Borsodi Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 Zárszámadás előtt a termelőszövetkezetekben (Fo***rtéí az 1. oldalról) A nyereségtörmeg növeke­désében jelentős szerepet ját­­szott a melléküzemági tevé­­ke­nységárak. Az előző évihez képest itt is növekedett a nyereség, a szolgáltatóágaza­tunk lényegesen, mintegy 4— 4,5 millió forinttal járult hoz­ai az eredményekhez, a fafel­dolgozó üzemünk pedig „hoz­ta” a tervét Az utóbbi azért érdemel ügyelmet, mert az év elején­ ennek az üzemágnak úgyszólván a teljes vezetése kicserélődött, az új vezetés tehát jól debütált... A mérlegünk tehát összes­ségében pozitív, mintegy 3 millió forinttal nagyobb nye­reséget mutat az előző évinél. Úgy látjuk, hogy az idén le­hetőség nyílik szerény év vé­gi nyereségrészesedés fizeté­sére is. * Rib«reszter Pál, a sajópüspö­k Sajó völgye Tsz elnöke: — Tavaly 34 milliós árbe­vételről számolhattu­nk be, mert is 37 milliós árbevétel várható a hagyományos alap­­tevékenységünkből, mintegy 10 százalékos melléküzemági tevékenység mellett A nye­reség azonban a tavalyi 12 százalékkal szemben most sajnos, csak 8-9 százalék körül várható. A tavalyi 3 milliós nyereséggel szemben most valamivel kevesebbet könyvelhetünk el. Ennek oka a termelési költségek növe­kedése és néhány nálunk fon­tos növény — a mák, a hagy­ma és a bogyós gyümölcs — termésének nagyarányú ki­esése. A tavaszi szárazság miatt ugyanis a mák és a hagyma nem kelt ki, a bo­gyósok lefagytak és a gabo­nafélék sem hozták a várt ter­mést. A tagság szorgalmával, ak­tivitásával elégedettek lehe­tünk, s bizalommal tekinthe­tünk az idei terméskilátások elé is. Őszi vetéseink ugyan­is most jobban sikerültek, az őszi munkákkal is idejében végeztünk, sőt, már bizonyos tavaszi talajelőkészítéssel is „megelőztük” az időt. (csé.) Rázógép egymillióért Az anyagbeszerző megvá­sárolta az öt kilogramm mezőgazdaságban használatos vegyszert, s bélyegzőjével le­pecsételte a több, mint há­romszázezer forintos szám­lát. Aki elírást vél felfedez­ni, ne téved, bér a kételke­dés jogos, mert milyen szer az, amelynek egy kilogramm­ja 08 ezer forintba kerül? A legtalálóbb választ vi­szont kétségkívül a felsőzsol­­cai Lenin Termel­őszövet­­kezetben adnák, ahol 140 tonna meggyet köszönhetnek a Gibrescuinak, annak a ter­­mésfokozó vegyipari termék­nek, amelyet 44 hektáron próbáltak ki. A munkaerő­hiánnyal küszködő város kör­nyéki gazdaság évek óta kí­sérletezik, hogy miként tud­ná nagyüzemi gyümölcsösé­ben az emberi munkát ki­küszöbölni. Ennek a törek­vésnek kétségkívül a leglát­ványosabb módszere a meggyültetvény korszerű ki­alakítása, amely a gépi szü­neten alapul. A 16 éve tele­pített ültetvény nagy részét ma már egy korongos met­szőgép segítségével, síkfal­­szerűen művelik, amellyel megakadályozzák a fák lom­­bosodását anélkül, hogy a termőfelületét csökkentenék. A rosszul porozható Pándy­­fajta termőképességét pedig a Gibrescol-szerrel javítják, amelyből hektáronként mind­össze száz grammot szórnak ki. A termék hatására jel­lemző, hogy bár a meggyes­ben a fagy ugyanakkora kárt okozott, mint az almás­ban, és a kertesben, mégis a tervezetten felül termett, amíg a másik két kultúrából csak a felét takarították be a megszokottnak. Idén egy­millió forintos ráfordítással egy Schaumann-rázógépet vá­sárolnak, s így bérgépek