Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

'•'tu v Disznótorok idején Ho­tel - akkor disznótor manapság is sok-sok falusi és városkörnyéki portán Néhol még „hagyományosan­­ az az igazi!" de a legtöbb helyen már korszerűbb esz­közökkel, vagyis pb-gáz!ánggal pörzsölve-pirítva a hol­napi sonka és szalonna bőrkéjét. Ilyenkor - disznótorok idején­­ különösen „kapósak” és népszerű emberek az ügyes kezű böllérek Miként Kovács János szikszói böllér is (képünkön), aki - disznótorok idején - gyakran két hízóval is „elbánik” naponta.­­ Fotó: Laczó József A Munkánk tükre és iránytűje z új esztendő első hónapjának vége felé járunk és - ért­hetően - egyre több szó esik az idei tennivalóinkról.­­ A gazdálkodó egységek és szervezetek már elkészítették­ vagy éppen most összegezik az elmúlt évi munkáról szóló jelen­tést, az 1986-ban elért eredményeket, illetve a hiányokat kimu­tató mérlegeket. Tulajdonképpen ez az alapja az idei tervké­szítésnek, hiszen a tanulságok figyelmeztetőek: hol, mivel ma­radtak el, miben kell előbbre lépni, mit kell másként, jobban csinálni, hogy a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpoliti­kai célok megvalósításához az idén és az elkövetkezendő évek­ben - a Központi Bizottság múlt év novemberi határozatának szellemében - hatékonyabban járuljunk hozzá. A kulcsfeladat: a gazdálkodás hatékonyságának javítása. Erre kell törekedni mindenütt, ez a jövőbeni előrelépés, a gazdasági nehézségekből való gyorsabb kilábalás, társadalompolitikai cél­jaink elérésének lehetséges módja. Érthető tehát a közvélemény széles körű érdeklődése, hogy itt, az északi tájon, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében mit mutat az elmúlt évi gazdálkodás mér­lege. A megyei pártbizottság január 15-i ülése elé terjesztett jelen­tés alapján főbb vonatkozásaiban már meg is ismerhettük az elmúlt évi munkánk, gazdálkodásunk tükörképét. (Az Észak-Ma­­gyarország január 17-i száma bő terjedelemben tárta a közvéle­mény elé.) A tájékoztatás átfogó képet nyújt a termelés, az értékesítés, a hatékonyság és a jövedelmezőség, a munkaerőhelyzet és az életkörülmények alakulásáról. Tételesen és összegzően is elemzi az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egyes ágazatok és fontosabb termelőegységek, nagyüzemek munkájának eredmé­nyeit és fogyatékosságait. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek gazdálkodásáról pél­dául a jelentés megállapítja, hogy 1986-ban 17,7 milliárd forint bruttó termelési érték elérését tervezték. A tervezett 9 százalékos növekedés helyett 3 százalékos teljesítményjavulás valósult meg. Az eltérés az aszálykár okozta 460 millió forintot meghaladó hozamérték-kiesésből, valamint a kiegészítő tevékenységek árbe­vételének 2-3 százalékos csökkenéséből származik. A megye me­zőgazdasága minden kalászos növényből többet termelt, mint az előző évben, bár a tervezett átlaghozamokat nem sikerült elérni. Kivételt képez a zab- és a rozstermés, melynek hozamai kedve­zőbbek voltak a tervezettnél. A kedvezőtlen időjárás következ­tében az őszi betakarítást­ növények (cukorrépa, kukorica) ter­méseredményei sem érték el a tervezett hozamokat. A szőlő- és almaültetvényeken jó közepes terméseredmények születtek. A 89 631 hektár őszi búza vetésállapot minősítése rendkívül