Borsodi Fiatal, 1971 (1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
tm. SátHOr BORSODI FIATAT, II párt ifjúsági határozata az úttörőmozgalomra is vonatkozik A Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly februári ifjúságpolitikai határozata, valamint az ezzel összefüggő megyebizottsági határozat értelemszerűen vonatkozik a párt gyermekszervezetére, az úttörőmozgalomra, illetve az Úttörő Szövetségre is. A KISZ Borsod megyei Végrehajtó Bizottságának megállapítása szerint Borsodban az úttörőmozgalom fejlődése összhangban van a párt ifjúságpolitikájával, s a feladatok végrehajtásánál alapvetően érvényesül a KISZ KB 1967 december 14-i ülésén elfogadott irányelv, amely egyben a párt ifjúságpolitikájának megvalósulását jelenti a gyermekek szocialista szellemű nevelésében. A megyei végrehajtó bizottság állásfoglalása szerint az úttörőszövetség további munkájában vezérelvként kell, hogy szolgáljanak a következők: Törekedni kell a kisdobosok és úttörők világnézeti, erkölcsi, politikai nevelésének fokozására. Szükségesenőséteni a szövetség gyermekszervezeti jellegét, az eddigieknél fokozottabban elősegíteni a gyermeki aktivitás, öntevékenység fejlesztését, a vonzóbb, játékosabb módszerek alkalmazását, elterjesztését. Hatékonyabbá kell, hogy váljon a KISZ vezetése, több ifivezető bevonásával, KISZ-alapszervezetek és úttörőcsapatok testvérkapcsolatainak elmélyítésével, a csapatmunka kollektív vezetésének fejlesztésével. Végül javuljanak az úttörőmunka személyi és tárgyi feltételei. Ez alapvető feladatok megoldása érdekében a KISZ megyei végrehajtó bizottsága tíz pontba foglalta össze a megyei úttörő elnökség feladatait. Kiemelkedik a feladatok közül a kétéves csapatvezetői akadémia szervezésének szükségessége, amely az úttörővezetői munka színvonalának emelését és a képzési lehetőségek bővítését fogja 1971. szeptemberétől szolgálni. További fontos feladat „Az általános iskola az úttörőcsapat otthona” mozgalom kiterjesztése a megye valamennyi iskolájára, továbbá az állami és társadalmi szervekkel való együttműködés fokozása. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekei tanulmányi és úttörő munkájának segítése végett szükségesnek mutatkozik a szaktáborozás kiszélesítése, valamint a tanácsi és egyéb nyári gyermeküdülők programjainak olyan értelmű formálása, hogy azokban az úttörő munka a tábori forma keretei között helyet kaphasson. A politikai nevelés hatékonyságának fokozása különösen szükségessé teszi, hogy a pártalapszervezetek az eddiginél is többet foglalkozzanak közvetlenül az úttörőcsapatok munkájának irányításával. Kívánatos az állandó jellegű úttörő váltótáborok létrehozása. Ehhez az üzemi szakszervezeti bizottságok fokozott segítségét igénylik, kérve, hogy azok létesítsenek dolgozóik gyermekei számára nyári táborokat. Végül érdemes kiemelni a kisdobos munkára fordítandó fokozottabb figyelmet, s ettől elválaszthatatlan a leendő pedagógusok jobb felkészítése az ifjúságmozgalmi munkára. A felsorolt feladatokon kívül a végrehajtó bizottság több konkrét témát is ajánlott a megyei úttörő elnökségnek, hogy azokat vizsgálja meg és ajánlással juttassa el javaslatait az alsóbb szervekhez. Ilyen téma például a csapatvezetőségek irányító tevékenységének továbbfejlesztése, a honvédelmi nevelőmunka és szakpróbázás fejlesztése, a gyermeki önkormányzó képesség, öntevékenység kibontakoztatása, a demokratizmus növelése, különös tekintettel az úttörőtanácsok és úttörőparlamentek munkájára, a táborozási és turisztikai munka továbbfejlesztése. További feladatok az új esztendőben — többek között — az