Borsodi Szövetkezeti Élet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

BORSODI SZÖVETKEZETI ESET A múlt évi gazdálkodásról és az idei feladatokról Tanácskozott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) vetkezeteink igen hátrányos helyzetbe kerültek, mert az állami támogatás mértéke ezekben a szövetkezetekben kb. a felére csökken, s ugyanakkor a különböző te­rületeken jelentkező költség­­növekedések (műtrágya, nö­vényvédő szer, villamos energia stb.) ezeket a ter­melőszövetkezeteket is ter­helik. Szövetségünk úgy ítéli meg, hogy ezeknek az üze­meknek a gazdálkodását fo­kozottabban figyelemmel kell kísérni, és ha lehet, a jelentkező gazdasági problé­máik megoldására menet­közben javaslatot kell ki­dolgozni. Az 1983-as év bázisada­taira építve a számítások azt mutatják, hogy várhatóan mintegy 240 millió forinttal fog csökkenni a szövetkeze­tek eredménye a szabályzók módosítása miatt. Mindazok mellett, hogy szövetkezete­ink a rejtett tartalékok je­lentős részét a korábbi évek­ben már feltárták, még mindig vannak olyan lehető­ségek, amelyek kihasználásá­val fokozni lehet az ered­ményességet, illetve csökken­teni az eredménykiesést.­­ Az írásos és szóbeli ér­tékelés röviden utal a la­kosság közérzetét, hangula­tát befolyásoló ellátás, szol­gáltatás helyzetének alaku­lására. Ebben a fogyasztási szövetkezetek különböző tí­pusai és formái az elmúlt évben, mondhatnám minden korábbitól nagyobb igyeke­zettel, de talán attól kevés­bé érzékelhető eredménnyel dolgoztak. A központi nor­matív szabályozóprések szo­rítása, helyenként a forga­lomban és termelésben meg­levő monopol helyzet, a még fellelhető ésszerűtlen ver­seny, a hiánycikkek számá­nak növekedése vagy azo­nos szinten való jelenléte, az árutermelő és kereskedelmi munkában — erőfeszítéseink ellenére — 1984-ben csak a bázis színvonalú hatékony­ságot hozta meg. Szerencsé­re sikerült egyéb kiegészítő és szolgáltató tevékenység­gel ezt a helyzetet valame­lyest kedvezőbbé korrigálni. Az áfészek fő működési területén a falusi ellátást és annak körülményeit a múlt évben — a tapasztalt ne­hézségek és kritikák ellenére is — számottevő javulás jel­lemzi. A megyei tanács és a MESZÖV által anyagilag is támogatott kistelepülések ke­reskedelmi ellátásának fej­lesztése kapcsán 14 újabb községben korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. Ezen túl a fogyasztási szövetkeze­tek országos és megyei ér­dekképviseleti szervének 1984-ben indított és 1986-ig tartó 3 éves programja ke­retében a múlt évben to­vábbi 40 községben több mint 50 üzlet és bolt teljes rekonstrukciójára került sor, melyben jobb és kulturáltabb lett a kereskedelem. Hu­szonöt településen teremtet­tük meg a húskészítmények­ből, a mélyhűtött baromfi és zöldség-gyümölcs termé­kekből az ellátás újabb fel­tételeit. Az aprófalvas tele­püléseket további mozgóbol­tok járják az abaúji körzet­ben, iparcikk ellátásukat a nagykereskedelmi vállala­tokkal közösen üzemeltetett, vidékre telepített, ún. hát­térraktárak javítják. Tavaly megdupláztuk 6 szocialista országgal a szövetkezeti áru­házi és kishatármenti áru­cserét. A kedvezőnek nem nevezhető időjárás ellenére is növelni tudtuk a zöldség­gyümölcs, valamint a kisál­lattenyésztési termékek és . Egyetértve az írásbeli jelentéssel és a szóbeli ki­egészítéssel, elsődlegesen a költséggazdálkodást kell igen részletes elemzés alá venni. Az energiatakarékosabb mű­velési módok előtérbe helye­zésével, a kemikáliák racio­nálisabb felhasználásával, az