Szövetkezeti Élet, 1966 (5. évfolyam, 3-12. szám)

1966-03-11 / 3. szám

2 SZÖVETKEZETI ÉLET Az 1965-66. évi tárolók tapasztalatai A MÉK legfontosabb fel­adata a fogyasztók ellátása burgonyával, zöldségfélékkel és gyümölccsel. Ezeket az ára­kat azonban nem elég nyáron biztosítani, hanem télen is ki kell elégíteni a fogyasztók igé­nyeit. Ez a munka nagy fel­adatokat ró a MÉK vezetőire és dolgozóira. A tárolási munka már a fel­vásárlás idején elkezdődik, hiszen nem mindegy, hogy mi­lyen áru kerül a tárolókba. Több évi tapasztalat azt mu­tatja, csak a jó minőségű és megfelelő fajta áru bírja a több hónapos tárolást. Ezért fontos a termeltetési osztá­lyunk felvilágosító munkája a termelőszövetkezetek számára az áruk fajta szerinti meg­választásában. A felvásárolt árukat az 1965. évben előkészített szabadtéri tárolók és kitakarított, fertőt­lenített zárt tárolók várták. A lakosság téli ellátása érde­kében több mint 1000 vagon árut tároltunk. • Az összesített tárolási ter­vünket 119,7 százalékban, ezen belül a MÉK tárolási tervét 123,7 százalékban teljesítette. Az 1250 vagon árut 90 száza­lékban a MÉK, 6,8 százalékban a földművesszövetkezetek, és 3,2 százalékban a termelőszö­vetkezetek tárolták le. Az áru 75 százalékát szabad­téren, 15 százalékát pincében, és 10 százalékát egyéb zárt he­lyen tárolták. A tárolt áru 50 százaléka burgonya volt. Itt a tárolásnál mez előző évben jól bevált Hor­­monitos csírázásgátló szeres ke­zelést alkalmaztuk. Ezzel a szerrel kezelt burgonya csírá­zása minimális, sőt a nedves rothadást is gátolja. A vöröshagyma tárolásánál ebben az évben nagyobb mér­vű minőségi értékcsökkenésre lehet számítani a hagyma szár­­tőrohadása miatt. Ez a betegség a hagymánál rejtett meghibásodás, melyet észrevenni kezdetben nagyon nehéz, s így könnyen fertőzi az egészséges hagymákat is. Fejeskáposztából az előző évi 130 vagonnal szemben ebben a­z évben 220 vagonnal tárol­tunk. Sikerült elérnünk, hogy az előző évekhez viszonyítva több Dán tartós és Amager fajtát tároljunk. Kísérletképpen a káposztát többféleképpen tá­roltuk, mellyel az volt a cé­lunk, hogy a káposzta eltart­hatóságát minél tovább húz­zuk. Jól sikerült a Mezőcsáton barázdásan tárolt, homokba prizmázva tárolt, a szegilongi pincében tárolt és a mezőkö­vesdi prizmákban tárolt ká­poszta tárolása. A káposzta ezeken a helye­­­­ken olyan jó minőségű, hogy több vagonnal exportálunk is belőle.­­ Az egyéb zöldségfélék táro­lása jónak mondható, csupán a gyökér romlása nagyobb az elmúlt évekhez viszonyítva, s ezt főleg a magas víztarta­lommal lehet magyarázni. Az almatárolási tervünket 138 százalékra teljesítettük. A téli almaellátást zavartalanul tudjuk biztosítani. Az alma romlása lényegesen kevesebb, mint az elmúlt években, azon­ban most a szépséghibával van baj, mivel sok a fuszikládiu­­mos és jégvert alma. Összegezve az egészet, a MÉK gondoskodott a lakosság téli ellátásáról, a dolgozók azon fáradoznak, hogy a tárolt áruk minél kevesebb veszte­séggel és jó minőségben kerül­jenek ki a tárolóból. A MÉK vezetősége pedig már most azon dolgozik, hogy az elkövetkezendő tárolási idényben még szervezettebb munkával az áruk jó kiválasz­tásával tegye majd lehetővé a lakosság burgonya-, zöldség- és gyümölccsel való maradékta­lan ellátását. Lévai Károly tárolási előadó Vegyesbolt és ital épül Hernádpetriben­ Az elkövetkező évben tovább fejlesztik a garadnai körzetben is a bolthálózatot. Mint Kő­falvi János igazgatósági elnök