Borsodi Fiatal, 1970 (1-11. szám)

1970-02-01 / 2. szám

­tv 4 ÖRSaDl A farj­a! önnél: ♦ A KISZ-csoportoknál 2. oldal *■ Tömegpolitikai munka Miskolcon 3. oldal * Bükkaranyos­ fiatalok között 1970 FEBRUÁR HÓ ÁRA: 1 FORINT ■í. oldal. A berlini Treptowi emlékmű magas­ parkban megragadó­d­ik, a felszabadító szovjet katona szobra. Markáns arckifejezésű, egyszerű orosz közkatona féltő gonddal ölel keblére egy kisgyermeket. Erős, iz­mos jobbja karddal szabdalja szét a horogke­resztet. Ellenállhatatlan erővel juttatja kifejezésre ez az emlékmű a szovjet hadse­reg nagy felszabadító kül­detését, s egész történetét, amelyet az élet védelme jellemez. Évszázadokon keresztül csak pusztulást, hozott a kard. Az imeperialista német csapatok még a breszt­­litovszki béketárgyalások idején benyomultak Uk­rajnába, s ugyancsak ez idő alatt — kihasználva Trockij árulását — hitsze­gő módon megsértették a fegyverszünetet és február 18-án az egész fronton ál­talános támadást indítot­tak. Fő céljuk Pétervár elfoglalása volt. A Nép­biztosok Tanácsa február 115-én drámai felhívással fordult a néphez: „A Szovjetek Szocialista Köztársasága a legna­gyobb veszélyben forog... Oroszország munkásainak és parasztjainak szent kö­telessége, hogy önfeláldo­­zóan védjék a szovjetek köztársaságát a burzsoá­­imperialista Németország hordáival szemben.” És a nép megmozdult. Február 23-án Pétervárott és más városokban tömeg­gyűléseken­ juttatták kife­jezésre — készek belépni a Vörös Hadseregbe, ké­szek harcra kelni az el­lenséggel. A Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom kohójában egy merő­ben új típusú hadsereg alakult ki. Új típusú ka­tona is született, akinek a kezében a kard a pusztí­tás eszközéből az élet, a szellem világa, az igazság, az ember védelmének esz­köze lett. Ez az a katona, akit a nép magáénak érez, akire büszke. 52 esztendeje e vi­haros februári napokban született meg a Vörös Hadsereg, amelyhez ha­sonlót nem ismert az em­beriség története. Ez a fia­tal és gyengén felfegyver­zett hadsereg képesnek bizonyult arra, hogy meg­állítsa 14 kapitalista Ti Ha­ti­­hadseregének támadását. Kitartott és­ győzött. Nar­­vánál és Pszkovnál kez­dődött a szovjet hadsereg diadalmas, történelmi útja. A magyar internacionalis­ták közül Kun Béla és Pór Ernő is részt vett a tá­madók feltartóztatásáért folyó harcban. Lenin vezetésével a kommunista párt útmuta­tásait követve a fiatal Vörös Hadsereg megsem­misítő csapást mért a nemzetközi imperializmus és a fehérgárdisták egye­sített erőire. Diadalmasan megvédte a világ első szocialista államát, amely fáklyaként világította meg a munkásosztály és az el­nyomott népek számára a nemzeti és társadalmi fel­­szabadulás felé vezető utat. A fiatal szovjet állam gyorsan fejlődött, erősö­dött. Vele együtt erősödött és acélossá edződött a hadsereg. Ütőképessége különösen meggyőző erő­vel mutatkozott meg a Nagy Honvédő Háborúban. Négy iszonyatos erőfe­szítésekkel és áldozatok­kal teli esztendő követke­zett az első szocialista ál­lam történetében, de dia­dalmaskodott az igaz aka­rat, a humanizmus, a ha­zaszeretet. Az egész nép egy emberként fogott fegy­vert. A vasöklű hadosztá­lyok, láthatatlan földalatti szervezetek, mindenütt je­lenlevő partizán egységek. Leningrad, töretlensége, a hős városok — Breszt, Ogyessza, Szevasztopol, Le­ningrad, Moszkva — vé­dőinek önfeláldozása volt a fal, amelyen összezúzód­tak a nácik hadseregei. „Hazámért, a kommu­nizmusért halok meg ... Fáj, hogy 