Borsodi Szemle, 1972 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1972 / 2. szám - MŰVÉSZET – IRODALOM - Komáromy Sándor: Csokonai Sárospatakon

Komáromy Sándor Csokonai Sárospatakon 1975 júniusa fordulópont Csokonai Vitéz Mihály életében. Egyéni életének tragikus sorsfordulójához a századvég legnemesebb nemzeti mozgalmának bukása társul, amely egyúttal bizonyítéka volt annak, hogy a forradalmi út még egy jó ideig járhatatlan Magyarországon. Ezt az összefüggést a költő egyéni életének alakulásában sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tudjuk, rokonszenvezett a bukot­takkal, és alighanem a véletleneken múlt, hogy nem lett a köztársasági mozgalom aktív részese. A kollégiumból történő eltávolítását is feltétlenül kapcsolatba kell hozni a korabeli politikai eseményekkel. Részigazságokhoz jutnánk akkor, ha a kicsapa­­tást csak a „gúnydalokkal” és a „pipázgatásokkal”, valamint a kollégium „vas­­kalaposságával” magyaráznánk. Nem tekinthetjük véletlen megfelelésnek Ka­zinczy letartóztatását (1794 december), és a költő diákbíróság elé citálását. Majd a kivégzések ideje (1795. május 20.) és a költő ügyének lezárása (1795. június 20.) sem lehet véletlenül közeli. Látnunk kell, hogy Csokonainak néhány hónap le­forgása alatt, szinte egyidőben kellett átélnie egyéni életének tragikus fordulatát, és a köztársasági mozgalom véres bukását. Az ítélet nemcsak egy vár­ható,­­ biztos megélhetés reményétől fosztotta meg, hanem elszakította attól a közönségtől, amely művének fejlődésében nem kis szerepet játszott. Számára azt a műértő, versszerető publikumot jelentette, amelynek segítségével versei széles körben lehettek ismeretesek. Közönségének elvesztése, életének végzetes problémájává sűrűsödik. Nevezetesen az, hogy soha sem találja meg sem Patakon, sem Pozsonyban, sem Komáromban, sem Csurgón azt a közönséget, amely számára a nyilvánosságot, a publikálást jelentette volna. Hiszen éppen annak a költőnek a típusa, aki igényli az elismerést, mert méltónak tartja magát a szerepre, s az elszigeteltség, az asztalfiókköltészet számára a köl­tői-emberi halált jelentette. Tehát a kollégium tanári karának ítélete súlyos Csokonai számára. Költői­emberi magatartásának nagyszerű példája beszéde, amelyet kicsapatása előtt öt nappal mond el a kollégium közel hatszáz diákjának. Beszédében — világos mondanivalója mellett — figyelemreméltó az is, hogy éppen a magyar nyelvért való lelkesedés és harc idején bűnt jelentett a költő számára a magyar nyelven történő előadás. Erről tanúskodik a költő kizárását indokló korabeli jegyzőkönyv. 65

Next