Borsodi Szövetkezeti Élet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Január 1-től t Az áruellátás színvonalának javítását, a vásárlók igényeinek jobb kielégítését, a kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak érdekeit egyaránt szolgálják az új üzemelési formák: a már több helyen bevált szerződéses boltok után az idén, január 1-től, a jövedelemérdekeltségű rendszerben működő üzletek mutatkoznak be, remélhetően megyénk fogyasztási szövetkezeteiben is. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetési forma szoros elszámolású boltban, vendéglátóhelyen, önelszámoló egységben, stb. vezethető be. Az egységeket az áfész vezetői jelölik ki, ám a dolgozók is kezdeményezhetik a bevezetést. Vállalkozhat az ilyen üzemeltetésre maga a vezető, vagy a helyettesével közösen, s kiterjeszthetik ezt a formát a boltegység egész kollektívájára is. Az üzlet vezetője maga dönt az árubeszerzés forrásáról, a rendelés mennyiségéről, ütemezéséről és az értékesítés megszervezéséről, lebonyolításáról, továbbá a készlet- és eszközgazdálkodásról, esetenként az árak kialakításáról, a létszám-, bér-, és költséggazdálkodás egyes kérdéseiről. Az új módszer érdekessége, hogy az árkockázati alapot beépítették az árrésbe, s az abból adódó megtakarítás is a bolti dolgozók jövedelmét növeli. (t.) Megkezdődtek a zárszámadások (Folytatás az 1. oldalról) Az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet január 29-én, szombaton rendezi zárszámadását, amelyről a következő, a fejlődést, eredményes gazdálkodást bizonyító „előzetest” kaptuk Hartman Bálint tsz-elnöktől: “ A termelési érték 33 százalékkal növekedett 1982- ben, és meghaladta a 280 millió forintot. Számottevő volt a költségek növekedése is. Termelőszövetkezetünk 14 millió 573 ezer forint tiszta eredményt tudott elérni az elmúlt esztendőben. Az egy dolgozóra jutó termelési érték meghaladta a 274 ezer forintot. Nagy érdemük van az elért eredményekben a szocialista brigádoknak. Különösen örvendetes az elmúlt év gazdálkodásában, hogy eléggé kedvezőtlen termőhelyi adottságaink ellenére számottevő a fejlődés, jók az eredmények az alaptevékenységben. A növénytermesztés különösen búzából és napraforgóból ért el jó termést, s az ágazat hatékonyságát jelzi, hogy ágazati eredményét közel duplájára növelte. A sajópüspöki Sajóvölgye Termelőszövetkezet, ez a megye burgonya- és zöldségellátásában jelentős szerepet betöltő kisgazdaság is eredményes, nyereséges esztendőt zárt január 28-án, pénteken megtartott zárszámadásán. Az elmúlt esztendőben csak a Zöldért útján 2860 tonna burgonyát és 1650 tonna zöldségfélét értékesítettek. 1983-ra a tavalyinál is 40 tonnával több burgonya és 200 tonnával több zöldség, főleg káposztafélék és hagyma termelésére kötöttek szerződést. * Jót ígér a zárszámadási „előzetes” a hernádnémeti Hernádvölgye Termelőszövetkezetben, ahol országosan is kiemelkedő termésátlagokat értek el 1982-ben. Búzából 1950 hektáron 61,2 mázsás, tavaszi árpából 980 hektáron 45,55 mázsás, cukorrépából 548 mázsás, napraforgóból 28,% mázsás, kukoricából pedig 1137 hektáron elért kiemelkedő, 100,66 mázsás átlagtermés dicséri a hernádnémetiek gazdálkodását. A tervezett 16,7 millió forinttal szemben, tiszta nyereségük meghaladja a 25 millió forintot. (p. s.) BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET Sajtótájékoztató a népi ellenőrök munkájáról Január 24-én, Miskolcon, a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hivatali helyiségében tájékoztatták a megyében megjelenő lapok munkatársait a népi ellenőrök elmúlt évi munkájáról és ez évi feladatairól. A tájékoztatón Józsa László, a megyei NEB elnöke elmondta, hogy megyénk népi ellenőrei tavaly a Politikai Bizottságnak a népi ellenőrzésre vonatkozó határozata szellemében segítették a kormányzati szervek által ajánlott és a helyi célkitűzések megvalósítását. Megyénkben 1600 népi ellenőr dolgozott a megyei NEB munkaprogramjának eredményes megvalósításán és mintegy 7500 