Borsodi Szövetkezeti Élet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
BORSODI SZÖVETKEZETI ESET A múlt évi gazdálkodásról és az idei feladatokról Tanácskozott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) vetkezeteink igen hátrányos helyzetbe kerültek, mert az állami támogatás mértéke ezekben a szövetkezetekben kb. a felére csökken, s ugyanakkor a különböző területeken jelentkező költségnövekedések (műtrágya, növényvédő szer, villamos energia stb.) ezeket a termelőszövetkezeteket is terhelik. Szövetségünk úgy ítéli meg, hogy ezeknek az üzemeknek a gazdálkodását fokozottabban figyelemmel kell kísérni, és ha lehet, a jelentkező gazdasági problémáik megoldására menetközben javaslatot kell kidolgozni. Az 1983-as év bázisadataira építve a számítások azt mutatják, hogy várhatóan mintegy 240 millió forinttal fog csökkenni a szövetkezetek eredménye a szabályzók módosítása miatt. Mindazok mellett, hogy szövetkezeteink a rejtett tartalékok jelentős részét a korábbi években már feltárták, még mindig vannak olyan lehetőségek, amelyek kihasználásával fokozni lehet az eredményességet, illetve csökkenteni az eredménykiesést. Az írásos és szóbeli értékelés röviden utal a lakosság közérzetét, hangulatát befolyásoló ellátás, szolgáltatás helyzetének alakulására. Ebben a fogyasztási szövetkezetek különböző típusai és formái az elmúlt évben, mondhatnám minden korábbitól nagyobb igyekezettel, de talán attól kevésbé érzékelhető eredménnyel dolgoztak. A központi normatív szabályozóprések szorítása, helyenként a forgalomban és termelésben meglevő monopol helyzet, a még fellelhető ésszerűtlen verseny, a hiánycikkek számának növekedése vagy azonos szinten való jelenléte, az árutermelő és kereskedelmi munkában — erőfeszítéseink ellenére — 1984-ben csak a bázis színvonalú hatékonyságot hozta meg. Szerencsére sikerült egyéb kiegészítő és szolgáltató tevékenységgel ezt a helyzetet valamelyest kedvezőbbé korrigálni. Az áfészek fő működési területén a falusi ellátást és annak körülményeit a múlt évben — a tapasztalt nehézségek és kritikák ellenére is — számottevő javulás jellemzi. A megyei tanács és a MESZÖV által anyagilag is támogatott kistelepülések kereskedelmi ellátásának fejlesztése kapcsán 14 újabb községben korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. Ezen túl a fogyasztási szövetkezetek országos és megyei érdekképviseleti szervének 1984-ben indított és 1986-ig tartó 3 éves programja keretében a múlt évben további 40 községben több mint 50 üzlet és bolt teljes rekonstrukciójára került sor, melyben jobb és kulturáltabb lett a kereskedelem. Huszonöt településen teremtettük meg a húskészítményekből, a mélyhűtött baromfi és zöldség-gyümölcs termékekből az ellátás újabb feltételeit. Az aprófalvas településeket további mozgóboltok járják az abaúji körzetben, iparcikk ellátásukat a nagykereskedelmi vállalatokkal közösen üzemeltetett, vidékre telepített, ún. háttérraktárak javítják. Tavaly megdupláztuk 6 szocialista országgal a szövetkezeti áruházi és kishatármenti árucserét. A kedvezőnek nem nevezhető időjárás ellenére is növelni tudtuk a zöldséggyümölcs, valamint a kisállattenyésztési termékek és . Egyetértve az írásbeli jelentéssel és a szóbeli kiegészítéssel, elsődlegesen a költséggazdálkodást kell igen részletes elemzés alá venni. Az energiatakarékosabb művelési módok előtérbe helyezésével, a kemikáliák racionálisabb felhasználásával, az állattenyésztésben