Szövetkezeti Élet, 1969 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

W&S. Január hí SZÖVETKEZETI ÉLET A tagság szerepének növelése a fogyasztási szövetkezetekben Írja: Tóth Bálint MhSZÖV elnökhelyettes A gazdaságirányítási reform hatása szövetkezeteinknél nemcsak a gazdálkodás válla­lati jellegében, hanem a szö­vetkezeti önkormányzat és ön­igazgatás valamennyi kérdé­sében szükségszerűen érvénye­sül. Az önálló vállalati jelle­gű gazdálkodás bevezetése a tagoknak, mint tulajdonosok­nak döntési jogait jelentősen megnövelte. Ezek a mélyre­ható változások felvetik a szövetkezeti demokrácia nö­velésének szükségességét. Nem lehet tartós állapot, ha egyfelől a gazdálkodásban újszerűségek érvényesülnek, másfelől társadalmi, szövetke­zetpolitikai vonatkozásban pe­dig a régebbi elvek, módsze­rek maradnak. Ez az ellent­mondás előbb-utóbb éles ös­­­szeütközést okoz, ami komoly problémákkal jár a szövetke­zet tagságára, vezetőségére és alkalmazottaira egyaránt. Vitaindító cikkem a szövet­kezeti demokrácia egyik sar­kalatos kérdésének problémá­ját — a szövetkezet és tagság viszonyát — boncolgatja. Nem kisebbítem az elmúlt évek eredményeit, vívmányait, sőt elismerem a sikereket és fej­lődést, amit a szövetkezeti de­mokrácia területén elértünk. Úgy gondolom hasznosabb most, ha a kritikus szemével vizsgáljuk a múltat és előre nézünk, keressük az újat, a jobb megoldást. A feltételek megértek arra, hogy előrelép­jünk. A kérdés felvetésénél abból az alapelvből kell kiindul­nunk, hogy a szövetkezet tu­lajdonosa a tagság. A szövet­kezet minden tevékenysége a tagság érdekeit szolgálja, így a szövetkezet életének vala­mennyi kérdésében a tagok jogosultak dönteni. Fel kell hagyni azzal a rossz szemlé­lettel és gyakorlattal, hogy a tagság csak formálisan vegyen részt a szövetkezet életének, fejlődésének meghatározásá­ban. Következetesen szakítani kell azzal is, hogy a szövetsé­gek és a szövetkezetek alkal­mazottai a döntéseket maguk­nak tartsák fenn. Korábban mesterségesen kialakult egy elvont általános szövetségi ér­dek, és a tagság felett ural­kodó alkalmazotti érdek. Ezek az érdekek rátelepedtek a szövetkezetekre mint egy „fen­ti hatalom”. A jövőben ezeket a torzulásokat fel kell számol­ni, szabad utat engedve a tag­sági érdekek és jogok érvé­nyesülésének. A tagság jogainak növelé­sét az alapszabályban kell el­sősorban biztosítani, ezért igen gondosan kell az új alapsza­bályt megszerkeszteni. A tagság és a szövetkezet kapcsolatának erősítése érde­kében néhány gondolatot ve­tek fel, melyet az alapszabá­lyok készítésénél célszerű fi­gyelembe venni. A szövetkezet célja tagjai gazdasági és társadalmi érde­keinek szolgálata. A nem ta­gok érdekeinek érvényesítése másodlagos, nem kötelező, de gazdasági érdekből élünk az­zal a lehetőséggel, hogy má­sok is igénybe vegyék a szö­vetkezet szolgáltatásait. Ebből következik, hogy a tagot, mint tulajdonost, szövetkezete a közgyűlés által meghatározott mértékben gazdasági előnyök­ben részesíti (elsőbbség áru­­beszerzésnél, felvásárlásnál, foglalkoztatottságnál, csak tag­nak nyújtott szolgáltatás, anyagi kedvezmények stb.). Igen lényeges a tagsági érde­kek ismerete, konkrét számba­vétele, alapos elemzése és rea­lizálása. Ezek az érdekek köz­ségenként, rétegenként, foglal­kozásonként, koronként, ne­menként stb. mások, sokszor keresztezik egymást, de egy­másba is folynak. Egy-egy érdekeltségi kör, réteg háttérbe szorítása az érintett tagság és a szövetke­zet viszonya romlásának leg­főbb okozója. Ha ez általá­nossá válik, a szövetkezet megszűnt szövetkezet lenni. A tagságnak a szövetkezeti élet­be való bevonásának legfőbb eszköze a sokféle érdek össze­hangolása és egyre növekvő számbavétele, ezekre épülő