Borsodi Szövetkezeti Élet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

"-V .........».""«».jr SOfr§OCH 57ÖV?TVF?f Tí Pi ff Mit vizsgálnak a népi ellenőrök?­ ­ népi ellenőrök vizs­­jt már régóta tú­li .. .*i. Jiták: nem a rósz­­i.t. nem a kákán is cső­­• fr. -t kereső emberekként e ez­.ex egyik gazdálkodó e5. .egye. intézménybe, vál­lá­hoz, szövetkezethez ?.­­. hanem a jobbítás $_i..idekával. A hibák, a visszásságok feltárása ter­mészetesen kötelességük, de éppen az előbbre lépés, a javítás a cél. Igaz persze, hogy a hiba mellett ott ta­lálható — ha található — a hibás is, tehát az az em­ber, aki elkövette, aki mi­att a visszásság keletkez­hetett, és ez az ember az ellenőrök kezdeményezésé­re, javaslatára a hiba sú­lyának megfelelő büntetés­ben is részesül, vagy ré­szesülhet. Ez sem titok. És­ magától értetődő kö­vetkezmény. Az­ elsődleges cél azon­ban az idén sem a bün­tetések, a szabálysértések kezdeményezése, hanem a hibák megelőzése, feltárá­sa és megszüntetése. Egy­némely vizsgálatot — ép­pen ezt a szempontot fi­gyelembe véve — máris érdemes közhírré tenni. Várható például, hogy eb­ben az évben országos vizsgálatként, tehát me­gyénkben is felmérik az új vállalkozási formák műkö­désének eddigi tapasztala­tait. Mondani sem kell: ez a vizsgálat nem csupán az új formákban dolgozó vál­lalkozókat érinti, hanem valójában valamennyiün­ket. Valamennyien kapcso­latban lehetünk ugyanis ezekkel az új formákban dolgozó emberekkel. Ho­gyan, miképpen? E­z már nekünk sem mindegy. A népi ellenőrök e té­mánál mindenekelőtt azt vizsgálják, ho­gy a kisvál­lalkozások mennyiben­­­­ fe­leltek meg az elképzelé­seknek, beváltották-e a hozzájuk fűzött reménye­ket, az itt dolgozók kere­sete, jövedelme arányos-e a munkavégzéssel, a meg­termelt értékkel, hozott-e hasznot ez a forma a la­kóknak, a közönségnek, vagy csupán a vállalkozók­nak —, szóval érdekes, iz­­galmas kérdések ezek, az or­ságo­s tapasztalat kap­tá a nyilvánvalóan megte­lekt javaslattal. Bizonyára érdekes lesz — bár kevesebb embert érint a külföldi kiküldeté­sek lebonyolításának sza­bályszerűségét vizsgáló el­lenőrzés is. Örvendetes, hogy a mi szövetkezeteink­ből is minden évben szép számmal mehetnek külor­szági látogatásra, hivatalos útra, bizonyos, hogy telje­­­sen szabályszerűen, de jó, ha ezt a nem­ ellenőrzés is megnézi. Elképzelhető per­sze az is, hogy az ellen­őrök egy s mást kifogásol­nak. A megyei — tehát nem oszágos — vizsgálatok egyik nagyon érdekes témája a juhászat. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyen intézkedések szük­ségesek — központiak, vagy helyiek — a juhászatban bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák megszüntetésé­re, az ágazat fejlesztésére. Ennek a vizsgálatnak ré­szeként megnézik például az­ elmúlt évek ár- és sza­bályozó­változásainak hatá­sát, az aktokat, a fejőhá­zakat, a karámokat, a sza­porulatot, a súlygyarapo­dást, az ezekkel kapcsola­tos rengeteg kérdést, a gyepgazdá­lkodást, a táp­anyagot, a gépesítést, stb. Válaszoljanak hát a mi megyénk juhászai, az ága­zattal bármily kapcsolat­ban levők is őszintén, hi­szen csak a való teljes megismerésével léphetünk