Borsodi Szövetkezeti Élet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
"-V .........».""«».jr SOfr§OCH 57ÖV?TVF?f Tí Pi ff Mit vizsgálnak a népi ellenőrök? népi ellenőrök vizsjt már régóta túli .. .*i. Jiták: nem a rószi.t. nem a kákán is cső• fr. -t kereső emberekként e ez.ex egyik gazdálkodó e5. .egye. intézménybe, vállához, szövetkezethez ?.. hanem a jobbítás $_i..idekával. A hibák, a visszásságok feltárása természetesen kötelességük, de éppen az előbbre lépés, a javítás a cél. Igaz persze, hogy a hiba mellett ott található — ha található — a hibás is, tehát az az ember, aki elkövette, aki miatt a visszásság keletkezhetett, és ez az ember az ellenőrök kezdeményezésére, javaslatára a hiba súlyának megfelelő büntetésben is részesül, vagy részesülhet. Ez sem titok. És magától értetődő következmény. Az elsődleges cél azonban az idén sem a büntetések, a szabálysértések kezdeményezése, hanem a hibák megelőzése, feltárása és megszüntetése. Egynémely vizsgálatot — éppen ezt a szempontot figyelembe véve — máris érdemes közhírré tenni. Várható például, hogy ebben az évben országos vizsgálatként, tehát megyénkben is felmérik az új vállalkozási formák működésének eddigi tapasztalatait. Mondani sem kell: ez a vizsgálat nem csupán az új formákban dolgozó vállalkozókat érinti, hanem valójában valamennyiünket. Valamennyien kapcsolatban lehetünk ugyanis ezekkel az új formákban dolgozó emberekkel. Hogyan, miképpen? Ez már nekünk sem mindegy. A népi ellenőrök e témánál mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy a kisvállalkozások mennyiben feleltek meg az elképzeléseknek, beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, az itt dolgozók keresete, jövedelme arányos-e a munkavégzéssel, a megtermelt értékkel, hozott-e hasznot ez a forma a lakóknak, a közönségnek, vagy csupán a vállalkozóknak —, szóval érdekes, izgalmas kérdések ezek, az orságos tapasztalat kaptá a nyilvánvalóan megtelekt javaslattal. Bizonyára érdekes lesz — bár kevesebb embert érint a külföldi kiküldetések lebonyolításának szabályszerűségét vizsgáló ellenőrzés is. Örvendetes, hogy a mi szövetkezeteinkből is minden évben szép számmal mehetnek külországi látogatásra, hivatalos útra, bizonyos, hogy teljesen szabályszerűen, de jó, ha ezt a nem ellenőrzés is megnézi. Elképzelhető persze az is, hogy az ellenőrök egy s mást kifogásolnak. A megyei — tehát nem oszágos — vizsgálatok egyik nagyon érdekes témája a juhászat. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyen intézkedések szükségesek — központiak, vagy helyiek — a juhászatban bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák megszüntetésére, az ágazat fejlesztésére. Ennek a vizsgálatnak részeként megnézik például az elmúlt évek ár- és szabályozóváltozásainak hatását, az aktokat, a fejőházakat, a karámokat, a szaporulatot, a súlygyarapodást, az ezekkel kapcsolatos rengeteg kérdést, a gyepgazdálkodást, a tápanyagot, a gépesítést, stb. Válaszoljanak hát a mi megyénk juhászai, az ágazattal bármily kapcsolatban levők is őszintén, hiszen csak a való teljes megismerésével léphetünk előbbre, márpedig a juhászatban szükséges az előbbre lépés. Ugyancsak izgalmas téma a Sátoraljaújhelyi Népi Ellenőrzési Bizottság saját vizsgálata, a termelőszövetkezeti szőlők bérletének gazdaságossága. A cél ez esetben annak megállapítása, hogy a tsz-ek milyen feltételek mellett adják bérbe a közös szőlőterületet, és ez a bérbeadás milyen eredményt, hasznot hoz a közösnek. Ez a vizsgálat — az újhelyi NEB révén — a hegyaljai tsz-ekre terjed ki. Az újhelyi NEB a társadalmi tulajdon védelmének vizsgálatát is tervébe vette, miként feltehetően más ellenőrzési szervek is. Sajnos, ennek a témának a vizsgálata továbbra is időszerű. A munkahelyi tárolás, a selejtezés, az anyagkiadás, bevételezés, a különböző egységek készletgazdálkodása, az építmények, berendezések nyilvántartási