Szövetkezeti Élet, 1966 (5. évfolyam, 3-12. szám)

1966-03-11 / 3. szám

ml« proletárjai, egyesüljetek; A BORSOD MEGYEI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK LAPJA V. évfolyam, 3. szám Érdemes és szükséges fáradozni A kellemes, tavaszias idő, az enyhe idő­járás megbolygatta a falu szorgalmas né­pét. Megyénk minden terme­lőszövetkezetében és­­ állami gazdaságában megkezdődött a tavaszi munka, megélénkült a határ. A tavaszi munka elkezdésé­vel azonban nem árt egy pár pillantást vetni az elmúlt évre sem, mely igen sok tapaszta­lattal járt. 1965-ben bebizonyo­sodott, hogy a mostoha idő­járáson, a nem éppen kedve­ző körülményeken is kifoghat a jó szervezés, a példás mun­ka, az akarás, az emberek helytállása. S ez a tapasztalat egyaránt tanulságos a szövet­kezetek vezetői és tagsága, nemkülönben a tsz pártszer­vezetek számára. A múlt esztendő sok jó pél­dát szolgáltatott a gazdasági és a pártvezetés helyes együtt­működésére. Fehéren feketén bebizonyosodott, hogy a kettő csak együtt képes jó ered­ményt biztosítani, csak úgy lehet produkálni, ha mind­kettő megfelel sajátos felada­tának. Tavaly — mint ezt a közös gazdálkodásainkba­n tett látogatásaink során tapasztal­tuk — sok olyan tsz volt még, ahol nem sikerült tisztázni mi is a szövetkezeti kommunisták igazi feladata. Mindenki a munka lázában égett, minden­kit a gazdasági eredmények, tennivalók foglalkoztattak, s közben másodlagossá vált, hogy milyen gondok gyötrik az embereket, ki hogyan véle­kedik, kit mi foglalkoztat, mit izgat, mi veszi el a kedvét a munkától. A nagy munkában a kommunisták közül is csak kevés olyan volt, aki az em­berek világnézeti, szellemi épülésével is törődött volna. Kevés akadt, hiszen a párttit­kárt, a kommunisták színe­­javát is főként a sarabolás, az egyelés, a kapálás, a betakarí­tás ezer teendője kötötte le. Ők is csak ezzel foglalkoztak, nem egyszer a gazdasági ve­zetők intézkedéseit segítve, de olykor keresztezve is. F­élreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a pártszervezet, a falusi kommunisták serege ne törődjön a gazdasági teendőkkel, ne izgassák a termelés részfeladatai. Na­gyon is kell, hogy törődjenek vele! A növénytermesztésben dolgozó kommunista például legyen első a kapálásban, mu­tasson példát a legapróbb ten­nivalók elvégzésében is. Min­den munkaterületen hasonlóan követelmény a kommunista példaadás, de mégsem csak ennyi a kommunisták dolga. Nem veszhetnek el csak ilyen tennivalókban. Nekik két-há­­rom lépéssel előbbre kell lát­­niuk, mint a többieknek. A kommunistáktól nemcsak azt várja a közös élet, hogy vihar előtt elsőnek fusson szénát gyűjteni. Még inkább az, hogy jóelőre már társait is felké­szítse az esetleges viharra, a nehézségekre. Olyan közszel­lemet, hangulatot teremtsen maga körül, amelyben termé­szetes dolog az állandó tettre­­készség, amelyben becstelen­ségnek hat a közöny, a közös érdekek semmibe vétele. Az élet fényesen bizonyí­totta, hogy a pártszervezet, a falu kommunistái, a gazdasági célokat nem azzal szolgálják helyesen, ha elnökkel, agronó­­mussal vitatkoznak, hová és mikor vessék a burgonyát. En­nek eldöntése elsősorban a gazdasági szakemberek dolga. S e teendőket a szakemberek többé-kevésbé jól el is látják. A pártszervezet akkor áll hi­vatása magaslatán, ha a ki­jelölt helyre, a megszabott időben, kedvvel dolgozó, a kö­zös célt megértő embereket sorakoztat fel. S tegyük hoz­zá, hogy