elmondotta, elkészült a körzet beruházási programja. A program keretében Hernád­­petri községben boltot és ital­boltot építenek, mintegy 350— 400 ezer forintos beruházással. A földművesszövetkezet tag­sága is igényli az új boltok el­készülését. Az új boltegység megépül­­tével erősödne a tagság, a kör­nyék lakóinak aktivitása a szövetkezeti mozgalom iránt, s tovább korszerűsödne a köz­ség bolthálózata. ((cs) w Új forma a mezőgazdasági szakkönyv-terjesztésben A SZÖVOSZ Igazgatósága felhívásban szólította fel a földművesszövetkezeti szervek vezetőit, tagjait és dolgozóit a falusi kön­yvterjesztés javítá­sára. A földművesszövetkezetek — mint a felhívás rámutat — a második ötéves terv időszaká­ban több mint félmilliárd fo­rint értékű könyvet adtak el a falvakban. A cél az, hogy 1970-ig további 50—60 száza­lékkal emelkedjék a falusi la­kosság könyvvásárlása. A terv­időszak éveiben éppen ezért tovább kell fejleszteni a föld­művesszövetkezeti könyvter­jesztő hálózatot, s az eddiginél szélesebb körűen kell bekap­csolni e fontos művelődéspoli­tikai feladat megvalósításában a tanácsokat, illetve a társa­dalmi és tömegszervezeteket. Különösen fontos a mező­­gazdasági szakirodalom ter­jesztésének megjavítása. Ez utóbbival kapcsolatban a SZÖVOSZ elnöke utasítást adott ki, amely új helyzetet teremt a szakkönyvterjesztés­­ben. Az említett utasítás lehető­séget ad arra, hogy a földmű­vesszövetkezetek felvásárlói és mezőgazdasági szaktanácsadói, a MÉK kirendeltségek vezetői és felvásárlói, a gyümölcsfa­lerakatok vezetői, a növény­­védelmi felelősök közül az arra vállalkozók megfelelő jutalék ellenében szakkönyvterjesztés­­sel foglalkozzanak. Minden községben legalább egy ilyen szakkönyvterjesztő bizományos lesz. Ki volt a legrégibb magyar kocsmáros? Ünnepek nélkül olyan az élet, mint hosszú országút, fogadók nélkül — írja a középkori utak vándora. Hazánkban régente is akadt ün­nep és akadt fogadó bőségesen. A nemzeti büszkeség hajdan fennen kérkedett a magyar vendégszeretettel; eszem-iszom országnak fes­tik a török világ előtt erre járt utazók ezt a tájat. Vizeinknek csak a fele víz, másik fele hal — mondották —, a böjtnap is ünnep itt. S a champagne, Rajna borával kérkedő fran­ciának, németnek gőggel dörögték oda: „Egy hordónk feléri borotok tengerét!" Aki Tokaj óborát issza — holtig él! — hajtogatták az első meszely után. Városainkban a vendéglátás nem volt céhes ipar; bormérést király és fő­pap, polgár és őstermelő paraszt egyaránt nyithatott. Nagy is a felzúdulás, majd meg az elvándorlás ott, ahol a földesúr kizárólagosan tette rá kezét az italmérési jogra. (Ilyen volt a helyzet a XIII. századi Óbudán. Itt a szőlő­­művesek szüreti szőlejét már a határban meg­dézsmálta a káptalani vámos, majd meg a káptalan, mint városgazda mérette ki méreg­drágán lakosai saját — felvizezett — borát El is vándorolt a városból, aki tehette!) A régi papság sokat forgolódott a pincék körül. Az 1279. évi budai zsinat el is tiltotta a papot a csaptól, a kocsmatartástól, a részegeskedéstől, meg az itten dívó szerencsejátékok űzésétől. Hogy volt-e foganatja a papi italmérések el­tiltásának, nem tudjuk. Tény azonban, hogy ugyanebben az esztendőben rótták pergamen­re az első — név szerint ismeretes — magyar kocsmárosnak, mégpedig polgári embernek a nevét. Az esztergomi prímási levéltár egyik 700 éves pergamenje tanúskodik arról, hogy Kopasz, vagy Tar Péternek — latinul Petrus dictus Calcusnak — nevezték e jó öreg kocs­­márost, mint