Borsodi Szövetkezeti Élet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Január 1-től t Az áruellátás színvonalá­nak javítását, a vásárlók igényeinek jobb kielégítését, a kereskedelem és a vendég­látás dolgozóinak érdekeit egyaránt szolgálják az új üze­melési formák: a már több helyen bevált szerződéses boltok után az idén, január 1-től, a jövedelemérdekelt­ségű rendszerben működő üz­letek mutatkoznak be, re­mélhetően megyénk fogyasz­tási szövetkezeteiben is. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetési forma szoros el­számolású boltban, vendég­látóhelyen, önelszámoló egy­ségben, stb. vezethető be. Az egységeket az áfész vezetői jelölik ki, ám a dolgozók is kezdeményezhetik a beveze­tést. Vállalkozhat az ilyen üzemeltetésre maga a vezető, vagy a helyettesével közösen, s kiterjeszthetik ezt a formát a boltegység egész kollektí­vájára is. Az üzlet vezetője maga dönt az árubeszerzés forrásáról, a rendelés men­­­nyiségéről, ütemezéséről és az értékesítés megszervezéséről, lebonyolításáról, továbbá a készlet- és eszközgazdálko­dásról, esetenként az árak kialakításáról, a létszám-, bér-, és költséggazdálkodás egyes kérdéseiről. Az új módszer érdekessé­ge, hogy az árkockázati ala­pot beépítették az árrésbe, s az abból adódó megtakarítás is a bolti dolgozók jövedel­mét növeli. (t.) Megkezdődtek a zárszámadások (Folytatás az 1. oldalról) Az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet január 29-én, szombaton rendezi zárszámadását, amelyről a következő, a fejlődést, ered­ményes gazdálkodást bizo­nyító „előzetest” kaptuk Hartman Bálint tsz-elnök­­től: “ A termelési érték 33 százalékkal növekedett 1982- ben, és meghaladta a 280 millió forintot. Számottevő volt a költségek növekedése is. Termelőszövetkezetünk 14 millió 573 ezer forint tiszta eredményt tudott elérni az elmúlt esztendőben. Az egy dolgozóra jutó termelési ér­ték meghaladta a 274 ezer forintot. Nagy érdemük van az elért eredményekben a szocialista brigádoknak. Kü­lönösen örvendetes az elmúlt év gazdálkodásában, hogy eléggé kedvezőtlen termőhe­lyi adottságaink ellenére számottevő a fejlődés, jók az eredmények az alaptevé­kenységben. A növényter­mesztés különösen búzából és napraforgóból ért el jó ter­mést, s az ágazat hatékony­ságát jelzi, hogy ágazati eredményét közel duplájára növelte. A sajópüspöki Sajóvölgye Termelőszövetkezet, ez a me­gye burgonya- és zöldségel­látásában jelentős szerepet betöltő kisgazdaság is ered­ményes, nyereséges eszten­dőt zárt január 28-án, pén­teken megtartott zárszám­adásán. Az elmúlt eszten­dőben csak a Zöldért útján 2860 tonna burgonyát és 1650 tonna zöldségfélét ér­tékesítettek. 1983-ra a tava­lyinál is 40 tonnával több burgonya és 200 tonnával több zöldség, főleg káposz­tafélék és hagyma termelé­sére kötöttek szerződést. * Jót ígér a zárszámadási „előzetes” a hernádnémeti Hernádvölgye Termelőszö­vetkezetben, ahol országosan is kiemelkedő termésátlago­kat értek el 1982-ben. Búzá­ból 1950 hektáron 61,2 má­zsás, tavaszi árpából 980 hektáron 45,55 mázsás, cu­korrépából­­ 548 mázsás, nap­raforgóból 28,% mázsás,­­ ku­koricából pedig 1137 hektá­ron elért kiemelkedő, 100,66 mázsás átlagtermés dicséri a hernádnémetiek gazdálkodá­sát. A tervezett 16,7 