Borsodi Szövetkezeti Élet, 1979 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. JANUÁR HÓ Tanácskozott a KISZÖV kisMettközgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) Az ötéves tervidőszak eddig eltelt három esztendejében gyártmányszerkezetünkben számottevő, a korszerűségre jelentősen kiható változás se következett be. A szövetkezetek 1978-ra is elkészítették a munka- és üzemszervezési intézkedési tervüket. E tervek színvonala azonban több vonatkozásban messze elmarad a kívánatostól. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy szövetkezeteink nem rendelkeznek megfelelő szervezési tapasztalatig középszervezőkkel. Van példa arra is, hogy ilyen szakember nem a szervezési feladatokkal foglalkozik. Szövetkezeteink gazdálkodásának további negatív vonása: a kifogásolható eszköz- és készletgazdálkodás, így például 20 százalékon felüli relatív túlkészletezéssel kell számolnunk a Sárospataki Építő- és Szerelőipari, a Miskolci Bútoripari és a Mezőkövesdi Járási Építő Szövetkezeteknél. Tíz-tizenkét százalékos túlkészletezés várható a Miskolci Vasipari és a Hernádmenti Építőipari Szövetkezetnél. Dicséretesen jelentős relatív készletmegtakarítás remélhető a Tokaji Vas- és Fémipari, az Edelényi Építőipari és a Leninvárosi Építőipari Szolgáltató Szövetkezeteknél. A túlkészletezés megszüntetése az eddigiektől lényegesen tervszerűbb gazdálkodást igényel. Biztosítani kell a szövetkezetekben, hogy csak a termeléssel arányos anyagbeszerzések történjenek. Magasabb szintre kell emelni a termelési folyamatok szervezettségét, írásbeli beszámolónkban a nyereség átlagon felüli növekedéséről adunk számot. A jelentős növekedés 29 szövetkezetnél tapasztalható, csupán 5 szövetkezetben számolunk a nyereség számottevő, vagy kisebb csökkenésével. Ilyen a Tokaji Vas- és Fémipari, a Sajómenti Ipari, a Szikszói Asztalos, a Putnoki Vegyesipari és a Sajószentpéteri Vegyesipari Szövetkezet. Tartósan jó eredmény várható a Bodrogkeresztúri Kerámia, a Mezőkövesdi Asztalos, a Szerencsi Bútoripari, a Hegyalja Ruházati és a Sárospataki Ruházati Szövetkezeteknél, amelyeknél az árbevétel 12—19 százalékát realizálják nyereségként. Koltai Zoltán, az 1979. évi tennivalókról szólva hangsúlyozta: a sikerek kulcsa a munka minőségének és hatékonyságának további fokozása. Ennek érdekében emelni kell a vezetés színvonalát, s a vezetői szinten szemléletbeli változásra van szükség. Az 1979. évi feladatok megfogalmazásában a KB december 6-i határozatát kell alapul venni. A szövetkezeteknek fokozottan figyelembe kell venniük a közgazdasági szabályozó rendszer változásait, annak várható közvetlen és közvetett hatásait, így többek között ösztönzik a nem rubel elszámolású exportot gazdaságosan és gyorsan növekvő szervezeteket. Intézkednek a gazdaságtalan export visszaszorítására. Azoknál a szövetkezeteknél, ahol a készletszint meghaladja az indokolt mértéket, a bank elrendeli annak a fejlesztési alapból való finanszírozását. Ilyen körülmények között a korábbinál nagyobb jelentősége van a költséggazdálkodásnak, a felhasznált anyagokkal való takarékosságnak. A nyereséget mérséklő intézkedéseket csakis hatékony belső intézkedésekkel lehet ellensúlyozni. Ennek elsődleges módja a termelési szerkezet céltudatos átalakítása, a költségszínvonal csökkentése. A KISZÖV elnöke beszámolt róla, hogy december 15-ig 22 szövetkezet küldte be az 1979. évre szóló tervét. Eszerint jelentősen növekszik a tőkés