munkanapot fordítottak a különböző vizsgálatokra. A népi ellenőrök munkáját a speciális vizsgálatoknál 250 szakember segítette; 42 alapvizsgálatot, 7 célvizsgálatot végeztek, ezen kívül 30 esetben beszámoltatták az illetékeseket, vagy tájékoztatást kértek tőlük. Az elmúlt évben 400 beadvány érkezett a NEB-hez, ebből 260 közérdekű bejelentés és 140 panasz volt. A közérdekű bejelentések döntő többsége megalapozott volt, valós ügyekre, hibákra, mulasztásokra, vagy hanyagságokra hívta fel a NEB figyelmét. Az alap- és célvizsgálatok mindegyike társadalmunk jelenlegi gondjaira összpontosult: a vizsgálatok eredményei, megállapításai a döntésekhez nyújtottak segítséget a helyi és központi irányító szerveknek. Főbb vizsgálati témák voltak tavaly: az energiagazdálkodás, a kutatások hasznosítása, az élelmiszercsomagolás, a nevelőotthonok működési feltételei, az állampolgárok munkaidőn kívüli ügyintézése, a fiatal orvosok és gépészmérnökök munkahelyi beilleszkedése, az aprófalvak kereskedelmi ellátottsága a vízi közművek beruházásai, a magánerős lakásépítés helyzete és a lakásgazdálkodás. A megyei NEB idei munkaprogramjában több olyan vizsgálati téma szerepel, amely szövetkezeteink tevékenységét, érdekeit közvetlenül is érinti. Már megkezdődött a mezőgazdasági termelési rendszerek működésének tapasztalatait összegző vizsgálat; megvizsgálják a kereskedelmi és vendéglátó egységek új üzemelési formáinak tapasztalatait; a mezőgazdasági üzemek hatását a a falvak népességmegtartó szerepében; az aprófalvak kommunális ellátottságát, s a hulladékok másodlagos hasznosításának lehetőségeit is. Tanácskozott a TESZÖV elnöksége Január 19-én, Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének székházában — Hartman Bálint elnökletével — ülést tartott a TESZÖV elnöksége. Első napirendi pontként a testület véleményezési jogkörébe tartozó ügyeket tárgyalt, majd megvitatta a TESZÖV ügyintéző apparátusának 1982. évi munkájáról, a TOT pénzügyi vizsgálatáról, és az ezzel kapcsolatos intézkedési tervről, s a törvényességi felügyeleti vizsgálatról előterjesztett jelentéseket. Ezt követően megtárgyalták az ellenőrzési iroda 1982. évi munkájáról és 1983. évi programjáról előterjesztett jelentéseket, s a megyei szövetség ez évi munkatervét. Az elnökség mindezeken kívül alternatív javaslatot vitatott meg a termelőszövetkezeti tagok és dolgozók üdültetéséről. Ezzel kapcsolatosan döntött a TESZÖV boglárlellei üdülőinek felújításáról, a hajdúszoboszlói üdülőjének értékesítéséről és helyette új, nagyobb fogadóképességű, korszerűbb üdülő megvásárlásáról. 1983. JANUÁR Február: Mezőgazdasági könyvhónap A szakkönyvek egyre inkább mindennapos olvasmánnyá válnak a mezőgazdaságban is. Polgárjoguk elvitathatatlan a kiemelt mezőgazdasági nagyüzemekben, szinte „kötelező olvasmányként” forgatják a termelési rendszerek dolgozói l és ennél még sokkal nagyobb létszámban a kisüzemi termelők, meg az úgynevezett hobbisok. Február, sorrendben 26. alkalommal lesz a mezőgazdasági könyvek hónapja, ötvenegy mű csaknem 600 ezer példányban kerül az olvasók elé. Amint azt Gallyas Csaba irodalmi szerkesztő mondotta a mezőgazdasági könyvhónapot előkészítő sajtótájékoztatón, Budapesten; a hagyományos rendezvény fontos feladata, hogy a falvak lakói körében népszerűsítse a mezőgazdasági szakirodalmat. Az országos megnyitó ünnepség Egerben lesz. * Megyénkben február 7-én, Sajószentpéteren kerül sor a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeinek nyitányára. S akárcsak a korábbi alkalmakkor, ezúttal is igen sok könyvtárban, művelődési házban tartanak író—olvasó találkozókat, amelyekre ismert mezőgazdasági szakembereket, az új kiadású szakkönyvek szerzőit hívják meg. Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is közel félszáz rendezvénye lesz a mezőgazdasági könyvhónapnak Borsodban, amelyeket könyvkiállításokkal és könyvvásárral kapcsolnak egybe. Szerszámnyél Cserépfaluból A Mezőkövesd és Vidéke Áfész fatömegcikkgyártó üzeme Cserépfalun már több mint tíz éve üzemel. A 100 négyzetméter zsilipterületű üzemcsarnokban és a hasonló méretű nyitott színben tizennégyen dolgoznak két műszakban, s évente 7 és fél millió forint termelési értéket produkálnak. Ez a nem lebecsülendő összeg 600 ezer darab seprűnyél és különféle szerszámnyelek gyártásából képződik. A gazdaságosság növelése érdekében a szerszámnyelek gyártása során keletkező hulladék faanyagot is feldolgozzák. Felvételünk a szalagfűrésznél készült. Fotó: Kovács Mátyás ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]•♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]a »*♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]« AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSÁNAK határozatai, grandiózus célkitűzései minden újságolvasó embert magukkal ragadnak. Nekünk, mezőgazdászoknak különösen érdekes az életszínvonal emelésének és a mezőgazdaság fejlesztésének a programja, ha a célokat a saját nyelvünkre — az ökológiai adottságok korlátozó hatásaira, a biológiai és műszaki fejlesztés nehézségeire, s végül a magtárakba kerülő gabona és a hűtőházakba jutó hús tonnáinak millióira — fordítjuk. Gondoljuk csak el, a szovjet mezőgazdaság gabonahozamait évente több mint 35 millió tonnával tervezik növelni, annyival, mint Magyarország, az NDK és Csehszlovákia 1981. évi összes gabonatermelése volt. A többlettermelés jelentős részét feltakarmányozva, a hústermelés is évi 2,1 millió tonnával növekszik majd, ami hazánk és Bulgária 1981. évi teljes hústermelésének felel meg. Jó néhány ilyen adattal és természetesen jókora adag szakmai kíváncsisággal felszerelve kezdtem meg 3 hónapos tanulmányutamat a Szovjetunióban, ahol a Magyar Tudományos Akadémia, a Moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia és a Grúziai Mezőgazdasági Intézet jóvoltából lehetőséget kaptam a szovjet mezőgazdaság tanulmányozására. A moszkvai terület több tízezer hektáros lecsapolt mocsarait, a grúz és azerbajdzsán teresszírozott dombokat látva ismerkedni kezdtem azokkal a feltételekkel, amelyek között a szovjet kollégáknak ismét egy komoly csatát kell megvívniuk. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztése elválaszthatatlan a termőföldtől, s így az élelmezési programot megalapozó lépések is ezzel kapcsolatosak. A hatalmas ország területének ugyanis csak 0,1 részét használják szántóterületként, szőlőként és gyümölcsösként. A terület 58 százalékán, a hideg, 15 százalékán a sivatag és félsivatagi jelleg akadályozza a földművelést. A talajok alacsony termőképességéből, a víz- és szélerózióra való hajlamosságukból fakadó nehézségeket a földek nem mezőgazdasági célokra történő fokozott igénybevétele is súlyosbítja. Míg 1934-ben egy lakosra 1,34 ha szántóterület jutott, a ’80-as évek végére várhatóan csak 0,74 ha lesz ennek a mutatónak az értéke. A korábbi ötéves tervek során az élelmiszer-termelés növelésének forrása a még nem művelt területek termesztésbe vonása volt. Ezek a lehetőségek napjainkban kimerülőben vannak. Nézzük meg, hogyan fogadta a szovjet gazdaság vezetése a fenti makacs tények „kihívását”. MÁR 1966-BAN, az SZKP plénumán határozat született a természeti feltételek megváltoztatására, a kedvezőtlen hatások csökkentésére irányuló meliorációs beruházások növeléséről. Maga a szó latin eredetű, s jobbítást, javítást jelent. Jelentése a szovjet gyakorlatban kicsit eltér a hazai használattól. Egyrészt magában foglalja az öntözést is, másrészt viszont a savanyú talajok meszezését és az altalajlazítást nem tartalmazza. A mocsarak lecsapolása, a talajcsövezés, a szikes talajok javítása, a domb- és hegyvidéki eróziók elleni védelem megegyezik a magyar fogalmakkal. A párthatározat nyomán 1981 elejére az öntözött é lecsapolt területek elérték a 35 millió hektárt. Az 1981-től kezdődött X. ötéves tenben a tartós talajjavításokra és a vízgazálkodás javítására kétszer annyi állati eszközt fordítanak majd, mint az előző öt éves tervek során. A szovjet meliorációs gyakorlat jellemzője, hogy a beruházások térségi szinten valósulnak meg (több tíz-, időnként több százezer hektáros területek összefüggő rendezése), s szinte teljes egészében állami pénzekből. A jövőben az Orosz Föderáció nem csernozjom övezetében, Szibériában, a Távol-Keleten, a Baltiköztársaságokban, Belorussziában és Ukrajnában terveznek nagyobb térségi munkálatokat. 