Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

4 Példamutató helytállással Országszerte január 6-a és február 5-e között, a hét végi pihenőnapokon tartják meg a munkásőrök ünnepélyes év­záró-évnyitó egységgyűlését. Az ünnepélyes fórumokon mindenütt számot adnak arról, hol tartanak az MSZMP XII. kongresszusa határozatának végrehajtásában: összegezik, hogy miként álltak helyt a termelésben, a társadalmi, politikai és kulturális élet különböző posztjain. Széles körben ismert, hogy a munkásőrök döntő része mint szocialista brigádtag is jól megállja helyét a gyárakban, az üzemekben és az intézményekben, a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetekben is. Aktívak a közélet különböző területein; több mint kétharmaduk tölt be választott tisztséget a pártszervezetekben, a tömegszervezetekben és közülük igen sokan propagandisták is a politikai oktatás tanfolyamain. Megyénkben az elmúlt évben minden munkásőr egység jó eredménnyel teljesítette a kiképzési és szolgálati feladatait: a harcászati gyakorlatokat jó színvonalon, a lőgyakorlatokat pe­dig kiválóan teljesítette az egységek döntő többsége. A kikép­zési foglalkozásokon a munkásőrök 96 százaléka vett részt. Az ünnepélyes egységgyűléseken ez alkalommal is megköszö­nik a leszerelő munkásőrök több éves, évtizedes szolgálatát, kö­szöntik a testület alapító tagjait, akik most már a 28. szolgála­ti évüket kezdik meg. Esküt tesznek az új munkásőrök, nagy számban fiatalok és nők is, akik az elmúlt időszakban készül­tek fel munkásőri pártmegbízatásuk teljesítésére. A testület tagjai a családtagok, a munkatársak jelenlétében veszik át a munkájukért és szolgálati helytállásukért adományo­zott kitüntetéseket. Itt kerül sor a kollektív elismerések átadá­sára is. Megyénkben több munkásőr egység részesült országos parancsnoki, megyei parancsnoki dicséretben, közöttük a mis­kolci Oprendek Sándor nevét viselő munkásőr egység, amely­nek soraiban ott vannak a miskolci szövetkezetek munkásőrei is. Példamutató helytállásukat e helyen is tisztelettel nyugtázzuk - jól megérdemelt kitüntetéseikhez pedig szívből gratulálunk. O. J. kom stop nélkül Most, amikor készülnek — néhol már el is készültek — a szövetkezeti számadá­sok a termelő, értékteremtő tevékenység elemzése, az új feladatok meghatározása a döntő. De az igazán tervsze­rűen, a messzibb jövőre is tudatosan készülő­­ gazdasá­gokban, a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szö­vetkezetekben bizonyára szó esik a dolgozó ember sze­mélyiségéről is, a szakmai és általános művelődési kér­désekről. Ma már a gazda­sági körülmények egyre nyil­vánvalóbbá teszik: csak a sokoldalúan felkészült kol­lektíva képes megbirkózni az új helyzet diktálta fel­adatokkal, a sokszor új mi­nőségű követelményekkel. Röviden: a szellemi beruhá­zást nem lehet halogatni. E téren eddig sem volt, s ma különösen nincs „beruházási stop”! Az elmúlt esztendő végén megyei művelődési fórumon vitatták meg a szakemberek a középtávú feladatok végre­hajtásának tapasztalatait. A megyei tanács művelődés­­ügyi osztálya által készített összegzés a szövetkezeti mozgalom eredményeiről sem feledkezett meg: „A termelőszövetkezetek — hal­lottuk — is felismerték, hogy a dolgozók műveltségének fejlesztése szorosan össze­függ a fejlődésükkel. Ennek bizonyítására néhány adat 1960—1980. viszonylatában: A mezőgazdasági szakembe­rek száma 7979 főről 12 039- re, a betanított munkásoké 14 314-ről 18 784-­re emelke­dett. Eközben a segédmun­kások