állattenyésztésben a szaporu­lati mutatók javításával, va­lamint a fajlagos abrakta­­karmány-felhasználás csök­kentésével, az energiataka­rékosabb tárolási módok ki­­terjesztésével lehetőség van a költségek további csökken­tésére. Átgondoltabb munka­erő felhasználásával fokoz­ható az élőmunka hatékony­sága is. A TESZÖV elnöke felszó­lalását ezekkel a szavakkal fejezte be: “ Szeretném biztosítani a tisztelt pártbizottságot arról, hogy termelőszövetkezeteink dolgozói és vezetői nagyon komolyan veszik a feladatok teljesítésében rájuk háruló kötelezettségeket és minden lehetőséget igyekeznek ki­használni annak érdekében, hogy az 1985-ös népgazdasági terv ágazati elvárásai, illet­ve hosszabb távon a kong­resszusi irányelvekben lefek­tetettek megvalósuljanak: gyógynövények termeltetését, felvásárlását, feldolgozását és exportját. Mintegy 2 ezer szövetkezeti kereskedelmi egységünknek kétharmada valamilyen új üzemelési for­mában — a vásárlók és a szövetkezeti vállalatok elő­nyére színvonalasabban — működik. A MÉSZÖV szervezésében minden évben több mint 300 szakember és vezető iskola­­rendszerű képzését, illetve több ezer dolgozó tovább­képzését szerveztük, vagy segítettük elő. Ez a munka természetesen a vásárlónak, a megyében több mint 200 ezer fogyasztási szövetkezeti tagnak nem sokat mond, a végeredmény a fontos, a tag­ság és a lakosság fogyasz­tási szükségleteinek a lehető legjobb kielégítése. Arról szeretnénk szólni, hogy ál­lunk ezzel, azon túl, hogy „sose legyen rosszabb”! Az építő- és tüzelőanya­gokban, néhány apró ipar­cikkekben és fűszerekben időszakonként jelentkező áruhiányok, vagy a szabad­áras termékeknél rendkívül gyakran kezdeményezett ár­változások a kereskedelmi munka ösztönös társadalmi leértékelését indítja vagy gy­orsítja meg. Ehhez még tényként mondom, hogy a kereskedelemben dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülé­se, érzésem szerint a társa­dalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepétől alacso­nyabban van elismerve, ér­tékelve. Közel 10 ezer­ szö­vetkezeti kereskedelmi dol­gozónknak 1984 év végén az átlagos havi bére nem érte el a 4000 Ft-ot, negyedré­szüknek sincs ún. „borrava­lós” munkahelyük. Ez év­ben is néhány szövetkezet­nek csupán a 2—3 százalé­kot garantáló szigorított bér­­szabályozást kell választani. Ezek tehát jelzik a gondo­kat, nem panaszkodunk és természetesen bízunk erőnk­ben, akaratunkban, képessé­günkben, azonban több vá­rosban már nem vállalkoz­hatunk olyan beruházásokra, fejlesztésekre, mint amilyen ütemben eddig azt tettük. 1985—86-ban a SZÖ­VOSZ és MÉSZÖV központosított pén­zekből elsősorban a kistele­pülések rekonstrukcióját akarjuk megoldani, amely az említett két évben további 150 település, illetve bolt teljes rendbetételét fogja je­lenteni. Most a legnagyobb napi gondunk falusi Tüzép-tele­­peinken a szén elosztása. Egyszeri kiszolgálásra sze­mélyenként 5 mázsában kontingentáltuk a kiadható mennyiséget, amelyeknek az 5 tonnás gépjárművekkel 10 —20 km-re történő elszállí­tása talán több energiát igé­nyel a társadalom közös pénztárcájából, mint a ki­szállított szén értéke. A múlt évben a területi­leg illetékes és helyi párt-, tanácsi szervekkel való ki­váló együttműködés alapján sikeres áfész-egyesülések történtek Mezőkövesd és Ózd térségében. A jövőben ezt a fajta centralizációt sze­retnénk egészen visszafogni, azonban gyorsítanunk kell a lakásépítő és fenntartó szö­vetkezeteknél, melyekből minden évben, ha 7—8-nak az egyesülése megtörténik, de ettől