Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

im. január BORSOD! SZnVFTKSZET! Pl­ST — új év elején fgyelmüket szövetkezeteink, szövetségek elnökeit­ daságilag elmaradottabb térségek felzárkózásának is csupán ez lehet a járható útja. Logikus tehát a következtetés, hogy figyelmünket most mindenekelőtt az adottságainkból eredő helyi, üzemi tenni­valóinkra kell összpontosítanunk. Márcsak azért is, mert megyénkben több mint száz különböző adottságú és hely­zetű szövetkezet gazdasági problémáinak megoldásához va­lamiféle „egységes receptet” senki nem adhat. Meg azért is, mert az egyes szövetkezetek konkrét helyzetét és lehe­tőségeit, tartalékait az adott szövetkezet vezetői és tagjai, dolgozói ismerik a legjobban. Főképpen pedig azért, mert az üzemi vezetők (vezetőségek) helyett senki sem gondol­kodhat, s dönthet felelősen. Az érdekképviseleti szervek is legfeljebb segíthetik a gondos helyzetelemzést, s a felelős döntést. A szövetkezetek jelenlegi helyzetének felmérése és elem­zése lényegében egybeesik az elmúlt évi gazdálkodás mér­legének elkészítésével, és az idei tervek kidolgozásával. Ennek „menetrendje” és fórumrendszere minden szövet­kezetben tág lehetőséget nyújt a vezetés szakmai hozzá­értésének, rátermettségének és elkötelezettségének bizonyí­tására, a vezetőség és a tagság kapcsolatainak, egységének erősítésére, az idei tervek eredményes megvalósításához a megfelelő érdekeltségi viszonyok és rendszerek kidolgozá­sára. Fontos, hogy minden szövetkezet valósághű zárszámadás­sal és reális, megvalósítható tervvel álljon a tagság elé, amelyet a tagság elfogad, magáénak érez, és amelynek megvalósításáért év közben mindent elkövet. Az idei tervek alapvető feladata — a megyei pártbizott­ság útmutatása szerint is — mindenütt a nyereséges gaz­dálkodás biztosítása. A szövetkezetek minden tevékenysége ezt a célt szolgálja. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a belső ellátás biztosításához és az exportigé­nyek kielégítéséhez a népgazdaság számít a nehezebb kö­r témát érintve újból szembe találjuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy érdemes-e napjainkban fejleszteni és ehhez hitelforrásokat is igénybe venni. A hatékonyan gazdálkodó szövetkezeteink munkájában feltétlenül ott találjuk a ko­rábbi években megjelenő kezdeményezőkészséget, bátorsá­got, kockázatvállalást és ezt követő fejlesztési munkát. A kiváló eredményeket felmutató Hegyalja Ruházati, Sáros­pataki Ruházati Szövetkezet, a Mezőkövesdi Asztalosipari és a Hernádmenti Építőipari Szövetkezetünk példája egy­értelműen ezt bizonyítja. Ezen túlmenően­ a jelenlegi szabályozórendszer is elis­meri és honorálja a bátor műszaki fejlesztést. A pályáza­tok elnyeréséhez kapcsolódó több irányú támogatás (alap­juttatás, bérpreferencia, kamatcsökkentés stb.) mellett a korábbi években megvalósított műszaki fejlesztés után is kedvezményt kaphatnak az érintett szövetkezetek. A fel­adat mindezek alapján egyértelmű: jó és megalapozott fej­lesztési célokat kell tervbe venni és megvalósítani. A célirányos és hatékony műszaki fejlesztés eredménye­ként számolhatunk azzal, hogy szövetkezeteinkben csök­kenni fog a ráfordítás szintje és ennek eredményeként nö­vekedhet a nyereség. A szabályozórendszer sokirányú ös­­­szefüggéseit tanulmányozva egyértelmű a felismerés: a ter­melési költségek jelentős csökkentése közvetlen anyagi ér­dekeltséget jelent a szövetkezet dolgozói számára. Tapasz­talataink szerint több helyen nincs is hiány e témát érintő jelszavakban, annál nagyobb viszont a tartózkodás a konk­rét intézkedés megvalósításában. Nemegyszer