Szövetkezeti Élet, 1975 (14. évfolyam, 2-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIII. évfolyam, 2. szám 1975. február hó Találkozás a tagsággal S­zövetkezeti részköz­gyűlések címmel a novemberi lap­számban adtunk úbelítőt azokról a napirenden levő fontosabb tennivalókról, amelyek ezek­ben a hetekben a szövetke­zetek munkája homlokteré­be kerültek. A munka a fo­gyasztási, takarék- és lakás­­szövetkezetekben tulajdon­képpen már elkezdődött. Vannak szép számmal ta­pasztalataink a kezdeti lé­pésekről, amelyek, valljuk be, nem mindenütt jeles osztály­zatot érdemelnek. Éppen ez az, ami a „folytatásra” ösz­tönöz, hogy véget vessünk a képlékenységnek. Három év tapasztalata bi­zonyítja, hogy a szövetkeze­tekről szóló 1971. évi III. törvény és az ezt követően megjelent jogszabályok gya­korlati érvényesülése minő­ségi változásokat hozott a közgyűlések, részközgyűlé­sek, küldöttgyűlések és álta­lában a belső önkormányzat munkájában. E változások a legérzékelhetőbben a szövet­kezeti demokrácia fejlődésé­ben és a hatékonyságának növekedésében, a tagság ak­tivizálódásának növekedésé­ben mérhetők. Az elmúlt évek gazdag ta­pasztalatainak felhasználá­sát az 1975. évi szövetkezeti rendezvényekre való felké­szülés során bűn volna mel­lőzni. Figyelembe kell venni mindezek mellett a szövet­kezeti törvényben megfogal­mazott feladatokat, amelyek kifejezésre jutnak az alap­szabályokban, valamint a szervezeti és működési sza­bályzatokban. Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert az 1975. évi mérlegmegállapító közgyűlések az 1974. évihez viszonyítva több vonatkozás­ban új és felelősségteljes fel­adatot látnak el. Éppen ebből kiindulva szükséges, hogy szövetkeze­tenként keressük azokat a legmegfelelőbb módszereket, amelyek alkalmazása haté­kony eszközzé válik a több mint 200 ezer fő szövetkezeti tag mozgósításában és a gyűlések szervezeti, tartalmi színvonalának javításában. Indokolt mindenütt felmérni azokat a sajátos témákat és döntéshozatalra váró kérdése­ket, amelyek a küldöttköz­gyűlések hatáskörébe tartoz­nak. Ezt még akkor is cél­szerű megtenni, ha a gyűlé­sek napirendjei főbb pont­jait a jogszabályok és az alapszabályok kötelezően ír­ják elő. Ennek megfelelően a ta­nácskozásokon napirendi pontként fognak szerepelni az igazgatósági és felügyelő­bizottsági jelentések, az 1974. évi mérleg- és eredményki­mutatás elfogadása, az 1975. évi üzletpolitikai terv, a tisztújítás. A beszámolók megtartásánál külön köve­telmény, hogy az elmúlt négyéves választási ciklus alatti működésről is számot kell adni. Célszerű az is, hogy a közgyűlési bizottsá­gok tevékenysége az igaz­gatóságok beszámolóiban kap helyet. Viszont a kül­döttgyűléseken indokolt kü­lön napirendként kezelni eze­ket a témaköröket. Mind­emellett a körzeti felügyelő bizottságnak állást kell fog­lalnia az igazgatóság által előterjesztett jelentés és a határozati javaslatra utaló­an is. A gyakorlati élet tanulsá­gait figyelembe véve, meg­tanultuk, hogy a kögyűlések hatáskörét a küldöttgyűlés és a részközgyűlések együttesen töltik be. A rendezvények megtartásánál most azonban számolni kell azzal is, hogy megyénkben a jelenlegi 35 fogyasztási szövetkezetből hetet az egyesülésekkel kap­csolatos kérdések is érinte­nek. Az ezekben való dön­tés ugyan megszületett, mé­gis a még hátralevő idő eze­ken a helyeken számos jogi és szövetkezetpolitikai kér­dést vet fel. Elég utalni itt arra, hogy az érdekelt köz­gyűlések döntései lényeges hatással lesznek a nagyobbá váló szövetkezet következő négy évi fejlődésére. Négy évre választ a tagság vezetőséget. A