mindig több új ala­kul meg. A lakásépítő szövetkezetek által a VI. ötéves tervben tervezett 1400 db szövetke­zeti társasház építése egé­szen meg fogja közelíteni az előirányzatot, az 1981—82. években jelentkező telek­előkészítési problémák és építőanyag-ellátási gondok ellenére is. Az áfészek az urbanizált városokban — Borsod me­gyében is — jól megférnek. Most a takarékszövetkeze­tek igyekeznek kiterjeszteni szolgáltatásaikat a városi lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében. Mezőkövesden, Ózdon, Sá­rospatakon, Kazincbarcikán már régi hagyománya van a takarékszövetkezeti szolgál­tatásoknak, most Miskolc, Avas-délen kezdi kifejteni a lakosságra előnyös tevékeny­ségét. A sok típusú és for­májú fogyasztási szövetke­zetből mégis a lakásszövet­kezeteket látom leghatéko­nyabbnak arra, hogy a nagy­városokban az elszigetelődés jegét oldja, hogy a falura jellemző élő, emberi közös­séget teremtsen. Most már bizonyított tény, hogy na­gyon helyesen foglalt állást a megyei párt- és állami ve­zetés a korábbi időkben, amikor támogatta a fogyasz­tási szövetkezetek városi mű­ködését. A sokféle típusú szövetkezetek — amik egy­aránt foglalkoznak a laká­sokkal, a takarék- és hitel­ügyekkel, az élelmiszer- és napicikk-árusítással, gyer­mek- és diákétkeztetéssel, az idősebb és hátrányos hely­zetű szövetkezeti tagokkal, a nők és fiatalok gondjainak megoldásával — a városok­ban is a tényleges lakókö­zösség részére olyan szövet­kezeti működést biztosít, amely egyszerre gazdasági, társadalmi és kulturális jel­legű. Éppen ebből kiindulva és továbbfejlesztve, nem el­lentmondva a falu felé for­dulásnak, vetem fel és ké­rem a megyei és Miskolc városi párt-, illetve tanácsi vezetést, támogassa egy le­endő miskolci Skála Áruház megépítését. Nehéz tudomá­sul venni, hogy a megyei nagyvárosok közül már csak Miskolcon nincs, amivel a város lakosságát fosztjuk a Skála-termékek beszerzé­sétől, de a Skála-rendszerek szövetkezetekre gyakorolt kedvező hatásának hiánya az egész megyében mind job­ban érződik. Befejezésül szeretném meg­köszönni e helyről is a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács testületeinek és tiszt­ségviselőinek, a városi párt­­bizottságok titkárainak és munkatársainak segítségüket, amelyet a fogyasztási szö­vetkezetek eredményesebb munkájához nyújtottak. A helyenként előforduló kriti­ka, nézetkülönbség is előse­gítette ügyünket. SZUNYOGH JÁNOS VÉLEMÉNYE 1985. JANUAR Bocsi panoráma Fotó: L. J. Újítások és versenyek é­rthető, hogy ezekben a napokban a pártkongresszus és ti hazánk felszabadulási évfordulója mozgósítja a brigá­dokat. A Szövetkezeti Élet, valamint más lapok is gya­korta adtak illetve adnak hírt egy-egy áfész, takarékszövet­kezet vállalásáról, felajánlásáról, mellyel az említett, nagy eseményekhez, évfordulókhoz, ezek méltó megünnepléséhez kívánnak csatlakozni. Konkrét, mérhető, számon kérhető tel­jesítmények ígéretével, mely ígéreteknek, vállalásoknak egy része, itt-ott nagy része már teljesült is, vagy megvalósuló­ban van. Mindezeknek a vállalásoknak a teljesítménye egy­­egy gazdálkodó egységnél, szövetkezetnél érezhető, mérhető eredményt hoz, hiszen minden vállalás, felajánlás a saját terület eredményeinek növelését tűzte célul. Valamivel több munkával, valamivel nagyobb odafigyeléssel. Mindezek közepette hadd essék szó mégis egy korábban meghirdetett mozgalomról, csupán jelzésként: ne feledkez­zünk meg erről sem. Esetleg­ be is lehetne kapcsolni ennek a mozgalomnak a vállalásait, eredményeit