bérmunka, viszont a cipőipari export csökkenésével kell számolni. A textilruházati szövetkezetek és a külkereskedelmi termelés, ezen belül a tőkés export nagyobb arányú fejlesztését irányozták elő. A KISZÖV elnöke felhívta a figyelmet a párt életszínvonal-politikai célkitűzéseinek megvalósítására, az állami vállalatokkal való kooperációra, a szövetkezetek még jobban közös együttműködésére, a szövetkezetpolitikai, a mozgalmi munka, a szövetkezeti demokrácia fejlesztésére. Jambrik Gézáné, a KISZÖV felügyelő bizottságának elnöke arról számolt be, hogy vizsgálataik szerint az elnökség, és az osztályok a szövetkezeti demokráciának, a törvényességnek megfelelően munkálkodtak. Az átfogóbb ellenőrzések fokozására hívta fel a figyelmet, s javasolta, hogy ritkábban kell szervezni a különféle vezetők részére bentlakásos továbbképzéseket. Fügedi István, a Mezőkövesdi Járási Építőipari Szövetkezet küldötte beszámolt róla, hogy közel 10 százalékkal teljesítették túl az 1978. évi tervüket, s ebben jelentős része van annak, hogy 96 lakást adtak át. A lakásokat hagyományosan építik, így hosszú az elkészítési idő. 1979 második felében akarják meghonosítani a NO FINES technológia alkalmazását. Karasz Géza, a Sárospataki Ruházati Szövetkezet elnöke elmondotta, hogy a közösség 1977-ben 25 százalékkal nagyobb termelési eredményt ért el az előző évitől, 1978-ban pedig további 20 százalékkal növelték a termelést. A termékszerkezet változtatásában, az üzem- és munkaszervezésben jelentős eredményeket értek el, s így jó eredménnyel számolnak 1979-ben is. Kovács György, a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet elnökhelyettese örömmel mondta el, hogy december 20-án teljesítették éves árbevételi tervüket, s ebben jelentős részük van a szocialista brigádoknak. Nagy figyelmet fordítanak a dolgozók szakmai képzésére. A közösség a SZOT és a KISZ felhívására bekapcsolódott az országos munkaversenybe. Szép eredményeket szeretnének elérni, mivel 1979-ben ünneplik meg a szövetkezetben a szolgáltató szervezet létrejöttének 30. évfordulóját. A tanácskozáson Deák István, a párt-, a mozgalmi, az állami szervek képviselőinek nevében köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. Elismeréssel szólt róla, hogy a borsodi szövetkezetek 1978-ban a mozgalom történetében, a legszebb eredményeket érték el. Ez jó alap az 1979. évi nagyobb feladatok elvégzéséhez. A politikai és gazdasági vezetésnek, a népgazdasági, az export—importegyensúly megteremtését kell a munka középpontjába állítani. Hatékonyabban, gazdaságosabban kell termelni, erre ösztönöznek az új szabályozók, intézkedések. A szövetkezeteknek mindenekelőtt a belföldi, s a szocialista országok igényeit kell kielégíteniük, és a kapacitás növelésével, a többtermeléssel a tőkés exportot kell fokozniuk. Ez a piackutatás fokozását, a termelés, a gazdálkodás jobb, rugalmasabb szervezését kívánja meg. A hatékonyság növelésének fontos eleme a vezetés színvonalának növelése, a termelés jobb, céltudatosabb megszervezése. Cs. B. Az Edelényi Építő- és Szerelőipari Szövetkezet dolgozói az elmúlt évben eredményesen dolgoztak. Ebben nem kis szerepet játszott a szakipari részlegek, köztük az épületasztalosok munkája. Felvételünkön nagy szakértelemmel készül az ablakkeret. Fotó: L. J. 3 BORSODI SZÖVETKEZETI 61ET A mezőkövesdi kommunisták cselekvési programja AZ ÉV ELSŐ KÉT HÓNAPJÁBAN a kommunista közösségek értékelik az elmúlt évi politikai