a szaporulati mutatók javításával, valamint a fajlagos abraktakarmány-felhasználás csökkentésével, az energiatakarékosabb tárolási módok kiterjesztésével lehetőség van a költségek további csökkentésére. Átgondoltabb munkaerő felhasználásával fokozható az élőmunka hatékonysága is. A TESZÖV elnöke felszólalását ezekkel a szavakkal fejezte be: “ Szeretném biztosítani a tisztelt pártbizottságot arról, hogy termelőszövetkezeteink dolgozói és vezetői nagyon komolyan veszik a feladatok teljesítésében rájuk háruló kötelezettségeket és minden lehetőséget igyekeznek kihasználni annak érdekében, hogy az 1985-ös népgazdasági terv ágazati elvárásai, illetve hosszabb távon a kongresszusi irányelvekben lefektetettek megvalósuljanak: gyógynövények termeltetését, felvásárlását, feldolgozását és exportját. Mintegy 2 ezer szövetkezeti kereskedelmi egységünknek kétharmada valamilyen új üzemelési formában — a vásárlók és a szövetkezeti vállalatok előnyére színvonalasabban — működik. A MÉSZÖV szervezésében minden évben több mint 300 szakember és vezető iskolarendszerű képzését, illetve több ezer dolgozó továbbképzését szerveztük, vagy segítettük elő. Ez a munka természetesen a vásárlónak, a megyében több mint 200 ezer fogyasztási szövetkezeti tagnak nem sokat mond, a végeredmény a fontos, a tagság és a lakosság fogyasztási szükségleteinek a lehető legjobb kielégítése. Arról szeretnénk szólni, hogy állunk ezzel, azon túl, hogy „sose legyen rosszabb”! Az építő- és tüzelőanyagokban, néhány apró iparcikkekben és fűszerekben időszakonként jelentkező áruhiányok, vagy a szabadáras termékeknél rendkívül gyakran kezdeményezett árváltozások a kereskedelmi munka ösztönös társadalmi leértékelését indítja vagy gyorsítja meg. Ehhez még tényként mondom, hogy a kereskedelemben dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülése, érzésem szerint a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepétől alacsonyabban van elismerve, értékelve. Közel 10 ezer szövetkezeti kereskedelmi dolgozónknak 1984 év végén az átlagos havi bére nem érte el a 4000 Ft-ot, negyedrészüknek sincs ún. „borravalós” munkahelyük. Ez évben is néhány szövetkezetnek csupán a 2—3 százalékot garantáló szigorított bérszabályozást kell választani. Ezek tehát jelzik a gondokat, nem panaszkodunk és természetesen bízunk erőnkben, akaratunkban, képességünkben, azonban több városban már nem vállalkozhatunk olyan beruházásokra, fejlesztésekre, mint amilyen ütemben eddig azt tettük. 1985—86-ban a SZÖVOSZ és MÉSZÖV központosított pénzekből elsősorban a kistelepülések rekonstrukcióját akarjuk megoldani, amely az említett két évben további 150 település, illetve bolt teljes rendbetételét fogja jelenteni. Most a legnagyobb napi gondunk falusi Tüzép-telepeinken a szén elosztása. Egyszeri kiszolgálásra személyenként 5 mázsában kontingentáltuk a kiadható mennyiséget, amelyeknek az 5 tonnás gépjárművekkel 10 —20 km-re történő elszállítása talán több energiát igényel a társadalom közös pénztárcájából, mint a kiszállított szén értéke. A múlt évben a területileg illetékes és helyi párt-, tanácsi szervekkel való kiváló együttműködés alapján sikeres áfész-egyesülések történtek Mezőkövesd és Ózd térségében. A jövőben ezt a fajta centralizációt szeretnénk egészen visszafogni, azonban gyorsítanunk kell a lakásépítő és fenntartó szövetkezeteknél, melyekből minden évben, ha 7—8-nak az egyesülése megtörténik, de ettől mindig több új alakul meg. A