hallottam olyan véleményt szövetkezeti elnöktől, hogy az az 5—10 fő szövetkezeti dolgozó ugyan nem szükséges a mai termelési feladatok ellátásához, de régi dolgozók a szövetkezetben, és a gazdálkodás még elbírja az ő többletbérüket... Az ilyen vélemény ma már elfogadhatatlan. Mindenkinek ká­ros ez a szemlélet és az ilyen gyakorlat. A gazdálkodás ma ezen kérdésekben is korszerű szemléletet és munkát követel meg. Nagyobb gondnak látom azonban azt a jelenséget, hogy egyes szövetkezetünknél évről évre tapasztalható a készle­tek magas, indokolatlan mértéke. Ez a relatív túlkészlete­­zés felesleges eszközöket köt le és jelentős többletköltségkr­rülmények között gazdálkodó szövetkezetek termékeire is. Már az idén előbbre szeretnénk lépni abban is, hogy me­gyénk lakosságának tej-, hús- és zöldségszükségletét na­gyobb mértékben biztosítsuk helyi forrásokból. Szövetkezeteink — éppen kedvezőtlen adottságaik miatt — a jövőben sem nélkülözhetik az eredményesen — főleg helyben — folytatható ipari és szolgáltató tevékenysége­ket, ezek bővítését. Ugyanakkor minden szövetkezetben alapos mérlegelésre van szükség a telephelyen kívüli tevé­kenység megítélésében. Ezek közül csakis a nyereséges te­vékenység kapjon „zöld utat”. Keresni kell a tevékenységi körök és az együttműködés bővítésének lehetőségeit megyénk ipari üzemeivel, az ipari és fogyasztási szövetkezetekkel is. Miként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jobb gazdasági együttműködésére is több lehetőség kínálkozik, a meglévő alapok koncentrálá­sával (közös szuszpenziós műtrágyázás, a gép­javítási költ­ségek csökkentése, alkatrészellátás javítása stb.). További lehetőségeket kínál célkitűzéseink eredményes megvalósításához az új bankrendszer, s a kölcsönös érde­kek tiszteletben tartásával az új biztosítási rendszer is. Mindezekből talán érzékelhető is, hogy ez évi munkánk központjában mindenütt a gazdasági feladatok eredményes megvalósítására való törekvés áll. Ugyanakkor nem feled­kezhetünk meg a mozgalmunk jellegéből adódó társadalom­­politikai, szociális és kulturális feladatainkról sem, mivel a nyugdíjasokkal, a fiatalokkal, a szocialista brigádokkal, avagy az üdültetéssel, a munka- és életkörülmények javí­tásával való törődés végső soron kedvezően befolyásolhatja a gazdasági feladatok megvalósítását. A Teszöv elnöksége természetesen mindent elkövet, hogy az idei program megvalósításában is eredményesen kép­­viselje a tagszövetkezetek érdekeit, s megadja a szükséges segítséget szövetkezeteinknek­ okoz a szövetkezet számára. Elismerve az anyagbeszerzés valóságos gondjait és problémáit, a tapasztalatok alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy az ilyen esetekben meg­található a kényelmesség, a szervezettlenség és a megfelelő anyagi érdekeltség hiánya is. Hasonlóan gondot jelent az a magatartás, amely néhány szövetkezetben a központi irányítás költségeinek növeke­désében jelentkezik. Nem kevés összeg ez, hiszen 1986-ban és az azt megelőző évben is több 10 milliós nagyságrendet képezett. A feladatok hatékony megoldása nem tette szük­ségessé a központi irányítás létszámának és költségeinek növelését, ellenkezőleg, annak csökkentését kívánta meg. Úgy érzem, hogy ez a valóságos gond a szövetkezet kol­lektívájának érdekeit sérti, de ugyanezen kollektíva és testületeinek összefogásával e gond megszüntethető. Szövetkezeteink előtt álló másik nagy feladat az elmúlt év őszén lezajlott IX. kongresszus munkájából ered. A kongresszusra készülve a mozgalom sok ezer dolgozója tett hasznos kritikai észrevételt és javaslatot. Napi munkám során azt