Szövetkezeti Élet, 1969 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

2 SZÖVETKEZETI ÉLET Dr. Molnár Frigyes elvtársnak, a SZOVOSZ elnökének a szövetkezeti szocialista brigádvezetők II. országos tanácskozásán elhangzott felszólalása Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! Engedjék meg, hogy az Or­szágos Szövetkezeti Tanács nevében tisztelettel és nagyra­becsüléssel köszöntsem önö­ket, a szocialista brigádveze­­tők II. országos tanácskozásá­nak résztvevőit. Az Országos Szövetkezeti Tanács nagyra értékeli a szo­cialista brigádmozgalmat. Er­ről Bartolák Mihály elvtárs, a SZÖVOSZ elnökhelyettese részletesen is beszámolt, je­lezte gondjainkat és kérte az elvtársak segítségét, támoga­tását. Ez alkalmat arra is szeret­ném felhasználni, hogy ami­kor kifejezem az OFT köszö­netét, egyben átnyújtsam né­hány elvtársnak a jó munká­jáért járó kitüntetést is. Nagy jelentőségű kérdés napjainkban a szocalista mun­kaverseny, és ezen belül a verseny formája. Ehhez meg­felelő körülményeket teremt az a tény, hogy szocialista rendszerben élünk és gazdasá­gi, kulturális fejlődésünk so­rán az elmúlt 23 év alatt ma­radandót alkottunk, tiszteletre méltó színvonalat értünk el. Mindez lehetségessé tette, hogy célul tűzzük ki pártunk politikájának megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy fejlődé­sünknek ez a magasabb szint­je tette lehetővé a szocialista embertípus kialakulását és az új gazdaságirányítás rendsze­rének bevezetését. Sok szó esett arról, hogy ez a szövet­kezetek vonatkozásában is új helyzetet teremtett. Személyes meggyőződésem, hogy a gazdasági reform a szövetkezeti mozgalomnak, s ezen belül a mi szövetkezete­ink felvirágzásának új idősza­kát nyitotta meg. Alapvető dolog ugyanis, hogy a párt kezdeményezése nyomán a szövetkezetek megítélésében kialakult egy lényeges állás­pont: a szövetkezetek jelen­tős szerepe. Azoknak a szö­vetkezeteknek a szerepe, ahol a szövetkezőknek, a szövetke­zeti dolgozóknak nagyon jól kell szolgálni a tagság érde­keit, céljait. Ehhez jó lehető­séget ad az az ismert tény, hogy a szövetkezetek önálló vállalati jellegű gazdálkodá­sához megteremtődtek a lehe­tőségek. A tulajdonosi vi­szonyból adódóan mód van a tagság tevékenységének foko­zottabb kibontakoztatására, a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti önkormányzati rendszernek kimunkálására, érvényesítésére. Az új helyzet új problémá­kat is felszínre hoz elméleti és gyakorlati kérdésekben egy­aránt. Az új helyzet kiala­kulása során jó dolog, ha pár­tunknak ezzel kapcsolatos vi­lágos állásfoglalását tisztán látjuk. Mind a gazdasági reform érvényesítésével, mind a kor­szerű módszerek alkalmazásá­val kapcsolatban a szövetke­zetelméleti kérdésekben sok vita folyt. Jó, hogy a párt il­letékes szervei segítik elméle­tileg, tudományosan tisztázni a problémákat. A szövetkeze­teknek kell azonban kidolgoz­ni a maguk hatékony rendsze­rét. Talán nem veszik rossz né­ven, és nem is tűnik ismét­lésnek, ha ezekkel a problé­mákkal kapcsolatosan önök­höz fordulok. Lényeges, hogy a világossá vált elvi célkitű­zésekben, valamint a még hát­ralevő és tovább tisztázandó kérdésekben eszmeileg egység­re jussunk. Világosan értsük és ennek alapján képviselni tudjuk ezt a politikát és szö­vetségeseket tudjunk találni a szövetkezeti gondolatokhoz. Szövetkezeti emberhez méltó­an tudjunk élni és dolgozni a magyar szövetkezeti mozga­lom és a mi szövetkezeteink mögött álló nemes tradíció szerint. Most önökhöz, szocialista brigádvezetőkhöz fordulok, és kérem segítségüket. Amint mondottam, az egyik alapvető kérdés: szocialista módon él­ni, dolgozni és tanulni. Fon­tos a szocialista módon való gondolkodás is, beleértve