tevékenységüket és egy egész esztendőre előretekintve körvonalazzák feladataikat. A politika minden területére átfogó elemzések és tervek készülnek, de a változó körülmények, a fejlődés új tényei azt követelik a különböző szintű pártszervektől, hogy a mostani pártbizottsági üléseken, beszámoló taggyűléseken és a pártnapokon a gazdaságpolitikai munkán legyen a fő hangsúly. A megyénkben is így volt ez mindenütt a közelmúltban megtartott pártbizottsági üléseken, ahol megvitatták a vállalatok és szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodását, a cselekvési programok végrehajtását, és elfogadták az 1979. évre szóló gazdaságpolitikai cselekvési programokat. Mezőkövesden — ahol a politikai munka hatékonyságának fokozása és színvonalának emelése érdekében nemrégiben létrehozták az összevont városi-járási pártbizottságot — a közelmúltban megtartott pártbizottsági ülésen megállapították, hogy a pártszervek és szervezetek elmúlt évi gazdaságpolitikai tevékenysége eredményes volt. A pártbizottságok 1978. évi cselekvési programjaiban megfogalmazott feladatok alapvetően teljesültek, de a gazdasági irányító és ellenőrző munka hatékonysága azonban néhány területen nem éri el a kívánt szintet. Az 1979-es évben a város és a járás termelőegységeinek legfontosabb feladata, hogy hatékonyabb munkával járuljanak hozzá a népgazdasági egyensúly javításához. A pártbizottság gazdaságpolitikai cselekvési programja — amelynek alapján ezekben a napokban az alsóbb szintű pártszervek is elkészítik a maguk feladatterveit — a Központi Bizottság decemberi ülésének határozata alapján, a helyi sajátosságoknak megfelelően konkrétan megfogalmazza a gazdaságpolitikai munka tennivalóit. A legfontosabb feladatok: a termelési szerkezet korszerűsítése, az üzem- és munkaszervezés, a kapacitás-kihasználás és a munkaerőgazdálkodás javításának kérdései mellett összefoglalja az ipari üzemek, gyáregységek és az ipari szövetkezetek, valamint a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának időszerű tennivalóit is. A mezőkövesdi tanácsi üzemeknek —köztük az Építőipari Szövetkezetnek — döntően a hatékonysági követelmények érdekében kell fokozniuk erőfeszítéseiket. Az elkövetkezendő időszakban az Építőipari Szövetkezet úgy szervezze munkáját, hogy a megvalósításra kerülő idegenforgalmi célokat szolgáló létesítmények a szezon kezdetére átadásra kerüljenek. Tartsák elsődleges feladatuknak az exporttermelést szolgáló üzembővítések gyors és minőségi munkával történő befejezését. Az ipari szövetkezetek és részlegek a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodással javítsák termékeik versenyképességét, fokozzák a gazdaságos exporttevékenységet. A Ruhaipari Szövetkezet a termék szerkezetének korszerűsítésével fokozza a gazdaságosságot és a hatékonyságot. A város és a járás mezőgazdasági üzemei lehetőségeik és adottságaik jobb kihasználásával, szelektív fejlesztéssel biztosítsák a termelés mennyiségi növelése mellett a minőség javítását és az export árualap bővítését. Fontos feladatuk a gabonafélék, az olajos növények és a hús gazdaságos termelésének fokozása. A járás északi területein gazdálkodó üzemek — köztük a bogácsi, a bükkábrányi tsz — a termőföld jobb kihasználása érdekében csökkentsék a magas önköltséggel előállított növények termesztését, javítsák a rét- és legelőgazdálkodást és a tömegtakarmány-termesztést. A jobb talajadottságokkal rendelkező területeken — például a szentistváni