Borsodi Szövetkezeti Élet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

mo. JANUÁR BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET A fogyasztási szövetkezetek számvetése és programja Tanácskozott a MÉSZÖV küldöttközgyűlése A fogyasztási szövetkezetek V. öt­éves terve megyei időarányos telje­sítéséről és az 1980. évi feladatokról, a szövetség 1978. évi költségvetési gazdálkodásáról tanácskozott decem­ber 22-én a MÉSZÖV küldöttközgyű­lése. A küldöttek ezenkívül megvi­tatták az ellenőrzési iroda munkájá­ról szóló beszámolót, a felügyelő bi­zottság jelentését, új tisztségviselőket választottak a küldöttgyűlési bizott­ságokba, és elfogadták a MÉSZÖV alapszabályának módosítására tett ja­vaslatokat. A küldöttközgyűlésen részt vett: Kolláth Sándor, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára, Várbíró György, a megyei pártbizott­ság munkatársa, Amriskó Gusztáv, a HNF megyei bizottságának titkára, Szakács László, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának helyettes ve­zetője és Sürü András, a megyei NEB elnökhelyettese. Jelen voltak a KPVDSZ és a társszövetségek képvi­selői is. A közgyűlés résztvevőit Szu­­nyogh János, a szövetség elnöke kö­szöntötte. Az írásban megküldött elő­terjesztéshez Tóth Bálint, a MÉSZÖV elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegé­szítést. A fogyasztási szövetkezeti ágazatok munkáját értékelve a MÉSZÖV elnök­­helyettese megállapította: megyénk fo­gyasztási szövetkezetei alapvetően az V. ötéves tervcéloknak megfelelően fejlőd­tek, elismerésre méltó mozgalmi és gaz­dasági eredményeket értek el. Az áfészek terveiket a legfontosabb területeken időarányosan teljesítették, a bolti és vendéglátóipari forgalmi elő­irányzataikat pedig túlteljesítették. Ár­bevételük 4 év alatt több, mint 2 mil­liárd forinttal növekedett. A takarék­­szövetkezetek betétállománya csaknem megduplázódott. A lakásszövetkezetek hatékonyan segítették a lakáspolitikai célok megvalósítását. Az eredmények elérésében döntő sze­repük volt a szövetkezeti dolgozók ál­dozatkész munkájának, a tagok és az önkormányzati szervek aktív közremű­ködésének, a vezetés színvonala javu­lásának, a szocialista munkaversenynek és brigádmozgalomnak. A szövetkeze­tek többsége kellőképpen alkalmazko­dott a megváltozott körülményekhez. Kezdeményezéseik hozzájárultak az alapellátás javításához, a helyi áruala­pok bővítéséhez, a kistermelők sokol­dalú segítéséhez, termékeik felvásárlá­sához és értékesítéséhez. Az V. ötéves terv eltelt időszakában a szövetkezeti kereskedelem dinamiku­san növelte forgalmát. A bolti és ven­­­­déglátóipari forgalom, mintegy 44 szá­zalékkal nőtt. A bolti kiskereskedelem évi átlagos fejlődési üteme meghaladta a 10 százalékot. Legerőteljesebben az alapellátás fejlődött. Az élelmiszerfor­galom például 4 év alatt több mint 57 százalékkal nőtt. A kistelepülések alap­ellátásának javulása tovább csökken­tette a falu és a város közötti ellátási szintkülönbséget. A kereslet jobb kielé­gítését megyénkben ma már 32 korsze­rű ABC-áruház biztosítja. A boltok 95 százalékában a hűtési lehetőség is biz­tosított. A vendéglátó egységek meleg étel­­forgalma 61,6 százalékos növekedést ért el. Az előfizetéses ételforgalom fejlő­dése is meghaladta az 50 százalékot. Fejlődött az alkoholmentes italok for­galma és az ideggenforgalmi helyek el­látottsága