Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
im. január BORSOD! SZnVFTKSZET! PlST — új év elején fgyelmüket szövetkezeteink, szövetségek elnökeit daságilag elmaradottabb térségek felzárkózásának is csupán ez lehet a járható útja. Logikus tehát a következtetés, hogy figyelmünket most mindenekelőtt az adottságainkból eredő helyi, üzemi tennivalóinkra kell összpontosítanunk. Márcsak azért is, mert megyénkben több mint száz különböző adottságú és helyzetű szövetkezet gazdasági problémáinak megoldásához valamiféle „egységes receptet” senki nem adhat. Meg azért is, mert az egyes szövetkezetek konkrét helyzetét és lehetőségeit, tartalékait az adott szövetkezet vezetői és tagjai, dolgozói ismerik a legjobban. Főképpen pedig azért, mert az üzemi vezetők (vezetőségek) helyett senki sem gondolkodhat, s dönthet felelősen. Az érdekképviseleti szervek is legfeljebb segíthetik a gondos helyzetelemzést, s a felelős döntést. A szövetkezetek jelenlegi helyzetének felmérése és elemzése lényegében egybeesik az elmúlt évi gazdálkodás mérlegének elkészítésével, és az idei tervek kidolgozásával. Ennek „menetrendje” és fórumrendszere minden szövetkezetben tág lehetőséget nyújt a vezetés szakmai hozzáértésének, rátermettségének és elkötelezettségének bizonyítására, a vezetőség és a tagság kapcsolatainak, egységének erősítésére, az idei tervek eredményes megvalósításához a megfelelő érdekeltségi viszonyok és rendszerek kidolgozására. Fontos, hogy minden szövetkezet valósághű zárszámadással és reális, megvalósítható tervvel álljon a tagság elé, amelyet a tagság elfogad, magáénak érez, és amelynek megvalósításáért év közben mindent elkövet. Az idei tervek alapvető feladata — a megyei pártbizottság útmutatása szerint is — mindenütt a nyereséges gazdálkodás biztosítása. A szövetkezetek minden tevékenysége ezt a célt szolgálja. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a belső ellátás biztosításához és az exportigények kielégítéséhez a népgazdaság számít a nehezebb kör témát érintve újból szembe találjuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy érdemes-e napjainkban fejleszteni és ehhez hitelforrásokat is igénybe venni. A hatékonyan gazdálkodó szövetkezeteink munkájában feltétlenül ott találjuk a korábbi években megjelenő kezdeményezőkészséget, bátorságot, kockázatvállalást és ezt követő fejlesztési munkát. A kiváló eredményeket felmutató Hegyalja Ruházati, Sárospataki Ruházati Szövetkezet, a Mezőkövesdi Asztalosipari és a Hernádmenti Építőipari Szövetkezetünk példája egyértelműen ezt bizonyítja. Ezen túlmenően a jelenlegi szabályozórendszer is elismeri és honorálja a bátor műszaki fejlesztést. A pályázatok elnyeréséhez kapcsolódó több irányú támogatás (alapjuttatás, bérpreferencia, kamatcsökkentés stb.) mellett a korábbi években megvalósított műszaki fejlesztés után is kedvezményt kaphatnak az érintett szövetkezetek. A feladat mindezek alapján egyértelmű: jó és megalapozott fejlesztési célokat kell tervbe venni és megvalósítani. A célirányos és hatékony műszaki fejlesztés eredményeként számolhatunk azzal, hogy szövetkezeteinkben csökkenni fog a ráfordítás szintje és ennek eredményeként növekedhet a nyereség. A szabályozórendszer sokirányú összefüggéseit tanulmányozva egyértelmű a felismerés: a termelési költségek jelentős csökkentése közvetlen anyagi érdekeltséget jelent a szövetkezet dolgozói számára. Tapasztalataink szerint több helyen nincs is hiány e témát érintő jelszavakban, annál nagyobb viszont a tartózkodás a konkrét intézkedés megvalósításában. Nemegyszer