Szövetkezeti Élet, 1973 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1973-01-01 / 1. szám

2 Kedvező az időjárás. Semmi sem akadályozza, hogy Mező­kövesden, a Lenin úton a tervezett ütemben épüljenek a szö­vetkezeti lakások. Képünkön—fenn középen — Ádám László, a lakásépítő szövetkezet elnöke szemlét tart. Fotó: K. M. Sikeres év volt Megyénkben igen fontos tevékenységet fejtenek ki az általános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek. Elsősor­ban a községek életében töl­tenek be pótolhatatlan szere­pet, hiszen nemcsak a ke­reskedelmi forgalmat bonyo­lítják le, hanem a különféle termelvényeket is felvásárol­tak a lakosságtól, segítik a szakszövetkezetek munkáját, sőt, gyakran a kulturális és a sportéletben is jelentős feladatokat vállalnak ma­gukra. Természetesen főképp a bolti kiskereskedelemben és a vendéglátásban értek el megyénk afész­ei szép ered­ményt. Az első háromnegyed évi árbevételi összesítés azt mutatja, hogy összesen 2 mil­liárd 578 millió forint nettó árbevételt értek el, vagyis 102,8 százalékra teljesítették tervüket. Ebből 1 milliárd 869 millió forint volt a bolti kiskereskedelem forgalma. A borsodi áfész-ek jelen­tős összegeket fordítanak boltjaik korszerűsítésére, sőt, 1972-ben több községben és városban új boltokat, ABC- áruházakat is létesítettek. Ezek közül mindenképpen az első helyre kívánkozik a sá­rospataki új áruház, amely­nek építési munkái az utóbbi hetekben meggyorsultak, és a befejezéshez közelednek. SZÖVETKEZETI ÉLEI Szövetkezve építkeznek Alighogy megjelent a 6/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a lakásépítő szövetkezetekről, Mezőkövesden elsők között láttak hozzá ilyen szövetke­­zet szervezéséhez. Az összesen 48 fő — kivé­tel nélkül 30 éven aluli fiatal — abban határozott, hogy korszerű lakásokat közösen építenek, saját erőforrásaik felhasználásával, illetve igen kedvező állami támogatással. Noha az építésszervezés a szükségesnél hosszabb időre tolódott ki, a kivitelezés ta­valy ősszel végül is elkez­dődhetett. Tekintettel arra, hogy az építkezésnek most a téli idő sem állja útját, min­den lehetőség biztosítva van ahhoz, hogy még az év végé­ig a fiatalok új, modern la­kásaikba beköltözhetnek. Fogyasztási cikkek a Szovjetunióból Az utóbbi másfél évtized alatt a fogyasztási cikkek legfontosabb beszerzési pia­cát is a Szovjetunióban talál­tuk meg. Külkereskedelmi forgalmunk csak az utóbbi öt esztendőben több, mint öt­szörösére növekedett. 1972- ben már 3,3 milliárd forint értékű szovjet áru került az üzletekbe Ezekből az áru­cikkekből bőven jutott me­gyénk fogyasztóinak is. Igen népszerűek egyebek között nemcsak a szovjet gépkocsik, hanem a porszívó, az óra, a rádió, a bútor, s nagy elő­nyünkre szolgáltak­ a nélkü­lözhetetlen fa és más építő­anyagok. Mint megtudtuk, 1973-ban az illetékesek már több, mint 4 milliárd forint értékű szov­jet fogyasztási cikk behoza­taláról gondoskodnak. Lesz közöttük majd elegen­dő mennyiségben pénztár- és presszógép és más kereske­delmi automaták is. Odahaza Keiner, de itt pincér (Tudósítónktól:) A Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ már évek óta foglal­kozik külföldi felszolgálók szakmai képzésével. Az idén a SZÖVOSZ az országosan elismert mezőkövesdi ,,Ma­tyórózsa Vendégfogadó”-ba, a képen is látható, Ingrid Vo­igt, NDK felszolgálót küldte, féléves szakmai gyakorlatra. Ingrid, a magyar nyelv el­sajátítása mellett a magyaros vendéglátás ismeretével is gyarapítja a tudását. Rövid itt-tartózkodása alatt jó kapcsolat alakult ki a kül­földi vendég és magyar kol­légái között, akik mindent megtesznek nyelvi tudásának és ismereteinek bővítése ér­dekében. A módszeres foglal­koztatásról Hangrád Márton, a „Matyórózsa Vendégfogadó” vezetője gondoskodik. Az ÁFÉSZ vezetősége Ing­rid Vo,­gt (Quedlingburgi la­kos) felszolgálót karácsonyra matyóblúzzal, matyóbabá­val, s karácsonyfával aján­dékozta meg. Érezze nálunk magát jól, sok sikert Voigt! — Kovács Mátyás — Ingrid Voigt