Szövetkezeti Élet, 1969 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
W&S. Január hí SZÖVETKEZETI ÉLET A tagság szerepének növelése a fogyasztási szövetkezetekben Írja: Tóth Bálint MhSZÖV elnökhelyettes A gazdaságirányítási reform hatása szövetkezeteinknél nemcsak a gazdálkodás vállalati jellegében, hanem a szövetkezeti önkormányzat és önigazgatás valamennyi kérdésében szükségszerűen érvényesül. Az önálló vállalati jellegű gazdálkodás bevezetése a tagoknak, mint tulajdonosoknak döntési jogait jelentősen megnövelte. Ezek a mélyreható változások felvetik a szövetkezeti demokrácia növelésének szükségességét. Nem lehet tartós állapot, ha egyfelől a gazdálkodásban újszerűségek érvényesülnek, másfelől társadalmi, szövetkezetpolitikai vonatkozásban pedig a régebbi elvek, módszerek maradnak. Ez az ellentmondás előbb-utóbb éles összeütközést okoz, ami komoly problémákkal jár a szövetkezet tagságára, vezetőségére és alkalmazottaira egyaránt. Vitaindító cikkem a szövetkezeti demokrácia egyik sarkalatos kérdésének problémáját — a szövetkezet és tagság viszonyát — boncolgatja. Nem kisebbítem az elmúlt évek eredményeit, vívmányait, sőt elismerem a sikereket és fejlődést, amit a szövetkezeti demokrácia területén elértünk. Úgy gondolom hasznosabb most, ha a kritikus szemével vizsgáljuk a múltat és előre nézünk, keressük az újat, a jobb megoldást. A feltételek megértek arra, hogy előrelépjünk. A kérdés felvetésénél abból az alapelvből kell kiindulnunk, hogy a szövetkezet tulajdonosa a tagság. A szövetkezet minden tevékenysége a tagság érdekeit szolgálja, így a szövetkezet életének valamennyi kérdésében a tagok jogosultak dönteni. Fel kell hagyni azzal a rossz szemlélettel és gyakorlattal, hogy a tagság csak formálisan vegyen részt a szövetkezet életének, fejlődésének meghatározásában. Következetesen szakítani kell azzal is, hogy a szövetségek és a szövetkezetek alkalmazottai a döntéseket maguknak tartsák fenn. Korábban mesterségesen kialakult egy elvont általános szövetségi érdek, és a tagság felett uralkodó alkalmazotti érdek. Ezek az érdekek rátelepedtek a szövetkezetekre mint egy „fenti hatalom”. A jövőben ezeket a torzulásokat fel kell számolni, szabad utat engedve a tagsági érdekek és jogok érvényesülésének. A tagság jogainak növelését az alapszabályban kell elsősorban biztosítani, ezért igen gondosan kell az új alapszabályt megszerkeszteni. A tagság és a szövetkezet kapcsolatának erősítése érdekében néhány gondolatot vetek fel, melyet az alapszabályok készítésénél célszerű figyelembe venni. A szövetkezet célja tagjai gazdasági és társadalmi érdekeinek szolgálata. A nem tagok érdekeinek érvényesítése másodlagos, nem kötelező, de gazdasági érdekből élünk azzal a lehetőséggel, hogy mások is igénybe vegyék a szövetkezet szolgáltatásait. Ebből következik, hogy a tagot, mint tulajdonost, szövetkezete a közgyűlés által meghatározott mértékben gazdasági előnyökben részesíti (elsőbbség árubeszerzésnél, felvásárlásnál, foglalkoztatottságnál, csak tagnak nyújtott szolgáltatás, anyagi kedvezmények stb.). Igen lényeges a tagsági érdekek ismerete, konkrét számbavétele, alapos elemzése és realizálása. Ezek az érdekek községenként, rétegenként, foglalkozásonként, koronként, nemenként stb. mások, sokszor keresztezik egymást, de egymásba is folynak. Egy-egy érdekeltségi kör, réteg háttérbe szorítása az érintett tagság és a szövetkezet viszonya romlásának legfőbb okozója. Ha ez általánossá válik, a szövetkezet megszűnt szövetkezet lenni. A tagságnak a szövetkezeti életbe való bevonásának legfőbb eszköze a sokféle érdek összehangolása és egyre növekvő