Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A MEZŐGAZDASÁGI, IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 3,60 FT 1084. JANUÁR A megyei pártbizottság megtárgyalta Borsod gazdaságának helyzete és feladatai Napjaink emberét soféle hatás éri. A világban keletkező feszültségek visszahatnak a nemzetközi gazdasági életre, s - nemzetgazdaságunk nyitottsága révén - visszahatnak külkereskedelmünkre, belső gazdasági életünkre. Érthető, hogy a ma embere - mindannyian, kik e korszak tanúi, cselekvő részesei és alanyai vagyunk - a nemzetközi kérdések mellett állandó és fokozott figyelmet szentelünk a gazdasági helyzet alakulásának. Érdeklődésünket, s mindinkább közgazdasági töltésű gondolkodásunkat az a felismerés vezérli, hogy nem elég a problémák, gondok, bajok felismerése, hanem tudatos cselekvésre van szükség, elsősorban az adott lehetőségek jobb kihasználására. Ez a gondolat vonult végig öt megyei pártbizottság közelmúltban tartott ülésén, amelyen napirendre tűzték és megvitatták a megye vállalatainak és szövetkezeteinek 1983. évi gazdálkodásáról szóló jelentést és az 1984. évi gazdaságpolitikai és az azt segítő tömegpolitikai feladatokra tett javaslatot. Mind az írásos jelentés, mind a szóbeli kiegészítés részletes elemzés alá vette azokat a bel- és külgazdasági körülményeket, melyek sok tekintetben befolyásolták megyénk ipari és mezőgazdasági vállalatainak, szövetkezeteinek elmúlt évi munkáját is; kihatással voltak a megye gazdálkodásának alakulására és azokat a figyelem középpontjában kell tartanunk idei munkánk végzése közben is. Köztudott, hogy a gazdálkodás külső és belső feltételei 1983-ban rendkívül szigorúak voltak: a nemzetközi piacon a verseny élesedett, tovább romlottak az értékesítési feltételek. Rosszabbodtak a termelés hazai körülményei megyénkben is, főleg a bodrogközi részeken jelentős károkat okozott az aszály. Megyénk gazdasága — állapítja meg a testület elé terjesztett jelentés —, a gondok, nehézségek ellenére — a népgazdasági terv követelményeivel összhangban fejlődött. A termelés az iparban és a mezőgazdaságban összességében emelkedett, növekedett a külkereskedelmi értékesítés, a gazdálkodást a takarékosabb importanyag- és energiafelhasználás jellemezte. Az eredmények elismerése méltó helytállásnak és igen nagy erőfeszítésnek köszönhetők. A vállalatok és szövetkezetek dolgozói, vezetői, a kollektívák sokat és sok vonatkozásban újszerűt tettek annak érdekében, hogy népgazdaságunk jobban felzárkózzék a követelményekhez, és ezt elősegítették Borsod megyei ipari és mezőgazdasági szövetkezetei is. Vannak azonban munkánknak olyan gyenge pontjai is, ahol mielőbb érezhető javulást kell elérni. A szigorúbbá vált külső és belső feltételekhez, a vállalatok és szövetkezetek többsége a vártnál lassabban, és jelentős differenciálás mellett igazodott, a gazdálkodás feszültségei legmarkánsabban az előző évinél kevesebb és jelentősen szóródó nyereség alakulásában, az exportjövedelmezőség romlásában, a kedvezőtlen hatékonysági mutatókban és a pénzügyi pozíciók rosszabbodásában jutottak kifejezésre. Általánosítható tapasztalat tehát, hogy a közgazdasági környezet szigorodása nem mindenütt járt együtt a gazdálkodás színvonalának javulásával. Ami a mezőgazdasági üzemek termelését, gazdálkodását közelebbről illeti: a kedvező tavaszi terméskilátásokat az aszályos időjárás mérsékelte, de a kalászosok fajlagos hozamai