is. Sok kívánnivaló van vi­szont a gyermek- és diákétkeztetés, a cukrászipari termékek forgalmazása, a vendéglátóüzletek környezeti kultu­ráltsága területén. Több tényező együttesen játszott köz­re abban hogy a ruházati forgalom a tervhez képest 4 év alatt 50 százalék alatt maradt. Ezzel szemben a vegyes­­iparcikk-forgalom folyóáron számolva, 43 százalékkal növekedett. A szövetkezetek árpolitikája fegyel­mezetten igazodott a népgazdasági ter­vekben meghatározott viszonylagos ár­­stabilitási követelményekhez. Fejlődött az áfészek forgalomszervező munkája: jelentősen előrehaladt a profilrendezés, s így racionálisabbá vált a készletgaz­dálkodás. Az áfészek integrációs szerepük be­töltésének egyre fontosabb intézménye­ként kezelik a mezőgazdasági szakcso­portokat. A tervidőszak eddig eltelt éveiben 40 új szakcsoportot hoztak lét­re. Jelenleg már közel 22 ezer kister­melőt tömörítenek a különböző szak­csoportokban. A szakcsoportok közös értékesítése négy év alatt több mint 50 százalékkal nőtt, az áfészek rende­­­zésére bocsátott áruik értéke eléri a 235 millió forintot. Munkájukat termelési előlegekkel, anyagok, különböző eszkö­zök beszerzésével, szállítással, szakta­nácsadással segítik az áfészek. Mindezeknek jelentős szerepük van abban, hogy például a sertéstenyésztő és hizlaló szakcsoportok évi 24 500 má­zsa friss tőkehússal segítik a lakossági áruellátást; fólia alatti zöldségterme­lést 1979-ben már 130 ezer négyzetmé­teren végeztek, s emellett évenként 45— 50 vagon mézzel és közel 9700 mázsa élő nyúllal hozzájárulnak az exportfel­adatok teljesítéséhez is. A kisgazdasá­gokból származó szövetkezeti felvásár­lás értéke megközelíti a 337 millió fo­rintot. Az áfészek ipari, építőipari termelé­sének értéke több mint 240 millió fo­rintot tesz ki. Tevékenységük mintegy 88 százaléka az élelmiszer-forgalmazás­ban realizálódik. Ebből következik, hog­y a vártnál is lassúbb ma még például a lakossági, ipari és kereskedelmi szol­gáltatások fejlődése. Egyes szolgáltatá­saik, mint például a kölcsönzés, a ház­hoz szállítás, messze elmarad a köve­telményektől. A gazdálkodás hatékony­ságának színvonala, fejlődésének üte­me nem felel meg a középtávú ter­vekben megjelölt céloknak. A szabá­ly.....!. változása, valamint a szubjektív te­­rv totók következményeként a terve­zett 44 százalékos nyereség 4 év alatt mindössze 23 százalékkal növekedett. Helyenként a gazdálkodás gyengeségei következtében a kereskedelemben rea­lizált árrések színvonala, csökkenő ten­denciát mutat. Emellett az ellenőrzé­sek számottevő problémát, lazaságot tárnak fel a vagyonvédelem területén. Az általános költségek több szövetke­zetnél indokolatlanul növekednek. Ala­csony színvonalú az ármunka, ugyan­akkor a pénz- és készletgazdálkodás kiegyensúlyozott. Gyors volt a készle­tek forgási sebessége is. A termelé­kenység növekedési üteme alapvetően megfelelő. Javultak az élet- és munka­­körülmények. A tervidőszak első há­rom évében az áfészek munkavédelem­re közel 37, szociálpolitikai célokra pe­dig több mint 20 millió forintot fordí­tottak. A takarékszövetkezetekről szólva a MÉSZÖV elnökhelyettese elmondt,­, hogy a tagok száma 22 ezer fővel, a részjegyalap pedig 3,1 millió forinttal emelkedett. Tizenhéttel nőtt a pénzin­tézetek száma. A takarékszövetkezeti beruházásokat a MÉSZÖV elnöksége 3 millió 400 ezer forinttal