számbavétele, ezekre épülő gazdasági tevékenység színvonalas végzése. Ezt kell a vezetőségeknek és alkalmazottaknak és a szövetségnek a munka minden fázisában állandóan figyelembe venni. A tagsági jogok pontos rögzítése, érvényesülése és tiszteletben tartása a másik fontos kapocs. Az állásfoglalás, a döntés növeli a tag felelősségét, aktivitását a szolgáltatások igénybevételét és mutatója annak, hogy érdekei hogyan találkoznak a kérdéses problémával. A szövetkezeti demokrácia annál mélyebb, minél több kérdésben van joga dönteni személyesen a tagnak. Arra kell tehát törekedni, hogy minél több alapvető kérdés eldöntése a tagság személyes, elidegeníthetetlen joga legyen, ne lehessen ezt a küldöttgyűlés, vagy igazgatóság hatáskörébe utalni. Milyen kérdések kerüljenek az össztagság (részközgyűlések) elé? — új szövetkezet alakulása, megszűnése; — szövetkezet szétválása, egyesülése; — alapszabály elfogadása, módosítása; — a tagság anyagi érdekeltségét közvetlenül érintő kérdések (részjegy névérték megállapítása, vásárlási visszatérítés hovafordítása stb.); — küldöttek és bizottságok megválasztása, visszahívása. A küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe kerüljenek; — szövetkezet üzletpolitikájának jóváhagyása; — meghatározott összegű egyedi beruházások jóváhagyása ; —• igazgatóság, felügyelőbizottság és érdekképviseleti szövetségbe küldött megválasztása; — igazgatósági elnök és helyetteseinek alkalmaztatása, visszahívása, bérénél; és anyagi ösztönzőinek megállapítása, fegyelmi felelősségre vonásuk; — be- és kilépés az érdekvédelmi szövetségbe, valamint gazdasági közös vállalkozásba; — éves mérleg jóváhagyása és jövedelem felosztása, alapok és tiszteletdíjak megállapítása (elnöknek személyre szólóan). Egy küldött 30—60 főt képviseljen. Küldöttgyűlés előtt ezeknek a tagoknak véleményét kérje ki. Ne csak a maga, hanem küldöttjeinek állásfoglalását mondja el, és e megbízások figyelembevételével szavazzon. A küldöttgyűlés döntéseiről tájékoztassa tagjait, mozgósítsa a döntések eredményes megvalósítására. Szükséges bevezetni a kisebbségi jogot is. Ha egy község más szövetkezethez akar csatlakozni, vagy önálló szövetkezetté akar alakulni, akkor a helyi szerv tagsága 2/3- ának döntését sem a küldöttgyűlés, sem az összes tagság részközgyűléseinek ellenszavazata nem akadályozhatja meg. Tekintettel arra, hogy a tagsági személyes döntések csak a legalapvetőbb kérdésekre terjednek ki, igen lényeges, hogy a tagság egy-egy csoportját, mint küldött, ki képviseli és milyen összetételűek a választott szervek. Igen káros, ha a szövetkezeti küldöttek között jelentős az alkalmazottak és a körzet területén levő szervek vezetőinek száma. Ebben az esetben uralkodóvá válhatnak az alkalmazotti, vagy más szervek speciális érdekei, így háttérbe szorul a többséget kitevő tagsági érdekeltség. Még nagyobb hiba, ha a választott vezetőségekben az alkalmazottak és funkcionáriusok kiszorítják a tagság rétegeit képviselő személyeket. Legegészségesebb, ha csak az elnök — esetleg egy alkalmazott — tagja az igazgatóságnak, a tanácselnökök, párttitkárok részt vesznek az igazgatósági üléseken, mint a párt és az állam megbízottejdi és a felügyeleti jogokat „kívülről” gyakorolják a szövetkezet vezetősége felé. Szükséges rátérni a választott vezetőségek titkos választására is. A tag anyagi érdekeltségének mértéke igen fontos tényező szövetkezetéhez való viszonyában. A befizetett részjegyek összege ma még alacsony, az összes eszközök 2—3 százalékát teszi ki. Ilyen érdekeltség nem ösztönzi a tagot a gazdaságosság színvonalának bírálatára és emelésére. Jó