Szövetkezeti Élet, 1966 (5. évfolyam, 3-12. szám)
1966-03-11 / 3. szám
2 SZÖVETKEZETI ÉLET Az 1965-66. évi tárolók tapasztalatai A MÉK legfontosabb feladata a fogyasztók ellátása burgonyával, zöldségfélékkel és gyümölccsel. Ezeket az árakat azonban nem elég nyáron biztosítani, hanem télen is ki kell elégíteni a fogyasztók igényeit. Ez a munka nagy feladatokat ró a MÉK vezetőire és dolgozóira. A tárolási munka már a felvásárlás idején elkezdődik, hiszen nem mindegy, hogy milyen áru kerül a tárolókba. Több évi tapasztalat azt mutatja, csak a jó minőségű és megfelelő fajta áru bírja a több hónapos tárolást. Ezért fontos a termeltetési osztályunk felvilágosító munkája a termelőszövetkezetek számára az áruk fajta szerinti megválasztásában. A felvásárolt árukat az 1965. évben előkészített szabadtéri tárolók és kitakarított, fertőtlenített zárt tárolók várták. A lakosság téli ellátása érdekében több mint 1000 vagon árut tároltunk. • Az összesített tárolási tervünket 119,7 százalékban, ezen belül a MÉK tárolási tervét 123,7 százalékban teljesítette. Az 1250 vagon árut 90 százalékban a MÉK, 6,8 százalékban a földművesszövetkezetek, és 3,2 százalékban a termelőszövetkezetek tárolták le. Az áru 75 százalékát szabadtéren, 15 százalékát pincében, és 10 százalékát egyéb zárt helyen tárolták. A tárolt áru 50 százaléka burgonya volt. Itt a tárolásnál mez előző évben jól bevált Hormonitos csírázásgátló szeres kezelést alkalmaztuk. Ezzel a szerrel kezelt burgonya csírázása minimális, sőt a nedves rothadást is gátolja. A vöröshagyma tárolásánál ebben az évben nagyobb mérvű minőségi értékcsökkenésre lehet számítani a hagyma szártőrohadása miatt. Ez a betegség a hagymánál rejtett meghibásodás, melyet észrevenni kezdetben nagyon nehéz, s így könnyen fertőzi az egészséges hagymákat is. Fejeskáposztából az előző évi 130 vagonnal szemben ebben az évben 220 vagonnal tároltunk. Sikerült elérnünk, hogy az előző évekhez viszonyítva több Dán tartós és Amager fajtát tároljunk. Kísérletképpen a káposztát többféleképpen tároltuk, mellyel az volt a célunk, hogy a káposzta eltarthatóságát minél tovább húzzuk. Jól sikerült a Mezőcsáton barázdásan tárolt, homokba prizmázva tárolt, a szegilongi pincében tárolt és a mezőkövesdi prizmákban tárolt káposzta tárolása. A káposzta ezeken a helyeken olyan jó minőségű, hogy több vagonnal exportálunk is belőle. Az egyéb zöldségfélék tárolása jónak mondható, csupán a gyökér romlása nagyobb az elmúlt évekhez viszonyítva, s ezt főleg a magas víztartalommal lehet magyarázni. Az almatárolási tervünket 138 százalékra teljesítettük. A téli almaellátást zavartalanul tudjuk biztosítani. Az alma romlása lényegesen kevesebb, mint az elmúlt években, azonban most a szépséghibával van baj, mivel sok a fuszikládiumos és jégvert alma. Összegezve az egészet, a MÉK gondoskodott a lakosság téli ellátásáról, a dolgozók azon fáradoznak, hogy a tárolt áruk minél kevesebb veszteséggel és jó minőségben kerüljenek ki a tárolóból. A MÉK vezetősége pedig már most azon dolgozik, hogy az elkövetkezendő tárolási idényben még szervezettebb munkával az áruk jó kiválasztásával tegye majd lehetővé a lakosság burgonya-, zöldség- és gyümölccsel való maradéktalan ellátását. Lévai Károly tárolási előadó Vegyesbolt és ital épül Hernádpetriben Az elkövetkező évben tovább fejlesztik a garadnai körzetben is a bolthálózatot. Mint Kőfalvi János igazgatósági elnök