Borsodi Szemle, 1986 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám - JEGYZET - Kiss Gyula: A sárospataki jurista: Csokonai Vitéz Mihály
lójában — végérvénnyel — itt jegyződik el a költészettel, amikor saját sorsán töpreng: turista, vagy poéta legyen hát? Egyértelmű a döntés, hová álljon, íme, vallomása: okos Törvénytevőink ugyan jó számmal találtatnak, de igaz tiszta ízű Poétáink száma felette igen kicsiny.” Az iskolai év befejezését még megvárta Patakon. A nála tíz évvel idősebb Kövy professzortól — ki nyilván vonzódott a poétához — meleghangú ajánló levelet kapott Lőcse városához, javallva Csokonait joggyakorlatra ... A derék jogtudós sorai szerint Csokonai azon idő alatt, melyet Patakon töltött, úgy viselkedett, hogy a legtisztességesebb emberek közé lehet sorolni, miért is megérdemli, hogy őt mindenkinek ajánlják. Patakról eltávozott hát, de semmi nyoma, hogy Csokonai Lőcsére elment volna. Egy Moliére-fordítása — A képzelt betegé —, mely Bicskén készült, ezt a dátumot viseli: 1793. szeptember 3.. . . * A különös és gyors pataki távozás nem idegenítette el e tájaktól Csokonait. Öt év után ismét erre jár. Csorba Zoltán megyénkről szóló irodalomtörténetében ezt írja: „Csokonay Vitéz Mihály 1800 nyarán Miskolcon időzött. A szépség ereje a bajnoki szíven c. művéhez az előszót Miskolcról keltezi”. Jóval többet tudunk azonban ma már a miskolci tartózkodás körülményeiről. Több forrásból is. Júliusban került sor a miskolci látogatásra s a versis alkalmi vers volt. Borbély Gábor kapitány épp ekkor vette nőül Vay Johannát s ez a hímen hír „ihlette” a költőt a 176 soros vers megírására. Amit aztán — föltehetően a kapitány költségén — Csokonai ki is nyomtatott Debrecenben. Miskolci útja előtt vagy után vendégeskedett a már idézett sárospataki deáktárs és cimbora, Puky Istvánnál Ongán. A következő évben, 1801-ben Ruky és háznépe szíves invitációjára júliusban ismét Ongán találjuk a költőt. A két baráthoz egy harmadik társ is csatlakozik, Ragályi Gedeon s 5-én együttesen megtekintik az aggteleki cseppkőbarlangot. (Négy és fél évtized múltán az „utód” Petőfi is megfordul majd itt.) Innen Ragályba kocsiznak, „haza”, Ragályi Gedeon házába. A házigazda Gömör vármegye főjegyzője volt. Július 19-én innen meneszt a költő levelet édesanyjához Debrecenbe. A levélben főként az aggteleki benyomásairól ír. Hogy mily vidám napokat tölthetett itt Vitéz, arról vall a levél e mondata: „Soha egyszer jobbkedvű compániában nem voltam, mint a Ragályi Uraknál. " Megjegyzi végül, hogy járt Patakon is, majd átment Regmecre és ott találkozott Kazinczyval, aki két héttel előbb szabadult sokévi rabságából. A látogatás nyomán milyen kép rajzolódott ki a szigorú ítészben a költőről? Kazinczy papírra vetette. Íme: „Minden irritabilitása mellett elképzelhetetlenül nyájas modestiájú és igenis teretreméltó ember volt.” Hogy milyen volt költőnek? Azt a nemzet közkincsévé vált műveiből tudjuk. Kiss Gyula 96