igénybevétele helyett, önerő­ből — s ezért olcsóbban — oldják meg a meggy gépi szüretét. Az itt termett gyü­mölcs a Debreceni Konzerv­gyárba kerül, ahol különbö­ző termékké dolgozzák fel. BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET Eszmecserék az év elején a mezőgazdasági szövetkezetek ne Idattri Január 19-én, Miskolc-Ta­polcán, a Janó-szállóban Hartman Bálint, a mezőgaz­dasági szövetkezetek megyei szövetségének elnök­e nyitotta meg azt a négynapos tanfo­lyamot, amelyet a TESZÖV a termelőszövetkezetek elnökei és a közös vállalatok igazga­tói részére rendezett. A tan­folyam első, előadását Grósz Károly, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság el­ső titkára tartotta. Az idősze­rű kül- és belpolitikai kérdé­sekről. Előadásában kiemelte, hogy a korábbi esztendő enyhülési folyamata napjainkra megtor­pant, s jelenleg a világ nem mentes a feszültségkorlátaik­­tól. A föld különböző pont­jain kialakult konfliktusok, feszültséggócok, az USA által diktált fegyverkezési verseny súlyos terheket jelent a vi­lágnak, a békeszerető emberi­ségnek, ezért nagy erőfeszíté­seket kell tenni, hogy ez a helyzet tovább ne romoljon, s az enyhülés már elért ered­ményeit, a békét megőrizzük. Belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatban a megyei párt­­bizottság első titkára elmond­ta, hogy az nyugodt, kiegyen­súlyozott, bár nem mentes a kisebb feszültségektől. Ennek fő magyarázata, hogy a súlyos nemzetközi helyzet kihat az ország belpolitikai életére is. Megemlítette: a magyar tár­sadalom nemzetközi presztí­zse megnőtt, s belpolitikai stabilitásunkat a világban mindenütt elismerik. A tár­sadalom osztályai, rétegei kö­zött alapvető nézeteltérések nincsenek, persze ez koránt­sem jelenti azt,­­hogy bizonyos nézetek, érdekek olykor-oly­kor ne ütköznének. Éppen ezért a jelentkező feszültsé­gek mielőbbi megszüntetése — különösen ha azokat szub­jektív tényezők okozzák — kötelesség és feladat. A megyei pártbizottság el­ső titkára részletesebben fog­lalkozott a vezetők felelőssé­gével —, közelebbről is a fa­lu, a termelőszövetkezetek ve­zetőinek felelősségével — amelynek jelentősége — mint mondotta — az utóbbi idő­ben különösen megnőtt. A gazdasági feladatainkról szólva hangsúlyozta: rendkí­vül fontos, hogy ki-ki a sa­ját helyén, munkakörében felismerje — mégpedig ide­jében — a tennivalókat, a gondokat, s ezekre a megol­dást, a kiutat magunk próbál­juk megkeresni. Ha nem ké­sünk, elkerülhetjük, hogy ké­sőbb kényszerpályákon halad­junk. A tanfolyamon dr. Eleki János, a TDT főtitkára a me­zőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa határozataiból adódó, dr. Fekete Ferenc, a PM főosztályvezető-helyettese, az új vállalkozási formákról, a másod- és mellékfoglalkozá­si lehetőségekről és a bérszín­vonal-gazdálkodás feladatai­ról; dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke megyénk településfejlesztési koncepció­járól, a termelőszövetkezetek helyéről és szerepéről a falvak életében; Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság osztály­­vezetője a megye mezőgazda­ságának és élel­miszeri­pará­nak közgazdasági helyzetéről, problémáiról és feladtairól. Újhelyi Tibor, a megyei párt­­bizottság titkára a mezőgaz­dasági szövetkezetekben vég­zett kádermunka elvi és idő­szerű kérdéseiről tartott