Borsodi Fiatal, 1961 (1-9. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. január hó Borsodi fiatal FONODÁI FIATALOK A főmérnök és az üzem — Egy millió méter szövet terven felül — A küldött és a jövő­ ­ arat csap a gépkocsi a fo­­­­noda felé vezető úton. A vezető aligha kíméli a járműve­ket, no meg azokat, akik az útszé­­len mennek. Mintha ők tehetné­nek arról, hogy rossz az út és esik az eső, nincs tél — mérgükben összecsapják őket. A vidék egy része a régi. De a másik, az meg­változott. Üzem épült a kukoricás helyén. Pamutfonoda! * — Mi újság a fiatalok üzemé­ben? — kérdezem. A főmérnök válasza: — Öregszünk. Nemcsak az üzem, mi is. Tudja, két-három évvel ezelőtt olyan büszkék vol­tunk arra, hogy 22 esztendős az átlagos életkor nálunk. — És most? — Huszonöt év! Kimegyünk az üzembe. Kere­sem a valóságban azt, amit a fő­mérnök elmondott — az örege­ket. Nem találom. Nekem úgy tű­nik, mintha most is azok a fiatal lányok és asszonyok hajlonganá­­nak a mogorván zakatoló gépek fölé, akik 1957-ben... És nem is sokat változtak azóta. Vidámak és szorgalmasak. Olyan igazi mai fiatalok. El sem akarom hinni, hogy munkaviszonyuk — így mondják a gyár vezetői hivatalo­san — egyidős a fonodával. Hogy miért? Mert tudvalevő, 16 éven aluliakat nem vesznek fel az üzembe, s akik „kapunyitáskor” 16 évesek voltak, ma minimum 22 évesek. — Hányan dolgoznak az üzem­ben? — Nem sok híján, ezren. — Látja, hogy ez meglepett, kérdően néz, majd így folytatja: — Talán kevesli, vagy... Nem keveslem, hiszen amikor utoljára itt jártam, még ötszázan sem voltak. Úgy látszik nemcsak „öregszenek”, hanem szaporod­nak is. — Ez az élet rendje. Másról beszélünk. — Mikorra teljesítették éves tervüket? — December 15-re. S ebben a fiataloknak nagy részük van. No, meg a kongresszusi verseny... Ezek a KISZ-brigádok csodálato­san dolgoztak. A fonónők 100 ton­na pamutfonalat termeltek terv­feladatukon túlmenően. Hogy mit jelent ez? Ebből egy millió méter szövetárut lehet készíteni , s egy férfi öltönyre mindössze három méter szükséges. Az egyik gépnél magas, szőke leány szorgoskodik. Ő is itt dol­gozik évek óta. A neve: Kántor Lídia. Néhány napja a moziban „találkoztam” vele ... Igaz, csak egy pillanatra láttam, amint a filmkockán megjelent. Híradót mutattak be a KISZ első kong­resszusáról, ahol ő is felszólalt. Meleg hangon üdvözölte a fonodás fiatalok nevében a nagy tanács­kozást, és további jó munkát ígért — valamennyiök megbízásából. Mondanom sem kell, mennyire örült, amikor megválasztották megyei küldöttnek, öröme azon­­ban a kongresszuson tetőzött: Kántor Lídiát beválasztották a KISZ Központi Bizottságába. És erre az egész fonoda büszke! A férfi szinte fehér holló az üzemben, azért mégis van. Gecsei László nemrégen még a Zalka Máté Gépipari Technikum pad­jaiban hallgatta a logaritmikus egyenletek fontosságát — most se­gédművezető ennyi leány között. — Nős? — Nem ... Egyelőre nem aka­rok nősülni — válaszolja kicsit zavartan. (Vajon mit szólnak eh­hez a fonodás lányok?) Megval­lom őszintén: kíváncsi vagyok, meddig áll ellent a kísértésnek. Mert ennyi csinos nő között dol­gozni kísértés. E­z a jelen. És a jövő? — szép­­ és érdekes. Ebben az évben például 3,5 százalékkal akarják növelni a gépi termelést, s ami még komolyabb dolog, a termelé­kenységet négy és fél százalékkal. Hogy mit jelent ez? — 80 tonná­val több pamutfonalat... 800 ezer méterrel több szövetet... sok ru­hát, — egy üzem ifjúságának ne­mes alkotókészségét. — paulovits — Kovács Erzsébet is a jól dolgozók közé tartozik. Gecsei László segédművezető Kollár Bélánénak magyarázza a fonógépek műkö­dését. Az egyéni takarékosság jelentősége Nekem is van takarékbetét­könyvem. Ezt csak azért írom le, mert most tudtam meg, milyen nagy a jelentősége a takarékos­­­ságnak. Régebben azt tartottam, hogy össze tudom gyűjteni a pén­zemet takarékbetétkönyv nélkül is. Egyszer aztán kértem lapocs­kát és vásárolgattam a bélyeget. Még szórakozásnak is nagyszerű. Olyan örömmel és jóérzéssel”­s nézegettem el a különböző színes takarékbélyegeket! De nemcsak­­ azért vásárolom. Meggyőződtem arról is, hogy nagyon hasznos do­log. Minden gyerek kap a szülei­től zsebpénzt. Igaz, hogy nem sok, de azért mondják: „Ki a fil­lért nem becsüli, a forintot nem­ érdemli.” Ez a kevés pénz úgyis­ elkallódna. Ma egy csoki, holnapi egy „Zizi” és nincs pénz. A bélye­­­geket nem lehet megenni, nehe­zebb elveszíteni is, mint az apró­pénzt. Sőt, ez még kamatozik is Év végére pedig a sok kicsiből­ nagy lesz. Táborozás, kirándulás, ajándékozás, mind-mind megvaló­sítható. TÓTH KLÁRA Finke Társadalmi munka Ózdon Ózd lakói közül több ezer fia­tal munkálkodott szorgalmasan, önzetlenül az elmúlt évben váro­sunk fejlesztésén, szépítésén. Uta­kat, járdákat javítottak, fásítot­tak. Munkájuk zömét a gyermekek tanulási lehetőségeinek javításá­ra fordították, így 1960-ban a gimnáziumban, továbbá a gyári és a Bartók Béla úti általános is­kolában segítettek a politechnikai műhely létesítésénél. De a fárad­ságot nem ismerő munkájukkal sikerült még az ó­év vége előtt tető alá hozni a III. kerületi, sajó­­várkonyi általános iskola műhe­lyét is, így egy év alatt Ózdon négy politechnikai műhely épült fel. Ezek értéke meghaladja a kétmillió forintot, amelyből több mint másfél millió forint értékű munka és építőanyag a város dol­gozóinak összefogásából, áldozat­­készségéből származik. Segítette a lakosokat a városi tanács továbbá építőanyaggal, a műhelyek berendezési eszközei­vel a kohászati üzemek is. A négy politechnikai műhely létrehozásá­val a négy iskola mintegy három­ezer tanulója részére lesz korsze­rű lehetőség a gyakorlati ismere­tek elsajátítására, a politechnikai oktatásra. miskolci Kisipari Kisz-ben jó munkát végeznek a fiatalok. Száznyolcvanöt borsodnádasdi fiatal kapta meg „Az Ifjúság a szocializmusért” jelvényt. Képünkön Plahl Lászlóné KISZ-fiatalnak Vedres László veterán kíván sok sikert. 3

Next