Borsodi Bányász, 1990. február (34. évfolyam, 1. szám)
1990-02-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZ. A bánjászok jogosan türelmetlenek Merre a szakszervezet? Beszélgetés Nagy Tiborral, a vszb titkárával A hónap első napjaiban nagy jelentőségű esemény zajlott a fővárosban, már, ami a magyar szakszervezeti mozgalom jövőjét, további útját illeti. Ülésezett a SZOT huszonhatodik, egyben utolsó kongresszusa, s ez egyben a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének első, alakuló kongresszusa is volt. Százkét tag-szakszervezet képviseltette magát, s a több, mint kilencszáz küldött között volt Nagy Tibor is, a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára, a BDSZ elnökségi tagja. Tőle kértünk beszámolót a kongresszuson elhangzottakról. — A politikában, a társadalomban és a gazdaságban tapasztalható változások és fordulatok indokolták, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom szembenézzen önmagával, múltjával, s a megváltozott működési feltételekkel összhangban megújítsa önmagát. Új cél- és feladatrendszert kellett kidolgoznunk, hogy a szakszervezeti tagok érdekeit még markánsabban képviselhessük a jövőben. A leglényegesebb vonás, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége nem kíván a hatalom részese lenni, célja egyfajta társadalmi kontroll megvalósítása. A régi pártállamban— kimondva, vagy kimondatlanul — szolgáltuk a hatalmat, s így nyilván nem a dolgozók, a tagság érdekei érvényesültek. Ez természetesen elégedetlenséghez vezetett, valamint ahhoz a felismeréshez, hogy a régi struktúrától el kell szakadni. — Az első napirend a mozgalom elmúlt negyven évének „mérlegelése”, értékelése volt. — Igen, ebben is rendhagyó volt a kongresszus, hiszen negyven esztendő tevékenységét egyszerre elemezni, boncolgatni egy plénumnak nemigen szokása. Bár a sokszor éjszakáig nyúló vitában voltak keményen fogalmazott, éles hangú felszólalások is, mégis inkább az előretekintés volt a jellemző. A hibák felsorakoztatása inkább csak jelzésként volt jelen, mert nem is az „élveboncolás” volt a cél, hanem az egység megőrzése. A napirendi pontok tárgyalásának eredményessége oldotta később a kezdeti feszültségeket. — Mi volt a második napirendi pont? — A szakszervezeti vagyon részletes elszámoltatása. Több, mint kétmilliárd forintnyi vagyon sorsáról döntöttünk. Ezen kívül van olyan vagyon is, melyhez a szakszervezetnek csak kezelési joga fűződik. Egy vagyonkezelő részvénytársaságot hoztunk létre, a nevéből következően adódó funkcióval felruházva. Egyébként a tagszervezetek közül a BDSZ 4,8 százalékban részese a közös vagyonnak. — Hogyan „áll föl” az új szövetség? — Van egy vezető testülete, a 220 fős szakszervezeti tanács, melynek van egy elnöke és két elnökhelyettese. Az apparátus a SZOT-hoz képest jelentősen leépül, a korábbi kétszáz főből ötvenen maradnak. Az apparátusnak az a dolga, hogy ne önmagát, hanem maradéktalanul a tagszervezeteket szolgálja. A szövetség a tagszervezetekre nem hoz kötelező érvényű határozatokat — mint tette ezt korábban —, hanem ajánlásokat ad, ezzel meghagyja a tagszervezetek önállóságát. Hogyan születnek a döntések? A konszenzus elvét követjük, például a minimum bérek megállapításának kérdésében is. — Mi lesz a tagdíjak sorsa? — A felosztási rendszerben lesz változás. A szövetség működőképességéhez a tagdíjbevétel öt százalékát adják le a tagszövetségek a korábbi tízzel szemben. — Mit várhat az egyszerű bányászember