Borsodi Ifjumunkás, Borsodi Fiatal, 1960 (1-7. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. január hó BORSODI IFJÚMUNKÁS A Miksi-brigád rekordja A Lenin Kohászati Művek bánya­­támhajlító üzemében a brigádok közötti versenyben Miksi József KISZ-exportbrigádja került az első helyre. A kongresszusi hónapban a Miksi-brigád olyan kiváló eredmé­nyeket ért el, amilyenre nem volt még példa. November 21-én pél­dául a 16 tonnás tervvel szemben 33 tonna bányatámot hajlítottak. A III. negyedévi takarékossági mozgalom eredményei NAGYÜZEMEK: Lenin Kohászati Művek 17 333 311 Ózd Ózdi Kohászati Üzemek 8 820 801 DIMAVAG 507 000 N­ehézszers­zámgépgyár 164 569 Könnyűgépgyár 435 511 összesen: 27 261 222 VÁROSOK: Miskolc 8 935 319 Kazincbarcika 6 123 073 A DIMAVAG kiseszterga üzemének KISZ-titkárja új munkást tanít be. Vájártanulók munkasikerei AZ ELMÚLT napokban levél ér­kezett szerkesztőségünkhöz, amely­ben az állt, hogy a sajószentpéteri 103-as számú ipari tanulóintézet vájártanulói — akik a Kazincbar­cika melletti kakucsai tanbányá­ban részesülnek gyakorlati oktatás­ban — büszke mosollyal szállnak a bányába és jókedvvel végzik mun­kájukat. Ez az öröm nem ok nélküli, hiszen az itt dolgozók november végén befejezték éves tervüket. A vájártanulóknak ebben az év­ben 1225 méter vágatot kellett ki­hajtani, s ők vállalták, hogy a hátralévő időben további 200 mé­terrel növelik vágathajtási telje­sítményüket. A vájártanulók részéről a tervek túlteljesítésében leginkább a má­sodéves tanulók vették ki részüket. A harmadéves tanulók közül a II-es számú ereszkében dolgozó brigád tagjai végezték a leglelki­ismeretesebb munkát. A TERVELŐIRÁNYZATON FE­LÜL kihajtott 200 méter vágatot a fiatalok a párt VII. kongresszusá­nak tiszteletére ajánlották fel , és erre az időre teljesítették is. 3 Határozat az iparban dolgozó fiatalok munkájának megjavítására Az elmúlt hetekben a KISZ me­gyei végrehajtó bizottsága megtár­gyalta a fiatalok ipari tevékenysé­gét. A jelentés tárgyilagosan érté­kelte az elért eredményeket és hibákat, amelyek napjainkban is fellelhetők a fiatalok munkájában. Az egész ipari tevékenységben az ifjúság területén hiányos a terme­lési­­versenymozgalmak értékelése, propagálása, és a politikai nevelő­munka. Az imént említett hiányos­ságoknak a felszámolására a­­végre­hajtó bizottság határozati javasla­tot dolgozott ki, amely részletesen foglalkozik az ifjúság termelési ver­senyének fokozásával. Ugyancsak szó van a határozatban a „Szakma ifjú mestere” mozgalom kiszélesí­téséről is. A továbbiakban a határozat a ta­karékossági mozgalommal, a KISZ ipari tevékenységével, a helyi ipar­ban és a kereskedelemben dolgozó ifjúság helyzetével foglalkozott. Befejezésül elhatározták, hogy 1960. első negyedévében járási szinten az ipari aktívák előtt is­mertetik a helyi adottságokból fa­kadó feladatokat. Figyelmes fiatalok Hat KISZ-fiatal vállalt társadal­mi munkát az elmúlt napokban a Lenin Kohászati Művek acélöntő­déi öntvénykikészítő üzemében. (Kádár Tibor, Szabó Béla, Lechner Kálmán, Gajó János, Kádár Mik­lós és Trandor Kombár.) A fiatalok öt vagon homokot la­pátoltak át, ami balesetvédelmi szempontból nagy jelentőséggel bír. A munka értéke — órabérben számítva — mintegy 500 forint. Új úton — új feladatok feléA Szuha-völgyében, mintha va­­ lami láthatatlan, erős kéz szorítaná a hegyoldalhoz, úgy fek­szik a völgy síkságának szélén Ku­­r­tyán. Itt van a szuhavölgyi bá­nyák központja. Magasba emelked­nek a napfényes bányák „mélyé­ből”, az exkavátorok gémei, s mel­lettük úgy néz ki a táj, mintha va­lami óriási vakond turkálta volna végig. A község lakóinak száma nem nagy. Foglalkozásukat illetően leg­többjük bányász. De van, aki a me­zőgazdasági munkában látja jövő­jét. Mindent egybe vetve, mégis bá­nyász községnek tekintik ezt a tele­pülést. A történet, amiről most írok, messze nyúlik vissza. Még a ta­vasszal, amikor egyszer erre jár­tam, arról panaszkodott több bá­nyászfiatal, hogy nincs minden rendjén