Borsodi Szövetkezeti Élet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VU\' V ^ Eredményekben bővelkedő boldog új évet kívánunk lapunk olvasóinak! .. és ezúton is köszönjük azokat a jókívánságokat, melye­ket lapunk szerkesztősége kapott az új esztendő alkalmá­ból. Köztük volt Etiópiából az Obzsut házaspár, dr. Obzsut József és felesége, lapunk külső munkatársainak üdvözlő lapja is (címképünk), melyet január közepén Addisz- Abeba-ból kaptunk. Biztos útmutató... A kongresszusi irányelvek az OSZT ülésén A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek, az ipari, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek közös tanács­kozó testülete, az Országos Szövetkezeti Tanács — az MSZMP KB felkérésére — megvitatta a XII. pártkong­resszus irányelveit. A ta­nácskozáson részt vett Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A vitaindítót Rév Lajos, az OSZT soros elnöke tar­totta. A hazai szövetkezetek több mint három és fél milliós tagsága nevében a többi között hangsúlyozta: az a gyakorlat, hogy a Központi Bizottság orszá­gos vitára bocsátja irány­elveit, a párt demokratiz­musának olyan példája, amely elősegíti a közéleti, s ezen belül a szövetkezeti demokratizmus szélesedését, elmélyülését is. A szövet­kezetekben a már elvég­zett munka értékeléséhez és a megoldásra váró fel­adatok kijelöléséhez, vég­rehajtásához egyaránt biz­tos útmutatóként szolgáló irányelvek valamennyi fe­jezete a magyar szövetke­zeti mozgalom ügye is.­­ Az OSZT megtisztelő feladatának tesz eleget, amikor, mint a szövetke­zeti tagsággal együtt élő, a párt szövetkezetpolitikájá­nak gyakorlati magvalósítá­sába­n is tevékenyen részt vevő testület, a szövetke­zetek sajátos nézőpontja alapján az elsők között fej­ti­ ki véleeményét és javas­latait, az MSZMP XII. kongresszusát megelőzően közzétett irányelvekről és észrevételeit eljuttatja a párt vezető szervéhez. A vitában felszólalt Szla­­meniczky István, a SZÖ­VOSZ elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Békés Miklós, a Gépipari Szövet­kezetek elnöke, Bencze Fe­renc, a Halászati Szövetke­zetek Szövetségének főtit­kára, Nagy László, a Há­ziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének elnöke, Szabó István, a TOT elnö­ke, Gyenes András, a Tol­na megyei KISZÖV elnö­ke, Czimbalmos Béla, a TOT főtitkára. Kiss József, a Somogy megyei MÉSZÖV elnöke. Csele Gusztávné, a lébénymiklósi Lenin Mgtsz. párttitkára. Somlai Miklós, a Skála-Coop osztályveze­tője, lakásszövetkezeti el­nök. A felszólalók egyetérté­süket fejezték ki az irány­elvekben meghatározott politikai, gazdasági, ideoló­giai célokkal. Elismeréssel méltatták, hogy a párt kö­vetkezetes, töretlen politi­kája — amelyben kifejező­dik a munkás-paraszt szö­vetség erősödése —, a szö­vetkezeteket a társadalmi­­gazdasági építőmunka fon­tos tényezőjeként tartja számon. Az irányelvekhez fűzött javaslatokból, észre­vételekből is kitűnt: a szö­vetkezetekben erőteljes a törekvés a társadalmi és gazdasági előrehaladást, a termelést befolyásoló esz­köztárak hasznosítására, aminek egyértelműen az a meggyőződés az alapja, hogy a szövetkezeti mozga­lomnak hazánkban nem­csak múltja, eredmények­ben gazdag jelene, hanem további fejlődést ígérő jö­vője is van. Ezt erősítette meg felszólalásában Bor­bély Sándor, a KB titkára is .