Borsodi Szövetkezeti Élet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
mo. JANUÁR BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET A fogyasztási szövetkezetek számvetése és programja Tanácskozott a MÉSZÖV küldöttközgyűlése A fogyasztási szövetkezetek V. ötéves terve megyei időarányos teljesítéséről és az 1980. évi feladatokról, a szövetség 1978. évi költségvetési gazdálkodásáról tanácskozott december 22-én a MÉSZÖV küldöttközgyűlése. A küldöttek ezenkívül megvitatták az ellenőrzési iroda munkájáról szóló beszámolót, a felügyelő bizottság jelentését, új tisztségviselőket választottak a küldöttgyűlési bizottságokba, és elfogadták a MÉSZÖV alapszabályának módosítására tett javaslatokat. A küldöttközgyűlésen részt vett: Kolláth Sándor, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára, Várbíró György, a megyei pártbizottság munkatársa, Amriskó Gusztáv, a HNF megyei bizottságának titkára, Szakács László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője és Sürü András, a megyei NEB elnökhelyettese. Jelen voltak a KPVDSZ és a társszövetségek képviselői is. A közgyűlés résztvevőit Szunyogh János, a szövetség elnöke köszöntötte. Az írásban megküldött előterjesztéshez Tóth Bálint, a MÉSZÖV elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. A fogyasztási szövetkezeti ágazatok munkáját értékelve a MÉSZÖV elnökhelyettese megállapította: megyénk fogyasztási szövetkezetei alapvetően az V. ötéves tervcéloknak megfelelően fejlődtek, elismerésre méltó mozgalmi és gazdasági eredményeket értek el. Az áfészek terveiket a legfontosabb területeken időarányosan teljesítették, a bolti és vendéglátóipari forgalmi előirányzataikat pedig túlteljesítették. Árbevételük 4 év alatt több, mint 2 milliárd forinttal növekedett. A takarékszövetkezetek betétállománya csaknem megduplázódott. A lakásszövetkezetek hatékonyan segítették a lakáspolitikai célok megvalósítását. Az eredmények elérésében döntő szerepük volt a szövetkezeti dolgozók áldozatkész munkájának, a tagok és az önkormányzati szervek aktív közreműködésének, a vezetés színvonala javulásának, a szocialista munkaversenynek és brigádmozgalomnak. A szövetkezetek többsége kellőképpen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Kezdeményezéseik hozzájárultak az alapellátás javításához, a helyi árualapok bővítéséhez, a kistermelők sokoldalú segítéséhez, termékeik felvásárlásához és értékesítéséhez. Az V. ötéves terv eltelt időszakában a szövetkezeti kereskedelem dinamikusan növelte forgalmát. A bolti és vendéglátóipari forgalom, mintegy 44 százalékkal nőtt. A bolti kiskereskedelem évi átlagos fejlődési üteme meghaladta a 10 százalékot. Legerőteljesebben az alapellátás fejlődött. Az élelmiszerforgalom például 4 év alatt több mint 57 százalékkal nőtt. A kistelepülések alapellátásának javulása tovább csökkentette a falu és a város közötti ellátási szintkülönbséget. A kereslet jobb kielégítését megyénkben ma már 32 korszerű ABC-áruház biztosítja. A boltok 95 százalékában a hűtési lehetőség is biztosított. A vendéglátó egységek meleg ételforgalma 61,6 százalékos növekedést ért el. Az előfizetéses ételforgalom fejlődése is meghaladta az 50 százalékot. Fejlődött az alkoholmentes italok forgalma és az ideggenforgalmi helyek ellátottsága is. Sok kívánnivaló van viszont a gyermek- és diákétkeztetés, a cukrászipari termékek forgalmazása, a vendéglátóüzletek környezeti kulturáltsága területén. Több tényező együttesen játszott közre abban hogy a ruházati forgalom a tervhez képest 4 év alatt 50 százalék alatt maradt. Ezzel szemben a vegyesiparcikk-forgalom folyóáron számolva, 43 százalékkal növekedett. A szövetkezetek árpolitikája fegyelmezetten igazodott a népgazdasági tervekben meghatározott viszonylagos árstabilitási követelményekhez. Fejlődött az áfészek forgalomszervező munkája: jelentősen előrehaladt a profilrendezés, s így racionálisabbá vált a készletgazdálkodás. Az áfészek integrációs szerepük betöltésének egyre fontosabb intézményeként kezelik a mezőgazdasági szakcsoportokat. A tervidőszak eddig eltelt éveiben 40 új szakcsoportot hoztak létre. Jelenleg