Borsodi Szövetkezeti Élet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

fH VIIi. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM An: *JM Ft Együtt gondolkodva, együtt cselekedve S­zigorodó körülmények között egyre inkább szükség van a véleménycserékre, az építő, alkotó vitat­kozásra. Év kezdetkor pedig, amikor a kisebb-na­­gyobb kollektívák, termelő szervezetek készítik tervei­ket, alapvető érdekek fűződnek hozzá, hogy megfontolt, átgondolt döntések szülessenek. Ebben a szellemben ér­tékel­te a gazdálkodás 1982. évi tapasztalatait és hatá­rozott az idei legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzé­sekről a megyei, pártbizottság idei első ülése is. Mind az írásos előterjesztés, mind az ahhoz kapcso­lódó szóbeli kiegészítés széles horizonton ölelte fel a megye gazdaságát, megállapítva, hogy az 1982-ben to­vábbfejlődött, az ipari üzemek termelése kisebb, a me­zőgazdaságiaké nagyobb mértékben emelkedett. A ter­melőalapok fejlődése mellett jelentősen gyarapodott a megye infrastruktúrája is: tovább emelkedett a foglal­koztatottak száma, a lakosság áruellátása egészében véve kiegyensúlyozott volt. E summás megállapításokhoz azonban az is hozzá­tartozik, hogy a kedvezőtlen világgazdasági helyzet, an­nak ránk gyakorolt nyomása bennünket sem került el, sőt, megyénk gazdaságát az átlagosnál is erőteljesebben érintette. Ezt főleg a nehézipar, azon belül is a kohá­szat és a vegyipar, és mindazok a területek érezték meg, amelyek import, vagy nagy energiaigényes termékek előállításával foglalkoznak. A pártbizottság elismerően állapította meg, hogy me­gyénk mezőgazdasága sikeres évet zárt. A termelési eredmények javulása és az egyre jobban kiszélesedő melléküzemági tevékenység hatására nőtt az üzemek nyeresége, csökkent a veszteséges gazdaságok száma. Ami a holnapot illeti: az eddigi tapasztalatok alapján, főleg a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek gazdasági stabilitásának megteremtése és fejlődése érdekében to­­­­vább kell növelni az alaptevékenységen kívüli tevé­kenységet. A pártbizottság erre az évre is a mezőgaz­dasági üzemek differenciálódásának figyelemmel kísé­rését, az alacsony hatékonyságú üzemek jövedelem­színvonalának emelését jelölte meg legfontosabb fel­adatként. Minthogy az ez évi feladatok teljesítése az eddiginél is fokozottabb követelményeket támaszt a gazdálkodás minden résztvevőjével szemben, az idén is rendkívül nagy, mondhatni döntő szerepük és jelentőségük van az emberi tényezőknek. Manapság, amikor az olyan köz­­gazdasági kategóriák, mint: piac..., egyensúly..., ha­tékonyság ..., ráfordítás stb. szinte mindennapi szó­­használatunkban szerepelnek, találkozhatunk hellyel­­közzel olyan nézetekkel is, amelyek a megoldást, a ki­vezető úton való végighaladást másokra akarják áthá­rítani és csak a célnál akarnak a többséghez csatlakoz­ni ... A tervezés napjait éljük: az összegzés tapasztalatai ismertek; látjuk, mit értünk el közösen, s hogy mit ron­tottunk el ugyancsak közösen. Ezek a körülmények ar­ra késztetnek minden kollektívát, hogy még körültekin­tőbben döntsenek minden munkahelyi kérdésben és a célok, tervek mögött a lehető legpontosabban ismerje minden ember a maga feladatát. Jóllehet, ez sokszor leírt, sokszor elismételt igazságnak tűnik, jelentősége a mai helyzetben minden eddiginél jobban elvitathatat­lan. A pártbizottsági ülés vitájában az ipari kérdések sze­repeltek túlsúllyal (s ez a megye arculatát tekintve érthető), ám közvetett módon minden kérdés, minden gondolat mögött ott vannak a mezőgazdasági üzemek, az ipari szövetkezetek kollektívái is, hiszen a feladat, hogy­ a termelési és irányítási rendszer minden szint­jén feltárjuk és hasznosítsuk a tartalékokat — az egész megye gazdaságára vonatkozik. A megyeszerte folyó ter­vezés, töprengés most e cél elérése érdekében történik. De