(MTI) V ÉVFOLYAM 1. SZÁM Ara: 3 Ft 1980. JANUÁr. Bízunk szövetkezeteink helytállásában A megyei szövetségek vezetőinek újévi nyilatkozata Dr. Németh Pál, Koltai Zoltán, Szunyogh János, a TESZOV titkára: — A mezőgazdaság termelési értéke 1979-ben országosan az 1978-as szinten alakult, nálunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mintegy tíz százalékkal emel­kedett, a szövetkezetek bruttó jövedel­mének növekedése elérte a 20 százalé­kot. Igaz, ebben főleg a melléküzem­­ágak dinamikus fejlődése játszott köz­re, ennek eredménye azonban elősegíti az alaptevékenység fejlesztését. — Tudjuk, hogy 1980 sok tekintet­ben kiemelkedő jelentőségű esztendő lesz, mindenekelőtt a XII. pártkong­resszus éve és felszabadulásunk 35. év­fordulója miatt, de sor kerül a tanács­tagi és országgyűlési képviselők újjá­­választására is. — Szövetségünk már 1979-ben igye­kezett ráirányítani a termelőszövetke­zetek dolgozóinak figyelmét belpoliti­kai életünk közelgő nagy eseményei­re. Serkentettük, szorgalmaztuk a szo­cialista munkaversenyt, amely széles körű visszhangra talált szövetkezete­inkben. Megyénk 105 termelőszövetke­zete. 6 szakszövetkezete és közös vál­lalkozása csaknem kivétel nélkül be­kapcsolódott a kongresszusi és felsza­badulási versenymozgalomba. A szocia­lista brigádok vállalásainak értéke kö­zel százmillió forintra tehető. Teljesí­tésük folyamatban van. Ezek eredmé­nyei már tükröződnek a gazdálkodás elmúlt évi mérlegében, az új esztendő megalapozása pedig az őszi vetés és mélyszántás idejében és jó minőségben való elvégzésével megkezdődött szövet­kezeteinkben. — Sokan felteszik a kérdést: Reáli­sak-e az 1980. évi célkitűzéseink? Ké­pesek leszünk-e népgazdasági szinten 5—5,5 százalékkal, ezen belül a nagy­üzemek 10—12 százalékkal növelni a mezőgazdasági termelés értékét? —Vé­leményünk szerint —, s ez a szövetke­zeti vezetők többségének véleménye is — igen. Az elmúlt tíz év tapasztalatai egyértelműen bizonyítják megyénk me­zőgazdasági nagyüzemeinek teljesítő­­képességét. Borsod mezőgazdasági üze­meinek termelési értéke az elmúlt tíz év alatt 36 százalékkal növekedett az országos 26 százalékkal szemben ... Ez­zel együtt tudjuk, hogy megyénket több termék tekintetében és általában sem sorolhatjuk az élenjáró mezőgazdasági megyék közé, mégis meg vagyunk győ­ződve róla, hogy termelőszövetkezete­inkben még sok olyan tartalék van, amelynek feltárása és kiaknázása lehe­tővé teszi szövetkezeteink előbbre lé­pését 1980-ban és a VI. ötéves terv időszakában. Erre ösztönöz a január 1- én életbe lépett új szabályozórendszer is. Igaz, ez a korábbinál „szigorúbb” feltételeket teremt a mezőgazdasági ter­melés számára is. Azonban látni kell, hogy az új szabályozók nemcsak szi­gorítást és főleg nem „beleszólást” je­lentenek a gazdálkodásba, hanem együt­tesen előtérbe állítják a hatékonysá­got, ösztönzik az olcsóbb megoldásokat, az ipari eredetű anyagok megfontolt, ésszerű felhasználása elősegíti a taka­rékosabb gazdálkodást. Az is igaz, hogy az új szabályozók fokozzák a gazdál­kodás „érzékenységét”, de nem utolsó­sorban elismerik, honorálják az ered­ményesebb gazdálkodást, s lehetővé te­szik a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítését, alkal­mazását. Kétségtelen, hogy­’az új szabályoz’ h vezetőktől is több és jobb munkát, jobb szervezést, következetesebb veze­tést, nagyobb felelősséget követelnek. Azonban bízunk benne, hogy a jelen­legi helyzet reális felmérésével, hatá­rozott, következetes vezetéssel, a ter­vek és a kongresszusi vállalások