előbbre, márpedig a juhá­szatban szükséges az előbb­re lépés. Ugyancsak izgalmas té­ma a Sátoraljaújhelyi Né­pi Ellenőrzési Bizottság sa­ját vizsgálata, a termelő­szövetkezeti szőlők bérle­tének gazdaságossága. A cél ez esetben annak meg­állapítása, hogy a tsz-ek milyen feltételek mellett adják bérbe a közös szőlő­­területet, és ez a bérbe­adás milyen eredményt, hasznot hoz a közösnek. Ez a vizsgálat — az új­helyi NEB révén — a hegyaljai tsz-ekre terjed ki. Az újhelyi NEB a tár­sadalmi tulajdon védelmé­nek vizsgálatát is tervébe vette, miként feltehetően más ellenőrzési szervek is. Sajnos, ennek a témának a vizsgálata továbbra is idő­szerű. A munkahelyi táro­lás, a selejtezés, az anyag­kiadás, bevételezés, a kü­lönböző egységek készlet­­gazdálkodása, az építmé­nyek, berendezések nyil­vántartási rendje és még számos, más kérdés,­ mely mind kapcsolatban van a társadalmi tulajdonnal, en­nek megvédésével. A lakossági szolgáltatás helyzete ■ szintén az idei munkatervében szerepel az újhelyi népi ellenőröknek. Ennek kapcsán megnézik a sátoraljaújhelyi Se­ka kis­vállalat tevékenységét, és a sárospataki Autósav’+ó Kis­vállalatot. A népi ellenőrök termé­szetesen ebben az évben is annak­ örülnének,­ ha a vizsgált egységekben csupa követésre méltó tapasztala­tot gyűjthetnének össze, mely tapasztalatokat a nagy nyilvánosság elé len­ne érdemes tárni. Jó, kö­vetésre érdemes tapasztala­tok majd minden vizsgá­latnál fellelhetők, de saj­nos a hibák, itt-ott igen súlyos mulasztások is, me­­lyeket éppen súlyuknak megfelelően, esetleg bűnvá­di eljárás kezdeményezésé­nek javaslatával kell to­vábbítani. Az ellenőrök kopogtatása mindenesetre jószándékot jelez. Ezt várják ők is minden érdekelttől. (Pt) '-II"»'" ........... ..I,.II,I ■II 'JI.II­ ' .­ ■ .11 Mité'tiU * i ■ ■ 1985. IANUA* ... I­I .......I Arcok a szövetkezeti életből Töretlen hűséggel Nézd a mi hadseregün­ket. . a büszkét, itt jön a fegyveres munkás csapat... — énekelték 1957 márciu­sában, országszerte szilárd hittel és valóban büszke munkásöntudattal azok a munkásőrök, akik a párt hívó szavára fegyvert fog­tak eszméink és a mun­kás-paraszt hatalom védel­mére. Pedig akkor még alig ült el a vad vihar... Alig-alig tettük meg a kon­szolidáció első lépéseit is. Javában­­ folyt a párt újjá­­szervezé­se, zászlót bontott a KISZ, de a megvert és bujkáló ellenforradalmárok még — éhes disznó makk­ról álmodik — még „műk­ről” ábrándoztak . . . Ilyen ember- és osztály­öntudatot próbáló időben zengett akkor a dal, biztat­va és bátorítva is az ak­kor még tévelygő, vagy megfélemlített munkásokat, kisembereket: lássunk munkához, rendezzük sora­­­­inkat, ■ tüntessük el az el­lenforradalom okozta sú­lyos károkat, hozzuk rend­be azt is, amit elrontot­tunk. Egyszóval: konszoli­dáljuk a szocialista viszo­nyokat, s építsük tovább a szocializmust, soha se fe­ledve a történelmi tanul­ságokat A frissen fegyvert fogott munkásőrök első­ soraiban lépdelt és énekelt akkor Mezőcsáton ít.Utcae - Qyhla elv­társ is, akkor még ép­pen élete teljében, kereken harmincéves korában. De már akkor i­s szép család­ja, felesége és két gyerme­ke volt. A Hejőmenti Ál­lami Gazdaságban