támogatta. A betétállomány az év végére elérte a 840 millió forintot. A kölcsönfolyósítás legtöbb helyen a hitelpolitikai elvek­nek megfelelően valósult meg. Az öt­éves tervciklus eddig eltelt éveiben a nyereséghozam nem fejlődött a kívánt mértékben. Az évenként tervezett nye­reséget a 21 takarékszövetkezet közül mindössze tíz érte el. Néhány helyen a pénzügyi szolgáltatások széles körű be­vezetésének lehetőségével sem éltek megfelelően. Dinamikusan fejlődtek megyénk la­kásszövetkezetei. A kezelésükben levő lakások száma 4 év alatt 3912-vel nö­vekedett. Eredményes gazdálkodásukat bizonyítja, hogy az üzemelési bevételek mindenütt fedezték a kiadásokat, tö­bb helyen költségmegtakarítást értek el. Ennek ellenére a pénzügyi egyensúly biztosítására kedvezőtlenül hat, hogy tovább nőtt a késedelmesen vagy egy­általán nem fizető tagok száma. A szervezett házkezelésbe a beszá­molási időszakban további 3781 lakást vontak be. Ezzel a megye szövetkezeti lakásainak már mintegy 85 százaléká­nál biztosítottak a házkezelési szolgál­tatások alapfeltételei. Miskolcon, Ka­zincbarcikán és Ózdon új önelszámoló, karbantartó részlegek alakultak. Ezzel és a főállású ügyintéző szervezetek ki­alakításával, mind nagyobb mértékben tesznek eleget az alapszabályaikban meghatározott kötelezettségeiknek. A lakásépítő szövetkezeti formában épí­teni tervezett lakások száma időará­nyosan nem teljesült, illetve a tervcik­lus végére a tervezett 730-cal szem­ben 677 lakás kerül átadásra. A fogyasztási szövetkezeti ágazatok jövőbeni feladatai közül — az MSZMP KB decemberi határozatával, illetve a XII. kongresszus irányelveivel össz­hangban — az alábbiakra hívta fel a figyelmet a MÉSZÖV elnökhelyettese. Az áfészeknél a kereskedelmi szer­vezőmunkát, a gazdasági együttműkö­dést szükséges az eddigieknél magasabb színvonalra emelni. A gazdaságos export és a belföldi ellátás fokozása érdekében a szövetkezeti ipari termelés lehetősé­geit szükséges jobban kiaknázni. Javí­tani kell a gazdálkodás hatékonyságát, emelni a vezetés színvonalát, biztosíta­ni a belső tartalékok intenzív feltárását. A takarékszövetkezetek elsőrendű fel­adata a betétállomány további emelése, a hálózat- és területfejlesztés gyorsítása, a kölcsönzés hatékonyabbá tétele, a forgási sebességnek fokozása, illetve a törlesztési fegyelem javítása. Fontos kö­vetelmény a háztáji és kisegítő gazda­ságok kölcsönigényeinek kielégítése. A vagyonvédelem és a pénzügyi fegyelem javítása érdekében fokozni kell a belső ellenőrzés hatékonyságát, s eközben ja­vítani a tulajdonosi ellenőrzést is. A lakásépítéseknél jobban kell tá­maszkodni a szövetkezeti tagok öntevé­kenységére, az üzemek és vállalatok sokoldalú támogatására­. Az eddiginél is jobban kell fejleszteni a karbantartó szervezetek tevékenységét, javítani mun­kájuk minőségét. A jövőben is szorgal­mazni kell a gazdaságosan nem üze­meltethető kis létszámú lakásszövetkeze­tek egyesülését, javítani a társadalmi tisztségviselők, a tagság és az állományi dolgozók munkakapcsolatait. A küldöttközgyűlés vitájában többek között felszólalt Kolláth Sándor elvtárs is. Elismerését fejezte ki a fogyasztási szövetkezetek alapvetően eredményes négyévi munkájáért. Utalt rá, hogy egyes területeken tapasztalni lemaradá­sokat, ezért most a hibák felszámolá­sára kell a figyelmet összpontosítani. A formális eszközök és módszerek