tsz, a Mezőnagymihályi ÁG — fokozni kell az árunövények termesztését. A cselekvési program szól a háztáji zöldségtermesztés támogatásáról, a szőlő- és gyümölcstermelés problémáiról, az állattenyésztés teendőiről. Például a bükkaljai körzet alapvető feladata a húshasznosítású zsarvasmarha tenyésztése, míg a mezőségi területen a tejtermelést kell szorgalmazni. Az élelmiszeripari üzemek, a szállító és közlekedési vállalatok és a szolgáltatással, kereskedelemmel foglalkozó üzemek tennivalói között az áfészek feladatait is megfogalmazzák. Mezőkövesden kiemelt feladatuk a közétkeztetés fejlesztése, a gépkocsiszerviz kapacitásának bővítése, és a textiltisztítás felvevőhelyeinek a számát is növelniük kell. A két áfész a jövőben üzletpolitikájával biztosítsa a lakosság szükségleteinek színvonalasabb kielégítését, bővítse a választékot és javítsa a kereskedelem kulturáltságát. A szövetkezet mozgalmi jellegének erősítése mellett, fordítsanak nagyobb gondot a kereslethez igazodó kínálat biztosítására. Csak néhány dolgot emeltünk ki a legfontosabbak közül abból a cselekvési programból, amelynek végrehajtása a mezőkövesdi kommunisták fokozott felelősségét és példamutatását igényli. Meghatározták az 1979. évi tömegpolitikai munka tennivalóit is, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a végrehajtás feltételeinek a megteremtését, erősítse azt a nyílt, őszinte légkört, amely egyik alapja a dolgozók cselekvő részvételének a feladatok végrehajtásában. Az agitáció és a propaganda, a politikai munka sokféle formáját felhasználják az ez évi cselekvési programban megszabott tennivalók sikere érdekében. A hónap első felében megtartandó gazdaságpolitikai pártnapok, beszámoló taggyűlések mellett a politikai vitakörök és a pártoktatás különböző formáin is nagy hangsúllyal szerepelnek majd gazdasági kérdések. A Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére indítandó versenymozgalomban is kiemelt helyet kapnak az újszerű tennivalók. A VEZETÉS ÉS A VÉGREHAJTÁS minden szintjén megnövekedtek a feladatok: korszerűbben, gazdaságosabban és hatékonyabban kell dolgozni és ez a politikai munkára, a pártmunkára is vonatkozik. Nagyon sok múlik a gazdasági és politikai vezetők és vezető testületek gyors és rugalmas döntésein, de a végrehajtás „első vonalában” dolgozó alapszervezetek kommunistáinak példamutató munkáján is. Alapvető követelmény, hogy Mezőkövesd város és járás párttagsága egységesen vegyen részt a cselekvési program feladatainak végrehajtásában. A pártbizottsági ülések és a beszámoló taggyűlések csak egy-egy állomásai a munkának: a számvetések után az igazi sikereknek folyamatosan, egész évben tettekben és eredményekben kell megmutatkoznia. P. J. A Szépség és Szabadság dicsérete Az utóbbi hónapokban sokszor elhangzott: az elmúlt évek eredményei kedvező alapot adnak arra, hogy bizakodva tekintsünk a jövő elé. Ahhoz azonban, hogy terveink maradéktalanul valóra váljanak, mindannyiunknak többet kell tennünk, tudatosabban, hatékonyabban kell dolgoznunk. Egyszerűbben fogalmazva, az V. ötéves terv sikereinek is az alapja a példamutató munka. Enélkül nem képzelhető el az előbbrelépés, a szövetkezetek fejlődése sem. Juhász Gyula szép verse jutott eszembe: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, kinek nővére Szépség és Szabadság, s kinek világa most hajnalodik.” A költő jól látta: a munka az élet anyja. Belőle sarjad minden, amiből élünk. — De sokan vagyunk