felszolgálás közben. Borkülönlegességet kínál a Matyórózsa Vendégfogadó vendégeinek Úticélom megváltozott: ■ ■ Ünnepek előtt egy vegyesboltban A sok-sok ismerős, jó barát között is előfordul, hogy két ember között köl­csönösen kialakul tartósnak ígérkező kapcsolat, különle­ges szimpátia. Ezek az em­berek — rokoni, s közvetlen munkatársi viszony nélkül is — vonzódnak egymáshoz, így vagyok magam is Reiter ba­rátommal, akire minden idő­ben szeretettel gondolok. Tulajdonképpen ide vezet­hető vissza, hogy nem régen is ellenállhatatlanul találkoz­ni óhajtottam vele. Nem te­szek szemrehányást, hogy vá­gyaim ellenére, még az ün­nepi jókívánságaim is csak közvetett úton juthatott el hozzá. Mert biztosra veszem, hogy eljutott. A legtöbben már karácsonyi hangulatot varázsoltak maguk köré, de barátom — mint megtudtam — még ekkor is közéleti em­berhez illően, mások dolgai­ban maradt kívül Mezőkö­vesd határán. Kissé tétováz­tam, de azért az emlékeze­tem nem csalt. Tudtam: ba­rátom felesége a helyi áfész egyik köztiszteletben álló boltvezetője. Elhatároztam felkeresem. Célba vettem központjának patinás házak­kal szegélyezett, Dózsa Györgyről elnevezett nyíl­egyenes utcáját. 16. sz. Ház­tartási és Vegyesbolt. Mint minden kereskedelmi egy­ségben itt, is egymás kezébe adják az ajtó kilincsét a vá­sárlók. Belépek magam is. A pult egyik oldalán fiata­lok és öregek, de mindan­­­nyian utcabeliek. A másik oldalon egy középmagas, pi­ros, telt arcú, gesztenyebarna hajú fiatalasszony, Reiter Lászlóné szorgoskodik. Ud­variasan, bámulatos gyorsa­sággal, pontosan szolgálja ki a vevőket. Nem úgy, mint 19 évvel ezelőtt, amikor még csak a szakma ábc-jével is­merkedett, s bizony a vevő elsápadt, amikor a tanuló kislány a liszthez hozzá mér­te a merítő kanalat és rá­adásul még egy 5­­ kilogram­mos súlyt is csaknem el­adott. Ennek ellenére 1 ° s £ i­­dő vált belőle. Előbb az ál­lami kereskedelem, majd 1960-tól az áfész alkalmazá­sában áll. Az egy műszakos bolt, ahol a vezető tisztet jelenleg is betölti, nem éppen a legkorszerűbb — szűk az eladótér, göngyölegraktár kellene — árukészlete mégis eléri a 100 ezer forintot, s a forgalom havi átlaga is több 70 ezernél. Az ünnepi vásár­lások alkalmával pedig még ennél is több. S hogy a forgalmi ered­mény az egyébként elfogad­ható hatékonyság ellenére is „lassú”-nak tűnik, ebben köz­rejátszik, hogy a vegyes bolt­tól nem is nagy távolságra — még 1968-ban — korsze­rű élelmiszer szakbolt épült,­­ ugyanakkor egy másik kö­zelebbi helyen háziboltot is nyitottak. Ezek szívóhatása igen jelentős. Reiterné mindezek ellenére elégedett. De azért, amikor arról érdeklődtem, hogy mi­vel kezdi az 1973-as évet, nyomban kiigazított: nem csak a kezdet a fontos, egész évben a még nagyobb eredmények elérésén fogok fáradozni — mondta. Ií­r/sik­lMTI — mert a 1,1­.»itteni felnőttkor­osztályú vevők csak így szó­lítják — még sokáig szíve­sen beszélgettem volna, de az ünnep előtti forgalom még a zárás előtti percekben sem akart szünetelni. Közben a friss kenyér­­szállítmány is megérkezett. Én pedig abban a remény­ben búcsúztam hogy az új évben majd a baráti társal­gásra is fog tudni időt sza­kítani a Reiter család. Én mindenesetre szilvesz­terkor is emeltem poharam egészségükre. — Nagy — 1973. január hó 1972 képekben Perén 1,4 millió Ft-os költséggel épített a régi, elavult bolt helyébe korszerű ü­zletházat az Encs és Vidéke Áfész. A kép felső részén az új létesítmény, alul a régi szatócsbolt látható Kazincbarcikán 228 lakásszövetkezeti tag költözött be az elmúlt évben házgyári elemekből kialakított, a képen is lát­ható modern épületekben levő, szép lakásába Rudabányán — a megyében elsőként — kezdődött meg a nyár közepén három, egyenként 4 lakásos építőszövetkezeti ház építése. Az építőszövetkezeti tagok hamarosan beköltözhetnek új otthonaikba Novemberben ünnepelte 10 éves jubileumát lapunk, a „Szö­vetkezeti Élet”. A képen is látható nyomdászkollektíva éppen a jubileumi lapszám tördelésen szorgoskodik

Next