Borsodi Fiatal, 1962 (1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Az ifjúság védnöksége Készülnek a kompresszorok — Az esztergályos és a ciklusvezető — Egy fénykép — Mi a véleménye a fiatalok védnökségvállalásáról? — kérdeztem Karádi István fődiszpécsertől. — Amióta a KISZ védnöksége alatt történik a nagyteljesítményű kompresszorok gyártása,, valahogy jobban megy a munka. Nem túlzok ha azt mondom, vállalásukat komolyan veszik a megmunkálóban és szereldében dolgozó ifjúmunkások , és adott szavukat tartják. Hornyák József, a vállalat KISZ-bizottságának titkára nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy jólesik, amit az üzem fiataljairól mond Karádi István. Elindultak a műhelybe. A tágas csarnokokban serény munka folyik. Rengeteg ismerős arccal, köztük sok fiatallal találkoztam. Három esztendeje nem jártam erre, így sok újat is látok. Néhány gépnél külön emelő van. — Ezekkel csökkentjük a daruk túlzsúfoltságát. Korábban sokat kellett várni a darukra, most viszont nincs csúcsforgalom — így a KISZ- titkár. A fal mellett hatalmas esztergapad. A masina meghajtófeje forgattyús tengelyt pörget. Mellette fiatal, szőke fiú figyeli pattanásig feszült tekintettel a szerszám és az anyag viaskodását. Közben kékes-lila forgács pattog — s formálódik a munkadarab. — Tankó János vagyok — mutatkozik be, s újabb fogást vesz a keresztszánon. — Mióta dolgozik itt? — Tíz esztendeje ... itt voltam ipari tanuló is. — Fegyelmije volt már? — Nem, még soha sem követtem el olyan dolgot, ami fegyelmi felelősségrevonást követelt volna. — KISZ-tag? — Nem ... Nem vagyok az. S amikor elmondom neki, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetségben olyan fiatalemberekre van szükség, akik becsületesen dolgoznak, tisztességesen viselkednek. Nagyon elgondolkodik. Tovább megyünk. Az állványoknál a ciklusvezető beszélget. Hozzá már kész tervvel jövünk. — Azt mondják, magát szeretik a fiatalok — és fordítva. Meglepődik Heinich Lajos, de látszik rajta, jólesik, amit hall. — Nagyon fontosnak tartom a nevelést, különösen most, hogy a tanulók képzése enynyire előtérbe került. Azt szeretném, ha nemcsak jó esztergályosok lennének ezekből az emberkékből, hanem becsületes állampolgárok. Erről egyébként sokat szoktunk beszélgetni a KISZ vezetőkkel is. És véleményem szerint sok függ a neveléstől. Azután csak úgy kapásból felszólal néhány olyan ifjúmunkás, akikre büszke a csoport — és olyat is említ, akiknek meg kell változni. A KISZ-titkár egy véleményen van Heinich elvtárssal. A legtöbb fiatallal az oldalsó csarnokban találkoztunk. Nagy Lajos és Balogh Sándor nemcsak korát tekintve, hanem az itt-tartózkodása miatt is „fiatal”. Négy napja jött fel a szereldébe a szerszámüzemből. Festik az összeszerelt gépeket. — Mit tartanak fontosabbnak, a szép, vagy a gyors munkát? — kérdezem. Zavartan összenéznek. — Mind a kettő fontos. Hiszen exportra készülnek ezek a gyártmányok. Azért is vállaltuk a védnökséget — válaszol Búzás elvtárs. Lassan, lassan az egész ifibrigád együtt van, s ha már így történt, örökítsük meg őket. Kattan a fényképezőgép , s a fiatalok ismét elindulnak a szerelőpadok felé. Dél van,, nemsokára műszakváltás lesz... 1800 fiatal szakmát tanul, művelődik A DIÓSGYŐRI 100-as számú Ipari Tanulóintézetben, az úgynevezett tanulóvárosban mintegy 1800 fiatalt tanítanak a különböző szakmákra. Borsod megyében 24 nagy és kisebb üzem, vállalat, gépállomás, hat szakmából — lakatos, esztergályos, marós stb. — biztosítja innen a szakmunkás utánpótlást. Az iskola KISZ vezetősége a tanárokkal, oktatómesterekkel együttműködve tervszerűen gondoskodik arról, hogy ne csak szakmailag képzett, de