elő­adást. Ezenkívül előadást és konzultációt tartottak a villa­mos energia felhasználásáról, a mezőgazdaság műszaki fej­lesztésének feladatairól, a ja­nuár 20-án megrendezett fó­rumon pedig dr. Németh Pál elnökletével több mint tíz vállalat és intézmény jelen­levő vezetői, képviselői vála­szoltak a tsz-elnökök kérdé­seire. A TESZÖV januáriban ■— speciális tematikák alapján — továbbk­épző tanfolyamot ren­dezett az elnök­helyettesek és főagronómusok, a főkönyve­lők, az ellenőrző bizottságok elnökei és a döntőbizottságok elnökei részére is. Tapasztalatokról, tennivalókról Beszélgetés Bódvaszilason Társadalmi életünk, benne fogyasz­tási szövetkezeti mozgalmunk köz­ponti kérdése a gazdasági építőmun­ka. A párt és mozgalmunk legutób­bi kongresszusainak határozataira épülő helyi tennivalók reális megha­tározása céljából indokolt, hogy tájé­kozódjunk a szövetkezetek fejlődésé­nek tapasztalatairól és arról, hogy a gazdálkodás, a kereskedelmi munka, a termeltetés és a szolgáltató tevé­kenység előirányzott javítása, s a tag­­sági kapcsolatok erősítése milyen fe­ladatokat állít elénk. Az elmúlt évek tapasztalatairól és a további tennivalókról beszélgettünk Koeib­ Mihállyal, a Bódvaszilas és Vi­déke Áfész elnökével. — Milyen tényezők járultak hozzá, Hogy az előző ötéves terv fő célkitűzé­sei szövetkezetükben megvalósultak, s fejlődésük dinamikus szakaszát zár­ták! — Fejlődésünk meghatározó ténye­zője volt, hogy szövetkezetünk 1977. január 1-vel a Szín és Vidéke Áfés­­­szel egyesült. Ez növelte teljesítőké­pességünket, széles alapokra helyezte a szövetkezet társadalmi bázisát. Gazdasági fejlődésünket előrelendí­tette, hogy a gazdaságpolitika, a köz­­gazdasági szabályzók és a jogi szabá­lyozás összhatásában szövetkezetünk számára is kedvező volt. Ezek együtte­sen a népgazdasági terv céljaival össz­hangban befolyásolták tevékenységün­ket, éppúgy, mint az országos és a megyei szövetkezeti szövetségek időköz­zi értékelései, határozatai és ajánlásai. Szövetkezetünk vállalati önállósága, szövetkezetpolitikánknak, a korszerű szabályozásnak megfelelően érvénye­sült. Ezek együttes hatására az V. öt­éves tervünknek a kereskedelemre, az árualapok bővítésére vonatkozó elő­irányzatai fő vonalaiban teljesültek. Tovább szilárdultak szövetkezetünk belső viszonyai, javult a vezetés szín­vonala, s a gazdálkodás hatékonysága. — Mit jelentett ez a gyakorlatban! — Kiskereskedelmünk például dina­mikusan növelte áruforgalmát: a ter­vezett 35,4 százalékkal szemben 52,5 százalékos növekedést ért el. Kiegyen­súlyozott, az igényeknek megfelelő alapellátást biztosítottunk. Vendéglátó­ipari tevékenységünk 39,5 százalékos növekedést ért el. A kiskereskedelmi hálózat alapterületét 888, a vendéglátó­ipari alapterületet pedig 352 négyzet­­méterrel növeltük. A mezőgazdasági szakcsoportoktól felvásárolt termékek értéke a tervciklusban 39 százalékkal növekedett. Az ipari, építőipari telje­sítmény értéke pedig közel 47 száza­lékkal volt jobb. Tovább nőtt dolgozó­ink életszínvonala, szélesedett a tagsá­gi bázis. Az elmúlt öt év eredményei — a meglévő gondok, a néhány területen tapasztalt lemaradás ellenére is — bi­zonyítják, hogy jelentős eredményeket értünk el a lakossági, a fogyasztói igé­nyek kielégítésében.