már közel 22 ezer kistermelőt tömörítenek a különböző szakcsoportokban. A szakcsoportok közös értékesítése négy év alatt több mint 50 százalékkal nőtt, az áfészek rendezésére bocsátott áruik értéke eléri a 235 millió forintot. Munkájukat termelési előlegekkel, anyagok, különböző eszközök beszerzésével, szállítással, szaktanácsadással segítik az áfészek. Mindezeknek jelentős szerepük van abban, hogy például a sertéstenyésztő és hizlaló szakcsoportok évi 24 500 mázsa friss tőkehússal segítik a lakossági áruellátást; fólia alatti zöldségtermelést 1979-ben már 130 ezer négyzetméteren végeztek, s emellett évenként 45— 50 vagon mézzel és közel 9700 mázsa élő nyúllal hozzájárulnak az exportfeladatok teljesítéséhez is. A kisgazdaságokból származó szövetkezeti felvásárlás értéke megközelíti a 337 millió forintot. Az áfészek ipari, építőipari termelésének értéke több mint 240 millió forintot tesz ki. Tevékenységük mintegy 88 százaléka az élelmiszer-forgalmazásban realizálódik. Ebből következik, hogy a vártnál is lassúbb ma még például a lakossági, ipari és kereskedelmi szolgáltatások fejlődése. Egyes szolgáltatásaik, mint például a kölcsönzés, a házhoz szállítás, messze elmarad a követelményektől. A gazdálkodás hatékonyságának színvonala, fejlődésének üteme nem felel meg a középtávú tervekben megjelölt céloknak. A szabály.....!. változása, valamint a szubjektív terv totók következményeként a tervezett 44 százalékos nyereség 4 év alatt mindössze 23 százalékkal növekedett. Helyenként a gazdálkodás gyengeségei következtében a kereskedelemben realizált árrések színvonala, csökkenő tendenciát mutat. Emellett az ellenőrzések számottevő problémát, lazaságot tárnak fel a vagyonvédelem területén. Az általános költségek több szövetkezetnél indokolatlanul növekednek. Alacsony színvonalú az ármunka, ugyanakkor a pénz- és készletgazdálkodás kiegyensúlyozott. Gyors volt a készletek forgási sebessége is. A termelékenység növekedési üteme alapvetően megfelelő. Javultak az élet- és munkakörülmények. A tervidőszak első három évében az áfészek munkavédelemre közel 37, szociálpolitikai célokra pedig több mint 20 millió forintot fordítottak. A takarékszövetkezetekről szólva a MÉSZÖV elnökhelyettese elmondt,, hogy a tagok száma 22 ezer fővel, a részjegyalap pedig 3,1 millió forinttal emelkedett. Tizenhéttel nőtt a pénzintézetek száma. A takarékszövetkezeti beruházásokat a MÉSZÖV elnöksége 3 millió 400 ezer forinttal támogatta. A betétállomány az év végére elérte a 840 millió forintot. A kölcsönfolyósítás legtöbb helyen a hitelpolitikai elveknek megfelelően valósult meg. Az ötéves tervciklus eddig eltelt éveiben a nyereséghozam nem fejlődött a kívánt mértékben. Az évenként tervezett nyereséget a 21 takarékszövetkezet közül mindössze tíz érte el. Néhány helyen a pénzügyi szolgáltatások széles körű bevezetésének lehetőségével sem éltek megfelelően. Dinamikusan fejlődtek megyénk lakásszövetkezetei. A kezelésükben levő lakások száma 4 év alatt 3912-vel növekedett. Eredményes gazdálkodásukat bizonyítja, hogy az üzemelési bevételek mindenütt fedezték a kiadásokat, több helyen költségmegtakarítást értek el. Ennek ellenére a pénzügyi egyensúly biztosítására kedvezőtlenül hat, hogy tovább nőtt a késedelmesen vagy egyáltalán nem fizető tagok száma. A szervezett házkezelésbe a beszámolási időszakban további 3781 lakást vontak be. Ezzel a megye szövetkezeti lakásainak már mintegy 85 százalékánál biztosítottak a házkezelési szolgáltatások alapfeltételei. Miskolcon, Kazincbarcikán és Ózdon új önelszámoló, karbantartó részlegek alakultak. Ezzel és a főállású ügyintéző szervezetek kialakításával, mind nagyobb mértékben tesznek eleget az alapszabályaikban meghatározott kötelezettségeiknek. A lakásépítő szövetkezeti formában építeni tervezett lakások száma időarányosan nem teljesült, illetve a tervciklus végére a tervezett 730-cal szemben 677 lakás kerül átadásra. A fogyasztási szövetkezeti ágazatok jövőbeni feladatai közül — az MSZMP KB decemberi határozatával, illetve a XII. kongresszus irányelveivel összhangban — az alábbiakra hívta fel a figyelmet