Borsodi Fiatal, 1971 (1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

tm. SátHOr BORSODI FIATAT, II párt ifjúsági határozata az úttörőmozgalomra is vonatkozik A Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly februári ifjúságpolitikai határozata, valamint az ezzel össze­függő megyebizottsági határozat értelemszerűen vo­natkozik a párt gyermekszervezetére, az úttörőmoz­galomra, illetve az Úttörő Szövetségre is. A KISZ Borsod megyei Végrehajtó Bizottságának megállapítása szerint Borsod­ban az úttörőmozgalom fej­lődése összhangban van a párt ifjúságpolitikájával, s a feladatok végrehajtásánál alapvetően érvényesül a KISZ KB 1967 december 14-i ülésén elfogadott irány­elv, amely egyben a párt if­júságpolitikájának megvaló­sulását jelenti a gyermekek szocialista szellemű nevelé­sében. A megyei végrehajtó bizottság állásfoglalása sze­rint az úttörőszövetség to­vábbi munkájában vezérelv­ként kell, hogy szolgáljanak a következők: Törekedni kell a kisdobo­sok és úttörők világnézeti, erkölcsi, politikai nevelésé­nek fokozására. Szükséges­enőséteni a szövetség gyer­­mekszerveze­ti jellegét, az eddigieknél fokozottabban elősegíteni a gyermeki akti­vitás, öntevékenység fejlesz­tését, a vonzóbb, játékosabb módszerek alkalmazását, el­terjesztését. Hatékonyabbá kell, hogy váljon a KISZ vezetése, több ifivezető be­vonásával, KISZ-alapszerve­­zetek és úttörőcsapatok test­vérkapcsolatainak elmélyíté­sével, a csapatmunka kollek­tív vezetésének fejlesztésé­vel. Végül javuljanak az út­törőmunka személyi és tár­gyi feltételei. Ez alapvető feladatok meg­oldása érdekében a KISZ megyei végrehajtó bizottsága tíz pontba foglalta össze a megyei úttörő elnökség fel­adatait. Kiemelkedik a fel­adatok közül a kétéves csa­patvezetői akadémia szerve­zésének szükségessége, amely az úttörővezetői munka szín­vonalának emelését és a kép­zési lehetőségek bővítését fogja 1971. szeptemberétől szolgálni. További fontos feladat „Az általános iskola az úttörőcsapat otthona” mozgalom kiterjesztése a megye valamennyi iskolájá­ra, továbbá az állami és tár­sadalmi szervekkel való együttműködés fokozása. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekei tanulmányi és út­törő munkájának segítése végett szükségesnek mutat­kozik a szaktáborozás kiszé­lesítése, valamint a tanácsi és egyéb nyári gyermeküdü­lők programjainak olyan ér­telmű formálása, hogy azok­ban az úttörő munka a tá­bori forma keretei között helyet kaphasson. A politi­kai nevelés hatékonyságá­nak fokozása különösen szükségessé teszi, hogy a pár­talapszervezetek az eddi­ginél is többet foglalkozza­nak közvetlenül az úttörő­­csapatok munkájának irá­nyításával. Kívánatos az ál­landó jellegű úttörő váltótá­borok létrehozása. Ehhez az üzemi szakszervezeti bizott­ságok fokozott segítségét igénylik, kérve, hogy azok létesítsenek dolgozóik gyer­mekei számára nyári táboro­kat. Végül érdemes kiemel­ni a kisdobos munkára for­dítandó fokozottabb figyel­met, s ettől elválaszthatatlan a leendő pedagógusok jobb felkészítése az ifjúsá­gmoz­­gal­mi munkára. A felsorolt feladatokon kí­vül a végrehajtó bizottság több konkrét témát is aján­lott a megyei úttörő elnök­ségnek, hogy azokat vizsgálja meg és ajánlással juttassa el javaslatait az alsóbb szer­vekhez. Ilyen téma például a csapatvezetőségek irányító tevékenységének továbbfej­lesztése, a honvédelmi neve­lőmunka és szakpróbázás fejlesztése, a gyermeki ön­kormányzó­ képesség, öntevé­kenység kibontakoztatása, a demokratizmus növelése, kü­lönös tekintettel az úttörő­­tanácsok és úttörőparlamen­tek munkájára, a táborozási és turisztikai munka tovább­fejlesztése. További felada­tok az új esztendőben — többek között — az