Borsodi Fiatal, 1961 (1-9. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1961. január hó Borsodi fiatal FONODÁI FIATALOK A főmérnök és az üzem — Egy millió méter szövet terven felül — A küldött és a jövő arat csap a gépkocsi a fonoda felé vezető úton. A vezető aligha kíméli a járműveket, no meg azokat, akik az útszélen mennek. Mintha ők tehetnének arról, hogy rossz az út és esik az eső, nincs tél — mérgükben összecsapják őket. A vidék egy része a régi. De a másik, az megváltozott. Üzem épült a kukoricás helyén. Pamutfonoda! * — Mi újság a fiatalok üzemében? — kérdezem. A főmérnök válasza: — Öregszünk. Nemcsak az üzem, mi is. Tudja, két-három évvel ezelőtt olyan büszkék voltunk arra, hogy 22 esztendős az átlagos életkor nálunk. — És most? — Huszonöt év! Kimegyünk az üzembe. Keresem a valóságban azt, amit a főmérnök elmondott — az öregeket. Nem találom. Nekem úgy tűnik, mintha most is azok a fiatal lányok és asszonyok hajlonganának a mogorván zakatoló gépek fölé, akik 1957-ben... És nem is sokat változtak azóta. Vidámak és szorgalmasak. Olyan igazi mai fiatalok. El sem akarom hinni, hogy munkaviszonyuk — így mondják a gyár vezetői hivatalosan — egyidős a fonodával. Hogy miért? Mert tudvalevő, 16 éven aluliakat nem vesznek fel az üzembe, s akik „kapunyitáskor” 16 évesek voltak, ma minimum 22 évesek. — Hányan dolgoznak az üzemben? — Nem sok híján, ezren. — Látja, hogy ez meglepett, kérdően néz, majd így folytatja: — Talán kevesli, vagy... Nem keveslem, hiszen amikor utoljára itt jártam, még ötszázan sem voltak. Úgy látszik nemcsak „öregszenek”, hanem szaporodnak is. — Ez az élet rendje. Másról beszélünk. — Mikorra teljesítették éves tervüket? — December 15-re. S ebben a fiataloknak nagy részük van. No, meg a kongresszusi verseny... Ezek a KISZ-brigádok csodálatosan dolgoztak. A fonónők 100 tonna pamutfonalat termeltek tervfeladatukon túlmenően. Hogy mit jelent ez? Ebből egy millió méter szövetárut lehet készíteni , s egy férfi öltönyre mindössze három méter szükséges. Az egyik gépnél magas, szőke leány szorgoskodik. Ő is itt dolgozik évek óta. A neve: Kántor Lídia. Néhány napja a moziban „találkoztam” vele ... Igaz, csak egy pillanatra láttam, amint a filmkockán megjelent. Híradót mutattak be a KISZ első kongresszusáról, ahol ő is felszólalt. Meleg hangon üdvözölte a fonodás fiatalok nevében a nagy tanácskozást, és további jó munkát ígért — valamennyiök megbízásából. Mondanom sem kell, mennyire örült, amikor megválasztották megyei küldöttnek, öröme azonban a kongresszuson tetőzött: Kántor Lídiát beválasztották a KISZ Központi Bizottságába. És erre az egész fonoda büszke! A férfi szinte fehér holló az üzemben, azért mégis van. Gecsei László nemrégen még a Zalka Máté Gépipari Technikum padjaiban hallgatta a logaritmikus egyenletek fontosságát — most segédművezető ennyi leány között. — Nős? — Nem ... Egyelőre nem akarok nősülni — válaszolja kicsit zavartan. (Vajon mit szólnak ehhez a fonodás lányok?) Megvallom őszintén: kíváncsi vagyok, meddig áll ellent a kísértésnek. Mert ennyi csinos nő között dolgozni kísértés. Ez a jelen. És a jövő? — szép és érdekes. Ebben az évben például 3,5 százalékkal akarják növelni a gépi termelést, s ami még komolyabb dolog, a termelékenységet négy és fél százalékkal. Hogy mit jelent ez? — 80 tonnával több pamutfonalat... 800 ezer méterrel több szövetet... sok ruhát, — egy üzem ifjúságának nemes alkotókészségét. — paulovits — Kovács Erzsébet is a jól dolgozók közé tartozik. Gecsei László segédművezető Kollár Bélánénak magyarázza a fonógépek működését. Az egyéni takarékosság jelentősége Nekem is van takarékbetétkönyvem. Ezt csak azért írom le, mert most tudtam meg, milyen nagy a jelentősége a takarékosságnak. Régebben azt tartottam, hogy össze tudom gyűjteni a pénzemet takarékbetétkönyv nélkül is. Egyszer aztán kértem lapocskát és vásárolgattam a bélyeget. Még szórakozásnak is nagyszerű. Olyan örömmel és jóérzéssel”s nézegettem el a különböző színes takarékbélyegeket! De nemcsak azért vásárolom. Meggyőződtem arról is, hogy nagyon hasznos dolog. Minden gyerek kap a szüleitől zsebpénzt. Igaz, hogy nem sok, de azért mondják: „Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli.” Ez a kevés pénz úgyis elkallódna. Ma egy csoki, holnapi egy „Zizi” és nincs pénz. A bélyegeket nem lehet megenni, nehezebb elveszíteni is, mint az aprópénzt. Sőt, ez még kamatozik is Év végére pedig a sok kicsiből nagy lesz. Táborozás, kirándulás, ajándékozás, mind-mind megvalósítható. TÓTH KLÁRA Finke Társadalmi munka Ózdon Ózd lakói közül több ezer fiatal munkálkodott szorgalmasan, önzetlenül az elmúlt évben városunk fejlesztésén, szépítésén. Utakat, járdákat javítottak, fásítottak. Munkájuk zömét a gyermekek tanulási lehetőségeinek javítására fordították, így 1960-ban a gimnáziumban, továbbá a gyári és a Bartók Béla úti általános iskolában segítettek a politechnikai műhely létesítésénél. De a fáradságot nem ismerő munkájukkal sikerült még az óév vége előtt tető alá hozni a III. kerületi, sajóvárkonyi általános iskola műhelyét is, így egy év alatt Ózdon négy politechnikai műhely épült fel. Ezek értéke meghaladja a kétmillió forintot, amelyből több mint másfél millió forint értékű munka és építőanyag a város dolgozóinak összefogásából, áldozatkészségéből származik. Segítette a lakosokat a városi tanács továbbá építőanyaggal, a műhelyek berendezési eszközeivel a kohászati üzemek is. A négy politechnikai műhely létrehozásával a négy iskola mintegy háromezer tanulója részére lesz korszerű lehetőség a gyakorlati ismeretek elsajátítására, a politechnikai oktatásra. miskolci Kisipari Kisz-ben jó munkát végeznek a fiatalok. Száznyolcvanöt borsodnádasdi fiatal kapta meg „Az Ifjúság a szocializmusért” jelvényt. Képünkön Plahl Lászlóné KISZ-fiatalnak Vedres László veterán kíván sok sikert. 3