telje­sítésével, fegyelmezettebb munkával a nehezebb követelményeknek is megfe­lelnek: szövetkezeteink, a KISZÖV elnöke: — 1980-ban és a következő években az eddigiektől nehezebb, szigorúbb kö­rülmények között kell dolgoznunk, él­nünk, a kor új követelményeihez iga­zodva, új úton kell haladnunk. Mindez szemléletbeli és gyakorlati változtatást tesz szükségessé. Legelső és legfonto­sabb feladatunk: nekünk, az ipari szö­vetkezeteknek is a hatékonyabb mun­kával, ésszerűbb, eredményesebb gaz­dálkodással, a piaci igényekhez való ru­galmasabb alkalmazkodással az eddigi­ektől jobban kell segítenünk a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének további javítását. Ebből következően változat­lanul lényeges és fontos a tőkés ex­port minden eddigitől nagyobb arányú, dinamikus növelése. Mind a hazai igé­nyek kielégítését, az export fokozását elősegíti a termékszerkezet korszerűsí­tése. Igaz, ebben már vannak eredmé­nyeink, de a körülmények arra sürget­nek, meg kell gyorsítanunk a termék­­szerkezet korszerűsítését, jobban kell keresni az ezt elősegítő lehetőségeket. — A KISZÖV érdekképviseleti köré­hez tartozó ipari szövetkezetekben is számolnunk kell a foglalkoztatottak létszámának csökkenésével. Éppen ezért minden lehetőséget figyelembe véve ke­resni kell, fel kell tárni, hasznosíta­nunk kell a belső, a rejtett tartaléko­kat, amelyek a termelés, a termelé­kenység növelését, a termékek minősé­gének, piacképességének további javí­tását segítik elő. Változatlanul fontos feladatunk a lakosság igényeinek még jobb kielégítése. Építőipari vonatkozás­ban: 1980-ban és a következő években a­ lakások építése mellett fokoznunk kell a felújítási, karbantartási munká­kat Változatlanul fontos tennivalónk a lakossági javításszolgáltatás növelése, e munkák magas színvonalon való vég­zése. A megváltozott körülmények ha­tására újból megnőtt az igény a láb­belik javítása iránt éppen ezért az ér­dekelt szövetkezeteknek úgy kell szer­vezniük a munkát, hogy a javítást gyorsan, jó minőségben végezzék el.­­ 1980-nal kezdődően az új szabály­zórendszer a hatékonyan dolgozó és a jól gazdálkodó szövetkezeteknek ked­vez. A szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha az idén, s a hatodik ötéves tervidőszakban még fokozottabb figyel­met fordítanak a hatékonyabb gazdál­kodás feltételeinek megteremtésére, er­re összpontosítják a szövetkezeti közös­ség erejét. Erre annál is inkább szük­ség­ van, mivel a szövetkezeti beruhá­zások — úgy mint a népgazdaság egé­szében — 1980-ban és a következő években csökkennek. Éppen ezért mind a szövetkezeteknek, mind a szövetség­nek nagyobb erőt kell összpontosíta­nunk a megkezdett beruházások mi­előbbi befejezésére.­­ A nagyobb feladatok elérését elő­segíti, hogy a szövetkezetek nagy ré­szében már megtartották a tisztújító közgyűléseket. A tapasztalatok szerint olyan dolgozók kerültek, kerülnek a vezetőségekbe, a szövetkezetek élére, akik bírják a tagság bizalmát, képesek az új követelményeknek megfelelő ma­gas színvonalú vezetésre. A „vizsgabiz­tos” az élet lesz, az irányítás minden szintjén azok maradnak meg, akik ké­pesek eleget tenni a nagyobb követel­ményeknek. Bár feladataink nagyob­bak, bizalommal tekintek a jövő elé, hiszen az ipari szövetkezetek eddigi eredményei azt tanúsítják, hogy a na­gyobb feladatoknak is eleget tudnak tenni. a MÉSZÖV elnöke. — Az 1979. évet a fogyasztási szö­vetkezetek eredményesen zárták. A megyei