Borsodi Fiatal, 1970 (1-11. szám)
1970-02-01 / 2. szám
tv 4 ÖRSaDl A farja! önnél: ♦ A KISZ-csoportoknál 2. oldal *■ Tömegpolitikai munka Miskolcon 3. oldal * Bükkaranyos fiatalok között 1970 FEBRUÁR HÓ ÁRA: 1 FORINT ■í. oldal. A berlini Treptowi emlékmű magas parkban megragadódik, a felszabadító szovjet katona szobra. Markáns arckifejezésű, egyszerű orosz közkatona féltő gonddal ölel keblére egy kisgyermeket. Erős, izmos jobbja karddal szabdalja szét a horogkeresztet. Ellenállhatatlan erővel juttatja kifejezésre ez az emlékmű a szovjet hadsereg nagy felszabadító küldetését, s egész történetét, amelyet az élet védelme jellemez. Évszázadokon keresztül csak pusztulást, hozott a kard. Az imeperialista német csapatok még a bresztlitovszki béketárgyalások idején benyomultak Ukrajnába, s ugyancsak ez idő alatt — kihasználva Trockij árulását — hitszegő módon megsértették a fegyverszünetet és február 18-án az egész fronton általános támadást indítottak. Fő céljuk Pétervár elfoglalása volt. A Népbiztosok Tanácsa február 115-én drámai felhívással fordult a néphez: „A Szovjetek Szocialista Köztársasága a legnagyobb veszélyben forog... Oroszország munkásainak és parasztjainak szent kötelessége, hogy önfeláldozóan védjék a szovjetek köztársaságát a burzsoáimperialista Németország hordáival szemben.” És a nép megmozdult. Február 23-án Pétervárott és más városokban tömeggyűléseken juttatták kifejezésre — készek belépni a Vörös Hadseregbe, készek harcra kelni az ellenséggel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kohójában egy merőben új típusú hadsereg alakult ki. Új típusú katona is született, akinek a kezében a kard a pusztítás eszközéből az élet, a szellem világa, az igazság, az ember védelmének eszköze lett. Ez az a katona, akit a nép magáénak érez, akire büszke. 52 esztendeje e viharos februári napokban született meg a Vörös Hadsereg, amelyhez hasonlót nem ismert az emberiség története. Ez a fiatal és gyengén felfegyverzett hadsereg képesnek bizonyult arra, hogy megállítsa 14 kapitalista Ti Hatihadseregének támadását. Kitartott és győzött. Narvánál és Pszkovnál kezdődött a szovjet hadsereg diadalmas, történelmi útja. A magyar internacionalisták közül Kun Béla és Pór Ernő is részt vett a támadók feltartóztatásáért folyó harcban. Lenin vezetésével a kommunista párt útmutatásait követve a fiatal Vörös Hadsereg megsemmisítő csapást mért a nemzetközi imperializmus és a fehérgárdisták egyesített erőire. Diadalmasan megvédte a világ első szocialista államát, amely fáklyaként világította meg a munkásosztály és az elnyomott népek számára a nemzeti és társadalmi felszabadulás felé vezető utat. A fiatal szovjet állam gyorsan fejlődött, erősödött. Vele együtt erősödött és acélossá edződött a hadsereg. Ütőképessége különösen meggyőző erővel mutatkozott meg a Nagy Honvédő Háborúban. Négy iszonyatos erőfeszítésekkel és áldozatokkal teli esztendő következett az első szocialista állam történetében, de diadalmaskodott az igaz akarat, a humanizmus, a hazaszeretet. Az egész nép egy emberként fogott fegyvert. A vasöklű hadosztályok, láthatatlan földalatti szervezetek, mindenütt jelenlevő partizán egységek. Leningrad, töretlensége, a hős városok — Breszt, Ogyessza, Szevasztopol, Leningrad, Moszkva — védőinek önfeláldozása volt a fal, amelyen összezúzódtak a nácik hadseregei. „Hazámért, a kommunizmusért halok meg ... Fáj, hogy 24 éves korban