Borsodi Fiatal, 1961 (1-9. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2 BORSODI FIATAL Teljesítették vállalásaikat A KISZ-kongresszus véget ért, de a Lenin Kohászati Művek fia­taljainak a kongresszus tiszteleté­re tett vállalásait, teljes egészük­ben még nem tudják értékelni. A felajánlások értékelésénél a leg­biztosabb támpontot a december eleji értékelés nyújtja. Ennek alapján már most bizonyosnak látszik, hogy a gyárban dolgozó fiatalok eleget tettek vállalt köte­lezettségeiknek. Csökkent a koksz felhasználása Ha az egyes gyáregységek fia­taljainak munkáját nézzük, a kö­vetkező képet kapjuk. A nagyolvasztó gyárrészleg fia­taljai a vállalásuknak megfelelően a kohó termelékenységét 12,7 szá­zalékkal növelték és az egy tonna nyersvasra eső koksz felhasználá­sát a vállalt mértékben túlteljesí­tették. Az acélműben a kongresszus tiszteletére 13 pontból álló válla­lást tettek. Valamennyi pont kö­vetelményét teljesítették. Kivételt képez a vaköntésre vonatkozó té­telük, amelyet műszaki feltételek hiányában nem tudtak megoldani. A hengerdékben is jó eredmé­nyek születtek. A durvahenger­­dei triósoron egy melegből 82 ton­nát hengerelnek 24 óra alatt. A napokban indult a 48,3 kilogram­mos vasúti sín duplahosszban való hengerlése. A közép- és fi­­nomhengerdei fiatalok a kong­resszusig vállalásaiknak eleget tettek. Könnyebb lett a intrika A nagykovácsműhelyben a fel­ajánláshoz hűen a kéttonnás szovjet manipulátort a hattonnás törőhöz telepíteték és ezáltal a termelést ugrásszerűen megnövel­ték. A kikészítő üzemben létreho­zott ifjúsági műszak a tervét ál­talában 105 százalékra teljesí­tette. A légemelővel működtetett for­gódarut a nemesacél kovácsmű­helyben határidő előtt elkészítet­ték, így a nehéz fizikai munkát sikerült megszüntetni. A daru el­készítésénél nagy segítséget nyúj­tottak a vasszerkezeti üzem fia­taljai. A vasöntöde fiataljai az acél­művekkel jól kooperáltak, és 8 darab FK—65-ös kokillát készítet­tek programon kívül az acélmű részére. A karbantartó gyárrészlegnél a kongresszusra tett minden válla­lást december 1-re teljesítettek. Minden esetben pontos és gyors munkával hárították el a külön­böző üzemzavarokat. A vasszer­kezet fiataljai a határidő előtt jó­val előbb elkészítették a két db 50 tonnás nyersvasüstöt. Figye­lemre méltó a diesel-tengely gyártó üzem fiataljainak munká­ja. Vállalásukat teljesítették úgy a tengelygyártás mint az ehhez szükséges gépek üzembehelyezé­sénél. Sokoldalú segítség a mezőgazdaságnak A különböző gyárrészlegektől eltekintve, a nagyüzemi szinten tett vállalásaikat is teljesítették a KISZ-fiatalok. Hathatós kulturá­lis és politikai segítséget nyújtot­tak a gyár által patronált termelő­­szövetkezeteknek. Az egyes KISZ- alapszervezetek és a nagyüzemi KISZ-bizottság kultúrcsoportjai a tsz-ekben különböző előadásokat tartottak, de a mezőgazdasági ter­melés konkrét támogatásáról sem feledkeztek meg. 1961. január hó Deák József és Krupa József a som­olyi­­­­ánysz­­elő KISZ-br­­ád két tagja tran­zfor­m­itorszerelést végez. PISTA kerek feje olyan kemény volt, hogy mindig azzal cuk­kolták: neki ne menj a vasajtónak, mert betö­rik­­ az ajtó. Pista ugyanis soha nem tágí­tott szépszerivel, amit egyszer a fejébe vett. Rengeteg vitája volt a többi tanulóval az üzemben, különösen Lacival, akit egyébként a legjobb barátjának is­mert el. Mert amikor egybe­keveredtek, a kis so­vány Laci meg az erős, majdnem kövér Pista, úgy tűnt, hogy két iker­testvér találkozott. Nem volt égen és föl­dön olyan dolog, ami­ről ők ketten ne egy­formán vélekedtek vol­na. Még fociban is egy­más mellett küzdöttek: Laci jobbhátvéd volt, Pista bal. Na jó. Nem is volt baj közöttük addig, amíg egyszer Laci be nem lépett a KISZ-be. Elkezdett járni a tanfo­lyamra, újságot olva­sott és rövid idő alatt rendkívül tájékozott lett a politikában. El is maradt a focimeccsek­ről, azt mondta nincsen erre már ideje, elég s­­ ziba, uszodába, tán­colni , s mivel így a magcsalatás nyomán támadt mérgét nem tölthette ki Lacin, ah­hoz túlságosan össze­nőtt ikrek voltak ők, hát kitöltötte a KISZ- en. — Csak gyűlésezze­­tek — nevetett elége­detten, mikor a fiúk ro­hantak a KISZ-gyű­­lésre, ő meg kényelme­sen csutakolta magát a mosdóban. — Semmi közötök a politikához, csak úgy tesztek, mint­ha lenne, és