is a kongresszusi, a felszabadulási évforduló felajánlásai, vállalásai közé. Az újítási hónapokról van szó, amely hónapokról már hagyo­mányosan minden évben a SZÖVOSZ, a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ hirdet meg felhívást, minden év őszén. A kereskedelmi munka hatékonyságának növeléséről, az energiamegtakarításról, a munka- és üzemszervezés ja­vításáról, a bolti technikai eszközök korszerűsítéséről, a munkavédelmi berendezések fejlesztéséről, a termelési folya­matok korszerűsítéséről, az élet- és munkakörülmények javí­tásáról, a bolti, a raktári, a vendéglátóipari egységekben dolgozók helyzetének, munkakörülményeinek fejlesztéséről, a kistelepülések ellátásának további javításáról, az álló- és forgóeszközök jobb hasznosításáról stb. Igaz, hogy az újítási kampánynak határideje, különböző szempontjai vannak — ily módon bízva a nagyobb ered­ményben —, de a fentebbiekből is érzékelhető: a rendezők által közzéadott szempontok nem kampány jellegűek, nagyon is mindennapiak. Jó persze, ha szövetkezeti, vendéglátóipari dolgozóink már elküldték időben újításaikat, ötleteiket. De még jobb, ha továbbra sem feledkeznek meg a mindennapos feladatok segítéséről, hiszen a tennivalók, akár az energiát, akár a munkakörülményeket stb. illetően, nagyon is élőek. A kongresszusi, a felszabadulási vállalások, versenyek per­sze előtérben vannak, de miért is ne férhetne be ezek közé éppen a már említett feladatok segítése is? (Pt) Az együttműködés belső lehetőségei A Termelőszövetkezetek megyei Szö­vetségének decemberi küldöttgyűlésén — az előterjesztett jelentés és szóbeli kiegészítés alapján — sokoldalú meg­világításba kerültek a szövetkezetek együttműködésében rejlő, jórészt még kihasználatlan lehetőségek, ahhoz, hogy szövetkezeteink a gazdálkodás szigo­rúbb feltételei közepette is hatéko­nyabban, eredményesebben működje­nek. A vitában élénk érdeklődés kísér­te Dánfi Dezsőnek, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz. elnökének felszólalá­sát, aki a megyén belüli és a szövet­kezeten belüli jobb együttműködésre hívta fel a küldöttgyűlés figyelmét. Többek között a következőket mondta: “ Azokról a lehetőségekről akarok beszélni, amelyeket nem rögzített sem termelési, sem együttműködési szerző­dés, mégis jelentősen hatnak a terme­lési tevékenységre és az eredményekre is. A mezőkeresztesi Aranykalász tsz­­nek is megvannak a külföldi kapcso­latai — hasonlóan mint másoknak — Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban. E kapcsolatok jelentősége nagy, mégis fontosabbnak tartom azt a kapcsolatsort, mely a környező terme­lőszövetkezeteket összekapcsolja. Nincs erre írott szabály, de íratlanul is tisz­tában vagyunk azzal, hogy ha tsz-ve­­zetők, szakemberek összetalálkoznak kötetlen beszélgetésre, vagy egy-egy új technológia, új üzemrész megtekinté­sére, ebből csak haszon származhat. A korábbi mezőkövesdi járásra jel­lemző v­olt, hogy a szövetkezetek veze­tői mindig találtak alkalmat a közös ta­lálkozásokra. Lehet, hogy ma mi fe­hérasztal mellett ritkábban találko­zunk, mint elődeink, mégis állítom, hogy a jelenlegi találkozások haszno­sabbak. Ha a szerzett információkat őszintén elmondjuk egymásnak, nem­csak az információ áramlás gyorsul, hanem a tömege is gyarapodik. A mai felgyorsult ritmus mellett ez nélkülöz­hetetlen az előrelátó döntések megho­zatalánál. Ismerjük egymás tevékeny­ségét, gondjait, és ha szükséges, segít­jük is egymást. A segítséget nem in­gyen és bérmentve igényeljük, hanem a