­­ A szövetkezet tehát jó alapról in­dult, bár az eddigiekhez képest nehe­zebb körülmények között kezdte el a VI. ötéves terv megvalósítását. Melyek most a főbb törekvéseik? — Számolunk azzal, hogy a lakos­ság összes fogyasztása a tervciklusban csak mérsékelten növelhető. Ennek figyelembevételével határoztuk meg a középtávú terveinket. Azt is számítás­ba vettük, hogy a jövedelmek és a fogyasztás szerény emelkedése, a jö­vedelmek szóródása megkívánja, hogy az eddigieknél differenciáltabb kínála­ti feltételeket biztosítsunk, vagyis olyan üzletpolitikát kívánunk folytatni, hogy a vásárlók minden rétege megtalálja a keresett cikkeket. Változatlanul fő törekvésünk, hogy a szolgáltatások színvonala, a gazdálko­dás hatékonysága tovább növekedjen. Például a forgalom 86 százalékát a termelékenység növelésével kívánjuk biztosítani. A kiskereskedelmi hálózat alapterületét 505, a vendéglátásét to­vábbi 420 négyzetméterrel akarjuk nö­velni. Megkülönböztetett figyelmet for­dítunk a takarékosságra, a hűtőkapa­citás növelésére, s eközben számításba vesszük tagjaink anyagi támogatását, célrészjegy, illetve kölcsön formájában. Az eredményesebb munka szolgála­tába állítjuk a szocialista munkaver­senyt, s az üzemi demokrácia egész fórumrendszerét. A döntési hatáskör decentralizálásával, a fiatalok és a ve­zetésre alkalmas munkatársak képessé­geinek kibontakoztatásával tovább kí­vánjuk javítani a vezetés színvonalát és hatékonyságát is — tájékoztatott a bódvaszilasi áfész elnöke. Tóth Béla 1982. JANUAR Az OKISZ irányelvei a kisszövetkezetekről Az OKISZ elnöksége irányelveket dolgozott ki „A kis­szövetkezetek, szakcsoportok mozgalmi és gazdasági fel­adatairól.” Ennek bevezetője rámutat: a Minisztertanács és a funkcionális miniszterek szabályozták a kisszövet­kezetek, az ipari-szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok alakításának szervezeti, önkormányzati, gazdálkodási és jövedelemszabályozási kérdéseit, korszerűsítették az áta­lányelszámolásos rendszerben működtetett részlegekre vonatkozó jogi szabályozást, valamint az ipari szövetke­zetek számára is lehetővé tették a bérleti és költségtérí­téses rendszerek alkalmazását. Az OKISZ elnöksége — az érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek véleményének kikérésével — a jogszabályokban, valamint a jogszabályok alapjául szolgáló politikai állásfoglalásokban foglalt feladatok végrehajtása érdekében irányelvvel fordul a szövetkeze­tekhez és az érdekképviseleti szervekhez. A szövetkeze­tek gondoskodjanak arról, hogy az irányelvben foglal­takat a kisszövetkezetekről, az ipari-szolgáltató szövet­kezeti szakcsoportokról, az átalányelszámolásos részle­gekről és a bérleti és költségtérítéses rendszerről szóló jogszabályokat, továbbá az ezzel kapcsolatos szövetke­zeti elképzeléseket — a helyes döntés kialakítása érde­kében — a tagság megismerje. Az egyszerűbb szövetkezeti formák a szocialista szö­vetkezeti mozgalom szerves részei. Hozzájárulnak az ipari szövetkezetek előtt álló feladatok jobb megvalósí­tásához, a mozgalom további szélesítéséhez. Alkalmasak arra, hogy rugalmas, hatékony gazdálkodással, a tagok fokozott kockázatvállalásával és az ezzel arányban álló nagyobb anyagi érdekeltséggel, a tagságnak a döntések­ben való érdemi részvételével és a szövetkezeti demok­rácia érvényesülése mellett fejtsék ki tevékenységüket. Az elnökség meg van győződve arról, hogy