Borsodi Fiatal, 1961 (1-9. szám)

1961-01-01 / 1. szám

4 BORSODI FIATAL Érdemes volt hazajönni ÜGY 1960 ŐSZÉN történt. Két fiatal beszélgetett Pesten. Az egyik így szólt: — Szép, szép ez a Budapest, de nekem valahogy most honvágyam van... — Jól mondod. Nekem is. — Pedig otthon, Karódon most nagy sár van... — Mindegy, akkor is hazamennék. .. Felhajtották maradék sörüket, fizettek, s távoztak. Sétáltak még egyet a Körúton, s nagy kerülővel hazaindultak. Annyira szívükbe lopódzott már a honvágy, annyira fellelkesítették őket a tervek, hogy szinte aludni sem tudtak, s egy órával a vonat indulása előtt már a Keleti-pályaudvaron ácsorogtak. A fiatalok megérkezésén Kóródon is meglepődtek. — Látogatóba? — kérdezték az állomáson. — Olyasformán — felelt mosolyogva a két barát, s mentek egyenesen az Új Élet Termelőszövetkezet irodájába. Az elnök éppen a határba készült, amikor eléje álltak. — Dezső bátyám! Egy nagy kérésünk volna... — Ki véle! — Mi Pesten kitanultuk a szíjgyártó mesterséget, s elég jól is kerestünk, de most gondoltunk valamit. Hazajönnénk... — Ejha! — rikkantott az elnök — hirtelenjében ezt nem gondoltam volna. De ha már itt vagytok, üljetek le gyorsan, beszélgessünk egy kicsit. A KÉT FIÚ leült, az elnök állva maradt, aztán ötször, hatszor végigsétált a szobán. — Szép mesterséget tanultatok, s hogy hazajöttetek, azt is jól tettétek, csak... csak azt nem tudom, mit csináljak veletek? Elvégre, szíjgyártó mesteri oklevéllel a kezetekben kapálni úgy sem mennétek... — Az igaz! — hagyták helyben a fiúk is, — de mi úgy gondoltuk, Dezső bátyám, hogy itt a téeszben, ha lehetne... Van már asztalos, kovács, bognárműhely, van melléküzemág, hát ilyenformán a szíjgyártást is megpróbálhatnánk! — Lehet róla szó! Tudjátok mit? Akár már itt is maradhattok! Rakjátok fel a táskásokat, csomagotokat oda a szekrény tetejére. .. —s megfeledkezve arról, hogy a határba készült, máris elmerültek a nagy tervezgetésbe. Másnap a téesz üzemépületében egy szobat kaptak. Nem volt abban sem aszit, sem szekrény, csak egy rossz kályha, de a „pesti lyuk” Leleményesen voltak. Egy déhánysimító asztalra aeszi caterosued,vek: ez lesz majd a „púnk”, az agronómus szobájából szekrényt „szereztek” — nem való mar irodává az ilyen ócska bútor — elven, s vitték nagy örömmel a saját műhelyükbe — „nekünk viszont megteszi”. Szóval annak rendje és módja szerint berendezkedtek, Miskolcra és amelyre anyagbeszerző körútra indultak, s amikor a nagy tekercs bőrrel, faced az állomáson ismét leszálltak, megint kérdezősködni kezdtek a tájékozatlan karádiak: — De szorgalmasaik vagytok, hogy még szabadságon is dolgoztok. Van egy ócska hámom, nem varrnátok meg? — Meg bizony, nagyon szívesen! De a megrendelést a tsz-irodában tessék leadni, mert mi mostantól kezdve ott dolgozunk! —s rohantak boldogan az elnökhöz: — Dezső bátyám, egy fél óra múlva itt lesz az első kuncsaft... AZÓTA SOK HÁMOT varrtak már meg. Új szerszámot is készítettek, s a közeli zárszámadáson a többi taggal együtt boldogan tapasztalják majd: érdemes volt hazajönni. ÖNUDVARI MIKLÓS Budai László már itthon dolgozik... . . . és társa, Fábián Károly szintén hazajött. I THárom a kuránis a Igen. Három a kislány, de a hogy tévedés ne essék, e lá£ nyok nem a Schubert-darab fő szereplői. Ezek a lányok — már [ mint akik a képen láthatók — 11 egyetemi előfelvettek. Tavaly i [ még mind a hárman a Zrínyi I Leánygimnázium tanulói voltak, s kitűnően érettségiztek, most pe\ ’ dig egy évig fizikai munkát végeznek, s jövőre az egyetem pad\ t jaiba ülnek, hogy valóra váltsák 1» legnagyobb álmukat, azt a mun\kakört tölthessék be, amire hiva\ \ tást éreznek. 