nem fogunk szégyenkezni. Ebből a mennyiségből Farkaslyukaknára 160 000 tonna jut. Ami az előkészítettséget illeti, itt is lesz munkánk, mintegy 6900 méter. Mivel Farkaslyuknak ez az utolsó éve, így oda csak 350 métert terveztünk. Ugyanis a legszükségesebb vágatokon túl nincs értelme a métereket szaporítani, funkció nélkül. Ebből a 350-ből is a zöme, 220 méter még ebben a negyedévben kerül kihajtásra. — Említette az elején, hogy ettől az évtől negyedévenként döntik el, mennyi jusson a méterekből Mocsolyásnak, illetve Putnoknak. Mit osztottak az első negyedévre? — Mocsolyás 965 métert, Putnok pedig 615 métert kapott. Egyébként ez utóbbi aknánkon tavaly, s ezt még alaposabban meg kellene néznem, szerintem rekordszintű termelés volt, hiszen a H/2-es frontunk termelte az 550 000 tonnát. Tehát egy év alatt egy front több, mint félmillió tonnát termelt. És ez, a mi korábbi helyzetünket ismerve, talán dicséretesnek is mondható. Hangsúlyozom, ezt külön meg kellene néznem, nehogy mások jogos eredményei elé tolakodjam szerényebb teljesítményünkkel. Tehát a H/2-es frontunk, amely tavaly egész évben termelt, az idén február végén átszerel a H/3-asra. Közben a 3-as telepben beindítunk egy kisegítő frontot, rövid kifutással. Ez a megoldás kínálkozik a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy egy esetleges nagy fronti leállás idején se szüneteljen a széntermelés Putnok-aknán. Tehát rendszeresíteni kívánjuk a kis kifutású frontokat átszerelések, esetleg más jellegű „szénszünetek” idejére. Mint azt már előre tudjuk is, várható az évben ismét egy riolitkúp. Amíg a Hemscheidt-front ezen átküzdi magát, kis fronttal „bedolgozunk” a „technikai szünetbe”. Vagy csak a kényszerű szünet alatt, vagy némi átfedéssel, azt még nem tudom megmondani. (Az üzem bejáratánál a teljesítménytáblázat csupacsupa fekete számokkal mutatta, hol tart a napi teljesítmény. A fekete szám azt jelenti, hogy napi tervek alatt teljesítettek Putnokon. Szomorú évkezdés ez, a bányászok is eképpen reagálnak saját munkájukra.( Hiába, van, amikor az évkezdéskor osztanak rossz lapot. De még van jó 350 napjuk a putnokiaknak, hogy ne szomorkodjanak. Úgy legyen.) pé. Sservuss 1989! Próbálok optimista lenni! Nagyon rosszul rajtoltál. Ha tehetném, J^j azt mondanám, vissza az egész. Vissza egészen 10 évet, vagy még egy kicsivel többet is. De nem teszem, mert nem tehetem. S ha tehetném, se tenném. Mert akkor visszarendeződnék és én azt egyáltalán nem akarom. Én előre akarok menni és előre akarok jutni. De nem megy, így nem, kedves 1989. Rémülten néztem a képernyőre kiírt áremelési százalékokat. Tizen-, húszon-, harmincon .. . egészen kétszázhuszonvalahány százalékig. Uramisten, mi lesz velem? Mi lesz velünk? Kibírjuk? Nem tudom. Szeretném, szeretnénk kibírni, de pillanatra megtorpant a lelkesedésem. Pofon csaptál, kedves 1989. Illetve pénztárcán csaptál. A családom, családjaink pénztárcájára iszonyú nagy ütést mértél. Nem tudom, hogy fogjuk kibírni. Ellentételezni. Megpróbálok mosolyogni, úgy, mint a fényképész előtt, amikor az új cipőm szorított. S bárhogy mosolyogtam, a fényképen mégis ott maradt a kényszeredett vigyorom. Így maradtam meg, s így maradok meg ebben az 1989-dik esztendőben is. Kényszeredett mosolyok közepette. Tudom, ne is mond, hogy ez a lépés, az áremelések tömkelege szükséges volt. Szükséges rossz, ami tulajdonképpen majd jó lesz. Jóra fordul, csak a tervet, a nadrágszíj-ideológiát ki kell bírnunk. Mo»nunbáljuk. Megpróbáljuk, behúzott hassal. Ki tudja, meddig sikerül. Szeretnék vidáman élni, boldogan, kibontakozva, s látni, hogy minden tettemnek mérhető eredménye van. Hinni, hogy amit teszek, ahogy dolgozom, annak arányában, minőségjavulásom szerint egyre jobban fogok élni. Megint naiv leszek, hogy jelszavaid elhigyjem. Másként talán ki sem bírnám ezt az 1989-et. Igen, megpróbálok optimista lenni erre az esztendőre is. Bevallom, én még nem látom a fényt az alagút végén. És csak egy életem van, ez, amit most élek. És nincsen több, hogy ha esetleg a kibontakozás időcsúszás, határidő-módosítás miatt eltolódna, majd később élvezzem a jobb életet. Hát ezért kérlek, kedves 1989, légy következetes elveidhez, mert én az vagyok. Légy következetes és keményen követelő mennyiségi és minőségi munkádban is, mert én az vagyok a magaméval szemben. S légy szociálpolitikusabb velünk, most élő emberekkel szemben, mert mi már nem tudunk azok lenni egymással szemben. Ne kívánd, kedves 1989 hogy egymás farkasai legyünk. S ne hagyd, hogy a humanitás csak papíron maradjon! Ne engedj minket „mohó sapiens”-ekké válni, 1989! P. á