tapasztalom, hogy a kongresszus tanácskozásának hasznosítása sok területen megkezdődött és jó ütemben folytatódik. Néhány területen már részeredmények is szü­lettek. Számolhatunk azzal, hogy hamarosan a Miniszter­­tanács is megtárgyalja előterjesztett észrevételeinket javas­latainkat és munkánkat érintő célszerű intézkedéseket hoz. Nekünk azonban nem lehet várni arra, hogy ezek az intézkedések felső szinten megjelenjenek, ha a helyileg, szövetkezetenként megjelenő gondokat tekintjük. A kor­mányzati intézkedések nyilvánvalóan nagy, általános, át­fogó, a mozgalom egészét érintő problémák feloldására hivatottak. A helyi gazdálkodás gondjainak megszüntetésére az adott szövetkezet kollektívája hivatott. Segíthetnek neki ebben az érdekképviseleti szervek dolgozói is. Most, az év elején figyelmünket elsősorban az előttünk álló, a tőlünk függő feladatok végrehajtására kell irányí­tani. Ha pontosan választjuk ki a feladatokat, ha idejében és megfelelő segítőtársakat veszünk igénybe azok meg­valósításához, ha a legmegfelelőbb módszereket alkalmaz­zuk a végrehajtásban, akkor ez évi folyamatos munkánk­kal a nagyobb gazdálkodási követelményeknek is sikerrel tudunk megfelelni. nek és a szövetkezeti demokrácia erősítése mellett növelni kell a testületek munkájának szakmai színvonalát.­­A jövőben igen fontos feladat hárul a felügyelőbizott­ságokra is, ezért gondoskodnunk kell tagjaik rendszeres képzéséről és továbbképzéséről. Az áfészek gazdasági feladatai közt kiemelkedő jelentő­ségű a megfelelő árukínálat kialakítása úgy, hogy ez lehe­tőleg alkalmazkodjon az egyes rétegek differenciált igé­nyeihez, és ez a bruttó haszon növekedését is eredmé­nyezze. Ennek érdekében nagyobb gondot kell fordítani a felvásárlásra és a piacépítésre, a nagykereskedelmi tevé­kenység továbbfejlesztésére; növelni kell a nagyobb nye­reséget eredményező ipari tevékenység részarányát, s min­denütt meg kell teremteni a megfelelő számviteli hátteret, s a hatékonyabb közgazdasági munka személyi és tárgyi feltételeit is. A takarékszövetkezetek gyorsítsák meg a szövetkezetek városokba történő betelepülését, a kirendeltségek megnyi­tását Miskolcon, Encsen és Sátoraljaújhelyen. Az üzleti jellegű pénzintézeti tevékenység továbbfejlesztésére öt ta­karékszövetkezet hét közüzemi vállalattal gazdasági tár­sulást kíván létrehozni miskolci székhellyel. Ennek meg­szervezése kiemelt feladat 1987-ben, miként arra is meg­felelően fel kell készülni, hogy a takarékszövetkezetek többsége július 1-től áttér a számítógépes adatfeldolgo­­zásra A lakásszövetkezeteknél 1987-ben mintegy 100 db szö­vetkezeti lakás épül, és várhatóan meggyorsul az OTP- társasházak, valamint az IKV és VGV által kezelt lakások szövetkezetekhez való becsatlakozásának folyamata is. Ez­zel tovább nő a szövetkezetek által kezelt lakások száma. Miskolcon a sátorgarázsok használatának korlátozása miatt nagyszámú garázsépítésre is számíthatunk, amelyek szövet­kezeti keretek közt valósulnak meg. A jogszabályok lehe­tővé teszik, hogy a lakásszövetkezetek tevékenységi körü­ket bővítve foglalkozzanak ingatlanközvetítéssel, ingatlan­­cserék lebonyolításával és saját építőkapacitásukat megte­remtve lakásépítéssel is. Mindehhez a lakásszövetkezetek­nek idejében fel kell készülniük, biztosítva hozzá a szük­séges személyi és tárgyi feltételeket is. A fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége és appa­rátusa mindenekelőtt gyorsabb és megbízhatóbb informá­ciós rendszer kialakítására törekszik. El akarjuk érni, hogy minden olyan fontos információt ismerjünk és késedelem nélkül továbbítsunk, amellyel