millió forinttal szemben, tiszta nye­reségük meghaladja a 25 millió forintot. (p. s.) BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET Sajtótájékoztató a népi ellenőrök munkájáról Január 24-én, Miskolcon, a Borsod megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság hivatali helyi­ségében tájékoztatták a me­gyében megjelenő lapok munkatársait a népi ellen­őrök elmúlt évi munkájá­ról és ez évi feladatairól. A tájékoztatón Józsa Lász­ló, a megyei NEB elnöke elmondta, hogy megyénk né­pi ellenőrei tavaly a Politi­kai Bizottságnak a népi el­lenőrzésre vonatkozó határo­zata szellemében segítették a kormányzati szervek által ajánlott és a helyi célkitűzé­sek megvalósítását. Megyénk­ben 1600 népi ellenőr dolgo­zott a megyei NEB munka­­programjának eredményes megvalósításán és mintegy 7500 munkanapot fordítottak a különböző vizsgálatokra. A népi ellenőrök munkáját a speciális vizsgálatoknál 250 szakember segítette; 42 alap­­vizsgálatot, 7 célvizsgálatot végeztek, ezen kívül 30 eset­ben beszámoltatták az illeté­keseket, vagy tájékoztatást kértek tőlük. Az elmúlt évben 400 be­advány érkezett a NEB-hez, ebből 260 közérdekű bejelen­tés és 140 panasz volt. A közérdekű bejelentések dön­tő többsége megalapozott volt, valós ügyekre, hibákra, mulasztásokra, vagy hanyag­ságokra hívta fel a NEB fi­gyelmét. Az alap- és célvizsgálatok mindegyike társadalmunk jelenlegi gondjaira összpon­tosult: a vizsgálatok eredmé­nyei, megállapításai a dönté­sekhez nyújtottak segítséget a helyi és központi irányító szerveknek. Főbb vizsgálati témák voltak tavaly: az energiagazdálkodás, a kuta­tások hasznosítása, az élel­miszercsomagolás, a nevelő­­otthonok működési feltételei, az állampolgárok munkaidőn kívüli ügyintézése, a fiatal orvosok és gépészmérnökök munkahelyi beilleszkedése, az aprófalvak kereskedelmi ellátottsága a vízi közművek beruházásai, a magánerős la­kásépítés helyzete és a la­kásgazdálkodás. A megyei NEB idei mun­kaprogramjában több olyan vizsgálati téma szerepel, amely szövetkezeteink tevé­kenységét, érdekeit közvet­lenül is érinti. Már megkez­dődött a mezőgazdasági ter­melési rendszerek működésé­nek tapasztalatait összegző vizsgálat; megvizsgálják a kereskedelmi és vendéglátó egységek új üzemelési for­máinak tapasztalatait; a me­zőgazdasági üzemek hatását a a falvak népességmegtartó szerepében; az aprófalvak kommunális ellátottságát, s a hulladékok másodlagos hasz­nosításának lehetőségeit is. Tanácskozott a TESZÖV elnöksége Január 19-én, Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Mezőgazdasági Szövet­kezetek Szövetségének szék­­házában — Hartman Bálint elnökletével — ülést tartott a TESZÖV elnöksége. Első napirendi pontként a testü­l­et véleményezési jog­­körébe tartozó ügyeket tár­gyalt, majd megvitatta a TE­SZÖV ügyintéző apparátusá­nak 1982. évi munkájáról, a TOT pénzügyi vizsgálatáról, és az ezzel kapcsolatos in­tézkedési tervről, s a tör­vényességi felügyeleti vizs­gálatról előterjesztett je­lentéseket. Ezt követően megtárgyalták az ellenőrzési iroda 1982. évi munkájáról és 1983. évi programjáról előter­jesztett jelentéseket, s a me­gyei szövetség ez évi munka­tervét. Az elnökség mindezeken kívül alternatív javaslatot vi­tatott meg a termelőszövet­kezeti tagok és dolgozók üdültetéséről. Ezzel kapcso­latosan döntött a TESZÖV boglárlellei üdülőinek felújí­tásáról, a hajdúszoboszlói üdülőjének értékesítéséről és helyette új, nagyobb fogadó­képességű, korszerűbb üdülő megvásárlásáról. 