megszokott és elfogadott díjazás mel­lett, így viszont a segítség általában időben érkezik, és itt azt hiszem, nem szükséges bizonyítanom, hogy többet ér a megfelelő áron, de időben végzett munka, mint az ingyenes, elkésve nyúj­tott segítség. Meggyőződésem, hogy hasznosabb, ha egy tájkörzethez tartozó gazdaságok nemcsak külföldi, vagy dunántúli gaz­daságok eredményeit, hanem egymásét is ismerik. Akkor talán ritkábban for­dul elő, hogy az egyik tsz-nél veszte­séggel felszámolásra kerülő szakcsoport felelőtlen vezetői a harmadik, vagy negyedik szövetkezetben nyugodtan folytathatják tovább áldatlan tevé­kenységüket. Szerintem a TESZÖV vezetői és mun­katársai sokat tehetnek a területen az­zal is, ha néha megyén belül is szer­veznek tanulmányi utakat. Egy példát had említsek meg. A sárospataki Kossuth Tsz. és közöttünk több éve rendszeres a tapasztalatcsere-látogatás. Az egyik évben Keresztesről látogat el Sárospa­takra, 20—30 fős szakember-csoport, a másik évben a patakiak jönnek Ke­resztesre. Napközben igyekszünk mi­nél többet megmutatni egymásnak a gazdaságból, este pedig — olykor po­hár mellett — ápoljuk a népdalkultú­­rát... Az ilyen találkozásokon igen sok ötletet, jó tanácsot kapunk egymástól. Az együttműködés helyzete a szövet­kezeti mozgalomban nemcsak kifelé, hanem befelé is igen lényeges. Meg­győződésem, hogy az eredményes gaz­dálkodás legfontosabb alapköve, az üzemen belüli együttműködés. Időn­ként úgy tűnik, hogy elcsépelt szólam a szövetkezeti demokrácia, pedig léte és jó működése nélkül tartósan jó eredményeket nem lehet elérni. Ha el­feledkezünk a szövetkezetben élő ta­gokról és csak „munkaeszközt” látunk bennük, amellyel munkát lehet végez­tetni, mint a gépekkel, és úgy kezel­jük mint a technológia egyik elemét, tönkretehetjük az elért jó eredménye­ket is.­­ Termelőszövetkezetünk szervezeti fel­építése eltér az általánosan elfogadott sablonoktól. Az alap- és kiegészítő te­vékenység is több, önálló termelési és pénzügyi tervvel rendelkező egységből áll. Ezek az egységek gazdái nemcsak a hozzájuk tartozó eszközállománynak, hanem az odatartozó tagoknak és al­kalmazottaknak egyaránt. A tagság fo­galmába természetesen a nyugdíjasok is beletartoznak. A munkahelyi közös­ségeket ezeken az egységeken belül hoztuk létre, vigyázva arra, hogy azo­nos érdeklődési körű csoportok legye­nek. Ha ezeket a csoportokat mindig őszintén tájékoztatjuk, nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról is, jelentős lépést teszünk a jó gazdasági eredmények felé. Ma már nem a köz­gyűlés gazdálkodik, hanem a munka­helyi közösségek, önálló egységek, a vezetőség és a tagokat képviselő kül­döttgyűlés. Mezőkeresztesen az említett fóru­mokat igen fontosnak tartjuk, és a ve­zetők fő feladata, hogy ezek eredmé­nyesen működjenek. Állíthatom, nem meddő idő, melyet a vezetők erre for­dítanak. Ha minden tag és alkalma­zott tisztában van az ok és okozati összefüggésekkel, tudja, hogy az ő jó munkája mit javít, vagy a rossz mun­kája mit ront az eredményeken, kön­­­nyebb a kitűzött célt elérni. Ehhez vi­szont szükséges, hogy egy megbeszé­lést, gyűlést se hívjunk csak azért ös­­­sze, mert jogszabály előírja. Ezzel csak a formát biztosítjuk tartalom nélkül, pedig az utóbbi a lényegesebb. Ha minden fórumot, összejövetelt megtöltünk tartalommal, a szövetkezeti demokrácia kifejezése nem szólam lesz, hanem jó együttműködés az üzemen belül, mely jó gazdasági eredményeket is biztosít. Dánfi Dezső, a mezőkeresztesi­­ Aranykalász Tsz. elnöke

Next