Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
Minden erőt a próbaüzemelésre! Ha minden jól megy, az I-es reforming és szénsavmosó kivételével, egy hónapon belül próbaüzemel valamennyi új létesítmény a BVK I. gyáregységében. Van, amelyik a jelenlegi számítások szerint már egy héten belül működésbe lép — ilyen például a II-es reforming és szénsavmosó —, de július végén, augusztus elején a IV. szintéziskörnek, a kaprolaktámgyárnak és a karbamid üzemnek is terméket, illetve végterméket kell produkálnia. Ez a körülmény, a próbaüzemelések kezdésének ilyen — időben való — összeesése hallatlanul nagy feladatokat ró a vállalat kollektívájára, fizikaiakra és műszakiakra egyaránt. S nem csupán azokra, akik az új létesítmények vezető- és kezelő-munkaposztjain állnak, hanem — szinte kivétel nélkül — mindenkire, aki legalábbis az I. gyáregységben dolgozik, ideértve természetesen az érdekelt beruházókat is. Emlékszem egy év eleji műszaki konferenciára, amelyen sok szó esett a próbaüzemelésekről, a rájuk való jó felkészülés fontosságáról. Az utóbbira most már vajmi kevés az idő, ezt bizonyára az ott hallottak szellemében végezték el az illetékesek. Most már arra van szükség, hogy a gondos előkészületek után — s nem utolsósorban azok eredményeként — minél zökkenőmentesebben kezdődjék el és folytatódjék a berendezések együttes, összehangolt „erőpróbája”, s ennek során fokról fokra, mennyiségileg és minőségileg egyaránt, mind jobban megközelítsék a garantált teljesítményszintet. Természetesen ez korántsem olyan egyszerű és problémamentes, mint ahogyan az elv szól. Igen koncentrált figyelmet követel a rendszer- és műszertábla-kezelőktől, gyors elhatározást és intézkedést az üzem- és művezetőktől, s nem utolsósorban igen gondos, körültekintő és gyors munkát a karbantartóktól. A legváratlanabb hibák adódhatnak ugyanis elő ilyenkor a legváratlanabb helyen és időben. Ezek, s a nyomukban lehetséges üzemzavar-veszély elhárítása olykor pillanat alatt döntést és utasítást, olykor csak egy csavar vagy egy szelep igazítását, beállítását, olykor meg egy egész üzem vagy üzemrész leállítását, egy csőszakasz vagy egy egész berendezés cseréjét, lehűtését, javítását, majd felfűtését követeli meg. Igen változatos hibalehetőségekkel kell tehát számolniuk a próbaüzemeltetőknek, de a segítésükre hivatott valamennyi dolgozónak is. A vállalat termelési helyzete pedig megköveteli, hogy a segítés is a lehető legrövidebb időn belül sikerrel realizálódjék. Csakis így érhető el, hogy az új létesítmények mielőbbi — maximálisan jó hatásfokú — működtetésével a lehető legkisebbre csökkentsék a tervlemaradások mértékét. Ez az, amiben a vállalatnak kivétel nélkül minden dolgozója erkölcsileg és anyagilag érdekelt. Érdekelt tehát — mégpedig elsődlegesen — a próbaüzemeltetés sikerében. Éppen ezért, azoknak a vállalásoknak, amelyeket az egyes kollektívák a kongresszusi verseny keretében, vagy csupán szocialista brigádszerződéseikben tettek, most — ez évben — elsősorban e munkák, a próbaüzemeltetések maximális segítésében kell realizálódniuk. Ahogyan tavaly a nagyjavítás során tanúsított helytállás volt az áldozatkészség fokmérője, az idén mindenekelőtt a próbaüzemeltetés segítése jelent hasonló, vagy még nagyobb erőpróbát. Valószínű, hogy ez nem lesz olyan általános alkalom, de kétségkívül széleskörű lehetőséget nyújt majd a szocialista brigádok segítőkészségének maximális kibontakoztatására, megnyilatkozására is. S