az új szövetségtől? — Ha egy szóval kellene megfogalmaznom, azt mondanám: kiállást. Az új szövetség tekintélyével támogatja a BDSZ-t, s az sem mellékes, hogy az apparátusban káderek helyett, valóban szakemberek lesznek, akik tudásukkal és tanácsaikkal segítik majd a mi érdekvédelmi munkánkat. Tulajdonképpen a szövetség fölvállalja, hogy mi valóban partnerei lehessünk dolgozóink érdekeit képviselve mind a munkáltatóknak, mind a hatalomnak. — Március 3-án a bányász szakszervezeti vezetők is üléseztek. Milyen döntések születtek? — A hosszútávú energetikai program, valamint a szerkezetátalakítási és fejlesztési program kapcsán foglaltunk állást, de szó esett a szénbányászatra vonatkozóan hozott döntések elviselhetetlenségéről, s a bérhelyzetről is. Jeleztük a gondokat és igényeinket. Felhívtuk a figyelmet a korábbi ígéretek betartására, valamint arra, hogy a hazai energia fontos alapkérdés, mondhatnám stratégiai jelentőségű, mely a lakosságot és az ipart egyaránt érinti, így hát ezt a kormánynak a „tét” súlyának és jelentőségének megfelelően kellene kezelnie. Megfogalmaztuk azt is, hogy a bányászok végre hiteles döntéseket várnak és nehezen viselik a mellőzöttséget. — Köszönöm a beszélgetést! Fegyverneki Zoltán : Segítsen az ódi tragédia áldozatainak Mint ismeretes, az Ózdi Kohászati Üzemekben tragikus hidrogén-robbanás történt, mely azonnal három, majd újabb hét ember halálát okozta. A többi sérült állapota is súlyos. A megrázó eseményről értesülve a SZOT 26. kongresszusán jelenlévő szakszervezeti tisztségviselők több mint egymillió-hatszázezer forintot szavaztak meg gyorssegélyként a szerencsétlenül jártak hozzátartozóinak megsegítésére. A Bányaipari dolgozók szakszervezete százezer forintot ajánlott fel a Bányász-alapítvány terhére. 1990. február 1990. februári tervteljesítés Szuhavölgyi Bányaüzem 109,5% Putnoki Bányaüzem Miskolci Bányaüzem Bükkalja Bányaüzem Vállalat 100% 83,9% 83,3% 90,9% ' Köszöntjük a nőket! A fénykép nem véletlenül került ezen üdvözlő sorok elé. A nem könnyű fizikai munkát ábrázoló felvétel ékesen bizonyítja, ma már a Nők nem csupán nők, hanem ugyanolyan dolgozó, kenyérkereső emberek, mint az erősebb nemhez tartozók. Mert mára már addig jutottunk — mi férfiak —, hogy csak elvben vagyunk a család tartópillérei. A feleség, a társ keresménye lehet, hogy ..csak" Konyhapénznek elég, de amilyen drága manapság a konyha, ez sem kevés . . A Clara Zetkin nevéhez fűződő emancipációs mozgalomban a nők nem csak jokat, de sok tehertételt is „kiharcoltak’’ maguknak. A munka után az otthoni második műszak, a gyerekszülés-nevelés gondjai, s még sorolhatnám, ami rájuk hárul. S ha március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon rájuk gondolunk — ha csak egy szál virág erejéig is — ne feledkezzünk meg arról a sok hétköznapról, amikor segítő akaratunkkal, és figyelmességünkkel átvállalhatjuk a fárasztó teendők egy részét, s igazi megbecsülésünket valójában ez fogja kifejezni. Valamennyi Nő ünnepén minden nőnek csak azt kívánhatom (remélve, férfitársaim nevében is), hogy egészségben, megértésben, s azzal a tudattal éljünk együtt: még nagyon sokáig szükségünk van egymásra. —f— öt napon át a számítástechnikai cégek és szakembereik, valamint gyártmányaik seregszemléjének színhelye volt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. A microCAD ’90-en ötvennél több vállalat, szövetkezet, kft, gmk állította ki számítástechnikai műszereit és eszközeit. microCAD ’90 