elősegíthetjük tagszövetke­zeteink hatékonyabb gazdálkodását. Javítani akarjuk az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységünket is, amelyhez a kongresszus kedvező lehetőségeket teremtett az érdekképviseleti szervek hatáskörének növelésével. A tag­szövetkezetek mind szélesebb körű igényeinek kielégítése érdekében igen fontos feladatunk a Mészöv szolgáltatási funkciójának a bővítése, illetve az erre való felkészülés is. Hangsúlyoznám, hogy a kongresszus határozata értelmé­ben feladatainkat a jövőben is főként a mozgalmi munka hatékony eszközeivel kell megoldanunk, figyelembe véve a XIII. pártkongresszus határozatait, a VII. ötéves terv alapvető célkitűzéseit, s a Központi Bizottság novemberi határozatának útmutatásait is. Bízom benne, hogy megyénk fogyasztási szövetkezetei és a Mészöv is meg fog felelni a velünk szemben támasztott növekvő követelményeknek. ft A Kiérti pia Elfelejtkezni forintos jövedelemadó befi­zetéséről: — A kérdést so­kan megmosolyogták. No, próbálja csak meg valaki. Utána pedig nézze meg ma­gát! Amikor elárultuk, hogy tényleg van egy lehetős­ég, amely felmenti az üzemeket a befizetési kötelezettség alól, a szakemberek nagy tanakodásba kezdtek. Lénye­gében csak egy megoldást találtak — törvénybe nem ütközőt, de azt szerintük a mi megyénkben nem lehet megvalósítani. Ugyanis van egy rendelet, amely kimond­ja, ha egy termelőszövetke­zet nagy mértékben növeli állatállományát, — miköz­ben jövedelmezősége nem romlik, akkor a jövedelem­­adója meghatározott mérték­ben csökkenthető. De, s ez meghatározó vé­leménye volt mindenkinek, a kockázat túl nagy, mert az állattenyésztés hatékony­sága a mezőgazdasági ága­zatok között jelenleg a leg­rosszabb, s az is köztudott, hogy az állomány növelése termeléscsökkenéssel jár, így a jövedelmezőség romlani fog, vagyis az adót minden­képpen meg kell fizetni. A mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben mégis vállalták ezt a kockázatot. Dánfi Dezső, a közös gazdaság elnöke: — A tét is nagy. Ha meg tudunk takarítani a jöve­delemadó befizetésén nyolc­millió forintot, akkor ennyi­vel több juthat fejlesztésre, végre meglódulhat a szekér, gyorsabban tudunk előrelép­ni. Csak arra kellett vigyáz­ni, hogy a telepeken az eredmények ne romoljanak, mert akkor nem érhettük volna el célunkat, az év vé­gi tizennyolcmillió forintos nyereséget, s akkor e ked­vezménytől is elesünk. Tehát a döntés megszüle­tett. Viharos gyorsasággal követték egymást az esemé­nyek. Pár hónap alatt az or­szág egyik legnagyobb juh­állománya alakult itt ki. — Kiléptünk a Mezőségi Sertéshizlaló Kombinátból, de nem a pénzünket kértük vissza, hanem a Dél-borsodi Állami Gazdaság tőkerésze­sedésünkért adott egy négy­ezer férőhelyes korszerű te­lepet, amelyhez területcse­rével megszereztük a lege­lőt is. Először gazdasági tár­sulás keretében próbáltuk üzemeltetni az így „vásárolt” juhászatot, de végül is ma­gunkra maradtunk. Mivel az elmúlt évben javult a bá­rány világpiaci ára, további vételre határoztuk el ma­gunkat, így például Szirma­­besenyőről is vásároltunk 1200 birkát. Ma már 18 000 juh, bárány legel határunk­ban. — De tavasszal ugyancsak kellemetlen pillanatokat él­tek át! — Igen. Külpiaci értéke­sítési gondok miatt. Mintegy háromezer bárányunk „ra­gadt be”. Több hónapon át feleslegesen hizlaltuk a bá­rányokat, nem egynek a sú­lya karácsonykor meghalad­ta a hatvan-hetven kilo­grammot. Ez nagy ráfizetés. De ennek ellenére a juhá­szati ágazat hétmillió fo­rintos jövedelemmel zárta az évet. (Általános költségek nélkül.) Hogy ez minek kö­szönhető? A szakmai mun­kának, hiszen