1983. JANUÁR Február: Mezőgazdasági könyvhónap A szakkönyvek egyre inkább mindennapos olvasmánnyá válnak a mezőgazdaságban is. Polgárjoguk elvitathatatlan a kiemelt mezőgazdasági nagyüzemekben, szinte „kötelező olvasmányként” forgatják a termelési rendszerek dolgozói­­ l és ennél még sokkal nagyobb létszámban a kisüzemi terme­lők, meg az úgynevezett hobbisok. Február, sorrendben 26. alkalommal lesz a mezőgazdasá­gi könyvek hónapja, ötvenegy mű csaknem 600 ezer pél­­dányban kerül az olvasók elé. Amint azt Gallyas Csaba irodalmi szerkesztő mondotta a mezőgazdasági könyvhóna­pot előkészítő sajtótájékoztatón, Budapesten; a hagyomá­nyos rendezvény fontos feladata, hogy a falvak lakói köré­ben népszerűsítse a mezőgazdasági szakirodalmat. Az or­szágos megnyitó ünnepség Egerben lesz. * Megyénkben február 7-én, Sajószentpéteren kerül sor a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeinek nyitányára. S akárcsak a korábbi alkalmakkor, ezúttal is igen sok könyv­tárban, művelődési házban tartanak író—olvasó találkozó­kat, amelyekre ismert mezőgazdasági szakembereket, az új kiadású szakkönyvek szerzőit hívják meg. Az elmúlt évek­hez hasonlóan, idén is közel félszáz rendezvénye lesz a me­zőgazdasági könyvhónapnak Borsodban, amelyeket könyv­kiállításokkal és könyvvásárral kapcsolnak egybe. Szerszámnyél Cserépfaluból A Mezőkövesd és Vidéke Áfész fatömegcikkgyártó üzeme Cse­répfalun már több mint tíz éve üzemel. A 100 négyzetméter zsilip­­területű üzemcsarnokban és a hasonló méretű nyitott színben tizennégyen dolgoznak két műszakban, s évente 7 és fél millió forint termelési értéket produkálnak. Ez a nem lebecsülendő ös­­­szeg 600 ezer darab seprűnyél és különféle szerszámnyelek gyár­tásából képződik. A gazdaságosság növelése érdekében a szer­számnyelek gyártása során keletkező hulladék faanyagot is fel­dolgozzák. Felvételünk a szalagfűrésznél készült. Fotó: Kovács Mátyás ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]•♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]a »*♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]« AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSÁNAK határozatai, grandiózus célkitűzései minden újságolvasó embert magukkal ragadnak. Nekünk, mezőgazdászoknak különösen ér­dekes az életszínvonal emelésének és a me­zőgazdaság fejlesztésének a programja, ha a célokat a saját nyelvünkre — az ökoló­giai adottságok korlátozó hatásaira, a bio­lógiai és műszaki fejlesztés nehézségeire, s végül a magtárakba kerülő gabona és a hű­tőházakba jutó hús tonnáinak millióira — fordítjuk. Gondoljuk csak el, a szovjet mezőgazdaság gabonahozamait évente több mint 35 millió tonnával tervezik növelni, annyival, mint Magyarország, az NDK és Csehszlovákia 1981. évi összes gabonater­melése volt. A többlettermelés jelentős ré­szét feltakarmányozva, a hústermelés is évi 2,1 millió tonnával növekszik majd, ami ha­zánk és Bulgária 1981. évi teljes húster­melésének felel meg. Jó néhány ilyen adattal és természetesen