alkal­mazása helyett célratörő, hatékony módszerek gyakorlati alkalmazására van szükség. Jövőbeni munkánk azt kö­veteli, hogy javítsuk a gazdálkodás ha­tékonyságát. Fegyelmezett, felelősségtel­jes kollektív és szakszerű munkára van szükség, hogy ezzel is hozzájáruljunk a jó politikai közérzet biztosításához — mondta a Miskolc városi Pártbizottság titkára. A vitában elhangzottakra Tóth Bálint válaszolt, majd a küldöttközgyűlés elío­­sa'ha az írásban kiadott bes^'í'^'a'őt ■ [UNK] szóbeli előterjesztést, a felügyelő bizott­ság és az ellenőrzési iroda jelentését jóváhagyta a MÉSZÖV gazdálkodásának mérlegét és módosította a szövetség alapszabályát. A küldöttközgyűlés a nő- és ifjúság­ bizottságaiban időközben megüresedett helyek betöltésére nyílt szavazással új tagokat választott. Tóth Béla A tél még javában tombol, de a Mezőkövesdi Áfész „fóliásai” már a tavaszra ké­­szülnek ... Fotó: L J. 3 Mindenkit megmérő esztendő Új évtized küszöbére ér­ve, a naptár lapjain már az első hónapot pergetjük, de fülünkben még ott csenge­nek az újévi jókívánságok, emlékezetünkben még ele­venek az ünnepi pillanat­ban tett fogadalmak és el­határozások. Mint mindig, ezúttal is terveket szövö­getünk egyéni életünkben, ám tudjuk: boldogulásunk, előrehaladásunk csak tár­sadalmi céljainkkal együtt valósulhatnak meg és ab­ban részünk nem kevés. Könnyűnek nem nevezhető mai feladataink teljesítése közben figyelmünk tehát a holnapra szegeződik; az előretekintés munkánk kö­vetkező öt esztendejének részleteit kutatja, mert el­tökélt szándékunk, hogy a nehezebb körülmények kö­zött is megőrizzük és gya­rapítjuk szocialista vívmá­nyainkat. Van valami jel­kép is abban, hogy a ter­més, amelyet az idén ta­karítunk be, már új, hato­dik ötéves tervünk első évé­nek vetőmagja lesz. De ad­dig, amíg a termést a ma­gunkénak tudhatjuk, az időjárás mellett nagyon sok múlik az emberi tényező­kön is. .. Ma pedig ennek nagyobb jelentősége van, mint bár­mikor, noha az emberi té­nyezők mindenkori terveink megvalósításának alapjai voltak. Kissé azonban mintha megszoktuk volna, hogy terveink készítésekor azok középpontjába a ton­nák,­­a mázsák, vagyis a mennyiségi követelmények kerü­­ljenek. Bár ez a szem­pont ma sem másodlagos, bizonyos belső és külső té­nyezők hatására mindin­kább változóban van a mennyiségi teljesítmények szimplifikált megítélése és erősödik az a felismerés, hogy a stagnálás, vagy csök­kenés éppoly kevéssé nega­tívum, mint ahogyan a nö­vekedés, vagy annak mér­téke sem feltétlenül dicsé­retes Ma­tellát aiz, elma­rasztalás, vagy dicséret minde­n esetben attól függ, hogy az adott szövetkezeti ágazat hogy­­a­n szolgál­ja leg­jobban a népgazdaság ér­dekeit, ezen belül is az idei terv egyik központi felada­tát, az egyensúly helyreál­­lít-­át. A mögöttünk hagyott esztendő értékelését elvé­gezte pártunk Központi Bi­zottsága, megvonta a megye múlt évi gazdálkodásának mérlegét megyei pártbizott­ságunk és elkészült a vég­zett munka összegzése mindhárom szövetkezeti ágazatunkban. Van tehát elegendő forrás, a tapasz­talatok leszűrésére, és ezek alapján elmondhatjuk, hogy 1979-ben megyénkben is ki­bontakozott egy kedvező folyamat, amit azért is nagyra kell becsülni, mert közben egyáltalán nem ja­vult a külső gazdasági helyzet, ráadásul mezőgaz­daságunkat rossz időjárás is sújtotta. Így az eredmé­nyek nem elsősorban a