gazdasági tevékenység színvo­nalas végzése. Ezt kell a veze­tőségeknek és alkalmazottak­nak és a szövetségnek a mun­ka minden fázisában állandó­an figyelembe venni. A tagsági jogok pontos rög­zítése, érvényesülése és tiszte­letben tartása a másik fontos kapocs. Az állásfoglalás, a döntés növeli a tag felelőssé­gét, aktivitását a szolgáltatá­sok igénybevételét és mutatója annak, hogy érdekei hogyan találkoznak a kérdéses prob­lémával. A szövetkezeti de­mokrácia annál mélyebb, mi­nél több kérdésben van joga dönteni személyesen a tagnak. Arra kell tehát törekedni, hogy minél több alapvető kér­dés eldöntése a tagság szemé­lyes, elidegeníthetetlen joga legyen, ne lehessen ezt a kül­döttgyűlés, vagy igazgatóság hatáskörébe utalni. Milyen kérdések kerüljenek az össz­­tagság (részközgyűlések) elé? — új szövetkezet alakulása, megszűnése; — szövetkezet szétválása, egyesülése; — alapszabály elfogadása, módosítása; — a tagság anyagi érdekelt­ségét közvetlenül érintő kérdések (részjegy név­érték megállapítása, vá­sárlási visszatérítés hova­­fordítása stb.); — küldöttek és bizottságok megválasztása, visszahí­vása. A küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe kerüljenek; — szövetkezet üzletpolitiká­jának jóváhagyása; — meghatározott összegű egyedi beruházások jóvá­hagyása ; —• igazgatóság, felügyelőbi­­zottság és érdekképvise­leti szövetségbe küldött megválasztása; — igazgatósági elnök és he­lyetteseinek alkalmazta­tása, visszahívása, béré­nél; és anyagi ösztönzői­nek megállapítása, fe­gyelmi felelősségre voná­suk; — be- és kilépés az érdek­­védelmi szövetségbe, va­lamint gazdasági közös vállalkozásba; — éves mérleg jóváhagyá­sa és jövedelem felosztá­sa, alapok és tiszteletdí­jak megállapítása (elnök­nek személyre szólóan). Egy küldött 30—60 főt kép­viseljen. Küldöttgyűlés előtt ezeknek a tagoknak vélemé­nyét kérje ki. Ne csak a ma­ga, hanem küldöttjeinek állás­­foglalását mondja el, és e megbízások figyelembevételé­vel szavazzon. A küldöttgyűlés döntéseiről tájékoztassa tag­jait, mozgósítsa a döntések eredményes megvalósítására. Szükséges bevezetni a ki­sebbségi jogot is. Ha egy köz­ség más szövetkezethez akar csatlakozni, vagy önálló szö­vetkezetté akar alakulni, ak­kor a helyi szerv tagsága 2/3- ának döntését sem a küldött­­gyűlés, sem az összes tagság részközgyűléseinek ellenszava­zata nem akadályozhatja meg. Tekintettel arra, hogy a tag­sági személyes döntések csak a legalapvetőbb kérdésekre terjednek ki, igen lényeges, hogy a tagság egy-egy cso­portját, mint küldött, ki kép­viseli és milyen összetételűek a választott szervek. Igen ká­ros, ha a szövetkezeti küldöt­tek között jelentős az alkal­mazottak és a körzet területén levő szervek vezetőinek szá­ma. Ebben az esetben ural­kodóvá válhatnak az alkalma­zotti, vagy más szervek speciá­lis érdekei, így háttérbe szo­rul a többséget kitevő tagsági érdekeltség. Még nagyobb hi­ba, ha a választott vezetősé­gekben az alkalmazottak és funkcionáriusok kiszorítják a tagság rétegeit képviselő sze­mélyeket. Legegészségesebb, ha csak az elnök — esetleg egy alkalmazott — tagja az igazgatóságnak, a tanácsel­nökök, párttitkárok részt vesz­nek az igazgatósági üléseken, mint a párt és az állam meg­­bízottejdi és a felügyeleti jo­gokat „kívülről” gyakorolják a szövetkezet vezetősége felé. Szükséges rátérni a válasz­tott vezetőségek titkos vá­lasztására is. A tag anyagi érdekeltségé­nek mértéke igen fontos té­nyező szövetkezetéhez való vi­szonyában. A befizetett részje­gyek összege ma még ala­csony, az összes eszközök 2—3 százalékát teszi ki. Ilyen ér­dekeltség nem ösztönzi a ta­got a­ gazdaságosság színvona­lának bírálatára és emelésére. Jó lenne, ha az eszközök 10— 15 százaléka a