Borsodi Vegyész, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-03 / 1. szám

o Áprilisban újra üzemképes lesz a gépóriásúttörés - nagy szerencsével a TVK 3. akupresszoránál A nagy szerencsét a vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Szénási Tibor elvtárs hangsúlyozta, amikor szóba került az eset. Jól ismeri ő a BVK-nál — még az ammónia üzem első indulása után — történt kompresszortörést, annak öszszes körülményeit és következményeit (hiszen a TVK előtt itt dolgozott), nem véletlenül, nem csupán „a műszaki fantáziára” alapozva, hangsúlyozta tehát a december 17-én történt dugattyúrúd-törés szerencsés voltát. Ehhez azt is hozzátette, hogy a szerencse legfőképp az embereken múlott. Kedden múlt két hete, este háromnegyed 10 után 3 perccel tört el a TVK 3. számú gázkompresszorának dugattyúrúdja a kisnyomású oldalon. Vrazala Béla főgépész és Kató László gépkezelő lélekjelenlétét, helyes és gyors helyzetfelismerését dicséri, hogy az azonnali beavatkozással vészleállítást alkalmaztak, és a segítségükre siető Nagy Antal és Jamriska József gépkezelőkkel együtt, gyors határozottsággal elvégezték mindazokat a technológiai műveleteket, amelyek a törés másodlagos következményeinek — további, súlyosabb törések, tűz vagy robbanás — kivédését biztosították. Ez után haladéktalanul intézkedtek az iránt is, hogy a tartalékban levő, álló gázkompresszort megindítsák, s ezáltal a törés következtében legfeljebb öt tonna ammóniával lett kevesebb a termelés. Bravúros tettüket a vállalat vezetősége — nagyrabecsülését kifejezve — a méltányosság szerint, megjutalmazta. Ugyancsak haladéktalan intézkedéseket tettek a műszakiak a törés okának és körülményeinek megállapításával kapcsolatos feladatok intézésére, valamint arra, hogy a Szovjetunióban a gyártó vállalat vezetőivel mielőbb kapcsolatot teremtsenek, hogy tisztázzák a kompresszornál történt rongálódások helyreállításának feltételeit. Azóta már a vállalatvezetés örömmel értesült arról is, hogy a szükséges alkatrészek a szovjet partnernél készen vannak (nem még ezután kell azokat legyártani) és a szükséges pénzügyi intézkedésekkel egyidejűleg, útnak is indíthatók Tiszaszederkénybe. Ez azt jelenti — mint Szénási elvtárs elmondotta —, hogy előreláthatólag 1969 áprilisában, a beérkező alkatrészekkel készre tudják szerelni — önerőből, a TVK mechanikai főosztályán dolgozók odaadó munkájával a 3. számú kompresszort. Nagy szüksége is vann erre a vállalatnak, amely addig tartalékgép nélkül kénytelen biztosítani a magas ammóniatermelési szint tartását Olajlehúzó kúp. Fotó: Szőke Sándor Eltört hengerfedél, kiszerelve. orgácsok SZAKEMBER AZ OKTATÁSON Nemrégiben szóvá tettük, hogy a BVK-nál ha egy új felvételes átlépi a gyár kapuját, megannyi, tortúra között, ami a felvétellel jár, van egy állomás, ami enyhén szólva, akár ne is lenne. A tűzrendészeti és biztonságtechnikai oktatásról van szó, amit egy hozzá nem értő ember végzett — ha végzett. Mindeddig így volt ez. De a cikk megjelenését követően csörgött a telefon a szerkesztőségben. A tűzrendészet vezetője volt a vonal túlsó végén. Örömmel hallottuk a szavait: — Az intézkedés megtörtént. Már képzett szakember, arra illetékes előadó ismerteti mindezt a munkára jelentkezőkkel, ami e fontos tájékoztatásban elengedhetetlenül szükséges. Mindez,s főként a gyors intézkedés arra mutat, hogy a jövőt illetően minőségileg is hatékonyabb lesz a biztonságtechnikai oktatás, ami mind a vállalat, mind az egyén szempontjából elengedhetetlenül fontos. KIMARADT EGY JÁRAT Ünnep lesz az Kazincbarcikán, ha e hasábokon is egyszer leírhatjuk — s örömmel írnánk le —, hogy a MÁVAUT végre rendbe teszi a háza táját s mindenekelőtt