kell meghalnom, de tudom, hogy az eljövendő nemzedék, és ti is, akik életben maradtok, tisztelni fogjátok emlékünket, úgy emlegettek majd, mint olyanokat, akik megszabadították a világot a borzalmas pestistől...” — ezt írta Komszomol tagkönyvébe Bini Lurja önkéntes komszomolista. Megszabadították hazánkat is 25 évvel ezelőtt e borzalomtól és Magyarország kiszolgálóitól. A Vörös Hadsereg felszabadítani és nem rombolni jött hazánkba. Meg akarta kímélni hazánk fővárosát is a pusztító harcoktól. Két alkalommal is megkísérelt ultimátumot küldeni a teljesen reménytelen helyzetben levő, bekerített németeknek. Ám a harc tovább folyt. De a második és harmadik ukrán front szétmorzsolta csapataikat, Magyarország is felszabadult. A szovjet katonák hősi helytállása legendává nőtt és tovább nő a magyar dolgozók szívében, szelleme tovább élt az építkezésekben, a mai városaink és falvaink fényeiben, a Martin-kemencék izzó acéljában. A szovjet hadsereg napját nemcsak a szovjet emberek ünnepüik meg. Megemlékeznek róla a szocialista országok dolgozói, és minden barátunk az egész világon. A Szovjetunió katonai ereje a testvéri országok hadseregeivel való együttműködése az imperialista agresszorok megfékezésének döntő tényezője. A szovjet hadsereg harci és politikai felkészültsége évről évre növekszik. Immár 52 esztendeje áll a szovjet katona azon az őrhelyen, amelyet a történelem kijelölt számára. Ma már nem egyedül, ott állnak mellette a szocialista országok katonái is. Sohajda László ♦ ■■ KISZ - titkárok továbbképzése Egyhetes tanfolyamok 933 fiatal továbbképzése Elvi és gyakorlati segítség Eredményes KISZ-munkát csak úgy lehet végezni, ha az ifjúsági vezetők mind politikailag, mind szakmailag képzettek. Éppen ezért döntött úgy a megyei KISZ-bizottság, hogy az 1969. évi vezetőségválasztás után, az újonnan funkcióba került titkárokat kilencszer egyhetes tanfolyamon készítik fel az 1970. évi feladatok elvégzésére. A tanfolyamokra való felkészülés és felkészítés tervszerűen történt Ennek köszönhető, hogy 993 KISZ-titkár vehetett részt az egyhetes tanfolyamon. A KISZ-titkárok ilyen nagyarányú képzése a KISZ KB „Arccal az alapszervezetek felé!” jelszavának megvalósítását célozta Ezt tükrözte a tematika is. Az újonnan megválasztott KISZ-vezetők a legfontosabb politikai kérdésekkel, a KISZ- munka állandó elemeivel és módszereivel ismerkedtek meg. A tanfolyamokon elhangzott előadások a tematikában meghatározott legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak. A csoportos foglalkozásokon pedig sok olyan gyakorlati példát beszéltek meg, ami a további munkához nagy segítséget nyújt. Jól sikerültek a módszertanibemutató taggyűlések és vezetőségi ülések, amelyek elsősorban tapasztalatcsere jellegűek voltak. A napi 7 órás kötelező foglalkozás után, a fiatalok hangulatos kultúr- és sportprogramban vehettek részt. Az egyhetes tanfolyamok minden bizonnyal nagy segítséget nyújtanak majd az újonnan választott KISZ-titkároknak az 1970. évi feladatok végzéséhez. A tanműhelyben Szabó Kálmán, a Zalka Máté Gépipari Technikum és Szakközépiskola IV. éves tanulója fogaskereket készít szovjet gyártmányú fogazógépen. Fotó: Sz. Gy. Szakmai gyakorlaton A Zaalka Máté Gépipari Technikum és Szakközépiskola 2/B osztályos növendékei gyakorlati foglalkozásonFotó: Sz- Gy őr Őszintén önmagunkról... Gondok, tervek az edelényi járásunkban Eddig csak beszéltünk róla, most az első lépéseket tesszük meg — „arccal az alapszervezetek felé!”