tagsági részje­gyekből tevődne össze, ez fel­tételezne 500—600 Ft átlagos részjegyet. A jövőben arra kell töre­kedni, hogy a tagsági érdekelt­ség gyorsabban növekedjék. Ezt a folyamatot sokoldalúan elő kell segíteni. Ilyen mód­szerek lehetnek: a részjegy utáni progresszív osztalék (2— 7 százalék közötti differenciá­lás), a vásárlási visszatérítés differenciálása a tag részje­gyeinek és a vásárlásnak nagy­ságától függően, és nem utol­sósorban a célrészjegyek szé­les körű alkalmazása. Ez utóbbi jegyzésének módját, visszafizetésének időpontját és a kamat nagyságát a közgyű­lésre kell bízni. A jövőben nemcsak beruházások megva­lósításához járulhatnak hozzá a tagok célrészjeggyel, hanem forgóeszközök növeléséhez is. A tag és a szövetkezet kap­csolatának szélesítését szolgál­ják a tagok által választott különféle bizottságok munkái. Ma még igen kevés szövetke­zetnél értik meg ennek felbe­csülhetetlen jelentőségét. A speciális tagsági érdekek leg­élesebben e bizottságok útján jutnak el a vezetéshez. E bi­zottságok hivatottak arra, hogy ha e speciális érdekek érvé­nyesülése során a szakvezetés hibákat ejt, felhívják figyel­müket erre, a változó igénye­ket tolmácsolják és védjék a tagok speciális érdekeit. Ilyen bizottságok a községi intéző bizottságok, kereskedelmi, vendéglátó, felvásárlási, kultu­rális, szövetkezetpolitikai stb. bizottságok. A szövetkezet nagyságától és adottságától függően jobban specializáltak is lehetnek. Pl. egy kiskereske­delmi szakbizottság helyett szervezhet a szövetkezet ipar­cikk, élelmiszer és szolgálta­tási szakbizottságokat. E bi­zottságok javaslatai jól hasz­nosíthatók az üzletpolitikai célok készítésénél és a napi munka megjavítását is segí­tik. Nagy taglétszámú szövet­kezetnél különösen szükség­­szerű a bizottságok széles há­lózata, mert az igazgatóság a sokezres tagsággal élő és rend­szeres kapcsolatot e bizottsá­gokon keresztül tudja tartani. A felvetett gondolatok egy csokorban maximalizmusnak látszanak. Véleményem szerint szövetkezeti tagságunk több­sége érett arra, hogy mint tu­lajdonos magasabb színvona­lon tevékenykedjen a szövet­kezet életében. Nagy hiba vol­na lebecsülni a tagság demok­ratikus érzelmeit és képessé­geit. A szocialista demokrácia­ mély gyökereket eresztett a szövetkezeti tagoknál is. A tagság igényli és követeli a vezetőitől, hogy a szocialista demokratizmus követelményei szerint vezessenek. A szövet­kezetek ereje, tartalékainak ki­­­­meríthetetlensége ebben a­­ szövetkezeti jellegben rejlik.­­ Ennek segítségével értük el a jelenlegi színvonalat is. Még gyorsabb lesz a szövetkezetek gazdasági fejlődése, ha az ön­­kormányzatot és önigazgatást az új gazdasági mechanizmus követelményeinek színvonalá­ra emeljük. Tóth Bálint elnökhelyet­tes cikkét vitaindító anyag­ként közöltük lapunkban. Kérjük olvasóinkat, hogy bármilyen véleményüket írják meg és ezeket az el­következő számokban kö­zölni fogjuk. / 3 Művészeti szemle a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére A magyar munkáshatalom félévszázados évfordulójának megünneplésére készülnek szövetkezeteink 1969. tavaszán ünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulóját. A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Művelődésügyi Miniszté­rium, a SZOT, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ, a Kisipari Szö­vetkezetek Országos Szövetsé­ge a Tanácsköztársaság félév­százados évfordulójának meg­ünneplésére az üzemi és falusi művészeti csoportok, klubok, szakkörök, szólisták, egyéni benevezők részére tanácsköztársasági művészeti szemlét hirdetett. A szemle megrendezésével kapcsolatos tájékoztatást, illet­ve felhívást a napokban kap­ták meg szövetkezeteink. A szemle célja, hogy a mű­vészetek