ked­vezőtlen. A vetésterület 3 százaléka jó, 18 százaléka közepes, 79 százaléka gyenge minősítésű. A mezőgazdasági üzemek a száraz talajállapot ellenére a tervezett őszi mélyszántást mintegy 90 százalékban elvégezték. A megye szarvasmarha- és baromfi­állománya az elmúlt évinél számottevően kevesebb, sertésállomá­nya tavaly ősz óta gyarapszik. A felvásárló szervek 291 ezer torma kalászos gabonát vettek át, 37 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az éves vágóállat-felvásárlás csupán baromfiból lesz több, mint az előző évben. Az állati termékek közül tejből bázisszintű, gyapjúból a tavalyinál kevesebb értékesítésre lehet számítani. Az ipari és fogyasztási szövetkezetek szerteágazóbb munkájá­nak eredményeit és gondjait ugyan nem összegzi a jelentés, de „magukra ismerhetnek" az ipar egyes ágazatainak teljesítményét, illetőleg az életkörülmények alakulását értékelő fejezetekben. Te­hát tulajdonképpen mindenki a „tükörbe nézhet” és önmagára ismerhet most, az év elején, s levonhatja a szükséges következ­tetéseket az idei tennivalókra vonatkozólag. Ezek eredményes végrehajtásához a megyei pártbizottság ja­­nuár 15-i határozata ad „iránytűt", a pártszervezeteknek és a gazdálkodó egységek kollektíváinak. Az a határozat, melyet az előterjesztett jelentés megtárgyalása alapján dolgozott ki és fo­gadott el megyénk vezető politikai testülete. A MEZfIGAZDASÁGI, IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ara: 3 Ft 1987. január A miskolci vasasok megalapozóit bizakodással kezdi az öt évet Egy évvel ezelőtt, amikor a Miskolci Vasipari Szövet­kezet vezetősége számot adott a tagságnak az előző évben végzett munkáról, a mérleg adataiból egyértel­művé vált, hogy sikeres gazdasági évet zártak. A szövetkezet egyaránt növel­te rubel-, valamint dollár­elszámolású exportját, s ennek köszönhetően tizen­­hár­ommillió forinttal emel­kedett az előirányzott árbe­vétel, amely így meghaladta a 160 milliót. A nyereségre sem lehetett panasz, hiszen az eredeti tervben szereplő tizennyolcmillió forintot csaknem ötmillióval, megha­ladta. A szövetkezet tehát telje­sítette­ a hatodik ötéves terv utolsó esztendejére elő­irányzott termelési, gazda­sági feladatokat, így azután jó alapokról kezdhetett hoz­zá a hetedik ötéves közép­távú terv céljainak valóra váltásához is. Hogy milyen eredmén­­nyel járt a szövetkezeti tagság múlt évi gazdálkodá­sa, arról Fehér Miklós el­nökkel váltottunk szót 1987 első napjaiban. — A gyakran változó pia­ci helyzethez igazítottuk termelésünket, amely — nem végleges adatok alap­ján — az 1985. évhez ha­sonlóan tavaly is 160 millió forint körül alakult­­ — mondta bevezetőként az el­nök. — Az árbevételnek kö­rülbelül egyharmada szocia­lista exportból származott. 1986 elején 42 millió forint értékű nem, rubelelszámolá­sú kivitellel számoltunk, de hát evés közben jön meg az étvágy, így hát menet köz­ben még tizennégymillió pluszt vállaltunk, aminek természetesen eleget tet­tünk. Jól jött a szövetke­zetnek, hogy bővíteni tud­tuk a külföldi kooperáción­kat. A Kelet-szlovákiai Ko­hászati Kombinát után kap­csolatot teremtettünk az osztravai és más csehszlo­vák kohászati üzemekkel is, ahová — összesen mintegy 46—47 millió forint, érték­ben — különféle speciális berendezéseket, mint példá­ul üstacélszerkezeteket, füg­gesztett