jókora adag szakmai kíváncsisággal felsze­relve kezdtem meg 3 hónapos tanulmány­­utamat a Szovjetunióban, ahol a Magyar Tudományos Akadémia, a Moszkvai Tyi­­mirjazev Mezőgazdasági Akadémia és a Grúziai Mezőgazdasági Intézet jóvoltából lehetőséget kaptam a szovjet mezőgazdaság tanulmányozására. A moszkvai terület több tízezer hektáros lecsapolt mocsarait, a grúz és azerbajdzsán teresszírozott dombokat látva ismerkedni kezdtem azokkal a feltételekkel, amelyek között a szovjet kollégáknak ismét egy ko­moly csatát kell megvívniuk. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztése elválaszthatat­lan a termőföldtől, s így az élelmezési prog­ramot megalapozó lépések is ezzel kapcso­latosak. A hatalmas ország területének ugyanis­­ csak 0,1 részét használják szántó­­területként, szőlőként és gyümölcsösként. A terület 58 százalékán, a hideg, 15 százalé­kán a sivata­g és félsivatagi jelleg akadá­lyozza a földművelést. A talajok alacsony termőképességéből, a víz- és szélerózióra való hajlamosságukból fakadó nehézségeket a földek nem mező­­gazdasági célokra történő fokozott igénybe­vétele is súlyosbítja. Míg 1934-ben egy la­kosra 1,34 ha szántóterület jutott, a ’80-as évek végére várhatóan csak 0,74 ha lesz en­nek a mutatónak az értéke. A korábbi ötéves tervek sor­án az élelmi­szer-termelés növelésének forrása a még nem művelt területek termesztésbe vonása volt. Ezek a lehetőségek napjainkban kime­rülőben vannak. Nézzük meg, hogyan fo­gadta a szovjet gazdaság vezetése a fenti makacs tények „kihívását”. MÁR 1966-BAN, az SZKP plénumán ha­tározat született a természeti feltételek meg­változtatására, a kedvezőtlen hatások csök­kentésére irányuló meliorációs beruházások növeléséről. Maga a szó latin eredetű, s jobbítást, javítást jelent. Jelentése a szovjet gyakorlatban kicsit eltér a hazai használat­tól. Egyrészt magában foglalja az öntözést is, másrészt viszont a savanyú talajok me­­szezését és az altalajlazítást nem tartalmaz­za. A mocsarak lecsapolása, a talajcsöve­zés, a szikes talajok javítása, a domb- és hegyvidéki eróziók elleni védelem meg­egyezik a magyar fogalmakkal. A pártha­tározat nyomán 1981 elejére az öntözött é lecsapolt területek elérték a 35 millió hek­tárt. Az 1981-től kezdődött X. ötéves ten­ben a tartós talajjavításokra és a vízga­zálkodás javítására kétszer annyi állati eszközt fordítanak majd, mint az előző öt éves tervek során. A szovjet meliorációs gyakorlat jellemzője, hogy a beruházások térségi szinten valósulnak meg (több tíz-, időnként több százezer hektáros területek összefüggő rendezése), s szinte teljes egé­szében állami pénzekből. A jövőben az Orosz Föderáció nem csernozjom övezeté­ben, Szibériában, a Távol-Keleten, a Balti­köztársaságokban, Belorussziában és Uk­rajnában terveznek nagyobb térségi mun­­kálatokat. 