a múlt évit így is megközelítették. A kertészeti kultúrák közül szőlőből ugyan az előző évi rekordterméstől mintegy 10 százalékkal kevesebbet, de minőségben lényegesen jobb termést takarítottak be. Zöldségfélékből és gyümölcsből is megfelelő volt a termelés. Kedvezően alakulnak az állattenyésztés hozammutatói, tovább fejlődött a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése. Ezek kiemelkedő szerepet töltöttek és töltenek be a kertészeti termelésben, a vágósertés előállításban pedig minden eddiginél jobb eredményt értek el. A kedvező helyzet kialakulásában nagy szerepe volt a nagyüzemi háttérnek, az érdekeltségi viszonyok újszerű változata alkalmazásának, a sokoldalúan kibontakozó integrációs tevékenységnek — állapították meg a testületi előterjesztések. Ugyanakkor a vitában is hangsúlyt kapott, hogy bár az élelmiszeripari vállalatok termelése tervszerűen alakult és az ágazat teljesítette ellátási és exportkötelezettségeit, még mindig nem kielégítő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés közötti összhang. A melléküzemági tevékenység fejlesztésének is különféle akadályai vannak: egyes szövetkezetekben a pénzhiány akadályozza a folyamatos munkát. A helyzet tehát nem könnyű, a mezőgazdaság 1984. évi tervfeladatai azonban teljesíthetők megyénkben is, ehhez az szükségeltetik , hogy az egész ágazat a szokott rugalmassággal, vagy attól egy kicsit még jobban reagáljon, a feltételek változására. Rendkívül nagy a jelentősége a kormányprogramokban is meghirdetett anyag- és energiatakarékosságnak. Megyénk vállalatainak és szövetkezeteinek tevékenységében ez egyre fontosabb helyet kap, az üzemek vezetői mindjobban a korszerű gazdálkodás velejárójának tekintik. A kedvező tapasztalatok mellett azonban vannak gondok is: az új anyag- és energiatakarékos módszerek csak lassan terjednek, kevés az újítás, az ésszerűsítés. A takarékosság kiszélesítésének és elmélyítésének legfontosabb feltétele a szervezés, ezen belül az érdekeltség, amelyet az eddiginél is jobban fel kell használni a takarékosság érdekében is. Mindazonáltal a vállaltokkal szemben támasztott fokozott követelmények teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges a belső érdekeltségi rendszer fej+esítése, mégpedig abba az irányba, hogy az elősegítse a helyi, ezen keresztül a népgazdasági célok megvalósítását. Az egyéni teljesítmények fokozása ugyanakkor előírja a teljesítménykövetelmények reális meghatározását. Eléggé általános tapasztalat, hogy a munkanormák lazák, nem tükrözik reálisan a dolgozókkal szembeni elvárásokat, így nagyobb teljesítményre sem ösztönöznek. A termelőegységek érdekeltségi rendszerének korszerűsítése tehát az önálló elszámolás minél szélesebb körű megteremtésével függ össze. Ennek kapcsán — mondja ki többek között az 1984. évi gazdaságpolitikai és az azt segítő tömegpolitikai feladatokra kidolgozott javaslat — határozottabb és kezdeményezőbb szellemű tevékenységre van szükség a munka- és üzemszervezésben: a munkaszervezettség javítása, a (Folytatás a 2. oldalon) Újévi üdvözlet a „Mosolygó Etiópiából" - szerkesztőségünknek és lapunk minden olvasójának. A feladó: dr. Obzsut József és felesége. A sárospataki agrármérnökök immár ötödik éve élnek Addis Ababa-ban, mint az etiópiai Mezőgazdasági Minisztérium szerződtetett szaktanácsadói. (Azóta is lapunk rendszeres olvasói.) Kezik a zárszámadás Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben megkezdődött a „visszaszámlálás": ezekben a napokban a múlt évi mérlegek és az idei tervek utolsó számait vetik papírra, s e hét végén —, lapunk megjelenésével egy időben —, a sajópüspöki Sajóvölgye Termelőszövetkezetben már sor is kerül az első zárszámadó közgyűlésre. Február végéig pedig megyénk minden szövetkezetében megtartják ezt a rendkívül fontos évzáró és évnyitó eseményt. Sajópüspökiben, ahol megyénk zárszámadási „nyitányára” kerül sor, ismét eredményes esztendőt zár a Sajóvölgye Tsz. megyénk legkisebb közös gazdaságainak egyike. Ribárszki Pál, a tsz elnöke, két évtizede irányítja e szorgalmas, az adottságait jól hasznosító, hatékonyan gazdálkodó közösség munkáját, huszadik zárszámadási beszámolójában az 1983-as esztendő olyan eredményeiről adhat számot, ami örömmel töltheti el a Sajó völgye Tsz minden dolgozóját. A vezetőség beszámolója a férfi; állásuk óta legeredményesebb évnek értékelheti az 1983-as eszttendőt. Felkészültségüknek, szorgalmuknak, hosszú esztendők tudatos alapozásának köszönhetően nemcsak kivédeni tudták az aszályos év kártételeit, hanem a nehéz körülmények között sikerült mind árbevételben, mind nyereségben újabb csúcsokra érniök. A nagygazdaságok számai mellett talán eltörpül a Sajóvölgye Tsz elmúlt évi 46 millió forintos árbevétele, de annál többet mond, ha hozzátesszük, hogy ez 8 millió forinttal haladja meg az előző évit. A tiszta nyereség pedig az előző évi 4 millió forintról most 9,2 millió forint fölé növekedett. Arányait tekintve ez olyan eredmény, amivel bizony a nagy termelőszövetkezetek zöme is rendkívül elégedett lenne. És tegyük hozzá: a Sajóvölgye Tsz az alaptevékenységre alapozza gazdálkodását, árbevételeinek 90 százaléka származik az ezer hektárnál nem sokkal több szántóterületről, s a magas nyereség zömét a jól „megtanult" burgonyatermesztés és a zöldségkertészet biztosítja. A sajópüspöki „nyitányt" követő zárszámadásokon, a selyebi Virradót Tsz, majd a bodrogolaszi Búzakalász Tsz és a hét végén a kenézlői Dózsa Tsz évzáró és évnyitó eseményén is eredményes esztendőt értékelhetnek, fejlődésről adhatnak számot. Persze lesznek az elkövetkező hetekben „nehezebb", kevésbé ünnepi hangulatú zárszámadások is megyénkben. De ezek legtöbbjén — a tavalyinál sok esetben kisebb nyereség ellenére is — elmondhatják, hogy sikerrel küzdöttek meg a mostoha adottságok, vagy az aszály okozta gondokkal, s jól alapozták az idei évet, felkészültek a növekvő feladatokra. A fontos az, hogy minden zárszámadáson őszintén, minden kendőzés nélkül, alaposan elemezzék az elmúlt év munkáját, állapítsák meg a kiesések valódi okait, keressék a kibontakozás lehetőségeit, a tartalékokat, és akkor megtalálhatják az orvoslások módját is. A most kezdődő zárszámadásokhoz, az önértékelésekhez és tervezésekhez hozzátartozik az is, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ezt nyugodt légkörben, a jogos, indokolt társadalmi elismeréstől övezve végezhetik. Havas Január Fotó: Sz. Gy. A tartalomból: MEGKÉRDEZTÜK A MEGYEI SZÖVETSÉGEK ELNÖKEIT 2-3. oldal A KISZ-SZERVEZETEK FELADATAI A MEZŐGAZDASÁGBAN 4. oldal JÓSOLNI NEHÉZ... 4-5. oldal ÉV ELEJÉN A MISKOLCI IPARI SZÖVETKEZETEKBEN 5. oldal A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ... 6. oldal BELSŐ ELLENŐRZÉS ÉS VAGYONVÉDELEM 6. oldal MINDEN éRTÉK HASZNOSULJON! 7. oldal SPORTROVATUNK JELENTI 7. oldal AZ EGYESÜLT ÁFÉSZEKRŐL 8. oldal