tiszteletben tartja azt a törvényt, amit maga alkotott, a menetrendet. Sajnos, igen gyakori, hogy kimarad egy járat, vagy késve indul, amikor ezt semmi sem indokolja. Amellett a kalauzok sem mindig (tisztelet a kivételnek!) a legudvariasabb emberek. Az elmúlt vasárnap is mi történt... Ahogy a Miskolcról háromnegyed öt körül érkező járat bekanyarodott a BVK- hoz, akkor kezdődött a bonyodalom. Egy idősebb bácsi a kocsi közepén állva (zsúfolásig telt kocsin) le akart szállni. Miután — nem tudni miért — a középső ajtót nem nyitották ki — a kalauz tanácsára — a hátsó ajtó felé törekedett. Csakhogy ott leszállni már nem lehetett, mert a felszállók elzárták az utat. Ekkor megfordult, hogy az első ajtón, végre célt érjen. Ez sem sikerült, mert a kocsi közben elindult. Hiába nyomták, most már az utasok a tetőcsengőt, a kocsi csak haladt tovább. A kalauz látva a helyzetet, nem intézkedett. Végül is a munkásszálló előtt megállva, végre le tudott szállni az utas. Mennyivel könnyebb lett volna, ha rugalmas a kalauz s nem ilyen bürokratikus, aki a „páholyában” nem lát túl a kocsi közepén sem ... GURULÓ TOJÁSOK Még egyáltalán nem a húsvéti nyuszik által gurigázott tojásokról szólunk. Inkább olyan makacs tojásokról, amelyek különbséget tesznek vevők és vevők között. Míg az egyiknek minden fáradság nélkül a kosárba gurulnak, addig a másikhoz nem jutnak el. A Tardona-parti tsz-boltban vannak ezek a csodálatos, idomított tojások. Idomáruk pedig nem más, mint a bolt eladója. Hogy történt a közelmúltban? A kenyérboltban az egyik asszony újságolta a másiknak, hogy a szomszédos zöldségboltban friss, olcsó tojást kapott. Erre a hírre felkerekedett az a három-négy háziasszony, aki megvette már kenyerét, hogy szerencsét próbál a tojásvásárlással. Nem volt szerencséjük. Nem azért, mert időközben megvásárolták volna a tojásokat, hanem mert a bolt eladójának nem voltak rokonszenvesek a vásárlók. Ránézve felbecsülte őket, s kijelentette, minthogy egyikőjüket sem ismeri, ezért nem ad nekik tojást. A tojásokat azoknak a vásárlóknak tartja fenn, akiket ő ismer. Nem protekciózás ez, se nem kivételezés. Csak a törzsgárda megbecsülése. Bár az egyik vásárló kedvű aszszony megjegyezte, hogy a gyerekeket mindezt esetben ebbe a boltba szalasztja el zöldségért, de úgy látszik, ez nem hatotta meg a kivételezést nem ismerő eladót. Ha egy bolt engedélyt kapott az árusításra, akkor annak nincsenek olyan feltételei, hogy az eladó kizárólag ismerőseinek tartsa fenn keresettebb áruját. Az eladó módszerét csak a feletteseinek ajánljuk, s csak egy esetben: amikor prémiumosztás van, akkor ne ismerjék, ne tudjanak az ilyen dolgozójukról. BORSODI VEGYES? Van mit letenniük az asztalra Hogyan dolgozott a munkásellátási albottság a TVK-ban — AZ EMBEREK „húsába” vág, amit csinálunk — jellemzi munkájukat Vlaga György, a TVK szakszervezeti bizottsága mellett működő munkásellátási albizottság elnöke. .— Gyakorlatilag az összes „rázós” téma hozzánk tartozik: a munkaruha-elosztás, az öltözők, fürdők helyzete, a munkásszállások, a munkásszállítás, a lakáselosztás. Emellett a városi kereskedelmi ellenőrzés, az óvodai, bölcsődei elhelyezés gondjaival is bennünket keresnek fel. Az albizottság munkaterve úgy készült, hogy minden jelentős témával foglalkozzanak egy-egy hónapban. Ha valahol hiányosságot vesznek észre, akkor levélben azonnal jelzik az illetékeseknek, hol van a baj, hol kell segíteni. Az utóbbi két évben lényegesen megjavultak kapcsolataik az egyes szervekkel, jobban tiszteletben tartják egymás véleményét. Az egyik fájó gond az öltözők és fürdők szűk kapacitása. Még mindig vannak olyan üzemek, ahol arra teljesen alkalmatlan