. Eddig is módszeresen hajtottuk végre a különböző akciókat, határozatokat, eddig is — megítélésünk szerint — jól segítettük, irányítottuk alapszervezeteinket, de éreztük, hogy kevésnek bizonyul az, amit teszünk, amit fel tudunk mutatni. A problémáink elemzése során láttuk alapszervi vezetőink, vezetőségeink mozgalmi felkészültségének hézagosságát. Reszortosainkkal korábban — kivéve a gazdaságfelelősöket — ritkán, vagy egyáltalán nem foglalkoztunk, pedig tudtuk, hogy ők jó felkészítéssel a legtöbbet tehetnek alapszervezeteinkért. Égetően jelentkezett felkészítésük hiánya. Nem figyeltünk kellően az egyéni megbízatások milyenségére, gyakoriságára, folyamatosságára. A követelményeket magunkhoz mértük, „rohantunk” és „rohanásra késztettük alapszervezeteinket, a fiataljainkban rejlő lendületet nem társítottuk, össze a romantikával. Adni is nagyszerű dolog, de kapni, főleg megérdemelten még nagyszerűbb. Mi szűk lehetőségek birtokosai, keveset tudunk adni, olykor csak biztatást, elismerő jó szót, lehetőséget a jobbra — ez kevés lett — kevés és nem gyümölcsöző számunkra. Fiatalság, klub, munka, élet összeálló egész, az egészből gyakran hiányzott az egyik összetevő, leggyakrabban a klub vagy a helyiség. Panasz, kérelem alapszervezeteink részéről — részünkről követelés, munka, munka, összeegyeztetni nem tudtuk, de ellentmondani önmagunknak, igen. Bizottsági tagjaink, aktíváink befelé fordulásáért, bezárkózásáért is szembe kellett néznünk önmagunkkal. * A személyi kapcsolatok hiánya, a lelkesítés „kötelező” volta, a problémák nagyvonalú átugrása, és nem az aprólékos körültekintés jellemezte e területet. A legutóbbi testületi üléseink a hibák ismeretében határozták meg tennivalóinkat. A legfontosabbak között az alapszervi vezetőink, gyarapítását, a reszortosoi, mozgalmi felkészültségének továbbképzését. A konkrét alapszerveink jellegének megfelelő, járási tematika kidolgozását a vb megbízából az apparátus végzi, párhuzamosan az egyéni megbízatások rendszerének továbbfejlesztésével. El kívánjuk érni, hogy KISZ-tagjaink ne csak abban különbözzenek a KISZ-en kívüliektől, hogy tagdíjat fizetnek, hanem elvi állásfoglalás, magatartásbeli, az alapszervezetek biztosította lehetőségek előnyös kihasználása tekintetében is. E kérdés megoldása különösen az oktatási bizottság feladatkörét bővíti. Szabályoznunk kell az elvi meghatározásokon túlmenően, járási szinttől lefelé e társadalmi és tömegszervezetek kapcsolatát: ne „elvieskedésben” merüljön ki tevékenységük, hanem konkrét munkaformák, munkakapcsolatok alakuljanak ki, jöjjenek létre. Minden fórumon, magyarázni, hirdetni, propagálni fogjuk tevékenységünk, „politikánk” lényegét, hogy többet tudjanak rólunk és a segítség a megértés ne alkalomszerű, hanem folyamatos legyen. Lehetőségeink köre anyagiakban is bővül. Ez évben Alsótelekes, Szuhogy, Perkupa, Szögliget, Hídvégardó, Bódvalenke, Szinpetri, Tornanádaska, Szin, Balajt és Szöllősardó községekben, illetve alapszervezeteinknél valósul meg társulásos beruházás formájában új klub, valamint új alapszervezet, helyiség létrehozása. Felszabadulásunk 25. évfordulója, valamint Lenti születésének 100. évfordulója méltó megünneplése köré pontosított alapszervi elképzelések, tervek megalapozottak, reálisak. Az akcióprogramok többsége ezt tükrözi Meskó László KISZ-tb. pmt idején?