Borsodi Szövetkezeti Élet, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1988-03-01 / 1. szám
wb*. wAnrrrs BORSODI SZÖVETKEZETT ESET A perkupas Dózsa Tsz több mint 7 ezer hektáros területének jelentős része gyep és dombvidéki legelő, mely ideális lehetőségeket nyújt a juhászat számára. A szövetkezet juhászatában az elmúlt években új tartási formát is meghonosítottak; a háztáji gazdaságokba 50-50 darab pecsenyebárányt helyzetek ki hizlalásra. A hozzáértő válllalkozó családok ezáltal jelentős többletjövedelemre tehetnek szert. Fotó: Cs. Cy. A fogyasztási szövetkezetekben lezárult egy korszak — másképp kell számolni—. A tavaszi gyűlések tapasztalatai Megyénkben az áfészeknél és a takarékszövetkezeteknél március 15-ig mindenütt és a lakásszövetkezetektöbbségénél is befejeződtek a szövetkezeti gyűlések. Az elmúlt év gazdálkodását értékelve a szövetkezetek vezetői eredményes munkáról számolhattak be a tagság előtt. Az áfészek a lehetőségeikhez képest az alapvető cikkekből egész évben biztosították a zavartalan áruellátást, és a bruttó árbevételüket 6,2 ° o-kal növelték az 1986-os évhez képest. A gazdálkodás javuló színvonalát mutatja, hogy a szövetkezetek nyeresége 13,6 ° C-kal nőtt az előző évhez viszonyítva. A gyűléseken több helyen felvetették, hogy az áruellátásban különösen a tartós fogyasztási cikkekből az év utolsó hónapjaiban komoly zavarokat okozott a felvásárlási láz, mivel erre az eddig szokatlan jelenségre sem az ipar, sem a nagykereskedelem nem volt felkészülve. Az ugrásszerű forgalomnövekedés pedig gondot okozott a többletbér kifizetése miatt a bérgazdálkodásban is, különösen ott, ahol a jutalékkulcsokat nem tartották karban. A takarékszövetkezetek betétállományának a növekedésében is volt némi megtorpanás, sőt átmeneti visszaesés is, de végeredményben év végén 6,3%-kal több betétet kezeltek, mint egy évvel korábban. Továbbra is dinamikus volt azonban a nyereség növekedése, amely 10,9%-kal volt magasabb, mint 1986-ban. A lakásszövetkezetek területén újszerű feladatként jelentkezett, hogy egyre több társasházi közösség csatlakozik a lakásfenntartó szövetkezetekhez és a lakásszám növekedése egyre inkább erről a területről, illetve a tanácsi bérlakások megvásárlásából és a magánerős szövetkezeti lakásépítésekből adódik. Az idei szövetkezeti gyűlések, a tagértekezletek, a közös küldöttgyűlések azokásos munkaértekezletek voltak, lényegében az előírt napirendeket tárgyalták meg. Egy nagyon fontos dologban azonban ezek a gyűlések tartalmi szempontból eltértek az előző évek értekezletein megszokottaktól. Az 1987. évi eredmények értékelése mellett, az 1968. évi célkitűzések megtárgyalásakor szokatlan dolog volt, hogy a szövetkezetek a korábbi évek gyakorlatától eltérően sokkal óvatosabban terveztek. Az áfészek például csak nagyon minimális forgalomnövekedést, a takarékszövetkezetek szintén alacsony betétnövekedést és az előző évhez képest 50%-kal kevesebb nyereséget irányoztak elő. Eddig megszokott dolog volt, hogy a gazdálkodó szervek — így a szövetkezetek is — évről évre folyamatos fejlődést terveztek, és ezeket a terveket általában túl is teljesítették. Az adó- és az árreform bevezetésével azonban lezárult egy korszak, ezentúl másképpen kell számolniuk a szövetkezeteknek is, és a versenyben maradáshoz sokkal nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. A küldöttgyűléseken foglalkozni kellett a tagsági kapcsolatok kérdésével is, mivel a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa ajánlást fogadott el ezzel kapcsolatban. Az ajánlás lényege, hogy