száma 8116-ról 5674-re csökkent... A megye szö­vetkezeteiben több helyen függetlenített közművelődési szakembert alkalmaznak — pl. Encs, Edelény, Tárcái —, amelyet követésre ajánlunk. A művelődési intézmények tevékenységükkel pedig egy­re jobban és egyre többet fordulnak a termelőszövet­kezetek felé. Ugyanakkor a szövetkezetek művelődést szervező gyakorlatát jellem­zi —­­ többek között az is —, hogy több művészeti cso­port fenntartásában vesznek részt, mint például Szent­­istván, Bogács, Encs, Mező­­keresztes vagy Taktaszada. Ez utóbbi sort hosszan folytathatnánk, hiszen az utóbbi években az ipari és a fogyasztási szövetkezetek is erőteljesen bekapcsolód­tak e nemes vállalkozásba. Taktaharkányban például ők az országos kiváló minősítés­sel rendelkező férfi népdal­kör gazdái, s immár évti­zeddel mérhető Mezőköves­den a Matyó és Sátoralja­újhelyen a Hegyalja Nép­táncegyüttes szövetkezeti tá­mogatása. A megnehezült gazdasági körülmények között arra re­álisan nemigen lehet szá­mítani, hogy ebben az év­ben — vagy egy-két év táv­latában — növekszik a füg­getlenített közművelődési szakemberek száma me­gyénk szövetkezeteiben. Az azonban joggal várható, hogy olyan emberek foglalkozza­nak a kulturális, közműve­lődési kérdésekkel, akiknek valamilyen alapképzettségük van. A korábbi években a TESZÖV és a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ együttműködése révén a tsz­­kulturosok telente egyhetes bentlakásos tanfolyamon tá­jékozódhattak a legfontosabb dolgokban. Az elmúlt év őszén — kísérleti jelleggel — az említett művelődési központ, valamint a MÉ­SZÖV és a TESZÖV figye­lemre méltó „lépést tett”: a szövetkezeteknél működő, közművelődési témakörrel foglalkozó munkatársak ré­szére C-kategóriás nép­művelődési, ügyvezetői kép­zést indítottak. A beérke­zett jelentkezések alapján 28-án vállalták az egyéves kurzusban való részvételt, ami egyhetes tanfolyammal Szerencsen kezdődött az el­múlt év végén, s ugyanilyen időtartamú lesz a vizsgát megelőző képzési idő is ez év novemberének végén. A­­ képzésben résztvevők a két bentlakásos tanulási időszak között, kéthavonta konzultá­ción vesznek részt. Tantár­gyaik : társadalomismeret, művelődéselmélet, művelő­déspolitika, a közművelődési­ tevékenység elméleti és gya­korlati kérdései, a közműve­lődési intézmények és szer­vezetek rendszere, vezetési, szervezési és ügyviteli is­meretek. Azok a szövetkezetek, amely­ek vállalták (részben anyagilag is) dolgozóik ilyen képzését, megértették az idő szavát. Mert igaz ugyan, hogy igen nehéz gazdasági körülmények között élnek és dolgoznak ma a szövetkeze­tek is­­, de aki a jövőre is gondol, az bővebben me­rít a szellemi erőforrások­­ból. (I. n. J.) ■ ■ ■ borsodi sgovgriezm sift Napirenden: A KISZ feladatai a mezőgazdaságban o n A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága — a megyei tanác­­csal és a TESZÖV-vel együttműködve — január 17-én Miskolcon, a csányiki KISZ-iskolában ifjúsági ak­tívaértekezletet rendezett, amelyen megyénk termelő­­szövetkezeteiből, állami gazdaságaiból és élelmiszer­­ipari üzemeiből mintegy 130 ifjúsági vezető vett részt. A tanácskozás napirendjén szerepelt a KISZ KB 1983. szeptember­ 20-i — hosszabb távra szóló — határozatának, pontosabban a határozat vég­rehajtásával kapcsolatos idő­szerű feladatoknak a meg­tárgyalása. A napirenden levő témát az említett határozat címe adta és határolta körül: „A KISZ feladatai a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok körében." Ennek