lakásépítő szövetkezetek által a VI. ötéves tervben tervezett 1400 db szövetkezeti társasház építése egészen meg fogja közelíteni az előirányzatot, az 1981—82. években jelentkező telekelőkészítési problémák és építőanyag-ellátási gondok ellenére is. Az áfészek az urbanizált városokban — Borsod megyében is — jól megférnek. Most a takarékszövetkezetek igyekeznek kiterjeszteni szolgáltatásaikat a városi lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében. Mezőkövesden, Ózdon, Sárospatakon, Kazincbarcikán már régi hagyománya van a takarékszövetkezeti szolgáltatásoknak, most Miskolc, Avas-délen kezdi kifejteni a lakosságra előnyös tevékenységét. A sok típusú és formájú fogyasztási szövetkezetből mégis a lakásszövetkezeteket látom leghatékonyabbnak arra, hogy a nagyvárosokban az elszigetelődés jegét oldja, hogy a falura jellemző élő, emberi közösséget teremtsen. Most már bizonyított tény, hogy nagyon helyesen foglalt állást a megyei párt- és állami vezetés a korábbi időkben, amikor támogatta a fogyasztási szövetkezetek városi működését. A sokféle típusú szövetkezetek — amik egyaránt foglalkoznak a lakásokkal, a takarék- és hitelügyekkel, az élelmiszer- és napicikk-árusítással, gyermek- és diákétkeztetéssel, az idősebb és hátrányos helyzetű szövetkezeti tagokkal, a nők és fiatalok gondjainak megoldásával — a városokban is a tényleges lakóközösség részére olyan szövetkezeti működést biztosít, amely egyszerre gazdasági, társadalmi és kulturális jellegű. Éppen ebből kiindulva és továbbfejlesztve, nem ellentmondva a falu felé fordulásnak, vetem fel és kérem a megyei és Miskolc városi párt-, illetve tanácsi vezetést, támogassa egy leendő miskolci Skála Áruház megépítését. Nehéz tudomásul venni, hogy a megyei nagyvárosok közül már csak Miskolcon nincs, amivel a város lakosságát fosztjuk a Skála-termékek beszerzésétől, de a Skála-rendszerek szövetkezetekre gyakorolt kedvező hatásának hiánya az egész megyében mind jobban érződik. Befejezésül szeretném megköszönni e helyről is a megyei pártbizottság, a megyei tanács testületeinek és tisztségviselőinek, a városi pártbizottságok titkárainak és munkatársainak segítségüket, amelyet a fogyasztási szövetkezetek eredményesebb munkájához nyújtottak. A helyenként előforduló kritika, nézetkülönbség is elősegítette ügyünket. SZUNYOGH JÁNOS VÉLEMÉNYE 1985. JANUAR Bocsi panoráma Fotó: L. J. Újítások és versenyek érthető, hogy ezekben a napokban a pártkongresszus és ti hazánk felszabadulási évfordulója mozgósítja a brigádokat. A Szövetkezeti Élet, valamint más lapok is gyakorta adtak illetve adnak hírt egy-egy áfész, takarékszövetkezet vállalásáról, felajánlásáról, mellyel az említett, nagy eseményekhez, évfordulókhoz, ezek méltó megünnepléséhez kívánnak csatlakozni. Konkrét, mérhető, számon kérhető teljesítmények ígéretével, mely ígéreteknek, vállalásoknak egy része, itt-ott nagy része már teljesült is, vagy megvalósulóban van. Mindezeknek a vállalásoknak a teljesítménye egyegy gazdálkodó egységnél, szövetkezetnél érezhető, mérhető eredményt hoz, hiszen minden vállalás, felajánlás a saját terület eredményeinek növelését tűzte célul. Valamivel több munkával, valamivel nagyobb odafigyeléssel. Mindezek közepette hadd essék szó mégis egy korábban meghirdetett mozgalomról, csupán jelzésként: ne feledkezzünk meg erről sem. Esetleg be is lehetne kapcsolni ennek a mozgalomnak a vállalásait, eredményeit is a kongresszusi, a felszabadulási