Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
4 Példamutató helytállással Országszerte január 6-a és február 5-e között, a hét végi pihenőnapokon tartják meg a munkásőrök ünnepélyes évzáró-évnyitó egységgyűlését. Az ünnepélyes fórumokon mindenütt számot adnak arról, hol tartanak az MSZMP XII. kongresszusa határozatának végrehajtásában: összegezik, hogy miként álltak helyt a termelésben, a társadalmi, politikai és kulturális élet különböző posztjain. Széles körben ismert, hogy a munkásőrök döntő része mint szocialista brigádtag is jól megállja helyét a gyárakban, az üzemekben és az intézményekben, a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetekben is. Aktívak a közélet különböző területein; több mint kétharmaduk tölt be választott tisztséget a pártszervezetekben, a tömegszervezetekben és közülük igen sokan propagandisták is a politikai oktatás tanfolyamain. Megyénkben az elmúlt évben minden munkásőr egység jó eredménnyel teljesítette a kiképzési és szolgálati feladatait: a harcászati gyakorlatokat jó színvonalon, a lőgyakorlatokat pedig kiválóan teljesítette az egységek döntő többsége. A kiképzési foglalkozásokon a munkásőrök 96 százaléka vett részt. Az ünnepélyes egységgyűléseken ez alkalommal is megköszönik a leszerelő munkásőrök több éves, évtizedes szolgálatát, köszöntik a testület alapító tagjait, akik most már a 28. szolgálati évüket kezdik meg. Esküt tesznek az új munkásőrök, nagy számban fiatalok és nők is, akik az elmúlt időszakban készültek fel munkásőri pártmegbízatásuk teljesítésére. A testület tagjai a családtagok, a munkatársak jelenlétében veszik át a munkájukért és szolgálati helytállásukért adományozott kitüntetéseket. Itt kerül sor a kollektív elismerések átadására is. Megyénkben több munkásőr egység részesült országos parancsnoki, megyei parancsnoki dicséretben, közöttük a miskolci Oprendek Sándor nevét viselő munkásőr egység, amelynek soraiban ott vannak a miskolci szövetkezetek munkásőrei is. Példamutató helytállásukat e helyen is tisztelettel nyugtázzuk - jól megérdemelt kitüntetéseikhez pedig szívből gratulálunk. O. J. kom stop nélkül Most, amikor készülnek — néhol már el is készültek — a szövetkezeti számadások a termelő, értékteremtő tevékenység elemzése, az új feladatok meghatározása a döntő. De az igazán tervszerűen, a messzibb jövőre is tudatosan készülő gazdaságokban, a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetekben bizonyára szó esik a dolgozó ember személyiségéről is, a szakmai és általános művelődési kérdésekről. Ma már a gazdasági körülmények egyre nyilvánvalóbbá teszik: csak a sokoldalúan felkészült kollektíva képes megbirkózni az új helyzet diktálta feladatokkal, a sokszor új minőségű követelményekkel. Röviden: a szellemi beruházást nem lehet halogatni. E téren eddig sem volt, s ma különösen nincs „beruházási stop”! Az elmúlt esztendő végén megyei művelődési fórumon vitatták meg a szakemberek a középtávú feladatok végrehajtásának tapasztalatait. A megyei tanács művelődésügyi osztálya által készített összegzés a szövetkezeti mozgalom eredményeiről sem feledkezett meg: „A termelőszövetkezetek — hallottuk — is felismerték, hogy a dolgozók műveltségének fejlesztése szorosan összefügg a fejlődésükkel. Ennek bizonyítására néhány adat 1960—1980. viszonylatában: A mezőgazdasági szakemberek száma 7979 főről 12 039- re, a betanított munkásoké 14 314-ről 18 784-re emelkedett. Eközben a segédmunkások száma 8116-ról 5674-re csökkent... A megye szövetkezeteiben több helyen függetlenített közművelődési szakembert alkalmaznak — pl. Encs, Edelény, Tárcái —, amelyet követésre ajánlunk. A művelődési intézmények tevékenységükkel pedig egyre jobban és egyre többet fordulnak a termelőszövetkezetek felé. Ugyanakkor a szövetkezetek művelődést szervező gyakorlatát jellemzi — többek között az is —, hogy több művészeti csoport fenntartásában vesznek részt, mint például Szentistván, Bogács, Encs, Mezőkeresztes vagy Taktaszada. Ez utóbbi sort hosszan folytathatnánk, hiszen az utóbbi években az ipari és a fogyasztási szövetkezetek is erőteljesen bekapcsolódtak e nemes vállalkozásba. Taktaharkányban például ők az országos kiváló minősítéssel rendelkező férfi népdalkör gazdái, s immár évtizeddel mérhető Mezőkövesden a Matyó és