lenne, ha az eszközök 10— 15 százaléka a tagsági részjegyekből tevődne össze, ez feltételezne 500—600 Ft átlagos részjegyet. A jövőben arra kell törekedni, hogy a tagsági érdekeltség gyorsabban növekedjék. Ezt a folyamatot sokoldalúan elő kell segíteni. Ilyen módszerek lehetnek: a részjegy utáni progresszív osztalék (2— 7 százalék közötti differenciálás), a vásárlási visszatérítés differenciálása a tag részjegyeinek és a vásárlásnak nagyságától függően, és nem utolsósorban a célrészjegyek széles körű alkalmazása. Ez utóbbi jegyzésének módját, visszafizetésének időpontját és a kamat nagyságát a közgyűlésre kell bízni. A jövőben nemcsak beruházások megvalósításához járulhatnak hozzá a tagok célrészjeggyel, hanem forgóeszközök növeléséhez is. A tag és a szövetkezet kapcsolatának szélesítését szolgálják a tagok által választott különféle bizottságok munkái. Ma még igen kevés szövetkezetnél értik meg ennek felbecsülhetetlen jelentőségét. A speciális tagsági érdekek legélesebben e bizottságok útján jutnak el a vezetéshez. E bizottságok hivatottak arra, hogy ha e speciális érdekek érvényesülése során a szakvezetés hibákat ejt, felhívják figyelmüket erre, a változó igényeket tolmácsolják és védjék a tagok speciális érdekeit. Ilyen bizottságok a községi intéző bizottságok, kereskedelmi, vendéglátó, felvásárlási, kulturális, szövetkezetpolitikai stb. bizottságok. A szövetkezet nagyságától és adottságától függően jobban specializáltak is lehetnek. Pl. egy kiskereskedelmi szakbizottság helyett szervezhet a szövetkezet iparcikk, élelmiszer és szolgáltatási szakbizottságokat. E bizottságok javaslatai jól hasznosíthatók az üzletpolitikai célok készítésénél és a napi munka megjavítását is segítik. Nagy taglétszámú szövetkezetnél különösen szükségszerű a bizottságok széles hálózata, mert az igazgatóság a sokezres tagsággal élő és rendszeres kapcsolatot e bizottságokon keresztül tudja tartani. A felvetett gondolatok egy csokorban maximalizmusnak látszanak. Véleményem szerint szövetkezeti tagságunk többsége érett arra, hogy mint tulajdonos magasabb színvonalon tevékenykedjen a szövetkezet életében. Nagy hiba volna lebecsülni a tagság demokratikus érzelmeit és képességeit. A szocialista demokrácia mély gyökereket eresztett a szövetkezeti tagoknál is. A tagság igényli és követeli a vezetőitől, hogy a szocialista demokratizmus követelményei szerint vezessenek. A szövetkezetek ereje, tartalékainak kimeríthetetlensége ebben a szövetkezeti jellegben rejlik. Ennek segítségével értük el a jelenlegi színvonalat is. Még gyorsabb lesz a szövetkezetek gazdasági fejlődése, ha az önkormányzatot és önigazgatást az új gazdasági mechanizmus követelményeinek színvonalára emeljük. Tóth Bálint elnökhelyettes cikkét vitaindító anyagként közöltük lapunkban. Kérjük olvasóinkat, hogy bármilyen véleményüket írják meg és ezeket az elkövetkező számokban közölni fogjuk. / 3 Művészeti szemle a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére A magyar munkáshatalom félévszázados évfordulójának megünneplésére készülnek szövetkezeteink 1969. tavaszán ünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját. A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége a Tanácsköztársaság félévszázados évfordulójának megünneplésére az üzemi és falusi művészeti csoportok, klubok, szakkörök, szólisták, egyéni benevezők részére tanácsköztársasági művészeti szemlét hirdetett. A szemle megrendezésével kapcsolatos tájékoztatást, illetve felhívást a napokban kapták meg szövetkezeteink. A szemle célja, hogy a művészetek sajátos eszközeivel járuljon hozzá az ifjúság, a szövetkezeti tagság