szövetkezeti kereskedelem a nehezebb körülmények között, egyes termékek kínálatának időnként mutat­kozó és az év második felében növek­vő problémái mellett is megfelelő szín­vonalú áruellátást biztosított. A háló­zat kulturáltsága tovább fejlődött, bő­­vültek a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásából származó belföldi és ex­portárualapok. Elismerést érdemlően oldották meg az évközi fogyasztói ár­változással kapcsolatos szervezési és el­látási feladatokat. A takarékszövetkeze­tek eddig még nem tapasztalt nehéz­ségek mellett is hasznosan segítették a lakosság pénzmegtakarításának össze­gyűjtését. A lakásszövetkezetek fokoz­ták részvételüket a lakás- és garázs­­építésekben és a lakásfenntartásban. Ilyen alapon indulunk az 1980-as esz­tendőnek, melynek követelményeit csak magatartásunk, vezetési stílusunk je­lentős változtatásával teljesíthetjük. — A nehezebb körülmények között nagyon fontos annak biztosítása, hogy a vezetők és a dolgozók egységes alko­tó szemlélettel és akarattal rendelkez­zenek, hogy reálisan — szélsőségektől mentesen — ítélhessék meg a népgaz­daság és a szövetkezet, valamint a ma­guk helyzetét, lehetőségeit, feladatait. Erősödjön bennünk az optimizmus, de legyen birtokában mindenkinek az az ismeret is, hogy számára mit jelent a magasabb követelmény, az újszerűbb munka, hogy neki mit, mikor és ho­gyan kell tenni, cselekedni. A vezetőknek bátrabban kell vállal­ni azt a konfliktushelyzetet, amikor a népgazdasági érdeket a csoport-, vagy az egyéni érdek után akarják helyezni. Az alapellátás megfelelő színvonalú és folyamatos biztosítása mellett más tartalmat kell kapnia nálunk a piac­kutatásnak, a helyi árualapok feltárá­sának, a hiánycikkek és különösen a népgazdaság egyensúlyi helyzetén ja­vító áruféleségek termelésének elő­e«’­­tésének, a szerződéses kötelezettségek kölcsönös betartásának. Használjuk ki a szövetkezetek és a vállalatok között lé­tesíthető együttműködési lehetőségein­ket. A takarékszövetkezeteknek a lakos­ság pénzmegtakarításainak összegyűjté­sével, a dolgozók és a társadalmi aktí­vák tudatos szervezőmunkájának erő­sítésével — 1980-ban jobb eredményt kell és tudunk elérni. A kölcsönzés ha­tékonyságát gondos hitelbírálattal, az adósmorál javításával, a kölcsönök forgási sebességének fokozásával meg lehet növelnünk. Még a legtöbb taka­rékszövetkezet rendelkezik azokkal az eddig ki nem használt lehetőségekkel, amelyek a különböző pénzügyi szol­gáltatások általánossá tételében jelent­keznek. A lakásépítő szövetkezetek határozot­tabban kérjék számon a szerződéses fe­gyelmet, ismerjék meg és fordítsanak nagy figyelmet a korszerű, csoportos családi ház építésére. A lakóházak ke­zelése, karbantartása és felújítása szín­vonalának javítása érdekében gondos­kodjanak jobban e tevékenységek anya­gi, technikai, személyi feltételeiről.­­Folytatni lehet — és kell — a meg­alapozott, ésszerű szövetkezeti egyesü­léseket. Munkánk magasabb színvonalon tör­ténő szervezése, irányítása, végrehajtá­­sa és ellenőrzése; a munkaerővel, mun­kaidővel, anyaggal és pénzzel való ész­szerű takarékosságban rejlő előnyök ki­használása; a szövetkezeti dolgozók és a tagság aktív közreműködése, a kong­resszusi és felszabadulási munkaver­seny alkotó eredménye feladataink si­keres végrehajtásához még nagyon sok lehetőséget nyújt. Ezért látom én tel­jesíthetőnek az ez évi tervet a fogyasz­tási szövetkezeti mozgalomban.

Next