jobb meg­értéséhez és helyes értelme­zéséhez elsőként Krizsán Jó­zsef, a megyei tanács osz­tályvezető-helyettese tájé­koztatta a jelenlevőket me­gyénk agrárgazdaságainak helyzetéről, elmúlt­­ évi ered­ményeiről és gondjairól, s az 1984. évi főbb feladatairól. Az előadó — többek kö­zött — vázolta Borsod me­gye mezőgazdaságának, élel­miszeriparának az ország egészében betöltött nem le­becsülhető szerepét és sajá­tos helyzetét. Részletesebben szólt a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai­nak, költségtényezőinek ala­kulásáról; a gazdaságok gé­pesítettségéről, szállító, fel­dolgozó és tároló kapacitá­sáról; a gazdaságok szakem­ber-ellátottságáról és ennek javításával kapcsolatos gon­dokról. Felhívta a figyelmet a háztáji és kisegítő gazda­ságok, valamint a mellék­üzemági tevékenység szere­pére, fejlesztésünk jelentősé­gére, végül pedig az agrár­­gazdaságok ez évi főbb fel­adataival foglalkozott részle­tesebben. Többek között az üzemi adottságokhoz és a szabá­lyozókhoz jobban igazodó termelési szerkezet, s a költ­ségtényezők­­ javítására, az­ ésszerű anyag- és energiata­karékosságra, a szakmunkás­­létszám csökkenő tendenciá­jának mérséklésére, a nö­vénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben keletkező melléktermékek fokozottabb hasznosítására, az erdőgaz­dálkodás fejlesztésére, a ser­téstenyésztés, a kisállatte­nyésztés, valamint a kiegé­szítő tevékenység pozícióinak megőrzésére, a kistermelés és a nagyüzemek kapcsolatai­ban , rejlő lehetőségek, az ál­lami gazdaságok, a tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek integráló tevé­kenységének jelentőségére, s végezetül a pénzügyi hely­zet javítása érdekében a nyereségcentrikus gondolko­dás és az érdekeltségi rend­szer fejlesztésével kapcsola­tos feladatokra­­, a szak­ember-ellátottság javítása érdekében pedig a káder­munka jelentőségére hívta fel az ifjúsági vezetők fi­gyelmét. Ezt követően Rácz Ernő, a KISZ KB osztályvezetője tá­jékoztatta részletesebben a tanácskozás résztvevőit a hosszabb távra szóló hatá­rozat megszületésének körül­ményeiről, legfőbb követel­ményeiről, a gazdasági épí­tőmunka segítése, az élet- és munkakörülmények fejleszté­se, valamint az ideológiai és szervezeti élet fejlesztése ér­dekében. Az egész napos tanácsko­zás záróaktusaként a me­gyei pártbizottság, a KISZ, a megyei tanács, a TESZÖV, a MEDOSZ és az ÉDOSZ je­lenlevő képviselői nyílt fó­rumon válaszoltak a fiata­lokat érdeklő kérdésekre. Az ifjúsági aktíva jó al­kalom arra, hogy az agrár­­gazdaságok vezetőinek, párt­­szervezeteinek figyelmét is felhívjuk a határozat ered­ményes végrehajtását segítő feladataikra. (csé.) 1984. .TAWAR Február Mezőgazdasági könyvhónap Közel három évtizede, hogy a téli hónapok elma­radhatatlan rendezvénye a mezőgazdasági kön­yvhónap. A hagyományos könyvünnep egyik sajátossága: a résztve­vők arra törekednek, hogy ■ magas szinten elégítsék ki az új igényekkel jelentkező olvasóközönséget A szoci­alista társadalom építése törvényszerűen megköveteli a lakosság műveltségi szín­vonalának emelését, szoci­alista jellegének erősítését, a kultúra eljuttatását a leg­szélesebb dolgozó tömegek­hez. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sának határozata ezzel kap­csolatban a következőket mondja: „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjon népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társa­dalmi üggyé. Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődési igények felkelté­sére, és kielégítésére, e te­rületen is serkentve az ön­tevékeny társadalmi közmű­velődést”. A kongresszus e célkitűzése határozza meg hosszú távon azokat az alap­vető feladatokat, amelyet a jó végrehajtás érdekében tenni kell mindazoknak, akik közvetve, vagy közvetlenül is érdekeltek. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa elnök­ségének ajánlása most már eljutott a fogyasztási szövet­kezetekhez, amelyben segít­séget nyújt úgy a könyv­­terjesztés korszerűsítése, mint a továbbfejlesztés fel­adatainak megvalósításához. Az elmúlt évek tapasztalatai már eddig is bizonyították, hogy a fogyasztási szövetke­zetek közművelődési tevé­kenységének részeként a könyvterjesztés tömegméretű mozgalommá vált. A szö­­­vetkezeti könyvkereskede­lemben 180 árusítóhelyen, társadalmi bizományosok közreműködésével 1982-ben 543 millió forint forgalmat ért el. Tevékeny közremű­ködésükkel jelentős szerepük van abban, hogy a felhal­mozódott emberi tudás egy­re szélesebb tömegek közti kincsévé válhat, fejlődik ol­­­vasás kultúrája, nő az álta­­­lános műveltség, s falun 13 egyre többen olvasnak, is­merik meg az olvasás örö­mét. Bár egyértelműen az elő­­­rehaladást jelzi az egy főre eső könyvforgalom, mégis az elért eredmények mellett szembetűnő falun az elma­radás. A városi adatokkal összevetve még jó néhány megyében fellelhetők az úgynevezett „fehér foltok”. Ez is indokolja, hogy a fo­gyasztási szövetkezetek az eddigiektől többet tegyenek a könyvterjesztésért, tekint­sék kiemelt feladatuknak a lakosság könyv iránti igé­nyének felkeltését, színvona­las kielégítését. Valamennyi szövetkezetnél el kell érni, hogy a társadalmi és tömeg­szervezetekkel való kapcso­lat fejlesztésével, a szövet­kezeti tagság összefogásával váljon a könyvterjesztés tár­­­sadalmi üggyé. Mindezek megvalósításá­hoz arra van szükség, hogy az olvasási igény felkeltésé­vel mindenütt nagyobb gon­­dot fordítsanak a mezőgaz­dasági munkásság, a terme­lőszövetkezeti parasztság, nem utolsósorban a falun élő fiatalok eddig keveset olvasó rétegeinek a fokozott megnyerésére. 1984. február 3-án került sor a 27. mezőgazdasági könyvhónap országos meg­nyitására. Az idei célkitűzés, hogy az erős mezőgazdasági nagyüzemek mellett, a fel­nőtt és megizmosodott kis­termelésnek is megfelelő szakirodalom nyújtson segít­séget. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy az elkövetke­zendő években az összes eszközökre szükség van a va­lóban pozitív és exportké­pes élelmiszer-gazdaság meg­teremtéséhez. Az eszköz nemcsak a kormány által gondosan kimunkált, a ter­melési kedvet felkeltő és fenntartó szabályozórendszer, hanem a kistermelésben is nélkülözhetetlen megalapo­zott szaktudás. (v) Gulyás Mihály: J­ósolni nehéz... zi”­ magát — ott fog tönkremenni a temérdek gyümölcs, Krasznokvajda 1963. ^baAüj) ^^ly^s^p­tember közepén még 200 ezer behordatlan búzakereszt, s októberben még csépelnek. A kombájn kevés, de azzal se boldogulnak a szüntelen esőzések miatt. A krasznokvajdaiak küldöttséget menesztenek Ormosbányára, hogy hazakönyö­rögjenek 26 bányászt egyhónapi fizetés nélküli szabadságra. A bányavezetőség nekik támad: „Hát mit gondolnak ma­guk?! A bányának nincs termelési terve? Hát mi csinálnak az otthoniak — szabotálnak?!” A párttitkár megfelel: „A mi kaszásaink itt vannak és szerteszéledtek a téesz-szerve­­zés óta. A szenet decemberben is kibányászhatják, de a kalászosokkal nem lehet várni.” A szükségállapot kényszer­intézkedésre bírja a kormányt — a bejárókat haza kell engedni a termés megmentésére. A 26 krasznokvajdai bá­nyász otthon marad. A téesz-tagság átlagéletkora már ötven év, a kaszával nemigen boldogul, de dühödten acsarkodik. „A bejárók megszedik magukat terménnyel, s mire eljön a zárszámadás, nekik — nesze semmi, fogd meg jól!” A bá­nyászok elővették a kaszát és menten megeredt az eső. Ká­romkodnak. 