pedig becsülete és biztos kenye­re. Hogy miért öltötte ma­­­gára az elsők között a Munkásőrség acélszürke egyenruháját? — Ma már kicsit el is tűnődik rajta De akkor nem tétovázott! — Bizonyára megfordult a fejében édesapja nehéz sorsa is, aki a felszabadu­lás előtt gazdasági cseléd volt. A család akkori szű­kös helyzete is, hisz a cse­lédkenyérért egyszerre öt gyerek keze nyúlt... És talán az egyik bátyja is, akit a második világhábo­rú örökre kiszakított a családból . . . ■ — Igen, békére, rendre, nyugalomra és munkára van szükség ahhoz, hogy az ember­­ emberül él­hessen, így egyszerűsödött fejében a képlet, mielőtt döntött volna, s a csapat­­zászló vörös selymét érint­ve elmondta volna az ün­nepélyes eskü szövegét: Én, Vincze Gyula munkásőr esküszöm... ha kell fegy­verrel, életem feláldozásá­val is megvédem... Azóta huszonnyolc év telt el. Ott, Mezőcsát kör­nyékén is — ahol azóta oly sok kiképzésen, gyar­korláton, lövészeten, és an­nak idején ,,éles” bevetés­ben is részt vett — sok víz lefolyt a Tiszán. A Ti­szán, amelynek olykor vad hullámaitól is védelmez­ték, védelmezik a környék lakosságát, vagyonát. És sokat változott azóta a Vincze Gyuláék élete is. Ö. Vincze elvtárs is már ötvennyolc éves ... Három gyermek nagyapja. De ma is töretlen hittel és hűség­gel fogja fegyverét! Jelen­leg, mint a ti­szakeszi Ti­­szamenti Tsz agronómusa, a rekordokat döntögető ka­­lászos ágazat vezetője. Hűségét és helytállását pedig az őt körülvevő tisz­teleten kívül a kitünteté­sek egész sora jelzi. Több­szörösen kiváló munkásőr és kiváló rajparancsnok. Jelenleg a lenin váróét Munkásőrség 4. százada 3. rajának parancsnoka. Meddig 7 — Hatvanéves koromig biztosan, Azután tartalék­­állományban. Míg bírja a szív­ és bírja a láb . .. Csépányi Lajos MEGYÉNKBEN immár szép hagyomány, hogy a TESZÖV évente egyszer találko­zóra, néhány órás hasznos eszmecserére, fehér asztal melletti emlékidézésre hív­ja meg a szövetkezeti mozgalom egykori zászlóvivőit, a nyugdíjas termelőszövetke­zeti és szakszövetkezeti elnököket. A min­dig jeles eseménynek számító találkozóra ezúttal a tapolcai Júnó-szállóban került sor január 18-án, pénteken. Részt vett a találkozón, hogy tisztelettel köszöntse a mozgalom „öregjeit” Faragó Károly, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Lipcsei Atti­la, a megyei pártbizottság osztályvezető­­helyettese, Kopasz Béla, a megyei tanács osztályvezetője, Orosz István, a megyei pártbizottság munkatársa, és Varga Ernő, a TOT tanácsosa is. Sajnos a meghívot­tak széksorai kissé foghíjasak maradtak, a 107 meghívott nyugdíjas elnökből mint­egy húszat betegség akadályozott meg ab­ban, hogy eljöjjön az eseményre, s még fájóbb, hogy a legutóbbi ilyen találkozó óta eltelt egy esztendő során ismét végső búcsút kellett venni néhány egykori zász­lóvivőtől. Emléküknek egyperces néma felállással adóztak a harcostársak, a ba­rátok. Megnyitó szavaiban dr. Turnyányszki János, a TESZÖV osztályvezetője köszön­tötte szeretettel és tisztelettel a meghí­vottakat, hangsúlyozva, hogy a szövetség vezetése ezúttal is nem csupán azért hív­ta össze a mozgalom veteránjait, hogy el­beszélgessenek, emlékezzenek, s