hallottam olyan véleményt szövetkezeti elnöktől, hogy az az 5—10 fő szövetkezeti dolgozó ugyan nem szükséges a mai termelési feladatok ellátásához, de régi dolgozók a szövetkezetben, és a gazdálkodás még elbírja az ő többletbérüket... Az ilyen vélemény ma már elfogadhatatlan. Mindenkinek káros ez a szemlélet és az ilyen gyakorlat. A gazdálkodás ma ezen kérdésekben is korszerű szemléletet és munkát követel meg. Nagyobb gondnak látom azonban azt a jelenséget, hogy egyes szövetkezetünknél évről évre tapasztalható a készletek magas, indokolatlan mértéke. Ez a relatív túlkészletezés felesleges eszközöket köt le és jelentős többletköltségkrrülmények között gazdálkodó szövetkezetek termékeire is. Már az idén előbbre szeretnénk lépni abban is, hogy megyénk lakosságának tej-, hús- és zöldségszükségletét nagyobb mértékben biztosítsuk helyi forrásokból. Szövetkezeteink — éppen kedvezőtlen adottságaik miatt — a jövőben sem nélkülözhetik az eredményesen — főleg helyben — folytatható ipari és szolgáltató tevékenységeket, ezek bővítését. Ugyanakkor minden szövetkezetben alapos mérlegelésre van szükség a telephelyen kívüli tevékenység megítélésében. Ezek közül csakis a nyereséges tevékenység kapjon „zöld utat”. Keresni kell a tevékenységi körök és az együttműködés bővítésének lehetőségeit megyénk ipari üzemeivel, az ipari és fogyasztási szövetkezetekkel is. Miként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jobb gazdasági együttműködésére is több lehetőség kínálkozik, a meglévő alapok koncentrálásával (közös szuszpenziós műtrágyázás, a gépjavítási költségek csökkentése, alkatrészellátás javítása stb.). További lehetőségeket kínál célkitűzéseink eredményes megvalósításához az új bankrendszer, s a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásával az új biztosítási rendszer is. Mindezekből talán érzékelhető is, hogy ez évi munkánk központjában mindenütt a gazdasági feladatok eredményes megvalósítására való törekvés áll. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a mozgalmunk jellegéből adódó társadalompolitikai, szociális és kulturális feladatainkról sem, mivel a nyugdíjasokkal, a fiatalokkal, a szocialista brigádokkal, avagy az üdültetéssel, a munka- és életkörülmények javításával való törődés végső soron kedvezően befolyásolhatja a gazdasági feladatok megvalósítását. A Teszöv elnöksége természetesen mindent elkövet, hogy az idei program megvalósításában is eredményesen képviselje a tagszövetkezetek érdekeit, s megadja a szükséges segítséget szövetkezeteinknek okoz a szövetkezet számára. Elismerve az anyagbeszerzés valóságos gondjait és problémáit, a tapasztalatok alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy az ilyen esetekben megtalálható a kényelmesség, a szervezettlenség és a megfelelő anyagi érdekeltség hiánya is. Hasonlóan gondot jelent az a magatartás, amely néhány szövetkezetben a központi irányítás költségeinek növekedésében jelentkezik. Nem kevés összeg ez, hiszen 1986-ban és az azt megelőző évben is több 10 milliós nagyságrendet képezett. A feladatok hatékony megoldása nem tette szükségessé a központi irányítás létszámának és költségeinek növelését, ellenkezőleg, annak csökkentését kívánta meg. Úgy érzem, hogy ez a valóságos gond a szövetkezet kollektívájának érdekeit sérti, de ugyanezen kollektíva és testületeinek összefogásával e gond megszüntethető. Szövetkezeteink előtt álló másik nagy feladat az elmúlt év őszén lezajlott IX. kongresszus munkájából ered. A kongresszusra készülve a mozgalom sok ezer dolgozója tett hasznos kritikai észrevételt