tisztségvise­lők négy évre szóló mandá­tuma lejárt. Ez szükségessé teszi, hogy megválasztásra kerüljenek a tisztségviselők és testületi szervek. Alapve­­tő cél mindemellett a helyi bizottságok megerősítése, munkájuk hatékonyságának erőteljes javítása. Létre kell hozni, újjá kell választani a területi és helyi bizottságo­kat. Ennek végrehajtása szerves részét képdezi a szö­vetkezeti önkormányzati rendszer szervezeti keretei megerősítésének. A központi választott tes­tületek (igazgatóság, felügye­­lőbizottság, nőbizottság, if­júsági bizottság) a helyi ha­táskörű szervek (intéző és ellenőrző bizottság, küldöt­tek, helyi tagbizottságok) új­­jáválasztása a párt káderpo­litikai elveinek körültekintő, ugyanakkor következetes ér­vényesítését teszi szükséges­sé. Mindezekben megkülön­böztetett feladata és felelős­sége van a jelölő bizottsá­goknak. Alapvető követel­mény a választott testületek, illetve az önkormányzati szervek munkája színvona­lának javítása és összes te­vékenységük hatékonyabbá tétel­e.­­ Megyénkre a gyorsan fej­lődő iparosodás jellemző, ma már a legtöbb nagyobb falu­si településre is. Ebből kö­vetkezik, hogy megnöveke­dett a munkásokból lett szö­vetkezeti tagok aránya. En­nek kifejezésre kell jutni a választott testületek tagjai­nak összetételében is. Az ipari, mezőgazdasági dolgo­zók, a nők és fiatalok helyes arányának kialakítása olyan politikai feladat, amelynek végrehajtásáért minden ed­diginél többet kell tennünk. A tisztújítás felelősségtel­jes munkát igényel a szövet­kezeti tagság részéről is. Ezért fokozott jelentősége van a közgyűléseken a tag­ság megjelenésének, aktív részvételének a tanácskozá­sok munkájáról való rész­­vállaluknak. T­udjuk: a szövetkeze­tek függetlenített ve­zetői és a dolgozók nem kevés izgalom­mal és lelkiismere­tességgel készülnek a tagság­gal való közvetlen találkozás­ra. A megoldásra váró, törvé­nyes kereteket igénylő fel­­adatkomplexum sok fáradt­sággal jár, nem egyszer a szabad időről való lemon­dást is megkívánja, de meg­éri. Mindezeken belül akkor mondhatjuk el, hogy jól dol­goztunk, ha a részközgyűlé­­si, küldöttgyűlési beszámo­lók, a határozati javaslatok a XI. pártkongresszus irány­elveiből, az ötödik ötéves terv célkitűzéseiből adódó szövetkezeti feladatok meg­valósítására is mozgósítanak. (t. b.) Testvérszövetkezeteinkben, a tsz-ekben fontos események, év végi zárszámadások zajla­nak. A fogyasztási szövetkezetek is igyekeznek elősegíteni e zárszámadások sikerét. Az áfész-ek jó áruellátással, színvonalas rendezvényekkel, a takarékszövetkezetek újszerű szolgáltatással. A képen látható, tömöri tsz-tagság például év végi prémiumát, igen te­kintélyes, csaknem 1,4 millió forintnyi összeget, az idén nem készpénzben kapta kézhez, hanem takarékbetétkönyv formájában. A betétkönyvek nagy­ sikert arattak a takarékos tömöri tsz-tagság körében. Ember és a természet Az ember a természet szerves része, mondhatnánk, gyermeke. Az embert a természet hozta létre, és évmilliókig semmit sem kért tőle cserébe. Most elérkezett az adósság tör­lesztésének ideje: a természet kér segítséget, védelmet az embertől. Napjainkban világ­szerte nagy figyelmet fordítanak a környezetvédelem problémáira. Az emberek közösen keresik a megoldást. Zárkózzunk fel a természet védelmezőihez mi, szövetkezetiek is! Kongresszusa és felszabadulási munkaverseny A második szakasz küszöbén Az elmúlt év végén lezá­rult a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny első szakasza. A részletes szám­vetés még nem készült el, de az már most is megállapít­ható, hogy a közelgő nagy társadalmi