a gazdasági reform értelmezését, és a szocialista munka mód­szereit. Úgy látom, hogy sok félre­értés van a szövetkezetek ed­dig végzett munkájának meg­ítélésében. Teljes felelősség­gel merem mondani, hogy az eltelt 23 esztendő során a szo­cialista építőmunkában a szö­vetségünk tevékenységi köré­ben dolgozók történelmileg is elismerésre méltó munkát vé­geztek. Nem akarok közismert dolgokra hivatkozni, de na­gyon nehéz a politikai, társa­dalmi küzdelem. Az emberek öntevékenységének, gazdasági munkájának szervezése része az összeredménynek, amelyre büszkék vagyunk. Nálunk szo­cialista hatalom van, érték az emberi munka, nincs kizsák­mányolás. Végre emberek va­gyunk és emberhez méltóan tudunk dolgozni. Tisztelettel lehet gondolni a szövetkezés kezdeményezőire, veteránjaira, és a következő generációra is. A nemes hagyományokat a korszerű követelmények kö­zött fogjuk folytatni. Korsze­rűsíteni kell a gyakorlatot, a szövetkezők és a szövetkezetek nagyszerű eredményeit. Ez nem könnyű dolog. Nemcsak biológiai törvény, hogy a sejt­rendszer ötévenként újjáala­kul. A tudomány, a technika fejlődik és azt kívánja, hogy ezt magatartásunkban is kife­jezésre juttassuk. Második kérdésként a szo­cialista állam és a szövetke­zetek viszonyát, majd a szö­vetkezetek és a szövetségek­nek egymáshoz való viszo­nyát tárgyalnám. Ami a szocialista állam és a szövetkezetek viszonyát ille­ti, köztudott dolgot ismétlek Valójában a szövetkezés a szocialista eszme rendszerének szűkebb, különösen korszerű Természetesen érvényesülni kell az állami felügyeletnek. Vannak kialakult törvények és hatósági feladatok. Meggyőző­désünk, hogy ezeket a felada­tokat az állam intézményei­nek kell ellátni, nem a szö­vetségeknek. Vannak dolgok, formában, a szocialista rend­­szernek rendkívül fontos in­­tézménye. Természetes, hogy a szövetkezetek a tagok érde­keit képviselhetik. A tagok hozzák létre bizonyos céllal, és segítik fejlődését. A szövetke­zetek a tagság érdekeit szol­gálják, ha nem, akkor vissza­esés következik be. Ebből adódóan a szocialista állam — az össznépi érdeket szolgáló állam — szabályozza, felold­ja a feszültségeket úgy, aho­gyan ehhez az anyagi lehetősé­geink megvannak. Vannak olyan szövetkezeti tudósaink, akik sok szövetke­zettel kapcsolatos munkát dol­goznak ki objektív módon. Ha ezen belül maradunk, akkor reálpolitikusok vagyunk, ha nem, akkor illúziót kergetünk és ebből nagy bajok származ­nak. A realitásokkal van a baj. Az államnak tehát van egy ilyen szerepe: az összné­pi érdekek figyelembevételé­vel szabályozza ennek felté­teleit. Alapvető funkció, hogy meg kell alkotni mindazokat a jogszabályokat, amelyek ehhez szükségesek, mégpedig magas szinten. Ez esetben, a kialakult vélemény szerint, a parla­ment által alkotott törvények szerint, amely meghatározza a szövetkezetek szerepét. Mind­azokat az alapvető normákat, amelyek szükségesek a szövet­kezetek törvényes hatékony tevékenységéhez. Ilyen tör­vény jelenleg nincs. Elhatáro­zott dolog, hogy kell ez az ágazati törvény, a termelő­­szövetkezetekéhez hasonlóan, figyelembe véve a mi sajátos­ságainkat. Vannak ugyanis azonosságok, de vannak lé­nyeges különbségek is. A szövetkezetek viszonyá­ban úgy, ahogy ezt a gazda­sági reform meghatározza, fi­gyelemmel a gazdasági élet törvényeire. Csak ez vezethet eredményes tevékenységhez, nem az állami utasítás, nem a tervlebontás. Rendezésre vár az új hely­zetben a szövetkezetek és a szövetségek viszonya is. Nem vonatkoztathatjuk el attól, hogy milyen elvi alapon és gyakorlati alapon érvényesül a szocialista állam és a szö­vetkezetek viszonya. A terü­leti szövetségnek és az orszá­gos szövetségnek is érdekvé­delmi szervvé kell