ateista politikai nevelőmunka, vala­mint a művelődési intézmé­nyek szerepe a gyermek­­programok szélesítésében. Feladat van bőven. Mind­ez természetes is, hiszen a gyermekek a holnap if­jai és a holnapután felnőttjei. A velük való foglalkozás tehát — különös tekintettel a párt ifjúságpolitikai határozatára — fokozott figyelmet kíván. Ifjú veze­tők Segítség a felnőtteknek—Életkori sajátosságok—Öntevékmység „Volt érvennyi JOSZ-ala­pszerve­zet és KISZ-tag megtisztelő fel­adata és kötelessége a jövő KISZ-tagjainak, a­pja kisdobosainak és úttörőinek segítése, vezetése, nevelése. Tekintse a legszebb KISZ-m­egbízatásnak az ifjúvezetői munkát.” MEGYÉNK KISZ-FIA­T­ALJ­AI közül sokan vállal­ták e feladatot, szívesen se­gítik az úttörőrajok, szak­körök munkáját. Legtöbben régi iskolájukhoz mentek vissza ifjú vezetőként, amely­nek munkáját, hagyománya­it, gyermekközösségeit és pe­dagógus vezetőit egyaránt jól ismerték. Nagy segítséget adnak a felnőtt vezetőknek, az úttö­rőcsapat tevékenységének irányításában az egyes fel­adatok, akciók megtervezé­sében és lebonyolításában, ugyanakkor a gyermekközös­séghez is közel állnak. Élet­koruknál fogva az if­i­veze­­tők segítségével az úttörő­munka egyes feladatainak végrehajtása érdekesebbé, romantikusabbá válik (ki­rándulások, akadályverse­nyek stb.). Az ifivezetőknek felelőssé­get kell érezniük munkáju­kért, a rábízott úttörők neve­léséért.. Hiszen, akár a pe­dagógusok, ők is hatnak sze­mélyiségükkel a gyermekek­re. Vannak ifjú vezetők, aki­kért rajonganak az úttörők, ki sem mondott kívánsága­ikat is teljesítik, példaké­püknek tekintik őket, és megpróbálnak hozzá hason­lóvá válni. Ilyen esetekben még fokozottabban szüksé­ges önellenőrzés, jó példát adni a gyerekeknek a ta­nulásban, munkában, és a szabad idő eltöltése során­ is. A jó ifivezetőnek alkal­mazkodnia kell a tanulók életkori sajátosságaihoz, megtalálni a közös nyelvet, a stílust, a faj tagjaival való foglalkozások során. Megér­tően, türelmesen, de ugyan­akkor következetesen kell segíteni a problémák esetén is. Teret kell adni a gyer­mekek kezdeményező képes­sége, aktivitása kibontakozá­sának. Nem az a jó ifivezető, áld minden feladatot saját ma­ga old meg, hanem az, aki mellett az úttörők mindig te­vékenykednek, alkotnak, ku­tatnak, vezetői ismereteket, önállóságot szereznek. Az invezető minden feladat előtt közösen az őrs vagy a raj tagjaival készítsen tervet és következetesen kérje is szá­mon az egyes feladatok meg­oldását. Kérjen javaslatokat a foglalkozások megtervezé­se előtt az úttörőiktől, hogy mit szeretnének csinálni, il­letve milyen módon akarják végrehajtani a próbakövetel­­­ményekből adódó feladato­kat. Nagyon fontos, hogy a faj munkaterve tartalmazza a gyermekek elképzeléseit. Az ifi vezető munkájának megtervezésében nagy segít­séget kap a pedagógus ról­vagy csapatvezetőtől. Egyen­lő partnerré csak akkor vál­hat, ha megfelelő felkészült­séggel rendelkezik. Ehhez nagy segítséget ad az Úttörő­­vezető című folyóirat, a kü­lönböző úttörő-módszertani kiadványok tanulmányozása, de az önképzésen túl elen­gedhetetlen az ifjúvezetők szervezett továbbképzésein való részvétel. AZ IFJÚVEZETŐ IDŐN­KÉNT számoljon be munká­járól a csapatvezetőségnek és KISZ-alapszervezetnek is.