ateista politikai nevelőmunka, valamint a művelődési intézmények szerepe a gyermekprogramok szélesítésében. Feladat van bőven. Mindez természetes is, hiszen a gyermekek a holnap ifjai és a holnapután felnőttjei. A velük való foglalkozás tehát — különös tekintettel a párt ifjúságpolitikai határozatára — fokozott figyelmet kíván. Ifjú vezetők Segítség a felnőtteknek—Életkori sajátosságok—Öntevékmység „Volt érvennyi JOSZ-alapszervezet és KISZ-tag megtisztelő feladata és kötelessége a jövő KISZ-tagjainak, apja kisdobosainak és úttörőinek segítése, vezetése, nevelése. Tekintse a legszebb KISZ-megbízatásnak az ifjúvezetői munkát.” MEGYÉNK KISZ-FIATALJAI közül sokan vállalták e feladatot, szívesen segítik az úttörőrajok, szakkörök munkáját. Legtöbben régi iskolájukhoz mentek vissza ifjú vezetőként, amelynek munkáját, hagyományait, gyermekközösségeit és pedagógus vezetőit egyaránt jól ismerték. Nagy segítséget adnak a felnőtt vezetőknek, az úttörőcsapat tevékenységének irányításában az egyes feladatok, akciók megtervezésében és lebonyolításában, ugyanakkor a gyermekközösséghez is közel állnak. Életkoruknál fogva az ifivezetők segítségével az úttörőmunka egyes feladatainak végrehajtása érdekesebbé, romantikusabbá válik (kirándulások, akadályversenyek stb.). Az ifivezetőknek felelősséget kell érezniük munkájukért, a rábízott úttörők neveléséért.. Hiszen, akár a pedagógusok, ők is hatnak személyiségükkel a gyermekekre. Vannak ifjú vezetők, akikért rajonganak az úttörők, ki sem mondott kívánságaikat is teljesítik, példaképüknek tekintik őket, és megpróbálnak hozzá hasonlóvá válni. Ilyen esetekben még fokozottabban szükséges önellenőrzés, jó példát adni a gyerekeknek a tanulásban, munkában, és a szabad idő eltöltése során is. A jó ifivezetőnek alkalmazkodnia kell a tanulók életkori sajátosságaihoz, megtalálni a közös nyelvet, a stílust, a faj tagjaival való foglalkozások során. Megértően, türelmesen, de ugyanakkor következetesen kell segíteni a problémák esetén is. Teret kell adni a gyermekek kezdeményező képessége, aktivitása kibontakozásának. Nem az a jó ifivezető, áld minden feladatot saját maga old meg, hanem az, aki mellett az úttörők mindig tevékenykednek, alkotnak, kutatnak, vezetői ismereteket, önállóságot szereznek. Az invezető minden feladat előtt közösen az őrs vagy a raj tagjaival készítsen tervet és következetesen kérje is számon az egyes feladatok megoldását. Kérjen javaslatokat a foglalkozások megtervezése előtt az úttörőiktől, hogy mit szeretnének csinálni, illetve milyen módon akarják végrehajtani a próbakövetelményekből adódó feladatokat. Nagyon fontos, hogy a faj munkaterve tartalmazza a gyermekek elképzeléseit. Az ifi vezető munkájának megtervezésében nagy segítséget kap a pedagógus rólvagy csapatvezetőtől. Egyenlő partnerré csak akkor válhat, ha megfelelő felkészültséggel rendelkezik. Ehhez nagy segítséget ad az Úttörővezető című folyóirat, a különböző úttörő-módszertani kiadványok tanulmányozása, de az önképzésen túl elengedhetetlen az ifjúvezetők szervezett továbbképzésein való részvétel. AZ IFJÚVEZETŐ IDŐNKÉNT számoljon be munkájáról a csapatvezetőségnek és KISZ-alapszervezetnek is. A győztes (Fotó: Laczó József) Olimpia A CÍMBEN SEM NYOMDAHIBA, sem tévedés nincs. Ebben az évben valóban sor kerül az olimpia küzdelmeire, csak nem Münchenbe sereglenek a világ legjobb sportolói, hanem Miskolcon adnak találkozót egymásnak a nyár folyamán a mi országunk élen járó piros nyakkendős versenyzői. Az úttörő olimpiák hétéves történetében először éri városunkat, — közelebbről a KISZ Borsod megyei Bizottságát —, az