megszűnt a tagsági érdekeltségi alap, és ezentúl a tagok részére biztosított különféle juttatásokat más forrásból kell fizetni. Úgy tűnik, hogy a tagok részéről felmerült kezdeti aggályokat sikerült eloszlatni, hiszen a szövetkezeti vezetés mindenütt biztosította a tagságot, hogy például a vásárlási és értékesítési visszatérítés formájának megváltoztatására csak velük egyetértésben kerül sor, és annak mértéke nem lesz kevesebb, mint eddig. A közösségi célokra fordítható pénzeszközök forrásainak biztosítására a korábbi gyakorlathoz képest sokkal tágabb lehetőség nyílik, amelyet minden szövetkezet saját belátása szerint használhat ki, a teérerbíró képességének megfelelően. A küldöttgyűléseknek dönteniük kellett a szövetségi fenntartási hozzájárulás mértékéről, amely az OFT ajánlásának megfelelően szintén módosult. A változás lényege, hogy a Mészövnek a jövőben kevesebb költségráfordítással — ebből adódóan kisebb létszámmal — kell az érdekképviseleti funkciójából eredő feladatait ellátni. Ehhez igazodóan a Mészöv elnöksége a legutóbbi ülésen kialakította az ügyintéző apparátus új szervezeti rendszerét és meghatározta a jövőre vonatkozó legfontosabb tennivalókat is. Az OFT által kiadott ajánlás lényegében része annak a folyamatnak, amely a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusán hozott határozat végrehajtását, valamint a párt és a kormány kibontakozási programjának megvalósítását célozzák. A szövetkezetek az új követelményeknek megfelelően, szintén megfogalmazták a kibontakozási program végrehajtásával kapcsolatos tennivalóikat, és a tavaszi gyűléseiken is arról igyekeztek a tagságot biztosítani, hogy az ellátásukról továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodnak. Az egyre nehezebb feltételek mellett azonban a szövetkezetek csak abban az esetben tudják a tagsági igényeket kielégíteni, ha továbbra is támaszkodhatnak a tagok anyagi segítségére, az újszerű vállalkozásokban való aktív közreműködésükre. Szerencsére a fogyasztási szövetkezetek nincsenek olyan nehéz helyzetben, mint egyes ipari vállalatok, vagy szövetkezetek, de a megszerzett pozíciók megtartásáért és azok bővítéséért, erősítéséért keményebben kell dolgozniuk, bátrabban kell vállalkozniuk. Lényegében ezek a főbb gondolatok fogalmazódtak meg a gyűléseken, amelyek jó hangulatban, a bizakodás légkörében zajlottak le. F. Gy. S A kereskedelem nagy erőpróbája Az adó- és árreform bevezetése, valamint az év végi leltározások próbára tették a kereskedelmi dolgozókat, így megyénk áfészeinek dolgozóit is, akik ünnepüket és szabadnapjukat feláldozva úgy állták ezt a próbát, hogy a lakosság áruellátásában fennakadás nem volt. A Mészöv többlépcsős munkaprogram keretében készítette fel a szövetkezeti dolgozókat az adórendszer bevezetésével és az átállással kapcsolatos feladatokra. Tájértekezleten adott szakmai segítséget; az áfész-vezetők és a leltározó bizottságok mellett a boltvezetőket és azok helyetteseit is ellátta a szükséges információkkal. Az áfészek minden egységben árváltozással egybekötött vagyonmegállapító leltárt készítettek. Az élelmiszer- és élelmiszerjellegű vegyesboltokban a leltározásokat december 31-én a délutáni és az esti órákban kezdték, melyek a készlet nagyságától függően egy-három napig tartottak. A leltározások ellenére január 2-án és 3-án a tej- és kenyér árusítását minden településen megoldották, január 4-én pedig az áfészek egész területén az élelmiszer- és élelmiszerjellegű boltok a vásárlók rendelkezésére álltak. A nagyobb ABC-áruházak raktáraiban a nyitva