Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

9 Karajz Miklós 1920—1986 Fájdalmas veszteség érr te megyénk szövetkezeti mozgalmát: 1986. december 20-án, 66 éves korában súlyos betegség következtében elhunyt Karaja Miklós, a sárospataki Kossuth Tsz nyugalmazott elnöke, hosszú éveken át a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöke és több más közéleti tisztség viselője. Karajz Miklós egész életútja sok és erős szálakkal kötődött a magyar mezőgazdasághoz, a dolgozó parasztság életéhez, küzdelmeihez és felemelkedéséhez. Már tizenkétéves korában dolgozott, tanulmányait azonban nem fejezte be az elemi iskola elvégzésével. A felszabadulás előtt négy polgárit, később aranykalászos gazda tanfolyamot végzett, a felszabadulást követően pedig életének nagyobb sorsfordulói következtek. A zempléni tájakon részt vett az első téeszcsék, majd a téeszek szervezésében, dolgozott az egykori Sárospataki Járási Tanács főállattenyésztőjeként, a megyei tanács olaszliszkai baromfi telepének vezetőjeként, s az egykori Sátoraljaújhelyi Járási Tanács elnökhelyetteseként is. Közben — 47 éves korában — agrármérnöki diplomát szerzett és elvégezte a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemét. 1967-ben választották meg — az akkor nehéz helyzetben lévő — Sárospataki Kossuth Tsz elnökévé. Ezt a tisztségét nyugalomba vonulásáig töltötte be és mindvégig sokat fáradozott a 7600 hektáros gazdaság fellendítéséért. Közel két évtizeden át munkálkodott a szövetkezetek területi érdekképviseleti szerveiben. Előbb mint a hegyaljai, később — összevonásuktól 1981 decemberéig — mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Teszöv elnöke. Két cklusban tagja volt az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának és a TOT- nak, küldöttként jelen volt a párt X. és XI. kongresszusán, és a mezőgazdasági szövetkezetek három kongresszusán képviselte megyénk termelőszövetkezeteinek érdekeit. A szövetkezeti mozgalom köztiszteletben álló veterán harcosát meghívták a mezőgazdasági szövetkezetek V . kongresszusára is. Ezen azonban már nem vehetett részt... A szövetkezeti mozgalomban és közéletünk különböző posztjain kifejtett érdemes és eredményes munkásságát több magas kitüntetéssel — köztük két alkalommal is a Munka Érdemrend arany fokozatával — ismerték el. Karajz Miklóst a sárospataki Kossuth Tsz és a szövetkezetek megyei szövetsége saját halottjának tekinti és emlékét kegyelettel megőrzi. Szerettei és tisztelői december 23-án mély részvéttel kísérték el utolsó útjára a sárospataki városi temetőben. Napirenden: A novemberi határozat Tájékoztató a Teszövben Ismeretes, hogy az MSZMP Központi Bizottság 1986. november 20—21-i ülésén áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait és a kongresszuson elfogadott gazdasági program megvalósítására, a VII. ötéves terv teljesítése érdekében meghatározta a fő tennivalókat. A gazdasági munka megjavításának feladatairól szóló határozatot a különböző szintű pártszervek és szervezeteket — beleértve a pártalapszervezeteket is — már megtárgyalták, kidolgozták cselekvési programjukat és hozzáláttak a végrehajtáshoz. Megtárgyalták és cselekvő támogatásukról biztosították a pártot a társadalmi és tömegszervezetek fórumain, széles körben megismerkedtek a határozat követelményeivel a januári pártnapokon és munkásgyűléseken is. Január 5-én Miskolcon, a termelőszövetkezetek megyei szövetsége pártalapszervezetének kibővített taggyűlésén Juhász Péter, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának titkára tartott nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót a Központi Bizottság november 20—21-i és a megyei pártbizottság november 26-i üléséről. A megyei pártbizottság titkára bevezetőben vázolta a nemzetközi helyzet főbb tendenciáit, majd a Központi Bizottság novemberi határozatának szellemében részletesebben szólt a gazdasági építőmunka országos és megyei tapasztalatairól, s a határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatokról, legfontosabb követelményekről. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság a XIII. kongresszus határozatában megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célok elérését tartja a szocialista építőmunka legfontosabb feladatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi népgazdasági tervnek is. A társadalmigazdasági programunk teljesítéséhez nincs más járható út, mint a munka megjavításával, az erőforrások észszerű felhasználásával a gazdasági fejlődés élénkítése. A kulcskérdés tehát a termelés, a hatékonyabb, fegyelmezettebb munka. A megyei pártbizottság titkára végezetül kitért a határozat fogadtatásának általánosítható tapasztalataira is. Elmondotta, hogy megyénk párttagságának döntő többsége nagyon időszerűnek, reális helyzetértékelésnek és útmutatásnak tekinti a Központi Bizottság novemberi határozatát. Aktívan részt vesz a helyi cselekvési programok kialakításában és példamutató helytállásával is segíti a határozat követelményeinek végrehajtását. BORSODI SZOVETKETET? eIFT 1987. január SZANISZLÓ SÁNDOR, A TESZÖV ELNÖKE: — Megyénk 97 mezőgazdasági termelőszövetkezetének, 6 szakszövetkezetének, 2 halászati termelőszövetkezetének és 3 szövetkezeti közös vállalatának jelenlegi helyzete és feladatai széles körben ismeretesek. Gazdálkodásuk körülményeit és fejlődésük főbb tendenciáit tavaly mélyebb összefüggéseiben is vizsgálta és megtárgyalta a megyei pártbizottság; vizsgálta a MÉM és a PM; elemeztük szövetkezeteink helyzetét és feladatait a Teszöv elnökségi ülésén és megyei küldöttközgyűlésén; kiemelten foglalkozott vele a TOT és megkülönböztetett figyelemmel tárgyaltunk róla decemberben a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusán is. Mindezek alapján bizonyos, hogy szövetkezeteink többségének kedvezőtlen termőhelyi adottságát, viszonylag elmaradottabb infrastruktúráját, gyengébb szakember-ellátottságát és — jórészt az előbbiekkel is összefüggő — nehéz közgazdasági-pénzügyi helyzetét vissza-visszatérő és az utóbbi években tetéződő gondjait éppúgy, mint szövetkezeteink teljesítőképességét ismerik és reálisan értékelik a megyei és az országos irányító szervek is. Miként szövetkezeteink is ismerik és megértik az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetét, a népgazdaság egyensúlyi problémáiból adódó kormányzati gondokat és az ebből szükségszerűen eredő szigorúbb pénzügyi szabályozó- és ösztönzőrendszert. Ám ennek ellenére — különösen az objektív adottságaikból eredően akut gondokkal küszködő, eladósodott, az egyszerű újratermelésre is képtelenné vált szövetkezetek vezetősége és tagsága — a talponmaradáshoz, az eredményes gazdálkodáshoz nagyobb megértést és teljesíthető feltételrendszert vár a saját erőfeszítéseihez. Főleg, ha az általuk művelt termőföldekre és termékeikre változatlanul számít a népgazdaság a VII. ötéves terv alapvető mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósításában. Az utóbbi években jórészt rajtuk kívülálló okok miatt igen nehéz helyzetbe került szövetkezetek kétségtelenül jó Megkérdeztük a megyei gás igényeket fogalmaznak meg. Azonban azt is látnunk kell, hogy a felhalmozódott gondok — az ország jelenlegi gazdasági helyzete miatt — máról holnapra és csak külső segítséggel nem oldhatók meg; pontosabban, hogy hosszú távú programra és közös erőfeszítésekre van szükség ezek enyhítésére és megoldására — miként azt a megyei pártvégrehajtó bizottság december 5-i ülésén is megfogalmazták, a nehéz helyzetben levő mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásáról szóló jelentést megvitatva. Ilyen álláspont alakult ki a megye és az érdekelt minisztériumok vezetőinek feladategyeztető tárgyalásain és más felelős fórumokon is. A kormányzat megértő és segítőkész szándékát tükrözik azok az intézkedések, amelyek az utóbbi hónapokban születtek a szabályozórendszer elvonó jellegének megszüntetésére, a szövetkezetek adósságállományának átrendezésére, s a legelmaradottabb térségek — köztük Borsod-Abaúj- Zemplén megye — mezőgazdaságának kiemelt megsegítésére. A szabályozórendszer elvonó jellege megszűnt. A beruházások és rekonstrukciók állami támogatása javítja az állattenyésztés (szarvasmarha-, juh-, de a sertés- és baromfitenyésztés) pozícióit, s ennek pozitív hatása máris érzékelhető. Az adósságállomány átrendezésének, esetleges