és javaslatot. Napi munkám során azt tapasztalom, hogy a kongresszus tanácskozásának hasznosítása sok területen megkezdődött és jó ütemben folytatódik. Néhány területen már részeredmények is születtek. Számolhatunk azzal, hogy hamarosan a Minisztertanács is megtárgyalja előterjesztett észrevételeinket javaslatainkat és munkánkat érintő célszerű intézkedéseket hoz. Nekünk azonban nem lehet várni arra, hogy ezek az intézkedések felső szinten megjelenjenek, ha a helyileg, szövetkezetenként megjelenő gondokat tekintjük. A kormányzati intézkedések nyilvánvalóan nagy, általános, átfogó, a mozgalom egészét érintő problémák feloldására hivatottak. A helyi gazdálkodás gondjainak megszüntetésére az adott szövetkezet kollektívája hivatott. Segíthetnek neki ebben az érdekképviseleti szervek dolgozói is. Most, az év elején figyelmünket elsősorban az előttünk álló, a tőlünk függő feladatok végrehajtására kell irányítani. Ha pontosan választjuk ki a feladatokat, ha idejében és megfelelő segítőtársakat veszünk igénybe azok megvalósításához, ha a legmegfelelőbb módszereket alkalmazzuk a végrehajtásban, akkor ez évi folyamatos munkánkkal a nagyobb gazdálkodási követelményeknek is sikerrel tudunk megfelelni. nek és a szövetkezeti demokrácia erősítése mellett növelni kell a testületek munkájának szakmai színvonalát.A jövőben igen fontos feladat hárul a felügyelőbizottságokra is, ezért gondoskodnunk kell tagjaik rendszeres képzéséről és továbbképzéséről. Az áfészek gazdasági feladatai közt kiemelkedő jelentőségű a megfelelő árukínálat kialakítása úgy, hogy ez lehetőleg alkalmazkodjon az egyes rétegek differenciált igényeihez, és ez a bruttó haszon növekedését is eredményezze. Ennek érdekében nagyobb gondot kell fordítani a felvásárlásra és a piacépítésre, a nagykereskedelmi tevékenység továbbfejlesztésére; növelni kell a nagyobb nyereséget eredményező ipari tevékenység részarányát, s mindenütt meg kell teremteni a megfelelő számviteli hátteret, s a hatékonyabb közgazdasági munka személyi és tárgyi feltételeit is. A takarékszövetkezetek gyorsítsák meg a szövetkezetek városokba történő betelepülését, a kirendeltségek megnyitását Miskolcon, Encsen és Sátoraljaújhelyen. Az üzleti jellegű pénzintézeti tevékenység továbbfejlesztésére öt takarékszövetkezet hét közüzemi vállalattal gazdasági társulást kíván létrehozni miskolci székhellyel. Ennek megszervezése kiemelt feladat 1987-ben, miként arra is megfelelően fel kell készülni, hogy a takarékszövetkezetek többsége július 1-től áttér a számítógépes adatfeldolgozásra A lakásszövetkezeteknél 1987-ben mintegy 100 db szövetkezeti lakás épül, és várhatóan meggyorsul az OTP- társasházak, valamint az IKV és VGV által kezelt lakások szövetkezetekhez való becsatlakozásának folyamata is. Ezzel tovább nő a szövetkezetek által kezelt lakások száma. Miskolcon a sátorgarázsok használatának korlátozása miatt nagyszámú garázsépítésre is számíthatunk, amelyek szövetkezeti keretek közt valósulnak meg. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a lakásszövetkezetek tevékenységi körüket bővítve foglalkozzanak ingatlanközvetítéssel, ingatlancserék lebonyolításával és saját építőkapacitásukat megteremtve lakásépítéssel is. Mindehhez a lakásszövetkezeteknek idejében fel kell készülniük, biztosítva hozzá a szükséges személyi és tárgyi feltételeket is. A fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége és apparátusa mindenekelőtt gyorsabb és megbízhatóbb információs rendszer kialakítására törekszik. El akarjuk érni, hogy minden olyan fontos információt