1964-ben akadt olyan falu a Csereháton (Büttös), ahol egy munkaegység értéke 82 fillér volt. Vissza nem térítendő állami támogatásból felkerekítették 16 forintra, de egy ka­pás nem tudott megkeresni egy munkaegységet naponta. Otthon, azaz a háztájiból laknak jól, hogy a közösben bírják a munkát. A kormány — akarva-akaratlan — Werbőczy „Tripar­­titum”-át kénytelen alkalmazni. ..röghöz köti” a téesz-ta­­got a tömeges menekülés láttán (történelmünkben talán elő­ször esik meg, hogy az ország keny­érgabona-behozatalra szorul. 60-as évek elején!). A helyi hatóságok — humani­tárius megfon­tolásból — kénytelenek kijátszani a kormány­­intézkedést, a szükséget szenvedő családok tagjainak „men­levelet” ad, hogy az iparban munkát kaphassanak. A felszabadulástól a téesz-szervezésig 47 új ház épült Krasznokvajdán — azóta az encsi járás 38 csereháti tele­pülésén egy sem (1965-ig). Aki teheti, veszi a vándorbotot. Az idős téesz-elnök azt mondja: 135 hold szilvát és mál­nát telepítettek velük, s „fél lábbal máris a börtönben ér­nem lesz ki leszedni... A tanácselnök szomorú jóslásba bocsátkozik szülőfalujá­ról: jelenleg (1965) 30 olyan ház van, amelyben egy vagy két hatvanöt éven felüli ember él, tehát 10—15 esztendő múlva legalább harminc vagy annál is több üres ház lesz a községben. Krasznokvajda 32 kilométerre a vasúttól. Mire a 21 forintos szén ideér, 46 forintba kerül. Itt kétszer-há­­romszor annyiba kerül egy családi ház korszerű alap­anyagból, mint a vasút menti községekben — a szállítási költségek drágítják. Idén (1965) hét fiatal házaspár épít­kezik Miskolc tőszomszédságában, Szirmabesenyőn — a szülők is nekik kuporgatnak (koplalnak). Az iskolaigazgató sem lehet optimista. 1958-ban óvodát hoztak tető alá. Most csak úgy tudják biztosítani a mű­ködtetéséhez szükséges 25 főt, hogy három éven aluli gyer­meket is felvesznek. Néhány év múlva be kell zárni. Kor­szerű általános iskolájukban a napközis gyerekek csak ak­kor esznek húst, ha helyben baromfit vásárolnak — ilyen­kor túllépik a keretet. A faluban nincs húsbolt. Az alap­ellátásban is súlyos nehézségek vannak. Következtetése ier hangoló: „Maholnap mi is szedhetjük a sátorfánkat. A pe­dagógus munkaadója — végül is — a gyermek, s a gye­rekek már nem itt születnek.” A járási tanács körzetekre osztotta fel az encsi járást A 11. körzet Krasznokvajda, melyhez hat település fog tar­tozni: Büttös, Kány, Keresztéte, Pamlény, Perecse, Szász­fa. 1970-re 21 szakképzett juhászra lenne szükségük, de az egész encsi járás 82 falujából mindössze egy gyerek je­­lentkezett juhásznak. Az ú­j encsi gimnázium első érett­ségi előtt álló fiataljai között felmérést végeztek, ki mi ak­ar lenni? Egy sem kívánkozik mezőgazdasági pályára. Innirmonmtnl ilip­ tiuil ezt a szomorú helyzetképet UDIlld^diniUI mellem 1966-ból (Kortárs, 1966 július — „Cserehát”). 1972-ben — kormányintézkedésre — minden megyei ta­nács ún. „településhálózat-fejlesztési tervet” dolgozott ki én — úgymond — emelt törvényerőre. A koncepció lényege: alapfokú központokat, körzeti székhelyközségeket kell kije­lölni, amelyek — vélték — magukhoz vonzzák az aprófal»

Next