­ ­ A győztes (Fotó: Laczó József) Olimpia A CÍMBEN SEM NYOM­DAHIBA, sem tévedés nincs. Ebben az évben valóban sor kerül az olimpia küzdelmei­re, csak nem Münchenbe se­reglenek a világ legjobb sportolói, hanem Miskolcon adnak találkozót egymásnak a nyár folyamán a mi or­szágunk élen járó piros nyakkendős versenyzői. Az úttörő olimpiák hét­éves történetében először éri városunkat, — közelebb­ről a KISZ Borsod megyei Bizottságát —, az a megtisz­teltetés, hogy otthont adhat egy ilyen rangos sportese­ménynek, illetve egy héten át vendégül láthat több mint másfél ezer sportreménysé­get, a jövendő világverse­nyek magyar reprezentán­sait. Budapest, Pécs és Sze­ged után tehát Miskolc lesz a legközelebbi, a VII. Nyári Országos Úttörő Olimpia döntőinek színhelye, június 27. és július 4. között. Három hónap­­al ezelőtt a város még az első nagy nem­zetközi sportrendezvény, az I. Junior Ökölvívó Európa­­bajnokság lázában égett, amikor társadalmi és sport­életünk vezetői már az út­törők seregszemléjének sike­re érdekében is megtették az első lépéseket. Október 29- én, Dudla Józsefnek, a KISZ MB első titkárának vezetésével megalakult az olimpia szervező bizottsága, melynek többek között tag­jai Tok Miklós, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese, Papp Gazsi Imre, az MTI megyei elnöke, Tekauer Pé­ter, az AIST országos elnö­ke, Németh Tibor a KISZ Miskolc városi titkára és Rozgonyi Tiborné. Az azóta eltelt idő alatt már az egyes albizottságok is megalakultak, munkához láttak, hiszen a feladat igen nagy. A seregszemle magas szintű rendezésével meg kell teremteni azt a légkört, amely­ben kidomborodhat a nemes, sportszerű vetélkedés, mely egyúttal lehetőséget nyújt a részvevők általános emberi és sporterkölcsi tulajdonságai­nak továbbfejlesztéséhez. Te­hát nemcsak széles körű tár­sadalmi összefogásra van szükség, hanem a rendelke­zésre álló idő célszerű és ma­radéktalan kihasználására is. A „FOGASKERÉK” most már rendszeresen működik, hiszen a szervező bizottság harmadik ülésére­ is sor kerül a napokban. Eddig nemcsak az előkészítő munkálatok főbb szakaszairól folyt ter­mékeny vita, hanem bizonyos részfeladatok végrehajtását illetően is születtek határoza­tok. Elfogadta a bizottság a nagy rendezvény jelvényé­nek, a nyolc napon keresztül megjelenő 8 oldalas külön­­kiadású újság szalagcímének tervrajzát. Érdemben tár­gyalt az emlékplakettek, pla­kátok, képeslapok, meghívók, műsorfüzet, ajándéktárgyak, alkalmi postaügyek stb. te­kintetében is. Megvitatta a gazdasági jellegű kérdéseket, jóváhagyta a költségvetést, majd megállapodás született a versenyrendezés és egyéb szakmai kérdés területén is. A megnyitó ünnepségre június 27-én este 20 órakor kerül sor a városi sportcsar­nok előterében, melyet fák­lyás felvonulás előz meg. Jú­nius 28-tól július 3-ig hét színhelyen folynak majd a küzdelmek a különböző sportágakban. A határozat szerint az atlétikai versenyek és a kézilabda-mérkőzések a DVTK-stadionban lesznek, az MVSC sporttelepén a labda­rúgást és röplabdát rendezik, a torna a városi sportcsar­nokban, az úszás Tapolcán, a kosárlabda a Kilián Gimná­zium tornatermében, a cél­lövészet és tájékozódási fu­tás a Csanyik-völgyben, míg a modellezés a repülőtéren lesz. A nagy sportesemény „szíve”, mozgató rugója, az olimpiai központ, a Palóczy utcai kollégium épületében kap helyet. ALIG 150 NAP VAN MÉG HÁTRA, s a tennivalók so­kasága egyre morzsolgatja ezt az időt is. A szorgos munka közepette tehát mind közelebb kerül hozzánk az a nap, amikor Miskolcon is felhangzik majd az ünnepi jelmondat: „Jöjj szent láng, világolj, melegíts és ne aludj ki soha!” Monostori Gyula Úttörők (1) Emlékoszlop a Bükkben Tavasz volt. Mi, a miskolci Bajor­ János népi kollégium lakói dobogó szívvel, izgatottan készülőd­tünk a felvonulásra, melynek végállomása a diósgyőri sta­dion volt. Májusfákkal, nótaszóval érkeztünk a nagygyűlés szín­helyére. Körbe vonultunk a pályán, majd elfoglaltuk he­lyünket a tribünön. Kezdődött a felnőttek fel­vonulása. Zeneszó ütötte meg a fülemet. A felnőttek mene­­tét fehér inges, vörös nyak­­kendős úttörőzenekar