2005-re a lecsapolt területek el­érik a 25 millió hektárt, s az öntözött terü­letek is meghaladják majd a 30 millió hek­tárt. Mindemellett 60—80 t ha mennyiségre növelik a kijuttatott szerves trágya és 400— 450 hatóanyag kg/ha-ra a műtrágyamennyi­séget a meliorált földeken. A MELIORÁCIÓ a szovjet mezőgazda­ságban egyet jelent az élelmezési program megvalósításának egyik alapfeltételével. A nyolcadik és a kilencedik ötéves terv so­rán ugyanis a mezőgazdaság bruttó terme­lése átlagosan 0,7 százalékkal növekedett, a meliorációban részesített területeken viszont 39,9 százalékkal. Ezek a tapasztalatok kellő alapot szolgáltanak arra, hogy 2005-re cé­lul tűzzék ki a meliorált területeken 65—70 millió tonna gabona, 100 millió tonna ta­­karmány-egyenértékben számított takar­mány és 13 millió tonna gyapot elérését. A korszerű mezőgazdaság, az intenzívebb nevelési módok, a nagy értékű meliorációs és egyéb beruházások hatékonyságának nö­velése egyre nagyobb számú és képzettebb szakembergárdát követel. A Szovjetunióban 1981-ben 207 ezer középfokú és 78 ezer fel­sőfokú mezőgazdasági végzettségű szakem­ber hagyta el az iskolákat és az egyetemet. A szakemberek száma rohamosan növek­szik. 1870-hez képest a középfokon végzet­tek száma 43 százalékkal, a felsőfokon vég­zetteké 15 százalékkal növekedett. Igen je­lentős és dinamikus a vízgazdálkodással és meliorációval foglalkozó szakemberek kép­zése is. A Vízgazdálkodási és Meliorációs Minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatok dolgozóin belül a szakemberek aránya (kö­zép- és felsőfokú végzettségűek) 15 száza­lék, ezen belül a mérnökök részesedése 40 százalék. 85 technikumban és 11 intézet spe­ciális tagozatain képeznek középfokú víz­gazdálkodási és meliorációs középkádere­ket, s 46 felsőfokú oktatási intézményben mérnököket. Tanulmányutam során a 46 intézetből négynek a munkájával sikerült behatóbban megismerkednem. Tapasztalataim közül két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a kife­jezetten „gyakorlatcentrikus” mérnökképzés, amit egy-egy intézethez tartozó több tan­gazdaság és egy sajátos szervezet, a .­Tu­dományos Kutatási és Műszaki Szektor” szolgál. A másik alapvető kérdés a számí­tástechnika és az informatika igen nagy szerepe. A Grúz Mezőgazdasági Intézet hall­gatói például már a felvételi vizsgán ízelí­tőt kapnak a korszerű oktatási eszközök­ből. A vizsgát megelőzően tudásukról egy számítógépnek adnak választ „igen—nem” formájában, s ennek eredményeit, valamint a hallgatók vizsgaszereplését a szülők az intézet udvarán televíziós képernyőkön lát­hatják. Az előadásokat az intézet vezetői televíziós kamerák segítségével kísérhetik figyelemmel, s a filmre rögzített előadások segítségével a tanárok módszertani tovább­képzését, s a hallgatók vizsgára való fel­készülését segítik elő. A meglátogatott intézetek külön Infor­matikai és Számítástechnikai tanszékkel rendelkeznek. Ezeknek a tanszékeknek igen szoros kapcsolatuk van a mezőgazdasági üzemek ügyvitel-gépesítését és adatfeldol­gozását végző járási szintű központokkal. A hallgatók maguk is részt vesznek a közpon­tok számára történő programok írásában, adaptálásában és kipróbálásában. Ezek a kapcsolatok elősegítik az új tervezési mód­szerek kifejlesztését és pontosítását is. TANULMÁNYUTAM TAPASZTALATAI­BÓL egyértelműen leszűrhetem, hogy az élelmezési program a szovjet mezőgazdaság számára a fontos célkitűzésen túl a fejlesz­tési feladatok jól előkészített, gyakorlati ta­pasztalatokra alapozott, összehangolt rend­szerét is jelenti. DR. FEHÉR ALAJOS aspirál» Jegyzetek egy tanulmányútról Élelmezési program, melioráció és szakemberképzés a Szovjetunióban

Next