ez a nehezebb fel­adat. Bizony párttitkáraink, kommunistáink elmondhatják, hogy nem egyszerű dolog a jó politikai közérzetet, a jó köz­hangulatot, a felemelkedett munkakedvet megteremteni, megértetni az emberekkel, hogy szorgalom, áldozatválla­lások nélkül nincs boldogulás. Nem könnyű feladat arra ösz­tönözni, hogy mindenki egy­formán vegye ki részét a munkából, mindenki annyit tegyen le a közösség asztalára, amennyire erejéből, tudásából futja. Bizony ez nem könnyű munka, s éppen ezért tapasz­talni, hogy néhány kommunis­ta inkább a könnyebb utat választja, azt: maga végzi el mások helyett a tennivalóikat. Eddig sem volt jó ez a megol­dás, de ma már különösen nem az. Egy ember nyilván nem végezhet annyit, mint a pártvezetőség, a párttagság közösen. A párttitkárnak leg­­feljebb csak arra futja az ide­álus, hogy a tsz-pártszervezet tűzoltó munkát végezzen. Ez ma már kevés. A tsz-pártszer­­vezetre olyan feladat hárul, hogy szervesen benne éljen a közvéleménybe, politizáljon, élessze a vitaszellemet, az egész párttagságot, az egész falut mozgósítsa a több, jobb munkára. Olyan megnöveke­dett feladat vár a tsz-pártszer­vezetekre, hogy kutassa a ba­jok okát, az esetleges rossz hangulat eredőit. Bátran lép­­jen fel a visszásságok, a rá­galmak, a rosszindulatú hí­resztelések ellen, a mindenfé­le kishitűséggel szemben. A brigádokban, a munkacsapa­tokban is állandóan segítsen levonni az eredmények és a hibák politikai tanulságait. Gondja legyen rá, hogy min­den tsz-tag a gazda önérzeté­vel kezdhessen mindennap munkához. Legyen a gondola­tok, az érzések, a nézetek és a vélemények formálója. Szer­vezze és irányítsa az esemé­nyeket, nehogy a hangulatok sodorják a kommunistákat, fentebb vázolt teen­dők komoly, igen ko­moly munkát köve­telnek a tsz-pártszer­­vezetektől, s azok vezetőitől. S e munkát csak úgy lehet maradéktalanul elvégezni,­ ha a pártszervezetek, a falusi kommunisták világosan látják igazi­­ tennivalókat. Látják és tudják, hogy a látás-futás, a gazdasági vezetők dolgaiba való belekapkodás helyett okos, megalapozott és közvet­­len p­oli­ti­kai-nevelő, agitációs munkát kell kifejteni. S nem árt, ha e munkában azt is megfogadják maguknak, szí­vósan és határozottan­ küzde­nek tsz-ük ügyeiért, a paraszt­ság felemelkedéséért, ha pártszervezete­ink, a tsz-ben dolgo­zó kommunistáink így fogják meg a munka végét 1966-ban, és minden bizonnyal nem marad el az eredmény, s az év végén arról számolhatnak be, hogy sikerült előbbre lépni, eredmé­nyes gazdasági évet tudhat­nak maguk mögött, nőtt a falu lakosságának politikai öntu­data. Ezért pedig érdemes és szükséges fáradozni. A S 1966. március 11. JÓKÍVÁNSÁG Hazánkban ez év március 8-án is mindenütt megemlé­keztek a nemzetközi nőnap­ról. Földművesszövetkezeteink­ben is mindenütt szeretettel köszöntötték ebből az alkalom­ból a l­ődolgozókat. lapunk, ha megjelenése miatt meg­késve is, de jókívánságait fe­jezi ki, további eredményes munkát kíván a szövetkezeti mozgalomban dolgozó nőknek. Új üzletház 1966-ban is számos borsodi község kap új, vagy teljesen felújított boltokat, korszerű üzletházat. Az elmúlt évhez hasonlóan, több községben ismét arra törekszenek, hogy a községfejlesztési alapból is segítsék az új létesítmények megépítését. Már az év elején is több új falusi bolt nyílik. A képen: az új inán­csi ü­zletház, amely beren­dezése után rövidesen megnyílik. Országos szakszövetkezeti tanácskozás