Sátoraljaújhelyen a Hegyalja Néptáncegyüttes szövetkezeti támogatása. A megnehezült gazdasági körülmények között arra reálisan nemigen lehet számítani, hogy ebben az évben — vagy egy-két év távlatában — növekszik a függetlenített közművelődési szakemberek száma megyénk szövetkezeteiben. Az azonban joggal várható, hogy olyan emberek foglalkozzanak a kulturális, közművelődési kérdésekkel, akiknek valamilyen alapképzettségük van. A korábbi években a TESZÖV és a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ együttműködése révén a tszkulturosok telente egyhetes bentlakásos tanfolyamon tájékozódhattak a legfontosabb dolgokban. Az elmúlt év őszén — kísérleti jelleggel — az említett művelődési központ, valamint a MÉSZÖV és a TESZÖV figyelemre méltó „lépést tett”: a szövetkezeteknél működő, közművelődési témakörrel foglalkozó munkatársak részére C-kategóriás népművelődési, ügyvezetői képzést indítottak. A beérkezett jelentkezések alapján 28-án vállalták az egyéves kurzusban való részvételt, ami egyhetes tanfolyammal Szerencsen kezdődött az elmúlt év végén, s ugyanilyen időtartamú lesz a vizsgát megelőző képzési idő is ez év novemberének végén. A képzésben résztvevők a két bentlakásos tanulási időszak között, kéthavonta konzultáción vesznek részt. Tantárgyaik : társadalomismeret, művelődéselmélet, művelődéspolitika, a közművelődési tevékenység elméleti és gyakorlati kérdései, a közművelődési intézmények és szervezetek rendszere, vezetési, szervezési és ügyviteli ismeretek. Azok a szövetkezetek, amelyek vállalták (részben anyagilag is) dolgozóik ilyen képzését, megértették az idő szavát. Mert igaz ugyan, hogy igen nehéz gazdasági körülmények között élnek és dolgoznak ma a szövetkezetek is, de aki a jövőre is gondol, az bővebben merít a szellemi erőforrásokból. (I. n. J.) ■ ■ ■ borsodi sgovgriezm sift Napirenden: A KISZ feladatai a mezőgazdaságban o n A KISZ Borsod megyei Bizottsága — a megyei tanáccsal és a TESZÖV-vel együttműködve — január 17-én Miskolcon, a csányiki KISZ-iskolában ifjúsági aktívaértekezletet rendezett, amelyen megyénk termelőszövetkezeteiből, állami gazdaságaiból és élelmiszeripari üzemeiből mintegy 130 ifjúsági vezető vett részt. A tanácskozás napirendjén szerepelt a KISZ KB 1983. szeptember 20-i — hosszabb távra szóló — határozatának, pontosabban a határozat végrehajtásával kapcsolatos időszerű feladatoknak a megtárgyalása. A napirenden levő témát az említett határozat címe adta és határolta körül: „A KISZ feladatai a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében." Ennek jobb megértéséhez és helyes értelmezéséhez elsőként Krizsán József, a megyei tanács osztályvezető-helyettese tájékoztatta a jelenlevőket megyénk agrárgazdaságainak helyzetéről, elmúlt évi eredményeiről és gondjairól, s az 1984. évi főbb feladatairól. Az előadó — többek között — vázolta Borsod megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának az ország egészében betöltött nem lebecsülhető szerepét és sajátos helyzetét. Részletesebben szólt a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak, költségtényezőinek alakulásáról; a gazdaságok gépesítettségéről, szállító, feldolgozó és tároló kapacitásáról; a gazdaságok szakember-ellátottságáról és ennek javításával kapcsolatos gondokról. Felhívta a figyelmet a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint a melléküzemági tevékenység szerepére, fejlesztésünk jelentőségére, végül pedig az agrárgazdaságok ez évi főbb feladataival foglalkozott részletesebben. Többek között az üzemi adottságokhoz és a szabályozókhoz jobban igazodó termelési szerkezet, s a költségtényezők javítására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, a szakmunkáslétszám csökkenő tendenciájának mérséklésére, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben keletkező melléktermékek fokozottabb hasznosítására, az erdőgazdálkodás fejlesztésére, a sertéstenyésztés, a kisállattenyésztés, valamint a kiegészítő tevékenység pozícióinak megőrzésére, a kistermelés és a nagyüzemek kapcsolataiban , rejlő lehetőségek, az állami gazdaságok, a tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek integráló tevékenységének jelentőségére, s végezetül a pénzügyi helyzet javítása érdekében a nyereségcentrikus gondolkodás és az érdekeltségi