válnia, mozgalmi intézménnyé kell alakulnia. Mégpedig úgy, hogy az ezzel kapcsolatos tenniva­lókat a terület vonatkozásá­ban a területi szövetség, ami pedig az országos érdekeket il­leti, amit a kormánnyal és minisztériumokkal lehet ren­dezni, az országos szövetség lássa el. Számos olyan dolog van még hátra, amit a gyakorlat­ban is rendezni kell. Arra szeretném kérni az elvtársa­kat, hogy ezekben a kérdé­sekben autonómia alakuljon ki. Kívánatos kivárni az álla­mi szabályozást és annak függvényében lehet elkészíteni a szövetkezetek alapszabályát, amely az önállóságot jelenti a legteljesebb mértékben Az OFT-nek van határozata arra, hogy a jövő esztendőt használjuk fel az alapszabá­lyok elkészítésére. Ne kap­kodjunk, mert azzal zavart kelthetünk. A kormánynak kell megítélni, hogy melyek azok, amelyek időszerűtlenné váltak. Nehogy félreértsék, ez nem mentesíti a szövetkező­ket attól, hogy gondolkodja­nak. Példaként említem a TOT-ot, amely az MSZMP ha­tározata nyomán, a Központi Bizottság közvetlen segítségé­vel alakította ki a maga rend­szerét. Ismeretes módon szé­les körű tanácskozás folyt. Sok-sok ember gondolkodott és érdemi, mozgalmi munka nyomán került sor az alap­szabály elkészítésére, mindar­ra a nagyarányú munkára, amelyet végrehajtottunk. Nagyon következetesen ér­vényesíteni kell azt az elvet, hogy a szövetségek vannak a szövetkezetekért, és nem for­dítva. Tehát máris — amen­­­nyire lehetséges — a területi szövetségek dolgozói a reform elvei alapján segítsék, támo­gassák a szövetkezeteket, hogy mind jobban és eredménye­sebben dolgozhassanak. Más­részt a módszereket tekintve, nyilvánvaló, hogy a szövet­ségnek méginkább a szövet­kezeti megbízatása alapján kell amelyeket szabályozni kell és végrehajtani. A szövetség, ha ilyen feladatot ellát, világos, hogy szembe kerül a szövet­kezetekkel, melyek létrehozták a szövetséget. Ez állami fel­adat. Gondolom, hogy ezzel egyetértenek az elvtársak, végezniük a szolgáltatói mun­kákat. Nincs arra mód, hogy rész­letesen beszéljünk erről a kérdésről. Változatlanul meg­marad az egymásrautaltság szükségessége a szövetkezetek és a szövetségek között. A kapcsolat hatékony és ered­ményes lesz, ha az előbbi el­veket érvényesítjük, éspedig a szövetség a szövetkezeteket szolgálja, mint érdekvédelmi választott intézmény. Itt az alapállásban van az érdemi változás. Hangsúlyo­zom, hogy a szövetségek van­nak a szövetkezetekért. A hi­bák a múltban, az ismert okok miatt voltak. Ebből egy sor érdekellentét származott. Nem az a feladatunk, hogy a múlt­tal foglalkozzunk, nem va­gyunk történészek, alkotó em­berek vagyunk, akiknek a na­pi gondokat kell rendezni. Ilyen értelemben biztos, hogy az új viszony a szövetkezetek és a szövetségek között a fej­lődést fogja szolgálni. Korszerűsíteni kell munkán­kat minden vonatkozásban. Ezt kívánja tőlünk a párt, amelyik éppen most ünnepli megalakulásának 50. évfordu­lóját. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy a párt nehéz körülmények között dolgozva, gyakran a vértanúk pártja­ként is mindenkor a dolgozó nép érdekeit szolgálta, a sok megpróbáltatás ellenére is. Ez a párt biztosítja a mi rendsze­rünk politikai, társadalmi ve­zetését. Biztosítja az új si­kereket, köztük a szövetkeze­tek és dolgozóinak eredmé­nyeit, azokat, melyeket a ma­guk tehetsége, szorgalma nyo­mán érnek majd el. Meggyőződésem, hogy a szö­vetkezetek híven és harcosan magukévá tudják tenni a szo­cialista követelményeket, és ez majd újabb eredmények for­rása lesz. Ezeknek a gondola­toknak a jegyében nagy tisz­telettel köszöntöm a tanács­kozás résztvevőit és ismétel­ten kérem, hogy a szocialista brigádvezetők minden erejük­kel segítsék közös céljaik együttes