rendje és még számos, más kérdés, mely mind kapcsolatban van a társadalmi tulajdonnal, ennek megvédésével. A lakossági szolgáltatás helyzete ■ szintén az idei munkatervében szerepel az újhelyi népi ellenőröknek. Ennek kapcsán megnézik a sátoraljaújhelyi Seka kisvállalat tevékenységét, és a sárospataki Autósav’+ó Kisvállalatot. A népi ellenőrök természetesen ebben az évben is annak örülnének, ha a vizsgált egységekben csupa követésre méltó tapasztalatot gyűjthetnének össze, mely tapasztalatokat a nagy nyilvánosság elé lenne érdemes tárni. Jó, követésre érdemes tapasztalatok majd minden vizsgálatnál fellelhetők, de sajnos a hibák, itt-ott igen súlyos mulasztások is, melyeket éppen súlyuknak megfelelően, esetleg bűnvádi eljárás kezdeményezésének javaslatával kell továbbítani. Az ellenőrök kopogtatása mindenesetre jószándékot jelez. Ezt várják ők is minden érdekelttől. (Pt) '-II"»'" ........... ..I,.II,I ■II 'JI.II ' . ■ .11 Mité'tiU * i ■ ■ 1985. IANUA* ... II .......I Arcok a szövetkezeti életből Töretlen hűséggel Nézd a mi hadseregünket. . a büszkét, itt jön a fegyveres munkás csapat... — énekelték 1957 márciusában, országszerte szilárd hittel és valóban büszke munkásöntudattal azok a munkásőrök, akik a párt hívó szavára fegyvert fogtak eszméink és a munkás-paraszt hatalom védelmére. Pedig akkor még alig ült el a vad vihar... Alig-alig tettük meg a konszolidáció első lépéseit is. Javában folyt a párt újjászervezése, zászlót bontott a KISZ, de a megvert és bujkáló ellenforradalmárok még — éhes disznó makkról álmodik — még „műkről” ábrándoztak . . . Ilyen ember- és osztályöntudatot próbáló időben zengett akkor a dal, biztatva és bátorítva is az akkor még tévelygő, vagy megfélemlített munkásokat, kisembereket: lássunk munkához, rendezzük sorainkat, ■ tüntessük el az ellenforradalom okozta súlyos károkat, hozzuk rendbe azt is, amit elrontottunk. Egyszóval: konszolidáljuk a szocialista viszonyokat, s építsük tovább a szocializmust, soha se feledve a történelmi tanulságokat A frissen fegyvert fogott munkásőrök első soraiban lépdelt és énekelt akkor Mezőcsáton ít.Utcae - Qyhla elvtárs is, akkor még éppen élete teljében, kereken harmincéves korában. De már akkor is szép családja, felesége és két gyermeke volt. A Hejőmenti Állami Gazdaságban pedig becsülete és biztos kenyere. Hogy miért öltötte magára az elsők között a Munkásőrség acélszürke egyenruháját? — Ma már kicsit el is tűnődik rajta De akkor nem tétovázott! — Bizonyára megfordult a fejében édesapja nehéz sorsa is, aki a felszabadulás előtt gazdasági cseléd volt. A család akkori szűkös helyzete is, hisz a cselédkenyérért egyszerre öt gyerek keze nyúlt... És talán az egyik bátyja is, akit a második világháború örökre kiszakított a családból . . . ■ — Igen, békére, rendre, nyugalomra és munkára van szükség ahhoz, hogy az ember emberül élhessen, így egyszerűsödött fejében a képlet, mielőtt döntött volna, s a csapatzászló vörös selymét érintve elmondta volna az ünnepélyes eskü szövegét: Én, Vincze Gyula munkásőr esküszöm... ha kell fegyverrel, életem feláldozásával is megvédem... Azóta huszonnyolc év telt el. Ott, Mezőcsát környékén is — ahol azóta oly sok kiképzésen, gyarkorláton, lövészeten, és annak idején ,,éles” bevetésben is részt vett — sok víz lefolyt a Tiszán. A Tiszán, amelynek olykor vad hullámaitól is védelmezték, védelmezik a környék lakosságát, vagyonát. És sokat változott azóta a Vincze Gyuláék élete is. Ö. Vincze elvtárs is már ötvennyolc éves ... Három gyermek nagyapja. De ma is töretlen hittel és hűséggel fogja fegyverét! Jelenleg, mint a tiszakeszi Tiszamenti Tsz agronómusa, a rekordokat döntögető kalászos ágazat vezetője. Hűségét és helytállását pedig az őt körülvevő tiszteleten kívül a kitüntetések egész sora jelzi. Többszörösen kiváló munkásőr és kiváló rajparancsnok. Jelenleg a lenin váróét Munkásőrség 4. százada 