tartással párhuzamosan még tovább folyt a leltár. Gondot jelentett, hogy az árjegyzékek nagy része az utolsó napokban érkeztek meg az üzletekbe. Például a diák- és gyermekétkeztetés nyersanyag normái csak december 31-én, a déli órákban álltak rendelkezésre. A leltározások és az átállás lebonyolítása azonban — az említett gondok ellenére is — viszonylag zökkenőmentesen zajlottak le. Zavarólag hatott és elégedetlenség forrásává vált, hogy a hírközlő szervek a leltározás nyolc órai munkájára 500 Ft díjazásról tudósítottak, holott a BKM és az ÁBMH által engedélyezett preferencia mértéke erre nem nyújtott fedezetet, az áfészek bérgazdálkodása pedig nem mindenhol tette lehetővé annak kifizetését. Az egyéni keresetek bruttósítását minden szövetkezet időben elvégezte. Problémát a csoportos teljesítménybérek bruttósítása okozott. Nehezen lehetett összeegyeztetni azt, hogy az előző évi nettó keresetek azonos teljesítmény mellett ne csökkenjenek, és ugyanazért az egységnyi teljesítményért járó összeg dolgozónként ne differenciálódjon. A bolti készletek — részben a köztudott felvásárlási láz, részben pedig a fordulónapi leltárra való felkészülés következtében — az év végére jelentősen lecsökkentek. Ebben közrejátszott az is, hogy a termelő- és nagykereskedelmi vállalatok szállítása sem volt kielégítő. Az év elején a legfontosabb feladat a készletek feltöltése és a megfelelő áruválaszték biztosítása volt. A készletek utánpótlása legdinamikusabban az élelmiszer szakmában indult meg, más területeken azonban akadozott és jelenleg is akadozik az utánpótlás. A lakosság év eleji kereslete elsősorban az alapvető élelmiszerekre korlátozódott — minimális kereslet nyilvánult meg a tőkehús- és húskészítmények iránt. Napjainkra az élelmiszer forgalmazás már visszaállt a bázis szintre. A vegyesiparcikkek területén — különösen az építőanyagok és tartós fogyasztási javak tekintetében — a várt árukínálat még nem következett be. A hiányhelyzet jelenleg sem mérséklődött. E termékek iránt a várható árváltozások, valamint a pénz inflációjától való félelem miatt jelenleg is fokozódott a kereslet. A belföldi árukínálat a keresett cikkekből rendkívül szűkös, tekintve, hogy a jobb minőségű termékek — az export orientáltság miatt — külföldre kerülnek. Az erőteljes export-orientáltság — várhatóan hosszabb ideig — belső piaci feszültséget okoz a nagyobb értékű és jó minőségű tartós fogyasztási javaknál. A ruházati termékek esetében a kereslet nagyon mérsékelt. A felnőtt ruházati cikkeknél „beharangozott” árcsökkenés nem nagyon érzékelhető, ugyanakkor a gyermekholmik ára túl magas. A vendéglátás területén az előfizetéses étkeztetést (gyermek-, diák-, munkahelyi-) igénybevevők száma nem csökkent, viszont az étlap szerinti és egyéb ételek, továbbá a cukrászsütemények iránti kereslet igen gyér — elsősorban a megnövekedett árak miatt. A január 1-jén bevezetett adó- és árreform megyénk áfészeit is érzékenyen érinti. Az adók gyűjtése és nyilvántartása az áfész-központoktól és a boltvezető, öl egyaránt jelentős többlet adminisztrációs munkát gendel. Emellett gondot okoz, hogy a szállító vállalatok még mindig nem a rendeletben előírt módon számláznak. Egyes szállító vállalatok nem biztosítják a boltonkénti számlázás követelményrendszerét. A szövetkezetekre igyekeznek a gyűjtő számlázást ráerőszakolni. Ez elsősorban a szerződéses egységek ÁFA adóalanyisága miatt okoz zavart. ■ A megnövekedett adminisztrációs munkán, túlmenően az új feladatok próbára teszik a kistelepülések boltjainak nagyrészt szakképzetlen dolgozóit