ismerjünk és késedelem nélkül továbbítsunk, amellyel elősegíthetjük tagszövetkezeteink hatékonyabb gazdálkodását. Javítani akarjuk az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységünket is, amelyhez a kongresszus kedvező lehetőségeket teremtett az érdekképviseleti szervek hatáskörének növelésével. A tagszövetkezetek mind szélesebb körű igényeinek kielégítése érdekében igen fontos feladatunk a Mészöv szolgáltatási funkciójának a bővítése, illetve az erre való felkészülés is. Hangsúlyoznám, hogy a kongresszus határozata értelmében feladatainkat a jövőben is főként a mozgalmi munka hatékony eszközeivel kell megoldanunk, figyelembe véve a XIII. pártkongresszus határozatait, a VII. ötéves terv alapvető célkitűzéseit, s a Központi Bizottság novemberi határozatának útmutatásait is. Bízom benne, hogy megyénk fogyasztási szövetkezetei és a Mészöv is meg fog felelni a velünk szemben támasztott növekvő követelményeknek. ft A Kiérti pia Elfelejtkezni forintos jövedelemadó befizetéséről: — A kérdést sokan megmosolyogták. No, próbálja csak meg valaki. Utána pedig nézze meg magát! Amikor elárultuk, hogy tényleg van egy lehetőség, amely felmenti az üzemeket a befizetési kötelezettség alól, a szakemberek nagy tanakodásba kezdtek. Lényegében csak egy megoldást találtak — törvénybe nem ütközőt, de azt szerintük a mi megyénkben nem lehet megvalósítani. Ugyanis van egy rendelet, amely kimondja, ha egy termelőszövetkezet nagy mértékben növeli állatállományát, — miközben jövedelmezősége nem romlik, akkor a jövedelemadója meghatározott mértékben csökkenthető. De, s ez meghatározó véleménye volt mindenkinek, a kockázat túl nagy, mert az állattenyésztés hatékonysága a mezőgazdasági ágazatok között jelenleg a legrosszabb, s az is köztudott, hogy az állomány növelése termeléscsökkenéssel jár, így a jövedelmezőség romlani fog, vagyis az adót mindenképpen meg kell fizetni. A mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezetben mégis vállalták ezt a kockázatot. Dánfi Dezső, a közös gazdaság elnöke: — A tét is nagy. Ha meg tudunk takarítani a jövedelemadó befizetésén nyolcmillió forintot, akkor ennyivel több juthat fejlesztésre, végre meglódulhat a szekér, gyorsabban tudunk előrelépni. Csak arra kellett vigyázni, hogy a telepeken az eredmények ne romoljanak, mert akkor nem érhettük volna el célunkat, az év végi tizennyolcmillió forintos nyereséget, s akkor e kedvezménytől is elesünk. Tehát a döntés megszületett. Viharos gyorsasággal követték egymást az események. Pár hónap alatt az ország egyik legnagyobb juhállománya alakult itt ki. — Kiléptünk a Mezőségi Sertéshizlaló Kombinátból, de nem a pénzünket kértük vissza, hanem a Dél-borsodi Állami Gazdaság tőkerészesedésünkért adott egy négyezer férőhelyes korszerű telepet, amelyhez területcserével megszereztük a legelőt is. Először gazdasági társulás keretében próbáltuk üzemeltetni az így „vásárolt” juhászatot, de végül is magunkra maradtunk. Mivel az elmúlt évben javult a bárány világpiaci ára, további vételre határoztuk el magunkat, így például Szirmabesenyőről is vásároltunk 1200 birkát. Ma már 18 000 juh, bárány legel határunkban. — De tavasszal ugyancsak kellemetlen pillanatokat éltek át! — Igen. Külpiaci értékesítési gondok miatt. Mintegy háromezer bárányunk „ragadt be”. Több hónapon át feleslegesen hizlaltuk a bárányokat, nem egynek a súlya karácsonykor meghaladta a hatvan-hetven kilogrammot. Ez nagy ráfizetés. De ennek ellenére a juhászati ágazat hétmillió forintos jövedelemmel zárta az évet. (Általános költségek nélkül.) Hogy