mérséklésének lehetőségéről azonban tudni kell, hogy erre csakis pályázat útján nyílik lehetőség. Éspedig olyan gazdálkodási programok kidolgozásával — termelési szerkezet átalakítása, tevékenységi kör bővítése stb. —, amelyeknek megvalósítása az érdekelt szövetkezet életképességét bebizonyítja. (A tervékenységi kör bővítéséhez is pályázati úton lehet hozzájutni.) A mezőgazdasági termelés feltételrendszerében bekövetkezett pozitív változások kétségtelenül előmozdítják a feszítő gondok enyhítését, azt azonban minden gazdaságban látni kell, hogy az előbbrelépés legfontosabb feltétele csakis a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás. A gaz Kongresszus után Mire összpontosítsák KOLLÁTH SÁNDOR, A KISZÖV ELNÖKE: — A megye ipari szövetkezeteinek 1987. évi feladatait alapvetően két körülmény határozza meg. Az egyik még az elmúlt év gazdálkodásából és annak eredményeiből fakad, a másik pedig a folyó évben már életbe lépett és állandóan ható új gazdasági-gazdálkodási elemek. Oktalan és hiábavaló dolog lenne szövetkezeteink munkájáról szólva kifogásolni, vagy akár szidni a szabályozórendszer bizonyos elemeit. Ezek a szidás, átok ellenére is hatnak. Egyébként azon jelentős változtatást hajtottak végre a nagyobb teljesítmények elérése érdekében. Ma a szabályozókat a szövetkezeten belül valamennyi összefüggésére tekintettel eredményesen alkalmazni kell. Más meoldás nem lehetséges, mert csak így felelhetünk meg a gazdálkodás növekvő követelményeinek. Egy gondolat erejéig érdemes visszatekinteni arra, hogy az elmúlt évben a megye ipari szövetkezetei hogyan feleltek meg ezeknek a követelményeknek. Most nyugodtabban, higgadtabban szólhatunk erről. Az elmúlt év első fél évének gazdálkodási eredményei ismeretében bizony mind a nyugodtság, mind a higgadtság hiányzott belőlünk, amikor még soha nem tapasztalt gondok jelentek meg a munkában. Szövetkezeteink gazdálkodásában ugyan több területen tudunk felmutatni biztató vagy esetenként kiváló eredményeket is, mégis az általános gond abban jelentkezik, hogy lassú ütemű a műszaki fejlődés, esetenként elégtelen a gazdálkodás színvonala és az azt kifejező nyereség összege, így történt, hogy az első fél évet lezárva 24 hagyományos szervezetben gazdálkodó szövetkezet közül 11-nél jelentkezett a gond, ha azonnal eleget kell tenni a költségvetéssel szembeni fizetési kötelezettségeinek — erre nincs fedezet. Más szóval e pillanatban mérve alaphiányosak voltak. Csak pillanatnyi megnyugvást adhat számunkra, hogy év végére az említett 11 szövetkezet mindegyike — remélhetőleg, előzetes számításaink szerint — kikerült ebből a veszélyes zónából. Ez a helyzet nem tölthet el bennünket elbizakodottsággal, hiszen ma minden gazdálkodó szervezet előtt nagyobb feladatok vannak. Így természetes, hogy figyelmünket elsősorban ezekre a veszélyeztetett helyzetben levő szövetkezetekre és azok gazdálkodására irányítjuk. Teljesen világos, hogy részükről csak határozott, helyenként radikális intézkedésekkel kerülhetők el a múlt évi gondok. A műszaki fejlesztés területén nálunk évek óta rendkívül lassú a fejlődés, helyenként a stagnálás tapasztalható. Véleményem szerint a műszaki fejlesztésnek a valóságos szerepét sok helyütt még mindig nem értik pontosan. Engem nem aggaszt az a körülmény, ha egy szövetkezet a piac előre fel nem ismerhető hatásai miatt egy évben nehéz helyzetbe kerül. Ha ez átmeneti, ha egyébként a gazdálkodása hatékony, kielégítő, akkor a mozgalom összefogása, közös pénzügyi forrásai segítségével ebből az átmeneti nehéz helyzetből viszonylag könnyen kilábalhat. Ezzel szemben az nyugtalanít, ha azt tapasztalom, hogy a műszaki fejlesztésre nem fordítanak kellő gondot. Ez ugyanis nem egy évre, vagy rövid távra, hanem tartósan, a jövőre szólóan határozza meg a szövetkezet és tagjainak a sorsát, a gazdálkodás színvonalát és a tagok anyagi érdekeinek érvényesülését. Ilyen gondolataim felvetésére korábban is az volt a válasz, hogy a szövetkezeteknek nincs elegendő saját forrása fejlesztési törekvéseik megvalósítására. Ez kétségtelenül igaz, de a mozgalom közös pénzeszközei a korábbi években is nagyobb mértékben szolgálhatták