3. rajának parancsnoka. Meddig 7 — Hatvanéves koromig biztosan, Azután tartalékállományban. Míg bírja a szív és bírja a láb . .. Csépányi Lajos MEGYÉNKBEN immár szép hagyomány, hogy a TESZÖV évente egyszer találkozóra, néhány órás hasznos eszmecserére, fehér asztal melletti emlékidézésre hívja meg a szövetkezeti mozgalom egykori zászlóvivőit, a nyugdíjas termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti elnököket. A mindig jeles eseménynek számító találkozóra ezúttal a tapolcai Júnó-szállóban került sor január 18-án, pénteken. Részt vett a találkozón, hogy tisztelettel köszöntse a mozgalom „öregjeit” Faragó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, Lipcsei Attila, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese, Kopasz Béla, a megyei tanács osztályvezetője, Orosz István, a megyei pártbizottság munkatársa, és Varga Ernő, a TOT tanácsosa is. Sajnos a meghívottak széksorai kissé foghíjasak maradtak, a 107 meghívott nyugdíjas elnökből mintegy húszat betegség akadályozott meg abban, hogy eljöjjön az eseményre, s még fájóbb, hogy a legutóbbi ilyen találkozó óta eltelt egy esztendő során ismét végső búcsút kellett venni néhány egykori zászlóvivőtől. Emléküknek egyperces néma felállással adóztak a harcostársak, a barátok. Megnyitó szavaiban dr. Turnyányszki János, a TESZÖV osztályvezetője köszöntötte szeretettel és tisztelettel a meghívottakat, hangsúlyozva, hogy a szövetség vezetése ezúttal is nem csupán azért hívta össze a mozgalom veteránjait, hogy elbeszélgessenek, emlékezzenek, s kissé ünnepeljenek, hanem azért is, hogy megismerte véleményüket, kikérte tanácsaikat. Hartman Bálint, a TESZÖV titkára tájékoztatta ezután a szövetkezeti mozgalomhoz ma is hű, a tsz-ekkel együtt élő, eredményeiket, gondjaikat egyaránt sajátjának érző, a mindennapi munkát, figyelemmel kísérő egykori harcostársakat a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek 1984. évi munkájáról, az elért eredményekről és a nem könnyű tennivalókról. Summázva az elmúlt év tapasztalatait elmondta, hogy a szélsőséges időjárás miatt részben sok öröm, de sok bosszúság is érte a medve mezőgazdaságát. Sikerült rekordtermést elérni búzából és tavaszi árpából, de ugyanakkor az időjárás megtizedelte az ugyancsak jónak ígérkező napraforgó, a kukorica és a szőlő termésátlagait. Termelőszövetkezeteink többsége egyre magasabb színvonalon termel, de sajnos a most közeledő zárszámadásokon az összes nyereség várhatóan jelentős mértékben tovább csökken. Az idei, egyre nagyobb feladatok megoldásához még jobb munkára, nagyobb erőfeszítésekre, új kezdeményezésekre, az erők jobb összpontosítására, fokozottabb takarékosságra van szükség. A szövetség titkára kérte a nyugdíjáé tsz-elnököket, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező, a megye falvainak többségében ma is kösztiszteletnek örvendő egykori zászlóvivőket, hogy ahol csak módjuk van rá, s amiben csak tehetik, segítsék termelőszövetkezetük munkáját. Faragó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese a megye párt- és tanácsi vezetésének tiszteletteljes üdvözletét tolmácsolta ezután a találkozó résztvevőinek, hangsúlyozva, hogy annak idején, nehéz körülmények között végzett munkájukkal, amely egyben politikai hitvallás is volt, jó magot vetettek. Apellálva arra, hogy a közmegbecsülésnek örvendő egykori zászlóvivők szíve és értelme ma sem szakadt el az általuk vezetett, felvirágoztatott mozgalomtól, kérte őket, hogy tapasztalataikkal, idős korukra is átmentett töretlen optimizmusukkal ki-ki a saját tudása és lehetősége szerint segítse az utódokat a mostani gondok megoldásában, a feladatok teljesítésében. Ezután, a találkozó végéig, előbb amolyan „hivatalos” formában, a hosszú tanácskozóasztal mellett, majd kisebb csoportokban, a fehér asztalok mellett a nyugdíjas tsz-elnököké volt a szó. Az egykori felsővadászi elnök, Manik András