ez minek köszönhető? A szakmai munkának, hiszen erről árulkodnak a termelés számai. A szaporulat 150% felett lesz, s egy anyáról az állomány felduzzasztása — vagyis minőségromlása — ellenére öt kilogramm gyapjút nyírtak. Az ország ötödik legnagyobb törzstenyészetével rendelkeznek. A legutóbbi kiállításon is nyert egy első, s különdíjat egy tenyészállatuk. Tehát az első menetet egy nagy pofon ellenére — elnézést a sportzsargonért — megnyerte a közös gazdaság. — Ki kell hangsúlyozni, bizonyos fokig a szerencse is mellénk állt. Négy évvel ezelőtt még 650 tehenet tartottunk. Akkor megszűnt a tejtermelés fokozására adott állami ösztönző, a tejes válságba került, gazdaságosan nem tudtuk fenntartani az ágazat működését. Csökkentettük a létszámot, a legjobban termelő négyszáz tehenet tartottuk meg. Mivel szinte mindenhol ugyanígy határoztak, változott a szabályozó rendszer, újabban literenként 30 fillérrel megint többet kapunk, a telepi konstrukcióra ötven százalékos állami támogatást adnak, így növelhettük „büntetlenül” a létszámot. Most már 500 tehenet fejünk. Érdekes szerződés kerül elő. Állományuk negyven tehenét egy vállalkozónak bérbe adták. Látszólag nagy engedménnyel, hiszen a borjakat kétezer forintért visszavásárolják, ugyanakkor a fejt tejért akár egy forint prémiumot is kaphat,ha eléri a négyezer litert. — Ha kevesebbet termel, akkor a különbséget, mármint értéket be kell fizetnie a szövetkezet pénztárába. Nem árulunk zsákbamacskát. A mi állományunkból a háztájiba kihelyezett állatok „tudják” ezt a szintet. Ha a gazda nem figyel oda, rosszul dolgozik, akkor a kárát ne a tsz, hanem ő fizesse meg. — Valószínű, hogy ilyen feltételek mellett nem volt sok jelentkező. — Ez így igaz. Mindössze egy. De neki negyven tehenet adtunk bérbe, s biztosak vagyunk abban, hogy nem csapjuk be egymást. A baromfi felett már-már pálcát törtek. De végül a tyúkok is kegyelmet kaptak. Pedig már elkészültek a tervek az istálló ipari célú átalakítására. — Az elképzelések papíron, a tojóállomány pedig az istállóban maradt. A következő évtized elejéig a piaci előrejelzések tartós keresletet ígérnek, így a tenyész-tojóállományunkat nem szüntettük meg. A tojás öt forint feletti átlagára egyelőre döntésünket igazolja. Más. Mivel ez az épületünk csak félig volt kihasználva, megpróbálkoztunk törzsállomány-előneveléssel. A számításainkat is meghazudtoló sikerrel. A fegyelmezett munkának, a bevált technológiának köszönhetően az itt nevelt állományra — mert előneveléssel is foglalkoznak — akkora a piac, hogy az igényeket nem tudják kielégíteni. Az óriási kereslet hatalmas dicséret, hiszen bebizonyosodott, hogy az itt nevelt szülőpárokból kialakított törzsállomány gazdaságos termelése nem kérdőjelezhető meg! Az elnök hozzáfűzi: — A gödöllői kisállattenyésztő és kutatóintézettől kezdve a halmaji szövetkezetig már állandó megrendelőink vannak. Új igényeket már nem nagyon tudunk figyelembe venni, ahhoz olyan épületet kellene találni szövetkezetünkben, amelyet ilyen célra berendezhetünk. Sajnos, ilyen már nincs... Van viszont nyereséget termelő állattenyésztési ágazat. Ritka kivételként egy olyan megyében, ahol az ilyen hozamok — amelyek nyereséget is hoznak — ritkaságnak számítanak. Itt csak a tét volt nagy. A kockázat pedig ezzel ellentétesen kicsi? Szép volna ezt így befejezni, de nem szabad elhallgatni, hogy a mezőkeresztesiek tavalyi eredménye évek, sőt évtizedek munkájának gyümölcse. A szabályozó rendszer itt csak segített, az alapot a szövetkezet állattenyésztői, mérnökei rakták le. Kármán István