általánosságban is művelt, irodalmi, művészeti kérdésekben jártas, pallérozott dolgozók kerüljenek ki az intézetből. Ez a törekvés termékeny talajra talált az ifjúmunkásoknál. Mind szélesebb körben egészségesen növekvő igényességgel, de komoly áldozatokra is készen élnek a művelődési lehetőségekkel. Az iskola évről évre gyarapodó, jelenleg 4000 kötetes könyvtárát például hetenként általában kétszázan látogatják. Könyvszeretetüikre jellemző, hogy nemrégiben, az iskolában rendezett könyvkiállításon 36 000 forint értékű könyvet vásároltak. Közülük mintegy kétszáznak már kisebb saját könyvtára van. Az új tanévben eddig több mint hatszázan jelentkeztek a József Attila olvasómozgalomba. Az iskola 8művé- szeti csoportjában 320-an ké-fészülnek rendszeresen a külön- böző rendezvényekre, alkalmi előadásokra, illetve az or-szágos kultúrversenyekre. Megszervezték a rendszeres, csoportos mozilátogatást. Egy-egy előadást 40—50-es cso-portban tekintenek meg. A szovjet filmhét bemutatóin, több mint 1500-an vettek részt.A legtöbb tanuló a színházi előadásokat kedveli. Ennek be-szédes bizonyítéka, hogy a Miskolci Nemezt! Színház elő-adásaira az idén 850-en váltottak bérletet, így valójában az intézet minden második fiatal-ja színházi bérlettulajdonos, ami -országos viszonylatban, is elsőrendű,dicséretes eredmény. A MOZI, valamint színházi előadásokat osztályfőnöki órákon, illetve ankétek keretében értékelik, beszélikmeg tanáraikkal együtt, hogy ne csak felületes ismereteik legyenek a megtekintett darabokról. Tudásszomjukra és tanulási kedvükre jellemző, hogyközülük jelenleg mintegy ötvenen párhuzamosan a gimná- Sziumok -esti tagozatát is latolgatják. Az intézetben beindított ifjúsági akadémiára istöbb mint ötszázan jelentkeztek.. Az oldalt összeállította: Paulovits Ágoston A Lenin Kohászati Művek martin üzemében a KISZ-fiatalok az idősekkel vállvetve dolgoztak egész éven át a sikeres tervtel.«*Égtesítésért. › › › › › › A TOMORSZKY-BRIGÁD A DIMÁVAG M. egységében dolgozó Tomorszky ifjúsági brigád dolgozói DUCN—15-ös hajszálhúzógép szerelését végzik. TETTEK ÉS TERVEK Az érctömörítőtől a kohó átépítésig - Alagút a gyárban - Kútba kerül a daru „ÚJ ÉV — ÚJ ÜZEM!” — Ezt a címet adtam annak a riportnak, melyet csak úgy, mint most 1958 utolsó napjaiban írtam. Akkor fejeződött be a Lenin Kohászati Művek ifjúságának egy nagyszerű munkája: az érctömörítő építése. A gyár KISZ-bizottsága olyan példát produkált a kohászatban, melyhez hasonló aligha volt korábban. Védnökséget vállaltak egy nagyszerű létesítmény elkészítése felett. S adott szavukat becsülettel teljesítették. Mondom, azóta évek teltek el. S most ismét felkerestem Jordán Ferenc elvtársat, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkárát. Mosolygott, amikor emlékeztettem arra a Szilveszterre ... — Azóta sok mindent vállaltunk — és sok mindent megcsináltunk. Hogy a „nagyjait” említsem: Megoldottuk a szénportárolás problémáját. Elkészítettünk két darab nyersvas üstöt. Nagymértékben emeltük a II. számú kohó termelését. Azután a síngyártásinál dupla hosszt kísérleteztünk ki, átépítettük a VIII. sz. martin-kemencét és az I. sz. nagykohót — így a KISZ-titkár, aztán elhallgat és néhány perc múlva már a jövőről beszélgetünk. Hiszen most ez az aktuális. — Hogy milyen terveink vannak az ötéves terv második esztendejére? — ismétli meg a kérdésem Jordán elvtárs. Hát, elsősorban is akarunk egy alagutat építeni a gyárban. Kissé meglepődöm és most én ismétlek: Alagutat?... — Igen, egy 150 méter hoszszú alagutat építünk. Manapság ugyanis nagy probléma a kohók anyaggal való ellátása. A vasút, sőt még dömperek beállítása sem oldaja meg ezt agondot. Éppen ezért