vezette. Finoman szólt a szilofon, bele lágy dallamokat szőtt a fu­rulya, a nap ragyogott és én egész közelről láttam a bol­dog, kipirult arcokat, ahogy vidáman muzsikálva vonul­tak végig a pályán. Kik ezek? — kérdeztem. És akkor hallottam ezt a szót: „úttörők”. Nem tudtam sokat a mozgalomról, de úgy érez­tem, bevonult a szívembe, el­jegyeztem magam. Később kikerültem Szuha­kál­éba tanítani. Mikor meg­érkeztem az iskolába, ezzel fogadott az igazgató: „Te le­szel az úttörővezető.” Jó — mondtam —, mit kell csi­nálni? És hozzákezdtem a mun­kához. 1956. december 6-án a Mik­lós utcai iskolába kerültem. Akkor már megismerkedtem a mozgalom minden szépsé­gével, nehézségével. Megszer­veztük a csapatot. Új moz­galom kezdődött, a forradal­mi nyomolvasó mozgalom Ennek során megismerked­tünk a bükki partizánok tör­ténetével. Osztályfőnök voltam, rend­kívül lelkes gyermekekkel. Elhatároztuk, hogy a MÓRÁN Romáéval kapcsolatos anya­got is megszerezzük, és min­den lehető helyet felkuta­tunk, ahol valami esemény történt. Boldogan láttam, hogy a gyerekek rendkívül érdeklődnek, keresnek, ku­tatnak, beszélgetéseket je­gyeznek le, fényképeznek, térképeket készítenek és iz­gatottan készülnek a Bükki partizánok nyomában elne­vezésű túrára. közben úgy éreztem, most tudom igazán milyen szép is az úttörőmun­­ka. Most már tudtam ponto­san, mit és hogyan kell cse­lekedni. A munka sok fá­radtságot, de még több örö­met jelentett számomra. Út­törőim az én irányításommal teljes egészében a leg­mélyrehatóbban megismer­kedtek, a Partizán Szövetség tagjain keresztül, a múlt bor­zalmaival, az emberek nehéz életével, így kialakult és rög­ződött bennük olyan érzés, amely döntően befolyásolta további életüket. Miután ilyen sok ismeretre tettünk szert, elhatároztuk, hogy felszabadulásunk 15 éves évfordulójára és a moz­galom befejezéséül a Bükk­ben Létrástetőn építünk egy emlékoszlopot, az évforduló és a harcban elesett parti­zánok emlékére. Azért választottuk Létrás­­tetőt, mert azt is megtudtuk, hogy 1944 őszén 40 munka­szolgálatost, kommunistákat, bujdosó katonákat végeztek ki a nyilasok a tisztás köze­lében levő forrás mellett. A Bükki partizánok nyo­mában túra volt a legkedve­sebb úttörővezetői élményem. Soha így össze nem forrtak munkában, érzésben a gye­rekek, annyi lelkesedést, örö­met én korábban soha nem tapasztaltam, de talán azóta sem. Lassan befejeztük az anyag­­gyűjtést és a gyerekekkel el­határoztuk, hogy mivel csa­patunk úgyis egyesül, fel­vesszük a Bükki Ifjú Parti­zán nevet. Közben elkészült az emlékoszlop is. Ünnepé­lyes felavatását 1960. május 24-én tartottuk. Háromszáz boldog izgatott úttörő igyekezett — külön­böző feladatok megoldása után — a létrástetői tisztás felé. Útközben végigjátszot­­ták, szinte végigélték a par­tizánok harcait, küzdelmeit. A csata befejezéseképpen még ejtőernyős partizán is érkezett, akit a gyerekek oldog örömmel fogadtak, szabadítottak ki az ellenség gyűrűjéből. A sok esemény befejezése az emlékoszlop felavatása volt. A csapat felsorakozott, sortűz dördült, az emlékosz­lopról lehullt a lepel és 300 úttörő mondta a partizán es­küt: „Mi, a bükki ifjú partizá­nok fogadjuk, úgy élünk és dolgozunk, hogy méltók le­gyünk a bükki partizánok emlékéhez”. Végignéztem a sorokon, a csillogó szemű gyerekeken, az emlékezésbe visszarévedő meghívott partizánok arcán, láttam a komolyan álló szü­lők tömegét, és úgy éreztem, érdemes volt dolgozni, értel­me van munkámnak, és ezt a munkát így érdemes foly­tatni. ..» «, vagyok csa­­­­patvezető. Ez alatt az idő alatt rengeteg szép élményben volt részem, de úgy érzem, ez volt a leg­szebb, legmaradandóbb szá­momra. Kocsárdi Ervinné A sok dolog Húsz

Next