akkoriban latinul mondták: alber­­gatort. Jófajta hegyfarki borokat mérhetett a népes esztergomi sokadalmakon eltikkadt vá­sárosnak, mert 1279-ben, mint tisztes és gaz­dag polgárnak, kőháza állt az esztergomi piac­téren. Felhívás az 1966. évi baromfitenyésztési versenyben való részvételre Öt év óta minden évben egyre nagyobb eredményt ös­­­szegez a Földművelésügyi Mi­nisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Magyar Nők Országos Ta­nácsa szervezésében folyó ba­romfitenyésztési verseny. Ma már a baromfihús fogyasztásá­ban Európában az első, világ­­viszonylatban a második he­lyet foglaljuk el. 1966-ra újból meghirdetjük a versenyt, mert azt szeretnénk, hogy a baromfihúsból és tojás­ból mindig bőséggel legyen a piacon. Ez elsősorban az as­­­szonyokon múlik, akik a falusi gazdaságokban, a háztájiban baromfitartással foglalkoznak. Az ország baromfi törzsállo­mányának 89 százaléka a ház­táji gazdaságokban van és a piacra kerülő baromfihús egy­­harmadát, a tojás több, mint háromnegyed részét is onnan vásárolja fel az állam. Emel­lett elsősorban onnan várjuk a hazai, de a külföldi piacon is keresett libamájat, húst és tojást. Az állam 1966-ban is sok­oldalúan segíti a háztáji ter­melés növelését: — gépi keltetésű naposba­romfi kihelyezésével; — libánál, pulykánál takar­mányjuttatással; — tojás-szerződéskötések ese­tében keveréktakarmány jut­tatással cseretakarmány elle­nében; — a háztáji gazdaságok fej­lesztését szolgáló takarékszö­vetkezeti kölcsön adásával, amely a háztájiban módot ad istálló, vagy más gazdasági épület csekély átalakítással történő korszerűsítésére és ta­karmány vásárlására. Az 1966. évi verseny célki­tűzései azonosak az elmúlt évi­vel. Az önellátáson túl a ház­táji gazdaságokból várunk mi­nél több baromfihúst és tojást a népgazdaság számára, ami nagyban hozzájárulhat az egészségesebb és korszerűbb táplálkozáshoz. Különösen fon­tos, hogy jelentős növekedést érjünk el libatartásban, hizla­lásban. A baromfitenyésztés fejlesztésének lehetőségei adot­tak. Az asszonyokon múlik, hogyan élnek ezekkel a lehető­ségekkel. A legkiválóbb baromfitartók munkáját, elért eredményét az 1966. évi verseny keretében ez évben is díjazzuk. A verseny­ben előnyösebb helyezést ér­nek el azok, akik libatartással, töméssel is foglalkoznak. MINDEN JÁRÁSBAN HÁ­ROM DÍJAZOTT LESZ: 1. díj 1 200 Ft-os áruutalvány, 2. díj 900 Ft-os áruutalvány, 3. díj 600 Ft-os áruutalvány. Külön kategóriát alkotnak a hivatásos baromfitenyésztők, akiknek eredményeit megyei szinten értékeljük. 1. díj 1 200 Ft-os áruutalvány, 2. díj 1 000 Ft-os áruutalvány, 3. díj 800 Ft-os áruutalvány. Jó és hasznos dolog részt venni a versenyben! A baromfitartás jó jövedel­met hoz a háziasszony részére. A feletetett takarmányból a leggazdaságosabban és a leg­gyorsabban állítja elő a húst A népgazdaság részére is fon­tos és jelentős segítséget nyújt tevékenységével. Földművelésügyi Minisztérium Losonczi Pál miniszter Élelmezésügyi Minisztérium Kovács Imre miniszter Magyar Nők Országos Tanácsa Erdélyi Lászlóné elnök Szövetkezetek Orsz. Szövetsége Bartolák Mihály elnökhelyettes A homUch, „Hevixoz" JÁTÉK 2 FELVONÁSBAN 1. FELVONÁS Történik egy község vala­milyen elnöki irodájában. Elnök: Kartársak, ma érkezik a központból a revizor. Főkönyvelő: Micsoda? Énne­kem nem telefonált Gyur­­csekné a titkárságtól... Oszt. vez.: És nekem sem üzent Kucsma Tóbiás, pedig direkt ezért kap havi két liter pá­linkát. Kínok: Kartársak, alaposan