a megtiszteltetés, hogy otthont adhat egy ilyen rangos sporteseménynek, illetve egy héten át vendégül láthat több mint másfél ezer sportreménységet, a jövendő világversenyek magyar reprezentánsait. Budapest, Pécs és Szeged után tehát Miskolc lesz a legközelebbi, a VII. Nyári Országos Úttörő Olimpia döntőinek színhelye, június 27. és július 4. között. Három hónapal ezelőtt a város még az első nagy nemzetközi sportrendezvény, az I. Junior Ökölvívó Európabajnokság lázában égett, amikor társadalmi és sportéletünk vezetői már az úttörők seregszemléjének sikere érdekében is megtették az első lépéseket. Október 29- én, Dudla Józsefnek, a KISZ MB első titkárának vezetésével megalakult az olimpia szervező bizottsága, melynek többek között tagjai Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Papp Gazsi Imre, az MTI megyei elnöke, Tekauer Péter, az AIST országos elnöke, Németh Tibor a KISZ Miskolc városi titkára és Rozgonyi Tiborné. Az azóta eltelt idő alatt már az egyes albizottságok is megalakultak, munkához láttak, hiszen a feladat igen nagy. A seregszemle magas szintű rendezésével meg kell teremteni azt a légkört, amelyben kidomborodhat a nemes, sportszerű vetélkedés, mely egyúttal lehetőséget nyújt a részvevők általános emberi és sporterkölcsi tulajdonságainak továbbfejlesztéséhez. Tehát nemcsak széles körű társadalmi összefogásra van szükség, hanem a rendelkezésre álló idő célszerű és maradéktalan kihasználására is. A „FOGASKERÉK” most már rendszeresen működik, hiszen a szervező bizottság harmadik ülésére is sor kerül a napokban. Eddig nemcsak az előkészítő munkálatok főbb szakaszairól folyt termékeny vita, hanem bizonyos részfeladatok végrehajtását illetően is születtek határozatok. Elfogadta a bizottság a nagy rendezvény jelvényének, a nyolc napon keresztül megjelenő 8 oldalas különkiadású újság szalagcímének tervrajzát. Érdemben tárgyalt az emlékplakettek, plakátok, képeslapok, meghívók, műsorfüzet, ajándéktárgyak, alkalmi postaügyek stb. tekintetében is. Megvitatta a gazdasági jellegű kérdéseket, jóváhagyta a költségvetést, majd megállapodás született a versenyrendezés és egyéb szakmai kérdés területén is. A megnyitó ünnepségre június 27-én este 20 órakor kerül sor a városi sportcsarnok előterében, melyet fáklyás felvonulás előz meg. Június 28-tól július 3-ig hét színhelyen folynak majd a küzdelmek a különböző sportágakban. A határozat szerint az atlétikai versenyek és a kézilabda-mérkőzések a DVTK-stadionban lesznek, az MVSC sporttelepén a labdarúgást és röplabdát rendezik, a torna a városi sportcsarnokban, az úszás Tapolcán, a kosárlabda a Kilián Gimnázium tornatermében, a céllövészet és tájékozódási futás a Csanyik-völgyben, míg a modellezés a repülőtéren lesz. A nagy sportesemény „szíve”, mozgató rugója, az olimpiai központ, a Palóczy utcai kollégium épületében kap helyet. ALIG 150 NAP VAN MÉG HÁTRA, s a tennivalók sokasága egyre morzsolgatja ezt az időt is. A szorgos munka közepette tehát mind közelebb kerül hozzánk az a nap, amikor Miskolcon is felhangzik majd az ünnepi jelmondat: „Jöjj szent láng, világolj, melegíts és ne aludj ki soha!” Monostori Gyula Úttörők (1) Emlékoszlop a Bükkben Tavasz volt. Mi, a miskolci Bajor János népi kollégium lakói dobogó szívvel, izgatottan készülődtünk a felvonulásra, melynek végállomása a diósgyőri stadion volt. Májusfákkal, nótaszóval érkeztünk a nagygyűlés színhelyére. Körbe vonultunk a pályán, majd elfoglaltuk helyünket a tribünön. Kezdődött a felnőttek felvonulása. Zeneszó ütötte meg a fülemet. A felnőttek menetét fehér inges, vörös nyakkendős úttörőzenekar