Borsodi Szemle, 1983 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - Lengyel Béla: Marx Károlyra emlékezve
2 - kor irracionális nemzetközi politikai — világpiaci árak, zilált nemzetközi gazdasági, pénzügyi kapcsolatok ... és — sajnos — megváltozott, „megkeményedett”, — a politika által a gazdaságot mintegy megerőszakoló — nemzetközi politikai viszonyok... A gazdasági feladatok megoldási hogyanját, illetőleg hogyanjait világszerte keresik, vajon a Friedmann-féle „monetáris forradalom” elvei felhasználásán alapuló, a klasszikus liberális piacgazdaság modernizált változata, avagy a keynesi elveket ismét továbbfejlesztő, az eddigiektől hatásosabb — a kereslet oldaláról közelítő — állami beavatkozás segíthet-e a jelenlegi súlyos gazdasági válságból való kilábalásban, és a továbblépésben — vetik fel a fejlett tőkés országokban, s ugyanakkor a nemzeti és a KGST-gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének útját keresik az ugyancsak nem kis gondokkal küzdő szocialista országok is. Bár a nemzetközi politikai viszonyok — a helsinki szellem átmeneti és viszonylag kedvező hatása után — eléggé kiélezettek, a világgazdaság gondjairól szót váltó nemzetközi tudományos konferenciák kialakult menetén — szerencsére — nem ütöttek számottevő rést. Ismételten megrendezik ezeket, s hazánk is aktív szerepet vállal ebben. 1980. augusztusában, Mexikóvárosban került sor a VI. Közgazdász Világkongresszusra. Témája: az emberi erőforrások, a foglalkoztatottság és fejlődés volt. A résztvevők között marxisták, a marxizmushoz közelállók, nyugati neoklasszikus keynesista és más irányzatokat képviselő közgazdászok vettek részt — a bajok okát elemezve és orvoslást is keresve, ajánlva. A jelen világgazdasági helyzetet kiváltó tényezők megítélésében is számottevő nézetkülönbségek alakultak ki. Ok és okozat gyakran felcserélődött ebben. Egyes, nem marxista közgazdászok úgy jártak itt, mint annak idején Proudhon: „Ahelyett, hogy mint mindenki más, azt mondaná: ha az idő szép, sok embert látunk sétálni. Proudhon ... sétáltatja embereit, hogy szép időt biztosíthasson számukra.” (Marx). Nem is csoda hát, hogy a nem marxista közgazdászok egy része közgazdasági „vezérfonal-tudóst” keresett. A Nobel-díjas amerikai professzor, Samuelson, előadásában pl. arra keresett választ, hogy a mai problémák megértése, érzékelése, értékelése és a kiút keresése tekintetében kitől lehet tanulni. Úgy vélekedett: Adam Smith, David Ricardo, vagy Malthus a ma és a holnap szemszögéből már semmit sem mondanak, és a „világ nem randevúzik többé a klasszikus közgazdaságtannal”. Szóba hozta Marxot is, mint tudóst, és mint közgazdászt, de vezérfonalként őt sem tartotta alkalmasnak, mondván: mások a termelés, a bérek és a profitok arányai, az értéktöbblet, és más a tőke szerves összetétele is ahhoz képest, amit Marx A tőkében 1867-ben leírt. A világon — mint Samuelson mondta — már sehol sem él többé senki a XIX. századbeli szabadversenyes kapitalizmus stílusában. (Samuelson szerint egyébként is Marx, mint politológus jobbnak bizonyult, mint közgazdász.) A maga számára Samuelson azért két, tanításaik alapján iránymutatónak tekintett tudóst kiemelt: az angol Keynest és az osztrák származású, volt pénzügyminiszter közgazdász professzort, Schumpetert. Nem egyedi ez a fenti, Marxot érintő megközelítési mód. Társadalomtudományok körében megtartott számos nemzetközi konferencián nemcsak a polgáriak, de marxisták, vagy a marxizmushoz közel álló körök is felvetik, mit tud adni Marx, illetőleg a marxizmus a múlt századhoz képest valóban jelentős változásokat hozó mai világunk számára; avagy: az ifjú, vagy az érett Marx. A német ideológia, avagy A tőke, a filozófus, avagy az ökonomikus Marx-e az autentikus Marx Károly? Hogy mit adott a marxizmus eszméinek gyakorlati megvalósítása a világ számára, azt a létező szocializmus, a szocializmus útjára lépő országok, népek már történelmileg bizonyítják. S az, hogy a marxizmus eszmerendszerének korunkban óriási hatása van a polgári világra is, maga Samuelson professzor .