nézzenek körül, talán már itt is van a faluban! Le kell fü­lelni! Tunya: Jaj, csak nehogy a kis­­állomás felől jöjjön, mert ott még nincsen büfé ... Főkönyvelő: El kell küldeni Icát, neki jó járása van, az eszpresszó felé. Akármilyen öreg is a revizor, az Ica lábai miatt beugrik a presszóba egy kávéra... Oszt. vez.: Igaz! Ügy van! A presszósnő pedig telefonál­jon, ha ott vannak. Rohanok Icához. (Elrohan.) Elnök: Addig főkönyvelő kar­­társ, nézzél utána, hogy van-e a pénztárban pénz és a jóléti alap terhére vegyél fel háromszáz forintot, siess! (A főkönyvelő elsiet.) Tunya: Nekem mi lesz a fel­adatom, elnök kartárs? Elnök: Maga lesz a dolgozó nép, aki véletlenül belép a presszóba egy félóra múlva egy kis üveg sörre ... Tunya: Értem, értem ... az el­látmányból? Elnök: Természetesen. Tunya: Nagyszerű! Máma me­gint nem kell mennem sür­getni a kőműveseket. (Boldo­gan el.) Elnök: Én pedig megnézem, van-e még egy kis reprezen­tatív ital az íróasztalomban. (Nézi.) Hallatlan! Négy üveg volt, és csak egy van. És a kávé, az Unipress? Biztosan elvitte Tunya haza az este. (Kiabál.) Tunya! Tunya kar­társ! Jöjjön csak! Tunya: Tessék, mit kell annyi­ra kiabálni... Elnök: Hol a kávéfőző, meg­mondtam, hogy hozza vissza, ha haza is viszi. Tunya (álmosan): Há-há-há ... Elnök: Igen! Három üveg pá­linka hiányzik. Azonnal hoz­za meg! Honnan? Otthonról! Nem tűröm a rendetlenséget! Érti? Majd én megmutatom... (Telefon cseng.) Halló! Ot­t van? Jó, megyünk. (Függöny.) 2. FELVONÁS Szín: egy falu presszója. Hieszta: (Icával, csinos nővel üldögél az egyik asztalnál, s bűbájos kezét simogatja.) Is­tenkém, ha én tudom, hogy ebben a faluban ilyen szép lány van, dehogy kerültem volna el. Még soha, de soha nem jártam erre ... Ica: (kacéran nevet) Hi-hi-hi.­­Presszósnő: Tessék, két szimpla Hieszta: (nagyvonalúan) Kö­szönöm. És ... kérek még egy kis pohár szódát. Ica: (kacéran nevet) Hi-hi-hi, szóda. .. Hieszta: Állandó vándor va­gyok, állandó napidíj... tudja, csak tizenöt, megszok­tam. Szimpla és kis szóda. De hagyjuk... Magáról! A maga két szép szeméről, a szája!... a lába ... Ica: (kicsit feljebb igazítja a szoknyáját) Hi-hi... (Elnök, főkönyvelő, osztály­­vezető belépnek, Ica odaka­csint, ők bólintanak.) Elnök: Három dupla konyak­kal. (Odamegy Hlesztához.) Bocsánat, ön idegen, még soha nem láttam ... Hleszta: (zavartan) I­ hi-ge­hen ... Most, először, itt... Főkönyvelő: Először! Ezt meg­ünnepeljük! Még egy kávé és konyak! Egészségére! (Isz­nak, Hleszta is, kicsit zavar­ban.) Oszt. vez.: És, honnan, merről, kartársam... Hleszta: (kihúzza magát) A központból! Elnök: A központból! A ragyo­góját! Erre iszunk. Még öt konyak. Ica: (feláll) Hi-hi-hi (indulna). Főkönyvelő: Maradjon csak Icuka! Hleszta: (felsóhajt) Icuka.. . tehát így hívják... így kép­zeltem ... Icuka... (konya­kos levegőt fúj). Oszt. vez.: Éljen, éljen, Icuka! Még öt konyak, én kérem... Tunya: (belép) Aggyon az isten sört, kávét, mindközönsége­sen nagy üveg sört! Elnök: Ó, ó, a dolgozó nép ... jöjjön ide! Kartársnő, még egy konyak! Tunya: Elfogadva. Hát maga? Maga városi? Hleszta: Igen. A központból. Tunya: Központból? Éljen! Legalább most őszintén be­szélhetek. Presszósné! Még hat konyak! Hát, idehallgas­son. Mondja meg ott a köz­pontban, hogy van itt egy népből jött elnök, hát az egy... ember... érti? Aztán van itt egy értelmiségi, de nem régi, hanem új! Pontos, rendes, érti? Meg egy ipari munkásságból jött osztály­­vezető, érti? Meg, meg... mi, a dolgozók. Ez