a MÉSZÖV elnökhelyettese. Az áfészeknél a kereskedelmi szervezőmunkát, a gazdasági együttműködést szükséges az eddigieknél magasabb színvonalra emelni. A gazdaságos export és a belföldi ellátás fokozása érdekében a szövetkezeti ipari termelés lehetőségeit szükséges jobban kiaknázni. Javítani kell a gazdálkodás hatékonyságát, emelni a vezetés színvonalát, biztosítani a belső tartalékok intenzív feltárását. A takarékszövetkezetek elsőrendű feladata a betétállomány további emelése, a hálózat- és területfejlesztés gyorsítása, a kölcsönzés hatékonyabbá tétele, a forgási sebességnek fokozása, illetve a törlesztési fegyelem javítása. Fontos követelmény a háztáji és kisegítő gazdaságok kölcsönigényeinek kielégítése. A vagyonvédelem és a pénzügyi fegyelem javítása érdekében fokozni kell a belső ellenőrzés hatékonyságát, s eközben javítani a tulajdonosi ellenőrzést is. A lakásépítéseknél jobban kell támaszkodni a szövetkezeti tagok öntevékenységére, az üzemek és vállalatok sokoldalú támogatására. Az eddiginél is jobban kell fejleszteni a karbantartó szervezetek tevékenységét, javítani munkájuk minőségét. A jövőben is szorgalmazni kell a gazdaságosan nem üzemeltethető kis létszámú lakásszövetkezetek egyesülését, javítani a társadalmi tisztségviselők, a tagság és az állományi dolgozók munkakapcsolatait. A küldöttközgyűlés vitájában többek között felszólalt Kolláth Sándor elvtárs is. Elismerését fejezte ki a fogyasztási szövetkezetek alapvetően eredményes négyévi munkájáért. Utalt rá, hogy egyes területeken tapasztalni lemaradásokat, ezért most a hibák felszámolására kell a figyelmet összpontosítani. A formális eszközök és módszerek alkalmazása helyett célratörő, hatékony módszerek gyakorlati alkalmazására van szükség. Jövőbeni munkánk azt követeli, hogy javítsuk a gazdálkodás hatékonyságát. Fegyelmezett, felelősségteljes kollektív és szakszerű munkára van szükség, hogy ezzel is hozzájáruljunk a jó politikai közérzet biztosításához — mondta a Miskolc városi Pártbizottság titkára. A vitában elhangzottakra Tóth Bálint válaszolt, majd a küldöttközgyűlés elíosa'ha az írásban kiadott bes^'í'^'a'őt ■ [UNK] szóbeli előterjesztést, a felügyelő bizottság és az ellenőrzési iroda jelentését jóváhagyta a MÉSZÖV gazdálkodásának mérlegét és módosította a szövetség alapszabályát. A küldöttközgyűlés a nő- és ifjúság bizottságaiban időközben megüresedett helyek betöltésére nyílt szavazással új tagokat választott. Tóth Béla A tél még javában tombol, de a Mezőkövesdi Áfész „fóliásai” már a tavaszra készülnek ... Fotó: L J. 3 Mindenkit megmérő esztendő Új évtized küszöbére érve, a naptár lapjain már az első hónapot pergetjük, de fülünkben még ott csengenek az újévi jókívánságok, emlékezetünkben még elevenek az ünnepi pillanatban tett fogadalmak és elhatározások. Mint mindig, ezúttal is terveket szövögetünk egyéni életünkben, ám tudjuk: boldogulásunk, előrehaladásunk csak társadalmi céljainkkal együtt valósulhatnak meg és abban részünk nem kevés. Könnyűnek nem nevezhető mai feladataink teljesítése közben figyelmünk tehát a holnapra szegeződik; az előretekintés munkánk következő öt esztendejének részleteit kutatja, mert eltökélt szándékunk, hogy a nehezebb körülmények között is megőrizzük és gyarapítjuk szocialista vívmányainkat. Van valami jelkép is abban, hogy a termés, amelyet az idén takarítunk be, már új, hatodik ötéves tervünk első évének vetőmagja lesz. De addig, amíg a termést a magunkénak tudhatjuk, az időjárás mellett nagyon sok múlik az emberi tényezőkön is. .. Ma pedig ennek nagyobb jelentősége van, mint bármikor, noha az emberi tényezők mindenkori terveink megvalósításának alapjai voltak. Kissé azonban mintha megszoktuk volna, hogy terveink készítésekor azok középpontjába a tonnák,a mázsák, vagyis a mennyiségi követelmények kerüljenek. Bár ez a szempont ma sem másodlagos, bizonyos belső és külső tényezők hatására mindinkább változóban van a mennyiségi teljesítmények szimplifikált megítélése és erősödik az a felismerés, hogy a stagnálás, vagy csökkenés éppoly kevéssé negatívum, mint ahogyan a növekedés, vagy annak mértéke sem