vezette. Finoman szólt a szilofon, bele lágy dallamokat szőtt a furulya, a nap ragyogott és én egész közelről láttam a boldog, kipirult arcokat, ahogy vidáman muzsikálva vonultak végig a pályán. Kik ezek? — kérdeztem. És akkor hallottam ezt a szót: „úttörők”. Nem tudtam sokat a mozgalomról, de úgy éreztem, bevonult a szívembe, eljegyeztem magam. Később kikerültem Szuhakáléba tanítani. Mikor megérkeztem az iskolába, ezzel fogadott az igazgató: „Te leszel az úttörővezető.” Jó — mondtam —, mit kell csinálni? És hozzákezdtem a munkához. 1956. december 6-án a Miklós utcai iskolába kerültem. Akkor már megismerkedtem a mozgalom minden szépségével, nehézségével. Megszerveztük a csapatot. Új mozgalom kezdődött, a forradalmi nyomolvasó mozgalom Ennek során megismerkedtünk a bükki partizánok történetével. Osztályfőnök voltam, rendkívül lelkes gyermekekkel. Elhatároztuk, hogy a MÓRÁN Romáéval kapcsolatos anyagot is megszerezzük, és minden lehető helyet felkutatunk, ahol valami esemény történt. Boldogan láttam, hogy a gyerekek rendkívül érdeklődnek, keresnek, kutatnak, beszélgetéseket jegyeznek le, fényképeznek, térképeket készítenek és izgatottan készülnek a Bükki partizánok nyomában elnevezésű túrára. közben úgy éreztem, most tudom igazán milyen szép is az úttörőmunka. Most már tudtam pontosan, mit és hogyan kell cselekedni. A munka sok fáradtságot, de még több örömet jelentett számomra. Úttörőim az én irányításommal teljes egészében a legmélyrehatóbban megismerkedtek, a Partizán Szövetség tagjain keresztül, a múlt borzalmaival, az emberek nehéz életével, így kialakult és rögződött bennük olyan érzés, amely döntően befolyásolta további életüket. Miután ilyen sok ismeretre tettünk szert, elhatároztuk, hogy felszabadulásunk 15 éves évfordulójára és a mozgalom befejezéséül a Bükkben Létrástetőn építünk egy emlékoszlopot, az évforduló és a harcban elesett partizánok emlékére. Azért választottuk Létrástetőt, mert azt is megtudtuk, hogy 1944 őszén 40 munkaszolgálatost, kommunistákat, bujdosó katonákat végeztek ki a nyilasok a tisztás közelében levő forrás mellett. A Bükki partizánok nyomában túra volt a legkedvesebb úttörővezetői élményem. Soha így össze nem forrtak munkában, érzésben a gyerekek, annyi lelkesedést, örömet én korábban soha nem tapasztaltam, de talán azóta sem. Lassan befejeztük az anyaggyűjtést és a gyerekekkel elhatároztuk, hogy mivel csapatunk úgyis egyesül, felvesszük a Bükki Ifjú Partizán nevet. Közben elkészült az emlékoszlop is. Ünnepélyes felavatását 1960. május 24-én tartottuk. Háromszáz boldog izgatott úttörő igyekezett — különböző feladatok megoldása után — a létrástetői tisztás felé. Útközben végigjátszották, szinte végigélték a partizánok harcait, küzdelmeit. A csata befejezéseképpen még ejtőernyős partizán is érkezett, akit a gyerekek oldog örömmel fogadtak, szabadítottak ki az ellenség gyűrűjéből. A sok esemény befejezése az emlékoszlop felavatása volt. A csapat felsorakozott, sortűz dördült, az emlékoszlopról lehullt a lepel és 300 úttörő mondta a partizán esküt: „Mi, a bükki ifjú partizánok fogadjuk, úgy élünk és dolgozunk, hogy méltók legyünk a bükki partizánok emlékéhez”. Végignéztem a sorokon, a csillogó szemű gyerekeken, az emlékezésbe visszarévedő meghívott partizánok arcán, láttam a komolyan álló szülők tömegét, és úgy éreztem, érdemes volt dolgozni, értelme van munkámnak, és ezt a munkát így érdemes folytatni. ..» «, vagyok csapatvezető. Ez alatt az idő alatt rengeteg szép élményben volt részem, de úgy érzem, ez volt a legszebb, legmaradandóbb számomra. Kocsárdi Ervinné A sok dolog Húsz