Borsodi Szövetkezeti Élet, 1977 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

2 Borsodi felszólalók az országos fórumokon A MEZŐGAZDASÁGI szö­vetkezetek III. kongresszusán felszólalt Pisák János, a be­kecsi Hegyalja Tsz elnöke, aki — többek között — a következőket mondta: — Borsod megyében a me­gyei küldöttgyűlésen úgy fo­galmaztak a küldöttek, hogy a rendelkezésünkre álló ös­­­szes eszközt, munkáskezet és szellemi energiát hatéko­nyan használjuk fel az 1977. évi feladatok teljesítésére. A kitűzött cél elérésének egyik — a többiektől nem kevésbé fontos — feltétele a társada­lom egészének, benne a ter­melőszövetkezeteknek is jól megfelelő, időben ismertetett szabályzórendszer. Én itt a szabályzórendszer kedvezőt­len hatásairól kívánok szólni, abban a reményben, hogy gyors és állandó segítséget kapunk. Helyes irányelv — mondot­ta —, hogy a gyengén vagy közepesen gazdálkodó terme­lőszövetkezetek rövid időn belül zárkózzanak föl a jól gazdálkodó szövetkezetek szintjére. Kiegyensúlyozatlan szövetkezeti, pénzügyi hely­zetben a közepesen gazdál­kodók felzárkózása igen las­sú folyamat. Jelenleg csak a magas forgóalappal rendel­kező szövetkezetek képesek biztonságosan a magasabb szintű feladatok elvégzésére vállalkozni. Vállalkozási kedv az alacsony álló- és forgó­eszközszinttel rendelkező szövetkezeteknél általában nincs. A KÖZHANGULAT, de a szabályzók nagyobbik és fon­tosabb hányada — például az átmenetileg veszteséges, vagy alaphiányos szövetke­­zek egyensúlyának helyreállí­tására kiadott pénzügymi­niszteri rendelet — kizárólag arra ösztönzi a szövetkeze­tét, hogy csak a százszázalé­kosan biztos termelésbővítés­hez kezdjen hozzá. A mező­­gazdaságban ilyen biztos fej­lesztés nincs, ezért a szö­vetkezet csak szinten tartja a termelését, vagy rábízza magát a kedvező időjárásra. Az ilyen szabályozó nem­­kívánatos magatartásra ösz­tönöz. Hiszen, ha a vezetés nem fejleszti a termelést, de nincs vesztesége és alaphiá­nya, legfeljebb nem dicsérik meg, ha viszont veszteség­rendezési eljárás indul a szövetkezetben, úgy a leg­több esetben számíthat rá a szövetkezet, hogy a vezetők munkabére biztosan csökken, de valószínű, hogy a tagságé is, akik kritikusan megjegy­zik majd, hogy nem kellett volna például száraz, vagy belvizes év esetén a műtrá­gya-felhasználást növelni. Esetleg arról szólnak, hogy a takarmánynövény helyett árunövényt kellett volna vetni, hiszen mindenki tud­ja, hogy például a szarvas­marha-tartás így is, úgy is veszteséges, vagy igen sze­rény jövedelmet biztosít. Gátolja a termelés normá­lis fejlesztését a már emlí­tett rendelet azon kitétele is, hogy az úgynevezett nélkü­lözhető eszközöket ki kell vonni a termelésből, és azt értékesíteni kell. Növelné a vállalkozó ked­vet, ha a veszteséget a saját eszközök­­ vonatkozásában a következő évek nyereségéből, vagy a tartalékalapból — hi­tel áthidalásával — lehetne fedezni, de nem nyolcadik­ként a rangsorban, hanem kizárólagosan. Tehát nem ál­lami támogatást, hanem a vállalkozási kedv kibontako­zásához kérünk segítséget, késedelem nélkül. A SZÖVETKEZET minden eszközzel igyekszik megaka­dályozni az üzemi jövede­­lemszűkülést. Megszünteti azt az ágazatot, amely a veszteség egyik forrása. Ez gyakran nagy hiba. Inkább jövedelmezővé kellene és le­hetne is tenni, de ehhez a szakértelem és a jó szándék legtöbbször kevés. Több kell, vagyis jobb vetőmag, jobb termőképességű állat, újabb nép, de ehhez nincs fejlesz­­téői alap.