évforduló felajánlásai, vállalásai közé. Az újítási hónapokról van szó, amely hónapokról már hagyományosan minden évben a SZÖVOSZ, a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ hirdet meg felhívást, minden év őszén. A kereskedelmi munka hatékonyságának növeléséről, az energiamegtakarításról, a munka- és üzemszervezés javításáról, a bolti technikai eszközök korszerűsítéséről, a munkavédelmi berendezések fejlesztéséről, a termelési folyamatok korszerűsítéséről, az élet- és munkakörülmények javításáról, a bolti, a raktári, a vendéglátóipari egységekben dolgozók helyzetének, munkakörülményeinek fejlesztéséről, a kistelepülések ellátásának további javításáról, az álló- és forgóeszközök jobb hasznosításáról stb. Igaz, hogy az újítási kampánynak határideje, különböző szempontjai vannak — ily módon bízva a nagyobb eredményben —, de a fentebbiekből is érzékelhető: a rendezők által közzéadott szempontok nem kampány jellegűek, nagyon is mindennapiak. Jó persze, ha szövetkezeti, vendéglátóipari dolgozóink már elküldték időben újításaikat, ötleteiket. De még jobb, ha továbbra sem feledkeznek meg a mindennapos feladatok segítéséről, hiszen a tennivalók, akár az energiát, akár a munkakörülményeket stb. illetően, nagyon is élőek. A kongresszusi, a felszabadulási vállalások, versenyek persze előtérben vannak, de miért is ne férhetne be ezek közé éppen a már említett feladatok segítése is? (Pt) Az együttműködés belső lehetőségei A Termelőszövetkezetek megyei Szövetségének decemberi küldöttgyűlésén — az előterjesztett jelentés és szóbeli kiegészítés alapján — sokoldalú megvilágításba kerültek a szövetkezetek együttműködésében rejlő, jórészt még kihasználatlan lehetőségek, ahhoz, hogy szövetkezeteink a gazdálkodás szigorúbb feltételei közepette is hatékonyabban, eredményesebben működjenek. A vitában élénk érdeklődés kísérte Dánfi Dezsőnek, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz. elnökének felszólalását, aki a megyén belüli és a szövetkezeten belüli jobb együttműködésre hívta fel a küldöttgyűlés figyelmét. Többek között a következőket mondta: “ Azokról a lehetőségekről akarok beszélni, amelyeket nem rögzített sem termelési, sem együttműködési szerződés, mégis jelentősen hatnak a termelési tevékenységre és az eredményekre is. A mezőkeresztesi Aranykalász tsznek is megvannak a külföldi kapcsolatai — hasonlóan mint másoknak — Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban. E kapcsolatok jelentősége nagy, mégis fontosabbnak tartom azt a kapcsolatsort, mely a környező termelőszövetkezeteket összekapcsolja. Nincs erre írott szabály, de íratlanul is tisztában vagyunk azzal, hogy ha tsz-vezetők, szakemberek összetalálkoznak kötetlen beszélgetésre, vagy egy-egy új technológia, új üzemrész megtekintésére, ebből csak haszon származhat. A korábbi mezőkövesdi járásra jellemző volt, hogy a szövetkezetek vezetői mindig találtak alkalmat a közös találkozásokra. Lehet, hogy ma mi fehérasztal mellett ritkábban találkozunk, mint elődeink, mégis állítom, hogy a jelenlegi találkozások hasznosabbak. Ha a szerzett információkat őszintén elmondjuk egymásnak, nemcsak az információ áramlás gyorsul, hanem a tömege is gyarapodik. A mai felgyorsult ritmus mellett ez nélkülözhetetlen az előrelátó döntések meghozatalánál. Ismerjük egymás tevékenységét, gondjait, és ha szükséges, segítjük is egymást. A segítséget nem ingyen és bérmentve igényeljük, hanem a megszokott és elfogadott