elmondotta, elkészült a körzet beruházási programja. A program keretében Hernádpetri községben boltot és italboltot építenek, mintegy 350— 400 ezer forintos beruházással. A földművesszövetkezet tagsága is igényli az új boltok elkészülését. Az új boltegység megépültével erősödne a tagság, a környék lakóinak aktivitása a szövetkezeti mozgalom iránt, s tovább korszerűsödne a község bolthálózata. ((cs) w Új forma a mezőgazdasági szakkönyv-terjesztésben A SZÖVOSZ Igazgatósága felhívásban szólította fel a földművesszövetkezeti szervek vezetőit, tagjait és dolgozóit a falusi könyvterjesztés javítására. A földművesszövetkezetek — mint a felhívás rámutat — a második ötéves terv időszakában több mint félmilliárd forint értékű könyvet adtak el a falvakban. A cél az, hogy 1970-ig további 50—60 százalékkal emelkedjék a falusi lakosság könyvvásárlása. A tervidőszak éveiben éppen ezért tovább kell fejleszteni a földművesszövetkezeti könyvterjesztő hálózatot, s az eddiginél szélesebb körűen kell bekapcsolni e fontos művelődéspolitikai feladat megvalósításában a tanácsokat, illetve a társadalmi és tömegszervezeteket. Különösen fontos a mezőgazdasági szakirodalom terjesztésének megjavítása. Ez utóbbival kapcsolatban a SZÖVOSZ elnöke utasítást adott ki, amely új helyzetet teremt a szakkönyvterjesztésben. Az említett utasítás lehetőséget ad arra, hogy a földművesszövetkezetek felvásárlói és mezőgazdasági szaktanácsadói, a MÉK kirendeltségek vezetői és felvásárlói, a gyümölcsfalerakatok vezetői, a növényvédelmi felelősök közül az arra vállalkozók megfelelő jutalék ellenében szakkönyvterjesztéssel foglalkozzanak. Minden községben legalább egy ilyen szakkönyvterjesztő bizományos lesz. Ki volt a legrégibb magyar kocsmáros? Ünnepek nélkül olyan az élet, mint hosszú országút, fogadók nélkül — írja a középkori utak vándora. Hazánkban régente is akadt ünnep és akadt fogadó bőségesen. A nemzeti büszkeség hajdan fennen kérkedett a magyar vendégszeretettel; eszem-iszom országnak festik a török világ előtt erre járt utazók ezt a tájat. Vizeinknek csak a fele víz, másik fele hal — mondották —, a böjtnap is ünnep itt. S a champagne, Rajna borával kérkedő franciának, németnek gőggel dörögték oda: „Egy hordónk feléri borotok tengerét!" Aki Tokaj óborát issza — holtig él! — hajtogatták az első meszely után. Városainkban a vendéglátás nem volt céhes ipar; bormérést király és főpap, polgár és őstermelő paraszt egyaránt nyithatott. Nagy is a felzúdulás, majd meg az elvándorlás ott, ahol a földesúr kizárólagosan tette rá kezét az italmérési jogra. (Ilyen volt a helyzet a XIII. századi Óbudán. Itt a szőlőművesek szüreti szőlejét már a határban megdézsmálta a káptalani vámos, majd meg a káptalan, mint városgazda mérette ki méregdrágán lakosai saját — felvizezett — borát El is vándorolt a városból, aki tehette!) A régi papság sokat forgolódott a pincék körül. Az 1279. évi budai zsinat el is tiltotta a papot a csaptól, a kocsmatartástól, a részegeskedéstől, meg az itten dívó szerencsejátékok űzésétől. Hogy volt-e foganatja a papi italmérések eltiltásának, nem tudjuk. Tény azonban, hogy ugyanebben az esztendőben rótták pergamenre az első — név szerint ismeretes — magyar kocsmárosnak, mégpedig polgári embernek a nevét. Az esztergomi prímási levéltár egyik 700 éves pergamenje tanúskodik arról, hogy Kopasz, vagy Tar Péternek — latinul Petrus dictus Calcusnak — nevezték e jó öreg