18 évesek. Magabiz» tosak, csinosak, jólöltözöttek, azarcukon a fiatalság, a megelégedett 10ség. De hadd mutatom be őket 2 egyenként. Krasznai Magdolna (balról): A fonodában dolgozik, mint betanított fonónő. Hogy mi volt a nagyobb áruk — kihúzni az érettségin a legjobban „fekvő” matematikai tételt, vagy megindítani a 13 gépet, amelyen ezentúl önállóan fog dolgozni — már nem tudja. Mert ha valami sikerül, azt hamar elfelejti az ember. S Magdinak mind a kettő sikerült. Kicsit szokatlan volt neki a fonodában. Különösen az első éjszakai műszak. De hamar megbarátkozott. Örömmel tapasztalta, hogy a pöttyös kendős leányok éppen olyan jó barátnők, mint a volt osztálytársai, s az örökké zakatoló gépektől sem kell, hogy idegenkedjen, mert ha érti a „nyelvüket” olyanok, mint a kezes bárány. S a pénz is jól jön, amit egy év alatt keres, özvegy édesanyjának könnyít a gondján, jut új ruhára, cipőre, könyvekre. Még messze van szeptember, de máris összeszorul a szíve, ha arra gondol, hogy itt kell hagyni a gyárat, az újonnan szerzett barátnőket. És éppen ezért határozott úgy, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jog- és államtudomány karának elvégzése után — ha csak egy mód lesz rá — visszajön mint jogász. Mert hát ahol ennyi ember dolgozik, ott jogtanácsos is kell. Garai Kati (középső) az Iparművészeti Főiskola Textil Főtanszakára jelentkezett — férfiruha tervező akar lenni. A múlt évben azonban nem indult ilyen szak, csak jövőre, s az iskola azt javasolta, addig mint fizikai munkás dolgozzon a szakmában. Így került a Miskolci Ruházati KTSZ 4. sz. fiókjába szabó tanulónak. S az első jól sikerült, elmunkált ruhadarabnak legalább úgy megörült, mintha egy férfin látta volna meg az ő általa tervezett ruhát. S így van ez jól. Mindegy, hogy mit csinál az ember, a jól elvégzett munka, mindig örömet jelent. Juhász Gabi (jobbról), mintha ő volna a legkomolyabb. A 02-es telefonon szokott jelentkezni, mert a postán a távírdában dol♦ gozik. Gabi is az ősszel kezdi az egyetemet, méghozzá a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem külkereskedelmi szakán tanuál tovább. Addig táviratokat to♦ rabbit. Ismerkedik a munkával, s az emberek ügyes-bajos dolgaival, is új barátokat szerez. Addig, úgy mond, kinn lesz az életben. Ajövőről azonban egy percre sem feledkezik el. Nyelveket tanul. A iTIT szabadegyetemének angol nyelvóráit látogatja, s amellett az orosz és a német nyelvet gyakorolja. A munka, a tanulás mellett jut ideje a szórakozásra, moziba, színházba járogat — saját keresetéből. Tiárom a kislány. Három olyan leány, akik mai fiatalok, mai lányok, akik jobbkor születűek, mint szüleik, nagyszüleik. Jobbkor születtek, mert dolgozhatnak, s valóra válthatják legnagyobb tervüket: jogász, külkereskedelmi szakember, ruhatervező — lehet belőlük. FODOR LÁSZLÓ Kongresszusi beszámoló Sajószentpéteren Mint ismeretes, a Kommunista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusán részt vett Kónya István, a Bükkaljai Bányaüzem KISZ-titkára is. Egy-egy ilyen nagy esemény után sinte szokásossá vált, hogy a küldöttek beszámolót tartanak élményeikről. A sajószentpéteri fiataleit előtt január 15-én mondja el majd Kónya István azokat az élményeket, amelyeket a KISZ kongresszusán tapasztalt. Az élménybeszámoló nagygyűléssel lesz egybekötve, amelyre vendégeket is várnak a bányászfiatalok. Ezt megelőzően egyébként az elmúlt vasárnap Berentén, a bányaüzem KISZ-szervezetének klubhelyiségében ugyancsak kongresszusi élménybeszámolót tartott Kónya István. 1961. január hó