üstemelő horgokat szállítottunk. — Hosszú évek óta gyárt a Miskolci Vasipari Szövet­kezet hagyományos csoma­golóedényeket, azaz ónozott lemezből készült dobozokat hazai felhasználóknak. Mi­lyen volt ez a gyártási pro­fil az elmúlt esztendőben? — A hagyományos pro­filú csomagolóedényzet gyártása évről évre emel­kedett a mátrabányai tele­pünkön, amely tavaly is nyolcvanmillió forint értékű terméket szállított a nagy hazai felhasználóknak, min­denekelőtt a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárának és a Budalakknak. Árbevéte­lünk még nagyobb is lehe­tett­ volna, ha a TVK több dobozra tartott volna igényt, de hát az utolsó negyedév­ben, nem érkezett megren­delés Leninvárosból. — De azért nem estek kétségbe? — Azt kár lenne tagadni, hogy az­­ set nem hatott gazdálkodásunkra,­ hiszen a magas készlet lényegesen nagyobb terheket jelent szá­munkra. Ennek ellenére a szövetkezet eredménye a várakozásnak megfelelően alakult: múlt évi munkánk alapján 25 millió forint kö­rüli nyereségre számítunk. — Minek köszönhető mindez? — Mondjam azt, hogy ru­galmasan alkalmazkodtunk az igényekhez, a piac vál­tozásaihoz. Persze, máskép­pen nem is tudtuk volna vevőinket­ megtartani, hi­szen a mai világgazdasági helyzetben igen nagy a konkurencia. A szövetkezet múlt évi nyereségéhez az is hozzájárult, hogy megfelelő piaci munkával sikerült a jövedelmezőbb termékekből többet vállalni, ugyanakkor a veszteséges gyártmánya­ink előállítását mérsékel­tük. Nem elhanyagolható körülmény az sem,­ hogy to­vább korszerűsítettük belső érdekeltségi rendszerünket. — Szó esett­­ már róla, hogy a piac szüntelenül vál­tozik, s ehhez kell igazí­tani a gazdálkodást. Vajon 1987-ben módosult a szállí­tások iránya? — A hazai festékgyárak termelésére továbbra is szüksége van a népgazdaság­nak, tehát értelemszerűen szükség van csomagolóedé­nyekre is. Ez tulajdonkép­pen azt­ jelenti, hogy a mátrabányai üzemünk, ahol a dobozok készülnek, az el­ső fél évre elegendő meg­bízással rendelkezik. Folyta­tódik természetesen a cseh­szlovák kohászati üzemek­kel kialakult gyártási koo­peráció is, de nem olyan nagyságrendben, mint az elmúlt esztendőben. A ta­valyi negyvenhatmillió fo­rinttal szemben az idén mindössze 20 millió forint értékű csehszlovák export­­megrendelést kapunk a köz­ponti keretből. — Tehát törhetik a fe­jüket, hová szállítsák a kü­­lönbözetet, azaz huszonhat­millió forint értékű termé­ket ? — Nem marad más hátra, tőkés piacot kell keresni, oda kell többet gyártanunk. Fiz viszont nem könnyű ma­napság. Úgy tervezzük, hogy 1987-ben mintegy negyven­­millió forint értékű nem rubelelszámolású kivitelt teljesítünk. Erre jó esélyünk is van. Exportunk egy ré­szét, a korábban tőkés re­lációban szállított berende­zésekhez szükséges­ artaték­­alkatré­sek teszik ki, de gyártm különféle erőművi berendezéseket is nyugatné­­met megrendelőknek L. L. tartalomból:A MIRE ÖSSZPONTOSÍTSANAK SZÖVETKEZETEINK? 2—3. oldal A MEZŐKERESZTESI PÉLDA 3. oldal A REKONSTRUKCIÓS PROGRAM EREDMÉNYEI MEGYÉNKBEN 4. oldal A HŰSÉG ÉS HELYTÁLLÁS ÉRDEMRENDJE 4. oldal MISKOLC SZÖVETKEZETEI A FELSZABADULÁS ELŐTT 5. oldal HÁZUNK TÁJA - ARANYBÁNYA 5. oldal A KERESKEDELEm NEHÉZ NAPJAi 6. oldal A COOPTOURIST MÉRLEGE ÉS IDEI PROGRAMJA 6. oldal SZIBÉRIA TITKAI 6. oldal

Next