kissé ün­nepeljenek, hanem azért is, hogy megis­merte véleményüket, kikérte tanácsaikat. Hartman Bálint, a TESZÖV titkára tá­jékoztatta ezután a szövetkezeti mozga­lomhoz ma is hű, a tsz-ekkel együtt élő, eredményeiket, gondjaikat egyaránt saját­jának érző, a mindennapi munkát, figye­lemmel kísérő egykori harcostársakat a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek 1984. évi munkájáról, az elért eredmé­­nyekről és a nem könnyű tennivalókról. Summázva az elmúlt év tapasztalatait el­mondta, hogy a szélsőséges­ időjárás miatt részben sok öröm, de sok bosszúság is érte a medve mezőgazdaságát. Sikerült re­kordtermést elérni búzából és­ tavaszi ár­pából, de ugyanakkor az időjárás meg­tizedelte az ugyancsak jónak ígérkező napraforgó, a kukorica és a szőlő termés­átlagait. Termelőszövetkezeteink többsége egyre magasabb színvonalon termel, de sajnos a most közeledő zárszámadásokon az összes nyereség várhatóan jelentős mér­tékben tovább csökken. Az idei, egyre nagyobb feladatok megoldásához még jobb munkára, nagyobb erőfeszítésekre, új kez­deményezésekre, az erők jobb összponto­sítására, fokozottabb takarékosságra van szükség. A szövetség titkára kérte a nyugdíjáé tsz-elnököket, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező, a megye falvainak többségé­ben ma is kösztiszteletnek örvendő egy­kori zászlóvivőket, hogy ahol csak mód­juk van rá, s amiben csak tehetik, segít­sék termelőszövetkezetük munkáját. Faragó Károly, a megyei tanács elnök­­helyettese a megye párt- és tanácsi veze­tésének tiszteletteljes üdvözletét tolmá­csolta ezután a találkozó résztvevőinek, hangsúlyozva, hogy annak idején, nehéz körülmények­­ között végzett munkájukkal, amely egyben politikai hitvallás is volt, jó magot vetettek. Apellálva arra, hogy a közmegbecsülésnek örvendő egykori zászlóvivők szíve és értelme ma sem sza­kadt el az általuk vezetett, felvirágoz­tatott mozgalomtól, kérte őket, hogy ta­pasztalataikkal, idős korukra is átmentett töretlen optimizmusukkal ki-ki a saját tudása és lehetősége szerint segítse az utódokat a mostani gondok megoldásában, a feladatok teljesítésében. Ezután, a találkozó végéig, előbb amo­lyan „hivatalos” formában, a hosszú ta­nácskozóasztal mellett, majd kisebb cso­portokban, a fehér asztalok mellett a nyugdíjas tsz-elnököké volt a szó. Az egy­kori felsővadászi elnök, Manik András kezdte a sort, majd Farkas Pál, volt put­­noki, Benecs József, volt tiszapalkonyai, Kocsis György, volt ároktői és Balogh Pé­ter, volt görömbölyi tsz-elnökök folytat­ták. Szavaikból, tanácsaikból kitűnt, hogy mennyir­e figyelemmel kísérik ma is az egykor vezetésükre bízott közösségek mun­káját, mennyire együtt élnek örömeikkel, gondjaikkal. Ez utóbbiakról szólva mond­ta el Farkas Pál, hogy nem félti a mai vezetőket, mert meggyőződése, hogy kellő tudással rendelkeznek ahhoz, hogy leküzd­jék a nehézségeket. Mások arra hívták fel a — véleményük szerint rendkívül fel­készült, hozzáértő — fiatal vezetők fi­gyelmét, hogy ne feledkezzenek meg ,a szövetkezeti demokráciáról, erősítsék azt közösségükben; nagy feladatok megol­dásához támaszkodjanak a tagság erejé­­re, összefogására, egyet