kocsmárost, mint akkoriban latinul mondták: albergatort. Jófajta hegyfarki borokat mérhetett a népes esztergomi sokadalmakon eltikkadt vásárosnak, mert 1279-ben, mint tisztes és gazdag polgárnak, kőháza állt az esztergomi piactéren. Felhívás az 1966. évi baromfitenyésztési versenyben való részvételre Öt év óta minden évben egyre nagyobb eredményt összegez a Földművelésügyi Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa szervezésében folyó baromfitenyésztési verseny. Ma már a baromfihús fogyasztásában Európában az első, világviszonylatban a második helyet foglaljuk el. 1966-ra újból meghirdetjük a versenyt, mert azt szeretnénk, hogy a baromfihúsból és tojásból mindig bőséggel legyen a piacon. Ez elsősorban az asszonyokon múlik, akik a falusi gazdaságokban, a háztájiban baromfitartással foglalkoznak. Az ország baromfi törzsállományának 89 százaléka a háztáji gazdaságokban van és a piacra kerülő baromfihús egyharmadát, a tojás több, mint háromnegyed részét is onnan vásárolja fel az állam. Emellett elsősorban onnan várjuk a hazai, de a külföldi piacon is keresett libamájat, húst és tojást. Az állam 1966-ban is sokoldalúan segíti a háztáji termelés növelését: — gépi keltetésű naposbaromfi kihelyezésével; — libánál, pulykánál takarmányjuttatással; — tojás-szerződéskötések esetében keveréktakarmány juttatással cseretakarmány ellenében; — a háztáji gazdaságok fejlesztését szolgáló takarékszövetkezeti kölcsön adásával, amely a háztájiban módot ad istálló, vagy más gazdasági épület csekély átalakítással történő korszerűsítésére és takarmány vásárlására. Az 1966. évi verseny célkitűzései azonosak az elmúlt évivel. Az önellátáson túl a háztáji gazdaságokból várunk minél több baromfihúst és tojást a népgazdaság számára, ami nagyban hozzájárulhat az egészségesebb és korszerűbb táplálkozáshoz. Különösen fontos, hogy jelentős növekedést érjünk el libatartásban, hizlalásban. A baromfitenyésztés fejlesztésének lehetőségei adottak. Az asszonyokon múlik, hogyan élnek ezekkel a lehetőségekkel. A legkiválóbb baromfitartók munkáját, elért eredményét az 1966. évi verseny keretében ez évben is díjazzuk. A versenyben előnyösebb helyezést érnek el azok, akik libatartással, töméssel is foglalkoznak. MINDEN JÁRÁSBAN HÁROM DÍJAZOTT LESZ: 1. díj 1 200 Ft-os áruutalvány, 2. díj 900 Ft-os áruutalvány, 3. díj 600 Ft-os áruutalvány. Külön kategóriát alkotnak a hivatásos baromfitenyésztők, akiknek eredményeit megyei szinten értékeljük. 1. díj 1 200 Ft-os áruutalvány, 2. díj 1 000 Ft-os áruutalvány, 3. díj 800 Ft-os áruutalvány. Jó és hasznos dolog részt venni a versenyben! A baromfitartás jó jövedelmet hoz a háziasszony részére. A feletetett takarmányból a leggazdaságosabban és a leggyorsabban állítja elő a húst A népgazdaság részére is fontos és jelentős segítséget nyújt tevékenységével. Földművelésügyi Minisztérium Losonczi Pál miniszter Élelmezésügyi Minisztérium Kovács Imre miniszter Magyar Nők Országos Tanácsa Erdélyi Lászlóné elnök Szövetkezetek Orsz. Szövetsége Bartolák Mihály elnökhelyettes A homUch, „Hevixoz" JÁTÉK 2 FELVONÁSBAN 1. FELVONÁS Történik egy község valamilyen elnöki irodájában. Elnök: Kartársak, ma érkezik a központból a revizor. Főkönyvelő: Micsoda? Énnekem nem telefonált Gyurcsekné a titkárságtól... Oszt. vez.: És nekem sem üzent Kucsma Tóbiás, pedig direkt ezért kap havi két liter pálinkát. Kínok: Kartársak, alaposan nézzenek körül, talán