hazafias és internacionalista érzéseinek elmélyítéséhez; erősítse a szocializmus győzelmébe vetett hitet, a forradalmi hagyományok iránti tiszteletet; növelje a kulturális nevelés eszmei tartalmát. A szemle azt a feladatot tűzte maga elé, hogy lehetőséget akar teremteni az alkotó tehetség sokoldalú kibontakozásához, növelni akarja a kulturális tevékenységben résztvevők, s ezen belül a fiatalok számát. Hozzá akar járulni a szabad idő hasznos eltöltéséhez, a KISZ-szervezetek, a szövetkezetek, a falvak kulturális munkájának színesítéséhez. Lehetőséget kíván adni a kulturális nevelésben részt vevő állami és társadalmi — ezen belül a szövetkezeti — szervek gyakorlati együttműködéséhez. A szemle fontos feladata, hogy előkészületet jelent felszabadulásunk 25. évfordulójának 1970. évi méltó megünnepléséhez. Milyen művészeti ágakban lehet részt venni? Versmondással, prózamondással, népmesékkel, népballadákkal. A színjátszó csoportok, irodalmi színpadok benevezésére is számítunk. Az énekkarok elsősorban a munkásmozgalom dalaival és népdalokkal nevezzenek be. A népi és fúvós zenekarok részvételére is számítunk. Megyénkben sok olyan énekes és hangszeres szólista található, akik sok értékes népdalt, vagy akár műdalt is ismernek. A néptánc csoportok, népi együttesek, bábcsoportok is benevezhetnek. A szó, a dal, a zene és a tánc eszközeivel elevenítsék fel szövetkezeteink különböző jellegű művészeti csoportjai és egyénileg benevező tagjai a munkásmozgalom művészeti emlékeit, a néphagyományokat és mai életünk alkotásait. A műkedvelő művészeti csoportok és szólisták fesztiválja mellett a szemlén belül megrendezésre kerül a művészeti pályázatok és művészeti szakkörök találkozója is. A festészet, szobrászat, grafika, a népi díszítő- és iparművészet, a fotópályázat, az amatőr filmpályázat, a honismereti és néprajzi pályázat, mind helyet kapnak a szemlén. A felsorolt művészeti ágakra nagyobb figyelmet kell fordítani, hisz megyénk gazdag ezek hagyományaiban. Fmsz-i KISZ-szervezeteink, szakköreink, ifjúsági klubjaink tagjai keressék meg a Tanácsköztársaság írásos dokumentumait és tárgyi emlékeit, gyűjtsék össze azokat, s kezdeményezzenek alkalmi, helyi, helytörténeti kiállításokat. Szövetkezeteink, illetve helyi szerveink a községi KISZ- 1 szervezettől kapnak benevezési lapokat, melyeket kitöltve január 31-ig kell eljuttatni a járási tanács művelődésügyi osztályára A szemlén a helyi tevékenységet kell előtérbe helyezn. A csoportok, az egyéni benevezők minél több alkalommal szerepeljenek a helyi rendezvényeken, a jelentősebb községi, társadalmi ünnepeken és minden esetben a szövetkezeti megmozdulásokon. Az országos és megyei operatív bizottság fontos politikai — és ezen belül szövetkezetpolitikai — munkának tekinti a szemle megszervezését és megrendezését. Tudjuk, hogy e nagy, országos szemlén szövetkezeteink vezetői, az szb tagjai, ügyintézőink, művészeti vezetőink, kultúrfelelőseink az együttműködési határozat szellemében közös erőfeszítéssel, egymást kölcsönösen segítve, sikerre viszik — mozgalmunk forradalmi hagyományainak szellemében — a tanácsköztársasági művészeti szemle nemes célkitűzéseit. — Pí — Javul a falvak tejellátása Sajtótájékoztató a Tejipari Trösztnél Mi a helyzet a tejfelvásárlással, hogyan alakul a tej és a tejtermékek forgalma, milyen új készítményekkel bővül a választék? Erről tájékoztatta a sajtó képviselőit Nagy István, a Tejipari Tröszt kereskedelmi igazgatója, aki elöljáróban elmondta: az ország 1470 községében a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok közvetlenül látják már el tejjel a lakosságot. Részben