akarására. Az is elhangzott többek részéről megszívlelendő jó tanácsként, hogy az újszerű felada­tok megoldásához, a gondok leküzdéséhez nem ártana, ha a mai fiatal vezetők tu­dásához, felkészültségéhez több optimiz­mus is párosulna. Néhány keserű szó is elhangzott a fe­hér asztal mellett arról, hogy sajnos né­hol egyszer sem nyitnak rá a nyugdíjas elnökre, észre sem veszik, nemhogy véle­ményére nem kíváncsiak, de hogyléte fe­lől sem érdeklődnek. Szerencsére annál többen akadtak a ,,nagy öregek” közül olyanok, akik jólesően meséltek arról, hogy ma is igénylik közreműködésüket, munkájukat, kíváncsiak véleményükre, kikérik tanácsaikat. Volt, aki elmesélte, hogy a nyugdíjas-találkozó reggelen is a tsz ügyét intézte, szenet szerzett sütödéink részére. Balogh János a nemesbikki tsz még ,,ifjú” nyugdíjas elnöke arról beszélt örömmel, hogy a Nógrádi Sándor Tsz. a gyenge adottságok az­ ide-' asz.á’v­eisen*”*“ is a tervezett nyereséggel zárt­a az idei esztendőt, jól dolgoznak az utódok. Mint annak idején aktív korukban most is egy asztalnál idézett kedves emlékeket az úgynevezett „bükkaljai társaság”, a jó­ban, rosszban mindig összetartó, egymást kéretlenül is segítő elnökök csoportja, a ma is fiatalos, a háztáji gazdaságára büsz­ke, mezőnyárádi Molnár Károly és kissé idősebb társai, a mezőkeresztesi Kiss Ber­talan, a tibolddaróci Nagy Józsi bácsi, a tiszakeszi Papp József és a 77-ik eszten­dőt taposó, de a szentistváni VII. Párt­­kongresszus Tsz nyugdíjas brigádját mun­kacsúcsok idején még az elmúlt nyáron is „harcba vezérlő”, társadalmi munkában még ma is a tsz-t építő Ördögh Feri bácsi. És jólesett hallgatni a hegyaljai szőlők sorsát féltő, a tennivalókról vitatkozó, már a 80. év küszöbén járó Palkovics Mi­hályt, az egykori tolcsvai elnököt, Bunda István olaszliszkai nyugdíjas elnököt és Hegedűs Sándort, a Tolcsván élő volt bod­­rogolaszi tsz-elnököt, vagy a bodrogközi melioráció hozta változásokban remény­kedő György Károlyt, aki oly sok küzdel­met vívott a belvizekkel egykor a cigán­­di tsz elnökeként. Megszívlelendő, egyszer talán teljesít­hető javaslatot hallottunk a beszélgeté­sek során Szalipszki Endrétől, a nyugdíjas fancsali tsz-elnöktől, akinek vezetésével az egykor országos hírű kis közösség va­lósággal átalakította a természetet, gyü­mölcsösöket varázsolt a Cserehát e ré­szének vízmosásainak helyére. Elmondta, hogy a tsz-mozgalom ma mintegy 28—29 ezernyi nyugdíjasát sajnos nem lehet ös­­­szehozni egy nagy-nagy találkozóra, de mivel a tsz-vezetés mindig ,,csapatmunka” volt, talán egyszer sikerülne egy talál­kozóra összehozni nemcsak a nyugdíjas elnököket, hanem legközelebbi harcostár­saikat, a nyugdíjas főautonómusokat és a főkönyvelőket ;s EGY ESZTENDŐRE ismét elbúcsúztak az egykori zászlóvivők Mi is búcsúzunk tőlük a hasznos, a sokak­nak animét ese­ményt szerző találkozó­­övő évi megren­dezését is ígérő TV't­''öv­,-e'/eíés búcsú­szavaival' 'ó egészséget erőt a megérde­melt rohencehez a tovább, hasznos köz­­reműködéshez. Köszöntök hogy ellőttek s kívánjuk, hogy jövő­­re is­mét találkozzunkk P­­uzsony­i Sándor Az egykori zászlóvivők Fehér asztal mellett

Next