én vagyok. Itt minden szép meg jó. Itt nin­csen semmi baj. Itt rendben van minden ... Elnök: (Hiesztához, súgva) Jó nő ez az Ica, öregem, én va­gyok az idősebb, szervusz. Ha kell, szóljál. Az irodám... tudod ... pamlag ... min­den ... Hleszta: Köszönöm, köszönöm... Tunya: Még egy kör! (Isznak.) Hleszta: (kicsit már dadogva) Igg-ga-zzán — nemm... is ... ggond-dol-tamm ... hogy ebbe a... szép ... Zé.. községg-benn... Oszt. vez.: (nevet) Nem Zé, ha­nem Ix!... édes egy komám! Hleszta: Nem Zé? Szent isten! Hovv-vá ker­­ültem... Elnök: Ix-be, édes kis pajtás, Ix-be, he-he-be... Hleszta: (kicsit kijózanodva) De mikor nekem most Zében kellene számolni a gyümölcs­fákat ... (Elnök, főkönyvelő, osztály­vezető, Tunya felpattannak.) Elnök: (szigorúan) Ho­ogy? Gyümölcsfákat? Zé-é­ében? Hleszta: Igen, édes jó cimbo­rák, Zében, a Gyümölcsfa­­központból. Elnök: (kiabál) Csaló, csaló Városi csibész! Egy megálló­val hamarább leszállt, po­tyázni, no megálljon, majd én elintézem magát! (Pres­­­szósnőhöz.) És maga is! Ré­szeg embert kiszolgálni! Eb­ből fegyelmi lesz! (Óriás zűrzavar.) Kiss János: (belép) Elnök kar­társ, az irodában ott van revizor, és éppen azt vizsgál­ja, hogy miért van az elnök kartárs asztalán négy üveg pálinka, meg az Unipress kávéfőző. Azután meg a pénztárt kezdte rovancsolni azután meg ... (Mindnyájan leülnek . . . egész hosszú szünet.) (Függöny.) Bobkó Gyula 1966. március tt Hetvenféle magyar rövidital ötvenkét országban tartalmát fogadja be, a legki­sebb „csak” 800 literes. Ezek­ben a lélegző tölgyfahordók­ban, amelyek értéke körül­belül 30 000 forint, tartalmuk­kal együtt 1 millió forint, hó­napokon keresztül érlelik a­­ „Lánchíd” és „Budafok” néven­­ ismert italféleségeket. Fontos, hogy az érleléshez az évszakok változásával megfelelő hőmér­sékletet biztosítsanak, télen például csak fél fokkal lehet alacsonyabb a pince hőmérő­jének higanyszála, mint nyá­ron, a legkellemesebb levegőt a 18 C fok jelenti. A palac­kozásra beérett italt gondosan tisztítják, 25 azbesztlemezen csurgatják, több atmoszféra nyomással. Sokféle egzotikus és gyógy­növényből állítják össze a leg­különfélébb italokat, keveré­sük aránya szigorú gyártási titok. A keserű likőrökbe pél­dául 40—50 fajta gyógynövény kivonata kerül, pontosan meg­határozott arányokban. A Hu­bertus különleges aromáját 36 féle anyagból nyerik, a Bran­­dyhez 7 féle ízesítőt és még tokaji bort is adnak. A világ­szerte kedvelt barackpálinká­ból 10 fajta között lehet vá­lasztani. Legújabb készítmé­nyük a Cherry-dry, meggy­pálinka, tiszta gyümölcslé és szesz házasításával. A több mint félszáz ország között a Szovjetunióban, las­san a vodka népszerűségével vetekszik a magyar Brandy, a baráti országok is ezt kedvelik a legjobban, Svájcban „cse­resznyevizet”, New Yorkba különleges szilvapálinkát, Ka­nadába császárkörtét, Bogo­tába vodkát, Nyugat-Német­­országba kecskeméti barack­­pálinkát szállítanak, de még Ausztráliában, Dél-Ameriká­­ban és Dél-Afrikában is várják küldeményüket. S hogy milyen sikerük volt eddig is külföldön, száznegy­­venkilenc aranyérem bizonyít­ja, nemzetközi versenyeken nyerték. Az elsőt még 1873-ban a bécsi világkiállításon. A Magyar Likőripari Válla­lat több mint 70 féle rövidital készítményeit 52 országban fo­gyasztják. Egyik régi pincéjé­ben Budafokon honosították meg a magyar borpárlatból érlelt Brandy előállítását. Ha­talmas hordókban érlelik, tá­rolják itt a nemes italokat. A legnagyobb köztük hat vagon

Next