a kultúrházban. A gondnok munkája és magatartása csaknem mindenkinek feltűnik. — Különös ember ez a Dobró Ta­más — mondták többen is. — Af­féle kiskirályoskodó hajlammal bír. Nem, mintha ember volna hiba nélkül, de talán ez utóbbbi a kul­­túrgondnoknál meghaladja a jó kö­zepes átlagot. Ki ezt, ki meg azt rótta számlájára v­olt olyan is, aki figyelmeztet­te egy-két helytelen cseleke­detéért, de ő elég makacsnak bizo­nyult. Nem akart változtatni a ma­gát kielégítő, de másoknak bosszú­ságot okozó életmódján. A minap ismét arra jártam, mert a járási és megyei KISZ-bizottsá­­gon arról értesítettek, hogy sokat panaszkodnak a fiatalok a kultúr­házban történt események miatt. Meg aztán az üzemben is elejtet­tek egy-­két olyan szót, ami nem kerülhette el az ember figyelmét. Így történt azután, hogy Gácsi Fe­renc elvtárssal, a megyei KISZ-bi­­zottság szervező titkárával, vala­mint Veres Mihállyal, az edelényi járási KISZ-bizottság titkárával, felkerestük mindazokat, akik a „November 7” kultúrház eléggé za­varos ügyeiben halásznak hónapok óta. Nézzük elsőnek Dobró Tamást, aki a legényszálló gondnoki teen­dői mellett, másodállásban, havi 400 forint tiszteletdíjért a kultúr­­ház hasonló teendőit is ellátja. Mit is csinált itt ez az ember? Meg is kérdezte Gécsi elvtárs- Mit kell elvégezni magának a tisz­teletdíjért? — Ügyelni kell a rendre, a kul­túrház körül, meg azután belül is nyitogatni az ajtót... Ami a rendet illeti, sem kívül, sem belül nem tapasztalható. Nem kívánok itt külön foglalkozni az épületben tapasztalt hiányosságok­kal, de az a sícép, amely a KISZ- helyiség előterében fogadott, az pa­pírra kívánkozik. A falon csőrepe­dés következtében, ki tudná elmon­dani mióta, unottan szivárog, vagy öt méter szélességben a szennyvíz. Maholnap a vakolat is lepereg. Kissé arrébb pókhálós vászon le­beg céltalanul a földig, ahol por és piszok öleli körül. A KISZ-helyiség körül sok-sok vita volt. A régi ve­zetőség nem dolgozott jól, elhanya­golta a helyiséget, a tagsággal sem foglalkozott, és hónapokon keresz­tül csak torzsalkodásra telt erejük­ből. Újat pedig nemrégen válasz­tottak. Reméljük Hovanyecz elv­társ személyében olyan ember ke­rült az alapszerv élére, aki össze­fogja majd az üzem fiataljait és harcol az ifjúság jogos érdekeiért Gácsi elvtárs elmondta a kultúr­ház igazgatójának, a szakszervezet elnökének, a kultúr­gondnoknak is, hogy a megyei KISZ-bizottság mit vár tőlük. Nem nagy dolgok ezek. Kis ügyeknek látszanak, azonban végrehajtásuk sokat segíthet az if­júság egységbe tömörítésénél. ígé­retet tett a fiatalok munkájának támogatására Muntág elvtárs is. S az új vezetőség, az is elhatározta, hogy szakít a régi vezetők hibájá­val és új úton, új feladatok meg­oldására serkenti a fiatalokat. Ez­z így mind szép, azonban még néhány gondolat a kultúr­­házról. A felsorolt hiányosságokért nemcsak a gondnokot terheli a fe­lelősség, hanem azokat, akik elmu­lasztották az ellenőrzést, akiknek felületes munkája árnyékolta a kultúrház gondnokának felelőtlen kiskirályoskodását. Mert csak így történhetett meg az, hogy a kultú­ra kurityáni fellegvárából kocsma legyen, hogy a vendégszobát lakás­nak használják a szakszervezeti trösztbizottság tudta nélkül, hogy ne legyen szakkör és, hogy az ifjú­ság az ajtón kívül maradjon. Voltak, akik figyelmen kívül hagyták a jóakaratú bányászok fi­gyelmeztető szavait. Sajnos sok mindenről nem tudott Muntág Gyula szakszervezeti elnök sem. Reméljük a történtekből ő is le­szűri a tanulságot, és rendet teremt a „November 7” kultúrházban. Elő­segíti azt, hogy e nagyszerű létesít­mény falai között virágzásnak in­duljon a kultúra, hogy otthonra ta­láljanak a kurityáni fiatalok. Nem könnyű munka ez. Nehéz feladat. Fáradtságot és időt igényel. De meg kell tenni. Ezt várják a kurityáni bányászok, ezt várják az itt dolgozó KISZ-fiatalok. Ez utób­biaknak viszont be kell bizonyítani, hogy az új KISZ-vezetőség irányí­tásával nagy feladatok megoldására képesek. —paulovits—

Next