feltétlenül dicséretes Matellát aiz, elmarasztalás, vagy dicséret minden esetben attól függ, hogy az adott szövetkezeti ágazat hogyan szolgálja legjobban a népgazdaság érdekeit, ezen belül is az idei terv egyik központi feladatát, az egyensúly helyreállít-át. A mögöttünk hagyott esztendő értékelését elvégezte pártunk Központi Bizottsága, megvonta a megye múlt évi gazdálkodásának mérlegét megyei pártbizottságunk és elkészült a végzett munka összegzése mindhárom szövetkezeti ágazatunkban. Van tehát elegendő forrás, a tapasztalatok leszűrésére, és ezek alapján elmondhatjuk, hogy 1979-ben megyénkben is kibontakozott egy kedvező folyamat, amit azért is nagyra kell becsülni, mert közben egyáltalán nem javult a külső gazdasági helyzet, ráadásul mezőgazdaságunkat rossz időjárás is sújtotta. Így az eredmények nem elsősorban a termelést közvetlenül javító tényezőknek, hanem az észszerűbb, takarékosabb gazdálkodásnak köszönhetők és ebben megyénk szövetkezeteiben is a szocialista brigádok tagjai jártak az élen. Ha tehát múlt évi eredményeinket tekintjük, különösen azokat amelyeket a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny eddigi szakaszában mutattak fel dolgozó kollektíváink, bizonyosra vehető, hogy lesz erőnk az előrehaladáshoz szükséges további lépésekre is. Ehhez azonban ...... következetesebben kell folytatni a termelési és termékszerkezet-adottságainknak megfelelő korszerűsítést, a termelés népgazdasági jövedelmezőségének emelését” — olvashatjuk a kongresszusi irányelvekben. Ezek a gondolatok nem most fogalmazódtak meg először. A mai, nehezebb körülményeknek megfelelő gazdaságpolitikát pártunk Központi Bizottsága a XI. kongresszus óta folyamatosan dolgozta ki, részletesen megfogalmazva a tennivalókat, mint az ipari termelés differenciált fejlesztését, a mezőgazdaságban a hazai ellátás biztosítása mellett a gazdaságos exportot , az ipari, fogyasztási, lakás- és egyéb szövetkezetek elé pedig azt a célt tűzve, hogy a gazdaságos árutermelés mellett minden eddiginél jobban szervezzék meg és növeljék a lakosság ellátását. E tennivalók elvégzéséhez a tervek, célok közérthetőek és világosak, útmutatást adnak hozzá a KB kongresszusi irányelvei. Az útmutatás azonban nem jelent és nem is jelenthet egységes receptet. Ezért is mondjuk: nehezebb lesz a mindenkit megmérő esztendő, ahol az értékeléskor az egyéni tényezők, mint a helytállás, a pontos, fegyelmezett munka, ezzel együtt a személyes példamutatás lesz a minősítés alapja. A nehezebb helyzet persze előnnyel is jár, mert rákényszerít bennünket a töprengésre, a korábban helyesnek, megfelelőnek vélt gyakorlat újbóli végiggondolására és a be nem vált módszerek, munkastílus megváltoztatására. Sok tekintetben mérföldkő a nyolcvanas éveket megkezdő idei esztendő. Két tervidőszak határán sok még a pótolnivalónk: az idei tervszámok, a sorok, elképzelések mögött mindenütt ott a mérce, az iránymutatás is egyben, hogy meddig lehetséges, kell és szükséges eljutnunk. És a kifejezéseknek itt fontos tartalmuk van. Nevezetesen, hogy terveinknek a lehetséges határokon belül kell lenniük, de azokat a szükséges mértékben meg kell valósítanunk. Gazdasági szabályozórendszerünk év elején életbe lépett változásai a gazdálkodás minőségét állítják előtérbe, mondhatnánk úgy is, kényszerítik minden gazdálkodó egységre. A világpiaci árakhoz jobban igazodó és a változásokra közvetlenebbül reagáló árrendszer növeli az árak orientáló, a hatékonyságot mérő szerepét, ezzel is segítve a helyes gazdasági döntések meghozatalát Az új szabályozók tehát nem kedveznek az átlag alatti munkának és csak azok a gazdálkodó egységek, szövetkezetek fejlődhetnek gyorsabban és növelhetik dolgozóik jövedelmét, amelyek nagyobb hatékonysággal, nyereséggel dolgoznak és termelnek. A mérce tehát a nehezebb körülmények ellenére is magasabbra került. A mércét azonban mindig embereknek állítják. tudásuk, képességeik, elért színvonaluk szerint. S mert az embereknek alapvető tulajdonságuk a többre. Jobbra, a mind magasabbra való törekvésekhez kell igazítanunk a mércét is, a lehetséges és a szükséges mértékig. (— i)