­ Így kár éri a tsz-t és a népgazdaságot egyaránt. Szűkül a termelés. Csökken a zöldség-, a tejtermelés, vagy más termék, amit bár­mely piacon értékesíteni le­hetne. Pisák János a továbbiak­ban — egyebek között — a mezőgazdasági hitelpolitika és a jövedelemszabályozás ellentmondásaival, valamint Tokaj-Hegyaljának — mint mondta, „nemzeti kincsünk­nek­’ — a szabályzókkal kap­csolatos gondj­ait tette szóvá a kongresszuson. * — A BORSOD MEGYEI takarékszövetkezetek a két kongresszus közötti időben erőteljesen növelték betétál­lományukat — kezdte felszó­lalását Kuzmi István kül­dött, a­­ Hezőkeresztesi Taka­­rékszövetkezet elnöke. A fa­lusi pénzintézetek iránti bi­zalom minden előző tervidő­szakhoz képest megnöveke­dett. Ennek ellenére sem le­hetünk elbizakodottak. A feladatok, a szolgáltatások iránti igények évről évre nagyobbak lesznek. A betét­­gyűjtés ütemét csak úgy le­­­szünk képesek növelni, ha javítjuk, továbbfejlesztjük például az agitációs és pro­pagandamunkánkat. A leg­főbb célunk a jövőben is a tagság, illetve a lakosság kö­rében a takarékosságra való nevelés. Ez a tevékenység sohasem lehet kampányfel­adat. Mindenütt az ügy iránt érzett felelősség növelésére, összehangolt szervező mun­­­kára van szükség. A betét­­gyűjtés és más szolgáltató tevékenység társadalmi bázi­sa megteremtésének jó fel­tételei vannak. A szövetkeze­ti demokrácia továbbfejlesz­tésével, a választott tisztség­­viselők, a dolgozók és a szö­vetkezeti tagság kapcsolatá­nak erődítésével, a szocialis­ta brigádmozgalom, a mun­kaverseny színvonalának, tartalmi munkájának szünte­len javításával nagy ered­ményeket lehet elérni. A takarékossági mozgalom erőteljesebb kibontakoztatá­sának segítéséhez országos méretekben is több kezde­ményezésre lenne szükség. Ilyen — eddig ki nem hasz­nált — lehetőség kínálkozik például a Hazafias Nép­fronttal együttműködve a „takarékos falu”, vagy a KISZ-szel együtt meghirdet­ve a „takarékos fiatalok” stb. akciók megszervezése. A BETÉTGYŰJTÉS növe­kedését kedvezően befolyá­solta a bér- és jövedelemsza­bályozás új rendszere. Ennek ellenére, még mindig sok a kívánnivaló. Arra volna szükség — javasolta a fel­ ■­szólaló —, hogy a bér- és jövedelemszabályozó rende­let, tágabb teret engedjen az egyéb pénzügyi szolgáltatá­soknak, hogy például a biz­tosítási és más tevékenység növelését ne a betétgyűjtést ösztönző betétjutalék, illetve mozgóbér terhére kelljen fej­leszteni. Mindemellett rend­kívül fontos, hogy — az anyagi ösztönzéssel összefüg­gésben — ne csak­ és ne el­sősorban a bázis­szemlélet, hanem differenciáltan a ta­karékszövetkezetek pénz­­ügyi adottságaihoz mért terv­­teljesítés legyen a végzett munka értékelésének az alap­ja. A továbbiakban a takarék­­szövetkezetek biztosítási te­vékenységéről szólt Kuzmi István. Ezen a területen Bor­sod megyében, így Mezőke­resztesen is figyelemre mél­tó eredmények születtek — mondta. Hiba viszont, hogy ezt a tevékenységet még mindmáig nem szabályozták megmo­­gtatóan. Hosszú távra szóló keretmegállapodásokra lenne szükség, és arra is,­­hogy a kisebb összegű káro­kat azonnal el lehessen bí­rálni, s hogy a magasabb összegű kárkifizetések a ta­karékszövetkezetek útján jussanak el az ügyfelekhez ■— javasolja a felszólaló. BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET Az ipari szövetkezetek küldöttközgyűlése Január 21-én, Miskolcon a KISZÖV székházában — Szép József­né elnökletével — tanácskozott a Borsod me­gyei KISZÖV küldöttközgyű­lése. A tanácskozáson a szö­vetkezetek küldöttein kívül jelen voltak: Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának munkatársa, Magyar Ernő, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője és a társszövet­ségek képviselői is. Az í­r­ásb­an előre megkül­dött napirendi pontokhoz Koltai Zoltán, a KISZÖV el­nöke fűzött szóbeli kiegészí­tést. Ennek során értékelte megyénk ipari szövetkezetei­nek 1976. évi munkáját és vázolta az 1977. évi legfon­tosabb feladataikat. A beszámolót vita követte, amelyben 14 felszólalás hang­zott el. Felszólalt — többek között —­ a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács jelenlevő képviselője is. A küldöttközgyűlés a beter­jesztett témákat — köztük a szövetség 1977. évi gazdasági és mozgalmi