2005-re a lecsapolt területek elérik a 25 millió hektárt, s az öntözött területek is meghaladják majd a 30 millió hektárt. Mindemellett 60—80 t ha mennyiségre növelik a kijuttatott szerves trágya és 400— 450 hatóanyag kg/ha-ra a műtrágyamennyiséget a meliorált földeken. A MELIORÁCIÓ a szovjet mezőgazdaságban egyet jelent az élelmezési program megvalósításának egyik alapfeltételével. A nyolcadik és a kilencedik ötéves terv során ugyanis a mezőgazdaság bruttó termelése átlagosan 0,7 százalékkal növekedett, a meliorációban részesített területeken viszont 39,9 százalékkal. Ezek a tapasztalatok kellő alapot szolgáltanak arra, hogy 2005-re célul tűzzék ki a meliorált területeken 65—70 millió tonna gabona, 100 millió tonna takarmány-egyenértékben számított takarmány és 13 millió tonna gyapot elérését. A korszerű mezőgazdaság, az intenzívebb nevelési módok, a nagy értékű meliorációs és egyéb beruházások hatékonyságának növelése egyre nagyobb számú és képzettebb szakembergárdát követel. A Szovjetunióban 1981-ben 207 ezer középfokú és 78 ezer felsőfokú mezőgazdasági végzettségű szakember hagyta el az iskolákat és az egyetemet. A szakemberek száma rohamosan növekszik. 1870-hez képest a középfokon végzettek száma 43 százalékkal, a felsőfokon végzetteké 15 százalékkal növekedett. Igen jelentős és dinamikus a vízgazdálkodással és meliorációval foglalkozó szakemberek képzése is. A Vízgazdálkodási és Meliorációs Minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatok dolgozóin belül a szakemberek aránya (közép- és felsőfokú végzettségűek) 15 százalék, ezen belül a mérnökök részesedése 40 százalék. 85 technikumban és 11 intézet speciális tagozatain képeznek középfokú vízgazdálkodási és meliorációs középkádereket, s 46 felsőfokú oktatási intézményben mérnököket. Tanulmányutam során a 46 intézetből négynek a munkájával sikerült behatóbban megismerkednem. Tapasztalataim közül két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a kifejezetten „gyakorlatcentrikus” mérnökképzés, amit egy-egy intézethez tartozó több tangazdaság és egy sajátos szervezet, a .Tudományos Kutatási és Műszaki Szektor” szolgál. A másik alapvető kérdés a számítástechnika és az informatika igen nagy szerepe. A Grúz Mezőgazdasági Intézet hallgatói például már a felvételi vizsgán ízelítőt kapnak a korszerű oktatási eszközökből. A vizsgát megelőzően tudásukról egy számítógépnek adnak választ „igen—nem” formájában, s ennek eredményeit, valamint a hallgatók vizsgaszereplését a szülők az intézet udvarán televíziós képernyőkön láthatják. Az előadásokat az intézet vezetői televíziós kamerák segítségével kísérhetik figyelemmel, s a filmre rögzített előadások segítségével a tanárok módszertani továbbképzését, s a hallgatók vizsgára való felkészülését segítik elő. A meglátogatott intézetek külön Informatikai és Számítástechnikai tanszékkel rendelkeznek. Ezeknek a tanszékeknek igen szoros kapcsolatuk van a mezőgazdasági üzemek ügyvitel-gépesítését és adatfeldolgozását végző járási szintű központokkal. A hallgatók maguk is részt vesznek a központok számára történő programok írásában, adaptálásában és kipróbálásában. Ezek a kapcsolatok elősegítik az új tervezési módszerek kifejlesztését és pontosítását is. TANULMÁNYUTAM TAPASZTALATAIBÓL egyértelműen leszűrhetem, hogy az élelmezési program a szovjet mezőgazdaság számára a fontos célkitűzésen túl a fejlesztési feladatok jól előkészített, gyakorlati tapasztalatokra alapozott, összehangolt rendszerét is jelenti. DR. FEHÉR ALAJOS aspirál» Jegyzetek egy tanulmányútról Élelmezési program, melioráció és szakemberképzés a Szovjetunióban