milyen is legyen a cél? Nos, elérhető, de erőfe­szítésekre sarkalló. Mert az legalább annyira helytelen, ha a kitűzött cél könnyedén elérhető, mint az, ha szinte teljesíthetetlen. Az egyes üzemek, szövetkezetek sajá­tossága, felkészültsége, helyzete szabja meg, hogy mek­kora célokat lehet kitűzni, önmagában azonban a cél­kitűzés sem elegendő: nagyon fontos annak megjelölése is, hogy az elhatározás valóra váltása kitől, milyen erő­feszítéseket kíván­ a közösség terve csakis így válhat az egyén legszemélyesebb céljává. Bonyolult, nehéz esz­tendőnek nézünk elébe: az idén is az motiválja majd eredményeinket hogy miként részesítjük előnyben a munkahelyeken a nagyobb tudást, a szorgalmat és mi­lyen mértékben gyarapodnak az olyan tulajdonságok, amelyek a hatékony, a jól végzett munkához és a szak­mai hozzáértéshez kapcsolódnak — mondotta többek között a pártbizottsági ülés vitájában Kiss Lászlóné, a hernádvécsei termelőszövetkezet személyzeti vezetője, aki a káder- és személyzeti munka és a gazdaságpoliti­kai tennivalók összefüggéseit elemezte. Igen, mert a jelen körülmények között, amikor bonyolult kérdésekre kell cselekedetekkel is választ adni, nemcsak a felada­tok nőnek meg, de az emberi tisztesség, a közösség ja­vára történő kötelezettségvállalás és felelősségtudat is magas fokra kell, hogy emelkedjen. —I r- 1983. JANUÁR Kitüntetések A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége — nagyra értékelve a mezőgazdasági szövetkezetkezetek egykori alapító tagjainak több évtizedes eredményes mun­káját — Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést adományozott a termelőszövetkezeti mozgalom 41 dolgozó­jának. A kitüntetettek közt köszönthetjük megyénkből György Károlyt, a cigándi Egyesült Mgtsz nyugdíjas elnö­két és Kiss Bertalant, a mezőkeresztesi Aranykalász Mgtsz nyugdíjas elnökét, a megyei TESZÖV volt elnökhelyettesét. A TOT elnöksége — a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége alapításának 25. évfordulója alkalmából — Bárt­­fai Józsefet, a geleji Délborsodi Hísz nyugdíja­s elnökét is Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáén kitüntetésben része­sítette. A kitüntetéseket decemberben Budapesten, a Mezőgazda­sági Szövetkezetek Házában dr. Eleki János, a TOT főtit­kára, illetőleg Szabó István a TOT elnöke nyújtotta át. _ EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT! Feredy Gyula rajza r Mezőgazdasági szövetkezeteinkben Megkezdődtek a zárszámadások Az előkészületekről és a várható mérlegről • Az elmúlt év munkájának számbavétele, eredményeinek összegezése, tanulságainak levonása, s természetesen a gazdálkodás pontos mérlegé­nek megvonása, valamint az idei esztendő feladatainak meghatározása, mindez me­zőgazdasági termelőszövet­kezeteinkben a most meg­kezdődött zárszámadási köz­gyűlések feladata. Megyénk­­ben az első ilyen évzáró és évnyitó fórumok közvetlenül a lapunk megjelenése előtti napokban, vagy megjelené­sükkel egy időben zajlanak, de legtöbbjükre majd csak az elkövetkező hetekben kerül sor. Így a lapzárta idején megtartott első zárszámadá­sokról is csak rövid „előze­tesben” adhatunk hírt, s ugyanígy igyekszünk beszá­molni néhány, még előkészí­tés alatt álló zárszámadás várható mérlegéről, egy-egy tsz gazdálkodásának tapasz­talatairól. Ezt megelőzően azonban röviden szólnunk kell a zár­számadások előkészítésének hogyanjáról, hiszen termelő­­szövetkezeteink legtöbbjében ez a mostani napok legfon­tosabb feladata. Az elmúlt esztendők számos tapaszta­lata bizonyítja, milyen sok múlik a zárszámadások gon­dos, jó előkészítésén. Minden termelőszövetke­zetnek saját érdeke, s ter­mészetesen társadalmi érdek is, hogy a szövetkezetekben jó előkészítés mellett, fele­lősséggel készüljön rá az éves mérleg. Törvény szabta és természetes követelmény, hogy a mérleg minden szám­adata a valóságnak