elhatároztuk ... És szép műszakisorrendben elmondja, hogy a nagyolvasztó mellett az érctéren építenek egy alagutat. A biztosításhoz szükséges gyűrűket — mintegy 200 darabot — a bányatámhajlító üzem kiszesei -készítik el társadalmi munkában. A munkába perszebekapcsolódnak a nagyolvasztó, a vasszerkezet és az érctömörítő fiataljai is. Ha minden jól megy, az év elejére már az alagút gumiszalagján keresztül kerül majd be az érc a kohóba. EDDIG UGYANIS az történt: az érc megérkezett vagonokba, kiraktákés ott tárolták. Amikor jött a felhasználás, újra vagonokba pakolták és irány a nagykohó , ott ismét pakolás. Egyszóval nemcsak lassú, de költséges is volt ez a munka. A jövőben viszont az alagút felett lévő térségen lerakják az ércet és „surrantok” segítségével leeresztik a gumiszalagra, s onnan egyenest a bunkerba kerül. Egyszerű és mégis milyen jó dolog. És most ismét hallgassuk csak Jordán Ferenc KISZ- titkárt. — Van még egy elgondolásunk. Ennek az a lényege: kútba tesszük a durvahengerdei darut. Viccesen hangzik, de így lesz. A korábbi időkben — javítások alkalmával — mindég gond volt. A pályán ugyanis 5 daru van. Ha az elsőt, vagy az utolsót kellett javítani — kitoltuk szélre, s a többi üzemlést. De ha a középső három közül valamelyik elromlott, baj volt. Tologatni kellett állandóan a rossz darut. — Most az a tervünk, hogy készítünk egy kútszerű mélyedést. S ha valamelyik daru elromlik, leemeljük a pályáról, beengedjük a „kútba” — a többi addig előre megy, utána kiemeljük a darut és a sor végére toljuk. Ezáltal bármelyik daru lehet szélső. * Nagyszerű tervek, ezek jellemzik a Lenin Kohászati Művek fiataljait. És van ebben a gyárban még egy jellemző dolog: nem félnek a fiatalokra bízni komoly munkát. Agyár vezetői — és itt elsősorban Valkó Márton Kossuth-díjas igazgatót kell megemlíteni — bíznak a kohász ifjúságban. Bíznak a holnap munkáskezeiben. ÉS EZT A BIZALMAT, ha a tetteket és terveket nézzük, kiérdemelte a fiatalság. A Az annabányai KISZ fiatalok helytállnak ! A Miskolci Bányaüzem vezetőségeaz annabányai KISZ- t alapszervezet fiataljait megbízta azzal, hogy képezzenek ki egy 75 folyóméter hosszú fronthomlokot, vastámos biztosítással. E munka felett a KISZ védnökséget is vállalt, és ígér ték,hogy 75 százalékos kihasználtság biztosításával, a helyes technológiák betartásával mintegy 180 köbméter fa-megtakarítást érnek el. Ennek az értéke 100 ezer forintra tehető. EMLÉKSZEM, mennyire megoszlottak a vélemények, amikor először szóba jött, hogy ajánlatosabb lenne a fontosabb ipari és bányaüzemeknél megalakítani a Fiatal Műszakiak Tanácsát. Volt, aki aztmondta, semmi szükség egy ilyen mondvacsinált szervre. Mások viszont azt állították, hogy megfelelő irányítás mellett igenis végezhet hasznos munkát, így volt ez több bányaüzemnél, azután a kohászatban és a gépgyárakban is. Vitatkoztak. Érveket és ellenérveket hoztak fel, végülis csak megalakították a fiatal Műszakiak Tanácsát. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy a tanácsok fiatal technikusai és mérnökei bebizonyítsák: igenis szükség van egy olyan szervre, amely átfogja a fiatal műszaki dolgozókat és céltudatosan irányítja egy-egy fontos feladat elvégzésére. És időközben ezek a remények valóra váltak a Borsodi és Ózdvidéki Szénbányászati Trösztnél, a Lenin Kohászati Művekben és még sok helyen. Akaratlanul is eszembe jutottak ezek a dolgok, amikor Szirtes Károly elvtárssal beszélgettem, aki a DIMÁVAG Fiatal Műszakiak Tanácsának elnöke. Nézegettük az 1961. évi tervet, amely manapság egyre inkább valóság. Nem lepődtem meg ezen a dolgon, hiszen Gombos László KISZ-titkár többször említette már, hogy náluk igen