ezzel magyarázható, hogy a múlt évihez viszonyítva 29 százalékkal növekedett falun a tejfogyasztás. A higiéniával azonban még nincs minden rendjén. Fontos, hogy a nyers tej mellől a pasztőrözött tej se hiányozzon a falusi ellátásból. Az év első 9 hónapjában a tavalyi tejfelvásárláshoz viszonyítva 26 millió 400 ezer liter tejjel növekedett a felvásárlás. Ugyancsak jó eredmény, hogy az átadott tej 82 százalékának tisztasági foka első osztályú. A falusi boltok tej- és tejtermékellátása is javul. A tejipari vállalatok még a legeldugottabb faluba is hetenként legalább kétszer szállítanak tejtermékeket. Nemcsak tejfölt, túrót, sajtféleséget, hanem olyan készítményeket is, amelyeket ez ideig főként csak városiak fogyasztottak. A sajtféleségek választéka a mustáros, zelleres, fokhagymás ömlesztett sajtféleségekkel bővült. A túróféleségek választékát a Túró Rudinak becézett, csokoládébevonatú rudacska forgalombahozatalával szélesítik. Valamennyi új áru ízléses csomagolásban kerül forgalomba. Örvendetes dolgot jelentett be ezután a Tejipari Tröszt igazgatója. Az elmúlt hetekben 322 boltot látogattak meg és a helyszínen tájékozódtak a tárolás és az értékesítés helyzetéről. Kiderült: a tejtermék értékesítését nagymértékben akadályozza, hogy a falusi és kisvárosi boltokban kevés a hűtőszekrény. Ezért a földművesszövetkezeti boltok részére a tejipar 1100 darab hűtőszekrényt vásárolt és azt kedvezményes törlesztési feltételekkel adta át a falusi boltoknak. Az iskolákban a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával örvendetesen növekszik a tanulók tejellátása. Eddig 321 iskolában 34 ezer adag tejet biztosítanak a tanulóknak. Jó hír, hogy az iskolatej hamarosan nem üvegben, hanem higiénikus és ízléses műanyag csomagolásban kerül az iskolákba. Új csomagológépek, automatikus adagoló berendezései sorát állítja a közeljövőben munkába a Tejipari Tröszt, és szinte biztosra vehető, hogy a jövő esztendőben mindazok a készítmények, amelyekből ma még csak kis mennyiségeket juttatnak falura — jövőre nagy tételekben kerülnek már a fogyasztókhoz. D. J. Nyissák ki végre az üzleteket! Január 7-én végrehajtó bizottsági ülésen foglalkoztunk a helyi kereskedelem munkájával, és megállapítottuk, hogy a jelenlegi állapot már tűrhetetlen, sürgős intézkedésre van szükség, amelyhez segítségüket kérjük. Községünkben a földművesszövetkezet üzletei ugyanis hosszú idő óta zárva vannak. A ruhásbolt december 15-től nem árusít, mert a boltvezető szülési szabadságra ment. Így, ha egy pár zoknira, zsebkendőre, vagy bármilyen apróságra szükség van, el kell utazni Mezőcsátra, vagy Tiszaszederkénybe. Arról már nem is szólva, hogy az egerek milyen kárt okoznak a bezárt üzlet árukészletében. A háztartási bolt december 1 óta zárva van, ugyanis a boltvezetőnek leltárhiánya volt. Ha tehát a csak itt vásárolható cikkre lenne bárkinek is szüksége, ugyancsak utazhat, bosszankodhat és felesleges kiadásba verheti magát, mert a tarjáni lakosok kereskedelmi ellátottsága úgy látszik, nem szívügye az illetékeseknek. Jogos a község lakóinak felháborodása és a földművesszövetkezet nemtörődömségéért a község vezetőségét is hibáztatják — mondván: ezért van ez a tarthatatlan helyzet Tarjánban, mert nincsen, aki intézkedjen. Mi nem tudjuk a járási földművesszövetkezetet a sürgős intézkedésre kényszeríteni, s kötelességük teljesítésére, amely a község lakosságának kereskedelmi ellátottságát volna hivatva elősegíteni. Ezért fordulunk az Északmagyarországhoz, segítsen ennek a közérdekű problémának nyilvánosságra hozatalával is annak mielőbbi megoldásában. Tompa Imre vb-elnök, Tiszatarján