megfele­lő legyen. Csakis az ilyen gonddal és igénnyel elké­szített mérleg kerülhet a szö­vetkezetek vezetősége nevé­ben a tagság fóruma, a köz­gyűlés elé, jóváhagyásra. De nemcsak a számszaki dolgokat illetően van szük­ség a gondosságra, a pon­tosságra. Ugyanilyen gon­dosnak, pontosnak, őszinté­nek kell lenniük az éves munkát értékelő, az eredmé­nyeket, hiányosságokat nem csupán felsoroló, de a gaz­dálkodást részleteiben is elemző vezetőségi beszá­molóknak. Nagyon sok min­dent kell jeleznie a zár­számadásnak, a zárszámadá­si beszámolónak. Többek kö­zött hű képet kell adnia nemcsak a költséggazdálko­dásról, a termelés színvona­láról, de a munkafegyelem­ről, a munkamorálról és az ellenőrzés minőségéről is. És a beszámolónak, az értéke­lésnek mindenkor fő köve­telménye, hogy közérthető, őszinte és nyílt legyen. Ah­hoz, hogy a zárszámadás a tagsággal való széles körű, gyümölcsöző eszmecsere le­gyen, a gondokat is ugyan­úgy fel kell tárni, mint ahogy az eredményekről szoktunk tájékoztatni. Nem túl gyakran, de azért az elmúlt évek zárszámadá­sain találkoztunk még azzal a „jelenséggel”, hogy egy­­egy vezetőségi beszámoló, a „vendégekre való tekintet­tel” megkerülte a bírálandó dolgokat, hallgatott a hibák­ról, vagy „címzés nélkül”, csak úgy, az általánosságban beszélt azokról. Sajnos, ta­lálkoztunk olyan „megma­gyarázással” is, hogy „nem kell belső ügyeinkkel, gond­jainkkal, bajainkkal fárasz­tani a vendégeket”. Megyénk termelőszövetke­zeteinek nagy része jó ered­ményekkel zárja az elmúlt esztendőt, javuló gazdálko­dásról adhat számot, de a mindenütt és minden vonat­kozásban növekvő feladatok azt követelik, hogy a zár­számadások elsősorban mun­­kajellegű fórumok legye­nek. Az ünnepi hangulatot az teremtheti meg­ legjob­ban, ha a zárszámadás egy­másért felelősséget, egymás iránt bizalmat érző emberek kölcsönös eszmecseréje lesz, amely az előbbrelépést, a javuló eredményeket szol­gálja. A selyebi Virradat Terme­lőszövetkezet lapzártunkkal egy időben tartja meg zár­számadó és tervtárgyaló közgyűlését. A két-három esztendővel ezelőtt még rendkívül súlyos gondokkal küzdő gazdaságnak a tagság részére írásban is kiadott tájékoztatójából megtudtuk, hogy a mostoha adottságok között gazdálkodó termelő­­szövetkezet 1982-ben sokat fejlődött. Amint a vezetőség az írásos tájékoztatóban fo­galmaz: ,,A termelési hozam és jövedelmi mutatók arra ösztönzik a tsz dolgozóit és vezetését, hogy fokozott elemzéssel, felelősséggel ke­ressük eredményeink forrá­sát, hibáink gyökereit, ezzel is biztosítva fejlődésünk egyenletességét, tervszerűsé­gét ... Biztató, hogy eddigi elképzeléseink jónak bizo­nyultak, és egyre növekvő feladataink, gondjaink elle­nére gazdálkodásunk javuló irányzatú és továbbra is biz­tató a talpon maradáshoz.” A Virradat Tsz 1982. évi jó gazdálkodását, fejlődését bizonyítja, hogy összes ár­bevételük több mint 6 mil­lió forinttal növekedett, s 1983-ra már 14 millió forin­tot meghaladó növekedést irányoznak elő terveikben. A közös vagyon növekedése is meghaladta az elmúlt év vé­gi leltárok alapján a 11 mil­lió forintot, a mérleg sze­rinti tiszta nyereség pedig az 1981. évi, közel 3 millió­ról 6,1 millió forintra növe­kedett, így az előző évhez viszonyítva megkétszerezhet­ték a tartalékalapot, és több mint megháromszorozhatták a fejlesztési alapot. (Folytatás a 2. oldalon) ’wwW8*w**e,,l,w”wwi*we«wm|eeew,«ew*,w*ewMB«wBe*HieeB*w*WMiB*iwaw#a«*aMw*| A tartatomból: A NÉPI ELLENŐRÖK A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK A NÉPKÖZTÁRSASÁG MUNKÁJÁRÓL TAPASZTALATAI NEVÉBEN.., 2. oldal 4. oldal 6. oldal JEGYZETEK MASZEKOLUNK? HONNAN VEGYÜNK EGY TANULMÁNYÚTRÓL , 4.5. oldal SZAPORÍTÓANYAGOT? 2. oldal 7. Oldal A SZÖVETKEZETI A FOGYASZTÁSI JOGSZABÁLYOK SZAKMAI UTAKAT SZERVEZ SZÖVeTKEZETEK FELADATAI MÓDOSÍTÁSÁRÓL A COOPTOuRIST 3. oldal 6. oldal 8. oldal

Next