is. Mint ismeretes, a kistelepüléseken az áfészek állandó létszámhiánnyal küzdenek, ráadásul a kereskedelmi munka jelenleg már magas szintű közgazdasági ismereteket igényel (számlakezelés, árkialakítás, adózással kapcsolatos követelmények). Félő, hogy a létszámgondok tovább fokozódnak. Annál is inkább, mert a megnövekedett feladatok miatt egyre több szerződéses egységvezető mondja fel a vállalkozási formát.Az új követelményeknek megfelelően szükséges a szövetkezetek belső érdekeltségi rendszerét módosítani. Az érdekeltség középpontjába az önelszámoló egységek körének bővítésével legcélszerűbbnek látszik a vagyonérdekeltséget állítani. A gazdasági folyamatok hatásainak naprakész ismerete elengedhetetlen követelménnyé válik a jövőben. Ehhez viszont nélkülözhetetlen feltétel egy korszerű ügyvitel-technikai és számviteli háttérnek a megteremtése. Szükséges az elektronikus adatfeldolgozásra való átállás a szövetkezeteknél. E program megvalósításában a Mészöv kezdeményező és koordináló szerepet vállal. A megyei szövetség kiemelt feladatának tekinti az érdekképviseleti körébe tartozó fogyasztási szövetkezeteknek az új adó- és árrendszerhez való alkalmazkodásának segítését. Székesiné Szudhta Ildikó a Mészöv főelőadója A vásárlás öröme Vásárpárti vagyok, ezért szurkolok a kereskedelemnek. Az állítás tényét némileg ronthatja, hogy egy szájjal nem lehet egyszerre hideget és meleget fújni. De én, mint vevő, a kereskedővel és nem a gyártóval vagyok kapcsolatban. Hajlamosnak mutatkozom arra is, bár ez ellentmond eredendő közgazdasági neveltetésemnek, hogy közérzetem boltban, piacon, kocsmában mérettetik és határozódik meg. Mert a piac, az üzlet az igazi. Nem árt, ha lehet alkudni, s engem az sem zavar különösebben, hogy az egyik boltban drágább, a másikban pedig olcsóbb a fuszekli. Mindezt azért mesélem el, hogy nyomatékosítsam: a nehezedő körülmények között sem hagyom magam megfosztani a vásárlás örömétől. Igaz, most kevesebb jut. Érzem, érezzük, hogy a jövedelem szabadon elkölthető aránya csökken. Csökken, mégpedig azért, mert a fix költség, a rezsi növekszik. Ha a gyereknek cipő kell, akkor nincs helye a meditációnak. A fűtés- és villanyszámlát is ki kell fizetni. A bölcsődei, napközi térítési díjak sem képezik alku tárgyát. Szóval, a relatíve kevesebb pénzből kevesebb jut élvhajhász élvezetekre, úgymint könyv, vasárnapi vendéglő, sör és fotó. A statisztika tényeket közöl, s figyelemmel tanulmányoztam a Kereskedelmi Minisztérium első kéthavi forgalmat összegző jelentését. „A két hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a kereslet szinte valamennyi cikk iránt visszafogottabb volt, mint egy évvel korábban. a vevők elsősorban az olcsóbb termékeket keresték az üzletekben. Január és február furcsa képet produkált. Többet költöttünk az üzletekben (7,7 százalékkal), de 9,3 százalékkal kevesebb árut kaptunk pénzünkért. Ez van. A vasárnapi miskolci autópiacon több száz kocsit állítottak ki, de üzlet alig-alig köttetett. Kínálta a veterán Trabantot húszezerért, s Lada Szamarát 350 ezer forintért. Akadt nyolcszázezer forintos japán csoda is, amely sokkal inkább mustra, mint pedig adásvétel tárgya volt. A Zsarnain az igazi piaci törvények alakítják az árakat, más kérdés, hogy ez inkább a kedélyeket borzolja, mim a gépkocsihiányt orvosolja. Ennyi kitérő után szabadjon újra utalnom a címre. Nem mindenki vásárló, aki potenciális vevő Ám a kis üzlet öröme is öröm forrása lehet. Ezt éppúgy el kell fogadnunk, mint azt a tételt, amely a nyújtózkodásról és a takaró hosszáról szól. B. I.