díjazás mellett, így viszont a segítség általában időben érkezik, és itt azt hiszem, nem szükséges bizonyítanom, hogy többet ér a megfelelő áron, de időben végzett munka, mint az ingyenes, elkésve nyújtott segítség. Meggyőződésem, hogy hasznosabb, ha egy tájkörzethez tartozó gazdaságok nemcsak külföldi, vagy dunántúli gazdaságok eredményeit, hanem egymásét is ismerik. Akkor talán ritkábban fordul elő, hogy az egyik tsz-nél veszteséggel felszámolásra kerülő szakcsoport felelőtlen vezetői a harmadik, vagy negyedik szövetkezetben nyugodtan folytathatják tovább áldatlan tevékenységüket. Szerintem a TESZÖV vezetői és munkatársai sokat tehetnek a területen azzal is, ha néha megyén belül is szerveznek tanulmányi utakat. Egy példát had említsek meg. A sárospataki Kossuth Tsz. és közöttünk több éve rendszeres a tapasztalatcsere-látogatás. Az egyik évben Keresztesről látogat el Sárospatakra, 20—30 fős szakember-csoport, a másik évben a patakiak jönnek Keresztesre. Napközben igyekszünk minél többet megmutatni egymásnak a gazdaságból, este pedig — olykor pohár mellett — ápoljuk a népdalkultúrát... Az ilyen találkozásokon igen sok ötletet, jó tanácsot kapunk egymástól. Az együttműködés helyzete a szövetkezeti mozgalomban nemcsak kifelé, hanem befelé is igen lényeges. Meggyőződésem, hogy az eredményes gazdálkodás legfontosabb alapköve, az üzemen belüli együttműködés. Időnként úgy tűnik, hogy elcsépelt szólam a szövetkezeti demokrácia, pedig léte és jó működése nélkül tartósan jó eredményeket nem lehet elérni. Ha elfeledkezünk a szövetkezetben élő tagokról és csak „munkaeszközt” látunk bennük, amellyel munkát lehet végeztetni, mint a gépekkel, és úgy kezeljük mint a technológia egyik elemét, tönkretehetjük az elért jó eredményeket is. Termelőszövetkezetünk szervezeti felépítése eltér az általánosan elfogadott sablonoktól. Az alap- és kiegészítő tevékenység is több, önálló termelési és pénzügyi tervvel rendelkező egységből áll. Ezek az egységek gazdái nemcsak a hozzájuk tartozó eszközállománynak, hanem az odatartozó tagoknak és alkalmazottaknak egyaránt. A tagság fogalmába természetesen a nyugdíjasok is beletartoznak. A munkahelyi közösségeket ezeken az egységeken belül hoztuk létre, vigyázva arra, hogy azonos érdeklődési körű csoportok legyenek. Ha ezeket a csoportokat mindig őszintén tájékoztatjuk, nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról is, jelentős lépést teszünk a jó gazdasági eredmények felé. Ma már nem a közgyűlés gazdálkodik, hanem a munkahelyi közösségek, önálló egységek, a vezetőség és a tagokat képviselő küldöttgyűlés. Mezőkeresztesen az említett fórumokat igen fontosnak tartjuk, és a vezetők fő feladata, hogy ezek eredményesen működjenek. Állíthatom, nem meddő idő, melyet a vezetők erre fordítanak. Ha minden tag és alkalmazott tisztában van az ok és okozati összefüggésekkel, tudja, hogy az ő jó munkája mit javít, vagy a rossz munkája mit ront az eredményeken, könnyebb a kitűzött célt elérni. Ehhez viszont szükséges, hogy egy megbeszélést, gyűlést se hívjunk csak azért össze, mert jogszabály előírja. Ezzel csak a formát biztosítjuk tartalom nélkül, pedig az utóbbi a lényegesebb. Ha minden fórumot, összejövetelt megtöltünk tartalommal, a szövetkezeti demokrácia kifejezése nem szólam lesz, hanem jó együttműködés az üzemen belül, mely jó gazdasági eredményeket is biztosít. Dánfi Dezső, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz. elnöke