Borsodi Szemle, 1986 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 4. szám - JEGYZET - Kiss Gyula: A sárospataki jurista: Csokonai Vitéz Mihály

lójában — végérvénnyel — itt jegyző­­dik el a költészettel, amikor saját sor­sán töpreng: turista, vagy poéta legyen hát? Egyértelmű a döntés, hová álljon, íme, vallomása: okos Törvényte­vőink ugyan jó számmal találtatnak, de igaz tiszta ízű Poétáink száma felette igen kicsiny.” Az iskolai év befejezését még meg­várta Patakon. A nála tíz évvel idő­sebb Kövy professzortól — ki nyilván vonzódott a poétához — meleghangú ajánló levelet kapott Lőcse városához, javallva Csokonait joggyakorlatra ... A derék jogtudós sorai szerint Csokonai azon idő alatt, melyet Patakon töltött, úgy viselkedett, hogy a legtisztessége­sebb emberek közé lehet sorolni, mi­­ért is megérdemli, hogy őt mindenkinek ajánlják. Patakról eltávozott hát, de semmi nyoma, hogy Csokonai Lőcsére elment volna. Egy Moliére-fordítása — A kép­zelt betegé —, mely Bicskén készült, ezt a dátumot viseli: 1793. szeptem­ber 3.. . . * A különös és gyors pataki távozás nem idegenítette el e tájaktól Csoko­nait. Öt év után ismét erre jár. Csorba Zoltán megyénkről szóló iro­dalomtörténetében ezt írja: „Csokonay Vitéz Mihály 1800 nyarán Miskolcon időzött. A szépség ereje a bajnoki szí­ven c. művéhez az előszót Miskolcról keltezi”. Jóval többet tudunk azonban ma már a miskolci tartózkodás körül­ményeiről. Több forrásból is. Július­ban került sor a miskolci látogatásra s a vers­­is alkalmi vers volt. Borbély Gábor kapitány épp ekkor vette nőül Vay Johannát s ez a hímen hír „ihlet­te” a költőt a 176 soros vers megírá­sára. Amit aztán — föltehetően a ka­pitány költségén — Csokonai ki is nyomtatott Debrecenben. Miskolci útja előtt vagy után vendé­geskedett a már idézett sárospataki de­áktárs és cimbora, Puky Istvánnál On­­gán. A következő évben, 1801-ben Ru­­ky és háznépe szíves invitációjára jú­liusban ismét Ongán találjuk a költőt. A két baráthoz egy harmadik társ is csatlakozik, Ragályi Gedeon s 5-én együttesen megtekintik az aggteleki cseppkőbarlangot. (Négy és fél évtized múltán az „utód” Petőfi is megfordul majd itt.) Innen Ragályba kocsiznak, „haza”, Ragályi Gedeon házába. A há­zigazda Gömör vármegye főjegyzője volt. Július 19-én innen meneszt a köl­tő levelet édesanyjához Debrecenbe. A levélben főként az aggteleki benyomá­sairól ír. Hogy mily vidám napokat tölthetett itt Vitéz, arról vall a levél e monda­ta: „Soha egyszer jobbkedvű compá­­niában nem voltam, mint a Ragályi Uraknál. " Megjegyzi végül, hogy járt Patakon is, majd átment Regmecre és ott találkozott Kazinczyval, aki két héttel előbb szabadult sokévi rabságá­ból. A látogatás nyomán milyen kép rajzolódott ki a szigorú ítészben a köl­tőről? Kazinczy papírra vetette. Íme: „Minden irritabilitása mellett elképzel­hetetlenül nyájas modestiájú és igenis teretreméltó ember volt.” Hogy mi­lyen volt költőnek? Azt a nemzet köz­kincsévé vált műveiből tudjuk. Kiss Gyula 96

Next