a SZOVOSZ-ban A szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok elnökeinek, va­lamint az illetékes főhatóságok vezető munkatársainak rész­vételével országos tanácskozást rendeztek a közelmúltban a SZÖVOSZ székházban. A ta­nácskozáson, amelyen megje­lent dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak mezőgazdasági osztály­­vezetője is, a szőlő- és gyü­mölcstermelő szakcsoportok helyzetével és további felada­taival kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. A vita előadója dr. Pál József, a SZÖVOSZ Szövetkezetpolitikai és Mező­­gazdasági Főosztályának veze­tője volt. Az országban — mint rámu­tatott — jelenleg 80 szakszö­vetkezet működik. Tagjaik száma meghaladja a 33 ezret, s több mint­­ 125 ezer hold tar­tozik érdekeltségi területük­höz. Ennek a területnek több, mint 25 százaléka szőlő és gyü­mölcsös. Beruházott vagyonuk értéke az elmúlt év végével meghaladta a 330 millió fo­rintot. Ennek több, mint 80 százalékát saját erőből való­sították meg. Ezek a szakszö­vetkezetek szolgáltatják orszá­gosan a szerződéssel felvásá­rolt must és bor 20—25 száza­lékát, a gyümölcsnek pedig 8—10 százalékát. Biztatóan fej­lődik a termelésük az egyéb üzemágakban is, termelésük alapágazata azonban továbbra is a szőlő és a gyümölcs ma­rad. Ezt tükrözi az is, hogy a már összeállított tervek szerint a harmadik ötéves terv idő­szakában csaknem 4000 hold­dal gyarapítják közös kezelés­ben lévő szőlőik és gyümölcsö­seik területét, a tagok tulajdo­nát képező ültetvényekből pe­dig mintegy 3000 holdat újíta­nak fel. Az elmúlt években telepített, s most már hamaro­san termőre forduló szőlők ter­mésének szakszerű feldolgo­zása céljából a szakszövetke­zetek közötti vállalkozással — Bács és Borsod megyében 3—1 nagy teljesítményű szőlőfeldol­gozót és bortárolót építenek. Ezek lesznek az első termelői borkombinátok. DCedozs CInaié ! Való­színű észrevette a kedves olvasó, hogy lapunk címe megváltozott. Az eddigi Földművesszövetkezeti Híradó cím helyett ezen a lapszámon már ez áll: Szö­vetkezeti Élet. Most önkéntelenül felmerült Önökben, miért kellett megváltoztatni a lap címét. Egyszerűen azért, mert már nem fedte a lap címe az újság tartalmát. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: a havonta megjelenő sajtóorgánum ki­nőtte magát a régi keretekből, ma már újságunknak nem híradó jellege van. Azok a lapszámok, amelyeket hónapról hónapra leteszünk olvasóink asztalára, többé­­kevésbé jól szerkesztett számok, értékes és tartalmas cikkeket hoznak, útmutatást adnak, tájék­oztatnak, ta­pasztalatokat nyújtanak. E számtól kezdve tehát a Szövetkezeti Élet a címe lapunknak. Hadd mondjuk meg: az országban először nekünk engedélyezték, hogy elhagyhassuk a híradó megnevezést. S hogy ez így van, kötelességeket is ró a lap íróira, szerkesztőire. Még­hozzá olyan kötelessége­ket, hogy azok a cikkek, amiket az újságunkban írunk, valóban színvonalasak, tartalmasak legyenek. Olyanok legyenek a cikkek, hogy egy-egy téma helyi feldolgozá­sából tanuljanak azok is, akik az írásban nincsenek név szerint megemlítve. A lap szerkesztőire pedig olyan feladatok hárulnak, ízléses, szép kiállítású lapszámokat kell készíteniük. A lap cikkírói, szerkesztői nevében ígérjük: az új lap címének megfelelően olyan lapszámokat teszünk a ked­ves olvasónk asztalára, melyek hűen tükrözik a címet és bemutatják a szövetkezeti életet. XX I g XXX í í* XXXXXX XXXX XXX