Borsodi Fiatal, 1977 (1-12. szám)
1977 / 1-2. szám
Két kép — üzem Öntőcsarnok az Ózdi Kohászati Üzemek nemesacélművében Gépszerelő fiatalok kisesztergapad-főhajtóművet szerelnek a DIGÉP-ben Fotó: K. Pál János BORSODI FIATAL 77 1—2. A mérnök szemével... Pályakezdő a pályán — Ez egy olyan gyár, amely minden évben nyereséggel termel. De egyben olyan is, amelyben még igen sok lehetőség rejlik. Talán e két dolog vonzott leginkább ide... Kinter Ferenc gépészmérnök jellemezte ekként munkahelyét, a December 4. Drótművekét. Még hozzáfűzte: négy hónap után — persze — nehéz értékítéletet mondani egy üzemről. Kinter Ferenc ugyanis tavaly végzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen, s szeptember elején kezdte meg gépgyártástechnológus szakfordítóként a munkát a drótgyárban, így egyike a legilletékesebbeknek, aki a pályakezdés, beilleszkedés gondjairól, tapasztalatairól beszélhet. — Úgy hallottam ismerőseimtől, meg a fiúktól, akiknek szerződésük volt a drótgyárral, hogy itt igen jó a munkahelyi légkör — mondja Kinter Ferenc. — Jó néhányszor magam is bejöttem körülnézni, s nem csalódtam. A szeptember elsejei fogadtatás azonban még a vártnál is kedvezőbb volt. — Munkahelyemen, a műszaki fejlesztési osztályon többnyire fiatalok dolgoznak, úgy fogadtak, ahogy régi ismerősöket szokás. Munkámban is igen sok segítséget kapok a kollégáktól. A feladatokat egészükben elmagyarázzák, jóllehet az én reszortom csak egy részprobléma megoldása. — Hogyan tudta eddig hasznosítani az egyetemen tanultakat? — Az elmélet és a gyakorlat között óriási a különbség. Az egyetemen sok olyan dolgot tanultunk, amire — meglehet — soha nem lesz szükség. Eddig a tanultaknak körülbelül tizedrészét ha hasznosítottam. Igaz, most még a gyakorlóidőmet töltöm. — Kapott-e már a képzettségének megfelelő, igazi mérnöki munkát? — A gyár fejlesztési terveiben szerepel — egyebek között — az autópálya-programhoz szükséges nagy szilárdságú betonpászma előállítása. E komplex, összefoglaló téma részeként az én feladatom volt a gyártás előfeltételeinek, lehetőségeinek kidolgozása. Ez, tulajdonképpen üzemi diplomatervként is felfogható. Az első, nagy feladattal egyébként már elkészültem. — Minden fiatal mérnök álma, hogy megmutathassa tudását, megkapja az igazi, nagy feladatot. — A régi évfolyamtársakkal gyakran beszélgetünk arról: jó lenne, ha nagyobb volumenű feladatokat is ránk bíznának. Igen sok fejlesztési téma van, amely érdekel — bármelyik megoldáshoz volna kedvem, s azt hiszem, szaktudásom is... — Az orosz nyelvű szakfordítói diploma viszont már jó szolgálatot tett. — Igen. Az elmúlt évben volt a KGST Vaskohászati Álllandó Bizottságának a 48. ülésszaka. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy kísérője lehettem az egyik delegációnak. Az orosz nyelvvel egyébként távlati céljaim is vannak: szeretnék majd műszaki tudományos együttműködési előadói feladatokat ellátni. Az orosz nyelvtudásom továbbfejlesztése mellett szeretném angolból is letenni az állami nyelvvizsgát. — Milyennek ismerte meg 4 hónap alatt az üzemet? — Kedvenc témám a szervezés, ezért inkább ebből a szemszögből közelíteném meg a kérdést. Tökéletesen szervezett üzem nincs, a legtöbbet mindenütt ezen a téren lehet és kell tenni. Nem szabad például olyan elgondolást megvalósítani, amiről később kiderül, hogy nem volt helyes. Azokat az ötleteket viszont, amelyeket elfogadtak és helyeseknek véltek valósítsák is meg. — Vannak-e már barátai, ismerősei az üzemi munkásfiatalok közül? —• Minden alkalmat megragadok, hogy lemehessek az üzemrészekbe. Eddig még inkább csak a gépekkel, berendezésekkel ismerkedtem, de van már néhány személyes ismerősöm az üzemből. A baráti kapcsolatok kialakításában sokat várok a most átszervezés, illetve felújítás alatt álló KISZ-klubtól. KISZ-tagként én is töröm a fejem egy olyan színvonalas program kidolgozásán, amely valóban vonzza a fiatalokat... Dévaid Hedvig 4