kezdte a sort, majd Farkas Pál, volt putnoki, Benecs József, volt tiszapalkonyai, Kocsis György, volt ároktői és Balogh Péter, volt görömbölyi tsz-elnökök folytatták. Szavaikból, tanácsaikból kitűnt, hogy mennyire figyelemmel kísérik ma is az egykor vezetésükre bízott közösségek munkáját, mennyire együtt élnek örömeikkel, gondjaikkal. Ez utóbbiakról szólva mondta el Farkas Pál, hogy nem félti a mai vezetőket, mert meggyőződése, hogy kellő tudással rendelkeznek ahhoz, hogy leküzdjék a nehézségeket. Mások arra hívták fel a — véleményük szerint rendkívül felkészült, hozzáértő — fiatal vezetők figyelmét, hogy ne feledkezzenek meg ,a szövetkezeti demokráciáról, erősítsék azt közösségükben; nagy feladatok megoldásához támaszkodjanak a tagság erejére, összefogására, egyet akarására. Az is elhangzott többek részéről megszívlelendő jó tanácsként, hogy az újszerű feladatok megoldásához, a gondok leküzdéséhez nem ártana, ha a mai fiatal vezetők tudásához, felkészültségéhez több optimizmus is párosulna. Néhány keserű szó is elhangzott a fehér asztal mellett arról, hogy sajnos néhol egyszer sem nyitnak rá a nyugdíjas elnökre, észre sem veszik, nemhogy véleményére nem kíváncsiak, de hogyléte felől sem érdeklődnek. Szerencsére annál többen akadtak a ,,nagy öregek” közül olyanok, akik jólesően meséltek arról, hogy ma is igénylik közreműködésüket, munkájukat, kíváncsiak véleményükre, kikérik tanácsaikat. Volt, aki elmesélte, hogy a nyugdíjas-találkozó reggelen is a tsz ügyét intézte, szenet szerzett sütödéink részére. Balogh János a nemesbikki tsz még ,,ifjú” nyugdíjas elnöke arról beszélt örömmel, hogy a Nógrádi Sándor Tsz. a gyenge adottságok az ide-' asz.á’veisen*”*“ is a tervezett nyereséggel zárta az idei esztendőt, jól dolgoznak az utódok. Mint annak idején aktív korukban most is egy asztalnál idézett kedves emlékeket az úgynevezett „bükkaljai társaság”, a jóban, rosszban mindig összetartó, egymást kéretlenül is segítő elnökök csoportja, a ma is fiatalos, a háztáji gazdaságára büszke, mezőnyárádi Molnár Károly és kissé idősebb társai, a mezőkeresztesi Kiss Bertalan, a tibolddaróci Nagy Józsi bácsi, a tiszakeszi Papp József és a 77-ik esztendőt taposó, de a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz nyugdíjas brigádját munkacsúcsok idején még az elmúlt nyáron is „harcba vezérlő”, társadalmi munkában még ma is a tsz-t építő Ördögh Feri bácsi. És jólesett hallgatni a hegyaljai szőlők sorsát féltő, a tennivalókról vitatkozó, már a 80. év küszöbén járó Palkovics Mihályt, az egykori tolcsvai elnököt, Bunda István olaszliszkai nyugdíjas elnököt és Hegedűs Sándort, a Tolcsván élő volt bodrogolaszi tsz-elnököt, vagy a bodrogközi melioráció hozta változásokban reménykedő György Károlyt, aki oly sok küzdelmet vívott a belvizekkel egykor a cigándi tsz elnökeként. Megszívlelendő, egyszer talán teljesíthető javaslatot hallottunk a beszélgetések során Szalipszki Endrétől, a nyugdíjas fancsali tsz-elnöktől, akinek vezetésével az egykor országos hírű kis közösség valósággal átalakította a természetet, gyümölcsösöket varázsolt a Cserehát e részének vízmosásainak helyére. Elmondta, hogy a tsz-mozgalom ma mintegy 28—29 ezernyi nyugdíjasát sajnos nem lehet összehozni egy nagy-nagy találkozóra, de mivel a tsz-vezetés mindig ,,csapatmunka” volt, talán egyszer sikerülne egy találkozóra összehozni nemcsak a nyugdíjas elnököket, hanem legközelebbi harcostársaikat, a nyugdíjas főautonómusokat és a főkönyvelőket ;s EGY ESZTENDŐRE ismét elbúcsúztak az egykori zászlóvivők Mi is búcsúzunk tőlük a hasznos, a sokaknak animét eseményt szerző találkozóövő évi megrendezését is ígérő TV't''öv,-e'/eíés búcsúszavaival' 'ó egészséget erőt a megérdemelt rohencehez a tovább, hasznos közreműködéshez. Köszöntök hogy ellőttek s kívánjuk, hogy jövőre ismét találkozzunkk Puzsonyi Sándor Az egykori zászlóvivők Fehér asztal mellett