események jegyé­ben kibontakozott munkaver­seny méretei, tömegessége és konkrét gazdasági eredményei túlszárnyalják a korábbi idő­szakok hasonló munkaakciói­nak sikereit. A fogyasztási szövetkeze­­t­­­­nél olyan közhangulat ala­kult ki, hogy mindenki tenni akart valami érdemlegeset és hasznosat a gazdasági és mozgalmi célok előmozdítása érdekében. A kongresszusi munkaverseny-akció gerincét, bázisát a több mint 300 kol­lektívát és 2500 dolgozót számláló szocialista brigád­mozgalom alkotja, amely ez­úttal is kezdeményezője és lendítő ereje volt az ünnepi munkaverseny széles körű el­terjedésének. A példák so­kasága bizonyítja, hogy a leg­több hasznos munkakezde­ményezés tőlük eredt. A kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny az­által vált szövetkezeteinknél igazi tömegmozgalommá, hogy a hálózati dolgozók mel­lett az áruforgalom irányítói, a központi igazgatás dolgozói is érdemben bekapcsolódtak. A munkaverseny megalapo­zásának újszerű vonása, hogy a szövetkezetek gazdasági és szakszervezeti szervei nem elégedtek meg a dolgozók mozgósításával, hanem ma­guk is hatásos intézkedéseket tettek a korábban ki nem aknázott tartalékok hasznosí­tására. Ez az összefogás a gazdasági és mozgalmi ered­ményekben is jól tükröződik. Százával lehetne felsorolni azokat az egyéni, brigád- és szövetkezeti kezdeményezése­­ket, amelyek a költségek csökkentését, a termelékeny­ség emelését, a munka- és üzemszervezés, a vásárlási körülmények és áruellátás ja­vítását, a szerződési és szál­lítási kötelezettségek pontos teljesítését eredményezték. A nagyszerű eredmények mellett napjainkban sok szó esik népgazdaságunk ismert go­n­djairól. Mindezek egyér­telmű, világos célt adnak a kongresszusi, és felszabadulá­si munkaverseny januárban kezdődött második szakaszá­nak megszervezéséhez is. En­nek megfelelően valamennyi fogyasztási szövetkezetnél és munkahelyen különleges fi­­gyelmet kell fordítani a gé­pek, berendezések és felsze­relések, a rendelkezésre álló anyag és munkaerő ésszerű, t.­­.rákos felhasználására, az ilyen versenykezdeményezé­­sek támogatására és ösztön­zésére. Megtakarítások érhetők el az áru forgalmazási és érté­­­kesítési költségekben, az anyagok és termékek jobb tárolásával, gondosabb szállí­tásával, a szállítási költségek, reklámköltségek csökkentésé­vel, a tőkés import belföldi — ával való helyettesítésével. Valamennyi szövetkezeti egy­ség megtalálja azokat a ten­­nival­ó­at, amelyek legered­ményesebben szolgálják a ta­karékosságot. A szövetkeze­tek önállósága módot ad min­den hasznos ötlet, javaslat­­ behajtására. A kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny má­sodik szakaszában kapjon na-­­obb hangsúlyt a beruhá­zások tervszerű, gazdaságos megvalósítása, az elkészítési határidők csökkentése. Az 1975. évi szövetkezeti terv célkitűzése, valamint a munkaverseny ezekkel össz­hangban álló feladatai csak következetesebb tervszerűség­gel, nagyobb szervezettséggel­­­­ósíthatók meg. Ennek fon­tos feltétele az is, hogy a tennivalók kijelöléséhez igénybe vegyék a dolgozók közreműködés­­t, ugyanakkor mindenütt értelmes, hasznos és munkájukkal is befolyá­solható versen­ycélokat hatá­rozzanak meg számukra. Szakszervezeti szerveink fontos feladata, hogy az em­­lített célokat figyelembe véve a szövetkezeti és szakszerve­zeti erejét és esz­közeit összpontosítsák a gaz­dasági munka hatásosabb sé­­j­t­ésére, a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi lendületének megtar­tására, a szövetkezeti dolgo­zók újabb munkakezdemé­­nyzé­seinek ösztönzésére és felkarolására. Dorkó István

Next