feladataira ki­dolgozott munkatervet, a szö­vetség és intézményeinek 1977. évi költségvetését, a küldöttközgyűlés idei első félévi munkatervét, a revizo­ri iroda tevékenységéről szóló jelentést elfogadta, illetőleg­­ jóváhagyta. Tanácskozó­­ a TESZÖV és a MESZÖV elnöksége December 23-án Miskolcon megtartotta évzáró ülését a Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Megyei Szövetsé­gének elnöksége. A tanácskozás résztvevői — Karajz Miklós elnökletével — meghallgatták és megvitatták dr. Németh Pálnak, a TE­­SZÖV titkárának beszámoló­ját az elnökség és bizottsá­gainak 1976. évi munkájáról; Simkó Mihálynak, a revizori iroda vezetőjének szóbeli ki­egészítőjét a belső ellenőrzés­ről írásban megküldött jelen­téshez; File Sándornak, a TESZÖV osztálvezetőjének szóbeli kiegészítőjét a közmű­velődés helyzetéről és felada­tairól megküldött jelentés­hez. A vitában több felszólalás és javaslat hangzott el a be­terjesztett napirendi pontok­kal kapcsolatosan. Jelen volt és felszólalt a tanácskozáson Szunyogh Já­nos, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese és Fejes László, a megyei tanács elnöke is. A tanácskozás végén meg­jutalmazták az 1976-ban leg­jobb munkát végzett elnök­ségi tagokat. Ugyancsak december 23- án, Miskolcon tanácskozott a MÉSZÖV elnöksége, amely Csege Gézának, a MÉSZÖV elnökének elnökletével meg­tárgyalta a háztáji és kis­gazdaságok fejlesztéséről, valamint a zöldség- és gyü­­mölcsf­el­vásárlásról szóló 1006. sz. kormányrendelet végrehajtásának Borsod me­gyei tapasztalatait és továb­bi feladatait. A MÉSZÖV január 27-i elnökségi ülésének napirend­jén többek között az áfész-ek kezelésében levő TÜZÉP-te­­lepek differenciált fejleszté­sének, továbbá a február 9-én sorra kerülő megyei küldöttközgyűlés beszámoló­jának tervezete szerepelt. 1977. január hő Demokratikus módszerekkel a V, ötéves terv első évének szövetkezeti eredményei jó alapot biztosítanak az áfész-ek 1977. évi terveinek elkészítéséhez, össztevékenységük további kedvező üte­mű fejlődéséhez. Az elmúlt év gazdasági eredményei­ben fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy a legtöbb helyen élénkült és széleskörűen kibontakozott a szocialista versenymozgalom, a dolgozók, a szocialista brigádok vállalá­sokat tettek a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa tiszteletére. Az 1976. évi főbb gazdasági mutatók alap­jn a fogyasztási szövetkezetekben már folyamatban van az idei üzletpolitikai és komplex terveik kialakításának előkészítése. Az éves ter­vek kidolgozásához megyei és országos prognózisok állnak rendelkezésre, amelyek jól hasznosíthatók a munkában. Ezek hasznossága kétségtelen, de önmagában nem elegendő. A megalapozott forgalmi, felvásárlási, termelési, gazdálko­dási és fejlesztési tervek csak úgy készíthetők el, ha a szö­vetkezetek az első lépcsőben részletesen elemzik saját gazda­sági tevékenységük eredményeit, hiányosságait, és igénylik a dolgozók, a választott testületek, a tagság aktív közreműkö­dését.­­ Az is igaz, hogy a gazdasági tevékenység eredményeinek elemzése, az ágazati tervek elkészítése nem lehet csak egy, vagy néhány szövetkezeti dolgozó feladata. A gyakorlatban nehezen képzelhető el, hogy a szerteágazó gazdasági tevé­kenységet egy dolgozó úgy ismerje, hogy az adott szövetke­zet, ágazatok, egységek összefüggő tervfejezeteit megbízha­tóan el tudja készíteni. Az ilyen törekvések rendszerint nem járnának kellő eredménnyel.­­ Mindezekből következik, hogy a tervezésnek fontos és nél­külözhetetlen feltétele, hogy a dolgozók a legfelsőbb szövet­kezeti vezetéstől az egységeik szintjéig­­ aktívan bekapcso­lódjanak a tervezési munkába. Igényelni kell tehát részvéte­lüket, véleményüket, mert a fejlődés lehetőségeinek, a lakos­sági keresletnek, a takarékosabb gazdálkodásnak ők, maguk a legjobb ismerői, a tervfeladatok végrehajtói is. M­ozgalmunkban a dolgozók részvétele mellett nem nél­külözhető a választott szervek, a szövetkezeti tagok, a szakszervezeti bizottságok közreműködése, a tervek kidolgozásában. Számos előnye van ennek a gyakor­latnak. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének jelenlegi sza­kaszában különösen fontos, hogy a tagság és a dolgozók a ki­tűzött tervfeladatok mellett megismerjék a célok végrehajtá­sának feltételeit, a fejlesztési lehetőségeket és az érdekeltségi ösztönzőket is. Az így készített terv megfelel, biztosítja az egyéni, a szövetkezeti és a társadalmi érdekek összhangját. Mindezek figyelembevételével várható, hogy a tervek való­ra váltását is segítik majd a szövetkezetek tagjai és dolgozói. Tóth Béla A Húszéves a Munkásőrség • A mezőcsátiak ünnepe A mezőcsáti járás munkás­­őri egysége — amelynek sze­mélyi állományát csaknem teljes egészében szövetkezeti tagok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dol­gozói alkotják — január 1ó­en, a járási/ művelődési ott­honban tartotta meg ünnepi gyűlését. Ezen megjelent és az elnökségben foglalt he­lyet Mező István, az MSZMP Mezőcsáti Járási Bizottságá­nak első titkára; dr. Kállai László, a megyei pártbizott­ság tagja, a Munkásőrség te­rületi parancsn­oka; Nagy Sándor, a Munkásőr Parancs­noki Iskola parancsnoka és Demjén Ferenc, a megyei pártbizottság politikai mun­katársa. Jelen voltak továbbá a járás állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, a bázismunkahelyek és a társ fegyveres testületek képvise­lői, valamint a munkásőrök közvetlen hozzátartozói. A Himnusz elhangzása után felolvasták a Munkásőrség országos parancsnokának 1. sz. díszparancsát, amely meg­különböztetett tisztelettel kö­szönti mindazokat az elvtár­sakat, akik két évtizeddel ez­előtt a párt hívó szavára el­sőként fogtak feevert a munkás-paraszt hatalom vé­delmére. Ezután Poós László, a járási pártbizottság csoport­vezetője köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, majd Kor­mos Ferenc járási parancsnok számolt be a személyi állo­­mány múlt évi munkájáról és ez évi feladatairól. A beszámoló elhangzása után az országos parancsnok­ság jelenlevő képviselő­je, va­lamint a területi és járási parancsnok kitüntetéseket nyújtott át az arra érdemes munkásőröknek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki Kállai Gézát, a Munkás­őrség alapító tagját. A Mun­kásőrség további 11 alapító tagját a 20 éves Szolgálati Érdeméremmel és emlékpla­kettel, több munkásőrt pedig a Szolgálati Érdemérem kü­lönböző fokozatával tüntették ki. Négyen Kiváló Munkás­­őr-parancsnok, heten Kiváló Munkásőr kitüntetésben ré­szesültek. A kitüntetések átnyújtása után dr. Kállai László elvtárs elsőként gratulált a szemé­lyi állomány múlt évi kima­gasló eredményeihez, meleg szavakkal méltatta a­­ mun­kásőrök két évtizedes helytál­lását, majd bejelentette, hogy a mezőcsáti járás munkásőrei a szocialista versenymozga­lomban elért kimagasló ered­ményeik alapján, elnyerték a legjobb önálló egység meg­tisztelő címet és a vele járó ezüst vándorserleget, ame­lyet háromszoros hurrá és nagy taps kíséretében nyúj­tott át az egység parancsno­kának. A járási párt-végrehajtó bi­zottság nevében Mező István elvtárs gratulált a kitüntetett munkásőröknek és tolmácsol­ta a megyei pártbizottság jó­kívánságait is. Mint mondot­ta, ez a kitüntetés további hűségre és helytállásra, pár­tunk politikájának követke­zetes képviseletére és megva­lósítására kötelezi a Munkás­őrség minden tagját. Az ünnepélyes egységgyű­lés a leszerelők elbúcsúztatá­sával és az új munkásőrök eskütételével, illetőleg az In­­ternacionálé hangjaival ért véget, amely után a budapesti Vasas Központi Művészegyüt­tes színvonalas műsorral kö­szöntötte megyénk legjobb munkásőreit, az ünnepség résztvevőit. A résztvevők egy csoportja. (Fotó: Sz. Gy.)

Next