Nagy érdeklődés közepette zajlott A számítástechnika mérnöki alkalmazása című műszaki, és a már hagyományos Monetar Hungary című pénzügyi konferencia, valamint a vállalatirányítással és az államigazgatással foglalkozó országos eszmecsere. Százak tekintették meg a számítógépes bemutatókat, s most is sláger volt a fiatal számítástechnikai szakember-jelöltek részére rendezett verseny, a komputer-cserebere, valamint a tombola. i baleset-megízés közös tóik! Akár a mottója is lehetett volna ez a mondat a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottsága 1990. február 23-án tartott testületi ülésének. Ugyanis önálló napirendi pontként tárgyalta a vszb annak az együttműködési megállapodásnak az 1989. évi végrehajtását, amelyet a miskolci Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség, a vállalat biztonságtechnikai osztálya és a vállalati szakszervezeti bizottság kötött, a balesetmegelőző tevékenység összehangolása érdekében. Sajnos, a tények — a részletes, minden területre kiterjedő megállapodás ellenére — kis mértékű romlást mutatnak a baleseti mutatók tekintetében, az 1988-as évhez viszonyítva. A 3 napon túl gyógyuló balesetek száma csökkent ugyan, de a gyakorisági és súlyossági számok emelkedése a komplex baleseti mutató, a szorzat emelkedését vonta maga után. A halálos balesetek száma az 1988 évi 3-ról 4-re nőtt. Valamennyi halálos baleset elsődleges okaként emberi tényezők említhetők, amelyek a figyelmetlenségtől a súlyos szabálytalanságig terjedtek. Csökkent a csonkulásos és a súlyos balesetek száma. A balesetek 76,7 százaléka föld alatt, 23,3 százaléka külszínen következett be. Jelentős baleseti forrásként szerepel a kézi anyagmozgatás, valamint az azokon a vágatszakaszokon való közlekedés, amelyekben folyamatos szállítóberendezés is be van szerelve. A leggyakrabban sérülő testrész a kéz, alkar, ezt követi a lábfej, illetve az alsó végtagok. Az együttműködő felek kifejezték azon szándékukat, hogy 1990-re is kidolgozzák azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek elengedhetetlenek a baleseti helyzet javítása érdekében, és annak végrehajtását közösen ellenőrzik. Ilyenek többek között: — a műszaki üzemi tervek biztonságtechnikai fejezetében rögzített intézkedések együttes ellenőrzése; — a magas baleseti szorzatot produkáló üzemek soron kívüli, együttes ellenőrzése, a szükséges intézkedések megtétele, azok visszaellenőrzése ; — a baleseti veszélyforrások feltárása, azok felszámolása; — baleset-kivizsgálás során szerzett tapasztalatok hasznosítása ; — a technológiai és munkafegyelem betartásának fokozott ellenőrzése, szigorúbb számonkérés; — a biztonságtechnikai, munkavédelmi oktatások színvonalának emelése; — a munkavédelmi őrhálózat újjászervezése, jelző, ellenőrző tevékenységük fokozása. A vitában részt vevők egyetértettek abban, hogy a balesetek megelőzése nemcsak közös érdek, de közös feladat is, amit a vállalat valamennyi dolgozójának figyelembe kell venni munkája során. Egyetértés volt abban is, hogy mindezt romló gazdasági körülmények, negatívan ható külső feltételrendszer között kell megvalósítani. Az eredményes balesetmegelőző tevékenységhez fontos, hogy erősödjön a munkahelyi irányítók, vezetők tekintélye, felelősségérzete. Fokozni szükséges a határozatok, utasítások végrehajtásának visszaellenőrzését. Szükséges a dolgozók figyelmét felhívni a fegyelmezettebb, nagyobb odafigyeléssel végzett munkára. A bányában sokszor közlekedni sem könnyű