sajátos eszközeivel járuljon hozzá az ifjúság, a szövetkezeti tagság hazafias és internacionalista érzéseinek elmélyítéséhez; erősítse a szo­cializmus győzelmébe vetett hitet, a forradalmi hagyomá­nyok iránti tiszteletet; növel­je a kulturális nevelés eszmei tartalmát. A szemle azt a feladatot tűz­te maga elé, hogy lehetősé­get akar teremteni az alkotó tehetség sokoldalú kibontako­zásához, növelni akarja a kulturális tevékenységben résztvevők, s ezen belül a fia­talok számát. Hozzá akar já­rulni a szabad idő hasznos el­töltéséhez, a KISZ-szerveze­­tek, a szövetkezetek, a falvak kulturális munkájának színe­sítéséhez. Lehetőséget kíván adni a kulturális nevelésben részt vevő állami és társadal­mi — ezen belül a szövetke­zeti — szervek gyakorlati együttműködéséhez. A szemle fontos feladata, hogy előkészületet jelent fel­szabadulásunk 25. évforduló­jának 1970. évi méltó meg­ünnepléséhez. Milyen művészeti ágakban lehet részt venni? Versmondással, prózamon­dással, népmesékkel, népballa­dákkal. A színjátszó csopor­tok, irodalmi színpadok bene­vezésére is számítunk. Az énekkarok elsősorban a mun­kásmozgalom dalaival és nép­dalokkal nevezzenek be. A népi és fúvós zenekarok rész­vételére is számítunk. Me­gyénkben sok olyan énekes és hangszeres szólista található, akik sok értékes népdalt, vagy akár műdalt is ismernek. A néptánc csoportok, népi együt­tesek, bábcsoportok is bene­vezhetnek. A szó, a dal, a zene és a tánc eszközeivel elevenítsék fel szövetkezeteink különböző jellegű művészeti csoportjai és egyénileg benevező tagjai a munkásmozgalom művészeti emlékeit, a néphagyományo­kat és mai életünk alkotásait. A műkedvelő művészeti cso­portok és szólisták fesztiválja mellett a szemlén belül meg­rendezésre kerül a művészeti pályázatok és művészeti szak­körök találkozója is. A festészet, szobrászat, gra­fika, a népi díszítő- és ipar­művészet, a fotópályázat, az amatőr filmpályázat, a hon­ismereti és néprajzi pályázat, mind helyet kapnak a szem­lén. A felsorolt művészeti ágak­ra nagyobb figyelmet kell for­dítani, hisz megyénk gazdag ezek hagyományaiban. Fmsz-i KISZ-szervezeteink, szakköreink, ifjúsági klubja­ink tagjai keressék meg a Ta­nácsköztársaság írásos doku­mentumait és tárgyi emléke­it, gyűjtsék össze azokat, s kezdeményezzenek alkalmi, helyi, helytörténeti kiállításo­kat. Szövetkezeteink, illetve he­lyi szerveink a községi KISZ- 1 szervezettől kapnak benevezési lapokat, melyeket kitöltve ja­nuár 31-ig kell eljuttatni a járási tanács művelődésügyi osztályára A szemlén a helyi tevékenységet kell előtérbe helyezn. A csoportok, az egyéni be­nevezők minél több alkalom­mal szerepeljenek a helyi ren­dezvényeken, a jelentősebb községi, társadalmi ünnepeken és minden esetben a szövetke­zeti megmozdulásokon. Az országos és megyei ope­ratív bizottság fontos politikai — és ezen belül szövetkezet­­politikai — munkának tekinti a szemle megszervezését és megrendezését. Tudjuk, hogy e nagy, orszá­gos szemlén szövetkezeteink vezetői, az szb tagjai, ügyinté­zőink, művészeti vezetőink, kultúrfelelőseink az együttmű­ködési határozat szellemében közös erőfeszítéssel, egymást kölcsönösen segítve, sikerre viszik — mozgalmunk forra­dalmi hagyományainak szelle­mében — a tanácsköztársasági művészeti szemle nemes cél­kitűzéseit. — Pí — Javul a falvak tejellátása Sajtótájékoztató a Tejipari Trösztnél Mi a helyzet a tejfelvásár­lással, hogyan alakul a tej és a tejtermékek forgalma, mi­lyen új készítményekkel bő­vül a választék? Erről tájékoztatta a sajtó képviselőit Nagy István, a Tejipari Tröszt kereskedelmi igazgatója, aki elöljáróban el­mondta: az ország 1470 köz­ségében a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok köz­vetlenül látják