erővel való sikeres megvalósítását. Ugyanakkor tiszta szívből kívánom a leg­jobbakat az elvtársaknak. Végül engedjék meg, hogy ezt az ünnepi alkalmat hasz­náljam fel arra, hogy átadjam az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának kitünteté­seit. Milyen fő problémát látunk ma? Kell állami irányítás is Árutermelés Ti­szak­arádon A tiszakarádi Új Élet Ter­melőszövetkezet szántóterüle­te 5000 katasztrális hold. A készülő zárszámadás tételei szerint a gazdaság 1998-ban 19 millió 700 ezer forint értékű árut értékesített állami felvá­sárlás útján. Ez az összeg 50 százalékkal magasabb, 6 800 000 forinttal több, mint az előző esztendő árbevétele. Igen ér­dekesen alakul a főbb üzem­ágak árutermelési aránya is. 1967- ben a növénytermesztés­ből 4 200 000, az állattenyész­tésből kereken 7 millió, a se­gédüzemágakból 1 700 000 fo­rint értékű árut adtak el. 1968- ban — a most készülő zárszámadás adatai szerint — 11A millió 300 ezer forint érté­kű árut adtak el a növényter­mesztésből, közel nyolcmillió forint értékűt az állattenyész­tésből, míg a segédüzemágak árbevétele 1 500 000 forint volt. A termelési terveket min­den gazdálkodási ágazatban túlteljesítették. Ennek megfe­lelően 3 700 000 forint összeg­ben teljesítették túl az árbevé­telek összegét. 1968-ra kereken 16 millió forint értékű áruki­adást terveztek. A tervezettnél 21 százalékkal magasabb ár­bevétel alapján a termelőszö­vetkezet csaknem négymillió forint biztonsági tartalékkal kezdte el az 1969. évi gazdál­kodást. 1969. január hsí ’ P RENDELETEK iiHiiiiiiiiimiiniMiiiHiiiiiiiimiiiimimiiiimimiiiiiiimmur engedélyhez kötött iparjogosítványok A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendelete ér­telmében kisipari termelőszö­vetkezetek, az általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek, az általuk, valamint szövetségeik és központjaik által alapított vállalatok csak kivételesen, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elő­zetes engedélyével kiadott szö­vetkezeti iparjogosítvány alap­ján végezhetik az alábbiakban felsorolt élelmiszeripari tevé­kenységet: kenyérgabonaőrlés, cukorgyártás, édesipari termé­kek előállítása, édesipari lisz­tesáruk kivételével, állati ere­detű takarmányliszt előállítá­sa, húskonzervgyártás, hideg úton előállított halkészítmé­nyek kivételével, mélyhűtés, a gyümölcs, zöldség és főtt vad mély hűtése kivételével, szesz­finomítás, hideg úton rum, pá­linka és likőr készítése, bran­dy és pezsgő készítése, ecet­gyártás, kivéve a gyümölcs- és borecet előállítását, élesztő­­gyártás, malátagyártás, sör­gyártás, fűszerpaprikaőrlés, tejpor- és tojásporgyártás, növényi eredetű ételzsírok ké­szítése, kávészeripari termé­kek előállítása, keményítőgyár­tás stb. A szövetkezetek egymással, illetőleg más szocialista szer­vezetekkel szarvasmarha- és sertéshizlalásra, valamint szarvasmarha-, sertés- és bor­júhús ipari feldolgozása cél­jából szintén csak a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter és az illetékes minisz­ter együttes engedélye alap­ján társulhatnak, továbbá ilyen bérmunkát is csak az együttes engedély alapján vé­gezhetnek. A fűszerpaprika feldolgozása A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendeletet adott ki a fűszerpaprika fel­dolgozásáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról. A feldolgozásról szóló rész kimondja, hogy a mezőgazda­­sági üzemek az általuk meg­termelt fűszerpaprikát, vala­mint a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságban termelt fűszerpaprikát féltermékké feldolgozhatják. A féltermék­hez nem szabad idegen anya­got hozzáadni, vagy azt ide­gen anyaggal kezelni. A forgalomról a rendelet a többi között