már itt is van a faluban! Le kell fülelni! Tunya: Jaj, csak nehogy a kisállomás felől jöjjön, mert ott még nincsen büfé ... Főkönyvelő: El kell küldeni Icát, neki jó járása van, az eszpresszó felé. Akármilyen öreg is a revizor, az Ica lábai miatt beugrik a presszóba egy kávéra... Oszt. vez.: Igaz! Ügy van! A presszósnő pedig telefonáljon, ha ott vannak. Rohanok Icához. (Elrohan.) Elnök: Addig főkönyvelő kartárs, nézzél utána, hogy van-e a pénztárban pénz és a jóléti alap terhére vegyél fel háromszáz forintot, siess! (A főkönyvelő elsiet.) Tunya: Nekem mi lesz a feladatom, elnök kartárs? Elnök: Maga lesz a dolgozó nép, aki véletlenül belép a presszóba egy félóra múlva egy kis üveg sörre ... Tunya: Értem, értem ... az ellátmányból? Elnök: Természetesen. Tunya: Nagyszerű! Máma megint nem kell mennem sürgetni a kőműveseket. (Boldogan el.) Elnök: Én pedig megnézem, van-e még egy kis reprezentatív ital az íróasztalomban. (Nézi.) Hallatlan! Négy üveg volt, és csak egy van. És a kávé, az Unipress? Biztosan elvitte Tunya haza az este. (Kiabál.) Tunya! Tunya kartárs! Jöjjön csak! Tunya: Tessék, mit kell annyira kiabálni... Elnök: Hol a kávéfőző, megmondtam, hogy hozza vissza, ha haza is viszi. Tunya (álmosan): Há-há-há ... Elnök: Igen! Három üveg pálinka hiányzik. Azonnal hozza meg! Honnan? Otthonról! Nem tűröm a rendetlenséget! Érti? Majd én megmutatom... (Telefon cseng.) Halló! Ott van? Jó, megyünk. (Függöny.) 2. FELVONÁS Szín: egy falu presszója. Hieszta: (Icával, csinos nővel üldögél az egyik asztalnál, s bűbájos kezét simogatja.) Istenkém, ha én tudom, hogy ebben a faluban ilyen szép lány van, dehogy kerültem volna el. Még soha, de soha nem jártam erre ... Ica: (kacéran nevet) Hi-hi-hi.Presszósnő: Tessék, két szimpla Hieszta: (nagyvonalúan) Köszönöm. És ... kérek még egy kis pohár szódát. Ica: (kacéran nevet) Hi-hi-hi, szóda. .. Hieszta: Állandó vándor vagyok, állandó napidíj... tudja, csak tizenöt, megszoktam. Szimpla és kis szóda. De hagyjuk... Magáról! A maga két szép szeméről, a szája!... a lába ... Ica: (kicsit feljebb igazítja a szoknyáját) Hi-hi... (Elnök, főkönyvelő, osztályvezető belépnek, Ica odakacsint, ők bólintanak.) Elnök: Három dupla konyakkal. (Odamegy Hlesztához.) Bocsánat, ön idegen, még soha nem láttam ... Hleszta: (zavartan) I hi-gehen ... Most, először, itt... Főkönyvelő: Először! Ezt megünnepeljük! Még egy kávé és konyak! Egészségére! (Isznak, Hleszta is, kicsit zavarban.) Oszt. vez.: És, honnan, merről, kartársam... Hleszta: (kihúzza magát) A központból! Elnök: A központból! A ragyogóját! Erre iszunk. Még öt konyak. Ica: (feláll) Hi-hi-hi (indulna). Főkönyvelő: Maradjon csak Icuka! Hleszta: (felsóhajt) Icuka.. . tehát így hívják... így képzeltem ... Icuka... (konyakos levegőt fúj). Oszt. vez.: Éljen, éljen, Icuka! Még öt konyak, én kérem... Tunya: (belép) Aggyon az isten sört, kávét, mindközönségesen nagy üveg sört! Elnök: Ó, ó, a dolgozó nép ... jöjjön ide! Kartársnő, még egy konyak! Tunya: Elfogadva. Hát maga? Maga városi? Hleszta: Igen. A központból. Tunya: Központból? Éljen! Legalább most őszintén beszélhetek. Presszósné! Még hat konyak! Hát, idehallgasson. Mondja meg ott a központban, hogy van itt egy népből jött elnök, hát az egy... ember... érti? Aztán van itt egy értelmiségi, de nem régi, hanem új! Pontos, rendes, érti? Meg egy ipari munkásságból jött osztályvezető, érti? Meg, meg... mi, a dolgozók. Ez