erről árulkod­nak a termelés számai. A szaporulat 150% felett lesz, s egy anyáról az állomány felduzzasztása — vagyis mi­nőségromlása — ellenére öt kilogramm gyapjút nyírtak. Az ország ötödik legnagyobb törzstenyészetével rendelkez­nek. A legutóbbi kiállításon is nyert egy első, s külön­­díjat egy tenyészállatuk. Tehát az első menetet egy nagy pofon ellenére — elné­zést a sportzsargonért — megnyerte a közös gazdaság. — Ki kell hangsúlyozni, bizonyos fokig a szerencse is mellénk állt. Négy évvel ezelőtt még 650 tehenet tar­tottunk. Akkor megszűnt a tejtermelés fokozására adott állami ösztönző, a tejes vál­ságba került, gazdaságosan nem tudtuk fenntartani az ágazat működését. Csökken­tettük a létszámot, a leg­jobban termelő négyszáz te­henet tartottuk meg. Mivel szinte mindenhol ugyanígy határoztak, változott a sza­bályozó rendszer, újabban literenként 30 fillérrel me­gint többet kapunk, a tele­pi konstrukcióra ötven szá­zalékos állami támogatást adnak, így növelhettük „bün­tetlenül” a létszámot. Most már 500 tehenet fejünk. Érdekes szerződés kerül elő. Állományuk negyven te­henét egy vállalkozónak bér­be adták. Látszólag nagy engedménnyel, hiszen a bor­jakat kétezer forintért vis­­­szavásárolják, ugyanakkor a fejt tejért akár egy forint prémiumot is kaphat,­­ha eléri a négyezer litert. — Ha kevesebbet termel, akkor a különbséget, már­mint értéket be kell fizet­nie a szövetkezet pénztárá­ba. Nem árulunk zsákba­macskát. A mi állományunk­ból a háztájiba kihelyezett állatok „tudják” ezt a szin­tet. Ha­­ a gazda nem figyel oda, rosszul dolgozik, akkor a kárát ne a tsz, hanem ő fizesse meg. — Valószínű, hogy ilyen feltételek mellett nem volt sok jelentkező. — Ez így igaz. Mindössze egy. De neki negyven tehe­net adtunk bérbe, s bizto­sak vagyunk abban, hogy nem csapjuk be egymást. A baromfi felett már-már pálcát törtek. De végül a­­ tyúkok is kegyelmet kaptak. Pedig már elkészültek a tervek az istálló ipari célú átalakítására. — Az elképzelések papí­ron, a tojóállomány pedig az istállóban maradt. A követ­kező évtized elejéig a piaci előrejelzések tartós keresle­tet ígérnek, így a tenyész-to­­jóállományunkat nem szün­tettük meg. A tojás öt fo­rint feletti átlagára egyelőre döntésünket igazolja. Más. Mivel ez az épületünk csak félig volt kihasznál­va, megpróbálkoztunk törzs­állomány-előneveléssel. A számításainkat is meghazud­toló sikerrel. A fegyelmezett munkának, a bevált technológiának kö­szönhetően az itt nevelt ál­lományra — mert előneve­léssel is foglalkoznak — ak­kora a piac, hogy az igé­nyeket nem tudják kielégí­teni. Az óriási kereslet ha­talmas dicséret, hiszen bebi­zonyosodott, hogy az itt ne­velt szülőpárokból kialakí­tott törzsállomány gazdasá­gos termelése nem kérdője­lezhető meg! Az elnök hoz­záfűzi: — A gödöllői kisállatte­nyésztő és kutatóintézettől kezdve a halmaji szövetke­zetig már állandó megren­delőink vannak. Új igénye­ket már nem nagyon tudunk figyelembe venni, ahhoz olyan épületet kellene talál­ni szövetkezetünkben, ame­lyet ilyen célra berendezhe­tünk. Sajnos, ilyen már nincs... Van viszont nyere­­séget termelő állattenyésztési ágazat. Ritka kivételként egy olyan megyében, ahol az ilyen hozamok — amelyek nyereséget is hoznak — rit­kaságnak számítanak. Itt csak a tét volt nagy. A koc­kázat pedig ezzel ellentéte­sen kicsi? Szép volna ezt így befejezni, de nem sza­bad elhallgatni, hogy a me­zőkeresztesiek tavalyi ered­ménye évek, sőt évtizedek munkájának gyümölcse. A szabályozó rendszer itt csak segített, az alapot a szövet­kezet állattenyésztői, mérnö­kei rakták le. Kármán István

Next