aki ezen a „fronton” tehet és tesz is valami többet a munkaköri kötelességén túl, az a vállalat valamennyi dolgozója szempontjából a lehető legfontosabb területen fejti ki képességeit a köz javára. (man) V Mi a határidő a barcikai kórház 1965. április 29-én a kórházépítés ellenőrzésével foglalkozó társadalmi bizottság ülésén, dr. Melles Zoltán főorvos, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kórház átadására eredetileg 1966. december 31-i határidőt jelöltek meg. Közölte azt is, hogy a 31. sz. Építőipari Vállalat a tervhez képest 15 százalékos lemaradásban van, emiatt 1967. december 31-ig határidő-meghosszabbítást kért. Az Egészségügyi Minisztérium nem értett egyet az építők kérésével, de így is 1967. június 30-i határidőt jelölt meg. Felkerestük Horváth Sándor főépítésvezetőt, aki elmondotta: — A jelenleg érvényben levő határidő 1968. augusztus 20. A határidő eltolódása a tervmódosítások miatt történt. Ennek részleteire nem kívánok kitérni. Meg kell azonban mondanom: eredetileg 79 millió forintos költségvetéssel indult az építkezés, s ma már 93 millió forintnál tartunk. A jelenlegi szerződés szerint tartani tudjuk az 1968. augusztus 20-i határidőt, de számolhatunk további tervmódosításokkal is, amelyek ismét befolyásolhatják az építkezés befejezésének időpontját. Most is van folyamatban tervmódosítás, amelynek költségvetését augusztusban kapjuk meg. — Kilátás van tehát arra, hogy a legújabb határidő is módosul majd? — Előfordulhat. Ma még nem tudok erre vonatkozóan megnyugtatóan nyilatkozni. — Hol tartanak most a munkálatokkal? — Az épület, külső állagát tekintve, készen van. Jelenleg belső munkák: falazás, betonozás, villany- és vízve-szerelések folynak. — Munkaerőhiány és anyagbeszerzési nehézségek nem hátráltatják a munkát? — Nem. Az alvállalkozók dolgozóival együtt 161 a létszám. Az anyagellátásban sincs fennakadás. A munkák kellő ütemben haladhatnak. — Mi a helyzet az új kórház műszerekkel való ellátásában? — A műszereket, orvosi gépeket szállító Medicor Művekkel a szállítási szerződést megkötötték, így megvan a remény arra, hogy a vállalat kellő időben szállítja a berendezéseket. Esetleg a külföldi gépek beszerzésénél adódhatnak nehézségek. Remélhetőleg ott sem lesz azonban fennakadás. — Hogyan alakult az új nővérszállás építése ügyében a vita? — Konkrétumot nem tudok mondani. Annyi tény, hogy új nővérszállás építésére tervdokumentáció nincs. Valószínűleg a régi kórház épülete kerül majd erre a célra, felújításra. Bizonytalan érzéssel búcsúzom. Szomorú dolog, hogy a kórház befejezésének biztos időpontját ezek szerint senki nem tudja. Lehet, hogy néhány évig még erre is várni kell?!... L. É. Vietnami vendégek Szederkényben A hazánkban tartózkodó vietnami kulturális küldöttség, Pham Ngoc Thuannak, a vietnami kulturális kapcsolatok bizottsága elnökének vezetésével július 2-án, szombaton egynapos látogatásra Borsod megyébe érkezett. A késő délelőtti órákban a vendégek Tiszaszederkénybe is ellátogattak. A küldöttséget elkísérte Deme László, a megyei pártbizottság titkára, akiket a Tiszai Vegyikombinátban Kovács Miklós, a városi-üzemi pártbizottság titkára, Szénása Tibor főmérnök és Varga Károly, a szakszervezeti bizottság munkatársa fogadott. Ezt követően a küldöttség tagjai, a helyi párt és gazdasági vezetőkkel baráti beszélgetést folytattak. A gyár munkájáról, a fejlesztési tervekről és a tiszaszederkényi dolgozók életéről Kovács Miklós és Szénási Tibor tájékoztatták a küldöttséget ' -Í VILÁG RkOLEJA&ÍS, EG'L'EStfEJETEK? A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA , 111. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. Ára: 50 fillér 1966. JÚLIUS 7. Az új gazdasági mechanizmus szellemében Beszélgetés Szilágyi Gyulával, az EMV főmérnökével Vitathatatlan tény, hogy napjainkban a közgazdaságiés műszaki szakemberek körében a legnagyobb érdeklődést kiváltó téma az új mechanizmus, gazdasági életünk reformja. Véleményeit 1százai, ezrei hangzanak el, amelyekbe a bizakodás mellett nem egyszerű kétkedés i vegyül, tanácstalanság, vagyéppenséggel értetlenség. Egyben azonban valamennyi közös i s ez a várakozás. A [„majd meglátjuk” — szinte minden esetben vitazáró, amikor az új mechanizmus gyakorlati bevezetésének problémái kerülnek szóba. Persze ezen a téren valóban nemkönnyű határozott, kikristályosodott álláspontot elfoglalni márcsak azért sem, mivel az elmélet próbaköve —éppen, mert a gyakorlatbangyökeredzik — minden esetiben a gyakorlat kell, hogy’ legyen. A gyakorlati életben pedig számos, sokszor előre [nem látható sajátosságokból [fakadó akadályok, zökkenők [adódhatnak. Az elmélet nem [automatikusan nyilvánul meg [a gyakorlatban. Átplántálója [minden esetben egy-egy kollektíva, az ezeragyú ember. [ Gazdasági mechanizmusunk [reformjának részletes kidolgozása mei" Tollyámáttján'H'a'fi" i Pártunk Központi Bizottságéinak határozata azonban pontosan megszabja, az ezzelkapcsolatos legfontosabb feladatokat, vezérfonalat nyújt a gazdasági életünkben uralkodó szemlélet átalakításához. A határozat pusztán létével is fokozottan perspektivikus gondolkodásra késztet, s ezzel többé-kevésbé már hat is a reform gazdasági életünk minden területén. Konkrétan példázza ezt Szilágyi Gyula elvtársnak, az EMV főmérnökének a beszélgetésünk során elhangzott első mondata is: — Az imént befejeződött értekezletünkön az 1968. évi feladatokról volt szó. Természetesen azokat már az új mechanizmus szellemében kell megformálni, kidolgozni — mondotta. A világpiaci árral összhangban Gazdasági mechanizmusunk reformja minőségi változást hoz gazdaságirányításunkban. Nem szakít azokkal az elvekkel, eredményekkel, amelyeket az elmúlt két évtized alatt a munkásosztály, a párt vezetésével kivívott. Megőrzi, továbbfejleszti az irányítás pozitív elemeit, ezeket felhasználva, az eddiginél jóval hatékonyabb eszközöket teremt, mind az irányítás, mind a gazdálkodás számára. Megteremti az eszközöket, amelyek nélkülözhetetlenek a továbbfejlődéshez. — Véleményem szerint, — mondotta Szilágyi elvtárs — az új mechanizmusban meghatározó, alapvető a gazdasági vezetők önállósága. Ez persze nem valamiféle anarchiát feltételez. Éppen ellenkezőleg! Fokozza a felelősséget, tehát nagyobb hozzáértést igényel. S ez a továbbiakban szükségszerűen átszövi gazdasági életünk minden területét. Fontos ez elsősorban azért, mivel a reform megnöveli a piac aktív szerepét, az értéknek megfelelő árrendszert hoz létre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a piac értékítélete kényszerít arra, hogy azt termeljék, amire szükség van, és olyan áron, amilyen az értéke. Tehát az ár az értékhez igazodjék. Udvariakkor a termelők közötti verseny kényszerít — de a termelő egység, tehát, a gyár kollektívájának is érdeke —, hogy mindig olcsóbban állítsam elő ezt az értéket. Különösen fontos ez véleményem Gazdaságosabb, hatékonyabb beruházás Az elmúlt években , gyakorta jogos bírálat