én vagyok. Itt minden szép meg jó. Itt nincsen semmi baj. Itt rendben van minden ... Elnök: (Hiesztához, súgva) Jó nő ez az Ica, öregem, én vagyok az idősebb, szervusz. Ha kell, szóljál. Az irodám... tudod ... pamlag ... minden ... Hleszta: Köszönöm, köszönöm... Tunya: Még egy kör! (Isznak.) Hleszta: (kicsit már dadogva) Igg-ga-zzán — nemm... is ... ggond-dol-tamm ... hogy ebbe a... szép ... Zé.. községg-benn... Oszt. vez.: (nevet) Nem Zé, hanem Ix!... édes egy komám! Hleszta: Nem Zé? Szent isten! Hovv-vá kerültem... Elnök: Ix-be, édes kis pajtás, Ix-be, he-he-be... Hleszta: (kicsit kijózanodva) De mikor nekem most Zében kellene számolni a gyümölcsfákat ... (Elnök, főkönyvelő, osztályvezető, Tunya felpattannak.) Elnök: (szigorúan) Hoogy? Gyümölcsfákat? Zé-éében? Hleszta: Igen, édes jó cimborák, Zében, a Gyümölcsfaközpontból. Elnök: (kiabál) Csaló, csaló Városi csibész! Egy megállóval hamarább leszállt, potyázni, no megálljon, majd én elintézem magát! (Presszósnőhöz.) És maga is! Részeg embert kiszolgálni! Ebből fegyelmi lesz! (Óriás zűrzavar.) Kiss János: (belép) Elnök kartárs, az irodában ott van revizor, és éppen azt vizsgálja, hogy miért van az elnök kartárs asztalán négy üveg pálinka, meg az Unipress kávéfőző. Azután meg a pénztárt kezdte rovancsolni azután meg ... (Mindnyájan leülnek . . . egész hosszú szünet.) (Függöny.) Bobkó Gyula 1966. március tt Hetvenféle magyar rövidital ötvenkét országban tartalmát fogadja be, a legkisebb „csak” 800 literes. Ezekben a lélegző tölgyfahordókban, amelyek értéke körülbelül 30 000 forint, tartalmukkal együtt 1 millió forint, hónapokon keresztül érlelik a „Lánchíd” és „Budafok” néven ismert italféleségeket. Fontos, hogy az érleléshez az évszakok változásával megfelelő hőmérsékletet biztosítsanak, télen például csak fél fokkal lehet alacsonyabb a pince hőmérőjének higanyszála, mint nyáron, a legkellemesebb levegőt a 18 C fok jelenti. A palackozásra beérett italt gondosan tisztítják, 25 azbesztlemezen csurgatják, több atmoszféra nyomással. Sokféle egzotikus és gyógynövényből állítják össze a legkülönfélébb italokat, keverésük aránya szigorú gyártási titok. A keserű likőrökbe például 40—50 fajta gyógynövény kivonata kerül, pontosan meghatározott arányokban. A Hubertus különleges aromáját 36 féle anyagból nyerik, a Brandyhez 7 féle ízesítőt és még tokaji bort is adnak. A világszerte kedvelt barackpálinkából 10 fajta között lehet választani. Legújabb készítményük a Cherry-dry, meggypálinka, tiszta gyümölcslé és szesz házasításával. A több mint félszáz ország között a Szovjetunióban, lassan a vodka népszerűségével vetekszik a magyar Brandy, a baráti országok is ezt kedvelik a legjobban, Svájcban „cseresznyevizet”, New Yorkba különleges szilvapálinkát, Kanadába császárkörtét, Bogotába vodkát, Nyugat-Németországba kecskeméti barackpálinkát szállítanak, de még Ausztráliában, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában is várják küldeményüket. S hogy milyen sikerük volt eddig is külföldön, száznegyvenkilenc aranyérem bizonyítja, nemzetközi versenyeken nyerték. Az elsőt még 1873-ban a bécsi világkiállításon. A Magyar Likőripari Vállalat több mint 70 féle rövidital készítményeit 52 országban fogyasztják. Egyik régi pincéjében Budafokon honosították meg a magyar borpárlatból érlelt Brandy előállítását. Hatalmas hordókban érlelik, tárolják itt a nemes italokat. A legnagyobb köztük hat vagon