előírja, hogy őrölt paprikát házalás útján árusí­tani nem szabad, továbbá az őrölt paprikát csak eredeti zárt csomagolásban szabad forgalomba hozni. Paradicsom­­paprikát vagy más étkezési paprikát zúzott, döngölt, tört vagy őrölt állapotban paprika néven nem szabad forgalom­ba hozni, kivéve, ha azt takar­mányozási célra szolgáló őrle­mény előállításához használták fel. A mezőőrök tevékenysége A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendelettel szabályozta a mezőőri tevé­kenységet. A rendelet előírása szerint mezőőri tevékenység csak főfoglalkozásként gyako­rolható. Az erdészek és a vad­őrök azonban működési terü­letükön mezőőri teendőkkel is megbízhatók. Mezőőrrel létesített munka­­viszony esetén próbaidőt köt­nek ki. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben a mezőőri teendők ellátásával elsősorban tagokat bíznak meg úgy, hogy munkamegállapodást kötnek. A munkaszerződésben és a munkamegállapodásban meg­határozzák a mezőőr működé­si területét, feladatait, jogait és kötelezettségeit, bérét és díjazásának feltételeit. A me­zőőr a hivatali eskü letétele előtt önállóan nem végezheti munkáját. A községi tanács vb a mezőőrnek az eskü leté­teléről igazolást ad, továbbá a foglalkoztató szervezet költsé­gére a mezőőrt fényképes szol­gálati igazolvánnyal és szol­gálati jelvénnyel látja el. A hivatali esküt tett mező­őr foglalkoztatásának tartama alatt egyenruha viselésére és — az arra vonatkozó külön szabályok szerint — lőfegyver tartására és használatára jo­gosult. Az áruk ellenőrzése A belkereskedelmi miniszter rendelettel állapította meg az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség eljárását. Eszerint a fel­ügyelőket fegyelmi és bünte­tőjogi felelősség terheli azért, hogy a tényeket a valóságnak megfelelően rögzítsék és je­lentsék. A felügyelők bűntett, sza­bálysértés, fegyelmi vétség vagy egyéb jogsértés felfedé­sekor az érintett személyekre és az általuk betöltött állásra tekintet nélkül kötelesek a szükséges intézkedéseket hala­déktalanul megtenni. Ezután a rendelet felsorolja azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a felügyelő nem vehet részt a vizsgálatban, például rokonság a vizsgálat alá vont személlyel stb. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség tagjai a vizsgála­tot felügyelői minőségük elő­zetes feltárásával vagy anél­kül, fogyasztóként fellépve végzik, intézkedésük előtt azonban eljárási jogosultságu­kat igazolni kötelesek. Cso­magellenőrzés — amikor a felügyelő a fogyasztónak ki­szolgált áru minőségét, men­­­nyiségét és árát ellenőrzi — csak akkor végezhető, ha a fogyasztó az árut az üzletből még nem vitte ki. Az üzemi állatorvosok működéséről A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendelete tartalmazza az üzemi állator­vosok működési szabályzatát. A működési szabályzat egy korábbi rendelkezés nyomán született, amely kimondja, hogy az üzem, illetve gazda­ság állatállományának egész­ségügyi ellátására és az egyéb állatorvosi feladatok elvégzé­sére üzemi állatorvost foglal­koztathat. Az üzem köteles a foglal­koztatás megkezdésének idejét, az állatorvos diplomájának keltét és számát, valamint azt,­­hogy az üzemi állatorvos ma­gángyakorlati ténykedéséhez hozzájárul-e, az illetékes me­gyei állategészségügyi állomás­nak írásban bejelenteni, ahol az állatorvost nyilvántartásba veszik. Ugyancsak bejelenten­dő az üzemi állatorvos foglal­koztatásának megszűnése is. Az állategészségügyi állomás igazgatója határozza meg az üzemi állatorvos magángya­korlati működési területét. Ennek meghatározásánál első­sorban az üzem dolgozóinak háztáji és az e területen levő egyéni állattartók állatállomá­nyát veszik figyelembe.

Next