érte beruházási rendszerünket. A beruházási szükséglettől a beruházás üzembe töréséig sokszor olyan hosszú idő telik el, hogy amit korszerűnek, időszerűnek terveztek, az a megvalósuláskor esetleg már nem volt az. Beruházási, tervezési előírásaink bonyolultak, nem rugalmasak, egy-egy beruházás megindításához rengeteg szerv hozzájárulása szükséges. Ez a módszer nemcsak elnyújtja, hanem meg is drágítja beruházásainkat. — Gazdaságirányítási mechanizmusunk reformja — mondotta ezzel kapcsolatban Szilágyi elvtárs —, ezen a téren is alapvető változásokat hoz. Ez feltétlenül szükséges is ahhoz, hogy mindenkor a piac kívánalmainak megfelelő termékeket tudjunk előállítani. Az anyagi erőforrások gazdaságos felhasználása ugyanakkor elengedhetetlen követelmény, sőt is fokozott követelmény lesz. Ezt bizonyítja, hogy a fel nem osztható, központosított anyagi forrás nagyobb százalékáért szabad verseny folyik. Ez azt jelenti,hogy az egyes vállalatok beruházási „pályázatokat” nyújtanak be a központi szervhez, amely ezek alapján bírálja el, hogy melyik beruházás a népgazdaság szempontjából a legszükségesebb, a leggazdaságosabb. — Konkrétan: a vállalatnak mi a feladata ezen a téren? — Természetesen az, hogy a biztosított pénzt, valóban a leggazdaságosabban használja fel. Ne csak az adott időszak átlag világtechnikai színvonalához mérje beruházásait, de vegye figyelembe azt is, hogy a beruházáshoz biztosított pénzt mennyi időre köti le. Ehhez persze szükséges az is, hogy a kivitelezők érdekeltségét az eddigi gyakorlattól eltérően fokozottabb mértékben teremtsük meg. Ezen túl a vállalatokhoz decentralizált amortizációt és a fejlesztési alapot igényesebben kell felhasználni. Nem szabad megelégedni azzal, hogy a magyar színvonalnak esetleg egy kevésbé igényes gyártmány is megfelel. Véleményem szerint itt elengedhetetlen a vállalat anyagi erőforrásának bizonyos, vállalaton belüli központosítása, központosított felhasználása. Van ezzel kapcsolatban egy igen találó angol közmondás: nem vagyok elég gazdag ember ahhoz, hogy olcsó ruhát vegyek magamnak. szerint a tőkés export szempontjából. — Hogyan képzeli el ezt a gyakorlatban Szilágyi elvtárs? — Szilárd meggyőződésem: elsősorban a vállalatokon múlik, hogy az ár az érték körül mozogjon. Ehhez szükséges, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat úgy használjuk fel, a termékkiválasztásokat úgy határozzuk meg, hogy a termék legalább a világszínvonal átlagszintjét elérhesse. Az Északmagyarországi Vegyiműveknél már megkezdtük az 1968-as új, piaci árak kialakítását, amelyek szukesszíve lépnek életbe. Döntő fontosságot tulajdonítunk annak, hogy minden termék termelői árát a világpiaci árak szempontjából is elemezzük. Ezeknek az elemzéseknek alapján határozzuk meg a későbbiek során, hogy melyik terméknél, milyen műszaki fejlesztési intézkedések szükségesek ahhoz, hogy egy-egy termékünknél az önköltséget csökkenthessük. Véleményem szerint csakis így érheetjük el, hogy a képzett ár valóban az értéket tükrözve és összhangban legyen a világpiaci árral. műszaki fejlesztési intézkedében a túlzott központosítás sok szükségesek ahhoz, hogy helyett előtérbe kerül a gáz Az irányítás új rendszerében a túlzott központosítás helyett előtérbe kerül a gazdasági ösztönző szélesebb körű felhasználása. Jelentősen nő a jutalmazó és büntető szankciók szerepe. — Alapvető követelménye az új gazdasági mechanizmusnak az ösztönzőbb bérrendszer kialakítása is — mondotta Szilágyi elvtárs. Ehhez feltétlenül szükséges differenciálni a fizetési skálákban. A reformnak érvényesítenie kell az elvet: ki-ki amilyen mértékben hozzájárul az anyagi javak termeléséhez, olyan mértékben részesüljön belőle. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett „jószívűséget" az ésszerűségnek kell felváltania. A vállalatnak feltétlenül arra kell törekednie, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt és béralapot a lehető leggazdaságosabban használja fel, a munkaerőt úgy csoportosítsa, ahogy azt a gazdaságossági mutatók megkövetelik. Az utóbbi időben — többnyire meg nem értésből fakadó olyan aggályok is hangzanak el, hogy emiatt esetleg munkanélküliség adódhat egy-egy területen. Mi a véleménye erről Szilágyi elvtársnak? — A vállalatoknál korábban is volt egy, szinte állandónak tekinthető, kisebb-nagyobb mértékű fluktuáció. Lehetséges, hogy a fluktuációk száma növekszik majd, adott időszakban egyszerre többen fognak vándorolni. Ez azonban a későbbiek során önmagát szabályozza. Aggodalomra véleményem szerint ilyen területen nincs ok, márcsak azért sem, mivel napilapjaink is azt tükrözik, hogy országos szinten nagyobb a munkaerő-keresleti mint a kínálati A vándorló munkások tehát — nyilvánvalóan — a keresletnek megfelelően csoportosulnak át. A lényeg véleményem szerint elsősorban az, hogy mindenki, tehát az egyén a vállalaton belül képességéhez mérten a legjobban, felelősségteljesen dolgozzék. Éppen azért, mert az önállóság legfontosabb követelménye a felelősségtudat — fejezte be Szilágyi Gyula főmérnök. Hogy megtaláljuk a számításunkat R. É. Hazautazott a wolfeni delegáció Egyhetes látogatás után, a múlt hét végén elutazott a wolfeni vegyigyár — Farbenfabrik — küldöttsége, amely a BVK KISZ-bizottságának az NDK-beli vállalat fiataljaival létesített — s immár hagyományos — együttműködés keretében látogatott el a vállalathoz. A kapcsolatik bővítése jegyébe ezúttal Wolfenből a fiatalok mellett a párt-, gazdasági- és szakszervezeti vezetés is képviseltette magát. Ennek megfelelően az egyes területek képviselői eszmecserét folytattak BVK- beli partnereikkel. Ennek során megállapodtak a többi között abban is, hogy a kapcsolatokat a jövőben kiterjesztik a műszaki tapasztalatcserére, ilyen jellegű problémák tanulmányozására. Részletes tájékoztatást adtak a vendégeknek a mozgalmi élet különböző területeiről is. A wolfeniek — vendéglátóik kalauzolásával megismerkedtek Borsod megye nevezetességeivel, s végül megtekintették Budapest legszebb látnivalóit is. Új tartálykocsik a TVK-sran Mint arról korábban már hírt adtunk, a Tiszai Vegyikombinát igazgatósága 1965- ben 120 ezer dollár értékben nyolc, cseppfolyós ammónia szállítására alkalmas tartálykocsit vásárolt Franciaországtól. A tartálykocsik a múlt hét második felében megérkeztek Tiszaszederkénybe, így zavartalanná válik az exportra kerülő ammónia szállítása. Első próba a TVK zsákgyárában Július 2-án, szombaton a délelőtti órákban kipróbálták az egyik zsákfólia-extrudert a Tiszai Vegyikombinát zsákgyárában. A gép közel egy órán át üzemelt. Ezen a héten tovább folytatják a többi zsákfólia-extruder, illetve a mezőgazdasági fóliát gyártó, valamint a nyomda- és hegesztő gépek szerelését, beállítását. Az első próbák alkalmával a zsákgyártáshoz olasz granulátumot használnak. Később áttérnek a Japánból vásárol alapanyag használatára. A napokban már megérkezett három vagon granulátum e távolkeleti országból.