még, akik ezt nem tudjuk. S ez nem is egészen — legalábbis nem kizárólagosan — az öntudat hiányával, vagy műveltségben gyengeségekkel függ össze. Persze, azzal is. De ha csak ide egyszerűsítenénk, akkor hogyan tudnánk megmagyarázni az öntudatosnak és műveltnek ismert naplopó, és hogyan a kevésbé öntudatos és műveletlen, szakadásig húzó magatartását? Igen gyorsan megakadnánk akkor is, ha csak az egyén biológiai tulajdonságaira vezetnénk vissza azt, hogy ki, miért dolgozik nagy fizikai vagy szellemi erőbefektetéssel, és ki, miért lenne legszívesebben munkakerülő. Amit mi a munkánál alkalmazunk — anyagi és erkölcsi ösztönzők formájában —, az nagy jelentőségű és hatásos eszköz, de önmagában ez sem ad teljes értékű magyarázatot arra, hogy ki miért dolgozik meg keményen a megélhetésért, és ki veszi fel ellenérték nélkül a pénzt. Van még néhány tényező. Egyik a környezet hatása, amellyel mostanában mozgalmunkban is kezdünk komolyan foglalkozni. A közvetlen környezeté, a munkahelyé. Itt viszont többször írjuk, beszélünk a mikroklíma körén belül arról, hogy a vezetők és a beosztottak viszonya milyen, és kevesebbet szólunk arról, egyáltalán van-e rendesen, rendszeresen, a használhatóság érzését keltő igénnyel mit dolgoznia annak, aki dolgozni akar? Pedig a mikroklíma lelke éppen ez. Ha elismerjük a környezet igen erőteljes hatását, akkor számunkra világos, hogy a környezet úgy is hathat, hogy demoralizál, esetleg fásulttá tesz, mert nem lehet pontosan dolgozni. Nem, mert akire tartozik, nem határozza meg világosan a célt, nincsenek biztosítva jó technikai, vagy személyi feltételek. S ott sem azután, ahol annyit kell dolgozni, hogy a fásultságtól már édesmindegy, hogy milyen a munka színvonala, rossz-e vagy jó, mert a családnak a kenyérrevalóját mindenképpen meg kell keresni. Ennek a munkának amúgy sincs szépsége, csak rohammal zajló, nagy mennyisége. Ezt az utat nem járhatjuk! A mai gazdasági feladatok minden korábbinál nagyobb igényűek. Ebből következik, hogy a vezetőknek is megnövekedett a felelőssége. Ebbe az irányító körbe értjük a szövetkezet első számú vezetőit, s azokat a mozgalmi és tömegszervezeti vezetőket, akik mind-mind sokat tehetnek személyes példamutatásukkal, helyes tanácsaikkal, igazságos ítéleteikkel a munkafegyelem további szilárdításáért. Az igaz, hogy gazdasági, mozgalmi, szolgáltatási helyzetünk megítélésében a korábbitól reálisabb szemlélet alakult ki a legtöbb szövetkezetnél. Ennek ellenére sok a tennivaló. Bizony, ha körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy még nem tettünk meg mindent a fegyelem megteremtéséért. Nemcsak a kereskedelemben, az ipari üzemágak területén kell pontosan, fegyelmezetten, takarékosan dolgozni, hanem az íróasztalok mellett is! Vezetők, beosztottak, szellemi munkások és fizikai dolgozók együttes erejétől, összefogásától, jó, pontos és becsületes munkájától függ, hogy mikor és hogyan tudjuk megoldani gazdasági gondjainkat. Arra kell törekednünk, hogy a kenyérnek, a kenyeret jelentő munkahelynek — a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb becsülete legyen. Ez a szocializmusban a legfontosabb erkölcsi kérdés és jellemformáló erő. Nemcsak a szövetkezetekben, az üzemi keretek között, hanem mindenhol, ahol az ember — szakmája, hivatása szerint — dolgozik. Az eredményes munkától valóban boldog lesz az ember, de csak úgy, amilyen mértékben képesek vagyunk megszervezni és értékelni a munkát Tóth Béla