XXXXXX Tizenöt év a földművesszövetkezeti mozgalomban — A nőmozgalomból kerül­tem 1950. december hó 21-én a szövetkezeti mozgalomba. Pénztáros lettem az emődi földművesszövetkezetnél, majd eladó a vegyesboltban. A szö­vetkezeti mozgalom csaknem minden munkakörében dolgoz­tam — kezdte nyilatkozatát Péter Györgyné az emődi fmsz igazgatóságának elnöke. Azóta 15 év telt el. Sok min­den történt. Em­ődön azóta sza­kosított bolthálózat épült, gaz­dagodott, kulturálódott a köz­ség. A régi szatócsboltoknak nyomát sem találni. S ebben a változásban, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy benne van Péterné munkája is. Pé­terné azok közé tartozik, akik élethivatásuknak tekintették a szövetkezeti mozgalmat. Lel­kes odaadásukkal elősegítették a fejlődést, felelősséget érez­tek a tagság vagyona iránt. 1958. január elsejével válasz­tották meg elnöknek — s te­gyük hozzá — a konzervatív szemléletű emberek nagy ál­mélkodására. Női elnök addig még ritkaságszámba ment mozgalomban. A kezdeti bizal­matlanságot eloszlatták az eredmények. Megerősödött a munkafegyelem, nyereséges lett a szövetkezet, megjavult a választott vezetőség munkája. Végre lett hajtva a bolthálózat szakosítása, négy új bolt ala­kult. S az emődi földművesszövet­kezet évről évre eredménye­sebben gazdálkodott. Amíg 1959-ben 95 ezer forint volt a nyereség, addig az elmúlt év­ben már 680 ezer forint. Mintha most kezdené a szak­mát, olyan lelkesedéssel és odaadással dolgozik most is Péterné. Tanul, most végzi a középfokú tervtanfolyamot. Szép eredménnyel rakja le vizsgáit. S munka után, ha mégis akad szorongó érzése, azt az okozza, hogy mi lesz, ha nyug­díjazzák? Mihez kezd majd akkor? A eltelt 15 év alatt egy­beforrt szövetkezetével. (­ács) Péter Györgyné XXXX*X XXIXX | Szolidaritási napot tartottak Edelényben Vietnami Szolidaritási Na­pot tartott az Edelény és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet szakszervezeti bizott­sága is. A szakszervezeti bizottsági titkár ismertette a dolgozók­kal Vietnam jelenlegi helyze­tét, az amerikai csapatok ke­gyetlen háborúját, a vietnami néppel szemben. A dolgozók tiltakoztak a há­ború folytatása és kiszélesítése ellen. Tiltakozásukat távirat­ban továbbították az Ameri­kai Egyesült Államok nagykö­vetségének Budapestre; Az Egyesült Államok viet­nami agressziója kezdettől fog­va felháborodást váltott ki földművesszövetkezeteink tag­sága, dolgozói körében. Több helyen emelték már fel tilta­kozó szavukat a betolakodók­kal szemben, a sokat szenve­dett vietnami nép mellett. Lakberendezési áruház épül Mezőcsáton Régi probléma kerül meg­oldásra előreláthatólag ez év­ben Mezőcsáton. A bútorszak­üzlet már kicsinek bizonyult a hatalmas forgalomhoz, és te­gyük hozzá a növekvő igények­hez képest. A jelenlegi bútor­­szaküzlet nem alkalmas ,­ hogy a különböző bútor szobákat be lehessen mutni így az esetek többségében úgy­szólván „látatlanban” vette meg a vásárló a „portékát”. Az igények jobb kielégítése érdekében — Mezőcsát ellátási körzet is — a körzeti földmű­­vesszövetkezet­ igazgatósága úgy határozott egyetértésben a felsőbb szervekkel, hogy lak­­berendezési áruházat építenek Mezőcsáton. Az épületet már meg is vásárolták mintegy 90 ezer forintból. Az átalakítás számítások szerint közel 1 mil­lió forintot követelne. Ha a ke­retet a felsőbb szervek biztosí­tani tudják, úgy ez évben elké­szül az új lakberendezési áru­ház. t—ács)

Next