az ipari szövetkezetek szívesen fogadják és támogatják az új szervezeteket, és hosszú, évtizedes tapasztalataikkal se­gítik tevékenységük maradéktalan kibontakozását. Az irányelvek ezt követően — három fejezetben — részletesen ismertetik a kisszövetkezetek, illetőleg ipari, szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok alakításának fel­tételeit, a vonatkozó kormányrendelet és végrehajtási utasítás előírásait, végül felhívja a figyelmet, hogy „Az ipari szövetkezetek érdekképviseleti szervei sokoldalúan segítsék a kisszövetkezetek, az ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoportok alakítását, szervezését, illetőleg egyes részlegeknek átalányelszámolásos rendszerben tör­ténő átalakítását. E tevékenységüket ne tekintsék kam­pánymunkának, hanem olyan feladatnak, amellyel a gazdaság szerkezetének korszerűsítése során hosszú tá­von kell számolni.” (Az irányelvek — Rév Lajosnak, az OKISZ elnökének aláírásával — teljes terjedelemben megjelentek a Szö­vetkezeti Hírlap január 11-i számában.) (*aé) Olcsó marhahús — legeltetéssel Társadalmi és üzemi ér­dek, hogy több húst és több gabonát termeljünk. A több­lettermeléssel javul az üze­mek nyereségtermelésének lehetősége — amit az új sza­bályozórendszer is segít —, fokozódik az exportáru-ter­melés, ami hozzájárul a nép­­gazdasági egyensúly javítá­sához. A hús- és gabonaprogram megvalósítása az üzemen be­lül ellentétes érdeknek tű­nik. Látszatellentmondássá válik viszont, ha a húster­melés növelését a mezőgaz­dasági üzemekben úgy old­juk meg, hogy kihasználjuk az intenzív gyepgazdálkodás lehetőségeit, növeljük a szán­tóföldi takarmánynövények hozamait. Napjainkban — amikor a mit, miért, mennyiért szem­léletnek kell érvényre jutnia a gazdálkodásban — na­gyobb figyelmet kell fordí­tanunk a helyi lehetőségek feltárására, az olcsó megol­dások felkutatására. Az olcsó marhahústerme­lés érdekében a legeltetéses marhahizlalás lehetőségét ja­vasoljuk kihasználni. A szarvasmarha legelteté­ses hizlalása nem annyira elterjedt, mint a tehenek és üszők legelőn való tartása. Külföldi kísérletek alapján az intenzíven műtrágyázott, kitűnő összetételű gyepen na­pi 884 gramm súlygyarapo­dás érhető el fiatal bikákkal, abrakfelhasználás nélkül. A magas szénaértéket biz­tosító, de közepes minőségű legelőkön a súlygyarapodás átlagosan napi 659 gramm volt. (1 kg nitrogénnel 1,2 kg élősúly-gyarapodás érhető el.) A másik csoport eredmé­nyei (mely abrakkiegészítést is kapott) bizonyították, hogy a kiváló minőségű gyepen igen gondos tartás mellett, az abrakkiegészítés felesleges. Az istállózásos tartásról a le­geltetésre való áttérés során az állatok termelése átmene­tileg jelentősen csökken. E probléma kiküszöbölhető, ha 10 napon keresztül 1,5 kg abrakot etetünk darabonként. Hazai eredmények is bi­zonyítják, hogy a marhahiz­lalás legolcsóbb módja, ha a 200 kg-on felüli növendék állatokat nagy hozamú, jó minőségű legelőn előhizlal­juk, s ezt 2—3 hónapon ke­resztül intenzív hizlalással egészítjük ki az istállóban. Véleményem szerint e hiz­­lalási mód különösen a ke­resztezett állományok olcsó hústermelésében nagy jelen­tőségű, mivel a hibrideknél a jelenlegi szabvány és a felvásárlási ár szerint az ár­bevétel alacsony az önkölt­séghez viszonyítottan. Fábián Gyuláné, a TESZÜV főmunkatársa

Next