eredményesen dolgozik a tanács. Na, meg mástól is hallottam hasonló véleményt, és láttam azt a jelentést, amely értékelte három esztendős munkájukat. A múlt évi tervük leglényegesebb része az volt, hogy a DIMAVAG fiataljai védnökséget vállaltak valamennyi exportgyártmány műszaki előkészítse, forgácsolása, szerelése és elszállítása felett. Más szóval: a tanács tagjai saját munkaterületükön, KISZ-alapszervezetükben gondoskodtak arról, hogy agyárat határidőre elkészített, kifogástalan minőnőségű szerszám- és egyedi gépek hagyják el. És, hogy adott szavukat mennyire tartották, azt a legjobban bizonyítja: 103 százalékon felül teljesítették az exporttervet. És nemcsak globálisan, hanem tételesen is eleget tettek feladataiknak. Különösen a kábelgépek szerelésénél tűntek ki a fiatalok. Ez fontos is volt, hiszen az egész gyár exporttervének a felét itt készítik el. Nemrégen például kötelezettséget vállaltak az MKF—19. finomhúzó és az MKH—19. hajszálhúzógép határidő előtti elkészítésére. Ez fontos volt, mert a megrendelő még ebben az évben kérte a szóbanforgó gyártmányokat. A Fiatal Műszakiak Tanácsának egy része, Lukács László mérnök vezetésével, megteremtette a feltételeket, és így 13 gépegység készült el határidő előtt. Különösen a Tomorszki- és a Rosztóczky-brigád fiataljai végeztek jó munkát. Ez nagyon jó példája védnökségvállalásuk komolyságának. Vállalásuk második pontja az anyagtakarékosság fokozása. Javaslatot dolgoztak ki a hulladékanyagok hasznosítására, illetve csökkentésére. Vállaltuk, hogy a korábbi évhez viszonyítva, ezen a vonalon 20 százalékos fejlődést produkálnak. S ha hat hónap munkáját a mérlegre tesszük, azt kell mondani: 21 százalékos megtakarítást értek el. Zömmel kovácsolt anyagoknál értek el nagy megtakarítást. A HARMADIK SZEMPONT pedig az volt, hogy személy szerinti bontásban készítenek tervet, amelyben a tanács tagjaiegy-egy fontos műszaki fejlesztési kérdés megoldása felett védnökséget vállalnak. Harmincegy ilyen feladat közül az első félévben 17-et sikeresen megoldottak. Nagy István üzemvezető és Magyar István MEO csoportvezető például jól alkalmazza öntvényjavításnál a fémgittelést. Gajdos Lajos, Garamvölgyi Tivadar és Kocsis István szerkesztők brigádja a különféle gépelemek házi szabványosítását végezte el eredményesen. 1962-ben —, hogy Szirtes Károly elvtárs szavaival élje-k — e narom leiauat ménért egy újabb negyediket is vahartak. Ez pedig az aggregát és célgép gyártás feletti veauokseg. rare ismét személyre döntött munkatervet készítenek, szükséges megjegyezni, hogy ehhez hasonló dolgot a JiuviAVAG-ban még nem gyártották, tehát újszerűségénél fogva is alkalmas lesz arra, hogy a fiatalok megszeressék a gyártási folyamatokat. Előreláthatólag több orsós túróegységek, tolóegységek, előtétek, állványok és korasztal szériák készülnek majd sorozatgyártásban. A célgépeknél viszont konkrét feladatok elvégzésére kell néhány igen fontos forgácsoló, illetve munkagépet elkészíteni. A DIMÁVAG-ban levő Fiatal Műszakiak Tanácsa tehát a jövő évre is olyan dolgot vállalt, amely azt bizonyítja, hogy érdemes volt a KISZ-bizottságnak létrehozni ezt a fiatal erőkből álló szervet. Érdemes volt a tanács vezetésével megbízni Szirtes Károly elvtársat, aki annak ellenére, hogy mér nem mondható fiatalnak, barátjának tekinti az ifjúságot, ésszerű javaslatokkal segíti a fiatal mérnököket és technikusokat. Neki is nagy része van az 1961. évi eredményekben, és abban, hogy Diósgyőr egyik legnagyobb üzemében a Fiatal Műszakiak Tanácsa iránt táplált remény oly kellemes valóság lett. Valóra vált remények Szükség van az JKMT-re — Három fő szempont igői-ten — Ujabb védnökségvállalás 1962-ben