helyen vannak elhelyezve a dolgozók, még a rendes tisztálkodási feltételek sincsenek biztosítva. Ebben az évben már várhatóan megoldódik ez a gond, hiszen rövidesen átadásra kerül at, új, ■400 főt befogadó központi öltözőfürdő. A RÉGI bajok mellé újabbak adódnak A polietiléngyár tervezésénél és építésénél az illetékesek csak melegítő konyha építését tervezték, ugyanakkor 6 800 ember lesz az ott dolgozók létszáma. Ehhez még hozzászámíthatjuk a közelben levő más üzemek dolgozóit is, akiknek az ottani étterem volna a legközelebbi hely. Az albizottság álláspontja, hogy oda új konyhát kell építeni, ahol a főzés is megoldott, hiszen a nagy távolságok miatt a többi éttermet az ott dolgozók nem vehetik igénybe. A munkásszállítás gondjai a téli hónapokban nagyobbak. A városból a dolgozókat a vidéki autóbuszjáratok úgynevezett visszfuvarral szállítják a gyárba. A hideg téli napokon, a rossz közlekedési viszonyok mellett előfordul, hogy később érkeznek be a vidéki járatok, így később mehetnek fel a városba, hogy onnan lehozzák a gyárba a munkába igyekvőket. Ugyanakkor éppen a hideg idő miatt többen vannak, akik igénybe veszik az autóbuszközlekedést. A munkaruha-védőruha panasz, amióta a gyár dolgozóinak mintegy 94 százaléka védőruhát kap, megoldódott. Kezdetben fennakadás volt a ruhák beszerzésével, a mosatás megszervezése is akadozott, de ezek a panaszok már megszűntek. A ruhák fazonja ötletes és szép. Azonban — bár a ruhagyár azt ígérte, hogy mosás után sem fognak összemenni — mégis kisebbek, szűkebbek lettek a mosatást követően. A MUNKÁSELLÁTÁSI albizottság tevékenysége során sok emberrel tart kapcsolatot. A gyár sok osztályával, szervével tárgyalnak. Általában jók ezek a kapcsolatok, de sokszor nem a legjobb egyes személyek hozzáállása, az ügyintézés során tanúsított buzgalma. — Akad egy-két hangulatember — ahogy Vlaga elvtárs mondja. — Velük nehéz közös nevezőre jutni. Sokszor mintha szántszándékkal akadályoznák munkánkat. „Kényes és rázós” téma a lakáselosztás. Ismeretes, hogy kevesebb a lakások száma, mint amennyi az igénylő. Ugyanakkor 1968-ban és 1969-ben is az átadott, illetve átadandó lakások nagy része garzon. Igaz, hogy ezek jók a fiatal házasoknak, de később, ahogy születnek a gyerekek, szűkké válnak a garzonlakások. Ilyenkor jelentkeznek a minőségi lakáscserékkel. Ezért már a szakszervezeti bizottság nevében is felemelték a szavukat, levelet írtak a megyei tanácsnak, hogy a lakásépítési programban csökkentsék a kis alapterületű lakások számát. A 15 tagú kereskedelmi ellenőrző csoport nemcsak a kereskedelem tisztaságát vigyázza, nemcsak a pontos súlymérést, a jó számolást tartják szem előtt, hanem felméréseket is végeznek a kereskedelem áruellátásáról. A választék nagyságát, az áruellátás minőségét vizsgálják egy-egy boltban azzal kapcsolatban, hogy a bolt mennyire viseli szívén a lakosság minél jobb áruellátását. Együttműködésük a városi tanács kereskedelmi osztályával jó, a társadalmi ellenőrök hasznos segítőtársai az állami ellenőrzést végzőknek. Bár a bölcsődei, óvodai helyek elosztásába hivatalosan nincs beleszólásuk, de mint a város legnagyobb üzemének képviselői, akik a dolgozók érdekeit tartják szem előtt, gyakran fordulnak kéréssel, vagy panasszal az illetékesekhez. Különösen a káros hatású kivételezés ellen hadakoznak. A KÖZELJÖVŐBEN fogja értékelni a szakszervezeti tanács az egyes albizottságok munkáját. A kilenc emberrel dolgozó munkásellátási albizottságnak van mit letennie az asztalra. Tények bizonyítják, hogy hasznos munkát végeztek az elmúlt két évben. L. B. Példát mutató ABC-áruházi közellátás — az igények magas fokán Beszoktunk az^mv°é’TM ünnepek után arról, mekkora