már el tejjel a lakosságot. Részben ezzel ma­gyarázható, hogy a múlt évi­hez viszonyítva 29 százalékkal növekedett falun a tejfogyasz­tás. A higiéniával azonban még nincs minden rendjén. Fon­tos, hogy a nyers tej mellől a pasztőrözött tej se hiányoz­zon a falusi ellátásból. Az év első 9 hónapjában a tavalyi tejfelvásárláshoz vi­szonyítva 26 millió 400 ezer li­ter tejjel növekedett a felvá­sárlás. Ugyancsak jó ered­mény, hogy az átadott tej 82 százalékának tisztasági foka első osztályú. A falusi boltok tej- és tej­termékellátása is javul. A tejipari vállalatok még a leg­eldugottabb faluba is heten­ként legalább kétszer szállíta­nak tejtermékeket. Nemcsak tejfölt, túrót, sajtféleséget, ha­nem olyan készítményeket is, amelyeket ez ideig főként csak városiak fogyasztottak. A sajt­féleségek választéka a mustá­ros, zelleres, fokhagymás öm­lesztett sajtféleségekkel bő­vült. A túróféleségek választé­kát a Túró Rudinak becézett, csokoládébevonatú rudacska forgalombahozatalával szélesí­tik. Valamennyi új áru ízlé­ses csomagolásban kerül for­galomba. Örvendetes dolgot jelentett be ezután a Tejipari Tröszt igazgatója. Az elmúlt hetek­ben 322 boltot látogattak meg és a helyszínen tájékozódtak a tárolás és az értékesítés hely­zetéről. Kiderült: a tejtermék értékesítését nagymértékben akadályozza, hogy a falusi és kisvárosi boltokban kevés a hűtőszekrény. Ezért a földmű­­vesszövetkezeti boltok részére a tejipar 1100 darab hűtőszek­rényt vásárolt és azt kedvez­ményes törlesztési feltételek­kel adta át a falusi boltoknak. Az iskolákban a Művelő­désügyi Minisztérium támoga­tásával örvendetesen növek­szik a tanulók tejellátása. Ed­dig 321 iskolában 34 ezer adag tejet biztosítanak a tanulók­nak. Jó hír, hogy az iskolatej hamarosan nem üvegben, ha­nem higiénikus és ízléses mű­anyag csomagolásban kerül az iskolákba. Új csomagológépek, automa­tikus adagoló berendezései­ sorát állítja a közeljövőben munkába a Tejipari Tröszt, és szinte biztosra vehető, hogy a jövő esztendőben mindazok a készítmények, amelyekből ma még csak kis mennyiségeket juttatnak falura — jövőre nagy tételekben kerülnek már a fogyasztókhoz. D. J. Nyissák ki végre az üzleteket! Január 7-én végrehajtó bi­zottsági ülésen foglalkoztunk a helyi kereskedelem munká­jával, és megállapítottuk, hogy a jelenlegi állapot már tűrhe­tetlen, sürgős intézkedésre van szükség, amelyhez segítségüket kérjük. Községünkben a földműves­szövetkezet üzletei ugyanis hosszú idő óta zárva vannak. A ruhásbolt december 15-től nem árusít, mert a boltvezető szülési szabadságra ment. Így, ha egy pár zoknira, zsebken­dőre, vagy bármilyen apró­ságra szükség van, el kell utazni Mezőcsátra, vagy Ti­­szaszederkénybe. Arról már­­ nem is szólva, hogy az egerek milyen kárt okoznak a bezárt üzlet árukészletében. A háztartási bolt december 1 óta zárva van, ugyanis a boltvezetőnek leltárhiánya volt. Ha tehát a csak itt vásárolható cikkre lenne bárkinek is szük­sége, ugyancsak utazhat, bos­­­szankodhat és felesleges ki­adásba verheti magát, mert a tarjáni lakosok kereskedelmi ellátottsága úgy látszik, nem szívügye az illetékeseknek. Jogos a község lakóinak fel­háborodása és a földművesszö­vetkezet nemtörődömségéért a község vezetőségét is hibáztat­ják — mondván: ezért van ez a tarthatatlan helyzet Tarján­ban, mert nincsen, aki intéz­kedjen. Mi nem tudjuk a járási földművesszövetkezetet a sür­gős intézkedésre kényszeríte­ni, s kötelességük teljesítésé­re, amely a község lakosságá­nak kereskedelmi ellátottságát volna hivatva elősegíteni. Ez­ért fordulunk az Északmagyar­­országhoz, segítsen ennek a közérdekű problémának nyil­vánosságra hozatalával is an­nak mielőbbi megoldásában. Tompa Imre vb-elnök, Tiszatarján

Next