24 éves korban kell meghalnom, de tu­dom, hogy az eljövendő nemzedék, és ti is, akik életben maradtok, tisztelni fogjátok emlékünket, úgy emlegettek majd, mint olyanokat, akik megszaba­dították a világot a bor­zalmas pestistől...” — ezt írta Kom­szomol tagköny­vébe Bini Lurja önkéntes komszomolista. Megszabadították ha­zánkat is 25 évvel ezelőtt e borzalomtól és Magyar­­ország kiszolgálóitól. A Vörös Hadsereg felszaba­dítani és nem rombolni jött hazánkba. Meg akarta kímélni hazánk fővárosát is a pusztító harcoktól. Két alkalommal is megkí­sérelt ultimátumot külde­ni a teljesen reménytelen helyzetben levő, bekerített németeknek. Ám a harc tovább folyt. De a máso­dik és harmadik ukrán front szétmorzsolta csapa­taikat, Magyarország is felszabadult. A szovjet katonák hősi helytállása legendává nőtt és tovább nő a magyar dolgozók szívében, szelleme tovább élt az építkezésekben, a mai városaink és falvaink fényeiben, a Martin-ke­mencék izzó acéljában. A szovjet hadsereg nap­ját nemcsak a szovjet emberek ünnepüik meg. Megemlékeznek róla a szocialista országok dolgo­zói, és minden barátunk az egész világon. A Szov­jetunió katonai ereje a testvéri országok hadsere­geivel való együttműkö­dése az imperialista ag­resszorok megfékezésének döntő tényezője. A szov­jet hadsereg harci és po­litikai felkészültsége évről évre növekszik. I­mmár 52 esztendeje áll a szovjet kato­na azon az őrhelyen, amelyet a történelem ki­jelölt számára. Ma már nem egyedül, ott állnak mellette a szocialista or­szágok katonái is. Sohajda László ♦ ■■ KIS­Z - titkárok továbbképzése Egyhetes tanfolyamok 933 fiatal továbbképzése Elvi és gyakorlati segítség Eredményes KISZ-munkát csak úgy lehet végezni, ha az ifjúsági vezetők mind poli­tikailag, mind szakmailag képzettek. Éppen ezért dön­tött úgy a megyei KISZ-bi­­zottság, hogy az 1969. évi ve­zetőségválasztás után, az újonnan funkcióba került titkárokat kilencszer egyhetes tanfo­lyamon készítik fel az 1970. évi feladatok elvégzésére. A tanfolyamokra való fel­készülés és felkészítés terv­szerűen történt Ennek kö­szönhető, hogy 993 KISZ-tit­­kár vehetett részt az egyhe­tes tanfolyamon. A KISZ-titkárok ilyen nagyarányú képzése a KISZ KB „Arccal az alap­­szervezetek felé!” jelszavá­nak megvalósítását célozta Ezt tükrözte a tematika is. Az újonnan megválasztott KISZ-vezetők a legfontosabb politikai kérdésekkel, a KISZ- munka állandó elemeivel és módszereivel ismerkedtek meg. A tanfolyamokon el­hangzott előadások a temati­kában meghatározott legfon­tosabb kérdésekkel foglal­koztak. A csoportos foglalkozáso­kon pedig sok olyan gya­korlati példát beszéltek meg, ami a további mun­kához nagy segítséget nyújt. Jól sikerültek a módszertani­bemutató taggyűlések és ve­zetőségi ülések, amelyek el­sősorban tapasztalatcsere jel­legűek voltak. A napi 7 órás kötelező foglalkozás után, a fiatalok hangulatos kultúr- és sportprogramban vehettek részt. Az egyhetes tanfolyamok minden bizonnyal nagy segít­séget nyújtanak majd az újonnan választott KISZ-tit­­károknak az 1970. évi fel­ad­a­tok végzéséhez. A tanműhelyben Szabó Kálmán, a Zalka Máté Gépipari Technikum és Szakközépiskola IV. éves tanulója fogaskereket készít szovjet gyártmányú fogazógépen. Fotó: Sz. Gy. Szakmai gyakorlaton A Zaalka Máté Gépipari Technikum és Szakközépiskola 2/B osztályos növendékei gyakorlati foglalkozáson­­Fotó: Sz- Gy­­ őr Őszintén önmagunkról... Gondok, tervek az edelényi járásunkban Eddig csak beszéltünk ró­la, most az első lépéseket tesszük meg — „arccal az alapszervezetek felé!”