rendszer fejlesztésével kapcsolatos feladatokra, a szakember-ellátottság javítása érdekében pedig a kádermunka jelentőségére hívta fel az ifjúsági vezetők figyelmét. Ezt követően Rácz Ernő, a KISZ KB osztályvezetője tájékoztatta részletesebben a tanácskozás résztvevőit a hosszabb távra szóló határozat megszületésének körülményeiről, legfőbb követelményeiről, a gazdasági építőmunka segítése, az élet- és munkakörülmények fejlesztése, valamint az ideológiai és szervezeti élet fejlesztése érdekében. Az egész napos tanácskozás záróaktusaként a megyei pártbizottság, a KISZ, a megyei tanács, a TESZÖV, a MEDOSZ és az ÉDOSZ jelenlevő képviselői nyílt fórumon válaszoltak a fiatalokat érdeklő kérdésekre. Az ifjúsági aktíva jó alkalom arra, hogy az agrárgazdaságok vezetőinek, pártszervezeteinek figyelmét is felhívjuk a határozat eredményes végrehajtását segítő feladataikra. (csé.) 1984. .TAWAR Február Mezőgazdasági könyvhónap Közel három évtizede, hogy a téli hónapok elmaradhatatlan rendezvénye a mezőgazdasági könyvhónap. A hagyományos könyvünnep egyik sajátossága: a résztvevők arra törekednek, hogy ■ magas szinten elégítsék ki az új igényekkel jelentkező olvasóközönséget A szocialista társadalom építése törvényszerűen megköveteli a lakosság műveltségi színvonalának emelését, szocialista jellegének erősítését, a kultúra eljuttatását a legszélesebb dolgozó tömegekhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata ezzel kapcsolatban a következőket mondja: „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjon népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé. Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődési igények felkeltésére, és kielégítésére, e területen is serkentve az öntevékeny társadalmi közművelődést”. A kongresszus e célkitűzése határozza meg hosszú távon azokat az alapvető feladatokat, amelyet a jó végrehajtás érdekében tenni kell mindazoknak, akik közvetve, vagy közvetlenül is érdekeltek. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének ajánlása most már eljutott a fogyasztási szövetkezetekhez, amelyben segítséget nyújt úgy a könyvterjesztés korszerűsítése, mint a továbbfejlesztés feladatainak megvalósításához. Az elmúlt évek tapasztalatai már eddig is bizonyították, hogy a fogyasztási szövetkezetek közművelődési tevékenységének részeként a könyvterjesztés tömegméretű mozgalommá vált. A szövetkezeti könyvkereskedelemben 180 árusítóhelyen, társadalmi bizományosok közreműködésével 1982-ben 543 millió forint forgalmat ért el. Tevékeny közreműködésükkel jelentős szerepük van abban, hogy a felhalmozódott emberi tudás egyre szélesebb tömegek közti kincsévé válhat, fejlődik olvasás kultúrája, nő az általános műveltség, s falun 13 egyre többen olvasnak, ismerik meg az olvasás örömét. Bár egyértelműen az előrehaladást jelzi az egy főre eső könyvforgalom, mégis az elért eredmények mellett szembetűnő falun az elmaradás. A városi adatokkal összevetve még jó néhány megyében fellelhetők az úgynevezett „fehér foltok”. Ez is indokolja, hogy a fogyasztási szövetkezetek az eddigiektől többet tegyenek a könyvterjesztésért, tekintsék kiemelt feladatuknak a lakosság könyv iránti igényének felkeltését, színvonalas kielégítését. Valamennyi szövetkezetnél el kell érni, hogy a társadalmi és tömegszervezetekkel való kapcsolat fejlesztésével, a szövetkezeti tagság összefogásával váljon a könyvterjesztés társadalmi üggyé. Mindezek megvalósításához arra van szükség, hogy az olvasási igény felkeltésével mindenütt nagyobb gondot fordítsanak a mezőgazdasági munkásság, a termelőszövetkezeti parasztság, nem utolsósorban a falun élő fiatalok eddig keveset olvasó rétegeinek a fokozott megnyerésére. 1984. február 3-án került sor a 27. mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitására. Az idei célkitűzés, hogy az erős mezőgazdasági nagyüzemek mellett, a felnőtt és megizmosodott kistermelésnek is megfelelő szakirodalom nyújtson segítséget. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy az elkövetkezendő években az összes eszközökre szükség van a valóban pozitív és exportképes élelmiszer-gazdaság megteremtéséhez. Az eszköz nemcsak a kormány által gondosan kimunkált, a termelési kedvet felkeltő és fenntartó szabályozórendszer, hanem a kistermelésben is nélkülözhetetlen megalapozott szaktudás. (v) Gulyás Mihály: Jósolni nehéz... zi” magát — ott fog tönkremenni a temérdek gyümölcs, Krasznokvajda 1963. ^baAüj) ^^ly^s^ptember közepén még 200 ezer behordatlan búzakereszt, s októberben még csépelnek. A kombájn kevés, de azzal se boldogulnak a szüntelen esőzések miatt. A krasznokvajdaiak küldöttséget menesztenek Ormosbányára, hogy hazakönyörögjenek 26 bányászt egyhónapi fizetés nélküli szabadságra. A bányavezetőség nekik támad: „Hát mit gondolnak maguk?! A bányának nincs termelési terve? Hát mi csinálnak az otthoniak — szabotálnak?!” A párttitkár megfelel: „A mi kaszásaink itt vannak és szerteszéledtek a téesz-szervezés óta. A szenet decemberben is kibányászhatják, de a kalászosokkal nem lehet várni.” A szükségállapot kényszerintézkedésre bírja a kormányt — a bejárókat haza kell engedni a termés megmentésére. A 26 krasznokvajdai bányász otthon marad. A téesz-tagság átlagéletkora már ötven év, a kaszával nemigen boldogul, de dühödten acsarkodik. „A bejárók megszedik magukat terménnyel, s mire eljön a zárszámadás, nekik — nesze semmi, fogd meg jól!” A bányászok elővették a kaszát és menten megeredt az eső. Káromkodnak. 1964-ben akadt olyan falu a Csereháton (Büttös), ahol egy munkaegység értéke 82 fillér volt. Vissza nem térítendő állami támogatásból felkerekítették 16 forintra, de egy kapás nem tudott megkeresni egy munkaegységet naponta. Otthon, azaz a háztájiból laknak jól, hogy a közösben bírják a munkát. A kormány — akarva-akaratlan — Werbőczy „Tripartitum”-át kénytelen alkalmazni. ..röghöz köti” a téesz-tagot a tömeges menekülés láttán (történelmünkben talán először esik meg, hogy az ország kenyérgabona-behozatalra szorul. 60-as évek elején!). A helyi hatóságok — humanitárius megfontolásból — kénytelenek kijátszani a kormányintézkedést, a szükséget szenvedő családok tagjainak „menlevelet” ad, hogy az iparban munkát kaphassanak. A felszabadulástól a téesz-szervezésig 47 új ház épült Krasznokvajdán — azóta az encsi járás 38 csereháti településén egy sem (1965-ig). Aki teheti, veszi a vándorbotot. Az idős téesz-elnök azt mondja: 135 hold szilvát és málnát telepítettek velük, s „fél lábbal máris a börtönben érnem lesz ki leszedni... A tanácselnök szomorú jóslásba bocsátkozik szülőfalujáról: jelenleg (1965) 30 olyan ház van, amelyben egy vagy két hatvanöt éven felüli ember él, tehát 10—15 esztendő múlva legalább harminc vagy annál is több üres ház lesz a községben. Krasznokvajda 32 kilométerre a vasúttól. Mire a 21 forintos szén ideér, 46 forintba kerül. Itt kétszer-háromszor annyiba kerül egy családi ház korszerű alapanyagból, mint a vasút menti községekben — a szállítási költségek drágítják. Idén (1965) hét fiatal házaspár építkezik Miskolc tőszomszédságában, Szirmabesenyőn — a szülők is nekik kuporgatnak (koplalnak). Az iskolaigazgató sem lehet optimista. 1958-ban óvodát hoztak tető alá. Most csak úgy tudják biztosítani a működtetéséhez szükséges 25 főt, hogy három éven aluli gyermeket is felvesznek. Néhány év múlva be kell zárni. Korszerű általános iskolájukban a napközis gyerekek csak akkor esznek húst, ha helyben baromfit vásárolnak — ilyenkor túllépik a keretet. A faluban nincs húsbolt. Az alapellátásban is súlyos nehézségek vannak. Következtetése ier hangoló: „Maholnap mi is szedhetjük a sátorfánkat. A pedagógus munkaadója — végül is — a gyermek, s a gyerekek már nem itt születnek.” A járási tanács körzetekre osztotta fel az encsi járást A 11. körzet Krasznokvajda, melyhez hat település fog tartozni: Büttös, Kány, Keresztéte, Pamlény, Perecse, Szászfa. 1970-re 21 szakképzett juhászra lenne szükségük, de az egész encsi járás 82 falujából mindössze egy gyerek jelentkezett juhásznak. Az új encsi gimnázium első érettségi előtt álló fiataljai között felmérést végeztek, ki mi akar lenni? Egy sem kívánkozik mezőgazdasági pályára. Innirmonmtnl ilip tiuil ezt a szomorú helyzetképet UDIlld^diniUI mellem 1966-ból (Kortárs, 1966 július — „Cserehát”). 1972-ben — kormányintézkedésre — minden megyei tanács ún. „településhálózat-fejlesztési tervet” dolgozott ki én — úgymond — emelt törvényerőre. A koncepció lényege: alapfokú központokat, körzeti székhelyközségeket kell kijelölni, amelyek — vélték — magukhoz vonzzák az aprófal»