forgalmat bonyolított le ezek alatt a tiszaszederkényi ABC- áruház, a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 163. számú (önkiszolgáló rendszerű) boltja. Most ennél egy kicsit többször szeretnénk számot adni. Többről, mint az ünnepi összforgalom, amely — mint Rimaszécsi Zoltán boltvezető elmondta — december 18-tól 24-ig 880 ezer forint volt. (Az új év előtti „ráadással” tehát minden bizonnyal felülmúlta — jócskán — az egymilliót.) Szeretnék egy kicsit azt is látni, mi van e számok mögött. S még inkább azt: hogyan szolgálja ez a bolt ünnepen kívül, a „szürke” hétköznapokon is a közellátás ügyét e városban, amelyben az emberi létfenntartási igények kielégítésének alapvető bázisa, nagy-nagy vonzerejű centruma. Elsősorban e kérdésekről „faggattuk” tehát a boltvezetőt, néhány köznapi árucikkcsoporttal kapcsolatban főként erre kértünk választ. Kézenfekvő volt, hogy elsőként a mindennapi kenyerünket és általában a pékáruk problematikáját vettük sorra, minthogy Tiszaszederkényben és Kazincbarcikán is működik kenyérgyár (hogy milyen adottságokkal, nem tudjuk, de tény, hogy az egyik is, meg a másik is nemrég épült). Ám, hogy Szederkényben működik, az örvendetesen meg is látszik a város (sőt a környék) kenyér- és pékáru-ellátásán, de tessék mondani: Barcikán min vagy miből látszik az, hogy e városban is van kenyérgyár, amely — állítólag — termel is? A 163. sz. boltban karácsony előtt mindennap — mint általában az esztendő 365 napján — reggel fél 8—8 órától friss, aznap sült kenyeret árusítottak záróráig, ami este 8-at jelent. RpcopS 6-kor nyit a bolt, ill.£»j·c8 s egy negyedórán belül megkapja a gyártól, s — természetesen haladéktalanul vagyis legkésőbb reggel negyed 7-től — már árusítja is a friss péksüteményt. Ez persze nem csupán zsemle és kifli. Az utóbbiból például háromféle: sima, vajas és sós egyaránt kapható, de briós, 1,60-as szegedi vágott szintúgy szerepel a választékban, amely naponta 12,15-féle péksüteményből tevődik össze. S nem ám csak délelőtt 10, 11 óráig kapható péksütemény a boltban, hanem még este 6, 7, sőt 8 órakor is. Ugye, van mit kívánni e tekintetben is Kazincbarcikán?! — A húsellátás az idén jól alakult — mondta december 28-án a boltvezető elégedetten. Ez iránt kérdezősködtünk, mert a kimért húsoknál a javulás tényét Barcikán is konstatálhattuk, viszont egyéb hentesáru-féleségeknél hiánycikkekről győződhettünk meg az év nagyon sok hétköznapján. Ekként minősültek többnyire a szalonnafélék is. Nem így azonban Tiszaszederkényben, a 163. sz. boltban! Mint Rimaszécsi elvtárs elmondotta, kenyérszalonnájuk mindig volt, csécsi (abált, fokhagyma nélküli) úgyszintén, és az úgynevezett minőségi szalonnák — füstölt és paprikás, valamint angol szalonna — pár napos, alkalmankénti kihagyással ugyancsak kaphatók voltak az üzletben. Vpfki szóba került az ún-111 népi áruválaszték is. A déligyümölcsök közül banán, füge, narancs, grape fruit általában nem hiányzott az ünnepi kínálat „terítékéről”. Több mint 50-féle bor — köztük olyan különlegességek, mint a Szürkebarát, Badacsonyi Kéknyelű, Badacsonyi Zöldszilváni, Ostoros Leányka, Verpeléti Muskotály — szintén szerepelt e terítéken. Ám olyan márkás külföldi italárukkal is , traktálta” a bolt a vevőit, mint a valódi skót whisky, angol Gordon Gin, Napóleon-konyak, Martini, Cinzano, kubai röviditalok stb. (ez utóbbiak általában máskor is kaphatók). Nem csoda tehát, hogy ilyen — e helyütt csak vázlatosan jellemzett — áruválaszték mellett az ünnepi forgalom is óriási volt, nemcsak forintban, hanem az üzlet polcsorai között nap mint nap áthullámzó ember tömegben is. (m.) Parasztudvar: Szabó István filmrajza. 1969. JANUÁR 1.