volna a műszaki fejlesztést. Megyénkben jó célok, kidolgozott fejlesztési elképzelések, alapos, feltárt piaci lehetőségek hiánya miatt nem került erre sor. Igaz, hogy ma a szövetkezetek saját pénzügyi erőforrásai nem jobbak, mint az előző években. Igaz, hogy a takarékosság jegyében több helyen csökkentették az állóeszközök karbantartására fordított pénzeket. Emiatt is nagy mértékű azok elhasználódottsága, elavultsága. Ezzel együtt mégis joggal állíthatjuk, hogy a fejlesztés pénzügyi lehetőségei javultak, hiszen egy sor új bank, köztük az Ipari Szövetkezetek Fejlesztési Bankja áll a szövetkezetek rendelkezésére. A többcélú és változó kamatú hitel felvétele úgyszólván valamennyi szövetkezetünk számára lehetséges. Arra törekszünk, hogy a különböző pénzügyi erőforrásokat kombináltan használjuk fel és állítsuk egy gyorsabb műszaki fejlesztés szolgálatába. SZUNYOGH JÁNOS, A MÉSZÖV ELNÖKE: — A fogyasztási szövetkezetek 1986-ban igen nehéz gazdasági évet zártak, amely azonban több szempontból is eredményesnek mondható. Az alapvető célkitűzéseket mindhárom ágazatban — az áfészeknél, a takarékszövetkezeteknél és lakásszövetkezeteknél is — sikerült megvalósítani. Az áfészek az alapellátás színvonalának megtartása mellett mérsékelt ütemű forgalomemelkedést és szerény nyereségnövekedést értek el; a takarékszövetkezetek betétállományának dinamikus fejlődése tovább folytatódott, bővült a szolgáltatásaik köre és terven felüli nyereséget produkáltak. 1986-ban megépült 177 szövetkezeti lakás és a lakásfenntartó szövetkezetek kezelési és karbantartó tevékenysége a korábbi színvonalon folytatódott. Szövetkezeteinkben nagy várakozás előzte meg a X. kongresszust. Az érdeklődés már a kongresszust előkészítő vitákban megnyilvánult. A tagság kifejezésre juttatta a szövetkezeti mozgalom megújulása iránti igényét, de hangot adott olyan kívánalmaknak is, hogy meg kell őrizni a mozgalom régi, jól bevált hagyományait, s vissza kell szerezni a korábbi nehezen kiépített pozícióit. A kongresszus határozatai visszatükrözik a tagsági igényeket és megvalósítását várhatóan több fontos jogszabály módosítása is segíteni fogja. Az a véleményem — és ezzel a szövetkezeti vezetők többsége is egyetért —, hogy az 1987. évi legfontosabb tennivalóink meghatározásához nem kell megvárnunk az új jogszabályok megjelenését. A munkát el kell kezdeni, illetve a korábbinál magasabb szinten úgy kell folytatni, hogy kellő időben felkészüljünk a nagyobb önállóságra, s idejében teremtsük meg a feltételeket a gyors változásra. Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti mozgalom most is képes lesz a megújulásra és a tagság összefogásával a dinamikusabb fejlődésre. Legfontosabb feladat továbbra is a gazdálkodás hatékonyságának a növelése. A veszteségforrások feltárásával és megszüntetésével, a tartalékok célszerű mozgósításával, a vállalkozói tevékenység kiszélesítésével és a személyekre lebontott megfelelő érdekeltség megteremtésével a szövetkezetek pozíciói tovább erősíthetők. Továbbra is jelentős tartalékok vannak a tagság vagyoni közreműködésében, amelyet semmiképpen sem szabad lebecsülni. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a tagoktól csak úgy kérhetünk segítséget, ha cserébe olyan ellátást, szolgáltatást nyújtunk számukra, amely kellő alapot teremt ahhoz, hogy hozzájuk fordulhassunk. A másik igen fontos feladat tehát a tagsági kapcsolatok erősítése, a megfelelő tagi érdekeltség megteremtése. A kereskedelemben például olyan ár- és üzletpolitikát kell folytatni, amely a tagok részére naponta is érzékelhető kedvezményeket biztosít. Ugyanígy széles körű kedvezményekkel lehet biztosítani a tagsági bázis növelésér a takarékszövetkezeteknél is. A tagság kötődését a szövetkezethez azonban nemcsak a különféle kedvezmények nyújtásával lehet növelni. Szívesebben működnek közre a gazdálkodásban is, ha ismerik a szövetkezet tevékenységét, az elképzeléseket, és a meglevő gondokat is. Ezért meg kell oldani a tagság széles körű, rendszeres tájékoztatását, ki kell kérni a véleményüket, be kell vonni őket a fontosabb kérdések eldöntésébe. Nagyobb hatáskört kell biztosítani a választott testületek-