. Eddig is módszeresen hajtottuk végre a különböző akciókat, határozatokat, eddig is — megítélésünk szerint — jól segítettük, irányítottuk alap­szervezeteinket, de éreztük, hogy kevésnek bizonyul az, amit teszünk, amit fel tu­­­dunk mutatni. A problémáink elemzése során láttuk alapszervi ve­zetőink, vezetőségeink moz­galmi felkészültségének hé­zagosságát. Reszortosainkkal korábban — kivéve a gazdaságfelelő­söket — ritkán, vagy egyál­talán nem foglalkoztunk, pe­dig tudtuk, hogy ők jó fel­készítéssel a legtöbbet tehet­nek alapszervezeteinkért. Égetően jelentkezett felké­szítésük hiánya. Nem figyeltünk kellően az egyéni megbízatások milyen­ségére, gyakoriságára, folya­matosságára. A követelmé­nyeket magunkhoz mértük, „rohantunk” és „rohanásra késztettük alapszervezetein­ket, a fiataljainkban rejlő lendületet nem társítottuk, össze a romantikával. Adni is nagyszerű dolog, de kapni, főleg megérdemel­ten még nagyszerűbb. Mi szűk lehetőségek birtokosai, keveset tudunk adni, olykor csak biztatást, elismerő jó szót, lehetőséget a jobbra — ez kevés lett — kevés és nem gyümölcsöző számunkra. Fiatalság, klub, munka, élet összeálló egész, az egész­ből gyakran hiányzott az egyik összetevő, leggyakrab­ban a klub vagy a helyiség. Panasz, kérelem alapszerve­zeteink részéről — részünk­ről követelés, munka, mun­ka, összeegyeztetni nem tud­tuk, de ellentmondani ön­magunknak, igen. Bizottsági tagjaink, aktí­váink befelé fordulásáért, bezárkózásáért is szembe kellett néznünk önmagunk­kal. * A személyi kapcsolatok hiánya, a lelkesítés „kötele­ző” volta, a problémák nagy­vonalú átugrása, és nem az aprólékos körültekintés jel­lemezte e területet. A legutóbbi testületi ülé­seink a hibák ismeretében határozták meg tennivalóin­kat. A legfontosabbak kö­zött az alapszervi vezetőink, gyarapítását, a reszortosoi, mozgalmi felkészültségének továbbképzését. A konkrét alapszerveink jellegének megfelelő, járási tematika kidolgozását a vb megbízá­­ból az apparátus végzi, pár­huzamosan az egyéni meg­bízatások rendszerének to­vábbfejlesztésével. El kíván­juk érni, hogy KISZ-tagjaink ne csak abban különbözzenek a KISZ-en kívüliektől, hogy tagdíjat fizetnek, hanem elvi állásfoglalás, magatartásbeli, az alapszervezetek biztosítot­ta lehetőségek előnyös ki­használása tekintetében is. E kérdés megoldása különösen az oktatási bizottság feladat­körét bővíti. Szabályoznunk kell az elvi meghatározásokon túlmenő­en, járási szinttől lefelé e társadalmi és tömegszerve­­zetek kapcsolatát: ne „elvi­­eskedésben” merüljön ki te­vékenységük, hanem konk­rét munkaformák, munka­­kapcsolatok alakuljanak ki, jöjjenek létre. Minden fórumon, magya­rázni, hirdetni, propagálni fogjuk tevékenységünk, „po­litikánk” lényegét, hogy töb­bet tudjanak rólunk és a se­gítség a megértés ne alka­lomszerű, hanem folyamatos legyen. Lehetőségeink köre anya­giakban is bővül. Ez évben Alsótelekes, Szuhogy, Perku­pa, Szögliget, Hídvégardó, Bódvalenke, Szinpetri, Tor­nanádaska, Szin, Balajt és Szöllősardó községekben, il­letve alapszervezeteinknél valósul meg társulásos beru­házás formájában új klub, valamint új alapszervezet, helyiség létrehozása. Felszabadulásunk 25. év­­­fordulója, valamint Lenti­ születésének 100. évfordulója méltó megünneplése köré pontosított alapszervi elkép­zelések, tervek megalapozot­tak, reálisak. Az akcióprog­ramok többsége ezt tükrözi Meskó László KISZ-tb. pmt idején?

Next