amúgyis . . . Aztán máskor: — Szóval nem jössz moziba, Laci! Pedig már rég láttuk a Hor­gász a pácban-t. Gyű­lés. Jó, rendben van, majd megunjátok, az­meg amúgyis ... Pista hangja a hetek folyamán sokat fakult, mondhatnám, kesere­dett. De kemény, kerek fejét csak rázta, ami­kor odajött hozzá a a KISZ-titkár, hogyha talán gondolkodott vol­na a belépésen, mind­nyájan szívesen... merthogy Pista jó ta­nuló, ügyes kezű fiú, értelmes gyerek... — A — legyintett Pista — ne agitálj, úgyis hiába. Meg amúgyis... Ez az „amúgyis” sor­ra megmérgesített min­denkit, aki Pistával vi­tatkozni próbált. Úgy­hogy már nem is vitat­koztak vele, csak csi­nálták tovább a dolgu­kat, Pistáról csaknem megfeledkezve. Míg aztán jött a ta­licskázás. Társadalmi munkát vállaltak a fiúk, kint a városszélen, talicskázás volt főképp a program. Egyszóval mindenki, aki élt és mozogni tu­dott, a tásadalmi mun­kára készült. Pista egész nap zordonan me­rült a munkába, de ebédszünetben aztán odaszólt, nagy fölénye­sen, Lacinak: — Aztán talicskázni csak a KISZ-tagoknak lehet? — Nem — nézett na­gyot Laci — talán jön­ni akarsz? — Hát... — Pista kemény feje lekonyult egy pillanatra, aztán elszántan befejezte — hát.. . esetleg Mivel­hogy nincs ma más dolgom. Meg amúgy­is... Nagy hahota tört ki erre a műhelyben. Laci komoly arcot vágva kérdezte meg: — Meg amúgyis szí­vesen belépnél? PISTA úgy talicská­­zott délután, mint egy kubikos. Aztán szalon­nasütés közben rábó­lintott a déli kérdésre azzal a kemény felével: így lett belőle KISZ- tag! Hallata Erzsébet neki az úszás is, heten- u­tán sírhatsz nekem . . . ként kétszer, Pista úgy érezte, megcsalták és nagyon megsértődött. Lacit per­sze nem tudta nélkü­lözni, együtt jártak ma­ # PISTA ÉS A TALICSKÁZÁS ■íj siság­i üzem­ A kínai példa — Nehézségek — A napló . Hírben jeleztük, tudósítások­­ számoltak be arról, hogy a nagy­­­ olvasztóműben — pontosabban a M II-es kohó — ifjúsági üzemmé ist alakult. Keveset tudunk ezekről­­ a fiatalokról, hiszen a dicsérő szá­­­­mok csak a lelkesedésükről ta­l­­núskodnak, de a napokban volt­­ módunkban megismerkedni a­z II-es kohó egynéhány fiataljával.­­ A II-es kohó fiataljai újságok-­­ ban és brosúrákban olvastak ar­rl­ról, hogy hasonló típusú kohók­­s­kai kínai kohászok, milyen nagy-­­ szerű eredményeket érnek el. So­­­­káig vizsgálták a dolgot, felmér­­­­ték az erőiket és arra az elhatáro­­lt­zásra jutottak: „Amit mások meg­tesznek, azt mi is meg tudjuk tenni.” Ez a mondás egyébként szállóigévé vált a fiatalok köré­ben. Augusztus 20-án ifjúsági üzemmé nyilvánították az I-es kohót, majd a II-es kohó átépítése után oda „települtek” át. Juvancsics Ferenc fiatal mérnö­köt, a KISZ-brigádok vezetőjét — mint főmestert emlegetik a kohó­nál — és Veres István csarnok­mestert is. Ők elmondták, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük. Kezdetben az adagolással volt baj. A bunkerok­ban tapadt az anyag, meg kel­lett fogni a „munka végit”, ha haladni akartak. Nem mindenki csinálta szívesen ... a kezdet kez­detén. Hónapok elteltével sok szép és nagyszerű eredményt értek el. Ma már nem kell biztatni a fiú­kat, hogy segítsenek egymásnak. Akinek nincs munkája a „saját portáján”, az segít a másiknak. Érdekességként megemlítjük még az ifjúsági­­üzemről, hogy Takács Antal Kossuth-díjas ol­vasztár és egy-két öreg szakmun­káson kívül, valóban fiatalok dolgoznak itt. A példák igazolják ezt. A csarnokmesterek: Veres István 24, Rendek László 27, Há­mori József 25 éves, de a főmes­ter — Juvancsics Ferenc — sem több mint 28 éves. Hibák persze vannak. Mond­ják, hogy több nyersére kellene. Üst és salaktál is kellene, de a vasszerkezeti fiúk ígérték, hogy két üstöt és három salaktálat ké­szítenek a közeljövőben. A föld­gáz bevezetését is várják, mert ezzel milliókat takaríthatnak meg. A II-es kohó fiataljai elhatároz­ták, hogy naplót vezetnek. Veres István első, feljegyzése a követ­kezőképpen szól: „December 17-én, folytatásul az eddigi szép eredményeknek, 387 tonna nyers­vasat termeltek, ami 138 százalék­nak felel meg.” S hogyan tovább? Feladataink szaporodnak. A kollektív szellem kialakítása mellett rendszeres politikai és műszaki oktatásra kell „szoktatni” a fiúkat. A közös mozi- és színházlátogatás után minden bizonnyal ez is sikerül. BARÁTH LAJOS

Next