ter­melést közvetlenül javító tényezőknek, hanem az ész­szerűbb, takarékosabb gaz­dálkodásnak köszönhetők és ebben megyénk szövetkeze­teiben is a szocialista bri­gádok tagjai jártak az élen. Ha tehát múlt évi eredmé­nyeinket tekintjük, különö­sen azokat amelyeket a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny eddigi sza­kaszában mutattak fel dol­gozó kollektíváink, bizo­nyosra vehető, hogy lesz erőnk az előrehaladáshoz szükséges további lépések­re is. Ehhez azonban ...... következetesebben kell foly­tatni a termelési és ter­mékszerkezet-adottságaink­nak megfelelő korszerűsí­tést, a termelés népgaz­dasági jövedelmezőségének emelését” — olvashatjuk a kongresszusi irányelvekben. Ezek a gondolatok nem most fogalmazódtak meg először. A mai, nehezebb körülményeknek megfelelő gazdaságpolitikát pártunk Központi Bizottsága­­ a XI. kongresszus óta folyamato­san dolgozta ki, részlete­sen megfogalmazva a ten­nivalókat, mint az ipari termelés differenciált fej­lesztését, a mezőgazdaság­ban a hazai ellátás bizto­sítása mellett a gazdaságos exportot , az ipari, fogyasz­tási, lakás- és egyéb szö­vetkezetek elé pedig azt a célt tűzve, hogy a gazdasá­gos árutermelés mellett minden eddiginél jobban szervezzék meg és növeljék a lakosság ellátását. E tennivalók elvégzéséhez a tervek, célok közérthető­­ek és világosak, útmutatást adnak hozzá a KB kong­resszusi irányelvei. Az út­mutatás azonban nem je­lent és nem is jelenthet egy­séges receptet. Ezért is mondjuk: nehezebb lesz a mindenkit megmérő esz­tendő, ahol az értékeléskor az egyéni tényezők, mint a helytállás, a pontos, fegyel­mezett munka, ezzel együtt a személyes példamutatás lesz a minősítés alapja. A nehezebb helyzet persze előnnyel is jár, mert rá­­kényszerít bennünket a töprengésre, a korábban helyesnek, megfelelőnek vélt gyakorlat újbóli vé­giggondolására és a be nem vált módszerek, munkastí­lus megváltoztatására. Sok tekintetben mérföldkő a nyolcvanas éveket megkez­dő idei esztendő. Két terv­időszak határán sok még a pótolnivalónk: az idei tervszámok, a sorok, el­képzelések mögött minde­nütt ott a mérce, az irány­­mutatás is egyben, hogy meddig lehetséges, kell és szükséges eljutnunk. És a kifejezéseknek itt fontos tartalmuk van. Nevezete­sen, hogy terveinknek a lehetséges határokon belül kell lenniük, de azokat a szükséges mértékben meg kell valósítanunk. Gazdasá­gi szabályozórendszerünk év elején életbe lépett vál­tozásai a gazdálkodás mi­nőségét állítják előtérbe, mondhatnánk úgy is, kény­szerítik minden gazdálko­dó egységre. A világpiaci árakhoz jobban igazodó és a változásokra közvetleneb­bül reagáló árrendszer nö­veli az árak orientáló, a hatékonyságot mérő szere­pét, ezzel is segítve a he­lyes gazdasági döntések meghozatalát Az új szabá­­lyozók tehát nem kedvez­nek az átlag alatti mun­kának és csak azok a gaz­dálkodó egységek, szövet­kezetek fejlődhetnek gyor­sabban és növelhetik dol­gozóik jövedelmét, amelyek nagyobb hatékonysággal, nyereséggel dolgoznak és termelnek. A mérce tehát a nehe­zebb körülmények ellenére is magasabbra került. A mércét azonban mindig embereknek állít­ják. tudá­suk, képességeik, elért színvonaluk szerint. S mert az embereknek alapvető­­ tulajdonságuk a többre.­­ Jobbra, a mind magasabb­ra való törekvés­ekhez kell igazítanunk a mércét is, a lehetséges és a szükséges mértékig. (— i)

Next